Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-29 / 146. (3256.) szám

'PKAGA1V «lAGldAftHlKJUAR 19ítö juníus 29, cgMfajflfc k^Ht*<4^uUdcoic A CüucsuUfya i/endé&ÍSám Szófia, junius közepe. Úgy illáink itt. mintha Nantes, vagy Straee- öurg fő uccáj árnak egyik vendéglőjében ülnénk, kissé kopottabb és bágyadtabb a berendezés s az uoca is, amire kinézünk, egyébként a meg­szokott európai kéip a szemünk előtt. Keletet egyetlen vén kutya képviseli. Ott ül az uocán, a villanyos vágányon és beteg. Nem mozdul, unalmasan bámul a járókelőkre, ha birizgálják, s voltak pillanatok, amikor azt hittem, nem is kutya, hanem szamár. Ezt nem a külseje, hanem a természete miatt gondoltam. Ekkora csökö­nyös és buta keleti kutyát soha nem láttam, ilyen kényelmeset sem és spleeneset. Vissza­vonult'az emberektől, tehát leült az uoca köze­pére, pontosan a villamos elé, s várta, a.mig a 'zöld kocsi irtózatos csilingelés és szirénaharso- gás között fékezni kénytelen előtte, akkor las­san fölállt, megvetően ránézett az egykedvű koesi vezet őre és ráfeküdt a másik vágányra, ahonnét az ellenviiliamos természetesen hama­rosan szintén elkergette. így ment hosszú ideig, a kutya át-át.feküdfc vágányirókvágányra, ké­nyelmeden-: lassan, néha szinte hajkurászni kel­lett, hogy a villamos el ne gázolja. A világért nem ment volna máshová. A kutya birta, az emberek bírták. Én nem bírtam. Szerencsére hozták az ebédet. A Csucsuliga- vendéglő Szófia jobb restaurációi közé tartozik, de bár ,,csücsüliga“ törökül pacsirtát jelent, a fokhagymaszag lényegesebben jellemezi, mint a pacsirtáéig. Nem kell csodálkozni. A mi vendéglőinkben sem ámbra illatozik, illetve, ha nekünk délelőtt- tizenegy után., éhgyomorra ánnbrának tűnik a. pörkölt szaga, a paprika, a zsiir és a borjúhús összevegyült nehéz aromája, az idegen simán fökordul tőle. Nem bírja, mint ahogy a sárga ember nem bírja a fehér ember szagát. Viszont mi nem viseljük el rögtön a legelőkelőbb olasz, vagy francia hal restaurá­ciók bűzét, s emlékszem, micsoda skandalum volt egyszer Párisban, amikor egy magyar uri- asszony a finom Prunier-né.l elájult a számára idegen és bántó bűztől. Az angol szereti a bir­kahús bűzét, a juhzsir nehéz illatát, a prágai édesnek találja a „pilseni pincék“ pállott sör- szagát, nos, a Csucsuliga és a többi bolgár ven­déglő fokhagymás levegőjét sem szabad resz- szalni, ki tudja, a bolgárok és a macedónok ta­lán nem azért hosszúéietüek a földön, mert tisztelik apáikat és anyáikat, hanem mert a fokhagymát szeretik. Amit enni adnak, jó és bőséges. Szegény Krúdy Gyulát szerettem volna a Csucsuiligáiban látni az ételek között vájkálni és Leirni a bolgár ennivaló tartalmát és lényegét. Aki a nehéz falatot becsülni tudja, kötelességét kitünően teljesíthetné. Például t-iiz láváért, azaz két ko­rona ötvenért. teli tányér szürkésen rózsaszín hatalmas szemű friss kaviárt kaptam előételi- nek, citrommal és vajjal. Friss kaviárt, nem komzervet! Amikor a dúsgazdag Pocsék egy­szer estélyt adott Prágában s a szélrózsa min­den irányába repülőgépeket küldött, hadd hoz­zák el a csehszlovák fővárosba a földek és a népek friss primőrjeit, amelyeket lassan szállí­tani nem lehet, külön gép indult a Fekete ten­ger partjára a friss kaviárért. A konzerv sem­mi.. A friss a jó. Pécsben Sa,Chernél harminc sillingért kapni a repülőgépen érkezett friss kaviár adagját, itt félsilling az ára. Ettük ro- gyásig. Egy bécsi, aki valamikor Sachernél vé- leniil abba a szerencsétlen helyzetbe került., hogy kaviárra vágyó bűnös gerjedelméért har­minc silling Lé-szurkolásával lakolt és a nagy bűnbeesés azóta éjjel-nappal égette lelkét, a Csnceuligában megtisztult, üdvözölt, bevette az ellenmérget: kaviárt reggelizett, kaviárt tízórai­zott, kaviárt ebédelt, uzsonnázott, feivoklokko­zott, vacsorázott és kaviár mellett dor.bézolt reggelig. Be is oltotta magát kaviár ellen: úgy elrontota a gyomrát, hogy otthon soha többé nem vágyik az Ínyenc falatra. Pedig volt más étel is. Az italok közül a gö­rög eredetű maetikát kedveltük, a jobb hios&zit a közönséges usó helyett, s az ánisztó.1 úgy zúgott a fejünk, hogy örökös transzban tettük és vettük a többi eseményt. A „gyuvecs“ a le­csóra -hasonlított, a „bob“ gulyáslében főzött bab volt, a ,,banica“ kitűnő rétestészta, a „kas- ikaval“ pompás juhsajt. Bulgária egyébként a gyümölcs hazája, s most, a nyár elején az ana­nászeper árasztotta el az asztalokat. A cukorral és „satz“-cal főzött tőrök fekete méltóképpen kiegészítette a Csucsuliga ebédjét, s azok, akik ,.sar.mit“ ettek, szőlőlevelekbe csavart vagdalt birkahúst, vagy a nyárson sült ,giazsniicit“ és édes „ra:hat“-ot fogyasztottak utóételnek, szin­tén kitünően jártak. * Ettől a koszttól ezer esztendő© lehet az em­ber, ha kibírja a kosztot. Várnában a pünkösd­vasárnapi görögkeleti istentisztelet pazar fé­nyességében láttuk a kiiencvenhétéves Simeón érseket, amint eürgött-forgott a.z eltakart oltár körül és másfél óra hosszat énekelt, hogy csen­gett belé a hatalmas keleti székesegyház. Nem annyira az különös, hogy Simeon kilencvenhét- éves és fürge, hanem, hogy ötveri év óta szob­ra, van a várnai parkban. Láttam a szobrot, biz‘ Isten, kopottabb, eLviseltebb, romlásnak indu- 1-óbb, mint Simeón, az élő öxegur, a bolgár sza­badsághős, aki már 1866 és 1878 között részt- vett a bolgár nép egyházi fölszabadulásának munkájában. Ha igy megy tovább, a tönkre­ment szobrot ki kell cserélni, mert az idő vas- foga. megrágta, de Simeón élni fog és virulni, talán egy-két uj fór ad álmát is megél. A Balká­non, a rossz minőség és az olcsó anyag biro­dalmában az embereik tovább eltartanak, mint a szobraik. A nehéz, de konzerváló ételekből akár a bolgár nép jellemrajzát kikövetkeztethetnénk. A Csucsuligában ültek ezek a bolgárok, robusz- tusos, kistermetű, de elszánt polgárok, akik Prága, június 28. Tegnapi számunkban is­mertettük a kisdiákok olimpiájának eredmé­nyét. A nagy diákok olimpiásza nem sikerült olyan mértékben, amint azt szerettük volna. Egy-egy akadályon megtört a versenyzők ereje és ahelyett, hogy a nehéz kérdés kikapcsolásá­val folytatták volna a versenyt, hogy igy be­kerüljenek a döntőbe, egyszerűen visszamarad­tak. Nyolcvanketten startoltak a nagyok cso­portjánál, a negyedik kérdéscsoportnál már csak húszán maradtak a mezőnyben, a versenyt pedig csak tizen ktizdötték végig. Valamennyiüket dicséretben részesitjük. — Megérdemlik. Nevük: Bacsinszky György, Ungvár V. gitnm. tan. Badiny Gyula, Besztercebánya V. gknn. tan. Basa Erzsébet, Tornaija, a rimaszombati gimnázium IV. osztályának tanulója. Dianovszky Jolán, Losonc, polgári iskolai III. oszt. tan. Dubovszky Károly, Ipolyság, maturázott diák. Harsányi Emma, Gáttszécs, a nagymihályi szlovák polgári és kereskedelmi képző tanulója. Mankovich Ernáiméi, az ungvári reálgimná­zium VH, osztályának növendéke. Ifj. Maráky Géza, Pozsony, reálgimn. tan. Tóth Bála, Párkány, az esztergomi főigimná­zium Vin. osztályának tanulója. Valamennyi pályázó méltó lenne a jutalomra Késmárk, jnnius 28. (A P. M. H. munkatár­sának jelentése-) Kedden kezdődtek el a kés­márki evangélikus német gimnázium 400 éves fennállásának jubileumi ünnepségei. A jubileumra Magyarországról, Morvaországból, Sziléziáiból, Németországból, Amerikából és Szlovenszkó minden részéből az iskolának közel 600 volt növendéke érkezett Késmárk­ra, legnagyobbrészt családostul. Budapestről különvonat hozta ,a gimnázium volt tanítvá­nyait, akik kegyeletes szeretettel zarándokol­tak el Késmárkra. A nagyszabású ünnepség előkészitésén Bruekner Károly igazgató ve­zetésével hónapokon át dolgozott az egész tanári kar és egy„ a Szép esség vezető körei­ből álló bizottság. Az ünnepségek első napján a három mű­vészeti kiállítást nyitották meg nagy és elő­kelő közönség jelenlétében. A történelimi szepesi arcképkiállitást, amelyet a Szepesi Történelmi Társulat ren­dezett, annak elnöke, Csá-ky Gusztáv nyitotta meg üdvözlő beszéddel, amelyben többek kö­zött rámutatott arra, hogy a Szopni Történelmi Társulat is jubilál, mert ebben az esztendőben Ichz ötven éves és éppen ezért örömmel ragadta meg az al­kalmat, hogy a gimnázium ünnepségével kap­ósak legnagyobb ellenségüket becsülik, a- szer- bet, do kinevetik a görögöt és lenézik a ro­mánt. Szép bennük, hogy az ételeik hosszúéie- tiivé teszik őket, s éppen ezért hosszú lejára t.uan gondolkodnak,. nem a mának, a jövőnek- Tiz- husz év nem érdekli őket. Egyik jellemző sa­játságuk: az építési mánia, ez is összefüggés­ben áll hosszú életükkel, mindenki tartó© ott­hont akar. A modern városnak épített, csupa nyílegyenes uccáju Szófiában a krízis és a vég­telen szegénység ellenére ■ ma is rengeteg ház épül, óriási, nagy, közepes, kicsiny, parányi, ki ahogy bírja, néha úgy is, ahogy már nem bírja. A józan és takarékos bolgár egyetlen meggon­dolatlan szenvedélye a házépítés, s ami ebből folyik: az országépités itt merész, a nép nem fél a kockázattól, a háborútól, a bukástól. Érzi, hogy egészséges, hosszúélet-ü, szapora és becsü­letes, mi történhetik? Ha az ember a havas Vi­táéba oldaláról, Bujána évszázados temploma •mellől lenéz a Balkánhegység széles elösikján fekvő pirostetős, friss Szófiára, nem ijed meg a jövőtől. Egészséges emberek élnek a maga­san fekvő, egészséges levegőjű városban, - egész­ségesen és jól esznek, egészségesen gondol­kodnak, — Isten vezérelje őket további út­jaikon. SZVATKÓ PÁL. szorgalma és tehetsége következtében. De te­kintetbe kellett vennünk, hogy a kicsinyek cso­portjából Mankovich Géza feltétlenül I. díjra volt érdemes és igy a másik két díjra a nyolc felsőbb olimpikon közüli több szempont mérle­gelésével kellett kiválogatnunk azokat, akik legméltóbbnak mutatkoztak. Hárman állottak az egész mezőny élén: Dianovszky Jolán, Ba­diny Gyula és Mankovich EmánueL Mindhárman egyenlő pontszámot értek el Tekintettel azonban arra, hogy Dianovszky Jo­lán különösen kiemelkedik a magyar nyelvtani, Badiny Gyula pedig a magyar történelmi kér­dések megválaszolásában, a dijakat nekik Ítél­jük oda. így szelem! olimpiáé zunk eldőlt. Százhúsz magyar diáik nemes küzdelméből a következők kerültek ki győztesként: I. díjas: Mankovich Géza, Ungvár, III. reál­gimn. tanuló. Jutalma: kéthónapos nyaralás Baldócfiirdőn. II. díjas: Dianovszky Jolán, Losonc, polgári iskolai Ili, oszt. növendék s jutalma egy hóna­pos nyaralás Baldócon. III. dijias: Badiny Gyula, Besztercebánya, V. gimn. oszt. tan. Jutalma két hetes nyaralás Baldócon. Szerencsés győztesek, kellemes nyarat! csolatban ezt a történelmi kiállítást megren­dezze. Dr. Kéler Tibor a gimnázium patroná- tusa nevében köszönetét mondott a Történel­mi Társulatinak és titkárának, Kőszegihy Ele­mérnek lés kifejezést adott annak, hogy a gimnáziumi jubileum, valamint ez a 'kiállítás bizonyságát szolgáltatják, hogy a Sziepességen a kultúra minden ága, a tu­domány és a művészet már a Tégmiult idők­ben is otthonra találtak. Ezután Kőszegihy Elemér muaeumigazgató tartott bevezető előadást a szepesi arckép­festészetről, amely a Szepességen, éppen úgy, mint a tájfeistészet, sokkal régibb keletű, mint a környező vidékeken. *A szepesi arcképfesté- szet eredete a templomi művészetben talál­ható. Már 1347-ből van arckép, még pedig a Róbert Károly koronázását ábrázoló festmé­nyen, amelyen az akkori szepesi prépost és a szepesi vár kasztellánja is meg vannak örö­kítve. A második ismert szepesi portré 1520- ból származik és a lőcsei Jakab-templom Já- nos-oltárán Henckel lelkészt örökíti meg. A reformáció bevonulásával a porlréfestészet a Szepességen ej fejlődést nyert az epitáphiu- mok és az elhunytak képeinek megfestése ré­vén, de már a 17. század legelején megindul a tulajdonképpeni arcképfestészet, igy 1611­Poloskairtást ciángázzal garantált eredménnyel mindennemű férgek én mezőgazda­sági kártékonyak irtását vidéken is elvállalja: Eíf»lcr Béla vegyészmérnök, Bratlslava, Pray acca 42. Postafiók 100. Tel 37-33. bői származik az első nagy portré, hogy az­után igen lendületes fejlődést vegyen és szá­mos jelentékeny portréfestőt termeljen ki. Kőszegh Elemér ezután végigvezette a meg­nyitás résztvevőit a több mint 300 képet ma­gába foglaló érdekes és figyelemreméltó ki­állításon, amelyen a modern portréfestészetet a Tátraszéplakon élő, kiválóan tehetséges és messze földön ismert Boruth Andor mesteri képei képviselik. A második kiállítást a német járási közmű­velődési bizottság rendezte és azt Scholtz Er­nő tanár nyitotta meg. Ez a kiállítás a mai szepesi festőművészeik H9 képét és rajzát foglalja magában, Alexander A. (Késmárk), Barna Elek (Berlin), Bethlenifalvy József (Hunfalva), Bruekner Valéria (Budapest), Czóbel Margit (Nagyőr), Katona Nándor, Kintzler Ede (Kecskemét), Kiss Viktor (Po­zsony), Klein Emil (Késmárk), Köszeghy Elemér (Lőcse), Longino Rafael (Gölniobá- nya), Scholtz Ernő (Késmárk), Sovánka Ká­roly (Késmárk), Székely Andor (Lőcse), Blázy Éva és Forberger Madelaine (Tátra - lomnic) müvei vannak itt kiállítva. A tájké­pek, amelyeket Longino Rafael állított ki, ér­dekes példáját nyújtják, hogy mire képes az impresszionizmus és a modern technika iga­zán eredeti kapcsolata. Longino tájképeinek széles ritmusa tüzes művészi erőt és költői érzést árul el, érzésének erejével legyőzi a különböző technikákat, képei erős művészi egyéniségről adnak számot. Ugyancsak erős művészi egyéniség Kiss Viktor is, akinek a munkái azt a kiforrottságot mutatják, amely­nek teljét a művész az utóbbi két esztendő­ben elérte. Nyugodt, egyenletes, de nagysze­rűen ható színeivel tűnik fel Köszeghy Ele­mér is mellette nagy szeretetével, amellyel különösem szülővárosának, Késmárknak ré­szeit festi, a rendkívül tehetséges Bruekner Valéria. Nagyszerűek és egyik-másik alkotá­sában egyenesen lenyűgözően hűek és élén­kek Sovánka Károly áliatkópei, de tájai is eredetiségükkel tűnnek ki. Rendkívül figye­lemreméltóak SchoJtz Ernő rajzai és Ígérete­sek Bethlenfalvy József kiállított munkái. A harmadik kiállítás a szepesi amaíörfény- képészet igen sikerült, szép alkotásait mu­tatja. Mindhárom kiállítás julius 4-ig marad nyitva. Az első ünnepi nap délutánján a gimná­zium tanulói tornaünnepélyt tartottak, majd Gross Alfréd tanár tartott a városi moziban vei tettképes előadást a 400 éves gimnázium­ról. Este a tanulóifjúság fáklyásmenetet ren­dezett a szépen feldíszített és fellobogózott városon keresztül. Itt említjük meg, hogy a késmárki gimná­zium 400 éves jubileuma alkalmából dr. Lip- ták János tanár hatalmas munkában irta meg az iskola történetéit, amely minden történelmi részletre kiterjedően, érdekesen és átfogóan foglalja magában mindazt, ami a késmárki gimnáziumról tudnivaló. Bruekner Károly igazgató szerkesztésében pedig emlékalbum jelent meg, amelyben az iskola volt tanárai lés növendékei Írták meg iskolai emlékeiket. ___________________________________(N)_ — Jabloniczky János dr. a keresztényszociaüsía párt szentmihályfai népgyülésén. Pozsonyból jelen­tik: Az ország06 kérésztényezocisulié t a párt nagy­szabású nópgyüléet rendezett Szentmihályfám, ame* Jyen 7 kömyéklboli község küldöttsége és több száz főnyi hallgatóság jelent meg. A gyűlést Ma-ndák József helyi elnök nyitotta meg. Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő beszámolójában a gazdasági válsággal foglalkozott, amelynek mély­pontján még nem jutottunk túl. A rossz viszo­nyokért a győztesek felelősek, mert a megértés politikája helyett gazdaságilag elzárkóznak és megakadályozzák az egészséges forgalmat. A tisz­ta szándék és becsületes áldozatkészség hiánya okozza a nemzetközi konferenciák sikertelenségét. A jelek szerint csakis a négyhatalmi paktum révén 1 lehet a bajokat megszüntetni. A mai koalíció csu­■ pán saját hatalmának megszilárdítására gondol, • ezért szavazta meg a sajtótörvényt és a meghatal­• mazási törvényt. Foglalkozott a kommunisták de- . magógiájával, akik az oroszországi állapotokat i dicsérik, pedig sohasem volt oly nagy különbség ember és ember között, mint éppen a szovjet „para­■ dics ómban “. A csaknem egyórás beszédet a balga* • tóság lelkesen megéljenezte, majd Furdanicli Ala­dár körzeti titkár buzdította kitartásra a hallgató­> ságot. A gyűlés után Furdanicíh körzeti titkár ■ megejtette az évi tisztyjitáet, amelynek során el- , nőknek választották meg: Schnitzler Sándor plé- ; bánost, ügyvezető elnöknek: Mamidák Józsefet, helyi- elnöknek: Nagy Lászlót, jegyzőnek: Hervay Lajost, ■ pénztárosnak: Lelkes Eleket, ellenőröknek: Bognár l Mihályt és Nagy Sándort. — Letartóztattak Kiadóéban egy veszedelmes l sorsjegycsalót. Kladnóról. jelentik: Az itteni rend­• őrség letartóztatta tegnap Éger Václáv 48 éves ■ brünni ügynököt, aki hamis néven mint egy briinmi ■ bank igazgatója mutatkozott be egy kiadmói ke- . reskedanél és ratffinált sorsjegycsalást akart clkö- i vetni. Kitűnt, hogy Éger, akit tizenhatrendibeli esa­• láe miatt kérőinek, közel 70.000 koronával kárcsi­- tóttá meg áldozatait, akiknek hamis sorsjegyeket L adott el. Beszállították a pamkráci ügyészség fog­- házába és profit a társait is keresi a rendőrség. i Magyar cffáfeofe gtyegrofá&a Baidóciürdőn, ej ^yetmekpaiaétcsombrim Befejeződött a Prágai Magyar Hírlap szellemi olimpiásza Mankovich Géza mis,vár? III. realista nyerte az első dijat — Dianovszky Jolán, a losonci polgári 10, osztályú növendéke a II. és Badiny Gyula besztercebányai gimn. V. oszt. tanuló a III. dijat Megkezdődtek a késmárki német gimnázium 400 éves jubileumi ünnepségei Az intézet Magyarországon élő volt tanítványai külön- vonattal jöttek Budapestről 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom