Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-18 / 138. (3248.) szám

?4 1933 junius 18, vasárnap. 17 TUDOMÁNYOS ÉLET szolgáló, d« mindig kelendő művészi aján­déktárgyak. Ez érmek távolabbi elődjeit a szerző tmár a középkorban ismert vallásos tárgyú ele­fántcsont, vagy gyöngyház medaállon-formáju faragásokban látja, közvetlen elődjei azon­ban a XVI. sz. elején dúlt pestis járvánnyal kapcsolatban elterjedt u. n. pestistallérók voltak, melyeket amulettként viseltek a fe­nyegető ragály ellen. Ezek egyik oldalán az érokigyó felállításénak jelenete, - a. hátlapon pedig Krisztus kerasztretfeszitóse látható s ezek készitőhelye is főképpen Joa-chimsthal és Körmöcbánya volt. Jellemző, hogy az első joadhinastíhali pestistallér 1531-ből, az első kormöci pedig 1530-ből való, tehát időbéli- leg ezékaél is teljes az egyezés. Ezeknek a pestistalléroknak a csoportjával kezdi Katz az érmek felsorolását, amelyet azután az ér­meknek mesterek szerinti osztályozása kö­vet. Az összes kronológiai, leltári, tipo­lógiai, stb. adat lelkiismeretes egybevetésé­vel készült a mestere^ szerinti csoportosítás, ahol sok homályos kérdés tisztázódott. Meg kell jegyeznünk ugyanis, hogy eddig a leg­nagyobb ^avar uralkodott e 'biblikus érmek meghatározása terén; ahány katalógus és gyüjteményleirás volt, annyiféle szempont érvényesült az osztályozásnál, egészen tart­hatatlan formák között. Mindenekelőtt törli az irodalomba különböző módon becsúszott, de többnyire eddigié hipoteti­kus értékű Dávid Enderlein, Mirhád HoKenauer és' Roll Farkas személyét" a vésnökök sorából, A numizmatika széles területén egy kis ssoport érmet ölel fel a szerző munkája, mely csoport azonban a szorosan vett érmén ?zeti vonatkozásokon túl messzemenő kul- turhistóriai hátteret foglal magába s ez te­szi ezt érdekessé s egyben értékessé a neon kizárólag „szakmabeli** érdeklődő szemében • •■is. ' A XVI. század elején rohamosan terjedő protestantizmus és az ezzel kapcsolatban ál- ;alánossá vált bibliaolvasás érdekes művészi nellékhajtása a zárt egységben összefoglal­ható, de változatos tartalmú éremsorozat, amelyet közönségesen „joachimsthali emlék- érrnek**, vagy általánosabb formában bibli­kus érmek néven szokás emlegetni. Az ér­mek jellemző sajátsága, ahonnan nevüket is vették, az ábrázolás tárgya, ami az egyik lapon rendszerint egy ószövetségi, a másik oldalon pedig egy ennek megfelelő ujtesta- mentomi jelenet ábrázolásában nyilvánul meg, mindenütt a megfelelő bibliai hely idézésével. (így: Bűnbeesés — Keresztreife- szités, Éva teremtése — Kánai mennyegző, Izsák feláldozása — Keresztvitel, stb.) Ter­mészetesen az éremverő bélyegzőket tekint­ve, hogy mind vert éremről van szó, gyakran különb özőképpein párosították s így az alap­típusoktól eltérő különös összetételű érem- változatokat is találunk a hosszú sorozatban. Ezeknek az érmeknek adja összefoglaló corpusát a Katz müve s valóban nem hiába nevezi^ ezeket joaohimsthali érmeknek, tényleg ott készültek a legnagyobb mennyi­ségben, de a többi érchegységi veide is, mirt Schneeberg, Annaberg, Budhholz g Freiberg is számba jön a készítő műhely kérdésénél. Nemcsak a pénzverdéi vésnökök voltak ezek mesterei, hanem helyi ötvösök Is, mint pL Concz Welcz Joachimsthalban e az érmek nagy népszerűsége rendkívül termékeny munkásságra ösztönözte a készítő mestere­ket. Igen érdekes, amint Katz fejtegeti, az érmek népszerűségének a protestantizmus terjedésével való egybeesését, idézi Mathe- sius egykorú joachimsthali prédikátor erre vonatkozó beszédét s azt a jellemző hasonla­tot veti fel, hogy ezek az érmek a maguk nemében az elterjedt, népszerűtlen illusztrált Biblia pauperum-nak felelnek meg. A biblikus,érmek mellett a munka felöleli természetesen az összeg érchegységi meste­rek kezétől készült emlékérmeket, amelyek száma azonban meglehetősen elenyésző e vallásos tárgyú érmeket viszonyítva. A Ja­gelló- és Habsburg-házi uralkodók, a szász urajkodóház tagjai jönnek a többi érméknél számításba, amikhez még a személyi érmek csatlakoznak, különösen a Schlick-család tag­jainak s a terjedő refonmáció következtében Hu.s János és Luther Márton portréival. Az 558 számot kitevő sorozatban azonban a bib­likus érmek dominálnak s épp ez a körül­mény jellemzi leginkább e „guruló biibliail- lusztrációk** rendkívüli eiterjedtségét. Ha Katz müve csak az érchegységi ter­melést dolgozza is csupán fel, nem kell azt gondolni, hogy e biblikus érmek divatja ki­zárólag erre a vidékre korlátozódott. Egy­idejűleg terjedtek el ezek az érmek igen nagy mértékben éppen az akkori Magyaror­szágnak a török által meg nem szállott terü­letén, a jelenlegi Szloven9zkón is, ahol a kör- möobányai pénzverde vésnökei elégítették ki a szükségleteket. Ezenkívül azonban a ki­sebb osztrák verdék sem kerülhették ki ezek haióerejét s szép számmal készültek bennük is — többnyire joachirmstiliali, vagy körmöd minta után — biblikus érmek. Keresztelő, születésnap, karáosony, újév, husvét stb. szolgáltak alkalmul az érmek gyakorlati fel­használására. s ilyenkor, ha megfelelő ere­deti nem volt kéznél, még 80—100 év múlva is, a kellő üzleti érzékkel megáldott helyi ötvösök utánaöntéssel igyekeztek a szükség­letet kielégíteni s néha saját ötvösjegyüket is ráöntötték az utánaöntött darabra (pl. Dávid Freytag, schneeberg] ötvös a XVII. sz. ele­jén). Mindegeket részeletes adatokkal támo­gatja alá a szerző. Ezek a biblikus érmek különben nagy mennyiségben maradta^ fenn máig is, régi feljegyzésekben, végrendele­tekben stb. is találkozunk időnkimt em’ité- siikkl s mindez bizonyítja, hógy korunk né­pének mindennapi szükségletéhez tartoztak, mint ma is a nem okvetlen praktikus óéit minthogy e nevek az egykorú iratokban kimutat-1 hatólag csak mint kamarai tisztviselők szerepel­nek. Csökkenti aZ id. Eans Reinhart lipcsei öt­vös jelentőségét a biblikus érmekre gyakorolt hatását illetőleg. Szélesen tárgyalja Concz Welcz joaohimstáli ötvös munkásságát, akinek szignált ötvösművei, vezetnek közelebb az általa készített biblikus érmek felismeréséhez. Legnehezebb prob­léma kétségkívül a H jelzésű érmek mestered­nek kérdése. Michael Hohenauer elvetése és Hie- ronymus Magdeburger annabergi medailleur be­vonása látszik a legvalószínűbb feltevésnek, an­nak ellenére is, hody Georg Habich a német ön­tött érmek corpusát magábanfoglalé monumen­tális müvében egy 1548-ból datált V. Károlyt áb­rázoló csegelyt irt le ugyancsak ezzel a mono- rammal. Éppen emiatt egyelőre nyitva is hagyja az e monogramnak a Katz által felvetett Magde- burgerrel való azonosításának kérdését, tekintve, hogy Magdeburger 1540-ben már meghalt. A szerző is kitér a Hieronymus Dietrich munkássá­gának tárgyalásánál erre a problémára e itt csá­bitó újabb hipotézisekre ad alkalmat a Hierony­mus név ismétlődése. Lezárni ezt a kérdést ter­mészetszerűleg mai formájában véglegesen nem lehet, további alapos kutatásokra van szükség a teljes tisztázáshoz. A munka nagy érdeme, egy eddig teljesen elhanyagolt szempontiból való vizsgálása az éremképeknek, nevezetesen ezek eredeté­nek keresése. Tudott dolog, hogy a középkor folyamán, de az újkorban is a tudományos és művészi plágium kérdésében vallott felfogás nem egyező a ma ismeretes állásponttal. Krónikáknak szószerinti kiírása s a másoló neve alatti újabb publikálása megszokott je­lenség s az újabb kutatás egymásután mutat­ja ki a szárnyasol tárok és ötvösművek kom­pozíciójában is — főképpen a provinciális mesterek müveinél természetesen — az egy­korú rajzok és metszetek hatását, helyeseb­ben ezek lekopirozását. Hasonló esettel ál­lunk szemben az érmeknél is. de különösen a biblikus érmek ábrázolásainál. Gondos ösz- szebasonlitó tanulmányokat végzett a szerző ezen a téren, minek eredményeképpen egész sor éremnél sikerült a minta gyanánt szolgá­Stubnianske Teplice (Stubnyafürdö) mélyen leszállított árakért biztos eredménnyel gyógyít reumát, köszvényt, neuralgiákat, női beteg­ségeket. Információt és prospektust Fürdöigazgatóság Stubnianske Teplice (Slovensko) Tó rajzot vagy metszetet, sőt sok esetben pla­kettet megtalálni. Ez utóbbi téren a német. Hörtner Péter s az olasz Moderno müvei jönnek figyelembe, míg a grafikai minták mesterei gyanánt Dürer, Holbein, Sebald Be- ham, Aldegrever rajzai, majd Georg Pencz és August Hirsdhvogel metszetei szerepel­nek különösen. Ezek révén kapcsolódnak be szervesen e kis érmek a művészettörténet nagy egységébe, mint a XVI. század művészi igényének legvégső hajtásai-• Ugyanezek a. hatások több-kevesebb sikerrel a körmöci eredetű érmeknél is kimutathatók.. Igen nagy érdeme a szerzőnek, hogy ezekre az össze­függésekre felhívta a figyelmet, sok haszon­nal kecsegtet ennek további részletes feltá­rása­Mindent összefogva az érmek a maguk összességében rendkívül érdekes anyagot je­lentenek. Művészi, történeti és kulturhistó- riai szempontból egyaránt gazdag kincses- bányául szolgálnak s e sokoldalúságuk, vala­mint az a körülmény, hogy koruk széles nép- rétegeinek Ízlésére és bizonyos fokig művé­szi szükségletéire is némi világot vetnek, a ma divatos szellemtörténeti irányzat mellett kel hogy méltó megbecsülést jelentsen ré­szükre. Ki kell emelnünk végezetül az igen gazdag képanyagot, ami a komoly tanulmányozás előfeltétele s a pontos regisztereket, melyek a munka gyakorlati használatát könnyítik ■meg. • (13) Az előkészitő expedíció május 18-án és 19-én két csoportban megindult Da.rdzsillingböL Mind­egyik csoport ötven öszvért és 20 kulit vitt ma­gával. Dardzsillingből az ut először', a Tiszta völgyébe vezetett, onnan pedig Tibet határa felé emelkedett, így vonultak előre hegyen föl, hegyről le zu­hogó esőben egész Szikkimen át, mig néhány fáradságos nap után az ösvény mindig maga­sabban és magasabban kígyózott s aztán az erdők régiójából kiért egy (kietlen fensikra, mig végül a Dzelap-Lán (La hágót jelent) Szikkim- böl átvezetett Tibetbe. Május 25-én lépték át a Dzelap-Lát (4386 m. magas) s jutottak a Csuanbi völgyébe. Ámbár Tibet területén vol­tak, de még mindig nem hágták át a főláncot, mert a Dzelap-La csupán előhegységen vezet keresztül s után az ut ismét meredeken egy mély völgybe (Csuanbi) visz. Alig jutottak le a tibeti oldalra, az eső és a köd elmaradt mögöt­tük s innen kezdve ragyogó napfény kísérte a karavánt. Köves és meredek utón haladtak le a Csumbi völgyébe, de ez az ut virágok süni pázsitja között vezetett s mennél mélyebbre ju­tottak, annál bujábban és színesebben 'bonta­kozott ki előttük a növényvilág ezer csodájá­val. Még néhány órával ezelőtt a hó határán jártak, ahol csak primulák képviselték a nö­vényi életét, mőst pedig a Csumbi völgyében megint pompás rózsák töltötték, be illatukkal az egész vöigykatlant. A Osumbi völgye az emberi életnek egészen boldog, elzárt szigete, ahová a .világ zaja neon. hatol-el, az emberek boldogan és megelégedetten élnek. Házaik jó karban vaunak és sóikban emlékeztetnek a ti- roli hegylakók lakásaira. A hegylakók itt nem­csak állattenyésztéssel, hanem még földműve­léssel is foglalkoznak. A karaván lassan közeledett a tulajdonkép­peni Tibet felé. Először el kellett vonulniok a Csomal-Harinak, a szent hegynek tövéiben, mely 7293 méter magasságával áll őrt Tibet tulaj­donképpeni bejárójában*, Junius 5-én aztán mind a két csoport beért Kampa Dzongba. Az útnak ezen a szakaszán az expedíció több tagja az éghajlati és táplálkozási viszonyok 80 esztendő tapasztalata alapján készül a híres Pető ecet Előállítja: PETŐ ZSIGMOND és FIA, Vráble ecetszesz, likőr- és rumgyár Alapítva: 1850. Alapítva: 1850 megváltozása következtéiben megbetegedett s némelyiken nagy mértékben vett erőt a rosezul- lét. Különösen súlyosan viselte meg az ut dr. Kellast, akit az utolsó napokban már hord­ágyon kellett vinni. Visszatérni azonban nem akart, mert bizott benne, hogy Kampa Dzong- ban magához tér. Éveken át vett részt a leg­merészebb Himalája-vállalkozásokban éfe hoez- szu ideje égett benne a vágy, hogy meg,ostro­molja a Mount Everestet. Nem csoda tehát, ha nem lehetett visszatérésre bírni. Azonban már Kampa Dzongba sem ért be, hirtelen szivszélhüdés ölte meg és barátai ott temették el a karavánállomás előtt a Mount Everest első vértanúját. A mostani Ruttledge-expedicíó útleírásából ol­vassuk, hogy az expedíció tagjai a rég elhalt bajt-árs sírját fölkeresték és megkoszorúzták'. Reaibum is megbetegedett és vissza kellett for­dulnia-. így a hegymászó csoport egyszerre két tagját veszítette el, Reaburnt dr. Wollaston kí­sérte vissza Szikkimbe. Kampa Dzongon túl aztán ismeretlen vidé­ken vonultak tovább, mert erre a földre euró­pai még nem tehette a lábát Egyelőre nyugati irányban haladtak a mocsar- ras Jaru völgyén tovább, mindig 4000—5000 méter magasságban. Mindenfajta vad akadt unt­jukba s napközben ezer és ezerfajta szúnyog valóságos felhőbe burkolta be a karavánt így; értek be Tinki Dzongba. Bizarr sziklavárost ta­láltak itt, egy magas sziklafalon hatalmas ko­lostori épület állott, amely előtt széles tó ter­jengett. A hidak és kacsák, amelyek a tó hul­lámain bukdácsoltak, szelídek voltak, mint a. háziállatok, -egy láma szeliőitette meg őket. A dzsongpen, a város polgármestere pompás kínai selyemöltözetbee ünnepélyesen fogadta az an­golokat és elvezette őket a számukra emelt sátrakba. Ünnepi lakomát is rendezett a tiszte­letűkre, teával és édességekkel, meg a híres csanggal, ami a tibetiek söre. Mindegyikük kar- patt száz tojást és négy bárányt is ajándékba- Néhány nap múlva megérkezett dr. Wollaston is, aki Reaburnt Szikkimbe kisérte és így újra útnak indulhattak. Az expedíció most több csoportra oszlott s mindegyiknek különleges föladata volt. A legfontosabb föladatot a földerítő csoport­nak kellett elvégeznie, amelynek meg kellett állapítani az Everesthez vezető északi utat. Junius 23-án Mallory és Bullock 19 teherhordó­val megindult a Rongbuk-völgybe, amely a ti­betiek információja szerint egyenesen a hegy lábához vezet. Két nap maiivá Cso'buknál átkel­tek a Rongbuk folyón és junius 28-án csaknem 5000 méter magasság­ban, valamivel a Rongbuk-kolostor fölött — amelyben az európaiak a világ legmagasab­ban fekvő emberi telepét ismerték meg — tá­bort ütöttek. Az Everest- csúcsa, alig 20 kilométernyire volt a táborhelytől. Most MalloTy és Bullock három­heti kemény munkát fordított, arra, hogy az északról és északnyugatról a csúcshoz hozzá­férhető utat keressen. A két bátor hegymászó semmi időt nem vesz­tegetett el. Junius 27-én., tehát a tábor fölve.- rése előtt, öt teherhordó kíséretében már útnak indultak és a Rongbuk-gleccser nyugati part­ján 5670 méter magasságig jutottak. Másnap szívós munkával törték magukat előre, kapasz­kodva, csúszva mászták meg a Ri-ringet (6864 m.), ahonnan betekinthették az Everest ész-ak- nyugati oldalát*. ÉRCHEGYSÉGI ÉRMEK Irta: H. L. <Dr. Viktor Katz, Dic erzgebírgischc Prágemccíaille des XVI. Jahrbundertes Prag, 1932) Jítíxdetem a Jílount {verest meévivásáért Mallory és Bullock felderítik a csúcsra vezető utat Dr. Kellas a világ tetejének első mártírja — A legmagasabb emberi település világában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom