Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-17 / 185. (3295.) szám

2 <PRRGM-MA<AfiRHTRLg^ Holtan találták veje kertjében a weiperti polgármestert, aki bele volt keverve a komotaui milliós csalási ügybe Kimér a takarékossági bizottság javaslatairól Prága, augusztus 16. Kramár volt minisz­terelnök, a cseih nemzeti demokrata párt ve­zére a prágai Národní Listy hasábjain bírálja a takarékossági bizottság javaslatait. A taka­rékossági javaslatok többségét helyesnek és célravezetőnek találja. A fölösleges miniszté­riumok megszüntetésének tervét üdvözli, de ellene van annak, hogy az egészségügyi mi­nisztériumot is megszüntessék. A külügyi büdzsére vonatkozó takarékossági javaslatok­kal kapcsolatban Kramár többek között eze­ket írja: „Teljes beleegyezésre talál a taka­rékossági bizottság ama javaslata, hogy a kül­ügyi minisztériumban hagyjunk föl a fölösle­ges nagyzással, bizonyos személyek számára szóló követségek létesítésével és mások pél­dája alapján térjünk rá arra, hogy több ki­sebb államnál egy követet bizzunk meg; hogy a központban és a központon kívül ne legyen annyi fölös számú tisztviselő és alkalmazott, mint amennyi most van. Tékozlással senki­nek sem imponálhatunk, sőt ellenkezőleg. A propagandára fordított milliókról nem is aka- ródzik beszélni, ha látjuk, mit tudnak a ma­gyarok és mit tudunk mi. Propagandánk szempontjából nem lehet szomorúbb bizo- nyitvány, mint az angol parlament tagjainál elért magyar siker. Valószínűleg ugyancsak nem fog ellenzésre találni az a javaslat sem, mely meg akarja szüntetni azt az állapotot, hogy törvényhozóink a népszövetség üléseire államköltségen fölösleges kirándul!-nf te­gyenek." Rekordforgalom a francia vasutakon Weipert, augusztus 16. A komotaui úgynevezett „Hazai rog“ igazgatójának, Triebe igazgatónak milliós csalási átférje széles hullámokat vet. Tegnap Frank weiperti polgármestert vejének pürsteinl kertjében holtan találták. Hogy gyilkosságról vagy Öngyilkosságról van-e Bukarest, augusztus 16. A román minisz­tertanács az állami adósságokra nézve ki­mondotta a transzfermoratóriumot. A transz­fer moratórium magánadósságokra nem vo­natkozik. Az egész Európában nagy feltű­nést keltő kormányintézkedés indoka: Románia egyre gyengülő külkereskedelmi mérlege. A transzfermoratórium Parisban nagy visz- szatetszést keltett és a párisi sajtó egyene­sen államcsínynek minősítette ezt az intéz­kedést, amelynek még súlyos következmé­nyeket jósol. Magyarországon is nagy mevleyoírsf kel­tett a román transzícrni■oratórium, amely i pénzügyileg is érinti Magyarországot. í szó, ezt egyelőre még nem lelhet eldönteni. Triebe Weipertet manipulációi révén négymillió koronával károsította meg és & fogházból most vádakait emelt Frank polgármester ellen. Annyi bizonyos, hogy a polgármester hirtelen halála és a csalási Ugyanis az államfordulat óta Románia több vicinális vasúti vonalat nacionalizált, amelyekért kártalanítást kellett fizetnie. A román állaim ezen adósság törlesztésére ötszázalékos, angol fontra szóló kötvénye­ket bocsátott ki, amelyeknek kamatait mindezideig pontosan meg is fizette. A transzfernrnratórium ebiben a vonatkozás­ban is uj helyzetet teremt, amely valószínű­leg a kérdés ujabib szabályozását teszi szük­ségessé. A magyar államon kívül a magyar iparnak is vannak követelései, de ezek kompenzáció utján valószínűleg ki- ~ 'yenlitést fognak nyerni és így a transzfer­moratórium a magyar iparnak előrelátható­lag nem okoz terheket. ügy között szoros összefüggés van. A román transzfer-moratórium súlyosan érinti Magyarországot is Paris, augusztus 16. Augusztus tizenötödi­kén Paris népe rendszerint befejezi nyári szabadságát és visszaözönlik a francia fővá­rosba. Az idén ez a visSzaöz-önlés olyan óriá i méreteket öltött, hogy a vasutak alig tudták í lebonyolítani a szokatlanul nagy forgalmat, holott ilyenkor rendszerint berendezkednek rá. Brestböl egyetlen nap tizenötezer ember kért helyjegyet a párisi vonatokra. A vidék­ről érkező gyorsvonatok kivétel nélkül ötszö­rösen érkeztek meg. ami annyit jelent, hogy egy-egy menetrendszerű gyorsvonat helyett öt. tiz-tizenkét kocsiból álló gyorsvonat futott be a párisi pályaudvarokra. A cherbourgi gyorsvonat nyolcszoros szerelvénnyel közle­kedett. a trouvillei, ie-havrei. dieppei és tra- porti vonalakon a menetrend teljesen fölbo­rult és hatályon kívül kellett helyezni. A vo­natok ezeken a vonalakon ötpercenként kö­vették egymást, a St. Lazaire pályaudvaron tizenkét perront kizálólag a fürdőkből érkező! vonatok számára tartottak fenn. Az államvas-! utak _ amelyek a francia vasutak alig egy-! ötödét teszik ki — az elmúlt héten 17.5 millió Párisba szóló menetjegyet adtak ki, míg az átlagos szám hatmillió jegy. Daladier miniszterelnök tegnap földközi tengeri hétvégi utazásáról ugyancsak vissza­érkezett Párisba. xx Jó ellátás, kényelem, gondosság Buda­pesten a Park-nagyszállodában a keleti pá­lyaudvarral szemben. Leszállított árak. E lap előfizetőinek 20 százalék engedmény. I Pénzhamisító bandát a nagymiháíyi csendőrség . Egy nagymiháíyi fényképészt, egy mechanikust, egy tralikost és egy autófuvarozót tartóztattak te Kassa, augusztus 16. (Kassai szerkesztősé­günk telefonjelentése.) Nagyarányú bankógyár- tásnak jutott nyomára a nagymiháíyi csendőr­ség. A nagymiháíyi állatvásáron letartóztattak egy szinnai gazdát, aki tehenet vásárolt és a vételárat vadonatúj tizkoronásokka! akarta 'ki­fizetni..- Az eladónak gyanúsak voltak a, gyürét- len tizkoron-ások, amelyekről Azonnal meg is állapították, hogy hamieák. A gazdát a csend­őrök kihallgatták és azt vallatta, hogy a pénzt Komár szinnai trafikostól 'kapta. A csendőrök nyomban kiszálltak Szirmára, ahol házkutatást tá'rtottak a bankóhamisitással gyanúsított tra- fikósnál. A házkutatás meglepő eredménnyel végződött, amennyiben a trafikosnál több ezer darab hamis tizkoro- nás bankjegyet találtak. Komár trafikost a csendőrség azonnal letartóz­tatta s a .nagymiháíyi fogházba szájliitotta. A nyomozás további szálai Nagyraiháiyba vezet­tek, ahol letartóztatták Kadlec József fényképészt, aki­nél a házkutatás alkalmával hamis íizkoroná- sokon kívül még hamis százkoronásokat is ta­láltak, a műtermében pedig egy ötvenkoronás fényképére bukkantak. A kliséét azonban nem találták meg a fényké­pésznél, akit feleségével együtt a csendőrök le­tartóztattak. Az asszonyt kihallgatása után sza­badon bocsátották, miután 2 gyermek anyja és a. gyermekeknek nincs más gondozója. A nvoipozás további eredményeképpen letartóz-. látták Kiinger, Lajog nagymiháíyi autótaxist, és Burger Samu mechanikai mühelytulajdonost, akinek raktárában egy hordóba rejtve megtalálták a, hamisításhoz szükséges gépeket és alkatré­szeket. Burger kihallgatása alkalmával azt vallotta a. csendőrségen, hogy Kadlec Kiingerrel egyetér­tésben a hordót megőrzésbe adták neki azzal, hogy nála adóvégrehajtásra készülnek. Burger kijelentette, hogy nem volt tudomása a láda tartalmáról és hogy a pénzhamisítókkal semmi­féle összeköttetést nem tartott fenn. A csendőrség tovább folytatja a nyomozást, melynek szálai Ruszinszkóig nyúlnak el. A nagyszabású bankóhamisitás híre nagy feltűnést keltett. 1933 augusztus 17, csütörtök. SZEPLOT rnájíoitot at minden­fajta bőrbetegséget azonnal megszüntet a világhírű Földes* féle aradi Margit-créme és szappan Az arcbőr rövid idő múlva szép, fiatal éB üde lesz, a ráncok kisimulnak. Mivel a MARGIT- CRÉMET sokan utánozzák saját érdekében csak eredeti védjegyünkkel ie»ugrasztott dobozt fogadjon el. Nyitva, vagy kimérve, eredeti MARGIT-CRÉME seho' nem kapható Főlerakaí Csehszlovákia részére: „Sz. ERZSÉBET gyógyszertár. Bratisiava (Pozsony) Duna u. 38 Pénzügyi problémák Boriin és Prága között Berlin, augusztus 16. A Csehszlovák Nem­zeti Bank a Németországba irányuló fizeté­seket újabban ismét megnehezá tette. Ez a körülmény arra indította az illetékeseket, hogy a Csehszlovákiáiba irányuló transzfere­ket, is korlátozzák. A transzfermoratórium rendelkezései alá neon tartozó fizetések sorában a csehszlo­vák hitelezők javára teljesített fizetéseket a jövőben a berlini Birodalmi Banknál lé­tesítendő csehszlovák folyószámla javára fogják írni. Ugyancsak erre a kontóra vezetik a német kül­földi adósságok különben transzferálható rész­letfizetési összegeit is. Tekintettel arra, hogy Csehszlovákia nem korlátozta az áruforgalomra és az utazási forgalomra vonatkozó megállapo­dás rendelkezéseit, ezért a német kormány is érvényben tartja azokat. Török államférfiak látogatása Szófiában Szófia, augusztus 16. Izmet pasa töbib tö­rök vezető állaimiférfiuval szeptember 20-ra Bulgária fővárosába várják. A török állam-, férfiak szeptember 20-án érkeznek Szófiába, ahol 22-ig maradnak. A látogatás céljáról ed­dig még neim szivárogtak ki hirék. Az olaszok meg akarják dönteni Codos és Rossi rekordját Róma, augusztus 16. De Pinedo tábornok, a híres óeeánrépülő, elhatározta, hogy D‘Annuai- zio fiával együtt Newyorkból Bagdadiba fog re­pülni,. hogy megdöntse Rossi és Codos világre­kordját. Állítólag már a napokban indulnak. El ^Kánikulában Irta: Gsaihó ÍKálmán Az égbolt egyetlen, nagy darab kékség. Tenyér­nyi íelhőoszlány sem mutatkozik rajta, amiből az ember egy kis jótékony, lehűtő esőnek a reménysé­gét meríthetné. Bóditó, tikkasztó, sirokkós, taőhul- lámos, lustitó, sőt butító meleg van. Nem mozdul semmi. Se falevél, se levegő. A cigarettám füstje úgy száll egyenesen felfelé, mint valamikor az Ábel áldozatáé. Nagy ritkán szippantok egyet- egyet, azt is csak kötelességből, mert egy meggon­dolatlan pillanatban könnyelműen rágyújtottam. De már megbántom: hiszen ennyi mozgás is hőt fej­leszt, nem is szólva a cigaretta tüzéről, ami szin­tén melegít. Lám Samunak több esze van. Pedig csak kutya, kis belga griffon. Hason fekszik a kövön, elter­peszkedve és nem mozdul. Nem mozdul Maki sem, a kis öreg majompincsi. Csak ül a szegletben és néz. Néz, pedig nem lát. Szegényke, már két éve vak. Valamikor ragyogó két okos szeme fényte­lenül meredt a napsugaras ég felé, mintha várná, hogy mikor fog már megvirradni? Vagy már nem is várja? Megszokta a hosszú éjszakát és talán el is felejtette, hogy valaha látott? Valószínűleg. Mert már egészen jól el tud igazodni a házban, megtalálja az alvó kosarát, az ételes lábasát, a vizes csészéjét. Odatalál télen arra a helyre, ahová a nap besüt és most odatalált a leghüvösebb szeg­letbe, az árnyékba. Csak éppen, hogy azóta nem ugrik fel a székre, kanapéra és nem sétál az íróasz­talomon, amiben pedig különös kedve telt. Matyi is csendesen ül, a szajkó. Máskor ugrál, fecseg és nyitogat.ja a kalitka ajtaját. Most ő is mozdulatlanul és némán gubbaszt az ülőrudján. Csak a Tejét forgatja lassan és óvatosan, alig ész­revehetően jobbra-balra, mert két szemtelen darázs dong a feje körül, hol kívül, hol belül a kalitka rácsán. Várom, hogy egy gyors mozdulattal elkap- szélével csípi el a veszedelmes, sárga-fekete íulán- kost a karcsú derekánál fogva, hogy meg ne tudja szúrni. Majd megropogtatja egypárszor, amíg csak élet van benne és csak aztán nyeli le, mikor meg­győződött róla, hogy vége van. Most azonban lusta ő is. Nincs az a darázspecsenye, amiért megmoz­dulna. Akárcsak a negyedik lakója a verandának, a kis kanári. Az is a szegletbe húzódva üldögél és csak piheg a melegtől. Se nem ugrál, se nem énekel. A vendégek se jönnek ma. A két veréb, akik (vagy: amelyek? nem! akik) rendesen megjelennek ilyenkor, hogy a Maki ebédjének a maradékából jóllakjanak. Az egyik, az öreg verébpapa régebben járt ide s már megesett, hogy a Mátyással együtt ültek a kutya lábosának a két oldalán, szemben egymással és úgy falatoztak. Mert Matyi néha ki­nyitja a kalitkája ajtaját és kijön, hogy ellenőriz­ze, vájjon a Maki kutya kosztja nem jobb-e, mint az övé. Mikor először láttam őket így, egymással szemben, azt hittem, a Mátyás el fogja kergetni a verebet. De csalódtam. A szajkó szokása ellenére Együv'g BEESEL Mindig otthon legyen, Hogy ha szükség van rá, Gyorsan segíthessen. nem bántotta a kisebb madarat, az pedig nem félt tőle. Matyi valószínűleg úgy érezhette, hogy ő maga*is idegen területen jár s nem akarja az esetet még ellenségeskedéssel is komplikálni. A veréb pedig, úgy látszik, nem fél semmitől és senkitől. Embertől se, nem hogy egy másik madártól. Két lépésnyire a lábamtól olyan nyugodtan szokott eszegetni, mintha ott se lennék. Ezt azért említem meg, mert nem általános ve­rébtulajdonság, hanem egyéni sajátsága a mi vere­bünknek. A minap ugyanis hozott magával egy verébkisasszonyt, de az már nem merészkedett ilyen közel. Meghúzódott a korláton, miire a másik, hol a tálhoz repülve, hol meg vissza, elkezdte etetni a csőréből. Szabályosan, ahogy a madár szokta etetni a fiókáit. Néztük a feleségemmel meghatottam hát ilyen kedves állat a veréb és ilyen jó apa, hogy a felnőtt gyerekeiről is igy gondoskodik! A nagy leányáról? Csak azután me­rült fel bennem a gyanú, hogy hátha nem is a leá­nya volt? Hanem csak egy ismerős verébkisasz- szony, akit meghívott ebédre? Mert, ahogy most igy utánagondolok, nem is látszott olyan nagyon fiatalnak. Legalább is, a csőre töve már nem volt sárga. És a nagysága is... Igen, igen! Nem fióka volt az, hanem verébdánra, aki fiatalította magát. A veréb elég régóta városi madár ahhoz, hogy egyet-mást eltanulhatott légyen az emberektől... Csend van a kertben is. A harkály nem kopog, a rigó nem bogarászik a fűben. Hüsölnek valahol egy-egy széles vadgesztenyelevél árnyékában ők is. Csak Micu, a máskor lusta Mlcu, Indul sétára, a szomszédok cicája. Lassan lépked végig a rózsafák közt, majd gyors iramban átveti magát a kerítésen és a szomszéd telken, a kukorica mellett, meglapul a fűben, ugrásra készen. Mozdulatlan egészen, csak a farkahegyét csóválgatja, nyilván ideges szóra­kozottságában. — Vájjon mire les? —■ kíváncsiskodom. — Bl- Ja valamelyiket, mint máskor. Be rendes gportja és hihetetlen ügyességgel tudja csinálni. A csőre zonyosan arra spekulál, hogy valami melegtől el­tikkadt madárfiókát elkaphasson, máskülönben aligha mozdult volna ki a jó hűvös szobából! Felállók és kikönyökölök, hogy jobban lássam. De Micu ésszreveszi a mozdulatot és hogy figye­lem. Egyszerre felémfordul, ugráshoz készülő, megfeszített izmait elernyeszti, rámnéz olyan arc­cal, mintha azt mondaná: — Ó, csak éppen ideheveredtem a kukorica ár­nyékába, mert itt szabadabban jár a szellő!... De, hogy is tetszik rólam olyat gondolni, hogy rossz­ban töröm a fejemet? — És elnyúlik, sőt meg is hengergődzik a fűben, mintha igazán nem lenne semmi titkos szándéka. Most olyan, a rózsaszin-fehér pofácskájával, a négy fehér lábával és a fekete, karcsú testével, hajlékony derekával, mintha nem is cica lenne, hanem feketetrikós, strandoló, fiatal hölgy, akinek semmi egyéb célja sincs, csak az, hogy védekezzék a meleg ellen. Ebben csak nincs semmi rossz! Okos ember ilyenkor a strandra megy! Most apró léptek kopognak a kert betonutján. Zsuzsika az, a Micu úrnője, aki a kapu felé igyek­szik egy nagy táskával a kezében. — Zsuzsika! — szólok rá. — Hová ebben a me­legben? Csak nem a városba? — Ártatlan képpel mosolyogva feleli: — Ó dehogy, bácsi! Megyek a strandra! Ilyenkor az ember odamegy! Ebben a melegben!... ...Hát pereze! Ilyenkor az ember odamegy! Hüsölni!... Ez természetes! És Igazán nem érteni, hogy ahogy ezt elgondo­lom, miért látom egyszerre úgy Zsuzsikát a stran­don magam előtt, fekete trikóban, amint a ho­mokban, ugrásra készen áldozatra les, akárcsak az imént Micu? A hasonlat különben is rossz!... Mert az az „áldozat1* azért ment oda, hogy megfogassa magát! ... Hm?... Furcsák ezek a fiatalemberek! Eb­ben a kánikulában!

Next

/
Oldalképek
Tartalom