Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-20 / 188. (3298.) szám

4

1938 augusztus 20. vasárnap.

Bolond kocsi,

pávaíarku traktor, stb.

Irta: Móricz Zsigmoncí

A magyar földimivets remeikül tudja egyszerűsíteni a munkáját. Jóformán minden lépésiénél van valami ötlete, amivel rövidíteni, egyszerűsíteni és eredmény e sebéé lelhet tenni a keserves kézimunkát.

Három kitűnő találmánnyal találkoztam e

héten Hódmező vásárhelyen.

Aratásnál az aiz általános szokás, hogy a hazát levágják, kévébe kötik s a kévéket keresztibe rakják. Ez a legjobb módszer, ha a búzát nem lehet rögtön behordani, igy védik legjobban a veszedelemtől, esőtől, időtől.

A vásárhelyi pusztai tanyákon azonban van egy másik módszer: a vontató. Ez egyszerűen boglyarakás. A búzát, árpát, zabot nem kötik kévébe, hanem úgy rakják össze, mint a szénát. Pétre noéklbe.

Ezt aztán nem a rendes szekerekkel hordják be, mert azzal nagyon törne, sőt kicsép- lődne a száraz kalász, hanem már az ősapák konstruáltak erre egy különös alkotmányt: a bolond kocsit.

A „bolomkocsi", ahogy ejtik, két kerék- készülékből áll; két tengely s rajta a két kerék. A két részt két hosszú, vastag rúddal kötik össze, amelyeket háromszög alakban fektetnek a tengelyekre.

A petrencét úgy szállítják el, hogy először két véknyabb rudat dugnak alá párhuzamosan. Akkor keresztbe dugják a két vastag rudat, előbb egyiket, aiztán a másikat s mikor alatta van egyik, méternyi eimelőosz- lopokkal felemeli^ a kocsi oldalrudját a tengelyekre. így négy rúd képezi a szállító kocsi alapját. Elébe fogják a lovakat s beszállítják a sértetlen boglyát a géphez.

■ Ennek a hódmezővásárhelyi találmánynak most bizonyos konkurrenciája támadt a német mezőgazdaságban, ahol pontosan ugyan ászt a szerkezetet racionalizálás címen vezetik he.

A „bolond kocsi" mintaképe annak, hogy lehet tökéletesen és parasztésszel megoldani egy feladatot, hogy semmi fölösleges ne legyen benne.

*

Egy Nagy Pál nevű kisgazda az idén ér-! dekes találmánnyal lépett a vásárhelyi pusz- ; tán a világ elé.

A cséplőgépet mostanában főleg traktorokkal vontatják és cséplés közben azzal hajtják.

Nagy Pál gazda sokallotta a szállításra vesztegetett időt, ezért azt csinálta, hogy a traktort sínekkel hozzáépítette a cséplőgép elejéhez.

Két kereket elvett a traktorból, kettőt elvett a cséplőgépből s most négy kerék tartja

a közös épületet, amely úgy néz ki, mintha a traktornak óriási pávafarka nőtt volna.

Működés közben a gép kitünően dolgozik. Éppen úgy megcsinálja a 130 mázsát naponta, mint a hasonló traktorral hajtott cséplők, ,de sokkal egyszerűbb, már munka közben is, a kezelése.

Az igazi előny akkor látszik meg, mikor a gép befejezi a oséiplést és uij helyre kell vinni.

Tíz perc alatt leszerelték az egész gépet s íinár robogott is a szomszéd tanya felé, ahol egy pillanat alatt odaáll a kazal alá.

★

Egy tanyán feltűnt nekem egy miniatűr szélmalom. Az egész akkora, mint egy sifon. Deszkából van az egész.

Mint LiLiputból Gulliver: kiléptem a Paradicsomból.

De lelkemben honvágy lakik s gyerekország egére gondol; sokszor járok határain.

Az iskola-garádicson

idők most is. Itt zeng, zajong

a vig gyerek-paradicsom.

Ó lenge lepke-szó: „Gyerek!“ Rajzó gyerekraj, gyerekecskék! Ugrálósabbak, mint a most ellett bolondos báju kecskék. Mókásak, felelőtlenek, mint játszó kis kutyák, melyek nem sejtik, hogy bús éjeken ők lesznek majd a Rakterek.

A mosoly rajtuk megterem ugy pillanatról-pillanatra.

Nem várnak a főnyeremény jöttéig, vagy tavaszi Napra nem várakoznak, mint a Föld. Szivárványuk is könnyedén csillan fel és nem viharok szülik meg édenük egén.

Lelkűk olyan, mint úri park csak disznek szánt virágos bakra. Az anyakéz ez ágbogas, mimózáknál érzőbb titokra fészeknek tette szivüket s belé a jóság festetett húsvéti szép tojásait, hogy költse ki a szeretet.

— Csekélység e‘ mind, — mondta szerénykedve a gazda, aki csinálta.

Kinyitotta a uitalimoicska ajtaját s bent van egy darálóké, 15 collos, kézid arái ónak a köve. Hátul kékszárnyú szétmaioimkerék; ha a szél iránya változik, játszivá s félkézzel lehet egy tengelyen körbeforgatni § a széllel szembeállítani. A szélkerekeken jó vászon volt, de már elnyűtt s a malom igy is őröl.

— Tizenkilencben csináltam, már nagyon meg van pusztulva. Rögtön darál. Egy óra alatt hét-nyolc kilót lead. Néni kell ezzel sokat babrálni, csak néha megnézzük, van-e még a garatban, nem jár-e üresen. Osztán megyek szántani.

Hogy ennyire érdekli a társaságot, megmagyarázza:

— Ugy is lehetne csinálni, hogy a teteje forogjon, de avval több ficeimónia van, akkor fent májorpán tót kell csinálni. Érdekesebb ennél ez a viziduda, mer ezt az idén csináltam.

A kút mellett felvesz egy tülök! ormára szabott nyárfacsövet, körülbelül százhúsz cm. hosszú. Két darabból van s úgy van kivájva, simán kiégetve, aztán „ösiszenádolta", ahogy a csónakot szokták, sással az eresztékeken.

Szeretet kotlik szivükön.

De szánalom torzítja számat, mert fészkükbe kakuktojást csempészett már a Bűn s a Bánat! Kikelnek mind s a kis kakuk elfal mindent, mit adni kész a madár-szájú szeretet s a jóság marad csenevész.

Mi lesz belőlük?? Apjukat jól ismerem; cigány, „gyepmester“ az egyiké, (jobb társaság ily szót szájára venni restell!)

A többié: kondás, kocsis, favágó, munkás, harmados ... Testük-lelkük meddig marad ily torzitatlaiij harmatos??

Előre megsiratlak én, ó himes más-országi kellem s titeket puha patyolat gyöngyvirágok a gyermek-mellen, miket az élet meggyaláz, titeket is angyal-szemek, melyekben majd a Golgotán könnyes düh, káromlás remeg.

Mint Liliputból Gulliver: kiléptem a Paradicsomból.

Határán sokszor elmereng a lelkem s néha arra gondol: ki tudna huzni életük köré oly kínai falat, hogy meg ne lássák sohasem, mit én láttam a Nap alatt?!

Jtlécs Súsztó:

Xitiput toitfJ'Fén irt elégia

Bécsi operett

Irta: Farkas Imre

Apró történet, mégis ugy hat, .mintha egy szép operett témája lenne, keriogővel, hold- sugárral, az öreg Burg virágos, vasrostéiyos ablakaival, a Prater-allée akácvirágaival és nyitó orgonáival.

*

A zegyik leány: Divia dl Zamorra, a za- morrai fejedelemség uralkodó hercegnője.

A másik szereplő leány: Lisbeth nevű

leányzó, Lívia hercegnő háromszázötiven alatt avató ja közül az egyik. A kis Lisbet Lívia hercegnő keresztlánya volt. A hercegnő húszéves, Lisbeth tizenkilenc. Lívia hercegnő egyéves krokiban leüt a Lisbeth karaszt- murnája.

Lisbeth a leggazdagabb leány Zamorra államiban. Majdnem olyan gazdag, mint a kis uralkodó hercegnő.

Szerepelnek továbbá: Bocca dd Zamorra hercegnő, a Lívia nagynénje, aJkíi elkísérte Bécsibe húgát, aki a császári Burg vendége. S régül: Vasadi Kovács István közös huszárhadnagy, a Vilmos császár nevét viselő hetedik közös huszárezeredben.

★

Első találkozás: A Práterben. Az udvari kocsi lépésiben halad. Mellette egyszerre megtorpan a hadnagy ur alatt a Molkány.

Az ifjú tiszt ur hódolattal köszön. Először

csak az aranykerekes udvari h in tónak. Azután a gyönyörű, mosolygó, éjifekete gyermeknek. Lívia hercegnő visszanéz, Bocca dl Zamorra hercegnő haragszik. Körülöttük arainyifényiben úszik az egész világ.

★

Rózsacsokor. Hatalmas, nagy piros rózsa- esolkor. Mindennap. Alföldi rózsák. Magyar rózsák. Lóháton hozták őket Bécsibe.

Hogyan kerültek száz fehér-aranyozott, hermetice elzárt haroklk-iajtón keresztül a bécsi Burg délkeleti szrányába, Lívia hercegnő lakosztályába? Ki tudná ezt megmondani?

Bocca di Zamorra hercegnő haragszik. A csillagok békacagnak ,a kitárt, nagy ablakon. *

Magyar cigány Bécsbein. Patíkárius Ferkó. Most vándorol a Füstös markába a hatodik százpengős bankó. Vasadi Kovács István hadnagy ur zsebéibőJ. Egy nóta, amelyet éppen íhuszonihetedszer sir ©1 a vonó:

Nézlek, nézlek, de hiába nézlek,

Nemi való vagy te szegény legénynek,

Rád se moréim a szemeimet vetni, Szegény vágyóik, nem szabad szeretni.

*

Udvari bál! „Ehrentour!" (bécsi találmány — nincs rá magyar kifejezés). Táncolják Lívia de Zamorra hercegnő és Vasadi Kovács István hetes huszárhadnagy.

Tánc után szól a hercegnő:

— Kérem, adja a karját. Sétáljunk ott az oszlopcsarnokban, a fehér és a rózsaszínű virágok között.

Séta. A hercegnő megszólal:

— Arra akaróim kérni, hogy ne költsön annyi pénzt.

— A hercegnő tud rólaim?

— Mi 'mindent tudunk! ... Ön folyton mulat, nótázik, ez nemi helyes. Okosnak kell lenni. Látja, én milyen okos vagyok . . . akarom, hogy tőlem tudja meg, tegnap eljegyeztem magamat Helimutii herceggel.

Csönd. Újra a hereenő:

— De most meg kell mondanom, hogy ez volt az egyetlen ábrándom, ez a sugaras, gyönyörű., bécsi május ... és ha én kérem, ha tudja, hogy az én szivem is vérzik belül, akkor . . . megígéri, hogy okos lesz?

Csönd.

— Nem felel . . .? Ha megígéri, kap tőleim

valamit. *

És egy hatalmas márványoszlop mögött, a fehér és rózaszdnü virágok között Lívia hercegnő csókra nyújtotta a-z ajkát Kovács István hadnagy urnák.

Vasadi Kovács hadnagy ur másnap beletemetkezett a felsőbb tiszti tanfolyam tankönyveibe. Nem látták többet a mulatókban.

Patíkárius Ferkó cigányprímás ur bandájával néhány hét múlva a hadnagy ur visszavonulása fölött érzett bánatában visszaköltözött Bécsiből Szegszárdra.

*

Kihallgatás a Bmrgiban. Tartja Lívia de Za- morra hercegikisasszony, He-llunutb Braxator herceg felesége.

Meghívott: Viasadi-iKovács hadnagy ur. Tel-,

Felveszi, fújja. Oly takarosán kifújja rajta a takaródét, hogy a gépnél a legények be akarják szüntetni a cséplést.

A sofőrünk vásárhelyi parasztfiu, megnézi, megszagolja, azzal kipróbálja és még szebben kezd fudogálni rajta.

*

Alig van szerszám a tanyán, amelyen valami javító változtatást ne tenne a kisgazda. Milyen kár, hogy nem gyűjtik a szakemberekErrefelé háromszor annyi zenetanár van, mint amennyi gazdasági szaktanító. Igaz, az a néhány intézet is alig telik meg, ameny- nyi van a gazdasági oktatás részére.

