Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-25 / 166. (3276.) szám

2 trúátxa küldött terroristák útja elé, eltűrik ezeket az üzelmeket, sőt egyes német ha­tóságok egyenesen támogatják a terroris­ták vállalkozását. Ez rendkívül szomorú jel arról a morális mélypontról, amelyre a birodalmi német kö­röknek Ausztria ellen folytatott küzdelme a legutóbbi időben süllyedt. Az elsodort ifjú élete... Werner von Alvensleben, a húszéves me­rénylő, szomorú tünete karunknak. Olyan körökből, amelyek jól ismerik a merénylő családi viszonyait és életkörülményeit, a kö­vetkező felvilágosítások kerültek nyilvános­ságra: Wadter von Alvensleben atyja Poroszéi - sz'ág reakciós konzervatív köreiben játszott jelentős szerepet. Egy ideig az Urak Klubjá­nak titkára volt. Az Alvensieben-osalád régi porosz nemesi család, azonban szerény kö­rülmények között, él. Werner von Alvens- lebennek nem volt különösebb kedve ko­moly tanulmányok folytatására s még a gim­náziumot sem végezte el- Annál inkább ér­deklődött bolyongások és kalandok iránt- Atyja a fiatal gyereket három évvel ezelőtt a Ruhrterületre küldte, ahol egy gyárban mint egyszerű gyári munkás rendkívül nyo­morúságos viszonyok között élt. Werner azonban nem bírta sokáig a komoly mun­kát. A kereskedelmi tengerészeibe lépett, azonban itt sem bírta ki sokáig. A politiká­val nem sokat törődött, de a szülői házban olyan atmoszférában élt, amely telítve volt elégedetlenséggel a köztársasággal szemben és telítve volt az összeesküvés szellemével- Tipikus gyermeke Németország széteső, ál­landósul atlan viszonyainak, típusa annak a generációnak, amelynek nincs munkája és: életcélja. A Fey miniszter elleni merényletterv Becs, julius 24. Alvensleben a rendőrség előtt tett vallomásában beismerte, hogy Heimwehr-öltözetben, fehér Heimwehr- ka lappal kétszer is megjelent Fey közbiztonsági miniszter lakásán, hogy kikémlelje a vi­szonyokat s az alkalmas pillanatot a me­rényletre. Minden keresztkérdés ellenére a legna­gyobb titokban tartja annak a férfinak a ne­T>I^aU-/AA<itAR-HlRLAa vét, akit ismételten láttak a társaságban s a sürgető kérdésekre csak ennyit felel: — Egy porosz junker nem árulja el a baj­társát! A rendőrség egyébként megállapította, hogy Alvensleben társa Autón Kübinsky bo­roszlói lakos néven jelentette be magát, való­színűnek tartják azonban, hogy az ő papírjai is hamisak. Légi háború Ausztria és Németország között Bécs, julius 24 A német birodalmi repülő­gépeknek többizben Ausztriába való repü­lése a nemzetközi jognak olyan megsértését jelenti, hogy az Ausztria és Németország kö­zött fennálló feszültség mindinkább élesedik. A közbiztonsági minisztérium ezidőszerint olyan intézkedések megtételével foglalkozik, amelyek lehetővé teszik a német repülőgépek propagandautjai ellen való védelmet. Az osz­trák kormánynak ezek a rendszabályai lénye­gében nem jelentenek egyebet, mint a légi háború bejelentését N érne tors zággal szemben. Ezt bizonyítja különben a salzburgi rendőrség védő felszállása is, amely azt a szigorú paran­csot kapta, hogy minden eszközzel akadályoz­za meg a német repülőgépeknek osztrák te­rületre való behatolását. Tauschitz berlini osztrák követei sürgönyileg megbízták, hogy azonnal keresse fel a birodalmi külügymi­nisztériumot s a legeréiyesebb tiltakozást je­lentse be a nemzetközi jog megsértése ellen, továbbá közölje azokat a védőintézkedéseket, amelyeket Ausztria kénytelen életbeléptetni. Robbanószelencék és te-arabak Bécs, julius 24- A vasárnapra virradó éjjé-. len egy órakor Gumpoldskircheaiben Stirrm tartományi kapitányhelyettes lakóháza ellen merényletet követtek el, A házon kívüli lép­csőháziban egy robbanószelenoét helyeztek el, amely egy óra tájban éxplodált s az épü­let töblb ablakát betörte. A hivatalos megál­lapítás szerint nemzeti szocialista részről történt a merénylet, BéoS, julius 24. Páter Sturm lakásán bom­bát helyeztek el. Páter Sturm volt az, aki nemrégiben a Bauernbündler cimü lapban éles zsidóellenes cikket irt- Úgy hiszik, hogy horogkeresztesek helyezték el a bombát a páter lakásán s a zsidókat akarták ily módon- a merénylet gyanújába keverni. A bomba nem robbant fel. Uj osztrák követ Berlinben Bécs, julius 2A A Sonn- und Montagszei- tung jelentése szerint dr. Heinl volt minisz­tert szemelték ki Ausztria berlini követének. Dr. Wasserbaeck volt osztrák sajtóatíasét, aki a birodalmi kormánnyal, való emlékezetes konfliktusa óla a londoni osztrák követségen teljesített szolgálatot, a párisi követségre ne­vezik ki sajtóattasénak. ü$ üss? zsidók eestssülele elvetette a németefleaes hóikéit tervét' Berlin, julius 24. . A Wolilí-iroda jelenti Lopd ónból: A brit birodalmi zsidóság egye­sülete tegnap zárt ülést tartott, amelyen a német áruk és német munka ellen bojkott- javaslatot terjesztettek elő. .Az ülésen "Ne vil­ié Lasky ügyész elnökölt, aki állást foglalt az ilyen hivatalos lépés ellen s a javaslathoz azt a megjegyzést fűzte, hogy a bojkott min­den egyes zsidónak magánügye. Kétórai l vita után a bojkottjavaslatot 110 szavazattal 27 ellenében elutasították. Újból működnek az amerikai gabonatőzsdék Csikágó, julius 24. A tőzsdei gabonakeres­kedelem ma ismét teljes terjedelemben j megkezdődött, a nyitás azonban a megszo-1 1033 julius 25, kedd. kott időnél egy órával később történt. Mirc- neapolis, Duhith, Seattle, Partland és Karc- sas City gabonatőzsdék szintén követték a csikágói tőzsde példáját Piccard keddi sziarlosz- lérarepiitését közvetíti a budapesti rádió Budapest, julius 24. Csikágói jelentés sze­rint Piccard tanár ikertestvére középeurópai időszámítás szerint kedden hajnalban indul léghajójával a sztratoszférába. Piccard az in­dulásról és egész utjának lefolyásáról rövid­hullámú rádióleadóval személyesen fog be­számolni. A közvetítést a bécsi rádió felveszi viaszlemezre, a középeurópai rádiók pedig kedden délután egy órakor tovább közvetítik hallgatóikhoz. Ha változás történne, azt a rá­diók tudatják. Aíagy tiiz egy Nyílra mellesti gőztégla- g yárban Nyitra, julius 24. Nyitrai munkatársunk telefon jelentése: A Nyitra melletti Cser­mány községben hétfőn délelőtt kigyulladt a Pollik Testvérek gőztóglagyára. A nagy hő­ségben csakhamar lángbaborult az egész gyárépület. Oltására kivonult az egész nyit­rai tűzoltóság. A tüzet a délután folyamán még nem sikerült eloltani. — Tízezrek ájtatossága Krisztus varratlan köntöse előtt. Trierből távirat ózzák: Vasárnap nagy egyházi ünnepség volt Trierben, amelyen számos magasrangu egyházi méltóságon és ha­tósági kiküldötten kívül részt vett von Papén alikancellár ég von Lininck báró, a rajnai tar­tomány főelnöke is Vasárnap ugyanis a ttieri dómban közszemlére helyezték ki a dóm nagy­becsű ereklyéjét. Krisztus varratlan köntösét. Ilyen egyházi ünnepség rendkívüli ritka, min­den negyven-ötven évben kerül rá a sor. Ezért erre a nagy egyházi eseményre nemcsak Né­metország, hanem a szomszédos országok kato­likusai is nagy számban seregi ettek össze. Var sárnap reggel kilenc órakor a kölni érsek ün­nepélyes körmén etet vezetett a dómhoz s az ünnepi liturgia megtartása, után félre vonták a varratlan köntös előtt függő aranyieplet. A re­likvia fehér selyemre van feltűzve. Olyan ma­gasságban van elhelyezve s olyan intenzir fényárban úszott, hogy még a dóm legtávolabb! sarkából is látni lehetett. Az ünnepélyes cere­móniával kapcsolatban dr. Bornewasser fcrieri püspök mondott ünnepi szentbeszédet. SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR (28) Sokáig vártam ott a jószerenesét. Bele kel­lett fogóznom a rácsba, hogy megtartsam az egyensúlyt, mert az asztal mindig billegett a heverőn- Közben a moszkitókkal is állan­dóan harcban állottam, úgy támadtak, mint a japánok. Eluntam a hosszú várakozást. Ismét le­emeltem az asztalt s megpróbáltam elaludni. Nem aludhattam sokáig s akkor is nyugtala­nul. amikor érces énekhang ütötte meg a fü­lemet. Valaki szerenádot adott a csatornában. Szép. erős hang volt, tele dallammal az ének s rám úgy hatott, mint a mennyei megváltás. Azonnal visszaszereltem a kémtornyomat s felmásztam az ablakhoz. A lagúnában egy gondola vesztegelt, a gondolás valószínűleg bevégezte a napi munkát, több fuvarra nem volt reménye s most udvarolni jött valame­lyik ablak alá az imádottjához. Apró mando­lin volt a kezében s magánszorgalomból éne­kelt. Mit nem adtak volna ezért az énekért az angolok! Máskor magam is elhallgattam volna órákig szívesen, ebben a pillanatban a zenei rész igzán nem érdekelt. Megvártam egy pillanatnyi szünetet. — Gondoliére! — kiáltottam rá többször is, mert messze -volt. Negyed szeri kiáltásra meghallotta a han­gomat s körüljártatta a szemét a kihalt lagú­nában, vájjon ki szólítja őt. Gondoliére! — hívtam közelébb. Abbahagyta a dalolást, bosszúsan csobogott a rúddal, azt hitte, valakit éjjeli álmában za­vart meg s az figyelmezteti. Beletelt néhány perc, mig megtalált. összeszedtem minden olasz tudományom, latinnal kevertem. — Ki akarok menni innen! — szóltam le hozzá, de nem láttam, milyen arcot vágott a sötétben. -- Be vagyok csukva, keresse meg a/, ajtót. — Ezen az oldalon nincs a háznak ajtaja! «— mondta —, merre kereseem? ' — Azt magam is szeretném tudni! Nagyon kérem, hamar segítsen, é periooloso ... Ide-odacsobogott, kereste a bejárást. Végre felkiáltott: — Furcsa. Ennek a háznak nincs is bejá­rata, de nem is szükséges, mert össze van épitive. — Mivel van összeépítve? — A szállodával. — Corpo di Bacco, milyen szállodával? — Most az ő hangja vált csodálkozóvá: — Hát nem tudja? A Hotel Beata-val. Ezt bizony nem tudtam. — Hozzon egy rendőrt és jöjjenek értem- É periooloso ... Látta, hogy baj van. Otthagyta sziivszerel- mét és el evezett. Ha ez vissza nem jön, me­gint ülhetek itt órákig, esetleg napokig. Visszajött. Tíz perc sem telt belé, már is­mét megcsobbant a viz a sarkon s megjelent az ablak alatt a hosszú, fekete hajó. Egy rendőr állt a gondoláiban, kíváncsian mérészt- gette a szemét. — Keressék meg ezt a szobát, — vezé­nyeltem boldogan. Izgatott tiz perc következett újra. Végre többen kopogtak a folyosón, hangok szűrőd­tek a falakom át, az ajtót próbálták kinyitni, akkor tudtam meg, hogy kettős ajtó mögött ülök, valaki kulcsért szalad, a kulcsot nem találják, egy vaspántot dobnak a földre, va­laki káromkodik, végre, nagynehpzen, csö­römpöléssel, szitkokkal, lármával nyílik az ajtó s először is egy álmosszemü portás ijedt arca jelenik meg az ajtóban. — Signor, kicsoda ön? Azt hittük, itt egy nagy beteg tartózkodik! ön igazán nem be­teg? A portás mögött egy pincér, mellette a rendőr és a bojtos sipkája, matrózbluzos gon­dolás. Nem sok örömük lehetett bennem, ahogy megláttak. Homlokom véres, hajam csapzott, gyűrt szmoking rajtam, összetört plasztron, a gallérom és a nyakkendőim a zse­bemben: minden, csak nem bizalomgerjesztő látvány. Mindenki egyszerre beszélt, kiabált és érdeklődött. Végre is a rendőr lépett köz­be és csendre intette a társaságot. — Magyarázza el, signor, hogyan jutott ide? Valóban nem beteg ön? őszintén elmondtam a kalandom, az okok nélkül. — Tegnap éjjel a Lidón, a Hotel Excelsior előtti kis kikötőben beszálltam egy motoros gondolába, ahol megtámadtak ismeretlenek, kloroformmal elaltattak, idehurcoltak s be­zártak. — ÉS miért, meg tudná mondani? Kirabol­ták? — Nem. Az értéktárgyaim nálam vannak. Alighanem imagánbosszu vagy váltságdíj... Most a rendőr hátrafordult: — Portás, hol vannak az illetők? — Nem tudom. Tegnap éjjel feltelefonál­tak, van-e üres, csendes szobám egy beteg részére. Azt mondták, valami elmebetegről van szó, aki most jutott önkívületi állapotba s mig el nem szállítják, teljesen csendes he­lyen kell lennie. Én azt hiszem, az illető, aki telefonált, már előbb is ismerős volt a viszonyokkal, biztosra jött s tudta, hogy a hotelnek van egy ócska, sohasem használt szárnya, ami csak hozzá van ragasztva az épülethez. Visszatelefonáltam, hogy kaphat olyan szobát. A főkapunál megjelentek. A fő­kapuhoz gyalog lehet eljutni. Kérték a kall­ósét és megmaitattatták maguknak ezt a szo­bát, igen ajánlottam, mert jó messze van a szállótól s egymagában, üresen áll, a raktár- helyiségek között. Azt mondták, a többivel ne is törődjem, erre nyugodtan visszamen­tem. A melLékkapu viszont a lagúnára nyílik, odajáratak a motorral s úgy hozták be ezt az urat. Kulcsomat elvették, ételről maguk gon­doskodtak s egyikük mindig itt lebzselt. Ha ön itt kiabált is, signor, azt mi meg nem halljuk Ítéletnapig eem, szerencséje, hogy erre jött egy gondolás... Bocsánat, de mikor most jelentkezett a rendőrség, én azt hittem, hogy egy elmebeteget fognak itt találni.. • — Ahogy önök itt látnak, nem is nagyon különbözhetem tőlük ... A portás folytatta: — Én csak két férfit láttam mindig, ha többen voltak, azok a mellékkapuu közle­kedhettek. Roppant sajnálom az esetet, sig- nor. i. — ön ne sajnálja, elég, ha már a fogva­tartóim kisajnálkozták magukat..­A rendőr felvette a tényállást és helyraj­zot csinált. Ilyen emberrablás évek óta nem fordult elő a velencei podesta hivatalos terü­letén ... A pincér, aki közben eltávozott, most li­hegve érkezett vissza s jelentette, hogy az idegenek közül már senkit sem talált. De hi­szen ez természetes is volt. Nem mondhatom, hogy emelt fővel távoz­tam, mint a királyok. Igyekeztem a mellék- ajtón át kijutni s vegyes érzelmekkel tekin­tettem a kanyargós folyosókra, amelynek vé­gén a Hotel Beata előcsarnokának tompa, éj­jeli világítása látszott, a Hotel Beátáé, ahol fogva voltam huszonnégy óráig Müller ur jó­voltából, minekutána a rendőrségi fogdát is megkóstoltatta velem- Az épületnek ez a ré­sze valóban elhagyatott volt s nyugodtan tart­hattak engem zár alatt napokig is, ha egy­szer megfizették a szoba árát. Akár őrizniük sem kellett engem- Bevallom, elszégyeltem magam. Még ha az ólomkamrákba csuktak volna, vagy valami lebujbán rejtettek volna el, értékesnek tartottam volna a böntönt. így azonban: egy kis szálló lakatlan sarkában, úgyszólván a világ szeme előtt, csupáu arra építse, hogy kihalt lagúna tövében van a szo­bám és a zajt, amit csapok, nem hallják meg: kissé tulegyszerüuek és közönségesnek talál­tam. De azért meg fogom ezt fizetni doktor Müllernek. A rendőrségre mentünk először is, ahol fel­jelentést tettem a berlini Müller és két isme­retlen társa ellen. A rendőrség csodálkozása érthető volt, hiszen nem is olyan régen a doktor feljelentésére töltöttem a fogházban néhány kellemes órát, most pedig én vádo­lom vissza a doktort, személyes szabadságom megsértésével, ahogy a jogi formulák mond­ják. v — Igen különös eset, — mondta az éjjeli ügyeletes —, micsodo oka van doktor Mül­lernek, hogy igy üldözi önt? Doktor Müller eszközei feljogositottak arra, hogy én se maradjak meg a tiszta igazság mezején. — Erős a gyanúm, — emeltem viszonvá- dat ellene —, hogy tulajdonképpen Müller volt a dollártolvaj s mivel én ezt sejtem, le­hetetlenné akart tenni. — Érdekes! — szippantott egyet a cigaret­tájából az ügyeletes, — személyes ellenséges­kedésben nincsenek önök? R E G É N Y

Next

/
Oldalképek
Tartalom