Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-04 / 128. (3238.) szám

18

T?RX<M-MagVxR-HIRLAI>

1088 jiuniiifl 4, vasárnap.

SZEPLOT

máj lotot es- minden. iajta bőrbetegséget azonna megszüntet a világhírű ff olyasféle aradi!

Margri-trérce és szappan

Az arcbőr rövid idő múlva szép, Hatai és üde esz, a ráncok kisimulnak. Mivel a MARGIT- CRÉMET sokan utánozz ' saját érdekében csak eredeti védjegyünkkel lemgasztoti dobozt fogadjon el. Nyitva, vagy kimérve, eredeti M A R G IT - C R ÉM E seno: nem kapható.

Főlerakat Csehszlovákia részére:

„Sz. ERZSÉBET" gyófiyszeitár. Bratisiava (Pozsony) Duna n. 38

TUDOMÁNYOS ÉLET

Budapest újabb mütörténeti irodalma

vadivirágos rétjén, dehá t nem győzöm. — Végül már csak egyet akarok leírni, azt: hogy akarták őt megtenni annak idején a Szegeden időzött temesvári nemzeti kormány kultusz- miniszterének.

— 1919 tavaszának végét éltük, — beszéli el. — Egy napon beállít hozzám, múzeumi irodámba kilenc igen komoly arcú s méltóságteljes viselkedésű ur. Rendre, egyenként bemutatkoznak. Az egyik a miniszterelnök, a másik a belügyminiszter volt és igy tovább a teljes számú temesvári nemzeti kormány. Ha jól emlékszem, Pálosi Dénes volt a miniszterelnök, Turbán piarista tanár a kultuszminiszter. Szigorúan és kíméletlenül „kegye Lrnes- urazlák" egymást: — kegyelmes uraim igy, — kegyelmes uram úgy, stb.

— Hát bizony az én irodám még nem igen sok kényelmes urat fogadott vendégül. Kilenc kegyelmes ur pedig együtt, egy egész kormány még soíhse volt szobámban.

— El nem tudtam képzelni, hogy minek köszönhetem a szerencsét, miként jutok én akkora megtiszteltetéshez. Bizony, egy kicsit büszkébbnek éreztem magam. Komolyak és ünnepélyesek voltak a bemutatkozás pillanatai.

— Mélyen tisztelt barátaiimnái, a kegyeimeis

urakkal — kezdte a szót a miniszterelnök őexcellenciája —megalakitotuk a nemzeti kormányt. Természetesen a legmegfelelőbb és legkiválóbb szaktényezőket választottuk ki minisztereiknek s igy kívánjuk. kiválasztaná többi munkatársainkat is. határoztunk tehát,

■ begy önt kérjük föl, illetve önt nevezzük ki, igazgató ur, ikultuszálkumtitikárunknak Turbán miniszter kegyelmes ut mellé.

— Én borzasztóan meg voltam tisztelve. De azért gondolkodási időt kértem. Megkérdeztem, hol találnám meg majd a ‘kormányt holnap, hogy válaszomat a iegalázatosaibiban megadhassam.

— Másnap elindultam hazulról, hogy megadjam a feleletet. Még oda sem értem, hol fogadásomat- megígérni méltáztattak, máris két ke-1 gyeím-es ur jött elém. Az egyik a tegnapi kul- j tuszminiszter ur őnagyméltóeága volt. Legna-1 gy-ob-b meglepetésemre nem várt leereszkedő e i baráti szervusz-szal köszöntöttek. Turbán ke-j gye limes ur karon is kegyeskedett fogni s el- j mondotta, hogy tegnap este a minisztertanács I az ő előterjesztésére úgy határozott, hogy ő le-1 mond a kultuszminisztert tárcáról és szívesen j átadja a helyét nekem. Ő kész az államtitkárrá- j got vállalni mellettem. — Ez a dezignálás még j jobban meglepett. Én azonban még kevésbé | éreztem magamban képességet a miniszteri tár-| ca elfogadására s igy azt voltaim kénytelen 1 mondani: nem vállalom. — Mindkét kegyelmes: ur meglepődött ezen.

— Másnap hivattak Somogyi Szilveszter polgármesterhez. Ott találtam már a polgármesteri szobában az .egész nagyméltóságu kormányt, az összes kegyelmes uraikat! A miniszterelnök ur őexcellenciája fölkérte polgármesteremet, parancsoljon rám, mint főnököm, hogy vállaljam a közoktatásügyi tárcát. Somogyi Szilveszter föl is szólított arra. Fölhívására én a következőket válaszoltam:

— Elvállalom én azonnal,- ha előbb t e, polgármester uram, vállalod a 'belügyiminiszt-ereé-get!

— Somogyi Szilveszter nem tett belügyminiszter, mert nem akart tenni (lehet-, hogy a nemzeti kormány addigi belügyminisztere sem igen akarta -neki tárcáját átadni), igy aztán nem lettem közoktatásügyi miniszter.

— A csattanó azonban csak most jön: másnap találkoztam két miniszter úrral. Alig vettek észre. Tisztelettel teljes köszöntésemre már nem is a „szervusz'4 volt a válasz. Igaz, nem is érdemeltem meg, hiszen nem lettem kollégájuk. I •— A I á s z o 1 g á j a, — mondották hidegen s méltóság-teljesen.

— Feri bácsi! — kérdeztem —, miről írsz vasárnapra a Prágaiba?

— Ha én azt tudnám! — válaszolja. — De jó, hogy szólsz. Sietni -kell, mert csütörtök délután van, még vissza kell menni Ungvári’a, hogy reggel elküldhessem a cikket, melynek szombatra Prágában keli lennie.

R. Vozáry Aladár.

Az utolsó évtizedben milliós várossá nőtt Budapest a szellemi kultúra terén is lépést tartott a fejlődéssel. A kulturális haladás minden lényeges alkotó része adva volt. A nagyvárosi magyarság mai nemzedéke már felfigyelt az évszázados urbanitás értékeire és a kultúra immanens értékelése fejlődésének tudatos elemévé vált. Lakosságának túlnyomó része már szülőföldjének nevezi Budapestet; nemcsak materiális életszükségletei vannak, hanem magasabbrendüek is. Budapest népe még a mostoha viszonyok között is sok gondot fordít a város múltjának megismerésére és a tradíciók ápolására. A mai városkép szebbé tétele és a szellemi nívó emelése érdekében nagy áldozatoktól sem riad vissza. Nemcsak azért, mert a kultúrának propagandaértéke van, hanem főként, mert a fővárosi életforma magasabb életigényeket termelt ki és ezek az igények realitásokká Váltak.

A magyar főváros egész kulturális fejlődésének ismertetése ez alkalommal nagyon siürün egymásmellé helyezett szint oltókat ad- Ezért ennek a kulturális ki virágzásnak most csak egy kis részét ismertetjük; azt a részét, amely a mütörténeti irodalom utján alakult ki. A magyar főváros történeti múltja iránti intézményes érdeklődés tulajdonképpen már a három testvérváros (Buda, Óbuda, Pest) egyesítésétől (1873) kezdődik. A főváros közönségének támogatása már a ! múlt században is jelentős müvek kiadását segítette elő, de ezek a munkák — kivéve a római kori Aquincum feltárása körül csoportosuló irodalmat — nem indították meg az alapvetésnél nélkülözhetetlen tervszerű kutató munkát. Aquincum feltárásának rendszeres munkálatai a magyar kormány és a főváros együttes támogatása mellett 1880-ban kezdődtek meg. A provinciális római kultúra világviszonylatban is nevezetes helyi leleteinek ismertetését a magyar főváros a „Budapest Régiségei" cimü időszaki kiadvány megjelenésével segítette élő és a belföldi és külföldi szakfolyóiratok, valamint önálló monográfiák is sűrűn foglalkoztak a leletekkel. A „Budapest Régiségednek az utolsó évtizedben két kötete (X. és XI.) jelent meg (1923—1902). A két kötet a háború előtti ásatások eredményeit dolgozza fel. így az Aquincumban talált Heracles és Ompihale jelenetet ábrázoló elefántcsont reliefet, az aquincumi aquaeductus maradványait, a Viktória téglagyár területén feltárt leleteket és a Bécsi utón félásott gazdag sir- leletet. Különös érdeklődésre tarthat számot a XI. kötet, amely a mai óbudai gázgyár területén feltárt nagy római fazék astelep leleteit ismerteti Kuzsinszky Bálint kitűnő tollából.

E nagy szintetikus mü a római kor legelterjedtebb iparágának számtalan gyártási tárgyát és formakultuszát foglalja össze. Az aquincumi muzeum által képviselt fővárosi római kori gyűjtemény fejlesztése az ásatások folytatása, a muzeum kibővítése és a felszínire került leletek publikálása utján Budapest közönségének különös gondjában volt. Az ásatások az utolsó évtizedben állandóan folytak és Aquincum topográfiájának, valamint a provincia Pannónia művelődésének számos lényeges problémáját vitték előbbre. Különösen nagy fontosságú volt a múlt év nyarán a pesti régi piaristatelek római kori emlékeinek feltárása, amely Dio- cletian alatt épült eastellum maradványainak megállapítására vezetett. Hasonlóképpen nagy jelentősége volt az 1930. évi ásatások alkalmával felfedezett ókeresztény temetői emlékkápolna (cella triőhora) felifedezése, amely kétségtelenül bizonyítja, hogy a Kr. u. IV. ez. közepén Aquincumban keresztény egyházközség virágzott. Ez ásatások alkalmával felszínre került leletekről Nagy Lajos kitűnő feldolgozásában a magyar főváros önálló monográfiát adott ki. 1931-ben az egész világsajtót bejárta az a hir, hogy Aquincumban az első eddig ismert római hidraulikus orgona maradványait találták meg. E nagy fontosságú lelet monografikus feldolgozása ugyancsak Nagy Lajos által már elkészült és a munka kiadásáról a főváros a közel jövőben gondoskodik.

Az utolsó évtized muzeális eseményei között kiemelkedik a főváros középkori kő- emlékei számára a Halászbástyán berendezett muzeum megnyitása. Budapest történeti emlékanyaga eddig két egymástól teljesen elhatárolt csoportra oszlott, amely két gyűjteményben : az Aquincumi Múzeumban és a városligeti Fővárosi Múzeumban volt hozzáférhető. Ez a két gyűjtemény Budapest multijából a Kr. u. I-V. és XVII—XX. századok közötti anyagot ölelte fel. A magyar középkor szines századainak pestbudai emlékanyaga legnagyobbrészt ismeretlen- Ma már egyenesen megoldhatatlan feladatnak látszik a csonkán maradt, nagyon szétszórt és igen kevés mütörténeti anyagból a teljes városképet felépíteni, mert az emlékanyagnak szerves összefoglalásában óriási hézagok mutatkoznak. Az Írott források ugyanezt a véletlen >és a fennmaradás különböző okaitól függő jelleget mutatják. A magyar főváros történetének levéltári anyaga az elmúlt századok viharai következtében teljesen elpusztult. De a főváros vezetőségének elhatározására mái' 1912-ben elhatározó intézkedések történtek, h|gy Budapest történetiére vonatkozó Írott Anyagnak a legavatottabb szakemberek által való összegyűjtése megtörténjék. Azóta Csárnki Dezső vezetése alatt az egész Európában szétszórt középkori okleveles anyag gyűjtése nagy apparátussal folyt és ezután is folyik. Addig, aimig e már számottevő gyűjtés kiadása meg nem történik, minden szintézisre való törekvés med- I dő marad. A magyar főváros mégis, mielőtt a mütörténeti és levéltári kutatások anyagának együttes felhasználása lehetővé vált volna, szükségesnek tartotta a középkori lapi- dárium felállítását, hogy a római ujabbkori várostörténet között tátongó űrt némiképp áthidalja. A lapidárium anyagának szakszerű rendezése és katalógusának összeállítása Horváth Henrik munkája volt, aki az eddigi adatok alapján nagy felkészültséggel a középkori Buda képét is megrajzolta. (Részletekben megjelent a Magyar Művészetiben is.) Horváth legfontosabb feladatának tekintette a fejlődés eleven folytonosságának megállapítását. A középkori várostörténet első, műemlékekben szegény századaira vonatkozólag ennek instruktiv bemutatása nagyon nehéz feladat volt. Csak a fennmaradt részeket is hűen feltüntető fényképek és egyéb szemléltető anyag segítségével voJt ez oly mértékben megoldható, hogy a magyar királyság fénykorának tradíciói a fennmaradt emlékeken is bizonyító alapot találjanak, a későbbi időkre vonatkozólag pedig arra emlékeztessék a szemlélőt, hogy falai között Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király idejében sok tekintetben Európa sorsáról döntöttek- Itt eml'itjjiük meg, hogy a múlt esztendőben Ga- rády Sándornak sikerült megtalálni Mátyás király budai vadaskertjének falait és a régi irodalomban sokat vitatott Buda melletti Nyék község fekvését is tisztázni.

Buda Mátyás király uralkodása alatt érte el fénykorát, de tündöklése nem tartott soká. A hosszú török uralom után feltámadása is hosszú volt. Egy uj város alapítása talán könnyebb feladat lett volna, mint a romok helyén uj életet kezdeni. De a letelepedett idegenek és a magyarság együttes erővel fogott össze, hogy a városokat isimét régi fényükbe állítsa vissza. Az együttes munkának köszönhetjük, hogy Buda és Pest., ha egykori szépségüknek csak halvány fényében is, az ország legszebb városai lettek. A városok ■külső szépségének képét az itt működő építőmesterek határozták meg, akiknek tudása semmivel sem volt kevesebb a nyugati államokban élő, szerencsésebb körülmények között dolgozó mestertársaiknál. Mert itt szegényebb volt az ország és szegényebbek voltak a városok is. Hiányoztak a mecénások és C9ak a XIX. században József nádor személyében kaptak e városok lelkes irányítót. E mestereket sokáig eltemette a feledés és sem személyük, sem alkotásaik méltó értéklést nem kaptak. A teremtő művészi erőt idegeneknek ítélték oda, akik nem is forrhattak össze a nemzette]. Ezt a régi felfogást diönti meg az újabb kutatás és láncszemenként gyűjti össze a helyi mesterek neveit és munkásságuk adatait. A magyarországi bárok építészetiben Buda és Pest játszotta a legnagyobb szerepet és kisugárzó erejénél fogva a helyi művészet központja lett. A XVIII-XIX. századi építészeti alkotások elemzése és méltatása terén gazdag irodalom fejlődött ki. A magyar főváros, a Magyar Tudományos Akadémia, a Pázmány Péter Tudom árny egyetem, a Műemlékek Országos Bizottsága, a történelmi és művészeti folyóiratok, a munkák kiadása és pályázatok hirdetése utján közösen vettek részt ennek az

Pozsonyi magyar szülők figyelmébe

Pozsony, június 3.

Júniusban megkezdődnek az iskolai beiratások. Magyar iskoláink fönnmaradását minden körülmények között biztositanmmk kell, ezért már most iölhivjuk a szülők figyelmét arra, hogy helyesen akkor járnak el, ha magyar iskolába küldik gyermekeiket. Régi tapasztalat bizonyltja, hogy csak az anyanyelven szerzett tudás lehet tartós és alapos. Ne engedjük tehát elsenyvedni a magyar iskolákat kellő számú gyermek hijján.

Magyar elemi iskolák Pozsonyban:

1. Római katolikus népiskola Szénatér. — 2. Római katolikus népiskola Rőzsa-u. — 3. Evang. népiskola Tolstoj- u. 4. — 4. Orsolyarend iskolája Hűimmel u. — 5. Miasszonyunk-rend iskolája Va- dászor. — 6. Mélyuti árvaház iskolája Mélyut. —

7. Állami népiskola Kárpát-ut. — 8. Községi népiskola Dinamyt-gyár.

Magyar polgári iskolák Pozsonyban.

1. Városi leánypolgári, Prímástól’. — 2. Miasz- szonyunk-rend leánypolgárija Rózsa-u. — 3. Orsolyarend leánypolgárija és továbbképző intézete Hummel-u. 4. — Állami fiupo’gári Zoch-u. Magyar közép- és szakiskolák Pozsonyban.

1. Állami magyar reálgimnázium Kuzmány-u. —

2. Négy éves kereskedelmi akadémia Apácapálya. — 3. Kétéves kereskedelmi iskola Apácapálya. —

4. Orsolyarendi tanítónők épző Hummel-u. — Állami tanítóképző Zoch-u.

Felvilágosítást ad az illető iskolák igazgatósága és pártunk központja (Ventur-u. 9.).

Magyar szülők! Ne tagadjátok meg magyar- ságtokat, hanem gondoljatok arra, hogy Pozsony város falai között élnie kell tovább is a magyar szónak.

Az országos keresztényszocialista párt központja.

irodalomnak élotrekellésében. A magyar főváros a pesti központi városháza (volt Invalidus palota) és a budai Szent Anna templom történetét és mütörténeti méltatását Schoen Arnolddal Íratta meg, azzal az elgondolással, hogy a műemlékekhez fűződő történelmi adatsor utján mozdítsa elő a magyar főváros múltjának megismerését. E két munka kitűnő példát mutat aura, hogy a helyi szellemi fejlődés legtermékenyebb kivirágzására a műtörténet utal, amely feltételezi a művészeti kultúrát, a vallásos életet és a magasahbrendü magánélet sokfelé ágazó gazdasági megnyilvánulását is. Réh Elemér magyar műtörténész különösen a Mayerh elfér András nagy ki terjedésű építészeti tevékenységének fölkutatásával és méltatásával szerzett érdemeket és Budapest építészeti fejlődésének érdekes képét nyújtja Mária Terézia uralkodása alatt. E munka a Hekter- szeminárium kiadványainak sorában jelent meg- Ugyancsak ennek a szemináriumnak Henszlmannnfűzetek cimü sorozatában jelent meg az egykori Pétertfíy-palotáróT és annak mesteréről szóló dolgozata. Harmadik munkája a régi pesti Kálvária történetéhez nyújt adalékokat (Archeológiái Értesítő).

A múlt század Budapestjének arculatát az empire stílus határozza meg. A József nádor alatt életrehivott városszépitő bizottság áltál elfogadott városfejlesztési tervek nyomán alakult ki Pest város empire képe,' amelyet a múlt századvégi városrendezés szüntetett meg. E korszak egyik legkiválóbb mesteréről, Pollack Mihályről Zádor Anna irt kitűnő tanulmányt az Archeológiái Értesítőben. A pesti empire építészet legfontosabb emlékeit Benedek Marceliné foglalta össze. Ugyancsak e kornak művészi érdekű eseménye volt a pesti Ferenciek terének kut- pályázata, amelynek eredményét Marczievicz Erzsébet irta meg a Gerevich-szem in áruimban készült dolgozatában- A neoklasszicista építészet magyarországi emlékének méltatására és a városszépitő bizottság működésének ismertetéséire pedig a Magyar Tudományos Akadémia a főváros adományából egy- egy pályázatot hirdetett.

Végezetül még két összefoglaló munkáról kell megemlékeznünk, amelyek Budapest műtörténetével foglalkoznak. Az első a főváros egyesítésének 50 éves évfordulója alkalmával Leehmer Jenő szerkesztésében készült Budapest Műemlékei címmel. A másik a Magyar Szemle Kincsest árában megjelent kitűnő kis munka Genthon István tollából, amely a magyar főváros történeti fejlődésének miliőjébe helyezi és magyarázza a műalkotásokat.

Ismertetésünk nem volna teljes, ha nem emlékeznénk meg a budapesti sajtónak Budapest műtörténetével foglalkozó nagyszámú közleményéről. A budapesti múzeumok tervei, az ásatások lefolyásának minden fázisa és a művészeti irodalom ismertetése bőségesen helyet talál a napisajtóban, amely egyszersmind azt, is bizonyítja, hogy a magyar főváros lakosságában a műtörténet iránt igen nagyfokú érdeklődés nyilvánul meg.

Kelényi B. Ottó,