— De hogy lehel azt kívánni, — mondja egy tanyai gazda, — hogy az ember a fiát elküldje gazdasági iskolába, mikor már munkaerő. És annyit fizessen érte, amit semmiképpen neim bír előteremteni. Nem lehetne megcsinálni, hogy a szaktanár jöjjön ki ide hozzánk? Ahogy egy kisjánkához eljár a zongoratanár. Vagy az orvos. Osztán itt tanítson mög bennünket, hogy mit cselekeggyüuk.

Gondolkozva néz maga elé:

— De -hát 'ahhoz a kéne, hogy ü is tuggyon v-alamit a gazdaságim.

cGristan ^Bemard és az „előrelátó“ szolga

Tristau Bemard francia humoristának mintegy harminc évvel ezelőtt komornyikra volt szüksége. Hirdetést jelentetett meg az egyik nagyobb napilapban. Másnap jelentkezett egy

— Szolgáltál már valahol? —• kérdezte.

—-Nem, még nem teljesítettem házi szolgálatot.

— De hiszen akkor, ha rendelkezést adok . ki neked, nem fogod tudni rendesen végrehajtani, fiatal néger.

— De igen, uram.

— Azt mondod: igen? Akkor te nem tudsz semmit. A jó szolga nemcsak gépiesen hallgatja meg a parancsot, hanem annak jó végrehajtására fordítja figyelmét.

— Ha az ur megmagyarázza nekem, hogyan érti ezt, tudni fogom kötelességemet.

— Például — magyarázta Bemard — tegyük •fel, hogy azt mondom: „Bambula. szolgáld fel az ebédet", ez nem azt jelenti, hogy kiszaladsz- a konyhába, behozod az ebédet és az asztalra teszed. Ó nem!... Ez azt. jelenti, hogy szépen- megterited az asztalt, felrakod a tányérokat, evőeszközöket, szalvétákat, poharakat, sőt,, mustárt, olajat; a pincéből bort hozol fel, a vizeskancsóba friss vizet töltesz és igy tovább.

— Megértettem, uram, ugy lesz minden, ahogy mondta — szólt a néger.

Nyolc nap múlva Tristan Bemard megbetegedett. Szólt a komornyiknak:

— Menj és hozz orvost.

A néger elment és csakhamar visszaérkezett az orvossal, akivel együtt még több személy rontott be az iró szobájába. Bemard dühösen kiáltott a négerre:

— Kik ezek az emberek? Én csak az orvost kértem.

— Az igaz. uram, de én nem felejtettem el a mellékes dolgokat sem, mint az ebéduél és a vacsoránál. Az orvossal együtt elhoztam a közjegyzőt, a halottkémet és a temetkezési vállalkozót is.

jes díszben áll: csákó, rohaanszij leeresztve, pamyókára vetett mente, lakkcsizma.

Jelen vannak még Lívia hercegnő vendégei: Roll gróf Zamorrai miniszterelnök és Lisbeth kisasszony Zamorrai állampolgáraő.

A bér cég asszony szól:

— Keresztlányunk, Lisbeth kisasszony azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy férjhez adjuk és ránk bízta a választást. Választásunk önre esett: Kovács István hadnagy ur, Önre, a monarchia jeles ifjú tisztjére, ki utóbbi időikben szolidságáról és szorgalmáról dicséretes tianuibizoiuyságot tett.

De kérem . . .

A hercegnő csöndet intett.

— Menyasszonyának van egy kastélya Za- m orréiban, övé városunk legnagyobb háza van azonkívül ezer hold földje, ami a viszonyainkhoz képest igen szép területeredmény.

A miniszterelnök közibe dörmögött:

— Övé az egész zárni orrai lapály.

A handnaigy megkockáztatott ennyit:

— De hiszen most látjuk egymást először.

A hercegnő szomorúan mondta:

— Mindegy! össze fognak szokni. így szokott az lenni.

Lisbeth mosolyog és egy szót se szól. Máris nagyon tetszik néki Vasadi-Kovács István hetes huszárhadnagy ur. ií

4c

Kívülről valahonnan becsendül egy uj, friss melódia, melyet az egész Bécs énekel:

Gsakpárosan szép az élet —

Kinszenvedés egyedül . . ,

Bécsi operett!