Prágai Magyar Hirlap, 1933. június (12. évfolyam, 125-146 / 3235-3256. szám)
1933-06-11 / 133. (3243.) szám
3933 junius 11, ■▼aaámáp. iKW—m 3 A francia kamara elfogadta a négyhatalmi paktumot Oaladier nagyjelentőségű győzelmet aratott — A paktum ratifikálása már csak formalitások kérdése Páris, június 10. A francia kamarában csütörtökön délután négy órakor tartotta meg Daladier miniszterelnök nagy érdeklődéssel várt expozéját Franciaország álláspontjáról a világ- gazdasági konferencia és a négyhatalmi paktum kérdésében. A londoni konferencia problémáira vonatkozólag a miniszterelnök azt a nyilatkozatot tette, hogy Franciaország kitart az aranyvaluta mellett A négyhatalmi paktumra vonatkozólag a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a kamarának döntenie kell, vájjon a paktumot elfogadja-e, vagy viszautasitja. A kamara megbuktathatja a kormányt, ha ez a szándéka. A miniszterelnök azonban megtartotta szavát ég a kamarát nem állította befejezett tények elé. Daladier ezután megdicsérte az olasz miniszterelnök előzékeny hangú beszédét, melyet az olasz szenátusban Franciaországhoz intézett. — A paktum ellen két kifogást lehet emelni, — folytatta Daladier. — Az egyik, hogy Franciaországnak szövetségeseivel való barátságos viszonyát lazítja és a másik, hogy Franciaország olyan kormányokkal lép kapcsolatba, amelyek diktatórikusán uralkodnak. Az első ellenvetésre hangoztatja a felhozott érvek tarthatatlanságát, amennyiben a kisantant a paktum uj foglalkozásához hozzájárul és a tárgyalások folyamán állandóan behatóan tájékoztatva volt. Franciaországnak a kisantant államaihoz való viszonya nem hogy nem lazult, ellenkezőleg, erősödött. Daladier azt a reményét is kifejezte, hogy Lengyelország előbb-utóbb szintén arra a belátásra jut, hogy a paktum nem veszélyezteti Lengyelországnak mint nagyhatalomnak az érdekeit A második ellenvetésre vonatkozólag a miniszterelnök hangsúlyozza, hogy a paktum nem 16 jelenti az európai direktóriumot. A négy hatalom csupán az őket érintő kérdésekben fog tanácskozni és határozatait senkire sem akarja rákényszeríteni. A vita folyamán Torras radikális képviselő kijelentette, hogy ő ugyan bizalmat szavaz a kormánynak, a paktumhoz azonban nem járulhat hozzá. Követeli, hogy az egyezményt az ösz- szes európai államokra terjesszék ki. A képviselő rámutat arra az általános nyugtalanságra, amelyet az egyezmény különböző európai államokban váltott ki Is hangsulyozza, hogy fontosabbnak tartja a kisantant befogadását a négyek direktóriumába, mint Franciaország révén ^ aló képviseletét. — A szocialisták részéről Frossart képviselő be- elentette a paktumhoz való hozzájárulását, niután úgy látja, hogy az egyezményt összhangba hozták a népszövetség alkotmányával. Franklin Buillon azt akarta kimutatni, hogy ríerriot előzetesen ellentétben volt a kormány Egy prágai lap jelentése ax állami bevételekről Prága, junius 10. A Prazsky Vécémik jelenti: „Az állami üzemek április végéig 300 millió koronás deficitet mutattak ki. Ezidén a köztársaság hárommilliárdos deficitre szá- mitihat. A 941 millió koronás összeg, amely április végén szerepelt hiányként az állampénztárában, csak a be neon avatottakat lepte meg. Az állami vasutak napi pás szí i\mm a 2—3 millió korona ez az óv végéig 800 millió koronát tesz ki, ami elég tekintélyes ösz- szeg. Meglepett az állami adóbevételek csökkenése. Ha tekintetbe vesszük, hogy több adónemet fölemeltek és újakat vezettek be s ennek ellenére nem sikerült megakadályozni az állami bevételek tekintélyes csökkené- *sét: politikusaink és pénzügyi ezakembe- reink bebizonyitottnak vehetik, hogy az adó- sráfot már túlfeszítették és hogy ebből a forrásból többet már nem kaphatnak. Nem maradhat más hátra, mint más utat válasz- sí ólat már túlfeszítették és hogy ebből a íor_ váibbi leszállításának az útját. Ha a 941 mii- diós koronás összeget, négyszer vesszük, úgy 3.75 milliárdos hatalmas számot kapunk. Arra számítanak azonban, hogy a további negyedévek jobbak lesznek (az őszi idény alatt az államvasutak deficitje Is csökken) s igy a várható deficitet 3 milliárd koronára becsülik. Ez az az összeg, amely a kormánynak és a takarékossági bizottságnak nagy gondokat okoz. Még jó, hogy ilyen szépen összejött a munkakölcsön" — fejezi be cikkéit a Prazs'ky Vecennik. felfogásával e a kamara külügyi bizottságában a négyhatalmi egyezmény ellen szólalt fel. Her- riot erre ismertette álláspontját, mire a vitát befejezték ég a kamara szavazott. A képviselők két ízben szavaztak. Mivel a miniszterelnök mindkét szavazás kapcsán fölvetette a bizalmi kérdést, Torrs képviselőnek napirendjét 347 szavazattal 245 ellenében elvetették. A második szavazásban, amely Her- riot bizalmi indítványa ügyében történt, a kormány 406 szavazatot kapott 185 ellenében. A szenátus bizottsága is tegnap foglalkozott a négyhatalmi egyezménnyel 6 Millerand volt köz- társasági elnök élesen kikelt a paktum ellen. A bizottság megbízta Charles Dumont volt minisztert az előadói tisztséggel. Daladier miniszterelnök vasárnap indul Londonba a világgazdasági konferenciára. Páris, junius 10. A ma reggeli párisi lapok Daladier tegnapi beszédét megelégedéssel fogadják, különösen a baloldali lapok és a nagy információs orgánumok hangsúlyozzák Daladier nyilatkozatának szilárdságát és egyértelműségét, ami rendkívül erős benyomással volt a kamarára és előmozdította a kormány tekintélyét. A Le Matin megállapítja, hogy Daladier nyugodtan mehet Londonba, mert külpolitikáját a kamara teljes mértékben helybenhagyta nemcsak a londoni problémákra, hanem a négyhatalmi egyezményre vonatkozólag is. A paktum ratifikálása most már csupán formális dolog. A belgrádi sajtó szkepszissel fogadja a négvessaMumot Belgrád, junius 10. A francia kormány garancialevele ellenére a belgrádi lapok szkepszissel Írnak a négyhatalmi szerződésről. A Pravda cimü belgrádi lap csalódottan írja, hogy a revíziós kampány folytatódni fog, ami a lap szerint megnehezíti a helyzetet Európában, jóllehet a négyespaktum célja éppen a helyzet megkönnyítése lett volna. Á figyelem most főként a francia-olasz közeledésre irányul, de Franciaország ne feledkezék meg szövetségesei hűségéről és a francia—olasz közeledésnek nem szabad Jugoszlávia ellen irányulnia. A német püspöki kar a szabadságért és igazságért Futo, junius 10. A fwldai püspöki konferencia pásztorlerele<t bocsátott ki, amelyben a németországi uj rezsimmel szemben a következő álláspontot foglalja el: A német katolikusoknak nincs szükségük nj álláspontra a néppel és a hazával szemben, legfeljebb tudatosabban és kihangsulyozottabban kell foly- tatniok azt, amit idáig természetes és keresztény kötelezettségnek ismertek el és teljesítettek. Éppen a katolikus egyházban jut különösen érvényre a tekintély szava és értelme. A katolikus egyház azonban azt is ellvárja, hogy az állami autoritás a katolikus egyház kebelében uralkodó autoritás mintájára az emberi szabadságot ne korlátozza jobban, mint azt az összegek java megköveteli s azt igazságossággal diszitse fel és ilyen módon minden alattvalónak adja meg az övét, tulajdonát, becsületét és szabadságát. Azokat a célokat, amelyekre az uj állami autoritás a nép felszabadítása érdekében törekszik a katolikusoknak üdvözölniük kell. A nemzet rabságainak évei s a népjogok gyalázatos megrövidítése után a német népnek vissza kell nyernie megillető helyét a nemzetek családjában, még pedig azt a helyet, amely számszerű erejénél és kulturális teljesítésénél fogva megillető légié, akit mint elvált, vagy özvegyasszonyt rett el, hosszabb-rö videbb ideig a másik házasságából származó gyermekeit is nála fe- ejtette, miután már tőle is elvált. Senki sem smerte ki magát ebben a tartalmas, de fölöt- ébb bonyolult családi életben. Talán csak egy oknyomozó történész tisztázhatta volna eljesen, alapos kutatás, hosszabb vizsgáló- iás után. — Elég az hozzá, ő továbbra is naponta fölött hozzánk a különféle vész-hírekkel. A gyermekein»ek nincs ruhájuk és bölcsőjük. A gyermekeinek nincs cipőjük és koporsójuk. Széknek a szerencsétlen gyermekeknek miniig hiányzott valamijük. Mi tőlünk telhetőieg gyekeztünk segíteni, noha már sokkal csügged tebben és fáradtabban, mint annakelőtte. Többé nem lepődtünk meg semmin. A ször- lyüségeket megszoktuk, ő is megszokta, szegény. Előadásmodora megváltozott. Eltűnt árai heve. Nem kurta, pattogó fölki ált ásókban tárta elénk szenvedéseit, nem ádázko- .iott, nem ócsárolta-átkozta azokat, akik a nekik járó összeget követelve a sors előretolt bábjaiként életére törtek és önhibájukon kívül végrehajtóivá lettek hafálos ítéletének, az évek során bizonyos bölcsességre tett szert, elnézést, megértést mutatott irányukban, sokszor mentegette is őket s inkább arra ügyelt, hogy a tényeket lehetőleg pontosan, a legnagyobb részletességgel ismertesse és adataiba semmi tévedés se csússzék. — Ehhez időre veit szükségei Rendszerint 'ékevont bennünket és higgadtan, de ünne- oéÍvesen megkérdezte tőlünk, volna-e számá- ■a pár percünk. Bementünk a kávéház külön ermébe. Az ajtót bezárta, kulccsal. Becsület- havunkra kellett fogadnunk, hogy arról, unit haliunk, eotha senkinek se szólunk, majd gyermekünk életére, édesapánk, vagy valamelyik kedves elhunytunk sírjára is meg kellett esküdnünk, hogy hallgatni fogunk, ami annál érthetetlenebb volt, mert ezt sorra mesélte el mindnyájunknak, hasonló formaságok és hasonló fogadalmak ellenében- Közölte például, hogy múlt hónap 19-én, pénteken reggel, félkilenc előtt négy perccel egy végrehajtó jelent meg lakásán, lefoglalta ingóságait s tegnapelőtt délben pont 1 órakor már el is árverezték, két hiéna vásárolta össze mindenét, az utolsó párnáját is, ezek azonban nem közönséges hiénák voltak, hanem — amint kifejezte maigát — „jólelkü, kedves hiénák" — meg is Ígérték, hogy amennyiben huszonnégy órán belül pénzt teremt elő, a holmiját egy fillér haszon nélkül visszaadják, csak pénz kellene, pénz és pénz. Máskor éppily szelíden közölte, hogy a ház- tulajdonos, aki szintén ,jólelkü és kedves", kénytelen volt kilakoltatni, igazán nem tehetett egyebet, nem is nagyon erőszakoskodott, de amikor özvegy, beteg, ősz édesanyja, aki történetesen ágyban feküdt 39-8 fokos lázzal, félénken megjegyezte, hogy talán még pár napig itt maradhatnának, amíg fölgyógyul, a háztulajdonos kétszer gyorsan arculütiötte a magával tehetetlen, nyolcvanháromóves matrónát. először erősebben, de aztán valamivel gyöngébben, az ágyból is kiránoigálta, a lépcsőiről is lerugdosta, úgy, hogy ott körülbelül hetet bokázott és homlokán nagyobb, baltérdén kisebb, egészen jelentéktelennek nevezhető zúzott sebeket szenvedett. Nyomorának ez a szakasza, mely negyvenkét éves koráig tartott, a szélesen hömpölygő, epikai nyugalmával, az elbeszélő korszaka. — Most van a harmadik korszaka. Már senkinek se panaszkodik- Szinte elégedettnek látszik. Ül a kávéházban, egy pohár viz mellett. Nyájasan köszönt bennünket s közönyös, derűs dolgokról próbál beszélgetni. Egyszerre megtörli homlokát a zsebkendőjével. Közben valami kemény, fekete tárgy hull a földre, koppanva. Azt hisszük, hogy vas törmelék- Mosolyogva világosit föl, hogy ez nem vas tör melók, csak egy darab kenyér, az a száraz, penészes, savanyú kenyér, melyen ő és családja már két hét óta rágódik. Legyint és másra tereli a szót. Halljuk, hogy most végre 'boldog, otthon dolgozik, nyugodtan, egész éjszaka ir, egy faggyugyertya mellett, a szenesládáján, s igy értesülünk, hogy villanyát kikapcsolták és szenesládája az egyetlen bútordarabja. Halljuk azt is, hogy még szívesen elcsevegne velünk, van ideje, éppen egy jóltevőjét várja ide, az egy használt, de még jókarban lévő mülábat hoz ajándékul a legidősebb leányának, aki hónapokkal ezelőtt a villamos elé vetette magát a nyomora miatt, ugyanaz a jóltevője ez, akii édesatylját ingyenesen helyezte el a tébolydában, mert az beleőriilt a nélkülözésbe- Sápadtan pillantunk rá és a szédület környékez 'bennünket. Zavarunkban odavetjük, hogy ő azért, hála Istennek, elég jó színben van. Erre bólint, megmagyarázza, hogy ujab- bán csakugyan izmosodik, naponta úszik. Késő éjszaka tudniillik a holt Dunaágon úszik haza budai lakásába, mert már a mellékuocá- kon se mer bujkálni, hitelezői ott több Ízben meglesték, össze-vissza verték és szembe- köpdiösték. Mi elnémulunk- Nem merünk megszólalni. Mindenütt kelepcét sejtünk. Orv mellékmondataiból nem várt iszonyatok haudzöitanak ránk s ezek egyszerre csak előrelépnek, mint fátyolos alakok és fölta- karják arcukat. Ez 33 ő nyomorának a drámai korszaka. — Mit teszünk? El'f ordítjuk fejünket és csöndesen röhögünk. Hitványság ez. elismerem. Hiszen annak, amit mond, ha kissé túlzott is, mindig van némi alapja. Aztán eszte- ilenség is. Hajdan könnyeztünk a kis nyomorán, később is lótottunkdutottunk az érdekében, csak most hagyjuk el, pedig most érdemelne legtöbb részvétet és segítséget. Dehát ilyen az ember. Arányérzékünk nem tudja elviselni azt, ami mértéktelen. Egy ponton túl a szenvedés is nevetségessé válik Az un- happy end éppoly valószínűtlen lehet, mint a happy end. Ha a szomorúját ék hőse az öt ödik fölvonás végén meghal, sírunk, ha két- ten, hárman, vagy öten halnak meg, zokogunk, de ha már a hírnök, az első és második szolga, az ügyelő, a súgó, a diszletező és a tűzoltó is meghal, azon csak nevetünk. Sajnos, az életiben is előfordulnak ilyen szo- morujátékok. Ezek se találnak több hitelre. — A Goncourt-testvérek a naplójukban egy nőről írnak, aki a társaskocsiban rég nem látott barátnéjának családja szívfacsaró történetét meséli el. Apját lelőtték, anyja a vízbe fulladt, ura megégett, a lángok martaléka lett, csak egyetlen gyermeke volt, az Egyiptomban élt s múltkor, amikor a Nílusban fürdőit, mint annyiszor, gyanútlanul és vidáman, egy krokodilus úszott feléje. De a nő csak idáig juthatott el történetéiben. Az utasok, akik eddig mély rokonérzéseel hallgatták, már nem bírták megvárni a végét, azt, hogy a krokodilus majd kilátja szörnyű száját és bekapja a gyermeket s bár ők is tudták, hogy amit hallanak, szórói szóra igaz, egyszerre valamennyien harsogó hahotába törtek ki. Bizony, barátaim. Mindennek van határa- Ami sok, sok.
