Prágai Magyar Hirlap, 1933. július (12. évfolyam, 147-171 / 3257-3281. szám)

1933-07-16 / 159. (3269.) szám

1933 július 16, vasárnap. Becsben a közép-európai konferencia eszmé­jét, de félreérthetetlenül kijelentette azt is, hagy annak előfeltétele a politikai sérelmek kiküszöbölése. Teljes egyenjogúság egymás között és kifelé ma inkább előfeltételei a megegyezésnek, mint bármikor azelőtt. Két­ségtelen, -hogy Ausztriának is ugyanaz az ál­láspontja. A kisantant pedig, mint mindem hasonló esetben, kijátssza megszokott kártyáit. A párisi sajtóban nyilatkozatok jelemnek meg, hogy a négyhatalmi szerződés aláírásának egyik előfeltétele Benes -római látogatása és az olaszdTancia függő kérdések tisztázása. Olaszország reálpolitikát csinál, Mussolinii magyar barátsága nem csupán szimpátiák­nak, hanem az olasz -érdekek fel ismerésé­nek eredménye- Alig tehető fel, hogy Bemes- n-ek Pári-s által előkészítendő római látogatá­sa Mussolini álláspontját megváltoztathatná. Mussolini a francia részről történt kiséríe-ték után, melyek a francia-olasz közeledést egyengették, ezt. a lehetőséget eddig sem hagyhatta ki számitásaiból. De ha ebben a tekintet-ben Prágában eddig merülhettek ás fel kételyek, a félhivatalos Giornale dTtalia egyik legutóbbi számában ezeket hiánytala­nul eloszlatta. Gömbös bécsi útjáról beszá­molva természetesnek találja, hogy a ma­gyar miniszterelnök Dollfussal lefektette a nyugodt, tervszerű együttműködés módoza­tait, amelyeket a sürgős gazdasági kérdések és a két állam egyéib érdekeinek szem-pont­jából kívánatosnak találtak. Az olasz lap visszautasitja az ellenséges és bizalmatlan fogadtatást, amelyben a kisantant Becs és Budapest közeledését ez alkalommal is ré­szesítette. Az olasz félhivatalos szerint a két állam törekvései az Írásban lefektetett szerződé­sekből és a népszövetség szelleméből foly­nak. A kisantant -bizalmatlansága időszerűt­len és indokolatlan. Va-gy talán Ausztria és Magyarország nem független államok — kérdi az olasz lap — melyek szuveréinitásuk- n-ak uigyanugy birtokában vannak, mint a többiek? Kétségbe vonhatja^© bárki, hogy eme jogaikat a békeszerződések vitán felül biztosítják számukra? S ha ez igy van, ki ta­gadhatja meg tőlük azt, hogy érdekeiket ugyanolyan eszközökkel védjék meg, mint a kisantant államai? Sőt mindenkinek öröm­mel kellene üdvözölnie a két állaim részéről kiinduló minden olyan kísérletet, mely 're­ményt nyújt a gazdasági válság leküzdésére. Semmi sem természetesebb, mint hogy Ausztria és Magyarország álláspont j-ukat minden őket érdeklő kérdésben minden kül­ső befolyástól menten, elhatározásuk szabad­ságának teljes birtokában fogják meghozni. Eddig a Giornale dTtalia. Nem becsüljük le doktor Benes diplomata-képességeit, még­is alig hisszük, hogy a most leszögezett olasz Augusztus elsejével szállítják le a munkanélküli segélyt? Megszüntetik a segélyezési kategóriákat - Őszre a szociális segélyezés céljaira két sziikségadót tervez Malypetr - Rokkantsági illetményt csak a 30 százalékos rokkant­ságtól kezdődően fognak adni? Prága, július 15. Miután az elmúlt hét szerdá­ján a szenátus is bevégezte a nyári szünet előtt való munkáját, a törvényhozás hivatalosan is megkezdte nyári szünetét. A szenátus még gyors tempóban elintézte a kéipviselő-ház által az utolsó napokban ugyancsak gyorsan letár­gyalt politikai kormányjavaslatokat, egyetlen javaslat kivételével; amely az mi­niszterek felelősségrevonhatóságáról szól. Pedig ezt a javaslatot már egy Ízben még 1924- ben letárgyalta a szenátus. Azóta a képviselő­házban hevert, amely most egyszerre 24 óra alatt olyan módosításokat eszközölt rajta, hogy ebben az enyhe formájában már a szenátus alig ismert rá régi javaslatára s letárgyalását inkább őszre halasztotta. Vagy talán csak demonstráció akart lenni? A kormány tagjai még nem kezdték meg nyári szabadságukat. csupán a vasutügyi miniszter nyaral a Keleti­tenger partján. A miniszterelnöknek, a pénzügyminiszternek és a népjóléti miniszternek sok gondja akad még a. költségvetési egyensúly biztosítása, körül, ami különösen nehéz a munkanélküliek segélye­zésére fordított állami kiadások összegének nem várt emelkedése miatt, Erre a célra a költség­vetés-ben 750 millió koronát irányoztak elő az egész évre, de ebből az összegből júniusig már­is 500 milliót kiosztottak, a takarékossági bi­zottság pedig 250 millió koronát követel meg­takarítani a tételből. Minden esetre súlyos probléma s ezért folyik a tanácskozás végé- hossza nélkül a kormány illetékes miniszterei és a szakszervezeteik vezetősége között a genfi rendszer alapján való állami hozzájárulás csök­kentése irányában.. Az ellentétes érdekeket nem sikerült ugyan még egymással összeegyeztetni, de elvben a szakszervezetek is elismerik már a csökken­tés szükségességét s igy valószínűnek látszik, hogy a közeli napokban a kormány a felha­áLláspontot római látogatása lényegesein be­folyásolhatná­őszintén szólva, mi kisebbségi érdekeink szempontjából szívesen látjuk Benes római látogatását. Miniket, védtelen helyzetünkben a középeurópa-i kérdés alakulása mindenki­nél jobban érdekel. Reméljük, hogy Benes- nek Rómában szerzendő tapasztalatai lénye­gesen siettetni fogják a végleges megoldást­talmazási törvény alapján rendeletileg fogja szabályozni a segélyezés uj módozatait. Bár ezek a tárgyalások a nyilvánosság kizárá­sával folynak, amiért is a legellentétesebb hi- rek jelentek meg a napisajtóban, amik érthető nyugtalanságot keltettek az érdekeltek köré­ben, annyi máris bizonyosnak vehető, hogy a nőtlen munkanélkülieknél az állami segély­hozzájárulás eddigi mértékét a felére szállít­ják le, míg a családosoknál ez a csökkentés 40 százalékos lesz. Ezzel kapcsolatban a munkanélküliek élelmezési akcióját is szűkí­teni fogják és szigorítják a segélyezettek el­lenőrzését, amit a járási hivatalok és a csend­őrség fog eszközölni. Az élelmezési akcióból kizárják mindazokat, akik a genti rendszer alapján már húznak segélyt, vagy rokkant­illetve szociális biztosítási illetményeiket kap­nak, továbbá, akiknek kis házikójuk van, az­után azokat az idénymunkásokat, akik leg­alább az idény felét munkában töltötték, vé­gül mindazokat, akik saját hibájukból veszí­tették el munkájukat, s azokat, akik a nekik felajánlott munkát nem akarják elfogadni. Bizonyosra vehető az is. hogy megreformálják az állami rokkantsegélyeket is és az igény,jc- gosultságot csak a 30 százalékos rokkantság esetén ismerik el, holott eddig nrár a 20 szá­zalékos rokkantaknak is megvolt a jogigé­nyük az állami segélyezésre. Ez a rendelke­zés legalább 30 ezer hadirokkantat érint kö­zelebbről. líra ellet a kormány ismét elővette a megalaku­lásakor már bejelentett régi tervét, hogy a még mindig fennálló hiány fedezetére meg­adóztatja a nyilvános számadásra köte- zett vállalatokat. Ily módon 100 millió koro­nás bevételre számítanak. Ezen kívül Maly­petr miniszterelnök azzal a tervvel is foglal­kozik, hogy egyszeri egyszázalékos szükség­adót vezet be minden adó alá eső jövedelem után. A gentirrefidszej; reformjával s az -azzal kapcso­latos egyéb v. takarékossági . nendezabátyökkal, már a jövő hét keddjén fog foglalkoznia mi* nteztertanáce, s minden valószínűség szerint a fenti értelemben fog dönteni, úgyhogy az uj rendelkezések már augusztus 1-én élet­be is lépnek. A szüJkségadók bevezetéséről szóló javaslatokat pedig az-őszi ülések megkezdésekor terjeszti be a kormány a parlamentben, de még ebben az évben hatályosak lesznek. A jövő héten valószínűleg a miniszterek is megkezdik szabadságukat, a RudoKinum épüle­tében pedig ismét megjelennek a kőművesek, hogy a már szinte szállóigévé lett. átalakítási munkálatokat megkezdjék jeléül annak, hogy a törvényhozás munkájában minden elcsendese­dett. A magyar kormány előnyös megállapodást ért @1 a külföldi kamatsiolgál- tatásokra vonatkozólag London, julius 15. Imrédy Béla magyar pénzügy- miniszter londoni tanácskozásai a népszövetségi kölcsön kamatszolgáltaíása ügyéten eredménnyel végződtek. A hitelezők hozzájárultak ahhoz, hogy a jövő évi kamatszolgáltatás felét, 25 milliót, a magyar kormány a költségvetési egyensúly biztosí­tására használja fel, míg e kamatszolgáltatási ösz- szeg másik felét a magyar kormány külföldi fize­tési eszközökben máris kifizette. Budapest, julius 15. (Budapesti szerkesztőségünk teleíonjeleníése). Tegnap minisztertanács volt, amelyen a dollártartozások ügyét tárgyalták meg. A kormány tervezete szerint a zálogleveleket és kötvényeket kibocsátó inté­zetek az esedékes összegeket transzfer alakjában nem aranydolláralapon, hanem a papiros del!ár= nak megfelelő alapon számítva lesznek kötelesek letenni s ennek megfelelően az adósok is csu­pán a papirdollár árfolyamának megfelelő ösz- szegeket tartoznak a kibocsátó intézeteknél le­tenni. A minisztertanács az árverési moratórium ren­deletével nem foglalkozott, mert közben a kormány a bankokkal megállapodott abban, hogy az árve­réseket október 31-éig szüneteltetik. • •••.'•-i— Egy karkóci téglagyáros súlyos motor­kerékpárszerencsétlensége. Lukacovie Péter 35 éves karkóci téglagyártu.lajdonos. motorkerék­párján hazafelé igyekezett. A beregszégi útke­reszteződésnél ki akart térni egy szekérnek, közben .nekiment az utereli ároknak. Súlyos agyrázkódást és koiponyasérülést szenvedett.. Első segélyben dr. Herzog Jakab galgóci orvos részesítetté. Lukacovie Péter állapota életve­szélyes. SZOMBATHY VIKTOR: KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR Í22) Néhány pillanatig farkasszemet néztünk egymással. Doktor Müller rágyújtott egy ci­garettára, leverte a hamuját s közelebb húzta a széket- Engedékenyebb hangot keresett: — Nézze, Herr Fekete, én éppen olyan jól tudom, mint ön, hogy egy fontos iratról van szó, ami Siófokon eltűnt. Ezt az iratot né­hány napon belül okvetlenül meg kell szerez­nünk. Ha nem szerezhetjük meg, akkor fel­jelentjük önöket azzal, hogy dollárokat is loptak. Bennünket a dollár nem érdekel. Mi csak az Al.varez iratait akarjuk. Értse meg, mindent elkövetünk, hogy az iratokat kézre- keritsük, semmitől sem riadunk vissza. Ezért beszélek éppen őszintén. Árulja el az irat he­lyét, beszéljen Nagy Vera kisasszonnyal, megadunk minden pénzt, nyíltan vagy orvul, de meg kell szereznünk! — Gyalázat! Azzal akar megvádolni, hogy mi loptuk el az Alvarez dollárjait, hiszen az . nem is húszezer volt, csak ezer és azt is.. ­— Hopp! — kiáltotta el magát doktor Mül­ler —, ugy-e, hogy tud a dolgokról? Most árulta el magát. Ügyetlenül viselkedtem- Elárultam Verát. De már mindegy. — Nos, igen, — mondtam büszkén, mintha én is beletartoznék a bandába, — az iratok jő helyen vannak. S megnyugtatom önt, dok­tor Müller, jó helyen maradnak is. Fekete György, több sportklub tagja, be­csületére kényes fiatalember Velencében, Há fagylalt között, tűző nap alatt egy berlini ismereten előtt közösséget vállalt a nemzet­közi iársRsággal, amely dollárban és állam- tit'kokibsra utazott. S 'ha számot kérnének Fe­kete Györgytől, maga sem tudná, hogyan ke­veredett bele. Ezt megcsináltam! Nevetésre fogtam a dol­got. — Mondja, doktor, kinek a megbízásából utazik ön? — Éln is azt szeretném tudni, ki az ön gazdája? — Tehát kölcsönösen diszkrétek vagyunk? — Ugylátszik. Mindenesetre különös, mi azt hittük, hogy az iratokat csakis mi akar­juk megszerezni Alvareztől s kitűnt, hogy önök is ugyanebben dolgoznak. Ügyesek voltak, de persze, végén csattan az ostor. Ebből arra következtettem, hogy két társa­ság is körülfogta Alvarezt és a Vera pártja győzött. Határozottan kezdett bonyolultabbá válni az eset. — No és, honnan tudta meg, doktor, hogy a tengerpart felé távoztunk? — Könnyű volt következtetni- Mindössze egy napi munkánkba került a dolog. Az új­ságok vezettek nyomra. Mikor a „dollártol- vajt“ keresték, az újságíróknak egyedül ön adott biztos felvilágosítást. Olyan határozott, biztos nyomot mutatott — Bécs felé, amikor mások teljesen tájékozatlanok voltak; még maga Alvarez is, hogy ez már gyanússá tette az ön személyét előttünk. Aki ilyen biztosan tud mutogatni, talán maga i« ludas a dolog­ban. Ez volt az egyetlen • támpont, az ön el­beszélése. Minden újság hasábosán hozta, hi­szen emlékezhetik rá, nem olyan régen tör­tént. Azonnal Becsbe utazott az egyikünk, de természetesen, semmi nyom. A másik cso­port önre ügyelt: váratlan megjelenésé Sió­fokon, — egy ügyes és híres autó.vezetőt ha­mar felismernek, — a partnernő hirtelen el­tűnése, valaki meglátta önöket a vasútállo­másnál, az ön másnapi száguldása a Pestről lehozatott autóval, a jugoszláv határ és ntfrv vártuk önt a Fktmara bidjáuál, Abbázia, Nagy Vera repülőgépen eltávozik, ön pedig, az alibit bizonyítandó, görbe mulatságokba keveredik s uj flörtjével átrándul Velencébe, majd visszaküldi Abbáziába a türelmetlen contehoz: nem gondolja, hogy ez igy együtt mégis kerek egész, egy láncszem nem hiány­zik belőle? — Mesteri munka — ismertem el —, kár, hogy nem igaz. — Hiábavaló dolog volna tagadni — le­gyintett büszkén doktor Müller —, azt hiszi, mi a fejünk lágyára estünk? Magam is elbámultam a doktor következ­tetésén. Nem lehet tehát észrevétlenül elbúj­nunk Európában ... Olyan biztosan építette föl a logikai láncot, már én is elhittem ön­magámról, hogy a délamerikai társaságba tartozom. Annyit mindenesetre láttam, hogy Verát veszély fenyegeti, a szeretetem hozzá- huz, most már Vera mellett maradok. Szeret­ném megkérni, ezt az egy ügyét intézze el, aztán mondjon búcsút a kalandorságnak, jöj­jön vissza velem Pestre, uj életet kezdünk. A terv szép volt, de hol találom meg Verát, amikor még ezek az ügyesek is elvesztették a nyomát? — Nos, — kérdezte a doktor — alkuszunk? Úgy éreztem, hogy Vera szándékai szerint cselekszem, amikor ezt feleltem: — Nem alkuszunk. Doktor Müller bólintott. — Ezt gondoltam is, hiszen önök sem bo­londok, hogy a mi számunkra kaparják ki a gesztenyét, Anliyit azonban mondhatok, hogy nyílt harcot üzenünk önöknek ettől a pilla­nattól kezdve, mert a mi érdekünk is más azokkal az iratokkal és az önöké is. Jól tud­ja, hogy néhány napunk van még... Isten önnel, Herr Fekete... Felállott, udvariasan kezet fogtunk s még mosolyogtunk is egymásra, mint a japán és a kinai diplomaták a genfi asztalnál. De ez a mosolygás inkább a farkas vicsoritásához volt hasonló. Ha legalább tudnám, hol van Vera az ira­tokkal s mik azok a különféle rejtett célok, amikről ez a doktor Müller beszélt? 11. Ismertem már Velence köveit, lagúnáit, öreg templomait, szagos halvásárát, órákig üldögéltem a Frari templom hűvösében, ke­restem Verát a Ca d'Oroban, a Lidón, a Szent Márk tér oszlopsorai alatt s elhesseget­tem magamtól a ciceronékát és pontosan tu­dom, hogy a Piazza di Morosinin hány órakor jön a postás és melyik ablakból küldenek le a levelek számára kis kosarat a boglyashaju nők. —inán i i iihb — ........hí 2 iH i)iniMMiiMimnnimiinnniniiminiimnuii|iimitmMnimniimiiTTniiiMiinmnniimmimiunii REGÉNY Ha van önnek epeköve, J Mely sok fájdalmat okoz Ha szn á Ijo n vizet, Nagy megkönnyebbülést hoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom