Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-22 / 141. (3251.) szám

4 ^MGAlMACítaRRTHIiAB ddpUimi Jxíucő­Várna, junius közepe. A karcén fedélzetre három oldaliról védd vár ezonlapokat vontak s a rögtönzött sátor alatt, a hoesziu tálbori asztalnál, összerakható sárga bőrszékeken til a társaság és cseveg. A pa­rancsnok a ragyogó tisztára smirglizett, ágyú- csőre támaszkodik és batuimi élményeit meséli. — A románok éppen, hogy fogadtak. De az oroszoknál, a Fekete tenger másik oldalán, ki­tűnő dolgunk volt. Egy este annyira összeme- 1 eged tünk, hogy órák hosszat él telt tűk Sztálint, Mussolinit és Hitlert, a hármat együtt, mert az oroszok kijelentették, hogy csak ez a három ember ér valamit a mai Európában. Vitatkozni akartam, de a szűk fedélzeten ke­rülni kell az izgalmat, mert az egyensúlyi hely­zet legcsekélyebb megingása kérlelhetetlenül belesodorja a laikust a kikötő piszkoeszególyü vizébe. Szörnyű dolog, ha az ember a tenger­alattjárón laikus. Társaságokban, elméleti dol­goknál soká tart, amíg észrevenni a hozzánem- értést, de a Delphino, vagy a szomszédiban hor- gonyzó, nyolcszázöt ven tonnás olasz tengeralatt­járók fedélzetén nem létezik halandzsa, örül­tem, hogy ültem a tábori bőrszéken, eddig is elég gondom volt a haj óval. A partról ötven centiméter széles ringó pallón jöttünk át a viz fölött, s e pallón korlátként vékony spagéta szerepelt, amelyre az ember legföljebb úgy biz­hatja az életét, ha fölakasztja magát vele. Nem, a Delphino nem kényelmes jószág. Ahogy a fe­délzetre érkeztünk, a kis, fürge olasz barátság gosan ránkmoeolygott és ügyesen beim ász ott egy iyukiba. Ez a tengeralattjáró portáléja. Be­lenéztünk és elállt a szívverésünk. Tíz méter mély ür tátongott elénk, amelynek szélén ha­talmas vaskapcsok sorakoztak, mint a gyár- kémények en, e ezen kellett lemászmi a hajé bel­sejébe, Szuszogva követtük a vezetőt, s elte­kintve attól, hogy néhányszor beütöttük a fe­jünket a kiálló vasahroncsokba s a mögöttünk jövő egyezer-kétszer rálépett a koponyánkra, szerencsésen leérkeztünk a gépházba. A tenger­alattjáróról igy ibévülről az volt a benyomá­som, hogy egy fej, egy agyvelő, amely a hozzá­való test nélkül úszkál a tengerekben. A hajó egyetlen gép, csupa tekervény, sokszáz csavar, eső, jelzőkészülék, rúd, szerkezet, dróthálózat. A falakon nincs .tenyérnyi hely, a teret a vég­letekig kihasználják s a helyiségek oly alacso­nyak ée szűkök, mintha nem felnőtt emberek­nek, hanem törpéknek, vagy gyermekeknek ké­szítették volna a veszedelmesem bonyolult já­tékszert. Valahányszor belevágtam a fejemet a mén yez étről lelógó, vagy a falról kiugró al­katrészekbe, megkérdeztem, mi az, s mindig ki­tűnt, hogy egy végtelenül finom, szellemes szerkezet. Például a vizfenéket mérő rádiómü- szer, a csapóajtók automatikus ellenőrzője, a torpedólanszircső, a szivattyúk apparátusa. Agyvelő a hozzávaló test nélküli: a® elrendezés és a hellyel való takarékoskodás csodája ez a tengeralattjáró. be jött olasz tengeralattjáró előtt, őgyeleg ée lelkesedik. Közvetlen közelről láttuk a nagy- nagy barátság kikristályosodását, amelyre még óriási szerep várhat a Balkánon. A két vékony és alacsony tengeralattjáró, e két kószáló olasz agyvelő a tengereken, napok óta Várnában fek­szik, a legénysége, e pompás olasz fiuk, meg­főzték ég lekötötték a bolgár népet. Messze földről jönnek a notabilitáeok a legénységet üdvözölni, a hajó tisztjei Szófiába utaztak a ki­rályhoz, a bolgár hadügyminiszter kirándult a tengerre a naszádokon, Boris el akart jönni Euxinográdba, hogy személyesen végignézze a Delphino és a Triceoo gyakorlatait, csupa köze­ledés, szeretetkovácsolás. Mussolini válogatott legénységet küldött a fekete-tengeri útra. Mar­kó, bolgár barátunk már tegnap este összeba­rátkozott az egyik vendéglőben a villogó szemű olasz fiukkal, akik elegáns tengerészruhájukban temperamentumosán, kedvesen s mégis fegyel­mezetten és kitünően megnevelve viselkedtek a bor mellett, amikor éltették a bolgár-olasz ba­rátságot. A szavoyai csillag matrózai olasz da­lokat énekelve vonultak végig vasárnap Várna uccáin, a nép könnyezett a boldogságtól: végre valaki, néhány bájos fin, egy nyugati nagyha­talom kecses heroldjai, akik az őszinte szeretet érzéséivel közelednek á hátranyomott bolgár néphez és bizalmat adó vigságot loptak Bulgá­riába, a vezeklő. kolostor szomorú és szégyen­lős légkörének országába. A várnai nép a leg­szívesebben megőrült volna a szép, tiszta, víg, okos olasz gyerekemberekért. Bulgária négyszáz évig török hatás alatt állt, úgy nevelkedett, úgy rendezte be életét. Azután, a múlt század derekától kllencezáztizig orosz hatás jött, s ha a törököktől megtanultak ká­vét inni, jó ételeket enni és főzni, az oroszok­tól imádkozni tanultak meg, s katonáskodni. De ha a bolgár katonák egyenruhája ma is oroszos, a szellemük már német, mert Ferdir nánddal a német kultúra vonult be az ambi­ciózus fiatal országba s a poroszos szorgalom, mely elitnéppé formálta a Rila és a Balkán hegység életerős pásztorait. Francia vagy angol hatás sohasem volt, s ha a német kultúra tiz éves erős uralma némi kiábrándulással végző­dött, a bolgárok nem futottak Párisba (a ma­cedónok igen), hanem Mussolini ügyes tiktiká- jának hatása alatt kinyílt a szemük Róma szép­sége és hatalma felé. Ma Bulgáriát olasz kultúra hatja át. Olaszosan élnek és építkeznek, az ál­laméletbe Sztambulinszkij megreformált pártja is olaszos irányokat hoz be, Szófia tele van olasz könyvkereskedésekkel, olasz mérnökök­kel, kereskedőkkel, a diáJkok Bolognában ta­nulnak, s Boris, a kedves cár, olasz király­lányt vett. el feleségül. Az intelligencia tovább­ra németül vagy franciául beszél a bolgár mel­lett, de feltűnt, hogy az egyszerűbb emberek, pincérek, munkások, újságárusok gyakran törik az olasz nyelvet, Egy újságkiadó beszélte, hogy Piccard julius elsején startol Csikágóból a sztratoszférába? A professzor fivére és SetHe, a kiváló léghajós is részt vesz a vállalkozásban Csikágó, június 20. Piccard tanárnak, — mint már ismeretes, — az a terve, hogy a legközelebbi sztratoszféra-repülésre Ceiikágóbód indul el. Ezidei repülésében Piccard an-ég nagyobb magasságba szándékszik eljutni, mint eddigi repülésein. A harmadik felszállás a sztratoszférába a világkiál­lítás keretében, a osikágói Soldierstfield repülőtér­ről történik és a vállalkozást a National Broad- casting Company (az egyik legnagyobb amerikai rádiótársaság) fogja finanszírozni. A felszállásnak külön érdekességet ad az a kö­rülmény, hogy a kutatók egy rövidhullámú rá- dlóleadót visznek magukkal és a repülés tarta­ma alatt óránkint szabályos leadást fognak esz­közölni, amely a National Brcadoasting Com­pany utján valamennyi amerikai állomáson fog­ható lesz* A start az eddigi tervek szerint julius elsején lesz. Piccard professzor kijelentette, hogy még nem biztos, vájjon csak ő maga, vagy pedig fivére, dr. Jean Piccard is részt vesz-e a repülésen. Az mindenesetre biztos, hogy Settle parancsnok, a világ egyik első léghajőszakórtője, aki 1929-ben, 1932-ben és 1933-ban nagy dijakat nyért, részt fog venni a vállalkozásban. Settle parancsnok fogja a rádióleadást is vezetni. Az uj léggömb, amely már majdnem készen áll, magnézium-alumíniumból készült és 25 százalék­kal könnyebb, mint az eddig lelhasznált dar­álom inium. A technikai eszközöket dr. Artúr Compton veze­tésével a csikágói egyetemen készítették el és most vannak folyamatban az ellenőrző vizsgálatok az eszközök megbízhatóságára nézve. A léggömb 200.000 köbméter tartalmú, tehát egy ötöddel na­gyobb, mint azt a léggömb, amellyel Piccard tanár legutóbb szállt fel a sztratoszférába. A nehezék-berendezés ellenőrzését a gondolából fogják végezni és e célra Piccard fivére egy uj kéezülóket talált fel, amelyet most próbálnak ki. A nehezékek ledobása villamos utón fog történni a gondola belsejéből. Amerikában a legnagyobb érdeklődéssel kisérik a rendkívül népszerűvé vált Piccard professzor előkészületeit. A rádiótársasá­gok majdnem minden nap előadásokat tartanak az előkészületek állásáról. Itt emberek szoktak élni. Például harminc matróz alszik egy három 'méter széles és hat méter hosszú helyiségben, öten egymás fölött, függőágyakibam a fal mentén., nem nagy élvezet lelhet. A levegő nehéz és olajos most is, amikor valamennyi ajtó nyitva van, — mi lehet itt, ha a hajó elsüllyed és negyven óráig fekszik már tehetetlenül a tenger fenekén és a 'legénység még mindig él henne! Láttam karthauzi kolos­tort, láttam börtöncellát, mindkettő kényelme­sebb és barátságosabb volt, mint a Delphino belseje. Arra gondoltam, hogy az ember végleg fölösleges e .géplabirintusban. Még néhány ta­lálmány, néhány ötlet, s a tengeralattjárók precíziós műszereikkel legénység nélkül, villa­nyos hullámoktól irányítva, útra kelhetnek az óceánon: az Úristen vezérelje őket! Megborzadva ültünk a sátorponyva alatt és csodáltuk a vidám olaszokat, akik szeretik e .vasból való kényszerzuibbonyt. A parancsnok el­ragadtatással mesélt a naszádokról, a pompás Fiat-motorról, a vállamygépről, amely a viz alatt hajtja a hajóit, a pumpákról, a periszkópról, a kifényesített rézfoggantyukrói és Dáliáról. El­ragadtatással beszélt a tengerekről is, a kikö­tőkről, ahol járt és a népekről, amelyek kivétel nélkül jók és valamennyien kiváncsiak a ten­geralattjárókra. * Csevegés közben az előttünk fekvő várnai kikötő hullámait fáradhatatlanul hajszolta a mogorva szél. A kikötő jóformán üres, a nagy, szürke kőgát ég a fehér világítótorony mögött alig piheg az élet. A várossal szemben, a hadi­kikötőben, négy kékes-szürke naszád horgony­zik egymáshoz bújva, a bolgár hadiflotta, az egyik raktár előtt a fekete-piros „Bourgos“ áll, az ország legnagyobb hajója, mellette egy ezer­tonnás kirándulógőzös, oldalt, büszke elvonult­ságban a hófehér konstanzai gyorshajó, amely konstantinápolyi utján néhány órára befutott [Várnába is. Élet csak erre van, a móló hegyénél, ahol ta­valy leszedték Fcrdinánd cár szobrát s azóta ritkái fut be gőzös a kikötőbe. A bolgár nép fcivánc«ian őgyeleg a parton a két vendégség'­Lélekemelő ünnepségek között szentelték fel a losonci evangélikus templom uj harangját Három napig tartottak az ünnepségek a losonci és környék­beli magyarság részvételével Losonc, június 21. (Saját tudósítónktól.) A losonci evangélikus egyházközség a templomépités 150 éves évfor­dulója és harangezantelése alkalmából — mint már közöltük — nagyszabású ünnepségeket ren­dezett. A három napon át tartott ünnepségek bevezető részét képezte a harang fogadtatása a város határában. A harangot Egry Ferenc, a magyar nemzeti párt volt szenátorának kisge- jőci műhelyében készítették s onnan szállították teherautón Losoncra. A fogadtatáshoz az egy­ház vezetőségén kívül kivonultak az egyházhi- vek is. A templom előtt négyes sorokba ren­dezkedve, vonultak át a város főbb uccáin. A föl vonulásban legalább 2000 ember vett részt. A város határában Gyiíko Gizella a gyermekek nevében, Zorkóczy Gyula egyházfölügyelő pe­dig az egyházközség nevében üdvözölte a ha­rangot. Azután az 5—6000 főre fölszaporodott közönség is­mét menetet alkotva hömpölygött végig a vá­roson a többi városi harang üdvözlő harang­zúgása közben, mig az evangélikus templom tornyából harsány fúvószenekar játszotta az ősi evangélikus egyházi éneket: Erős várunk az Isten ... Az ünnepély második része junius 17-én zajlott le. Ekkor húzták föl az uj harangot a toronyba. Az ünnepélyt az egyházi énekkar vezette be, majd Kuszy Emil lelkész magyar és szlovák nyelveli megáldó Ha a harangot. Azután fői erő ­sitették a harangot a csigaszerkezetre s a 2231 kg. súlyú harang lassan, méltóságteljesen emel­kedni kezdett. Ekkor bontakozott ki teljes szép­ségében Egry Ferenc legújabb alkotása. A ra­gyogó fémfényü harangon megcsillant a késő délutáni napfény s a sokezerfőnyi nézőközönség áhitatos csöndben szemlélt-e a föLvonatás ügyes munkáját s megkönnyebbülten sóhajtott föl., amiidőn a torony ablakán át bevándorolt örökös otthonába az egyház uj harangja. Az uj harangon ez a fölirat olvasható: „A világháborúnak föláldozott nagy harang pótlására és a templomépités 150 éves emlékére készült a losonci hi- vek adományaiból. Jöjjetek hozzám mindnyájan. 1933. öntötte Egry Fe­renc, Kisgejőc.“ A harang fölvontatása után kezdetét vette az Ev. Nőegyesület által rendezett templomi hang­verseny. Ritka művészi élményben volt része ezen a hangversenyen a hallgatóságnak, mert úgy Freytag Kurt orgoaamüvvész, mint Szur- duszné Szászy Klára, művészi tudásuknak a Legjavát nyújtották. Freytag Kurt orgonamü- vész az egyháznak két évvel ezelőtt beszerzett uj., modern berendezésű orgonáján játszott s a hatalmas hangszer a nagy művész ujjai alatt egyszerre élő orchesterré változott. Bach, An- talffy—Zsírosé- és Lisz t -Sz er zenné nyék et adott elő bámulatos technikai tudással. Szászy Klára templomi áhítattal és melegen csengő meazp­BeluSa-Slatina-fürdő Kén* és szénsavas természetes meleg vízzel Reuma, gyomor, vese, hólyag és idegbán- talmak ellen. * UJ itr.anavurao. Salát Napi penzió lakással: 30 Kö. Négyszeri étkezés. Prospektust kívánatra küld a FÜRDŐ PENZIÓ a külföldi újságok közül leginkább az olasz la­pok fogynak Bulgáriában. * _________ Má snap a várnai kaszinóban ebédeltünk, a parkban, magasan a tenger fölött. Zöld gályák és rózsaszínű virágok között idelátszott, a ten­ger, mely ma a szép idő tiszteletére sötétzöld ruháját vette föl. Banketteztünk, amikor a ten­gerrel szemben ülő polgármester fölugrott és lemutaitott a vízre. A Delphino és a Triceoo hangtalanul kifutott a kikötőből. A javában dolgozó Fiat-motorok hátul, a fekete hajók far­kánál, vastag ftistsávot ontottak a vízre. — Elmentek — sóhajtották szomorúan a bol­gárok. Mintha a barát, a patrónus ment volna el. A bizalomadó, a vidámság. Ismét egyedül marad­tak a bolgárok, egyedül penitenciájukkal és bánatukkal. Gyöngén, sarokba dobottam A pol­gármester, Várna kiépitője, könnyet törült ki a szeméből, amikor a távozó olaszokra ürítette poharát. . SZVATKÓ PÁL. szoprán hangján művészi biztonsággal énekelte Hándel Largó-ját ée Erkel Imá-ját Bándy György ev. segédlelkész preciz