Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-01 / 172. (3282.) szám

^bxgai-Magíarhirmíí 1933 augusztus 1 kedd. A nagyhatalmak tiltakozni fognak Berlinben Ausztria szuverenitásának megsértése miatt London, Paris és Ráma nem tűri tovább a horogkeresztes repülőgép-propagan­dát — A külföld aggodalommal figyeli Bécs és Berlin válságos viszonyát csétlenség színhelyén a brünni tűzoltóság csa-i patai, valamint mindkét mentőállomás és a rendőrség emberei. A rendőrség azonnal lezárta a környező uccá- kat és beszüntette a villamosok közlekedését. A mentők négy súlyosan és tizenöt könnyen sebesült embert szállítottak be eddig az or­szágos körházba. A mentők kórházába to­vábbi három súlyos és három könnyen sebe­sültet szállítottak be. A német mentő társa­ság kötöző helyén több mint harminc sebe­sültet és tizenegy tűzoltót részesítettek or­vosi segélyben. A katasztrófa színhelyén azonnal megjelent a városi építő bizottság és a vizsgálóbíró. Az épitő bizottság elrendelte a forgalom lezárását a Masaryk-ucca egy részében, a Janeka-uccá- ban és a Mecova-uocábam és megtiltotta, hogy bárki is belépjen a háziba, amelyben a robbanás történt és egyben elrendelte, hogy sürgősen tartóvázat építsenek a beomlással fenyegető falak alá. Amíg a tartóváz elké­szül, az egész környéken szünetel a forgalom, mert a szekérrázás következtében Is növek­szik a beomlás veszélye. A nagyobb bizton­ság végett elvágták a villamos vezeték drótjait is. Mi okozta a katasztrófát ? A szükséges óvintézkedések miatt a vizsgálat nehezen halad előre annak megállapítására, hogy mi okozta a robbanást. Eddig csak az lát­szik biztosnak, hogy a szerencsétlenséget sem gáz. sem kazán robbanás nem idézte elő. A rob­banás idejében szerencsére kevés ember tartóz­kodott. a szállodában és a kávéházban és csak . ennek a körülménynek köszönhető, hogy a sze- ' rencsétlenség nem járt még súlyosabb követ­kezményekkel. A szálloda személyzete közül senki sem sebesült meg. A robbanás pillanatá­ban a villamoson utazott a Masaryk-uccán egy rendőr, aki rögtön leugrott a kocsi rój és a sze­rencsétlenség helyére sietett. A rendőrnek sike­rült. kihúzni a romok alól Skudlik V iktor mun­kást. aki négykerekű kézikocsival haladt a Jan- ■ ska-uccában. A lehulló törmelékek súlyosan megsebesitették. Skudlik a kórházba szállítás közben meghalt. A robbanással kapcsolatba hozható egy másik szerencsétlenség, amely néhány perccel a rob- ; bánás után történt. Stanicska Jozefa, aki éppen , ablaktisztítással foglalkozott a Hus-ut egyik há- . ■zában, a légnyomás és izgalom következtében •lezuhant az ablakból és holtan terült el az ucca kövezetén. t Ki az a titokzatos Bauer Adolf? Az eddigi vizsgálat megáJllapitotta. hogy Bauer Adolf, aki a szállodai bejelentőlap sze­Páris, julius 31. A francia sajtó még most is behatóan foglalkozik Ausztria szuverénitá- sának megsértésével. A lapok hasábos cik­keket szentelnek a német propaganda-repülő­gépek Ausztria fölött való megjelenésének s azt a véleményüket fejezik ki, hogy az osz­trák kormány a nemzeti szocialista támadá­sok esetén a népszövetséghez fog fordulni védelemért. Pertinax az Echo de Parisában ezzel a kérdéssel kapcsolatban a következő­ket írja: Már öt esztendeje kísérli meg Németország Ausztria függetlenségének a megsemmisíté­sét. Ilyen körülmények között valóban itt az ideje annak, hogy a népszövetségi alkotmány 11-ik fejezete értelmében a népszövetségi ta­nácsot sürgősen egybehívják. Az olasz kor­mány már márciusban erélyesen állást fog­lalt a csatlakozás ellen és az olasz miniszter­elnök csak nemrégiben nyilatkozott ebben a kérdésben a volt francia követ, de Jouvenel előtt, amelyben kijelentette, hogy Olaszor­szág semmi szín alatt nem tűri el Ausztria csatiakozását Németországhoz. A csatlakozás kérdése tehát Paris és Róma rint 1902. február 23-án Máhrisch-Ostrauban született és odavaló illetőségű technikai hiva­talnok, Mahrisch-Ostrauban teljesen ismeret­len és a városházi anyakönyvben sem talál­ható semmi nyoma. Valószín illeg hamis nevet és hamis adatokat használt a szálloda rejtélyes lakója, a tanuk vallomása szerint Bauer körülbelül harmincöt éves, alacsony, erős termető, borotvált, kerek- arcú ember. A rendőrség felhív mindenkit, hogy aki Bauer Adolfról közelebbi adatokkal szol­gálhat, jelentse ezt. a rendőrségnek. További halottak A járókelők közül, akik a robbanás pillana­tában a Janeka-uccában haladtak, sokan meg­sebesültek. Ugyancsak megsebesültek számosán az Európa-száilloda vendégei közül is. Az egyik szállodai vendég a kórházba szállí­tása közben meghalt. Eddig hozzávetőleg sem lehet megállapítani a halottak számát, mert a mentési munkálatokat a ház beomlásának Számára kedvező alkalom arra, hogy meg­kezdjék a francia—olasz együttműködést. A Temps mai száma vezércikkben foglalko­zik a nemzeti szocialista propaganda-gépek­nek üzelmeivel s többek között igy ir: — A Berlin és Bécs közötti viszony krízise akut marad. Ha a birodalmi kormány nem igyekszik azon, hogy a nemzeti szocialista rezsim ka­landorainak túlságos buzgalmát megfékez­ze, úgy komoly diplomáciai bonyodalomra kell elkészülni. Ezt az uszító hadjáratot, amely súlyos inci­denssel fenyeget, nem lehet tovább is tétle­nül nézni. Németországi repülőgépek átszáll­nak osztrák terület felé, röplapokat dobálnak le egy olyan ország alkotmányos formái el­len, amely a birodalmi kormánnyal hivatalo­san fenntartja a diplomáciai viszonyt. Ez az eljárás elviselhetetlen beavatkozást jelenti egy szomszédos ország belső ügyébe s Ausz-J tria elleni ellenséges akciónak lehet tekin-j teni. Ki akarna olyat elhitetni, hogy a nem-i zeti szocialista Németországban, ahol sem! sajtó-, sem szólásszabadság nincs többé, ahol I semmit sem lehet kezdeményezni a vezérnek, veszélye miatt abba kellett hagyni és csak akkor lehet folytatni, ha az építési szakértők j kellő óvintézkedések megtétele után ezt meg- j engedik. Az Eurápa-szálíoda A szálloda, amelyet néhány évvel ezelőtt ala­kítottak át és renováltak a kávéházzal együtt, egyike Brünn legelőkelőbb régi szállodáinak. Az épület egyik frontja a Szabadság-térre, a másik frontja, amelyen a szálloda bejárata van, a Janska-uccára tekint. Az Európa-kávéházban, amely az első emeleten van, főleg kereskedők fordulnak meg és a kávéház helyiségeit inkább a délutáni és az esti órákban látogatták. A reg­geli órákban csupán az iskolaév tartama alatt volt nagyobb forgalom a kávéházban, mert a főiskolások közül — igy a magyar főiskolások közül is — igen sokan jártak oda reggelizni. A szerencsés körülmények találkozásának tekint­hető tehát, hogy magában a kávéházban nem volt több halálos áldozata a robbanásnak. vagy valamelyik hadnagyának felhatalmazása nélkül, hogy ebben a Németországban a biro­dalmi kormány nem volna abban a helyzet­ben. hogy a nemzeti szocialista agitátorokat az Ausztria elleni támadásaikban visszatartsa. Az egészséges emberi értelem elismeri Doll­fuss kormányának azt a jogát, hogy az ily.en támadások ellen védekezzék. Érthetetlen, hogy Berlinben még nem látták be, hogy Né­metország ennek a kampánynak következté­ben nemcsak éveken át folytatott csatlakozási politikájának előnyeit játszotta el, hanem az egész világ közvéleményét a nemzeti szocia­lista rendszer ellen lázitotta. A lap értesülése szerint az osztrák kor­mány az elmúlt napokban demarssal fordult Londonhoz és Rómához és felhívta az angol és olasz kormány figyelmét ezekre az elvisel­hetetlen állapotokra. A bécsi hétfői lapok jelentése szerint a fő- í hatalmak, elsősorban Anglia és Franciaor- j szág, az osztrák fenségjogok megsértése miatt legközelebb erélyes tiltakozással for­dul Németországhoz. Dollfuss ezredparancsnok Bécs, julius 31. A Sonn- és Montagszeitung jelentése szerint a szövetségi elnök,, mint leg­felsőbb hadúr, dr. Dollfuss kancellárt a közel­jövőben a hires Kaiserschützen-Regiment pa- | rancsnokává nevezi ki az ezred neve a jövö- | ben Dollfuss-Sehützen lesz. A hadügyminisz- I tér ajánlatának teljesítésével a szövetségi | kancellár érdemeit akarják elismerni, ame­lyeket az osztrák hazafias érzelem újjáélesz­tése terén szerzett. Dr. Dollfuss a világhábo­rúban a K aisersehützen-Regimentben szolgált főhadnagyi rangban. Elbocsátják a nemzeti szocialistákat az állami szolgálatból Bécs, julius 31- A lapok jelentése szerint a kormány néhány nappal ezelőtt megszerette az osztrák nemzeti szocialista párt teljes tag­listáját. Ennek a listának az alapján a kor­mánynak módjában fog állani, hogy eljárást indítson mindazon állami tisztviselők ellen, akik még mindig a nemzeti szocialista párt tagjai. SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR (33) A oonte berohant egy sikátorba. Gyors el- határozásu férfi lehetett. Mert mire újra nyo­mára akadtunk, csak egy ijedt sofőrt talál­tunk a sikátor torkában, aki vad kiáltásokkal hívta a rendőrt, A conte tudniillik kihasznál­ta a nyert percet, odarohant a felsorakozott autókhoz, egy pillantással felmérte a legerő­sebbet s a benne szendeTgő sofőrnek megpa­rancsolta, hogy azonnal gyújtsa be a motort. Az engedelmesen begyújtott s kiszállott, hogy elhelyezze a vendéget az ülésen. Ezt várta csak a conte. Beugrott a kormánykerékhez s még mielőtt a szerencsétlen sofőr észrevette volna, a oonte már az ucca túlsó felén volt. Ekkor értünk mi oda. Nem kellett sok magyarázat, a sofőr maga is jajgatta a kárát, a következő pillanatbn megfordultunk s ro­hantunk vissza a mi kocsinkhoz. A két uti- társat elfogta az üldözés láza. Mindenütt a conte autójának nyomát kerestük, szeren­csére ebben a déli hőségben alig egy-két jármű mozgott az uccákon s az őrült gyorsa­sággal száguldó conte kocsija után mindenki megfordult. A tudakozódással persze mégis időt veszítettünk. Beletelt egy negyedóra, amig kijutottunk a városból. Húsz perc elő­nye volt. Rákapcsoltam a motorra s rohan­tunk északnak, amerre a conte kocsijának út­ját mutatták. A conte azon az utón robogott, amely egyképpen visz Milánóba és Tirol felé. Az a kérdés, merre tér. Suhantak az utszéli fák, apró falvak kSzőtt, városkák házai mellett robogtunk él, csodá­latos, vad rohanás volt. Csak a széles aszfalt­nak szürke kígyóját láttam, a táj egy három­szögét a kormánykerék küllői között, a kocsi hűtője csendesen remegett, egy-egy ijedt sze­kér, utszéli gyerek, híd, kőfal, kastély, - ku­koricatábla, egy század menetelő saíona, gyárkémények és temiplomocskák, rendőr, amint utat mutat, utszéli párkányok feketén­REGÉNY fehéren, utniulató táblák, kilométerjeizök, néhol megálltunk egy pillanatra s a conte pi­ros koosiját kérdeztük. A hatvanadik kilo­méternél megpróbáltam áz utitánsak enged el­mét kérni, amiért nem is láthatták Veronát s Júlia sírjánál sem jártak, majd legközelebb erre is jövünk, de azok boldogan legyintet­tek a kezükkel s ebben a pillanatban sokkal jobban érdekelte őket az üldözés, mint egész Északolaszország ... Sőt, ahol nagyobb sik terepen vágtattunk, az egyik felállott a kocsi­ban és egy távcső vei kereste a conte kocsi­ját. Nem is tudom, mennyi ideig száguldottunk. Néha úgy tűnt, hogy előttünk haladó autó a conte kocsija s akkor nekirugaszkodtunk, be­érni a kocsit. Csalódások ötször, hatszor, tíz­szer ... jónéhány kocsit „lehúztunk", de egyikben sem a conte ül. Már-már azt hit­tük, hogy a conte egy egéruttal visszakanya­rodott Veronába s hiába üldözzük őt az or­szágúton, amikor a mellettem ülő hirtelen felkiáltott: — De most valóban az ön grófja lesz az ott!... Egy hosszú kanyarodó végén, ahová éppen el lehetett látni, rohant egy kicsi autó. Az amerikai azt mondta, piros. Annyi gázt ad­tam a motornak, amennyit csak elbírt. Itt az ut kétfelé válik. A jobbfelőli megy Milánóba, a balfelőli pedig a Garda-tó mel­lett északnak. A conte útja Milánó felé kel­lett, hogy vezessen, ha tisztább tájékot akar. De nem ezt tette. Hirtelen bekanyarodott balra s a Garda a lati hegyek védelmében in­dult Tirol felé... Soha nem fogom elfelejteni ezt az üldö­zést. A conte is értette a dolgát. A kocsi nem volt az övé, ismeretlen motorban ült, mégis versenyzett a széllel. Egy negyedóra múlva ő is megpillantott bennnünket s szemmeLát­hatólag közeledtünk feléje. Később, mikor sokasok fényképfelvételt néztem meg, amit erről az útról mások vettek fel s mikor néhány nyári kalandorral beszél­gettem az autóklubban, tudtam meg, hogy Európa egyik legszebb országutján futottam. Mit érdekelt ez engem akkor! Valószínűnek tartom, hogy egyikünk sem figyelt az ut szép­ségeire s csak tornyosuló sziklákra, a tó szé­les tükrére emlékszem. Itt-ott híd törte meg az ut folytonosságát s vízesések moraját hal­lottam. Hegyoldara épített apró falvak, kerí­tések, citromfák, sziklák. Pompás ut, amit alig néhány hónappal ezelőtt nyitott meg Mussolini. Sziklába vésték, csak a régi, út­építő rómaiak tudtak ilyet épiteni. Valahol, e toronyhegyek mögött lakik D‘Annunzio és a kék égen futkározó fehér felhőket nézegeti, mielőtt megtérne az örök békesség országába, valahol a szemközti he­gyek oldalában osztrák-magyar ágyuk vias­kodtak az olasz tüzérséggel, még nem is olyan régen, valahol a sziklák tövében elha­gyott kavernák sötét lenek, vásott betonfogak­kal és rozsdás vaskapcsokkal, a falu, amely­nek szűk uocáján kanyargunk, a finom Limo- ne nevet viseli s valóban: citromfák erdejé­nek illata csap meg egy pillanatra s a tóban fehér motoroshajó forgatja a vizet, valaki in­teget is . •. Nem lehet megállni. Apró, alagutak, rövi­dek, csak egy-két másodpercesek törik meg az utat. ötven méter világos, tíz méter alag­út, igy váltakozik az ut és nyeljük a kilomé­tert ötven alagutat is végigszeltünk már és apró hidak karfáihoz surlódunk. Itt nem me­nekülhet a conte! A két amerikai az öklét szorítja. Nem haj, ha néha féloldalt csúszik a kocsi s minden pillanatban az a veszély, hogy a korlátnak rohanunk. Az alagutban élesen csattog, vissz­hangzik a motor. A hűtőm füstölögni kezd. Egy kanyarodénál már szinte magunk előtt látjuk a oontet. Néha- néha szakadozott szavakban mond­tam valamit két utitársamnak a conteról, — leglább is igy emlékszem —, elmondtam, hogy szélhámosnak tartom, ékszertolvajnak és a nemzetközi banda tagjának. Csak éppen bizonyítani nem tudom. — Nem baj, — legyintett Yale követe, -*■ az üldözés már maga megéri a játékot. Csak a kanyargó fehér síkot s az el-első- tótedő alagutat láttam magam előtt. Feltűntek Ríva piros tetői, amikor bekövet­kezett végre, amit Veronától óhajtottunk: a conte megáll. A köztünk levő száz méter né­hány pillanat alatt befutottuk s ott álló ltunk a conte megviselt kis kocsija mellett. A oonte benzinje kifogyott. A motortetőt dobta föl, hátat fordított nekünk s úgy tett, mintha a bekormozott gyertyákban gyönyörködnék. Szép lassan csúsztunk melléje. — Jó napot, kedves conte! — szólítottam meg. Oda se figyelt. Szemmelláthatólag a motor­ral akarta elfoglal tatai magát. Megböktem a vállát. Dühösen nézett hátra. Aztán úgy tett, mint akinek felderül az arca s roppant bol­dog: — Ah, önök azok? Nem volna egy kis ben­zinjük? Aki mosolygós arcát látta, nem hitte volna, hogy két perccel ezelőtt még fogócskái ját­szottunk. A két amerikai leült a kocsi lépcsőjére s érdeklődve nézle a oontet, készen arra azon­ban, hogyha a conte ugrani próbál, ők is ug­ranak egyet a derék gróf nyomába •.. — Benzinem nincs, de különben sincs ön­nek arra szüksége. Ez az autó lopott s Rwá- ban majd táviratozunk a sofőrjének, jöjjön a kocsijáért. A conte méltatlankodva kérto ki magának a gyanúsítást. Megfogtam a conte kabát- gombját e csavartam egyet rajta: — Nézze, kedves grófom, talán meg tudja magyarázni, hogy miért futott előlünk ilyen eszeveszetten? — Én futottam önök elől? — kérdezte szemtelenül, — sétakiránduláson voltam. — Rendben van, de akkor miért kergető- zött velünk Veronában? — Hm, — mosolygott ravaszul, mint aki sokat mondhatna, — egy hölgy volt velem s az első pillanatban azt hittem, hogy önök an­nak a hölgynek a rokonai. Tudja, ilyesmi ná­lunk igen nagy kellemetlenségekkel járhat, ön olyan ismerős volt, signor... sig.nor. •. hogyikhivjék, azt hiszem, magyar s első pil­lanatban nem tudtam, hol találkoztunk. Most már emlékszem. Abbáziában, nemde? Na­gyon örülök, hogy ismét szerencsém van • •. És a kezét nyújtotta. Nem fogadtam el. — Nekünk még bizonyos tisztáznivalónk van s azt hiszem, ön. többet tud, mint ameny- nyit mutat. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom