Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)

1933-06-13 / 134. (3244.) szám

I

A római szerződés

Hatvanhét nemzet delegáltja előli hétfőn délután két óra 56 perckor nyitotta meg V. György angol király a világgazdasági konferenciát

Az angol király és MacPoisaidi miniszterelnök a konferenciáiéi váljék a világ nyomorúságának orvoslását — A konferencia kulisszamögötti tárgyalásait a hadi adósságok kérdésének rendezése tölti ki

(m) Csaknem három hónapig tartó izgalmas diplomáciai tárgyalások után 1933 junius 7-én Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország megbízottai végre aláírták a négyhatalmi egyezményt, amely a római szerződés nevét fogja viselni. Nevezetes eseménye ez a világháború utáni diplomáciai és politikai történelemnek, amelynek jelentősége csak a locarnói egyezménnyel hasonlítható össze. Ez alkalommai azonban nem kívánunk foglalkozni a szerződés által teremtett, vagy inkább benne tükröződő világpolitikai helyzettel, -hanem azt- csak a nemzetközi jog szemüvegén át akarjuk megvizsgálni.

Az ünnepélyes előszó szerint a szerződést a négy nagyhatalom „ama különös felelősségének tudatában15 kötötte, amely reá „a Népszövetségi Tanácsban való állandó képviselete fényéiből magával a Népszövetséggel és tagjaival szemben hárul11, és „abban a meggyőződésben, hogy a világ mostani nyugtalansága csak szolidaritásuk megerősödésével küszöbölhető ki, amely alkalmas arra, hogy Európában a -békébe vetett bizalmat megszilárdítsa11. Ehhez képest. a szerződő felek az 1. cikkben arra kötelezik magukat, hogy „minden őket érintő kérdésben érintkezésbe fognak lépni-1.

Veleje a szerződésnek tehát az, hogy a négy nagyhatalom tudatában van ama különös felelősségének, amely állandó népszövetségi tanácstagságának fényéből rája háramlik és meg van győződve arról, hogy a világ mostani nyugtalansága csak . szolidaritásuk megerősítésé vei küszöbölhető ki. Ezért kötelezik magukat arra, hogy minden őket érintő kérdésben érintkezésbe fognak lépni egymással. Bárhogy is forgassuk és bármely oldalról is nézzük ezeket a szavakat, mindenképpen arra az eredményre jutunk, hogy a négy nagyhatalom az eddiginél fokozottabb mértékben akarja kezébe venni Európa sorsának intézését. Ez a magva a szerződésnek, a többi csak burok.

A világháború előtt a hat nagyhatalom (Anglia, Franciaország. Németország, Oroszország, Ausztria-Magyarország és Olaszország) „kon- oert-je11 volt a nemzetközi jogközösség, a nemzetek családjának az a külön jog nélkül, de tényleg mégis állandóan működő legmagasabb szerve, amely a maga hatalmával, erejével és tekintélyével állandóan belenyúlt az állam-ok közti viszonyokba és szükség esetén parancsszóval is érvényt szerzett a -béke követelményeinek. A háború kitörésével a nagyhatalmaknak ez a koncertje föloszlott. A háború utáni Oroszország uj, bolsevista urainak vezetése alatt a többi nagyhatalomtól eltérő útra tért. A hatalmi egyensúly elve a történelmi emlékek lomtárába került és a nagyhatalmak koncertje helyére bizonyos mértékig a népszövetség lépett, amely Anglián, Franciaországon, Olaszországon és Japánon, majd az 1926-han belépett Németországon kívül nemcsak az európai, de az ázsiai, afrikai és amerikai kisebb hatalmakat. valamint Anglia dominionjait is magába foglalta. Ezzel az államok egyenlőségének az elméletben általánosságban elfogadott elve a gyakorlatiban valamivel erősebben érvényesül, mint eddig, másfelől azonban a gépezet is nehézkesebbé vált, mert nyilvánvaló, hogy egy együttes, amely ötven és néhány államból áll és amelynek minden lépése azok egyhangú hozzájárulását kívánja meg, nehezebben mozog, mint hat nagyhatalom laza szervezete. Különben is, az államok egyenlőségének elvét a népszövetség is csak tökéletlenül valósítja meg, mert -hiszen azzal, hogy az Egyezségokmányban a népszövetségben helyet foglaló nagyhala áriaknak, és csakis nekik, a Tanácsban állandó helyet -biztositótták, az említett elvet formailag is áttörték. Japánnak a népszövetségből való kiválása után a Tanácsnak ma négy állandó tagja van, még pedig éppen azok a nagyhatalmak, amelyek a római szerződést aláírták. Mint állandó tanácstagok ők biztosítják a nép- szövetség politikájának állandóságát és igy csak természetes, hogy ebből folyó jogaik és kötelességeik megfelelő gyakorlása végett az eddiginél tökéletesebb módon akarnak együttműködni, mert valóban csak „szolidaritásuk megerősödése11 biztosíthatja a népszövetség

