Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-25 / 192. (3302.) szám
4 • • Oregcserkész problémák A gödöllői jatmboree legszebb eredménye a. magyar cserkészek számára az volt, hogy tudatossá tette előttük szervezettségük erejét, felkészültségüket és megmutatta nekik, hogy egy ilyen hatalmas szervezetben megvolt minden helyre az alkalmas cserkész, aki kifogástalanul állotta meg helyét. A jámboreeval kapcsolatos munkákat elenyésző kivétellel csupa cserkész végezte, mégpedig nagyrésze öregcserkész. Amíg a magyar öregcserkészet tehát fényesen állotta meg tüpró- báját. addig sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Csehszlovákiában a magyar öregcserkészet- i tői tulajdonképpen alig lehet szó. Gödöllőn alkalmam volt az öregcserkészekkel foglalkozó több előadást meghallgatnom, melyeket a magyarországi cserkészet legkimagaslóbb egyéniségei, mint gróf Teleki Pál, Sik Sándor, dr. Kiinda Pál tartottak. Igyekezem előadásaik tanulságait röviden összefoglalni, amivel talán kis ösztönzést adhatok a szlovénézkói magyar öregcserkész mozgalomnak. Az első kérdés, ami természetesen felmerül, van-e egy általában létjogosultsága az öregcserkészetnek? A válasz csak igenlő lehet. A cserkészet életforma. A kisfiú cserkészet célja elősegíteni a gyermeket a növésben, az előkészületben az élet küzdelmeire, megalapozni jellemét, ami a gyermekkor lényege. A külső forma itt a játék, a romantika, mert ezek a tényezők állanak legközelebb a gyermeki lélekhez, ezekkel lehet legjobban reá hatni. De az a sok érték, amit. a cserkészet a fiúnak nyújt, lassan elsikkadna, iha felserdült korában nem találhatná meg a keretet, amelyben tovább éli a cserkészetet. A cserkészet igy nem lenne más, mint kellemes nyaralások emléke, amit más utón sokkal könnyebben lehetne megvalósítani és kárba veszne az a sok munka, ami a jellemnevelésre lett fordítva. Szükség van tehát az öreg-cserkészetre. Csakhogy ennek más a lényege. Az öregcserkész már kész ember, aki az életre való előkészületeit befejezte, akinek jelleme kialakult. A cél itt most: cserkésziesen élni, vagyis felhasználni és kisugározni mindazt, amit a cserkészet az öregcserkészbe még kisfiú korában belé ojtott. Az oregcserkész életének vezérfonala a szolgálat. Értjük ezen Sik Sándor meghatározása szerint azt, ami a nem én javára történik. Első és legfontosabb mozzanata ennek a szolgálatnak a család iránti minden kötelességének hü és lelkiismeretes teljesítése. A család legyen a nő egyetlen életcélja, mig a férfinél ugyanilyen fontos a hivatás. A cserkész mint alárendelt a legteljesebb odaadással végzi -munkakörét, mert a cserkészet lényegével ellenkezik a szabotázs, az amerikázás. De -ugyanígy mint feljebbvaló megtanulta becsülni a neki alárendeltek munkáját és megadja, ami azokat megilleti. Mindig szociálisan gondolkozik. A harmadik oldala a szolgálatnak az öregcserkész munkája a nemzet, a magyar társadalom életében. A cserkész nyiltan hirdeti, hogy mást akar, mint ami van. Reformálni akar a cserkészet szellemé- íren, de nem erőszakosan, hanem bévülről kifelé, azzal, hogy a cserkész bármilyen poszton álljon is cserkészlelkületével, jó példájával hasson a környezetére. Nem akar mindenkit cserkésszé tenni, mert mint Sik Sándor „hisz a kevesek egymásba tett kezében", de igenis oda akar hatni, hogy minden jellemes igaz magyart közvetve, vagy közvetlenül törekvéseibe belevonjon. A cserkész nemzeti munkája nem sérthet másokat, erre a legszebb példa a gödöllői kéthetes zavartalan együttélés & Részletesebben vizsgálva ennek a hármas szolgálatnak az egyes pontjait, még a következőket fűzhetjük hozzá. A családi életben a cserkésznek mint fiúnak, testveinek, férjnek és apának kell a helyét meg- állania. Sohasem szabad elfelejtenie, hogy a harmonikus családi élet az -egész társadalom egészséges fejlődésének az alapköve. Ami a hivatásbani szolgálatot illeti, a kiinduló pontul a már előbb felállított tételt kell választanunk, vagyis hogy az öregcserkész már kész ember, aki az életre való készülődés időszakán túljutott, őt már nem nevelik, felnőtt, de kötelessége a további önnevelés. A cserkészies életmód keményre edzi a testét és a törvényekhez való ragaszkodás szilárdan tartja a jellemet. Természetes azonban, hogy má6 a 10 cserkésztörvény értelmezése az öregcserkészetben, mint a kisfiúknál. Teljes szaktudásra kell törekednie, hogy mindig a legjobbat nyújthassa, de igyekszik emellett általános műveltségét is szélesíteni. Igazi cserkésznek nem szabad egyoldalúnak lennie. A társadalmi misszióval kapcsolatos a politikai életben való részvétel is. A főcél itt a fair play megteremtése. A cserkész bármely politikai pártban elhelyezkedihetik, amennyiben ezek programja nem ellenkezik a cserkész-felfogással. Igyekezniük kell megfhonositaniok a bizalmasabb és nyíltabb tárgyalási módok, példájukkal tisztítani és javítani kell. A cserkészet maga nem politikai állásfoglalás, tehát mint politikai párt, .ha még oly ei'ős is, nem léphet fel. Semmi áron sem szabad feladnia emelkedettebb álláspontját, tárgyilagosságát, amelynek folytán a legtöbb államiban valamennyi politikai párt is elismeri és értékeli. « , Túl ho-sszura nyúlna a további részletezés. Ez nem célom. Ki .akartam, csak fejteni, hogy Magyarországon, de másutt is (Lengyelország, Anglia, stb.) az öregcserkész már megtalálta formaiját és elméleti megalapozottságát, kifejlesztette A negyedik internacionálé a láthatáron A párisi kongresszus kulisszái mögött teljesen összeomlott a szociáldemokrácia világszervezete Prága, augusztus 24. A körülmények, amelyek között a. -második internacionálé összeült, a sorsfordulók bélyegével látják el a párisi kongresszust. Ezelőtt hat hónappal hívták egybe a rendkívüli kongresszust, hogy az interna- cionáló v-ezérkara megbeszélje a „fasizmus elleni küzdelemben alkalmazandó taktikai módszereket". Hat hónappal ezelőtt a kérdés ebben a formában, ahogy az internacionálé zürichi titkársága fölvetette, talán még aktuális volt. Csakhogy a delegátusok a hat hónap alatt mással voltak elfoglalva. Hat hónapig húzódott a halaszthatatlan taktikai kérdések megtárgyalásának ügye, hat hónapig vesztegelt a sürgősnek jelzett kérdés a pártbürokrácia útvesztőiben, hogy hat hónap után végre összeüljön néhány megtépázott, letört, ideáljaiból kiábrándult politikus, hogy olyan kérdésekről tárgyaljon, amelyeket a történelem már sommásan elintézett. A második internacionálé hatalmának tetőpontján állott ezelőtt öt esztendővel, 1928-ban, amikor a gazdasági krízis első halvány jelei -mutatkoztak, a halálos szél első gyönge fuval- ma suhintotta meg a háború utáni társadalmat és a polgári tömegek még az első, a. legszerényebb forradalmi követelményeket támasztó fedezékben kerestek menedéket. MacDonaidtól Müller-Frankeig terjedt a második inf-ernacio- nálé akkor még megdönthetetlennek látszó bástyája. fiz évvel az európai összeomlás után harminc ország szociáldemokrata pártszervezetei több, mint hat és félmillió tagot, több, mint huszonötmillió szavazatot, 1181 képviselőt és 534 napilapot képviseltek. Kétségtelen, hogy a világ legnagyobb politikai szervezete volt 1928-ban a második inetraneio- n-álé, nemcsak méreteinél, hanem mess-zeágazó kapcsolatainál fogva. És ami a legfontosabb, a legviharállóbb szervezetnek látszott, hiszen a forradalmi idők által fölkotort „zuwachs" rég leomlott róla. És öt esztendő alatt -ez a hatalmas szervezet, a bomlás jeleivel egész testén, tragikus harcot folytat életibenmaradásáért. A második irternacionálé gerince, a nagy német párt összetört. Az angol párt vissza akar térni a régi, lehetőleg politikamentes szakszervezeti mozgalomhoz, mert félti a közelgő eseményektől azokat a szociális vívmányokat, amelyek az angol munkásság történelmével ma már szinte összenőttek. A svájci pártot a túlsúlyba j-utott szélsőséges elemek szétrobbantással fenyegetik, a francia párt a nemzetközi alaptól való eltávolodást sürgeti a német események hatása alatt. A ..fasizmus elleni küzdelem taktikája" cimü teoretikusan szépen körülbástyázott kérdés égető gyakorlati probléma lett, amely benyomult- a második internacionálé tanácstermeibe, azt lehetne mondani, megjelent személyesen a párisi kongresszuson és most jelenlétével állás- foglalásra. kényszeríti azokat a politikusokat, akik tegnap még miniszteri székből képtelenek voltak meglátni ennek a problémának forradalmi aktualitását. A második irternacionálé problémája sokkal mélyebbgyökerü, mint ahogy a szociáldemokrata vezérkar látja. A történelem eseményei az internacionálé fundamentumát, az internacionalizmust támadták meg. Egyes szociáldemokrata teoretikusok jól látták a kérdést és le is szögezték álláspontjukat még a kongresszus összeülése előtt, hogy a második internacionálé azon az alapon, amelyen eddig haladt, nem tudja erőit regenerálni. Nemcsak -azok a polgári elemek, amelyek túlsúlyba jutottak egyes pártokban, hajtják egyre erősebben nemzeti irányba a pártot, helyesebben növelik a helyzet fonákságát, a,melyben a második internacionálé egyes pártrészei saját hazájukban vannak. Hanem magia a szociáldemokrata munkásság annyira függvénye annak a gazdasági föllendülésnek, amely a múlt század vég-e felé és a 20. század elején megindult, annyira belenőtt egés-z organizmusával abba a polgárosodásba, amely ennek a korszáknak társadalmi alapzata volt, hogy most ebben az általános süllyedésben, a valamikor szilárd társadalmi alapzat elingoványoés feladatok megoldására képes számottevő tényezővé vál-t a nemzeti életben. A csehszlovákiai magyar kisfiú cserkészet elsőrangú anyaggal rendelkezik és nagyszerű eredményeket mutatott fel. Annál nagyobb kár, hogy a felnövő cserkészek eddig még nem tudtak összefogni, nem alkották meg a kisebbségi magyar életnek megfelelő öreg- cserkészetet. A jamboree tanulságai és eredményei, reméljük, megadják a szükséges ösztönzést ehez a fejlődéshez, amivel nemcsak a szí öve n- szkói magyar cserkészet gyarapodna erőben és felkészültségben, hanem értékes uj tényezőt nyerne az egész Csehszlovákia magyar társadalom is. ifj. Aixinger László. sodúsában elmerül, még pedig a fluidok Iáénak azzal az elemi dráma is-ágával, amivel 'egyes világrészek süllyedtek el valamikor a föld pubertás-korában, amikor még földünk is olyan vulkanikus állapotban volt, mint ma a társadalom, amelyben élünk, A newyorhi száműzetéstől a párisi világkiállításig Az* első intern ac-ionálé 1864-ben alakult meg. Három évvel azután, hogy Európában a feudalizmus utolsó erődítménye, az orosz jobbágyi-endszer beomlott. Az internacionálé egy uj történelmi irányzat teljesedésével lép szilire, sorsa kezdettől fogva összenő ennek az irányzatnak, a gazdasági és politikai liberalizmusnak sorsával. Nem szabad elfelejteni, hogy az első londoni kongresszus idején még azok a nemzeti és polgári eszmék állnak a munkás világszövetség programjának előterében, amelyeket az akkor már lassan életre eszmélő nemzeti forradalmak vetettek fel. Az internacionálénak ez a szárnya kezdettől fogva együtt halad a nemzeti mozgalmakkal. 1872-ben — (Bismarck diktálja Európa történelmét, a francia „gloirnak" már a paródiáját is eltiporták -és Bismarck a nagy nemzeti koncepcióban helyet biztosit Lassalle szocialistáinak is. noha a német szocialisták nagyrésze még emigrációban van, a második in- lernaeiohá’lé már megteszi az első döntő lépést a polgárosodás felé s ennek a lépésnek konzekvenciáit fél századon keresztül kell levonnia. minden olyan alkalommal, amikor a nemzetközi program a nemzeti érdekekkel ellentétbe kerül) — eb-ben az évben következik be az első szakadás az internacionáléban, Bakunin anarchista csoportja különválik, helyesebben Bakunin személyes összetűzése Marxxa-1 Bakuninék kizárásával végződik. A megrázkódtatás azonban olyan erős, hogy az internacionálé kénytelen elvonulni a színről, a szervezet a szó teljes értelmében emigrál, Newyorkba költözik, ami azonban nem jelent egyebet megszűnésnél. A Bakunin-féle szervezet nyolc évvel éli túl az internacionálét, ez a csoport azonban nem törődik sokat a 'tömegakcióval. inkább az úgynevezett egyéni forradalmi munkát helyezi előtérbe. Ez a munka felel meg legjobban Bakunin romantikus egyéniségének, aki barrikádokról-bar- riká-dokra cipeli lázas és nyugtalan szivét, mig e-gv nagy csalódás véget nem vet ennek a tragikus életnek. Bakun innal let-ünik a szintről a romantikus forradalmi irányzat, hiszen Európa a termékeny béke korszakát éli, a technika első csudáit mutatja, 'világáruházak nőnek ki a nagyvárosok kőrútjain, az utolsó infláció -megpróbáltatásait is kiheverte Európa, gazdag, fényes korszak ez, a század vége és ennek a fényes korszaknak -tarka panorámájára nyit kilátást az 1899-es párisi világkiállítás. A párisi világkiállításon a közben gazdasági értelemben jó polgári rangra emelkedett munkásság képviselői is megjelennek, és ebben az általános fellendülésben, gazdagságban támad fel újból az intemacio- nálé. Ez a második internacionálé, amelynek elnöke Vandervelde Emil belga szocialista vezér lesz és a szervezet központját Brüsszelbe helyezik. A második internacionálé a gazdaságilag -megerősödött munkásság számára ki akarja vívni a politikai jogokat s ez a küzdelem több-kevesebb sikerrel folyik minden országban. Az internacionálé kétévenként megtartja kongresszusát, a polgári fejlődés melegágyában nagyra -nő a munkásszervezet is, gazdagodik, milliókat reprezentáló jóléti intézmény éket létesít tagjai számára, palotái, lapjai, nyomdái, fogyasztási szövetkezetei vagyonokat érnek. 1914-ben a második internacionálé keretébe egyesült szociáldemokrata pár-tok és szak- szervezetek milliós vagyonokat reprezentálnak. A szervezet minden izében magán viseli annak a gazdag korszaknak bélyegét, amelyben naggyá nőtt. Az első csapás 1914-ben ennek a helyzetnek konzekvenciáit le kell -vonnia az egyes -pártoknak és ezzel döntő csapás éri -magát a nemzetközi szervezetet. A vagyon, amit a pártok reprezentálnak, olyan reálpolitikai nyomatékot jelent a pártnak minden elhatározásában, hogy az elméleti forradalmárokat magukat az egyes pártszervezetek tolják félre és beleveti magát, -még pedig nem egyéni elhatározásból, de helyzetének súlya folytán a -szociáldemokrácia a háborúba. A háború volt a nagy próbáiétól, amelynek során a nemzetközi munkásszervezet erkölcsi alapjai teljesen alkalmatlannak bizonyultak azoknak a nagy társadalomformáló célkitűzéseknek megvalósítása Számára, amelyeket a párt programjába felvett. Ekkor k-erült először sorsdöntőén ellentétbe a szociáldemokrácia nemzetközi beállítottságával. Hogy mennyire elkerülhetetlen v-olt és menynyire a helyzetből folyó volt a szociáldemokrácia háborús magatartása, azt bizonyítja az a körülmény, hogy a második internacionálé egyes kongresszusain tíz éven át egyébbel se foglalkoztak a delegátusok, mint a közelgő háborús veszély elhárításának problémájával]. Hogy tehetetlen volt a szervezet a nemzeti ellentétekbe ágyait háborús problémával szemben, ezt bizonyítja a Jaurés-ügy is, hiszen elég volt a háború ellen agitáló politikust elnémítani ahhoz, hogy a francia szociáldemokrata párt belevesse magát a háborúba. A háború alatt természetszerűleg esett szét az internacionálé, a zimm-erwaldi kongresszus megpróbálta ugyan még összekovácsolni, de sikertelenül. A háború vége felé tartotta meg a párt Stockholmban első kongresszusát, amelyre a- bécsiek egy le-vdet küldtek, ez a levél őszintén feltárja a helyzetet, amelybe a szociáldemokrácia belekerült. „Hogy a szociáldemokrácia a háborút nem tudta megakadályozni, — mondja ez a levél — lehet sorsa, de nem bűne...“ Úgy van, sorsa volt a szociáldemokráciának ég ezt a sorsot azóta se tudta elkerülni. A párisi kongresszus drámai ielismerése A második internacionálé a háború utáni évek bizonytalanságában megduzzadt, a tehetetlenül ég iránytalanuil hömpölygő pogtári tömegek duzzasztották meg. Sokáig úgy látszott, hogy a teljes elproletarizálódás elől csak a szociáldemokrácia védbástyái mögött talál menedéket a polgárság. Á krízis azonban jobbról és balról forradalmi erőket lódított meg, s hogy ezeket a jobbról és balról feltámadó forradalmakat nem tudta megakadályozni a szociáldemokrácia, hogy tömegeit vagy a sáncai mögé vonult polgári tömegeket nem tudta kimenteni a forradalmi áramlatok hullámaiból, szintén inkább sorsa, mint bűne a szociáldemokráciának. És ez a sors a párisi kongresszus nagy eseménye, helyesebben ennek a sorsnak drámai felismerése. A kongresszus valószínűleg uj jelszavakkal megy szét, de hogy uj cselekvőképességet merített volna a megbeszélésekből, valószínűtlen, már csak azért is, mert hiszen uj cselekvőképességet csak uj történelmi helyzetéből meríthetett volna. A nemzetközi alap megbukott, a meglévő szervezetek, hogy megtartsák erőiket, óvha- tatlanul el fognak szakadni a közös, nemzetközi plattformtól, egyre merevebben illeszkednek bele azokba a nemzeti keretekbe, amelyeket a reálpolitika nyitott meg számukra egyes országokban. Nem lehet talán fasisztának nevezni a francia jobboldali szárny álláspontját, mindenesetre az a helyzet, hogy a franciák mindaddig, amíg az egész viliágon erős nemzeti alapokon mozog a munkásmozgalom, maguk is elfogadják harci piattformunk a nemzeti alapokat. Legfeljebb megnyitják Déat szellemes hátsóajtáját a maguk számára, hogy ugyanis, ha változnak a visz-onvok és a mozgalom ismét visszatér a nemzetközi alapokra az egész világon, ők is visszatérnek. Lehet tehát, hogy ilyen áron -mégis megmentik a szociáldemokrácia egyes erőpozícióit, magát a lényeget azonban nem. A lényeg, a nemzetköziség végső vereséget szenvedett, s nemcsak a második, hanem a harmadik internacionáléban is, amely ma nem egyéb, mint az orosz kormány propaganda szerve. (Külön fejezet az orosz nemzeti szocializmus fejezete, mert hiszen ma már napnál világosabb, hogy St-alin-ók a-z úgynevezett világ-forradalom programját szigorúan az orosz határok közé szelídítették és ezzel a harmadik internacionáíé- ’bói is kivonták azt, ami internacionálé.) Az in- ternacionálék tehát már csak papíron vannak. A helyzet az, ami volt .az első összeomlás után, 'amikor Newyorkba emigrált az első iuterna- 'eionál-é, mert ott akart maghalul, ahol eehikise látja. * A helyzet annyira az, hogy ismét jelentkezik a láthatáron egy kis iuteilektuel csoport, Max Adlerék csoportja, amely változatlanul kitart a nemzetközi mozgalom mellett és meg akar szakítani minden kapcsolatot az eddig pártkere- tekkel és egészen uj alapokon akarja megkezdeni a szervezkedést. Ugydátszik ez a kis csoport a negyedik internacionálé magja lesz. E mag köré fognak csoportosulni azok a tömegek, amelyek az elkövetkező politikai események hatása alatt biztosan ki fognak szakadni ■a mai interaacionálébód.
