Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-20 / 188. (3298.) szám
5 A nádpálca jegyében A XX. század Napóleonja mint néptanító Négy pedagógiai diktatúra van Európában culin-feudalizinué, amelyben él, gyönyörű ^Ír- emléke lehet egy nemzetnek, de nem lehet komoly életbázie. Kemál tehát kezébe vette a nádpálcát és elkezdte a lusta török agyakat felkorbácsolni. A török nép elég tanulékony volt, kalapot vett a fejére, asszonyait európai ruhába öltöztette, megtanult latinul irni és olvasni. Mit látunk? Az Oroszországból kiüldö- zött és Németországban ,.gleichsaltolt“ individualizmus Törökországban az uj oktatási alap. A nyugati liberalizmus a távoli ideál, amire mo6t Kemál iskoláiban alkalmassá akarják gyúrni a török népet. Mire tanította Mussolini az olaszokat? Prága, augusztus 19. A történelmi alchimiz- mus ugylátszik ismét megtalálta a bűvös matériát, amelyből örök emléket gyúrhat rögeszméi számára. A világ, amelyet a technika százada oly végzetesen összezsugoritott, többé nem izgatja a nagy hóditók képzeleteit. Nincsenek többé azok a végtelen, misztikus távolságok benne, amelyek nagy lendületekre csábítanák a kor fiát. A világ kicsi lett és szegény, minden elérhető és megfogható benne, lassan ki sem kell mozdulni a négy fal közül, amely bekeretezi az ember életét és a világ ezer színével és izgalmával úgy lep meg bennünket kraj- cáros ébrenlétben, hogy fel se emeljük csodálkozó szemeinket csodáira. Mintha ösztönösen tudná már az ember, hogy a következő felvonás nagy mutatványa maga az Ember lesz. Ha szabad skatulyázni: a múlt század nagy élménye a világ volt, kitárult, megnőtt, mélységei megnyíltak a század csodálkozó fiai előtt. Napóleon és Peer Gynt végtelen távolságok között, mégis egy utón haladtak: meg akarták hóditani a világot. Irodalom és történelem héroszai összeesküdtek a világ ellen, meg akarták fejteni titkait, át akarták formálni, fel akarták forgatni régi rendjét. Az egész tizenkilencedik század tele van világfelforgatókkal, hivatásos és nem hivatásos korrektoraival a térképnek. A század élményei a felületen mozognak, hatalmi vonalakban és színekben jutnak kifejezésre. A huszadik század nagy felfedezése az Ember. Régi századok szele suhantja nn-g Európa arcát, ugylátszik újból megindul a hars az Emberért. A kor hódítói többé nem Dáciára fenik a fogukat, a kor Napóleonjai többé nem Madridot akarják összekötni egy merész vonallal Moszkvával, hanem meg akarják hóditani az embert. Ismét rájöttek arra, hogy a nagy célokhoz az ut. az emberen keresztül vezet. A kor vezető államférfiadnak nem annyira politikai, mint inkább pedagógiai kvalitásai a szembeöltők. Ha jói megnézzük a lényeges különbség, ami Némáit, Hitlert, Mussolinit és Lenint élesen elhatárolja Bismarcktól, Disraelitöl és Cavourtól az, hogy ezek a birodalmat, amazok a birodalom polgárát akarják naggyá tenni. A római szellemet, amely a világtörténelem színpadán két évezred eseményeit irányította, ugylátszik a görög szellem váltja fel. Az orosz falanszter Az orosz forradalom vetette fel először a kérdést konkrét formában: nagy társadalmi átalakulások idején érintetlen maradhat-e az emberi lélek? A felelet természetesen ez volt: nem. sőt tartós társadalmi vívmányok nem képzelhetők el anélkül, hogy az ember jelleme, egész szellemi és lelki világa gyökeres változáson ne menjen keresztül. Az orosz forradalom csakhamar gátat vetett a világhódító lendületnek, amely fél lábbal már imperialista utakra lódította és izzó fanatizmussal vetette magát az emberre. Erőszakos kézzel nyúlt leikébe, ináról holnapra ki akart szakítani belőle évszázados szellemi vegetáció gyökereit és uj szellemi bálványokat állított fel. Az uj bálvány a kollektivizmus lett. Könyvek, rophatok jelentek meg a kollektív emberről, amely első időben propagandaeszköz volt a szovjet kezében. A rossz lakásviszonyokat például azzal magyarázták, hogy hozzájárul a kollektív lélek kifejlődéséhez: az ember az ilyen kényszerű közösségben levetkőzi a régi individuális élet csökevényeit, fölösleges szeméremérzetet, elzárkózást, egyéni utakra tévedést. Soha nem felejtem el azt az orosz regényrészletet, amelyben arról volt szó, hogy egy fiatal bolseviki beleszeret egy lányba és a szerelem lassan magányossá teszi, szeretnek kettesben sétálni, el-el tünedeznek közös kirándulások idején, egyáltalán különválnak a kollektívámtól. A kollektivum fellázad a fiú ellen, aki amolyan vezérszerepet tölt be, kigolyózzák, megbélyegzik, g a fiatalember, aki szűzi lelkének egész fanatizmusával csüng az uj hiten, a kollektivizmus hitén, bűnösnek érzi magát, ösz- szeroppan, élete derékba törik. A kollektivizmus lassan központi problémájává vált az egész kommunista ideológiának, összeforrni a nagy gazdasági kísérlettől, amelybe a szovjet belefogott, mondhatni lélektani fedezete lett a tervgazdaságnak, amely a példátlan erőfeszítésekhez szükséges lelki erőtartalékokat van hivatva kitermelni az ororez tömegekből. Az a gigantikus átépítési kísérlet, amelynek merész vonalai ma át meg átszelik egész Oroszországot, valójában csak külső vetülete annak a hatalmas átépítési folyamatnak, amely az orosz ember belsejében játszódik le. A kisérlet csak részben szociológiai, elsősorban nagyszabású pedagógiai kisérlet, amely egy misztikus individuálizrausba sülyedő népet akar cselekvőképessé tenni. A bolsevizmusnak ezt a jellemvonását kitünően látta meg Fülöp-Miller René. A kollektivizmus lassan vallásos erővel hatotta át az egész ezovjetrendezert. Ebben az általános felfogásban kell keresni egyik magyarázatát annak is, hogy Stalinók kilökték Troc- kijt, akiben az individualista világfelfogás megtestesítőjét látták. A kollektivizmus felállított egy bizonyos színvonalat, ami fölé emelkedni, legalább is nem tanácsos. A technikai vallásnak, amelyet viszont a tervgazdaság szabadított az országra, a mérnökök lettek a papjai, ők is csak hamar összeütközésbe kerültek a kollektivizmussal, hiszen a munkájuk valóban individuális volt, bizonyos szuverenitásra tettek szert, ők parancsoltak a gépnek, ők értették a motorok nyelvét, kinőttek a kollektivizmusból. A kollektivum fellázadt ellenük. A kollektivum — valójában az Egyenlőség száz év szellemi retortáin átszűrt párlata — a pedagógiai elv, amelynek nádpálcája suhog egy százötvenmillióé; nép feje fölött. A nádpálca kegyetlenül lecsap mindenüvé, ahol a régi individuális lélek felüti fejét. „Rossz iskolába jártál, mi lett belőled, ember,“ harsog a katedráról a forradalmasított korszellem és kezében fenyegetően emelkedik magasra a nádpálca. Százötvenmillió ember ül feszesen, karba font kezekkal a kollektivizmus tantermeiben és meredt szemmel nézi az ábrákat, amiket a korszellem krétája von a fekete táblára, ott bámuló, döbbent szemei előtt alakulnak ki az uj ember körvonalai. Uj könyveket kap, szigorúan ügyelnek étrendjére, ügyelnek szerelmeire és előírják a lélek- zetvételét. Uj világ, vagy — ha úgy tetszik — uj tanterv, egy uj ABC idegen világa mered ránk. Hitler, az osztályfőnök A kollektivizmus azonban nemcsak az orosz lelket forradalmasítja, hanem ugylátszik a németet, vagy — ha úgy tetszik — a germánt is. Ha Orosz országban az osztályharc, úgy Németországban a fajelmélet a kollektivizmus harci bázisa. Mind a két teóriát a XIX. századtól örököltük, attól a századtól, amelynek uralkodó jellemvonása az individualizmus és materializmus volt, tehát az oroszok szemébe oly gyűlölt és megvetett individualizmus és a németek szemében oly gyűlölt és megvetett materializmus. Micsoda groteszk játéka a sorsnak, vagy talán nem is; ismerős drámája az életnek, amikor a gyűlölt szülők kedves örökséget hagynak mesz- szevetődött fiaikra. S ha Leninék a kétes jövőre nyitottak csábitó perspektívákéit az uj ember előtt, úgy Hitlerék a kétes múlt szines és csábitó kulisszáit állították az uj ember köré. A német nemzeti forradalom azonban épen- ugy az embert akarja preparálni távoli céljai érdekében, mint ahogy az orosz is az embert akarja gyökerestől átgyurni valami homályos és távoli Igéretföldjének lakójává. Itt is, ott is a nádpálca a varázsvessző. HitlerGyomor- és bélzavaroknál, étvágytalanságnál, szorulásnál, felfúvódásnál, gyomorégésnél, felböfögésnél, szédülésnél, homlokfájásnál, hányingernél 1-2 pohár természetes „Ferenc József" keserüviz alaposan kitisztítja az emésztőutakat. Közkórházi jelentésekben olvassuk, hogy a Ferenc József vizet még a fekvő betegek is nagyon szívesen isszák és általánosan dicsérik. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. ben is inkább valami haragos pedagógus hábo- rog, mint az a tüzes és hideg államférfiui lélek, amely nagyon sokszor magasan tud elszállni az ember felett s az embert magát csak eszköznek tekinti, vagy történelmi erők szabályozható forrásának. Ha Hitlerék programját tüzetesen megvizsgáljuk, fel fog tűnni a sok éles pedagógiai vonás, szinte az egész program kimerül abban, hogy reggel mikor kell kelni, mikor van mise, mit kell gondolni ekkor és ekkor, mit kell mondani, mit kell enni és mit kell olvasni? A büntetések szigorúak, az elismerés nem viharos és nem pompás. Az egész német oktatási rendszernek, amelynek retortájába került hatvanmillió ember, inkább spártai jellege van. Ami a bőséges és nem egészen világos jelszavaik alatt megfogható a hitlerizmusban, az erős pedagógiai gerinc. Nyers és céltudatos minden mozdulata, amivel az embert akarja átformálni. Oroszországban az osztály az irányadó, — Németországban a faj. Hitlerék a fajt akarják megtisztítani, ez a nagy pedagógiai kisérlet bevallott célja. A sterilizációtól kezdve a zsidók ellen indított társadalmi bojkottig, a hitlerizmus minden kilendülése a faj1 tiszti tás impulzusából született. Hitler vez-éri, szerepében kitapintható a meggyőződéséé osztályfőnök. Hitler vegetáriánus, nem dohányzik, nem iszik, szereti a zenét, nem szereti az irodalmat, megjelenésében van valami katonás egyszerűség. ,ö az az osztályfőnök, aki az első tavaszi napon ki viszi zöldbe osztályát, velük énekel és velük masíroz és aki minden kis életrezdülésre tiszta pedagógiai elvvel tud felelni: Ne viselj kalapot, ne légy rabja a pénznek, ne hanyagold el vallásodat és tiszteld a múltat, mert a múltból meríthetsz erőt a jövőre! Ha a forradalom által felvert politikai por leül, látni fogjuk, hogyan ül a hatvanmilliós nemzet kar- bafont kezekkel a padban és figyeli Hitlert, amint az uj német lelket kirajzolja a fekete táblán. Kemal pedagógiai diktatúrája Közeli rokona Hitlernek Kemál, aki a török népet oktatja. Törökországban is pedagógiai diktatúra van. Kemál pasának szabályos ellentéte volt a fanatikus és délibábkergető Enver pasa. Enver pasa egy percig se gondolt arra, hogy a török népet szőröstől bőröstől megváltoztassa, Enver pasa a régi török dicsőségről álmodozott, hóditani akart, területek, országok, határok, térképek érdekelték és nem pedig a török nép. Enver elbukott, bukása után az egész török horizontot beborítja Kemál alakja. Kemál első dolga elfordítani a nép tekintetét Enver hatalmi délibábjaitól. A következő lépés már pedagógiai lépés: eldobni a fezt, ledobni a fátylat és megtanulni latin betűket, irni. Kemál hires hét napig tartó programbeszédében pontos és minden részletre kiterjedő pedagógiai programot, adott a török népnek. A cél kigyógyulni a betegségből, levetni a „beteg ember“ bélyegét, amelyet a század elején a csúfos Balkán-kudarcok idején sütött Európa a török nép homlokára. Kemál rájött arra, .hogy azok az életelvek, amelyek szerint, a török nép •él, korszerűtlenek és halálba viszik a nemzetet. Egy nemzet, amely olyan értékes rétegét, mint a nők, egyszerűen kikapcsolja a társadalmi életből, négyfaj közé zárja, erkölcsi és szellemi rabságban tartja, nem lehet életképes. Kemál azonban azt is tudta, hogy a liberális oktatási módszer csődöt, mondott, nincs már idő megértetni a törökkel, hogy ez a túlhajtott masEurópa legnagyobb pedagógusa azonban Mussolini. Az ő forradalmi jelvényében kezdettől fogva ott van a nádpálca. Egész köteg. Mussolini határozottan azzal a programmal lépett fel, hogy a tunya olasz népet, megtanítja dolgozni. Az olasz nép mindent tudott, csak dolgozni nem. René Maran, a hires néger költő egyszer azt irta, hogy a munka európai előítélet, nem döntheti el egy ember értékét, hogy menynyire alkalmas a munkára? Lehet, hogy igaza van a „Batuala“ költőjének, a XX. század versenyében azonban igenis az jelöli ki egy nemzet helyét, hogy fiai menynyire alkalmasak a munkára. Mussolini kalandos múltjának talán legszürkébb állomásához tért vissza akkor, amikor életének legfényesebb pontjára emelkedett: visszatért a tanitói dobogóhoz. Mussolini talán az egyetlen olasz államférfim aki módszereiben ugyan megmaradt sokszor romantikus olasznak, céljaiban azonban mindig realista volt é6 ezek a célok pedagógiai célok voltak. Néhány polgári alapelvet szögezett le. Igen egyszerű alapelvek voltak, — de az olasz nép előtt végzetesen idegenek: tisztaság, pontosság, megbizhatóság. Az olasz nép kedves volt, élénk, volt kópzelőereje, de pontatlan volt, piszkos volt és megbízhatatlan. Mussolini megtanította az olaszokat pontosságra, megbízhatóságra és tisztaságra. Az eredmény már is megfogható, Olaszország soha nem élt a polgári virágzásnak olyan pompájában, mint most, jelieket a gazdasági válság következtében az általános színvonal sokkal mélyebb, mint volt. a „Harmadik Róma“ idején, Ferrero süllőt liberalizmusa idején. De a pedagógiai masszázs felfrisitette a nép idegeit, munkaképessé tette a népet és bizakodóvá. A pedagógiai diktatúrák között azért, a legfontosabb Mussolinié, mert kétségtelen eredményeket ért el. Az eredményeket pedig ebből a népnevelési, emberformálási szempontból kell nézni. Fontos, mert azokkal a nemzetekkel szemben, amelyeket barátságos vagy barátságtalan pedagógiai rendszerek padba kényszeritettek és amelyek még mindig behúzott nyakkal figyelnek a suhogó diktátor! nádpálcára, — az olasz ugylátszik kilép az iskolapadból és helyet kap a felnőtt nemzetek sorában. Poprádv Pál. A prágai cionista kongresszus óvatosan fogja tárgyalni a németországi zsidók ügyét Súlyos elleniétek jegyében folynak az előkészítő munkálatok Prága, augusztus 19. A cionista kongresz- SiZius't előkészítő bizottság óriási munkával végzi nehéz feladatát a cionista kongresszus egész tárgyalási anyagának előkészítésén. A •kétnapi folytonos tanácskozások után ma, szombaton pihenőt tart a bizottság, amely eddig úgyszólván kizárólag a baloldali pártok követeléseivel foglalkozott. A baloldali pártok azt kívánják, hogy a revizionista cionistákat zárja ki a kongresszus üléseiről, mert a cionista fegyelem súlyos megsértésével vádolják őket. E fontos kérdésben az előkészítő bizottság szombaton éjszaka fog véglegesen dönteni. A legfontosabb tárgyalási pont kétségtelenül a németországi eSeméyekkel szemben való állásfoglalás. E kérdésben eddig teljes bizonytalanság uralkodik. Az általános cionisták és a baloldali pártok amellett vannak, hogy a kongresszus mérsékelt álláspontot foglaljon el, nehogy veszélyeztesse Németországban a cionista mozgalom fennmaradásának lehetőségét. Szokolov elnök, aki a zsidók helyzetéről az egész világon fog ismertetést tartani, csak néhány szóival érinti majd a németországi zsidóság helyzetét. A kérdést kettős referátum alakjában viszik mégegyszer a kongresz- ezus elé, amely egyrészt a német zsidókérdés cionista megoldáséival, másrészt a német zsidóknak Palesztinába való telepítésével foglalkozik. Weizmann elnöknek ajánlották lel, hogy a kongresszusi tanácskozások imagvát képező jeletést előterjessze, de Weizmann nem vállalta ezt a megbízást és — valószínűleg személye* fkokból — nem vesz részt az érdemleges tanácskozásokon. Az ellentétek tovább dúlnak és egyelőre nincs kilátás arra, hogy a fontos melbeszélendő anyag jobb belátásra térít8e az egymással szemben álló félékéi és lehetővé tegye a pátviszályokon felül emelkedő eredményes tanácskozást. A paleszlinai gyarmatositási kérdésiben radikális álláspontot elfoglaló baloldaliak, a határozatlan magatartásu általános cionisták és a jobboldaliak között nem remélhető a fegyverszünet létrejötte, mert elsősorban egész sereg pártpolitikai kérdést kell megoldani, amelyekben mindegyik frakció mereven kitart a maga álláspontja mellett. Teljesen bizonytalan még az is, hogy kit választanak meg elnöknek. Nincs kizárva, hogy ujlból Szokolov lesz az elnök, bár sokan vannak, akik magas kora miatt nem tartják erre alkalmasnak. Szoko- lovot a legutóbbi kongresszuson csak a revizionisták szavazataival tudták megválasztani a baloldaliak ellen. Az általános ciaonisták és a baloldaliak Weiizimannt kívánják elnöknek, aki — mint hallatszik —nem Svájcban, hanem Karlsbadban 'tartózkodik. Egy harmadik lehetőség is felmerült az elnökválasztás kérdésben, a németországi zsidók ügyében egy- mogatnaik. Arról van szó, hogy direktóriumot bíznak meg a tárgyalások vezetésével, amely átvenné az eddigi elnök összes funkcióit. A hétfőn kezdődő kongresszus az eddigi jele^ szerint igen viharos lefolyású lesz és kérdéses az is, hogy az eddigi ellentétek mellett seki sülni fog-e a legfontosabb kérdésiben, a németország zsidók ügyében egységes és ©redméüyes álláspontot elérni.