Prága, junius 12- Újjászületés vagy pusztulás? — ezzel a kérdéssel -nyílt meg hétfőin délután három órakor az Angol Földtani Múzeum south-kepsingtouí palotájának tanács-j termében a világgazdasági konferencia, vagy ahogy hivatalosan nevezik: „népszövetségi konferencia valutáris és gazdasági kérdések rendezésére."

A világgazdasági konferencia létrejöttét a -lausannei konferencia egyik határozatának köszönheti, amely arra szólítja föl a népszövetséget, hogy hívjon egybe egy világkonferenciát, amelyen

„hozzanak határozatokat a gazdasági és pénzügyi nehézségek kiküszöbölésére, melyek a világkrizist okozzák vágj7 megnyujt- ják."

A programot a már hónapok előtt megtartott szakértői értekezlet állította össze öt csoportban. Ezek

a valuta, a hitelpolitika, az árszínvonal, a tőkeforgalom, a kereskedelmi korlátozások, a vám- és kereskedelmi szerződések, régül a termelés újjászervezésének csoportjai.

Gyógyszert a szakértők nem jelöltek meg. Jelentésük gerince az, hogy a gazdasági háború folytatása végeredményben csaik arra vezethet, hogy

minden állam áttér a zárt gazdasági önellátás, a gazdasági autarehia politikájára, ami egyet jelent a világgazdaság fejlődési vonalának megszakításával, a nemzetközi gazdasági és pénzügyi kapcsolatok mai rendszerének roimbadöntésével és az egész mai társadalmi rend összeomlásával.

Sajnos, a konferencián nem a szakértőké az elsőbbség, hanem a politikusoké, akik aligha veszik majd figyelembe a szakértők sötét jóslatait.

fönntartását, valamint Európa és a világ békéjét.

A római szerződés az állandó tanácstagok laza formában eddig is létezett együttműködéséi foglalja írásba és intézményesíti. Minthogy azonban a szerződést aláíró nagyhatalmak előzőén már számos kötelezettséget vállaltak egymással és más hatalmakkal szemben, amelyek alól a négyhatalmi szerződés megkötésével sem mentesülhetnek, az utóbbi kifejezetten is utal e kötelezettségek közül a legfontosabbra, nevezetesen a népszövetségi Egyezségokmányra, a locarnói szerződésekre, a Kellogg-paktűmra és a leszerelési konferencia alkalmából 1932 december 1-én Géniben aláirt nyilatkozatra. Ezek továbbra Í6 érvényben maradnak. A szerződés

A legtöbb delegációs elsősorban politikusokból áll,

i ezek pedig rendszerint nem gazdasági, hanem l tisztára politikai szempontokból szoktak dönteni. Éppen ezért a szakértők a konferencia kilátásait igen pesszimisztikusan Ítélik meg.

A világgazdasági konferencia hétfő délutáni első ülése program szerint a megnyitás formaságaival telt el. György király nyolc perces angol-nyelvű megnyitóbeszéde után a beszéd francia fordítása következett, azután pedig MacDonald miniszterelnök tartotta meg tizenöt perces bevezető beszédét. Több megnyitóbeszéd nem is volt s a konferencia rátért a mandátumigazoló bizottság tagjainak megválasztására, miaijd a konferencia tisztikarának megválasztása következett.

Egyébként Londonban hatvanhat állam, úgyszólván az egész világ, közel 500 delegátus és 2000 kisérő ült le a zöld asztalhoz,

hogy annyi kudarcba fulladt nemzetközi konferencia után — Versailles, Páris, Rapalló, I/ondon, Génua, Washington, Locarno, Lau- sanne és G-enf az útjelzői ennek a reménytelen harcnak — még egyszer, talán utoljára megkíséreljék a világ gazdasági újjáépítését és a gazdasági világháború leszerelését, amire azonban aligha van kilátás.

Az angol miniszterek elötanácskozása

London, junius 12. MacDonald miniszterelnök, Chamberlain, Runciman és Simon tegnap tanácskozást tartottak. A London és Washington közötti kapcsolatot az egész week- enden fenntartották.

Egy Bismarck a konferencián

London, junius 12. A tegnap este utrakelt német delegációval Bismarck herceg is Londonba utazott feleségével. Bismarck herceget különleges rendeltetéssel osztották be a német delegáció mellé.

ugyanis nem alkot uj jogszabályokat, hanem csak a négy szerződő hatalom k-ö-zös programját állapítja meg.

Ami különösen a népszövetség Egyezségokmányát illeti, amelynek végrehajtása a szerződés rendelkező részének egyedüli tárgya, az szintén minden változtatás nélkül hatályban marad. A szerződés 1. cikke szerint a szerződő felek minden erőfeszítése arra irányul, hogy a népszövetség keretében alkalmaztassák a béke fönntartására valamennyi hatalom között a hathatós együttműködés. Céljuk nem az, hogy az Egyezségokmányt hatályon kívül helyezzék, vagy módosítsák, hanem ellenkezőleg az, hogy —• amint a 2. cikk kimondja — „a népszövetségi Egyezségokmány valamennyi reudelkeA londoni saitó a konferencia legyében

London, juni-us 12. A londoni reggeli sajtó teljesen a nagy konferencia jegyében áll, melyet az angol sajtó találóan mond a világ eddig legnagyobb nemzetközi konferenciájának. A konferencia kilátásait illetően a lapok inkább reménységüket, mint a vihar iránti biz<- tos meggyőződésüket hangoztatják. Az általános felfogásra nagyon jellemző a Timesnek a vezércikke, amely a következőiket mondja:

A vámhatárokat nem lehet úgy leépíteni, hogy Amerika ne vegye át ebben a kérdésben a vezetést és ne segitse meg a többi államokat. Az Egyesült Államoknak leghatalmasabb elnöke azonban nem merészkedett arra, hogy a tárgyalásokra teljhatalmat kérjen és Wilson elnöknek sorsa a versaillesi béke után intő például szolgálhat arra, hogy mikre kell elkészülnünk. Van azonban egy tényező mégis, amely alapja lehet az optimizmus naiv. A Londonban összegyülekezett államférfiak mindegyikének meg kell fontolnia, hogy milyen súlyos következménnyel járna a konferencia csődje saját országa és az egész emberiség szempontjából. Ha a konferencia nem éri el a kívánt eredményeket, úgy sokkal rosszabb idők fognak bekövetkezni, mintha a londoni tanácskozást egyáltalán össze se hívták volna.

A francia sajté hangja

Páris, junius 12. A párisi sajtó a londoni világgazdasági konferenciának teljes eredményt kíván, azonban nem vár tőle semmiféle csodát. A lapok követelik, hogy a konferencia nyissa meg a népek együttműködésének útjait és lehetőségeit, hogy ez az együttmnukál'ko- dás egészséges módszerekkel mehessen végbe. — A Petit Párisién a konferencia terjedelmes programjából a kezdet szempontjáról

(Folytatás a 2. oldal 2. hasábián)

zésének teljes hatályt kölcsönözzenek". Az Egyezségokmány teljes hatályának e biztosításánál pedig szem előtt akarják tartani az abban előirt módszereket és eljárási módokat, amelyekkel ellentétesen cselekedni nem akarnak. Éppen úgy tiszteletben akarják tartani minden egyes állam jogait, amelyekről az érdekeltek közreműködése nélkül rendelkezni nem akarnak. Ezek a fönntartások Franciaország kívánságára kerültek be a 2. szakaszba, de annyira természetesek, hogy' kifejezett fölvétel nélkül is kötelezték volna a szerződő feleket. A négyhatalom nem akar uj jogot teremtene, hanem csak teljes hatályt akar kölcsönözni az eddigi jognak, a népszövetségi Egyezségokmány valamennyi rendelkezésének, amelyek

MW'vLdk 1 XII. évf. 134. (3244) szám • Kedd * 1933 junius 13

——m m wi—■■■■■!! ammmmmmmi«—■ ■ —i w«m w

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prágait, Panská ulice 12.

évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, SzloVCJlSzkÓi és rUSZUlSzkÓl ellenzéki pártok II. emelet - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal;

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. , .» . Prága 11., Panská ulice 12. Hl emelet,

fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több politikai napilapja Telefon: 34184.

Egyes szára ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—KC. 8ÜRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRftHfl

MP—IUB Ijll BMPMPBaSMlBBBeiMBWIMieWgll II !■ Ilii MII