Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-20 / 188. (3298.) szám
8 A. prágai uccákon Irta: Mezei Gátőr A benzinfüstös, kormot permetező prágai uccák. Fojtott levegőjük épp úgy beletartozik a különös városba, mint a kisigényűnek született, de a szerencse kellős közepébe pottyant embereinek sürgölődése, a nagyvilágira festett polgári hajlamú asszonyai, vagy uccai árusainak, kikiáltóinak, koldusainak tompán szines alakja. Az ucca élete, autókon, villanyrendőrön, fényűző boltokon és a nők Ígérgető mosolyán valahol túl kezdődik. A külső kép, az első benyomás hat. Nagyvárosi élet, lárma, zugó villamosok és büzlő gépkocsik. Hol van az áhitott uj íz, a csoda, a nép lelke, a kőtömeg lényege, a város lelke? Sorsjegyes áll az ucca egyik mélyedésében, rekedten ordítozva hívja föl a lomha emberiség figyelmét a soha meg nem ismétlődő alkalomra. Most, most vegyünk sorsjegyet! íme, itt á'l előttünk a királyi főnyeremény, a halottaiból fölébresztett, kisubickolt autó. Két korona! Három korona! Kápráztató. A tömeg áll és vár. Vár, hogy elhatározza magát. Ha megjött a nagy fordulat az akaratában, a zsebébe nyúl és sorsjegyet vásárol. Amelyen autót fog nyerni. Amelyen még soha nem nyert autót. Az átmázolt kisautó fénylik a napon, meghúzza magát a sarokban. Ravaszul pislog és csöndesen röhög. Két poros, ingadozó személyautobusz gördül a Forradalom uccájába. Megállnak a járda szélén. Elől és az oldalon, hosszában felírás: Riga (Lat- vija)—Budapest—Gödöllő (Magyarország). Magyar por van az autókon. Nyílik az ajtó, lettországi cserkészek szállnak ki, várost nézni. Szőrös combjukon rövid nadrág, olcsó körtét maj- szoinak. Tétován álldogálnak. Azután megindulnak a Lő poros Torony irányában. Nem kell őket félteni. Az ut széles kanyarénál igen cifra, elterpeszkedő ház. Szecessziós díszítése az iparművészet legsötétebb múltját kísérti. Kávéház a földszinten, jó messzire kitólva a járdára. Sok-sok ember ül a kis asztalok előtt. Újságok erdeje susog, csehek, németek és franciák olvassák a lapokat. A nagy ház bejárati oldalán, tegnap föstött fehér táblák, világoskék felírással: Cionista kongveszszus. Csehül van a felírás, angolul és franciául, héberül és lengyelül. Németül nincs. A hőség nagy. A villanyrendőr lámpája zöldet mutat fenn a huzalok fölött, Szabad az ut, gyerünk. Hordó a járda közepén. Mögötte ember. Bottal piszkálja a zavaros lében úszkáló portékát. Az uborkás. Ah, igen! Melegben savanyu uborkát árul. Specializálta magát. Jó üzletember. Nem igen ad el uborkát, pedig sokáig lesem. Inkább csak unalmában piszkálja hordója tartalmát. Znaim városa sirhat. Jó sokáig megyünk, amíg valami fura dologra bukkanok. A fal mellett lezárt szemoJJákkal, meghízott polgár áll. A nyakán akasztva szekrény lég Üvegszekrény. Belül gipszből készült miniatűr táj. Fák, egy kicsiny házikó kapuvai. Hátul udvar, szemétdomb. A szekrénykében. A kövér polgár jobbkezével szüntelen forgat valamit a szekrényke egyik oldalán. S a forgatásra a táj megélénkül. Egy paraszt csúszik előre a szekrényben, utána egy szamár, egy kakas, egy ló. Végigsétálnak a szekrény hosszában és a házikó ajtaján eltűnnek. i Nyilvánvaló dolog. Az ember kéregét. Balkezében, a levegőbe nyújtva, alumliiium- csésze várja az adományt. Vak. Most egy bankpalota irdatlan átjárójába kerültünk. Üzlet-üzlet hátán. Újak és régiek. Kezdők és tönkrementek. A tejcsarnok mellett parcellázó iroda, a fodrász mellett hentesáru-üzlet. Szemben pta-1 dert mérnek kilóra. S az átjáró kijáratában hét-nvolcéves kislányok. Szemtelenek és tolakodók. Kettő nem tagit mel lőlem. — Mit akartok? — Vegyen cipőzsinórt az ur! C!pözsinórt végjén az ur! Cipőzsinórt vesz-e az ur? Szenzációs. Cipőzsinórt azért mégsem veszek. A kislányok most mást molesztálnak. Szemük hűvös fényű, so kmindent láttak már. A bflngmann-ucca eleje. Másik oldalon a Riu- nlone Adriatica di Sicurtá piszoktól sötét, márvány fellegvára fenyeget. A citadella alján elhasznált kézikocsi, ketreccel a hátán. A ketrecben izgatottan ide-oda futkosó ritka állatkák. Büdösek és éhesek. Braziljai medvék. Nem tudom, igaz-e, nekem a tulajdonos magyarázta bőbeszédüen. Oh, de nem ingyen! — Mert hát, — úgymond, — az állatoknak enni is kell, ugyebár ez világos? — Mint a nap, — mondtam neki meggyőződéssel és a markába csúsztattam a koronát. Nagyszerű színház lesz. A jóember tojást vett elő, amit bádogtányérba ütött bele a ketrecben bolonduló állatkák izgalmára. Aha. Etetés. A tulajdonos vigyázatlan volt. Az egyik mohó állat kidugta a rácson a lábát, meglökte a tányért, az fölfordult, a tojás fehérje és sárgája kifolyt az ucca porába. Kár, kár. Valami bangos-mozi gépháza berreg a közelben. Az átjáró zeng tőle. Egyszerre fölcsendül a magyar himnusz ünnepélyes dallama. Mi ez? A Bakonytól a Balatonig Osztrákok üdülnek a Balatonnál — Nincs már bakonyi betyár András huszár huszonnégy szerelme Veszprém, augusztus. Szinte hajnal van I még. Kocsink vidáman porzik az országúton s versenyzik egy termetes autóbusszal, amely Nyitráról visz fündözőket a Balatonra. A Kisalföld magyarországi oldalán vagyunk, a táij ugyanaz, akárcsak Ógyalla körül járnánk, enyhe zölddel kevert sárga szín: fák, ligetek, mezők és a learatott gabona. Jói fizetett ez- idén, van is élelemben olcsóság . . . Az országút itt kevéssé gondozott, mint a bécsi fővonal. Az autósok örök akadálya: a csorda, a nyáj és a libasereg, minden percben fenyeget. Kisbéren a ménes reggelit lég el get. Szép, vidám csiliók ugrándoznak a kerítésen belül, nemes sár ipák nyújtogatják nyakukat az országút felé. Kisbéren és Bábolnán ma is nagyszerű, gondos lótenyésztés folyik, ha valaki, neves idegen jön errefelé, nem mulasztja el megnézni a világhíres ménest. Lengedák vannak ma, az autó korában is, forgalomban, egy-egy nevezetesebb versenyparipáról. Öreg kisalföldiek könnyezve emlegetik most is a „Kincsem" nevű lovat... Errefelé buzognak az igmándi keseriiviz források is, gazdag vidék s ahogy a veszprémi utak felé közeledünk, lassánikdnt elmondhatjuk azt is: szép táj . . . Apró dombok szakítják meg immár áz egyhangú tájat, már a Bakony aljában futunk, apró pataikok, zöIdelő mezők között, tölgyes dombok alján. A falvaik jellege, az emberek telt tájszólása is más itt már, mint a Kis a Küldöm, urasági kastélyok hosszú kerítései között futunk, hepehupás falvak poros uccuin járunk, messziről egyre komolyabb hegységek tűnnek fel. Ámde ezek a hegységek csak alföldi izemnek magasak, aki Gömörböl, Liptóbol került ide, annak csupán derűs, kedves dombocskák, a maguk üdeségéhen szépek . . . Csesznek vára lünilk fel az egyik kanyarodénál: a Balatonhoz közeledünk, egyre több lesz a várrom s a monda . . . Kicsiny falusi lány vezet föl a várdombra, a vár hajdanában ura lehetett a vidéknek, már 1300 előtt állott s Mátyás alatt a Garai- csalad tulajdona volt. A toronyban őrizte egy G^ra várur a feleségét, élete fogytáig, mert hűtlenségen kapta az asszonyt . . . A toronyból nem is volt kijárás, csak egy magas hid a kastély felé s itt élte bús éveit a szépséges Garáné nagyasszony . . . Végül is az osztrák romboltatta le a büszke várat, alig száz esztendővel ezelőtt. A zirci apátsríg Újabb dombok, útkeresések, vidám veszprémi. arcok, cséplőgép füslje, tölgy erdő: Zirc. alatt vágyunk. Nagyon ügyesén, éppen most, a legnagyobb nyári forgalomban építik a zirci főutat, csak vezetőnk ügyes köze igazit ki bennünket a gödrökből. Imponáló- magasau, büszkén s k rémi ehér en áll hatalmas parkja közepén a kéttornyú apátsági templom s az emeletes rendiház. Jászón láttunk ehhez hasonlót. A templom hüs-ében gazdag, ritkaszép barokk faragványok az oltár körül, a szószék gazdagsága ornamensek- ben műtörténész számára külön élvezel, a templom csöndes, áhitatos hangulata egy percre megállít ... Néhány fekete-fehér cisztercita atya most lért vissza a gödöllői cserkésztáborból s már az udvaron boldogan meséli élményeit. Rekkenő hőség van. Ahogy dombról le s dombra fel rohanunk, a finom párázatban, éggel-kékkel összefolyva hirtelen elénk terül hatalmas hullámszőnyegével a Ba aton. Augusztusi fbrróság, dél idő. Van-e, aki a kísértésnek ellent tudjon állni s bee ne vetné magát a balatonalmádi váz hősébe? A Balaton ezidén jó üzlet lett.. A devizáik ivat éli nehézségek. a németországi és az ausztriai vészedé mek # Balaton felé fordították a Ügy elmet s az egész part tae van fürdő zö kik©!. Ami néhány esztendővé! ezelőtt még szokatlan volt: oszár&kpk és angolok keresik fel a magyar tengert, amelynek partján egyre európaibb szállodák s egyre alacsonyabb árak várják a ' en ti éget. Gazdag idegen számára, amilyen az angol, különösen olcsó a Balaton. A strandok egyre szebbek, kényelmesebbek. Nem is olyan régen, tizenöt esztendővel ezelőtt még sás és hínár között fürödtünk, a strardolás akkor szinte ismeretlen fogalom volt s Keszthelynél fejest ugrottunk az iszapba. Milyen változás ma már... S csendőr ügyel az erkölcsökre- Posztó ruhájában, kesztyűsen, ahogy áll a strandon, beleizzad aiz ember, ha rátekint. Minden fényképezőgép őt célozza s a esendői- igen ügyésen tér ki a lencse támadásai elől. Nem engedi magát. S ha valaki mégis lefotogra- fálja, odamegy udvariasan s megkérdezi az illető ur dinét. Pillangóznak a fehér vitorlák- Négerré sült nők flörtölnek tobzódó szimü pizsamákban. A gondtátartság s a szabad henyélés látszata rejti a válságot s Európa zűrzavarát- Kétszínű élet szebbik oldala. Veszprémben néhány külföldi cserkésszel találkozunk. Nagy on megtetszett nekik a vendéglátó ország s járják tájait. A dsombori idején Veszprém ötszázával fogadta az idegen cserkészeket, öiadalkapusan s jó lakomával. Veszprémet szeretem. Nem hivalkodó, nem blöfföl. Dombos dunántúli város, a balatonmenti Selmecbánya, fel-al'áhullámzó uccuival, komoly püspöki várával, előkelő hangulatával. Nekünk is addig tartott jó hangulatunk, amíg az autó baloldalán ülő, joviális és tér- nietes útit ácsunk alatt. Száz és ezer torok énekel. Bebotorkálok a moziba. A hangos heti fairadó pereg. A vásznon a gödöllői cserkésztábor reszket. A zászlók földrehajtva, febér lovon a magyar kormányzó galoppozik el az ifjak sorfala előtt. Mellettem cseh gyerekek érdeklődve és feszülten lesik az. árvalányhajasokat. A zene zug, dagad, a világ nem omlik össze, ellenben tibeti képek következnek, A Vodicska-uccán mozgalom van. Villamoson és autókon kívül kosaras asszonyok is futnak és nyomuk vész az egyik mellékuccában. A távolban gumibotos rendőr közeledik felénk. Az énekre gondolok, meg a mozira. Tévedtem. Az asszonyokat üldözi. Miért? Fogalmunk sincs. Az asszonyok kosarában banán van, azt árulják ily veszélyek közt. A rendőr elvonul, az asszonyok újra megjelennek- Letelepednek a járda szélére. Melódikus egyhangúsággal folytatják ott, ahol abbahagyták: — Hölgyek és urak, hölgyek és urak, korona- ötven két darab. Hölgyek és urak. Kissé vad ember törtet erélyesen előre. Nagy, fehérre festett botja van, azzal üíögeti a járdát. Beszél az uccához. Vak ez is. És egy kicsit részeg. Megáll egy ház előtt. Mellényéből eladó ruhafoga sokat húz ki, a kabátzsebéből újságokat. Rázendít az ujságcimekre és közben csuklik. — Národnt — hup — Listy... Ceské — bup — Slovo. A Nemzeti-uton titkokat fejtenek. Asztal az aszfalton. Ákom-bákonimal telepingált köralaku kar- tónlap. Csődület. Kiválasztottan rut fiatal perszón a fejti a titkot. Jövendőt mond. Hihetetlen. Elegáns, meglett férfi lép hozzá komoly arckifejezéssel. Odanyujtja tenyerét. A jövendőt akarja tudni. A rut hajadon erőlködést színlel. Lehunyja szemét, izzad és sokatmondóén hallgat. Nő és férfi, kéz a kézben. A tömeg ámul. Ugylátszik, most dolgozik a nö. Aztán lassan, akadozva, mint aki a csillagokból olvas, olyan együgyüségeket mond, hogy mindnyájan csillagokat látunk. Mindegy. A hajadon ledolgozta a maga részét, az szemmellátható volt. Két korona jár érte. Odébb kártyás bűvészmutatványokra tanítja a tudatlan járókelőket egy vörös nyakkendŐs mo- kány, fekefeszeniü gentleman. Egy koronát, kér érte. Olcsó, nem? Roppant előkelő csemegeüzlet a Vencel-téren. Ápolt asszonyok szálldosnak be és ki az üzlet ajtaján. Akár a méhek a kaptár száján. Barna árI^^augu^ztu^JO^vaAárnap^ „Koniferum" valódi borókabogyó párlat sikerrel hát vcsebántalmaknál. elő segíti a bor és a vese működését „Slovlik“ Trénein. el nem tört az egyébként pompás kocsi féltengelye. Nem csoda, hiszen utitánsunk száz kiló s kedélyes nevetése megrázta a kocsit. Milyen szerencse azonban a szerencsétlenségben, hogy pontosan egy autójavító müheiy kapuja előtt történt a baj s a kocsinkat rögtön körülvették fürge munkáskezek. Az utszéli fagylaltos húzóit hasznot belőlünk és itt sikerült megismerkednünk Andrással, az obsitos huszárral. akiről azt határoztuk, hogy még néhány egyszerű Írásművünk bőse lesz ő. András, volt Nádasdy-huszár. hadirokkant s családos ember. Mivel régi mester-gégét nem űzheti, olt őgyeleg az állomás körül s csomagokat visz be. Nem volt éppen vonata s mellénk telepedett. Jóvágásu dunántúli legény lehetett hajdanában, amint később a fényképét megmutatta, deli huszár s humorban, mesében most sem utolsó, Kezdetben szomorúakat mesélt, de, ahogy gavallér Bandi barátunk átadta neki a pergőt, megeredt András, huszár nyelve s egyre indiszk rétebb dolgokat mesélt. András huszár a szerelmeiről tartott másfélórás előadást, egyre inkább bele meleged vén a nótába. Kezdetben a szolgáló leányokkal kezdte, de, hogy látta: tetszik a történet s egyre jobbakat várunk, már a kapitánynékon folytatta, aztán bárónőkön, grófnékon át hercegnőnél kötött ki, Nevekkel és dátumokkal. Ha még sokáig nem reparálják a tengelyt — szerkesztő kollégám véleménye szerint — uralkodó hercegnőkön folytatja s alighanem még erűnél is feljebb viszi történetei hősnőit. Szerencsére a kocsit megjavították & A ndrás hu szár egy pen gő öt ven meseho n őrá- riummal várhatta a következő vonatot Székesfehérváriról •.. A Czuha völgyében még egyre András huszáron mulatoztunk. És derék házigazdánk elhatározta, hogy egyszer külön kirándulást rendezünk ' András huszár újabb történetei meghallgatására. Addig is, kikötőnk a Czuha völgyében. Ez a völgy a Dunántúl egyik legszébh völgye. Kellemes, hűvös. A patak mentén kanyarog a bakonyi vasút, alagutakkal és viaduktokkal Győr felé. Erre a veszprémiek nagyon büszkék, mi sem akarunk fölényeskedni á magunk Tátrájával, üszőid viaduktjaival, V ágvölgyével s jóban gúláiban várjuk a bakonyi betyárok érkezését. Az ám, de az erdőkerülő, aki minden piknikre előkerül, azt mondja, nincsenek már. bakonyi betyárok, a környéken kanászok sem makkcltatnak disznót s csupán néhány vadorzóval van haja, de azok is szomszéd községbeliek. Csendes, szelíd vidék ez a Bakony, ki merte ennek rosszhírét költeni? Mi még Eötvös Károlyt emlegetjük és Sobri Jóskát idézzük, a vidék azt sem tudja, hogy ezek valaha éltek. Két „betyárral" találkoztunk, biciklizett mindakettö s azt kérdezte, nem tudjuk-e. mennyire jegyzik a búzát a csiká- gói tőzsdén s lesz-e az idén is boletía ? Szómba tihy Viktor. uyéku arcukon keskeny, ingerlő rőtt ív. Az ajkuk vonala. Fiús alakjukon tökéletes, angolszabásu kosztüm. Idegenek? Németek? A kirakat elömlik a paradicsomi bőségtől. Sajtok, rákok, befőttek, sonkák. Cakes és whisky. Olajok, konzervek és francia cukorkák. Pazar gyümölcs a boltelőtti zsámolyon, amfi-, teatrálls elhelyezkedésben. A hosszúkás, felnyitott ládikában egyenként, gondosan rózsaszínű selyempapirosba csomagolj csöpögön hamvas barack-remekek. A ládika falán, mintegy szerény ajánlásképpen, fába égetett cégjelzés: „Josef Benedek und Sohn. Nagykörös-Kecskémét. Hungaria“. örvénylő szagok az uccákon. És meleg. Lesoványodott, nagyszemü asszony néz meredten a levegőbe. Balkarján, fejét az asszony vállára hajtva, kisgyerek alszik szuszogva. Az asszony jobbkezében vagy öt példány gyűrött újság. Áralja a lapokat. Kéregéi. Korom permetezik. Benzinfüst száll kéken az égnek. A levegő fojtott. A prágai uccákon emberek sürgölődnek, villamos zug s az apró dolgok valóságán túl, a csoda, a város lelke hol van?
