Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)
1933-07-30 / 171. (3281.) szám
10 a.mMMWHKlt4AWII ' WlllfWMMWBMWW—W Francia asszonyok arcképcsarnoka írja: BENEDEK KÁROLY (Paris) in. A trikoióros hattyú: Cécile Soréi rA francia legitimistáik, a „camelots dLu Roi“-k, lapjuknak, az „Action. Francaise"- nek patron átusa alatt legutóbb nagy irodalmi ünnepet adtaik a „Salle Pleyel“-ben. Mondanom sem kell, hogy a világlhirü hangversenyterem színpadán ezúttal még az ajtónálló is gróf volt, ha nem márki, vagy herceg, az ügyelő úgy szólaugatta be a színészeket & színpadra, hogy: „csöngettek már miéi- tóségos uraim1* és a Miss Helyett-szerü frizurával ékes girlök Franciaország legősibb neveit viselték. Mikor felhangzott a kardal, „Ramenéz nous le Prince Henry A gon bras Madame IsabeMle" gTÓfok és márkinők felállva tapsoltak percekig és mint mondani szokás, egyetlen szem sem maradt szárazon. Hanem az estély fénypontja mégis csak Ségur grófnéja, Mme Cécile Soréi levelének felolvasása volt. A „nemzet hattyúja" (a nemzet csalogánya nem lehet, minthogy egyáltalában nem tud énekelni), nem tisztelte ugyan meg jelenlétével az estét, azt irta viszont, hogy „szivem büszkén dobog a magukéval, büszke vagyok ma francia voltomra, tekintsenek a király katonájának . . .“ Ésigytovább. Az örökké ifjú Cécile Soréi, a köztársaság- hivatalosan legnagyobbnak bélyegzett klasz- szikus színésznője, a „Comédie Francaise" örökös tagja nem mindig hordta dobogó keblén a Ségur grófok büszke cimerét. Sőt nagyon közönséges neve volt és igen alacsony származású, mielőtt tanárja a sziniakadé- mián a XVII. századbeli veretű „Soréi" cim- mel és jelleggel ruházta fel. Azóta az egész nő hozzáidomult a királyi kurtizán Agnés Söreitől örökölt névhez. Aggastyánok mondják, hogy magasztos és méltóságteljes volt már húsz éves korában, királyi és klasszikus. Karrierjének jeligéje lehetett volna: mennél több méltóság s mennél! kevesebb szemérem. Volt benne valami hivatalos jelleg akkor is, mikor a „Soala" revüiben mezítelen mutogatta magát: a nemzet hattyúja nyilvánvalóan a „Comédie Francaid" számára született. * Elképzelhetik, hogy minő lámpalázzal, mily dobogó szívvel üldögéltem a komor és palotajellegü freskós váróterem molyette foteljében, szememet állahatatosan a szárnyas ajtóra szegezve, mely mögött a nemzet haty- tyuja fogadásomra készült. Egy öreg néni volt rajtam kívül egyetlen várakozó a nagy művésznő audienciáján. Izgalmában állandóan csuklóit szegény és nagyokat nyelve, rezke- tő hangon magyarázta nekem, hogy a művésznő harminc év előtt beprotezsálta őt statisztának egy színházba és hogy most azért jött, hogy viszont illemhely-őrzőnek pro- tezsáltassa be magát ugyanoda. Az ajtó azonban e ponton hirtelen kinyílt és újra becsapódott, .mint erélyes figyelmeztetés, hogy ne beszéljünk profán dolgokról a szent csarnokban, ahol a megtestesült Művészet fogad. * Ségur grófnője Cecil Soréi zöldesszürke trikóruhában állt előttem, szőke hajú volt és erősen festett arcú, egyszerű és kedves — és határozottan fiatalabbnak látszott Mis- tinguetnél. —• Jónapot, jónapot — mondta közvetlen frisseséggel csókra nyújtva keskeny fonnyadt kezét. A selyemdiványon azután maga alá húzta szürke selyemharisnyás lábait és ebben a Recamier-pózban nagyon Cécile So- relesen folytatta: — Tournéeról jövök. Egész éjjel utaztam. Borzasztó, hogy a művészet mennyi strapával jár. Nincs Franciaországban senki, aki annyit dolgozott volna életében, mint én. — Vegye tudomásul, hogy a művészi siker titka a makacs kitartás. A jó isten megajándékozza azt, akit szeret, a legszebb lélekkel, de azután rábízza, hogy ezt a kincset hogy hozza forgalomba >s minő foglalatban bocsássa áruba. A szépség szintén igen hasznos. Szerencse viszont mondhatnám nem létezik. Akaratgyenge emberek bizzák a szerencsére sorsukat. Amerikai művésznek péládul soha eszébe nem jutna szerencséről beszélni. — Amerika általában pompás ország. Hallatlan művészek és nagyszerű . publikum- Hogy tomboltak, lelkesedtek, mikor a „Misán throp“-ot játszottam nekik! öreg nénik és bácsik az öltözőmbe zarándokoltak előadás után, hogy megcsókolják a kezemet, amiért ilyen rendkívüli élvezetben részesítettem őket, Newyorkban, Bostonban és Montrealban egyforma volt az óriási erkölcsi siker ... Az anyagiakról nem is beszélek, mert az biztos Amerikában, mihelyt egy jó mauager áll az ember háta mögött. A jegyeket előre eladja az ügynök; nekem egyébként mindegy, mert én a felléptidijat úgyis előre kapom meg . . . Amit az amerikai publikumról rosszat mondanak, hazug ráifó- gás. Igaz, hogy a nagy neve^ sikere a leg- biztosaJbb, de ez csak az amerikaiak müér- telmét mutatja. A nagy nevet nem adják ingyen. Sarah Bernhard, Eleonóra Du®e és én nem érdemtelenül lettünk híresek! — Világos, hogy a filmgyárak is hívtak és sok pénzt Ígértek. De én nem filmezek Chaplint hallatlan nagy művésznek tartom, nem mert, hanem bár filmszínész . . . — De mért beszülünk mindig Amerikáról? Hiszen voltam én Budapesten is és Rómában és Konstantinápolyban és Moszkvában és Athénben és mindenütt. Ismerem Tanulmányi kirándulás irta: Móra ferenc Dalmáciába A Monté Butteratóra eszközöltem a tanulmányi kirándulást. Nevezett hegyet nagyon alkalmasnak találtam arra, hogy fölfedezzem az •európai turisztika és általában a müveit emberiség számára. Azt mondták, hogy a tetején van •egy csárda, ahol valódi füstön füstölt sonkát lehet kapni. Ez már magában is megérdemli a fölfedezést annyira, mint egy szabad szemmel •nem látható üstökös csillag, noha az is nagyon szép találmány. Le a kalappal a „Pons ennye- •dik“ és a „Winecke amennyadik" előtt! De 'bizonyára voltak esetek, mikor e kitűnő égbe- nézők is többre becsülték a füstölt sonkát a leg- láthatatlanahib üstökös csillagnál. De a csillagászokról majd máskor beszéljünk. Ezúttal érjék be elméleti hódolatommal. Gyakorlati célom most a valódi füstön füstölt beható tanulmányozásán kívül az egyetemes •geológia és a rendszeres botanika fölkarolása volt. örömmel jelentem, hogy az elém tűzött •három célból kettőt elértem, egyet pedig ed is hagytam. Azt veszem elsőnek, amiben teljes a siker: a geológiát. Olyan földtani formációt fedeztem föl, amely lehetővé teszi a barátsági szerződés megkötését a neptunisták és plut-onisták közt. Bár jelen értekezésemben igyekszem népszerűnek maradni (akármilyen nehezemre esik), nem •mellőzhetek néhány szakkifejezést. Képzett geológus-korunkban, a nem tudom, hányadik gimnáziumban mindnyájan szedimenter és vulkanikus kőzeteket ismertünk, vagy ahogy a romantikus geológia nevezi: neptunikusokat és phitonikusokat. Tessék vigyázni: a plutonikus ■kőzet egészen más, mint a platonikus Szerelem. A plutonikus kőzet, például a bazalt, a tüzoká- dó hegyek izgalmi állapotából született s hogy úgy mondjam, pillanatnyi elhatározás müve volt. Ellenben a homokkövek, a márgák, a mészkőhegyek a tengerekből ülepedtek le, neonokon át tartó csöndes kontempláció eredményeképpen. Azt hiszem, minden laikus megérti, hogy Neptunustól nem lehet annyi temperamentumot várni, mint Plútótól, aki már a gimnázium alsó osztályában is nőrablással foglalkozott, legalább az én időmben. Rendkívül cr- kö lesnem esi tő ügy volt, mint általában az egész mitológia, remélem, nem is marad ki soha a tanterviből. Nos, abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy olyan neptunikus kőzetet mutathatok be ■a tudós világnak, amely egyenesen a Plútó •markából került ki. Ilyen bemutatás még a Londoni Royal Society-iben sem történt. De azért én •nem várok rá, míg az meghív, legalább az első •bejelentés hadd szolgálja a hazai tudomány dicsőségét. Sajnos, a bemutatás csak in eiffigie történhet, mindenféle technikai akadályok miatt. Nagyon nagy darab kőzet a Monté But- terato, — mert róla van szó, magyarul a Rücskös-hegyről, aminél név soha jobban megérdemelve nem volt. A magassága olyan harmincezer méteT Lehetne, ha a rücskeit mind kiegyenesítenék és egymásra raknák, igy azonban lényegesen • alatta marad ennek a méretnek. A szokásos mérési módszerekkel aligha lehetné négyszáz méternél nagyobb magasságot kihozni. Azonban a szokásos mérési módszerek — aneroid, tiheodoiit, logarléc és dugóhúzó — engem nem elégítenek ki. Most nem akarom őket (beható kritika tárgyává tenni, csak annyit •jegyzek üreg, hogy komplikáltak és mégis meg- fbizhatattanok. Az én módszerem rendkívül egyszerű, minden serdülő deák tud vele bánni és abszolút' megbízható. A térbeli kiterjedéseket •én a szivar tartamával mérem, nem hanyagolván el azonban az igénybevett gyufa mennyiségét sem. Ide írhatnám a törvény matematikai képletét is, de félek, hogy azt a nevemről neveznék el. Azt pedig én nem ambicionálom. Eleget macerálják a gyerekeket a fizikáiban •Gay-Luősac és Avogadró törvényeivel, én miattam ne szenvedjenek szegények. Inkább egy példával értetem meg magam. Az üllgi-ut sarkától a Britannia-szálloda harmadik emelet (142-ik szobája — rendes körülmények közt — •egy egész kétharmad trabukóra van és egy fél skatulya monopóliumos gyufára, a törötteket és fejetleneket nem számítva. A Monte-Butte- •rato magassága 27 líra és 42 centisimi szivarban és három Ura viaszkgyufátban, az összeragasztó ttakat is beleszámítva. Szokott módon •kissé eltértem a tárgytól, azonban alaposság illik a tudóshoz és végre mégis csak itt vagyunk a tetthelyen, a Rücskös-hegy tövében, azazhogy két szippantással följebb, mert a hegy töve a tengerben van. Hogy került oda, holott a többi Karsztsziklák jó futamodáera vannak tőle? (Aki jól keresi, még a. helyét is megtalálja, ahonnan fölmarkolta valami rettentő elemi erő és idetoocsantotta a vízbe. Mi lehetett az, mikor •lehetett az? Hiszen éppen ez az a geológiai szenzáció, ami eddig nincs följegyezve, a Földtani Közlönyben. Valamikor a zio Diavolo, az öreg ördög lakott itt a feleségével, ő vele is megesett az az emberi dolog, hogy ráunt az öreg ördögnére, szeretett volna tőle szabadulni, de nem tudta, hogy fogjon hozzá. Elment tanácsot kérni a jegyzőhöz. — Mond csak, notárió, mit szoktál te csinálni a bocskoroddal, ha elynyüvöd? — Eladom uj árán a községnek, — felelte a nótárius. — No, tehozzád még eljövök egyezer, — jegyezte föl az ördög a noteszébe a nótárius nevét, s bekopogott a parókiára. — Hát te, venerábilissime, mit szoktál csinálni a rossz bocskoroddal? — Én, fiam, — nézett rá busán az öreg tisztelendő. — Én bízom meg szoktam főzni levesnek. Itt is elővette az Ördög a noteszét és beleírta., hogy a padrónénak egy malackát kell küldeni. Utoljára egy koldussal találkozott, attól is •megkérdezte, hogy mit csinál a boeskorával, ha már nem lehet 'benne járni? — Mit csinálnék? — vont vállat a koldus. •— Belehajitom a tengerbe. No ezt már notesz nélkül is megjegyezte az Ördög. Meg se állt hazáig, ott is csak az asz- szony előtt, aki éppen az ebédet készítette. Valami hazug ember lelkét aprította a kondérba, ■karikára. — Gyére, asszony, pajzánkodjunk egy kicsit,-— mondotta az ördög. Az Ördögné is csak asszony, azt se kell kétszer hívni pajzánkodni. — Állj ide a tengerpartra, egész a szélire, — •igazgatta az ördög. — Én meg fölmegyek a hegyre, onnan neked szaladok, megpróbálom, (bele birlak-e taszítani a tengerbe. Persze, hogy nem bírta. Az asszony sokkal •erősebb volt, úgy löködött vissza róla az ördög, hogy csak úgy nyekkent-. Más szegény ördög, például a magyar ördög, ilyenkor bujáiban beülne a kocsmába és hallgatná a rádiót resieelig. •De a dalmát ördög nem ezt tette, hanem ráripa- kodott az asszonyra: — No, kutya nagy erő van 'benned, mamimmá. Most majd én állok ide a tengerpartra és te szaladsz nekem. Majd meglátod, mi lesz ebből! Pedig dehogy látta meg szegényke. Nagy svunggal lezúdult a hegyről, de mire nekiüt ő- •dőtt volna az urának, az fé beugrott a betyár, a mamimmá meg zutty! bele a tengerbe s meg se állt a fenekéig. —Eccola! — bólintott az ördög, s hogy egészen jól végezze a dolgát, kapta magát é6 fogta a nagy mészkő hegyet, kirántotta tövestül és úgy lenyomatta vele az asszonyt, hogy az menten lepényhallá változott s azóta se győzték a darabjait kihalászni az Adriáiból. A szép sima hegyből Rücskös-hegy lett attól, hogy az ördög megmarkolta és rajta hagyta a tiz ujja helyét. (Maga zio Diavolo aztán elihurcolkodott erről a tájról s ahogy a férfi-nemet ismerem, minden ország művészetét és bizony nem tegnap óta. Láttam Antoinet fiatalon, mikor a realizmust hozta, láttam a régi cár balettjét a régi Moszkváiban és ma Cocteauért nem kevésb'bó lelkesülök, mint egykori ujitó művészekért sok évvel ezelőtt. — Nem avval törődöm? hogy hány éves vagyok. Ha hátranézek, csak aziért teszem, hogy biztosabban lássak előre. Mig élek, tamilok. Az élet maga haladás. Ma máskép játszom, mit tavaly, vagy mint tiz éve és az örök fejlődő művészetben örök fiatalnak érzem magamat. * És mikor ezeket mondotta Céicile Soréi, Ségur grófnője, akkor nem láttam már a hiú kendőzött iataloskodó vénasszonyt, egyáltalán a nőt sem láttam már benne, csak az istenáldotta művészt, aki személyileg bármilyen legyen, még a hibáiban, még az önzésében, még a hiúságában és női gyengeségében is önzetlen, mert minden lélekzete a művészeté, — az emberiségé tehát. •alighanem uira megnősül a vén szamár.) Utólag zárójelbe teszem ezt a tudományos szempontból úgyse nagyjelentőségű mondatot, hogy ne zavarja az előre megállapított sorrendet, Nem a zoológia következik most, hanem a botanika. Itt azonban egy kicsit zavarban vagyok. Geológus nincs a barátaim közt, ennélfogva a fontiek előadásában nem feszélyezett semmi. Ellenben hazai botanikusaink némelyikéhez az őszinte tiszteleten kívül szivbeili barátság is ifüz, hogy mondjak én ezeknek ellent? Ott van például Jávorka Sándor, a legnagyobb magyar növényhatározó, ő azt mondja, hogy a botanika scientia arüabilis, szeretetreméltó tudomány. ‘Sajnálom, de nem lehetek egy véleményen ezzel a drága jó emberrel. A Monté Butteraton •minden paraj szuronyszegezve fogadja a legjobb szándékú embert is. Nem beszélek az aga- véról, a vadrózsáról, a kökényről, a galagonyáról, meg a többi hivatásos militaristáról. 'Ezeknek ez a kenyere otthon is. De a többiek, •a mi mezeink csuszó-mászó pacifistái, sőt defe- '■tistái! Itt szúr a pipacs, döf a búzavirág, csip 'a cicikóró, karmol a pipitér és harap még a papsajt is, az Istenadta. Mindakét kezemfeje Össze volt marva, mire egy csokrot öeszékin- lódtam, s az is olyan volt, mintha már két hétig fonnyadt volna a vázában. Kaszvadt, száraz, zörgő, csikorgó, mint egy hivatalos tószt. Néhány szomorú tehénke, ahogy ott di etikus túrázott a szűcstü habitusú gyepen, őszinte jóakarattal bődült rám. — Meg ne edd, szegény vándor, mert te. is oly sovány leszel, mint mink! Mármost mi annak a magyarázata, hogy itt az istenháta mögött, ahová diplomata még soha nem tette a lábát, minden növény úgy meg van keveredve, mintha az általános mozgósítást várná? Kitűnő barátom Rapaics Raymund, aki regénynél érdekesebb könyvet irt a növények társadalmi életéről, bizonyosan tudna káden- ciát erről is. Körülbelül tudom is, mit mondana s azért rázom én hitetlenül a laikus fejemet. Nem, ennek a növény-asszociációnak, egészen máshol van az eredete. Kimondom, amit tudok, utóvégre van az én barátom akkora tudós, hogy nem tusakszik a megismert igazság ellen, noha szociológus. Hát az úgy volt, hogy mikor a jó Isten az élők világát megteremtette, későn vette észre, hogy a sündisznókkal elszámitotta inasát. Úgy nyüzsögtek a műhelyben, hogy lépni alig tudott tőlük. — Mit csináljak veletek, mit csináljak veletek? — tűnődött magában, — hiszen nem győzök nektek gilisztát teremteni. Mit szólnátok hozzá, ha azt mondanám nektek, hogy minden második menjen el karsztokra növénynek? Azzal összecsattantotta a tenyerét s már akkor készen is volt a dalmáciai sündisznő-le- velü flóra. Én is készen vagyok jelentésem botanikai részével is, g most már csak a magyar honfoglaláskori vonatkozás van hátra. A valódi füstön füstölt sonka, a főcélja ezen tanulmányi kirándulásnak, Ez az a cél, amit nemcsak elértem, de el Í6 hagytam. Mindjárt sejtettem én, hogy itt baj lesz, mikor a csárdást megláttam a hegytetőn. Hol láttam én ezt a medveformáju nagy melók embert, ezekkel a bronzkori övdiszebkel? Nagyon régen lehetett, de igen megnézhettem, mert még arra is emlékszem, hogy húzza az egyik lábát. — Dobre dán, — sánták ál elébem a bronzkori drótos. — Hát persze, Jókainál találkoztam vele a Három márvány fej-bén. Hiszen ez a Verbluó, vagy minek hivjáik, az Uszkokoik királya. Csakhogy a regényben még magyarul beszélt, mert közjogi alapon állt, de most már olyan Önrendelkezési joga van, mint nekünk és mariákul bugyborékol. Hogy kérem én most már ettől a füstölt csülköt? Nem kellett kérni, hozta magátél, hiszen ez az ő nevezetessége. A markában hozta és az ölembe tette. — Ham, ham, — unszolt barátságosan. — Hem, hem, nézegettem a morlák speiali- tás.t. Hiszen igazi fültön-füstölt, az bizonyos. Már az igazi füst bizopyos. í>lyan kéllémas tompén.-*
