Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)

1933-05-07 / 105. (3215.) szám

JEGYZETEK NYUGATRÓL Irta: BHLLR BORISZ Horogkereszt Miindten fölött Paris, május hó. A különböző ideg- ég kedély- nyomások bámulatos változását lőhetne meg­mérni akkor, ha — mondjuk — az ember az egymás ellen fölvonulgató kuglibajnokok har­cias gyülekezetéiből hirtelen belépne a máméi csaták morajló földrengés-légkörébe. Salzburg után a német határon túl már nincsenek csopor­tosulások, ide-odacsoszogó, aztán fel és újra visszasétáló feleselgető pártcsoportok, lekváros kenyeret majszoló osztrák nácik, ujjongó Heim- wehr és szoci csoportok; semmi sincsen... egy ködös ég van, hallgatag, mindennel leszámolt arcok, kőarcok, szurony fis horogkereszt. A nagy kabalások, a kedélyes tehenek és ravasz hote- lier-hadvezérek világa megszűnt. Az ember be­lép a történelembe. — figyelni alig lehet az ese­ményeket, inkább csak iíélni. A történelmi jelen kikerülhetetlen golf-sodrába kerülünk. Freilas- sing-tól Rosenbeimig egyetlen kivétellel az ösz- szes velünk szemben jövő autók és azok is. amelyeket elhagyunk, valamennyien szint valla­nak, valamennyiükön ott látom a horogke­resztet.. vagy a fekete-fehér-piros zászlót; az utóbbi alig egyharmadát teszi csak ki az előbbi­nek. Pedig az autósok kényes, individualista vi­lága közelebb áll a császári sashoz... A ..bicik­lisek" világában és a bicikliken elől csak nem kivétel nélkül ott lobog a kollektív horogke­resztes háromszög. Hitler fenyegető karját a hátizsákosok, a Wanderburechok. a végtelen ka­zánsorok, a végnélküli éhezések, a hideg or­szágutak aszkétává kényszerült, keserű, konok fiatalsága, mint egy darabbá olvasztott ifjú acélgyuró segíti; az életen bosszúálló fiatal ka­rok támasztják alá és nem is engedték vissza­esni, a rugó visszafelé nem tud már összelm- zódüi; ez a háború utáni fiatal, keserű massza hömpölyög előre most; bedugul tőle minden sze­lep, amely a régi, gondtalan, individuális polgári élet levegőjét továbbította; eláll minden ab­lakot, amely a ..privát élet“ könnyű kertjei felé engedte álmodni az embert; leragasztja az ösz- szew szájakat amelyekben külön vélemény nyel­ve lapul. Mennyire nem igaz az, hogy a külső életben alig érezni változást. Az egész ég, mely az uj német élet felé borul, egy hatalmas zárt marok benyomását teszi: Wotan öklének súlyát érzed, nem mozdulhatsz és nincs irgalom. Súlya nem csökken ég a hétköznapok nem rágják át: szorítása napról-napra erősödik, senki sem búj­hat már ki belőle. Kinézek este a Maximilians Platzon a Park­hotel ablakából. Jönnek. Elől egy szakasz S. A. Az évek küzdelmeiben kicserzelt arcokkal, olya­nok mint a kőszobor; az összes különböző régi viharzónák nyomai rajtuk. Mögöttük száz és száz rongyos civilfiu; példás Tendben és zárt. már nagyon keményedő ajkakkal. Négyes so­rokban külön zászlóvivő szakaszok, külön bicik­lis szakaszok a legfantasztikusabb ruhákban e a legegyöntetübb arckifejezéssel. Szemünk nincs hozzászokva, — ezeket az arcokat az ember in­kább a történelemből ismeri. Keverékei a Ja­kobinus clubbok és a Cromwell puritán vasbor­dások ifjúságának; ugyanakkor gépalkatrészek. Mukkanás nem történik parancsszó nélkül. Eze­ket — mondja később egy S. A. katona — a külügyi épület (ahol Épp tábornok trónol ro- hamszijjas vezérkarával) előtt — nap-nap után emelik ki céltalan nyomorukból, belekerülnek a nagy gépezetbe, melynek motorja most megin­dult. Az uj állam, a Drittes Reich erő-medencé­jének friss vizei és tartalékai lesznek. Énekük a Horst Wessel Lied. Napjában százszor is hal­lom; megtanulom szövegét. Rossz vers; költője Horst Wessel. nem költő. Keresem az uj The- odor Körner-t, az uj nemzeti ébredés költőszel­lemét, hiába keresem s ezzel kapcsolatban az embernek gok minden jut az eszébe. A hangsúly, mely 'az egészen van, nem a költészet hang­súlya s nem a líra- hangsúlyával indul. Motor, kőszén, vér, verejték és üres belek tapadnak össze — a keserű és józan masszát csak a wo- tani mennydörgés, nem a líra fuvalmai inspi­rálják. Ezek már uj csavarai egy készülő, nagy. kollektív német tanknak, — jaj annak, aki nem szolgálja a gépet és jaj annak, aki e német tank útjába kerül. Ezt úgyis mint magyar, úgyis, mint individualista, az ember jól megjegyzi ma­gának. Ha akarnám, sem tudnám elfelejteni... Pedig az atmoszféra lendületes, azt mondhat­nám, ezer voltos propagandaáram okkal át és át villanyozott atmoszféra. Az ellenállás régi va­kolatait sodorja, mint a vihar. Az elfojtott mi­litarista ösztönök most, hogy Hitler átfúrta a weimari rövid kornak gyönge, alig hogy lera­kodott talajrétegét, mint frissen kitörő, mindent elsodró petróleumkutak. törnek ki a német ösz­tönmedencék mélyéből és lángolva égnek. Vég- nélküli parádé-ok, csizmadübörgés, vezényszó- orkán, rohamszijjceattogás; az összes színházak, mozik, előadást érmék csaknem kivétel nélkül a reváns, a háború, a hadi készültség, a kato­nai érvelés, a nagyfrigyesi erények, a vak rend EGY ÚJDONSÁG A SZŐKÉK SZÁMÁRA! Most már állandóan megtart­hatja szőke hajának természetes szépségét. .... az uj Elida Camillo- flor Sliampoo által. Hajának aranyfényét megóvja, ha pedig eltűnt, azt újra visszaadja. Elida Carailloflor Shampoo a Camillo- flor-t, egy csodásán lágy, termé­szetes és tudományosan kipróbált speciális készítményt tartalmazza. Ezen alapszik természetes hatása citro mfiirdővel. ELI DA ICÁM ILLOFLOR SHAMPOO éti engedelmesség, a zárt marsok és a szőtten hősiesség és egy halált váró engedelmesség szel­lemét ömlesztik a népbe — ez már egy valósá­gos militarista Niagara, amely a nyakunkba zú­dult. A mindig gyanús, mindig kiesé laza és ki­ismerhetetlen egyéni utakon járó Bajorországot áztatják, pácolják, puhítják és tapasztják most oda a nagy centralista porosz testhez. Ellenál­lás V Vau s ami belőle van, az most a császári sas árnyéka alá húzódik ér= a Stahlhelm fa­lanxai mögé. A legérdekesebb színjáték ez; az ember alig látja. Csak az idegeivel érzi, a fe­szültségek levegőjében játszódik le az egész tragédia. A Phöbue Palace-ban, az Ufa óriási müncheni mozijában tízezrek között ülünk. — ott van az egész uj ..Drittes Reich11. A ..Bilitén­ei és Deutechinnd“-ot mutatják be. Németország hajdani nagyságának, romlásának és a hitleri forradalomnak óriás filmjét. Hitler h-ire$ válasz­tási beszéde itt is tiz percig korbácsolja- a tö­meget. Goebbels a vászonról transzban ordít, beleragad szemével a lelkűdbe, szeméi érnek, — Ideges embereknek és lelki- betegekenek az enyhe természetes „Ferenc József" keserüviz rendes bé! működést, jó emésztést és elegen­dő étvágyérzetet teremt. Világhírű idegorvosok véleménye alapján a Ferenc Józseí-viz használata az agy és a gerincvelő megbetegedéseinél is kiválóan ajánlható. A Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogéri­ákban és füszerüzletekben kapható. •mint a hiuzszemek; érzed, hogy fognak lenyű­gözni, itt alig van menekülés. Dübörgő roha­mok, ezre-dek. viharos zászlók, francia kivégzé­sek a Ruhr-vidéken, a néger katonák kegyet­lenkedése, Horst Wessel temetése, kommunista harcok, a tavalyi nagy acélsisak-parádé, Schla- gaeter kivégzés, Potsdami, hadihajók, horogke­resztes mártírok, Épp tábornok bevonulása Mün­chenbe; az egész fölött azonban Hitler szenná­ié nyék árnya, mint egy mithlkus istenóriás alakja nő, folyton és titokzatosan nő és növe­kedik. Eleinte nem is szerepel, csak mint le­gendáról, úgy hallani róla, egyszerre csak mind­inkább előnyömül, az érzelmek lavinája kiséri, a tömeg aléltan vár. A legfesztiltebb pillanatok­ban megjelenik a vásznon. Dübörgő extázis a teremben; mintegy hosszú halálból felhördülő massza, a tömeg lendül egyet — ez a lendület, az az érzésem, hosszú időre megszabta Német­ország útját és jövőjét. De az ezrek közül, a szenvedélyek forgata­gában máris érezni a finom repedést és külön­válást, mint ahogyan a melasz különválik a cu­kortól; kétféle taps születik, kétféle pfujjozás és kétféle hallgatás. A kisebb része dacosan dü­börög. mikor megjelenik a császár, amikor szó van világháborúról, amikor régi, fegyelmezett, szenvtelen generálisok emelik kezüket sapká­jukhoz. Amikor érmek, udvarmesterek, acélsi- sakok, rendes sorkatonaság és kedélyes kato­nazene jönnek feléd a vásznon. Egy olyan nem­zeti militarizmusfc ünnepelnek ezek, amelynek a hátvédje a fontos, a liberális — porosz — pol­gári világ császársága. Titkos tüntetés atmosz­férája bujkál egy ifjú. vad. kollektív uj világ, a hitleri árvíz ellen. A levegőben, a félhomály­ban gyanú terjeng; mindenki a másikat szima­tolja, nézzük csak, ez vájjon mikor tapsol? Még nem bűn bizonyos pillanatokban tapsolni és bi­zonyos pillanatokban, rögtön elhallgatni. Ugyan­azok, akik a porosz hercegeket, a császárt, Hin- denburgot, az acélsisakosokat, a front-reminisz- zenciákat ujjongva fogadják — mintha titkos gombnyomás intézné, hallgatnak Goebbelsuél (amihez nagy erő kell), hallgatnak a hitleri csa­patok felvonulásánál, hallgatnak az egész ügy uj és fiatalabbik fejezeténél. Csak magának Hit­ler személyének küldenek egy-egy fáradt tap­sot; az ellenkezője itt egy nemzeti szocialista óceánban csaknem életveszéllyel járna: a többség itt is, mint mindenütt, a császári z-ószt csak hitleri parancsból és tradi-ciótiszteletből1 -tűri; s ez a nagyfrigyes-i tradiciótisztelet is tüntetés a vereaitlesi szellem ellen... Az okok tisztára negatívok, nem pozitív lelkese­dés szüli a látszólagos császári hangulatot. A másik oldalról is a- császári szellem mögé, ugyanannyi -negatív okból, odagyülekezik már mindenki, aki, ha -tehetné, megfojtaná -egy ka­nál vízben azt az egész S. A.-világot, ezt az iszonyatos szorítást, amelynek ujjai irgalmat­lanul -elszántak és most évtizedekre megcsíp­ték és meg akarják tartani maguknak milliók és milliók életét. Akik nemrégen még úgy él­tek, ahogyan nekik tetszett... II. A Bódeni-tó A nyugat hapuja Friedrichehafen. A Bódcni-tó most- egy kö­dös szürke tenger. Világok választóvize. Itt még a -történelem motorjai dübörögnek, káosz-, izzó, szenvedő katlan, mélységekkel és kinok- kal; egy lázadó uj világ, egy óriási, Königs- bergtől Svájcig terjedő barakk-tábor, te-le ke­mény dolgokkal, korlátokkal, éhséggel, fe­szültséggel. forradalommal, tele a keserűség -gő­zeivel és -kitörni kész millió barna- árnyékkal. Odaát a svájci parton Romanshorn lámpái sze­líden imbolyognak. Szelidség, nyugalom, béke, nyugat. A csokoládék, széles autóutak, a -tiszta Esso-, Arai. és S tandard -be n zinek, kék tavakra álmodó terTaszabla-kok, havasok, amerikai tú­raautók, csekkek, fölszabadított devizaforga­IGYUNK KASSAI SÖRT I GYÁRTJA: 12° PRIMUS 16® Sct. FLÓRIAN BAUERNEBL es FIAr.t. KOSiCE-lom. ragyogó reggelik, eperjamek, ten-niszbaj­nokok és finoman lábadozó betegek világa. Friedrichshafen-ben egyedül mi megyünk át a komphajóval. Ködös eső szitál, a hullámok kicsapnak a partra. A -kocsink motonezámát ötször átvizsgálják, amig megengedik, hogy a hajóra toljuk. Minden jobb kocsit és tulajdo­nosait megnézni — a parancs. A katonák arca kő. csak amikor mindent rendben találtak, kezdenek beszélni. Tegna-p négy menekülő csa­ládot csíptek el. Ezen a szombati -napon pedig -két órával előttünk szabadult át Romanshorli­ba: Breitscheid, a német szociáldemokrácia ve. zére. Breitscheidnek nem volt külön engedé­lye; elcsípték. órákig kint ült itt a ködös eső­ben, mesélik a német katonák, és nézett át me­reven a svájci partok felé. Végre megjött — általános csodálkozásra — a telefon-engedély Berlinből. Breitscheid és családja szabadok voltak, mehettek, amerre akartak. Szorongás, félelem és sóhajok lebegnek itt a levegő-ben. A Bódeni-tó hullámai örök egyhangúsággal zugnak — évszázadok, az emberi sorsok, a tör­ténelem egyhangú hullám verése ez. A Bódeni- tó látta már a Konstanzi zsinatot. Látta Nagy Károlyt. Húsz máglyahalá-lát. Napóleon sere­geit. Látni fog sok mindent még. Ugyanaz... III. Hoídfény Romilly fölött S a tavasz most szembejön; enyhe napfény, karjaiba zárja a nyugat felé száguldót; az ein.siedelni ezeréves apátsági utón. A völgyek fölött harangezó kíséri a kocsit, pálmavasár­napi koszorúkat visznek a kis hegyi -kápolnák­ra föl; áldott sorsú, kövér, tejen és csokoládén nőtt svájci gyerekek imakönyvekkel vonulat­nak énekelve; öreg, fekete selyemruhában. ti­pegő nénik, tornyos fekete szalmakalapok, te­hénszag, végtelen zöld és friss hegyoldalak; messze pedig fénykörökben a berni alpok fo­rognak, emelkednek és sülyednek a- kanyaru­latoknál-. Itt élvezet vezetni; itt az anyagi fö­löslegekből jó autóutak, kivilágított jelző- és utkanyartá-blák születnek, szolid takarékpénz­tárak és feketeruhás, békés, csöndes emberek. Egy kétnapos svájci autótura mennyi hegyi szellőt, mennyi békés arcot, mennyi napfényt, vallásos „Se.nnereket“ és mennyi nyugodt, kékszem-ü amerikait sodor az ember elé. Az élet épp hogy csak lassan ring; mint most itt mellettünk a vierwaldstaedtí tó. A történelem azonban mintha itt elakadt volna, Luzernben -nézem a régi ismerős hoteleket; minden ugyan­az, semmi sem változott. A régi padok frissen mázolva, ugyanott a széles quain, a tavon vi­torlások húznak álmodozva, lassan a keleti széllel, a National és a Pailace már kinyitottak; mellettük ragyogó fehér-kék tenniszdressz-ben idegenek játszanak, szingaléz típusok az egyik pályán, amerikaiak és spanyolok a másikon. S a zürichi tó éjjel is ugyanaz. Fények, sze­líd tó, olajos sima, magátólértetődö nagyvilági lüktetés. Csak német menekültekkel van tele; ez az u-j szín. Mutatják Theodor Wolffot, a Baur au Lac előtt, áll, kicsit tanácstalanul és megöregedve. (Épp a mai napon vették át Hif­ii érék végleg a Berliner Tagblattot.) De a sors irgalmatlan s robog tovább; uj, messziről jött fajok száguldoznak a zürichi partokon, a dol- l ár krízis után megint Amerika vezet. Német­országban alig látni jó és uj kocsit, a eavoir vivre-t, a civilizáció élet-fölöslegeit megölte a szegénység mellett a -történelem hengere; az uj világ, a vér, a politika, egy uj apokaliptikus kor lehelet© sorvasztja ezeket az üvegházi vi­rágokat, amelyekkel a békés, a régi nyugat tele van még. Az -ember százszor látta s mégis újra meg 'kell szokni azt, ami-t kikapcsolt életnek, kikap­csolt történelemnek nevez. Itt hallani lehet róla; nézik egy bizonyos távolságból, mint a színpadot, borzonganak hozzá, a saját „krízi­sükkel" játszanak, de még minden igazi és or­ganikus kapcsolat hiányzik a megindult mély­ségekkel, hisznek a folyószámlák örökkévaló­ságában, a zajtalan Packard-kocei-k örök, fe­hér és ezüst lakkszinében. a csekkekben, ame­lyeket mindig be lehet majd váltani, a civilizá­ció bő tejpatakjaiban, amelyek sohasem apad­nak el. Estefelé, most már mélyen bent Fran­ciaország szivében, kékes ködök szállnak. A hullámzó, alkonybaveező domboldalak, álmodó parkok és évszázados kastélyok mellett az -ember rohan Paris és a tengerek felé. Végte­len csönd van, csak a motor halk zúgását -hal­lani. Tölgy- és sziJifaalJék, évszázados platánok, kultu-ra, béke és álom mellett suhanunk s előt­tünk nyugaton még magasan tündököl az est­hajnali csillag egyenletes, -tiszta, sze-lid fénye. De hátranézek; mint egy fantóm emelkedik mögöttünk a teli hold s vönhenyes színe las­san betölti az éjszakát. Csupa fenyegetés, csu­pa kisértet, csupa -nyugtalanság árad belőle, az álmodó édes francia táj, a do-uce Francé, évszázadok szépségének és kultúrájának vi­déke, beléjesáppad. A vérző hold hátunk mö­gött, keleten pedig percenként s mind kisérte. tíesebben -emelkedik ... — Budapest függő vamitait építtet a János- hegyre. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A főváros vezetősége elhatározta, hogy az idén függő vasutat építtet a zugligeti villamosvégáRomáétól a jánoshegyi kilátó­toronyig. A munkálatokat a nyár folyamán megkezdik. Az uj függő vasúttal fel óra alatt elérhető lesz a város központjából a jános­hegyi kilátó. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom