Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-01 / 172. (3282.) szám
^bxgai-Magíarhirmíí 1933 augusztus 1 kedd. A nagyhatalmak tiltakozni fognak Berlinben Ausztria szuverenitásának megsértése miatt London, Paris és Ráma nem tűri tovább a horogkeresztes repülőgép-propagandát — A külföld aggodalommal figyeli Bécs és Berlin válságos viszonyát csétlenség színhelyén a brünni tűzoltóság csa-i patai, valamint mindkét mentőállomás és a rendőrség emberei. A rendőrség azonnal lezárta a környező uccá- kat és beszüntette a villamosok közlekedését. A mentők négy súlyosan és tizenöt könnyen sebesült embert szállítottak be eddig az országos körházba. A mentők kórházába további három súlyos és három könnyen sebesültet szállítottak be. A német mentő társaság kötöző helyén több mint harminc sebesültet és tizenegy tűzoltót részesítettek orvosi segélyben. A katasztrófa színhelyén azonnal megjelent a városi építő bizottság és a vizsgálóbíró. Az épitő bizottság elrendelte a forgalom lezárását a Masaryk-ucca egy részében, a Janeka-uccá- ban és a Mecova-uocábam és megtiltotta, hogy bárki is belépjen a háziba, amelyben a robbanás történt és egyben elrendelte, hogy sürgősen tartóvázat építsenek a beomlással fenyegető falak alá. Amíg a tartóváz elkészül, az egész környéken szünetel a forgalom, mert a szekérrázás következtében Is növekszik a beomlás veszélye. A nagyobb biztonság végett elvágták a villamos vezeték drótjait is. Mi okozta a katasztrófát ? A szükséges óvintézkedések miatt a vizsgálat nehezen halad előre annak megállapítására, hogy mi okozta a robbanást. Eddig csak az látszik biztosnak, hogy a szerencsétlenséget sem gáz. sem kazán robbanás nem idézte elő. A robbanás idejében szerencsére kevés ember tartózkodott. a szállodában és a kávéházban és csak . ennek a körülménynek köszönhető, hogy a sze- ' rencsétlenség nem járt még súlyosabb következményekkel. A szálloda személyzete közül senki sem sebesült meg. A robbanás pillanatában a villamoson utazott a Masaryk-uccán egy rendőr, aki rögtön leugrott a kocsi rój és a szerencsétlenség helyére sietett. A rendőrnek sikerült. kihúzni a romok alól Skudlik V iktor munkást. aki négykerekű kézikocsival haladt a Jan- ■ ska-uccában. A lehulló törmelékek súlyosan megsebesitették. Skudlik a kórházba szállítás közben meghalt. A robbanással kapcsolatba hozható egy másik szerencsétlenség, amely néhány perccel a rob- ; bánás után történt. Stanicska Jozefa, aki éppen , ablaktisztítással foglalkozott a Hus-ut egyik há- . ■zában, a légnyomás és izgalom következtében •lezuhant az ablakból és holtan terült el az ucca kövezetén. t Ki az a titokzatos Bauer Adolf? Az eddigi vizsgálat megáJllapitotta. hogy Bauer Adolf, aki a szállodai bejelentőlap szePáris, julius 31. A francia sajtó még most is behatóan foglalkozik Ausztria szuverénitá- sának megsértésével. A lapok hasábos cikkeket szentelnek a német propaganda-repülőgépek Ausztria fölött való megjelenésének s azt a véleményüket fejezik ki, hogy az osztrák kormány a nemzeti szocialista támadások esetén a népszövetséghez fog fordulni védelemért. Pertinax az Echo de Parisában ezzel a kérdéssel kapcsolatban a következőket írja: Már öt esztendeje kísérli meg Németország Ausztria függetlenségének a megsemmisítését. Ilyen körülmények között valóban itt az ideje annak, hogy a népszövetségi alkotmány 11-ik fejezete értelmében a népszövetségi tanácsot sürgősen egybehívják. Az olasz kormány már márciusban erélyesen állást foglalt a csatlakozás ellen és az olasz miniszterelnök csak nemrégiben nyilatkozott ebben a kérdésben a volt francia követ, de Jouvenel előtt, amelyben kijelentette, hogy Olaszország semmi szín alatt nem tűri el Ausztria csatiakozását Németországhoz. A csatlakozás kérdése tehát Paris és Róma rint 1902. február 23-án Máhrisch-Ostrauban született és odavaló illetőségű technikai hivatalnok, Mahrisch-Ostrauban teljesen ismeretlen és a városházi anyakönyvben sem található semmi nyoma. Valószín illeg hamis nevet és hamis adatokat használt a szálloda rejtélyes lakója, a tanuk vallomása szerint Bauer körülbelül harmincöt éves, alacsony, erős termető, borotvált, kerek- arcú ember. A rendőrség felhív mindenkit, hogy aki Bauer Adolfról közelebbi adatokkal szolgálhat, jelentse ezt. a rendőrségnek. További halottak A járókelők közül, akik a robbanás pillanatában a Janeka-uccában haladtak, sokan megsebesültek. Ugyancsak megsebesültek számosán az Európa-száilloda vendégei közül is. Az egyik szállodai vendég a kórházba szállítása közben meghalt. Eddig hozzávetőleg sem lehet megállapítani a halottak számát, mert a mentési munkálatokat a ház beomlásának Számára kedvező alkalom arra, hogy megkezdjék a francia—olasz együttműködést. A Temps mai száma vezércikkben foglalkozik a nemzeti szocialista propaganda-gépeknek üzelmeivel s többek között igy ir: — A Berlin és Bécs közötti viszony krízise akut marad. Ha a birodalmi kormány nem igyekszik azon, hogy a nemzeti szocialista rezsim kalandorainak túlságos buzgalmát megfékezze, úgy komoly diplomáciai bonyodalomra kell elkészülni. Ezt az uszító hadjáratot, amely súlyos incidenssel fenyeget, nem lehet tovább is tétlenül nézni. Németországi repülőgépek átszállnak osztrák terület felé, röplapokat dobálnak le egy olyan ország alkotmányos formái ellen, amely a birodalmi kormánnyal hivatalosan fenntartja a diplomáciai viszonyt. Ez az eljárás elviselhetetlen beavatkozást jelenti egy szomszédos ország belső ügyébe s Ausz-J tria elleni ellenséges akciónak lehet tekin-j teni. Ki akarna olyat elhitetni, hogy a nem-i zeti szocialista Németországban, ahol sem! sajtó-, sem szólásszabadság nincs többé, ahol I semmit sem lehet kezdeményezni a vezérnek, veszélye miatt abba kellett hagyni és csak akkor lehet folytatni, ha az építési szakértők j kellő óvintézkedések megtétele után ezt meg- j engedik. Az Eurápa-szálíoda A szálloda, amelyet néhány évvel ezelőtt alakítottak át és renováltak a kávéházzal együtt, egyike Brünn legelőkelőbb régi szállodáinak. Az épület egyik frontja a Szabadság-térre, a másik frontja, amelyen a szálloda bejárata van, a Janska-uccára tekint. Az Európa-kávéházban, amely az első emeleten van, főleg kereskedők fordulnak meg és a kávéház helyiségeit inkább a délutáni és az esti órákban látogatták. A reggeli órákban csupán az iskolaév tartama alatt volt nagyobb forgalom a kávéházban, mert a főiskolások közül — igy a magyar főiskolások közül is — igen sokan jártak oda reggelizni. A szerencsés körülmények találkozásának tekinthető tehát, hogy magában a kávéházban nem volt több halálos áldozata a robbanásnak. vagy valamelyik hadnagyának felhatalmazása nélkül, hogy ebben a Németországban a birodalmi kormány nem volna abban a helyzetben. hogy a nemzeti szocialista agitátorokat az Ausztria elleni támadásaikban visszatartsa. Az egészséges emberi értelem elismeri Dollfuss kormányának azt a jogát, hogy az ily.en támadások ellen védekezzék. Érthetetlen, hogy Berlinben még nem látták be, hogy Németország ennek a kampánynak következtében nemcsak éveken át folytatott csatlakozási politikájának előnyeit játszotta el, hanem az egész világ közvéleményét a nemzeti szocialista rendszer ellen lázitotta. A lap értesülése szerint az osztrák kormány az elmúlt napokban demarssal fordult Londonhoz és Rómához és felhívta az angol és olasz kormány figyelmét ezekre az elviselhetetlen állapotokra. A bécsi hétfői lapok jelentése szerint a fő- í hatalmak, elsősorban Anglia és Franciaor- j szág, az osztrák fenségjogok megsértése miatt legközelebb erélyes tiltakozással fordul Németországhoz. Dollfuss ezredparancsnok Bécs, julius 31. A Sonn- és Montagszeitung jelentése szerint a szövetségi elnök,, mint legfelsőbb hadúr, dr. Dollfuss kancellárt a közeljövőben a hires Kaiserschützen-Regiment pa- | rancsnokává nevezi ki az ezred neve a jövö- | ben Dollfuss-Sehützen lesz. A hadügyminisz- I tér ajánlatának teljesítésével a szövetségi | kancellár érdemeit akarják elismerni, amelyeket az osztrák hazafias érzelem újjáélesztése terén szerzett. Dr. Dollfuss a világháborúban a K aisersehützen-Regimentben szolgált főhadnagyi rangban. Elbocsátják a nemzeti szocialistákat az állami szolgálatból Bécs, julius 31- A lapok jelentése szerint a kormány néhány nappal ezelőtt megszerette az osztrák nemzeti szocialista párt teljes taglistáját. Ennek a listának az alapján a kormánynak módjában fog állani, hogy eljárást indítson mindazon állami tisztviselők ellen, akik még mindig a nemzeti szocialista párt tagjai. SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR (33) A oonte berohant egy sikátorba. Gyors el- határozásu férfi lehetett. Mert mire újra nyomára akadtunk, csak egy ijedt sofőrt találtunk a sikátor torkában, aki vad kiáltásokkal hívta a rendőrt, A conte tudniillik kihasználta a nyert percet, odarohant a felsorakozott autókhoz, egy pillantással felmérte a legerősebbet s a benne szendeTgő sofőrnek megparancsolta, hogy azonnal gyújtsa be a motort. Az engedelmesen begyújtott s kiszállott, hogy elhelyezze a vendéget az ülésen. Ezt várta csak a conte. Beugrott a kormánykerékhez s még mielőtt a szerencsétlen sofőr észrevette volna, a oonte már az ucca túlsó felén volt. Ekkor értünk mi oda. Nem kellett sok magyarázat, a sofőr maga is jajgatta a kárát, a következő pillanatbn megfordultunk s rohantunk vissza a mi kocsinkhoz. A két uti- társat elfogta az üldözés láza. Mindenütt a conte autójának nyomát kerestük, szerencsére ebben a déli hőségben alig egy-két jármű mozgott az uccákon s az őrült gyorsasággal száguldó conte kocsija után mindenki megfordult. A tudakozódással persze mégis időt veszítettünk. Beletelt egy negyedóra, amig kijutottunk a városból. Húsz perc előnye volt. Rákapcsoltam a motorra s rohantunk északnak, amerre a conte kocsijának útját mutatták. A conte azon az utón robogott, amely egyképpen visz Milánóba és Tirol felé. Az a kérdés, merre tér. Suhantak az utszéli fák, apró falvak kSzőtt, városkák házai mellett robogtunk él, csodálatos, vad rohanás volt. Csak a széles aszfaltnak szürke kígyóját láttam, a táj egy háromszögét a kormánykerék küllői között, a kocsi hűtője csendesen remegett, egy-egy ijedt szekér, utszéli gyerek, híd, kőfal, kastély, - kukoricatábla, egy század menetelő saíona, gyárkémények és temiplomocskák, rendőr, amint utat mutat, utszéli párkányok feketénREGÉNY fehéren, utniulató táblák, kilométerjeizök, néhol megálltunk egy pillanatra s a conte piros koosiját kérdeztük. A hatvanadik kilométernél megpróbáltam áz utitánsak enged elmét kérni, amiért nem is láthatták Veronát s Júlia sírjánál sem jártak, majd legközelebb erre is jövünk, de azok boldogan legyintettek a kezükkel s ebben a pillanatban sokkal jobban érdekelte őket az üldözés, mint egész Északolaszország ... Sőt, ahol nagyobb sik terepen vágtattunk, az egyik felállott a kocsiban és egy távcső vei kereste a conte kocsiját. Nem is tudom, mennyi ideig száguldottunk. Néha úgy tűnt, hogy előttünk haladó autó a conte kocsija s akkor nekirugaszkodtunk, beérni a kocsit. Csalódások ötször, hatszor, tízszer ... jónéhány kocsit „lehúztunk", de egyikben sem a conte ül. Már-már azt hittük, hogy a conte egy egéruttal visszakanyarodott Veronába s hiába üldözzük őt az országúton, amikor a mellettem ülő hirtelen felkiáltott: — De most valóban az ön grófja lesz az ott!... Egy hosszú kanyarodó végén, ahová éppen el lehetett látni, rohant egy kicsi autó. Az amerikai azt mondta, piros. Annyi gázt adtam a motornak, amennyit csak elbírt. Itt az ut kétfelé válik. A jobbfelőli megy Milánóba, a balfelőli pedig a Garda-tó mellett északnak. A conte útja Milánó felé kellett, hogy vezessen, ha tisztább tájékot akar. De nem ezt tette. Hirtelen bekanyarodott balra s a Garda a lati hegyek védelmében indult Tirol felé... Soha nem fogom elfelejteni ezt az üldözést. A conte is értette a dolgát. A kocsi nem volt az övé, ismeretlen motorban ült, mégis versenyzett a széllel. Egy negyedóra múlva ő is megpillantott bennnünket s szemmeLáthatólag közeledtünk feléje. Később, mikor sokasok fényképfelvételt néztem meg, amit erről az útról mások vettek fel s mikor néhány nyári kalandorral beszélgettem az autóklubban, tudtam meg, hogy Európa egyik legszebb országutján futottam. Mit érdekelt ez engem akkor! Valószínűnek tartom, hogy egyikünk sem figyelt az ut szépségeire s csak tornyosuló sziklákra, a tó széles tükrére emlékszem. Itt-ott híd törte meg az ut folytonosságát s vízesések moraját hallottam. Hegyoldara épített apró falvak, kerítések, citromfák, sziklák. Pompás ut, amit alig néhány hónappal ezelőtt nyitott meg Mussolini. Sziklába vésték, csak a régi, útépítő rómaiak tudtak ilyet épiteni. Valahol, e toronyhegyek mögött lakik D‘Annunzio és a kék égen futkározó fehér felhőket nézegeti, mielőtt megtérne az örök békesség országába, valahol a szemközti hegyek oldalában osztrák-magyar ágyuk viaskodtak az olasz tüzérséggel, még nem is olyan régen, valahol a sziklák tövében elhagyott kavernák sötét lenek, vásott betonfogakkal és rozsdás vaskapcsokkal, a falu, amelynek szűk uocáján kanyargunk, a finom Limo- ne nevet viseli s valóban: citromfák erdejének illata csap meg egy pillanatra s a tóban fehér motoroshajó forgatja a vizet, valaki integet is . •. Nem lehet megállni. Apró, alagutak, rövidek, csak egy-két másodpercesek törik meg az utat. ötven méter világos, tíz méter alagút, igy váltakozik az ut és nyeljük a kilométert ötven alagutat is végigszeltünk már és apró hidak karfáihoz surlódunk. Itt nem menekülhet a conte! A két amerikai az öklét szorítja. Nem haj, ha néha féloldalt csúszik a kocsi s minden pillanatban az a veszély, hogy a korlátnak rohanunk. Az alagutban élesen csattog, visszhangzik a motor. A hűtőm füstölögni kezd. Egy kanyarodénál már szinte magunk előtt látjuk a oontet. Néha- néha szakadozott szavakban mondtam valamit két utitársamnak a conteról, — leglább is igy emlékszem —, elmondtam, hogy szélhámosnak tartom, ékszertolvajnak és a nemzetközi banda tagjának. Csak éppen bizonyítani nem tudom. — Nem baj, — legyintett Yale követe, -*■ az üldözés már maga megéri a játékot. Csak a kanyargó fehér síkot s az el-első- tótedő alagutat láttam magam előtt. Feltűntek Ríva piros tetői, amikor bekövetkezett végre, amit Veronától óhajtottunk: a conte megáll. A köztünk levő száz méter néhány pillanat alatt befutottuk s ott álló ltunk a conte megviselt kis kocsija mellett. A oonte benzinje kifogyott. A motortetőt dobta föl, hátat fordított nekünk s úgy tett, mintha a bekormozott gyertyákban gyönyörködnék. Szép lassan csúsztunk melléje. — Jó napot, kedves conte! — szólítottam meg. Oda se figyelt. Szemmelláthatólag a motorral akarta elfoglal tatai magát. Megböktem a vállát. Dühösen nézett hátra. Aztán úgy tett, mint akinek felderül az arca s roppant boldog: — Ah, önök azok? Nem volna egy kis benzinjük? Aki mosolygós arcát látta, nem hitte volna, hogy két perccel ezelőtt még fogócskái játszottunk. A két amerikai leült a kocsi lépcsőjére s érdeklődve nézle a oontet, készen arra azonban, hogyha a conte ugrani próbál, ők is ugranak egyet a derék gróf nyomába •.. — Benzinem nincs, de különben sincs önnek arra szüksége. Ez az autó lopott s Rwá- ban majd táviratozunk a sofőrjének, jöjjön a kocsijáért. A conte méltatlankodva kérto ki magának a gyanúsítást. Megfogtam a conte kabát- gombját e csavartam egyet rajta: — Nézze, kedves grófom, talán meg tudja magyarázni, hogy miért futott előlünk ilyen eszeveszetten? — Én futottam önök elől? — kérdezte szemtelenül, — sétakiránduláson voltam. — Rendben van, de akkor miért kergető- zött velünk Veronában? — Hm, — mosolygott ravaszul, mint aki sokat mondhatna, — egy hölgy volt velem s az első pillanatban azt hittem, hogy önök annak a hölgynek a rokonai. Tudja, ilyesmi nálunk igen nagy kellemetlenségekkel járhat, ön olyan ismerős volt, signor... sig.nor. •. hogyikhivjék, azt hiszem, magyar s első pillanatban nem tudtam, hol találkoztunk. Most már emlékszem. Abbáziában, nemde? Nagyon örülök, hogy ismét szerencsém van • •. És a kezét nyújtotta. Nem fogadtam el. — Nekünk még bizonyos tisztáznivalónk van s azt hiszem, ön. többet tud, mint ameny- nyit mutat. 2