zongoraklisére te mellett. A harmadik része az ünnepségnek vasárnap délelőtt folyt He az ev. templomiban. Az ünnepi istentisztelet iránt olyan nagy érdeklődés nyil­vánult meg, hogy a templom szűknek bizonyult a közönség befogadására. Az ünnepi istentisz­teleten részt vettek a többi egyházak kiküldöt­tei is, ezenkívül a szomszédos városok és köz­ségek, de még távolabbi vidékekről érkezett idegenek is meglepően nagy számiban jelentek meg az ünnepélyem Az ünnepi imát Vargha Sándor turmezei ev. lelkész mondotta; a zsoltárolvasást Ferenczy Samu tamási ev. lelkész végezte, mig az ün­nepi beszédet Fábry Viktor eperjesi ev. lel­kész tartotta. A hírneves és népszerű egyházi szónok ezúttal is magával ragadta a hallgatóságot, amely az istentisztelet után lelkes óvációban részesítette az „ATanyszáju*1 evangélikus papot. A harangot a nógrádi egyházmegye megbiwüsáibófli Henriczy Béla polt ári ev. lelkész szentelte fők A lelkészi funkciók köziben az ev. gyermekkar, a férfikar és a 90 tagú vegyeskar alkalmi énekei járultak hozzá az áhitatos hangulat kialakulásához. A szép eredménnyel működő karokat Benylk Béla ev. igazgató-tanító tanította be ée vezényelte. Itt említjük meg,, hogy ezen ünnepi istentisz­teletet megelőzőleg reggel 9 órakor szlovák- nyelvű ünnepi istentisztelet folyt le, amelyen a harangi ölszentelés aktusát Hamar János fő espe­res végezte. Az ünnepi istentisztelet pontban déli 12 óra­kor ért véget és ekkor szólalt meg legelőször az uj harang. A templomból kitóduló tömeg ka- laplevéve, me gillet ődötten hallgatta aiz erőtel­jes hangái és üdén-tiszt-án csengő harang legelső megszólalását. Azután az ünneplő közönség a Kalmár-kertibe vonult, ahol a közebéd folyt le. Az Ünnepi köz­ebéden több tartalmas pohárköszőntő hangzott el. Pobá.rköezöntőt mondottak: Kuszy Emil lel­kész, Zorkóczy Ede egyházfölügyelő, Oetneki Béla, Vitovszky József, Pásztor János egyház­tanácsosok, Sörös Béla református lelkész, teo­lógiái igazgató, Mihalovits Gyula római katoli­kus esperes, Unsdorfer Hilel őrt. izr. rabbi, Csicsmanecz Iván kerületi főnök, dr. Hilmer Iván városbiró, Fábry Viktor eperjesi ev. lel­kész, Ferenczy Samu tamási, Vargha Sándor turmezei ev. lelkészek stb. — Este a Nő egye­sület a Kalmár-vendéglő nagytermében sikerült táncmulatságot rendezett. — Szombaton, vagy hétfőn hirdetik ki az Íté­letet a britnni fasisztapörben. Brünnből jelen­tik: Az áll ambir óság tanácskozása a fasiszta.pör ítéletének meghozatalát illetőleg lassú tempó­ban folyik, azonban a munka nagy részén már itul van a bÍróság és előreláthatólag szomba­ton, vagy hétfőn kerül a sor az ítélet kihirde­tésére. Junius 26-án egy másik fasisztapör kez­dődik a ibrünni kerületi bíróság előtt, amelynek vádló ttai azok a puccsisták lesznek, akik a január 24-i zsideniicí k asz árnya tám ad ás kezdete ellőtit megszöktek és ne mvettek részt a táma­dásban. Egy harmadik fasisztapör szeptember­ben fog kezdődni és ennek vádlottai Röseler, Márinka és dr. Lhota lesznek, akik úgynevezett titkos futárszolgálatolt teljesítettek annakide­jén Kobzinek és a többi fővádlott között. A fasisztapör katonai vádloHaimak ügyét szintén külön tárgyalja a brünni hadbíróság és ez a tárgyalás már julius 10-én kezdődik. — Egyéb­ként tegnap meglátogatta Kobzineket a fogház­ban az édesanyja dr. Tonnásak védő kíséreté­ben. Kobzinek a látogatás alatt rendkívüli jó­kedvűen viselkedett. Lelki depressziója fölenge­dett és állítólag nyugodtan várja az ítélet ki­hirdetését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom