Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)
1933-06-08 / 130. (3240.) szám
J»rxNrf-uw~ju. ^ » lt'x.xa jus-***.' íuk<Lu~%*rr w/. v-***v* *^»*, AZ ©DQLFOGPASZTÁTÓL Az agrárállamok frontja erélyes határozatokat hozott a prohibiciö ellen a bukaresti konferencián Az elfogadott határozatok bátrak és merészek — mondotta Titulescu az érlekezlet végén olyas ragyogó tiszta a foga, másat az olefásatcsont. A jövő szerdán választ irss«ijvár paigármestert Érsekújvár, junius 7- (Saját tudó sít ónktól.) Tegnap vteszaéirkéztek az országos hivataltól Érsekújvárra a március 14-én megtartott s megfelleblbezet t érsek újvári közsé gi választás iratai e miután a petíciót visszavonták^ a ködben jogerőire emelkedett mandátumai képviselőtestület egybehivásának nincsen többé akadálya. A járási hivatalban kedden reggel Sándor István járási főnök vezetésével tanácskozás volt s elhatározták, hogy az uj képviselőtestület alakuló ülését junius 14-re, szerdára hívják egybe, hogy az megválaszthassa a három városhirót s a tanács, továbbá az egyes bizottságok tagjait A magyar blokkon belül a legteljesebb egyetértés uralkodik. Az országos keresz- tényszocialista párt s a magyar nemzeti párt nnár hetekkel ezelőtt egyhangú lelkesedéssel Holota dr.-t jelölte a magyarság polgármesterének, miig a katolikus párt elmúlt heti választmányi ülésén mondotta ki határozati- ing. hogy egységesen a magyar jelölt mellett ffoglal állást s Holota János dr.-t támogatja. Ezzel Holota dr. megválasztása csaknem bizonyosnak tekinthető, a közép pár tok közül is több szavazatra számíthat- A csehszlovák blokkban nyomban az alakuló gyűlés egybe- hiváea után tanácskozásra ültek össze a vezető tagok, de még nem alakult ki a helyzet, hogy felveszik-e a harcot a vácosbiróálMsért, avagy igyekeznek megszerezni az első polgár mesterhelyettesi állás kikéréséhez szükséges 14 szavazatot. Maitern már Szibéra föíoft repül Moszkva, junius 7. Mattern amerikai repülő gépét ma délelőtt Novoszibirszk fölött látták. Az idő rendkívül kedvez Maíternnek. Bukarest, junius 7. Az agrárLonferenela tegnap tartotta záró ülését, amelyen a következő határozati javaslatokat fogadták el: A mezőgazdasági államok ebnulasztihatatla- nul szükségesnek tartják a világ gazdasági és pénzügyi restaurációját. A restaurációt a következőkkel látja megvalósíthatónak a konfe- i r énei a: 1. A háborús adósságok törlése és a nemzetközi adósságok revíziója révén. 2. Az egyes államok fizetőképességének megállapítása a hitelező államok megállapodása utján. 3. A valuták stabilizálása és a fizetőképességek biztosítása. 4. Az adós államok fizethessenek árukban és egyéb szolgáltatásokban is. 5. A kereskedelmi prohibició és a különböző korlátozások megszüntetendők, különösen a mezőgazdasági államokkal szemben. 6. Az agrárállamok tiltakoznak az ipari államok részéről életbeléptetett agrárprotekcionizmus ellen és a stresai konferencia határozatainak megvalósítását kívánják. 7. Szükséges a mezőgazdasági termékek eladásának megszervezése. 8. A termelés csökkentése nem látszik ke- resztülvihetőnek, de a termelés reorganizálására szükség van. A határozati javaslatokat valamennyi állam delegátusa elfogadta és egyúttal kimondották a közép- és keleteurópai agrárállamok együttműködését. Végül körtéik az elnökséget, hogy a konferencia határozatairól tegyen jelen.test a londoni világgazdasági konferencián. A konferencia záróülésén Titulescu román külügyminiszter is részt vett és hosszabb beszédet mondott. Beszédében hangsúlyozta az agr ár állam ok együttműködésének nagy jelentőségét. Elsősorban kiemelte Magyarország, Törökország és Görögország hajlandóságát az együttműködésre. Ezek közül az államok közül különösen Magyarországnak a csatlakozása nagyjelentőségű, mert Magyarország nélkül az agrárállamok együttműködését nem lehetne megvalósítani. Az elfogadott határozatok bátrak és merészek, — mondotta Titulescu—, de ez bizonyítja, hogy akarunk valamit s ezért meg is lesz az eredménye. Nemzetközi bíróság előtt iolyik a tárgyalás a Roiteelten tervezett emberrablás ügyében Vaduz, junius 7. Ma kezdődött meg a liechtensteini hercegség büntető bírósága előtt a tárgyalás a Rotter-fivérek elrablása ügyéiben. A vádlottak Rheinberger, Schaedler, From- mells és Röckle liechtensteini állampolgárok. A terjedelmes vádirat szerint a négy fiatalembert nyilvános erőszakoskodással, megkísérelt emberrablással és . felbujtással vádolják. Dir. Scbmiedt, az innsbrucki osztrák elnök, a kormányzósági épületben elhelyezett, bírósági teremben nyitja meg a tárgyalást. Az épület pincéjében van a vizsgálati fogház, ahol a négy vádlott április 4-ike óta ül. Nagyszámú közönség és sok külföldi újságíró van jelen a tárgyaláson, amely körülbelül három napig fog tartani. A bíróság az elnökön kívül két osztrák és két liechtensteini szavazóbaróból All. A vádat dir. Lenzinger et.-galleni ügyész képviseli. A védők is nemzetközi ügyvédekből vaunak összeválogatva: I német, svájci, liechtensteini és osztrák ügy-1 védek vállalták a vádlottak védelmét, valamint Rőt tér Frigyes kártérítési igényeinek képviseletét. A fő terhelő tanú, Rotter Frigyes (valódi névéin Sdiaie Frigyes) nincs jelen. IJjabb merényletektől való félelmében napokkal ezelőtt elmenekült Vaduzból és külföldön tartózkodik. A képviselőiében megjelenő zürichi ügyvéd a volt berlini angol nagykövetnek, d‘Aver- nun lordnak május 16-án kelt levelét olvassa tel, amely szerint a nagykövet baráti kapcsolatokat tartott fenn a Rotter-családdal Berlin boti való elmenekülésük után is. A nagykövet véleménye szerint a Rotter- fivérek becsületes emberek;, akik sokat tettek a kulturális fejlődés érdekében. A nagykövet képtelennek tartja őket tisztességtelen cselekedetekre és reméli, hogy a | per a Rotter4eetvérek teljes rehabilitásával I fog végződni. Mindenekelőtt a négy vádlottat hallgatják -ki. Az első három vádlott teljesen beismerő vallomást tesz, a negyedik, Röckle mérnök azonban határozottan tagad mindent és állítása szerint tudomása sem volt a tervről, amelyet Schaedler, az emberrablás értelmi szerzője dolgozott ki. Az ügyész vádiratában igyekszik politikai színezetet adni az egész ügynek és ilyen értelemben bagatellizálni a bűncselekményt. %z egységes pírt nem tartsa időszerűnek a király kérdés! Budapest, junius 7. (Budapesti szerkesztőségünk telefonnelentése.) A nemzeti egység pártja Sztranyavszky Sándor elnök elnöklése mellett ma délután fél négy órakor a képvi- selőház minisztertanácsi termében pártérte- kezieíet tartott, amelyen Gömbös miniszter- elnök vezetésével a kormány tagjai is réSzíveitek. Az értekezlet a miniszterelnök javaslatára egyhangúlag á következő határozati javaslatot fogadta el: A nemzeti egység pártja a királykérdést időszerűnek nem tartja és érért felhívja a párt tagjait, hogy ennek a kérdésnek a tárgyalásában semmiféle vonatkozásban ne vegyenek részt AZ ARANYCSAPDA JAMES ©. CURWOOD REGÉNYE (34) — Az is —- felelte gyorsan Philip, akinek vérét kezdte bizsergetni a csata előérzete. — Odaadom a töltényeim felét, Fo.t Ohurchillből jöttem szolgálatban, de mellékfoglalkozásom akadt. Le nem vette szemeit a has-adókról, úgy mondta el vázlatosan Andersonnak azt, amin átment Bram Jobnsonnal történt találkozása óta. — És negyven töltény megkóstoltatja velük -a poklot — tette hozzá. Visszafojtotta 1-élekzetét és utolsó szavait félig elnyelve mondta. Tudta, hogy Andereon is olyan mohón l-eskelődik kifelé, mint ő. A folyó felől, a folyó és az erdő között elterülő síkságon szán közeledett. Mögötte még három. A szánok mögött prémes alakok baktattak. — Ez Blake! — kiáltotta Philip. Andereon elhúzódott a faltól. Szemeiben különös zöldes láng csapott föl, az arca merev lett, mint a vas. Lassan megfordult, hosszú karjával a faház négy falára mutogatva. — így áll a csata — mondta. — Minden oldalról támadhatnak, azért lőrést csináltam mind a négy falon. Árminra nem számíthatunk, csak annyit, hogy husánggal dolgozik, ha majd közelharcra kerül a sor. A falak fiatal fákból vannak és azoknak a golyói átütnek rajtuk. Nekünk azonban van egy előnyünk. Az apró ör- d-ögöcskék babonásak és nem harcolnak sötétben. Még Blake sem kényszeritheti őket erre. Blake az az ember, akire vadásztam, mikor ráakadtam Árminra és a népére... Teremtő Istenem! ... Újra kitekintett a törésen. Philip a szobán keresztül Céliere és az atyjára nézett, mikor a töltényeket elosztotta. Mind-aketten figyeltek, de Philip tudta, hogy nem értették meg azt, amit ő Olaffal beszólt. A töltények felét beledugta >a svéd szolgálati köpönyegének jobb zsebébe, aztán Ármin felé indult, két kezét etörenyujtva üdvözlésül. Ebben a feszült pillanatban is az öröm pírját látta föllángolni Célúé arcán. A leány ajkai megremeltek. Lágyan, sietve beszélt atyjához, rátekintve Phihpre. Annin Is fHOn lépett és a kezeik találkoztak. Philip kezdetben öregembernek vélte Ármint, akinek haja és szakálla fehér volt, a vállai megroggyantak, kezei vékonyak, hosszúak voltak. De mélyen ülő szemei nem öregedtek együtt a testével. A karvaly tekintetének ereje volt bennük, amikor belenézett Philip szemeibe, végigmérve a csendőrt úgy, ahogyan embert C6ak tehet. Aztán megszólalt és Philip megértette őt Célie szemeinek fényességéből, a. leány ajkainak ketté- nyiláeából és arcának hirtelen elpirulásából. A faház végéről Ólai hangja hallatszott és vele együtt puskájának érc-es zaja, amint megtöltötte töltényekkel. Elősz-ör Céliehez és Árminhoz szóit a maguk nyelvén, azután Philip- hez. — Jó lesz felkészülten várni őket — mondta. — Nemsokára megkezdik a táncot! Philip megvizsgálgatta puskáját és a törésen keresztül az erdő felé nézett. Hallotta, hogy Ólai odakötözi a kutyákat a fekvőhelyekhez. Hallotta, hogy Ármin fáradt hangon mond valamit és hallotta a svéd érthetetlen válaszát, amelyre Célie gyors, halk kérdése. következett. Ebben a pillanatban nagyot dobbant Philip szive. Az erdő szélén mozgó alakok hosszú vonala indult meg feléjük. Fele utón a faház és az erdő széle között, négyszáz yardnyira egy hógeri-nc, úgynevezett „disznóhát“ emelkedett, párhuzamosan görbülve a síksággal. Nem tehetett magasabb emelkedés három-négy lábnál és Philip nem is tulajdonított eddig nagyobb jelentőséget neki. Éppen szólni készült, mikor hirtelen ráeszmélt valamire. — Indulnak! — kiáltotta oda Ólainak. — Meg akarják rohanni a kis hegyhátat köztünk -és az erdő között. Jóságos Isten, egész hadsereg lehet! — Nincsenek többen száznál — felelte a svéd nyugodtan, odaállva a lőrééihez. — Jó célpontok lesznek. Nekünk nyolcvan százalékkal végeznünk kell, amint átjönnek a sikságra. Sokkal különb dolgunk lesz, mint mikor rajtunk ütöttek és elejtették Calkinst, Harrist, meg 0‘Flynn-t. Én megugrottam akkor. A mozgó vonal megállt az utolsó fasornál, mintha tüzelésre csábítgatná a faház védel- mmOHj Olaf elmordult, amint tekintetével végigszaladt a puska csövén. — Stratégia — dörmögte. — Tudják, hogy kevés a muníciónk. Philip ebben a feszült várakozásban végre alkalmat talált arra, hogy kikérdezze a szomszédját. . — Remélem, megértesz engem, Olaf. Egész poklon mentünk át mindaketten és én szeretem a leányt. Ha kikeveredtünk ebből a veszedelemből, a feleségem lesz. Megígérte nekem, pedig esküszöm, hogy tűz szót sem értek a beszédéből... Mi történhetett velük?... Kicsoda ez a leány?... Miért volt Bram Johneonnal?... Te ismered a nyelvüket és velük voltál. — Most adják ki az utolsó parancsokat —" szakította félbe Ólai, mintha nem is hallotta volna. — Többről van szó, mint a hógerinc megrohanásáról. Blake terve az egész. Látod azolcat a kis csoportokat? Rohamdorongokat fognak hozni és második rohamot fognak intézni a hógerincről. Nagyot lélekzett ég hangjának minden változása nélkül folytatta: — Calkins, Harris és 0‘Flynn derék küzdelemben estek el. Majd egyszer elmondom. Hétnapi járóföldre nyugat felé megrohanták Ármin táborát, a leányát és két fehér embert, két oroszt. Két kogmollok vezette őket a Corona- tion-öböl mellől. Gondolhatod a többit. Az apró ördögöcskék két nappal azután, hogy rájuk akadtam, nyakunkra hozták Blaket és a bandáját. Bram Johnson akkoT jött a farkasaival. Jött sehonnan, ment sehová. A kogmollokok azt hitték, hogy Bram maga a Nagy Ördög és hogy minden farkasa egy-egy kis ördög. Ha ez nem lett volna, egyszeriben végeztek volna velünk és Blake elrabolta volna a leányt. De igy megijedtek Bram Johnsontól, ahogyan az megállt és rábámészkodott, a leányra. Másnap láttam, hogy a szörnyeteg babrál valamin és csillog a szeme. Célienek egyik hosszú hajfürtje volt a kezében és mikor engem meglátott, felhördült, mint a vadállat, mintha attól félne, hogy elveszem tőle. Tudtam, mi fog következni. Tudtam, hogy Blake csak azt lesi, mikor hagyja ott Bram az eszkimókat, azért azt mondtam Célienek: ajándékozza meg az öreget egy hajfürttel. A leány maga adta át neki a hajfürtöt és az eszelős ember attól a pillanattól kezdve úgy őrizte a leányt, mint a hűséges kutya. Próbáltam beszélni vele, de nem tudtam vele megértetni semmit, ők pedig..'. A svéd hirtelen másra tért át. — Indulnak, Philip! Célozd meg a husángos embereket, de csak akkor tüzelj, ha fele utón lesznek előtted!... Bram és farkasai elindultak élelemért. Blake csak akkor támadott, mikor ő elment. Az oroszok elestek, Ármin meg én veszettül harcoltunk a leányért, aki mögöttünk volt... Mikor Bram hirtelen, váratlanul visszatért, mintha a mennykő csapott volna közébük. Nem harcolt. Csak fölkapta a leányt és eltűnt vele farkas-fogatán, mint a szélvész. Annin meg ón idejöttünk és itt negyven nap, negyven éjjel-*. Olaf baljós módon elhallgatott. Félmásodperc múlva eldördült a puskája és Blake egyik eszkimója hörögve fölbukott fele utón a hegygerinc és az erdő között... XXVI. FEJEZET Bram hódolata a hercegnőnek Az eszkimók ügetve haladtak előre a nyílt térségen. Philip elcsodálkozott azon, hogy mennyien vannak. Lehettek legalább is százan. A kétségbeesés érzése fojtogatta a szivét, mikor célozni kezdett első lövéséhez. Látta Ólai lövésének eredményét és a svéd utasításához híven, a fővonal mögött nyüzsgő csoportból nézte ki a maga emberét. Nem látta rögtön az eredményt, mert a füst elfátyolozta tekintetét, de a második célzásnál látta a fekete tömeget a hóban. Ólai látta .fölbukni az embert és helyeslőén raorgott. (Vége következik.) Át Az Xegjobb magyar márka, Ki egyszer használta, Másnak is ajánlja.