Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-30 / 171. (3281.) szám

7 1353 julius 30, vasárnap. ^RK<3űtA\AG^AR-HlRMK Az ezer év előtti Jlyitra fxines legenda és tkiteles történelem a jubiláló püspöki város őskoráról Methód harcsás szerepe az ősi Nyilván — 1133-ban, pont 800 évvel ezelőtt szerepelt először okmányban a második nyitrai püspökség neve — A Prágai Magyar Hírlap munkatársától — n. (Eleje tegnapi számainkban.) 863 óta a római egyházat más veszedelem is (fenyegette. Ratiszlav morva fejedelem ez év­iben Bogorisz bolgár .kajánnal szövetkezett, akinek segítségével országa függetlenségét ki­vívta. A szláv Konstantin és Metihód legendák szerint ekkor Rasztiszláv követeket küldött III. Mihály bizánci császárhoz, hogy tőle taní­tókat kérjenek, akik őket anya nyel vükön az igazságra oktassák. A legendák célzatosságát és valótlanságát Brückner ,,Die Wahrtheit st(b.“ idézett munkájában szemmellátihatólag kimu­tatta. Ezzel tehát nem foglalkozunk. A szláv nyelvű hiüérités Tény, hogy Konstantin és Methód testvérek, akik szalomkiak lévén, ott a délszláv nyelvet is megtanulták, 863-ban a morvák közt megjelentek. A morva nép békésen fogadta őket, hiszen az ifjúság barátijaiként jelentkeztek és nemcsak, (hogy szláv nyelven prédikáltak és tanítottak, hanem az istentiszteletnek egyes részeit is szláv nyelven végezték. Természetesen Róma engedélye nélkül. Bár a délszláv bolgár—ma­cedón nyelv, amelyen a két testvér beszélt, nem a morva nép nyelve volt, mégis közelebb állott (hozzájuk, mint a német papságnak nagyneihe- zen elsajátított morva-szláv nyelve. Innen ért­hető a siker is, amelyet kezdetben arattak. Konstantin (aki a Cirill nevet vette föl) és Methód, a két görög misszionárius a szó szoro­sabb értelmében nem hittérítők voltak, hanem csak tanítók. ,Ugy az itáliai legenda 7. fejezete, valamint a. Vita Constantám pann. cap. 14. és Vita Methodii pannon, cap. 5. tanúságot tesznek arról, hogy a morva-szláv ok ekkor már keresztények vol­tak. Azért mondja róluk Brückner: .,Die soge- mannten Slawenapostel, in dér Tat sind sie nur •Slawenlebrer gewesen. Denn sie habén keinern einzigen slawischen Volke das Ghristentum eelbst gebra.cht.“ (Naegle. 81. Brückner 5.) A latin-német papság természetesen a két testvér újításai ellen föllépett s az ő panaszuk­ra a passaui püspök Cirillt és Methódot Rómá­iban bevádolta nemcsak a szláv liturgiáért, ha­nem eretnekségért is. A legenda szerint I. Miklós pápa Rómába idézte őket. Háromévi működésűk után mindketten Rómáiba indultak. Útközben Kocil mooseburgi (szalavári) fejede­lemnél megállapodtak és hosszabb ideig tartóz­kodtak. Kocil őket melegen fogadta és a szláv liturgiának lelkes pártfogójává szegődött. Itt azonban a latin-német- papság részéről ugyan­olyan ellenzésre találtak, mint- Morvában. Methód missziója Mire Cirill és Methód Rómáiba értek, I. Mik­lós pápa 868 végén meghalt. Utóda. II. Ador­ján a legenda szerint kegyesen fogadta őket és Methódot három szláv tanítványával együtt papokká szenteltette. Cirill időközben megbe­tegedett és 869 február 14-én meg is halt. Me- thódnak római tartózkodása soká húzódott. A íMetihód-legenda szerint ugyanis a pápa- az egy­kori ezirmiumi püspökséget akarta fölujitani, hogy az uj pannóniai püspökség idővel a régi Illyricum érseki székhelyévé váljék. Közben Kocil nem győzte Methód visszatérését •bevárni., 'arra kérte a pápát,' küldje vissza Methódot; mire a pápa a szláv fejedelmekhez: Rasztiszlav, Szvatopluk és Kocilhez egy közös levelei in­tézett, amelyben Methód áldozópapot teljha­talommal ruházza föl és a szláv liturgiát megengedi. E levéllel ment Methód a 'legenda szerint Ko­cilhez, aki azonban 20 tagú kísérettel vissza­küldte Rómába amaz újabb kérelemmel, hogy a pápa Methódot Pannónia püspökévé szentelje föl. Ami meg is történt. (E levél azonban hami­sít vány, amelyet a Methód-legendába illesztet­tek. Lehetséges, hogy a. pápa attól tartva, hogy Pannónia Bulgáriának példájára a latin ka-to- likusság számára elvész, a tolerari posse hall­gatag álláspontjára helyezkedett és a döntést a jövőre bízta.) (Brückner. 68.) Methód tehát Moosaburgba ment és érseki működését- megkezdette. Richbald, a salzburgi érsek archipresbytere, erre panasszal fordult érsekéhez, Adalwin- hoz, aki Methódot elfogatta és 870 november havában Régensburgban elzáratta. Itt német Lajos király és püspökei Ítélkeztek fölötte. Methód hiába hivatkozott a pápai kinevezés­re, azt, mint csalfa utón szerzett okmányt, elutasították és őt a freisingi kolostorban két és fél évig zárva tartották. A salzburgi érsek Rómába kimerítő emlék­iratot küldött, amelyben az érsekség jogainak védelmére kelt és kimutatta-, hogy Pannónia 75 éven át az érsekséghez tarto­zott. VIII. János pápa, miután Methód elitéltetése s elzáratása a Szentszék jogainak sérelmével történt, erélyesen lépett föl és az érseket Methód szabadonbocsátására kényszeritette. Methód azonban Pannóniába többé nem mehetett, A pannóniai érsekség — mielőtt jog szerint létesülhetett volna — megszűnt és Pan­nónia- továbbra is Salzburg érsekének fönnható­sága alatt maradt mindaddig ,a-mig a magyarok el nem foglalták. Metihód tehát alsó Morvaor­szágba ment, ahol időközben változás történt, amennyiben RasztiSzlavot unokaöccse, Szva­topluk 871-bén megbuktatta. Miután Lajos király Szvatoplukkal, aki meg­hódolást, hűséget és adót Ígért, 874-ben Forchheiniben a békét megkötötte és a bé­kéhez a csehek is csatlakoztak, Methód nyu­godtan térhetett vissza és működését 879-ig nagyobb zavarok nélkül folytathatta. Svaiop’uk és a német papság A legendában olvassuk, hogy S zva topának idejében a -morvák, miután látták, hogy a- köz­tük élő . német papok nem nekik kedveznék, hanem ellenük fondorkodnak, mindnyájukat ki­űzték. Lehet, hogy. egyések Methód visszatéré­sé után működése következtében az országot elhagyták, amihez Szvatopluknak nagybátyja ■elleni fölkelése is hozzájárülhat-ott; lehet, hogy egyeseket- ki is űztek, — annyi azonban bizo­nyos, hogy a latin-német papságnak legalább •egy része ott maradt, sőt Szvatopluk belső kö­réihez tartozott. Erre vall ama tény, hogy a '874-ben Forchiheimbe menesztett küldöttség élén János velencei pap állott, aki ura nevében •esküt tett' arra, hogy a királyhoz hü ma-ra-d ■élete éégéig és a király által meghatározott é-vi adót fizetni fogja, ha a király -megengedi, hogy -nyugodtan munkálkoelhassák és békéiben él­hessen. (Naegle. 56.) A német Wiching — Szvatopluk nyitrai püspöke Mikor pedig- a latin-német papság Metihód- nak szláv liturgiája éllen újból föllépett, Szva­topluk nem Methódot, hanem saját bizalmasát, János papot (valószinüleg a velenceit) küldte Rómába, azzal, a panasszal, hogy Metihód más­képp tanít, mint ahogy magát II. Adorján pápa lelőtt szóbelileg kötelezte s ezáltal a morva egy­házban zavart és egyenetlenséget teremt. A pápa azonnal válaszolt Szvatopluknak, -hogy tartson bi a római hagyomány mellett, mint elődjei; Methódnak pedig meghagyta, hogy jelenjen meg Rómában és igazolja magát úgy ta-nitáea, valamint az eltiltott szláv liturgia- használata miatt. Sőt több történt-: Szvatopluk másik német papot, Wichinget, Methód nagy ellenesét is Rómába küldte az­zal a kéréssel, hogy nyitrai püspökké szen­teljék. Ez meg is történt. (Brückner. 86.)­Persz-e Methódnak • is meg kellett jelennie Rómában. Pápa} bulla Methód érsekségéről VIII. János pápa 880 június havában adta ki „Industriae tuae“ kezdetű bulláját, mely­ben a morva egyházi ügyeket réndezte. E bullában a pápa elrendelte, hogy az összes szláv vagy más nemzetiségű pa­pok, akik Methód érseki tartományában működnek, neki vannak alávetve és nek- engedelmeskedni tartoznak, Wiching nyit­rai püspököt illetőleg azonban hozzáfűzte, hogy engedelmessége csak a kánoni rendel­kezésekre szól. A liturgia 'kérdésében a pápa a tolerari posse álláspontjára helyezkedett, amennyiben „az igaz hittel és tanítással nem ellenkezik a mi­sének szláv nyelven való mondása, az evan­géliumnak és az ó- s újszövetségi leckéknek olvasása 'és a hórák éneklése.1* Mindazonáltal a következő korlátozással: hogy az evangé­lium olvasása először latin, azután szláv nyel­ven történjék, amiként egyes egyházakban — ugylátszik — történik, ,,sient in quibur- dum ecelesiis fieri videtui'-*1 Ellenben elren­delte, hogy a fejedelemnek és országa nagy­jainak kívánságára a mise latinul olvasandó. (Naegle 99.) A bulla szövegéből látható, hogy a Methód által behozott szláv lithurgia tulajdonképpen szűk keretekbe szorítkozott s egységes, álta­lános szláv liturgiáról szó sem lehetett. Sőt a fejedelemnél és országa nagjainál sem ta­lált szives fogadtatásra- Ennek kétségkívül politikai okai is voltak, amelyekkel ehelyütt foglalkozni nem akarunk. Annyi bizonyos, hogy Wiching nyitrai püspök e bullára tá­maszkodva meg nem engedte, hogy egyház- megyéjében szláv misét tartsanak, sőt teljes erejével azon volt, hogy a szláv liturgiát az ország egyéb részeiben is megszüntesse. Me­thód, aki attól tartott, hogy Wiching Rómá­ból külön utasításokat kapott, panaszával a pápához fordult, aki 881 március 23-iki leve­lében kijelentette, hogy sem Szvatoplukhoz, sem Wiching püspökhöz más nyilvános vagy titkos levelet nem intézett, sem neki (Me­thódnak) más utasítást nem adott. (Naegle. 100.) A közte és Wiching közt támadt ellen­tétek elintézését pedig természetesen magá­nak tartotta fenn. Methód átok alá helyezi Wiching nyitrai püspököt Methód azonban a Szentszék döntését be nem várva — VIII. János pá-pa időközben, 882. év végén meghalt. — Wichinget 884-ben átok alá helyezte, ana-thematizálta. Ezzel azután a béke a mor­vaországi egyházban teljesen, felborult. Az i átok ugyanis nemcsak Wichinget, hanem a hozzátartozó papságot, sőt a vele érintkező Szvatoplukot is sújtotta. Wiching azonnal utrakelt Rómába, ahol VI. István pápa (Úgy Naegle, valamint Brück­ner V. Istvánt említik, ami érdekes sajtó­hiba, mert akkor VI. István ült a pápai széken.) őt a jogtalan átok alól feloldotta és hozzáintézett levelében kijelentette, hogy az átok annak fejére fog visszahullani, aki azt a katolikus hit gyalázatára kimondotta. (Brückner. 98. Methód közben 885. április 6-án meghalt s a pápai levél már halála után adatott ki. Wiching győz Wiching soká tartózkodott Rómábaji. Az ügy elintézését ugyanis az egymásután be­állott pápaváltozások késleltették. (VIII. Já­nos T 882, I. Marinus 882—884, II. Adorján 884—885, VI. István 885—891. ültek a pápai széken.) úgy, hogy a döntés VI. Istvánnak ju­tott. Be nem érte azzal, hogy Wichingnek Szvatopluk részére szóló levelet adott át, amelyben Wichingnek teljes elégtételt nyúj­tott, az elhalt érseknek tanítását elítélte s a szláv liturgiát a legszigorúbban eltiltotta, ha­nem Domonkos püspököt János és István pa­pokkal a vizsgálat megejtése végett a hely­színére küldte s nekik részletes utasítást, commonítoriumot adott, amelynek főbb részei az utókornak fennmaradtak. (Brückner 102. Naegle. 101) A pápai kiküldöttek a vizsgálat megejtése után a methódiánusokat bűnösöknek mon­dották ki és őket vagy bűn bánatra és téve­désük beismerésére, vagy az ország elha­gyására kötelezték. Legnagyobb részük az utóbbit választotta, — a határra vitték őket, egyeseket pedig rabszolgákul a zsidóknak adtak el. A számüzöttek Bulgáriába mentek-, ahol szí­vesen fogadták őket. Ezzel a szláv liturgiá­nak — kétségkívül Szvatopluk közreműkö­désével — Morvaországban vége lett. Minthogy Wiching a szláv liturgiát püspök­sége területén meg nem tűrte, bár á nyitrai püspökség akkori területi viszonyai teljesen ismeretlenek, csak valószínűnek lehet tarta­ni, hogy a szláv liturgia alsó Morvaországnak a Morvától keletre eső részén el nem ter­jedt, mert a terület kétségtelenül a nyitrai püspök joghatósága alá tartozott. Methód halála után az érsekség betöltet­len maradt. Szvatopluk maga annak betöl­tését nem sürgette, a salzburgi érsek még ke­vésbé. Wiching Nyitrán maradt. Midőn 898. körül Arnuff császár udvarába került és kancellárrá lett, a császár a meg­ürült passaui püspökségre helyezte át, a ba­jor püspöki kar azonban a salzburgi zsinaton 899-ben letette, mert az egyházi törvényekkel ellenkezőnek találta, hogy egyik püspökség­ről a másikra helyeztessék. Wiching nyitrai temploma Wichingnek 18 éves püspöksége alatt kétség­kívül ideje és módja volt arra, hogy székhe­lyén püspöki székesegyházat emeljen. Mi­velhogy a vár egyik részében végzett ása­tások folyamán a legrégibb templomnak nyomaira nem akadtak, kétségtelennek lát­szik, hogy a templom a püspökvárnak má­sik részében épült és talán már 900-ban, de 905. vagy 906-ban okvetlenül elpusztult. A vár területé; azután a magyarok uralma alatt századokon keresztül annyi építésem, átalakításon, változáson ment át, hogy a régi templom helyének felfedezése teljesen kilá­tástalan. Wiching távoztával a morva egyház püs­pök nélkül maradt. II. Mojmir 900-b-an a régi egyházi szervezet feltámasztására törekedett és IX. János pápa Morvaországba egy érse­ket és -két püspököt küldött. Valószínű, hogy egyikük rendeltetése Nyitrára szólt. A bajor püspökök azonban tiltakoztak az uj egyház- tartomány létesítése ellen. A morva egyház­nak azután nem is a tiltakozás, hanem rész­ben a bajoroknak 900. évi támadása, akik a morvák országát három hétig tűzzel,vassal pusztították és a 'magyaroknak gyakori betö­rése és 905. vagy 906-ban Pozsonynál aratott nagy győzelmük utáni beözönlése vetett vé­get, akik Regino szerint mindent tövig elpusz- titottak­Ezzel a nyitrai első püspökség történeté­nek is vége szakadt. A második püspökség A második püspökség alapításának éve szintén bizonytalan és sok vitára szolgáltatott alkalmat. Egyesek, mint Péterffy, Schmidt, Kollár, Desericius sz. Istvánnak tulajdonítják és a szent királynak 1006. évi levelére hivatkoz­nak, amelyben elmondja, hogy Nyitrára jő­vén, ott 9 papot talált, akik magukat a nyitravári sz. Emmeram egyház kanonok- jainak nevezték. Ámde a levél kétségtelen hamisítvány, azonfelül sem szól püspökség­ről, hanem csak káptalanról- Magának a nyitrai egyházmegyének furcsa alakja is eléggé bizonyltja, hogy az eszter­gomi érsekségnél később keletkezett. Valósá­gos ék gyanánt nyúlik be az estergomi egy­házmegye területébe, úgy hogy a püspök csak az esztergomi egyházmegyém át juthat el püspöki székhelyére. Kálmán király 1100. évi 22. törvénycikke említi fel először a nyitrai prépostságot, a nyitrai püspökség pedig elsőizben II. Bélá­nak 1133. évi oklevelében fordul elő. V. Istvánnak 1271. évi levele a nyitrai egy­ház adományozói sorában csak szent Lászlói, II. Gyécsét, II. Endrét, IV. Bélát és V- Ist­vánt nevezi meg. Mindezekből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a nyitrai káptalani Szent László, a püspökséget pedig vagy Kálmán, vagy fia, II. István alapította. Historikus. (Vége.) W ,y BRISTOL.... BRISTOL.,. BRISTOL Szálloda Budapest Dunapart árban és szolgálta­tásban vezeti Szoba teljes ellátással személyenként napi 12 pengőért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom