Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)

1933-05-25 / 120. (3230.) szám

_4 ■BWSMMIMWMIWWW—WIWPWMM—■■WW 1333 májú 25, tfifiifam. KÜLÖNVÉLEMÉNY A MUNKA SZÉLHÁMOSAI Egy francia politikus Tisza történelmi szerepéről Budapest, .május 24- (Budapesti s'aerkesztö- ségüuk jelenti telefonon.) Mony Sabin francia képviselő, aki Kelet- és Középeurópában .hosszabb tanulmányutat tett, most nyilatko­zott a magyar kérdésről. A képviselő elmond­ja, hogy a regi Magyarország politikai vezetői közül jóbarátságban volt Kossuth Ferenccel és Tisza István gróffal. Tisza Istvánnal 1914-ben, a világháború kitörése előtt találkozott, ami­kor a Balkán felett már tornyosodtak a sötét feli-egek. Sabin akkor azt a kérdést intézte Tiszáihoz, hogy miért nem akadályozza meg a nagy szerencsétlenség kitörését. Tisza akkor teljes határozottsággal azt mondotta, hogy amíg él, teljes erejével azon dolgozik, hogy az emberiség ezt a katasztrófát elkerülhesse, a dolog azonban nem rajta múlik. — A képvi­selő azután foglalkozik Magyarország jelen­legi gazdasági helyzetével és megállapítja, hogy Magyarországot gazdasági téren föl kell segélyezni, mert ha exportlehetőségeit nem biztosítják, akkor saját terméséiben fullad meg. A magyar nemzeti pirt (főnül gyűlése Párkány teán Párkány május 24. A magyar nemzeti párt párkányi körzetének választmánya május 20* án népes gyűlést tartott Párkányban. A gyűlé­sen a párt' összes szervezetei képviselve vol­tak. Baig Árpád körzeti elnök üdvözölte a megjelenteket, valamint a párt kiküldötteit és melegen köszöntötte Jaross Andort, a párt or­szágos ügyvezető elnökét, Koczor Gyulát, a párt országos helyettes elnökét, és dr. Sál­it óvsz ky Jenő tartomány gyűlési képviselőt. Hegedűs Balázs titkár terjesztette ezután elő jelentését, melyben részletesen foglalko­zott a pár! politikai tevékenységével, a kör­zet gazdasági életével és beszámolt arról a minden irányban kiterjedő munkáról, melyet a pártiroda az elmúlt évben kifejtett. Dr. SaJkovszfcy Jenő köszönetét mondott, a kiküldöttek üdvözléséért, és üdvözölte Baig Árpádot, mint a párt újonnan megválasztott országos alel-nöíkét, Beszédében rámutatott a felekezeti és társadalmi különbségeket félre­tenni parancsoló összefogásra, mely egyedül biztosíthatja a magyarság sikeres jogvédelmét. Ezután beható előadást tartott a magyarorszá­gi tartozásokról és követelésekről Koczor Gyula a kisipar helyzetét ismertette hosszabb előadásban, melyben a jelenlevő gaz­dák nagy számára való tekintettel főiképp a gazdákat és a kisiparosokat egyaránt érdeklő dolgokról beszélt, j Jaross Ancter a tartománygyülés életéről számolt be. Jelentést tett az. uj tuzrendészetí szabályokról, melyek ellen a íartománygyülé- sen kifogást emelt. Nár.ássy Gyula a gazdasági egyesület hiva­tásáról, Hegedűs Balázs pedig a borfogyasz­tási adóról tartott előadást. A gyűlés ezután a felekezeti iskolák sértet­len fenntartása mellett foglalt állást s elfo­gadta Salkorszky javaslatát a Garam és Ipoly szabályozása érdekében, Baig Árpád javasla­tát pedig a párkányi kórház felépítése ügyé­ben. Az ember lassankint igazán . hozzászokik, hogy semmin se lepődjék meg, de az ember mégis zavarba jön, ha a mai meglepő bűnese­teket olvassa. Az ember kénytelen rájönni, hogy a bűnözőnek is van képesítése, nemcsak az iparosnak, sőt — ó, borzalom! — a bűnöző­nek is van fantáziája, nemcsak a fényképész­nek. Akik általános .műveltség és buzgó újság­olvasás utján egy kissé közeljutottak ehhez a szakmához, azok úgy tudják, hogy ez a „mes­terség" is elnehezedett az idők folyamán. A képesítés megszerzése ma már hosszabb ideig tart, több tárgyat és alaposabban kell megta­nulni, mint azelőtt, a gyakorlóidőt is meghoez- szabbkották a szakkörök és — ami a legnehe­zebb — az élet minden szaktudáson fölül majd­nem annyi leleményességet, ötletet, agilitást, találékonyságot, elhatározóképességet ,követel meg" a. bűnözőtől, mint például, a tehetséges és boldogulni tudó kereskedőtől. Elhitetjük, hogy alig érdemes e „pályára" lépni a mai szi­gorú törvények korszakában. A romantikus idők elmúltak, a szervezetek fölbe rolóban, az emberek ma már .inkább csak két legitim fog­lalkozás között térnek rá kényszerű átmenet­képpen erre a sikamlós ösvényre, esetleg ké­nyelemből, mint legrövidebb útra- valamely le­gitim foglalkozás keretein belül... Mindenesetre élesen kell disztingválnuuk: a bűnöző nem végez produktív munkát — igaz, vannak, akik azt mondják, hogy például a. reklámszakma sem végez produktív munkát.. - azért legjobb, ha rögtön etikus álláspontra he­lyezkedünk: a bűnöző nem nyújt ellenszolgálta­tást felebarátjának a szerzett nyereségért, — igaz, hogy ilyesmi előfordul legitim foglalkozá­soknál is, viszont a bűnöző leggyakrabban nem is igér ellenszolgáltatást... Nem, ez nem jó, roppant nehéz dolog disztingválni napjainkban, — legjobb, ha egyenesen a tárgyra térek. Vannak olyan bűnözök manapság, akik kizá­rólag azért bűnöznek, hogy ezáltal legitim, pro­duktív és etikai szempontból is becsületes fog­lalkozáshoz juthassanak, egyszerűen: munkát •kapjanak. Igaz viszont, hogy ezt azzal az át­látszó, önző céllal teszik, hogy munkájuk béré­ből lakhassanak, jóllakhassanak, sőt — utópisz­tikusán idealista célkitűzésként — ruház-kod- hassanak. Egyszóval: hogy munkájuk dijából megélhessenek. Ezért tehát nem tűrhetjük, hogy ezek az öncélú bűnözők (szakszerű kifejezéssel: szélhámosok) félrevezessenek 'bennünket, Két esetet mondok ed, amelyek ma jutottak tudomásomra. Az első: Egy törekvő, szorgalmas, ügyes fia­talember (csak utólag derül ki, hogy bűnöző) megfelelő ajánlásokkal 'bejutott tanoncmk — egy köny vkötőmesterhez. A dolog nem ment könnyen, mert —* tudnivaló •— a könyvkötő- mesterek numerus clausus-t alkalmaznak az utánpótlásban. Nem a törvény alapján, hanem csak az élet törvénye alapján. Az a tisztes szán­dék vezeti őket, hogy legyen munkájuk öreg napjaikra is (ma ez az egyetlen, amit az ember öreg napjaira kívánhat magának), ne vegyék ki szájukból a kenyeret a szapora fiatalok. A protekciós tanomé megbecsülte magát, dolgo­zott és tanult szorgalmasan, a mesternek örö­me tellett az ügyességében, ezért maga taní­totta be. minden munkára. Egy délelőtt a fűző- géppel való bánást mutatta meg neki, az igyek­vő fiú meglepő gyorsasággal értette meg a tud­nivalókat és egv óra múlva maga dolgozott a gépen, ügyesen, gyorsan, mestere teljes meg­elégedésére. Annál nagyobb volt a mester meg­lepetése délután: a fiúról mintha letöröltek volna a délelőtt megszerzett tudományt, tanács­talanul állt a gép előtt, elfelejtette a legegy­szerűbb fogásokat, sejtelme sem volt róla, hogy mihez kell nyúlnia először. A mester szigorúan előfogta a fiút, aki kezdetben dadogott, aztán vallott, siránkozva és bűnbánóan. Kiderült, hogy ő nem azonos a délelőtti tanulóval, aki olyan gyorsan megtanulta a gép kezelését: ő az ikertestvére a délelőtti tanulónak, a délutáni tanuló. Megtévesztésig hasonlítanak egymás­hoz és mivel ők ketten vannak, akik tanulni akarnak, tanoncállás pedig csak egy volt, el­határozták, hogy megcsalják a mestert és ket­ten fognak tanulni egy állásban. Minden délben és este elmondták egymásnak, hogy mit tanul­tak é6 a gyors föliogásu fiuk igy lopták meg mesterük tudását. Ez volt az első nap. hogy délben nem találkoztak, igy aztán rajtavesztet­tek, kiderült az ármányos fondorlat! Sajnos, az emberi jóság, jóhiszeműség és jó­indulat, végtelenül mélyek, miként az artézi ku­tak, melyekből a melegvíz fakad. Szerencse, hogy a világ nincs tele artézi kutakkal, külön­ben a forró viz elöntené a világot. — Mit gon­dolnak önök, mit érdemelnek az elvetemült bű­nözök, akik oly rutul visszaéltek mesterük bi­zalmává!, csak azért, hogy dolgozhassanak? Én nem tudom megállapítani, hogy mit érdemel­nek, csak azt tudom, hogy a humanizmus tév- tanaitól félrevezetett, elvakult mester, ez a sa­ját gyengeségébe süppedt emberpéldánya egy letűnő, beteg korszaknak -— nemcsak, hogy megbocsátott az alattomos fickóknak, hanem még házába is fogadta őket, megengedvén, hogy mind a kettőn tanulhassanak a műhelyé­ben! - •. A második eset még súlyosabb természetű, élesen súrolja a büntető törvénykönyvet és te­kintettel arra, hogy a bíróság, még pedig a müncheni bíróság foglalkozik már az üggyel, számi ihatunk arra, hogy a bűnöző'elveszi bün­tetését a céltudatos társadalomtól. Ez az em­ber, mint aktív és még el nem ítélt bűnöző, azt merészelte, hogy egyezséget ajánlott föl a bí­róságnak, méltatlan egyezséget, azzal az egy­ügyű megokolással, hogy dolgozik és... De kezdjük az elejém Az ember munkanélküli volt. Az ember koldult az uccám Engedély nélkül koldult. Holott tudja minden gyerekkoldus, hogy a koldulás engedélyhez kötött iparág. A rendőrség elfogta, éppen engedélynélküli bű­nözés közben és elitéit© háromnapi fogházra. Az elitéit bűnöző föllebbezett a rendes bíróság­hoz. Azért föllebbezett. hogy időt nyerjen. A nyert időt arra használta föl, hogy munkát ke­resett. És talált. Elérkezett a bírósági tárgyalás napja. A bűnöző nem mert elmenni a tárgyalás­ra. Részben nem merte megmondani munkahe­lyén, hogy miről van szó, részben attól félt, hogy ha leültetik három napra, akkor egész biztosan elveszíti uj állását- Ravasz dogot eszelt 'ki Elküldte maga helyett a feleségét. Az AZ AHAMYCSAPÖA JAMES O. CDRWOOD REGÉNYE (25) ' Oéiie alig vette észre, hogy mit művel Philip. Ráborult a halottakra, néma bizonyságaira an­nak, hegy mekkora veszedelem fenyegette őket c» milyen rettenetes küzdelme lehetett Philip- nek. A leány torkában sajátságos hang támadt. Odafordult az idegenhez és borzougva húzódott a karjai közé. Ezekben a pillanatokban Philip megfeledkezett az időről, megfeledkezett arról, l'ogy drága pillanatokat tókozolhat el. Csak annyit tudott, hogy karjai egyre szorosabban ölelik át a leány nyakát — hogy a leány az ő nevét suttogja —, hogy ujjai beletemetkeznek a leány lágy hajába... Valami apró-cseprő do­log azonban föleszméltette mégis. Egyik szur­kosfenyőről maroknyi hó esett a vállára. Ez föíriasztotta, mint valami különös kéznek az érintésé és a következő pillanatban hadarva magyarázgatta Déliének, hogy egyéb ellensé­geik is vannak a közelben és hogy idővesztege- tés nélkül menekülniük kell. Rákötözte az egyik zacskót a derekára, föl­vette a hóról a dorongot, majd gondolt egyet: magához vette a kogmoMokok egyik dárdáját is. Nem volt egészen tisztában azzal, hogy mi hasznát is fogja venni, hiszen túlságosan vé­kony volt ahhoz, hogy közelharcban lándzsának használhassa. Tiz-tizenkét lépésre minden esetre elég pontosan tudná hajítani, de kograollok- kéziben halálos fegyver volna száz lépésre is. Oéiie, azzal az elhatározással, hogy a legköze­lebbi küzdelemben ott lesz az idegen mellett, hu. :- ' ■ f(">k/ -deff a hóról egy szigonydárdát. Aztán i klip u.u. •ijfogt.a a leányt fis nekivágott északnak az erdőn keresztül* A csendőr tudta, hogy az elhagyott faház­nak abban az irányban kell lennie. A hómező után, átvágva az erdészéien, Braro Johnson csaknem egyenesen délnek fordult. Philip em­lékezett utjuknak utolsó részletére és bízott abban, hogy a. két faház között nem lehetett nagyobb távolság nyolc-tíz mérföldnél. Most már sajnálta, hogy Braun ösvényét nem figyelte akkor jobban, főképpen az utolsó két órában. Legfőbb reménysége mégis az volt, hogy ráakad azokra az útjelzőkre, amelyek a. hómező szélén vannak. Tudta határozottan, hogy hol fordultak be az erdőbe és félórával azután ráakadtak az első faházra. Nekik ugyan nem olyan fontot- most a faház, mint az, hogy megmeneküljenek az eszkimók elől. Úgy számította, hogy legalább fél órán belül mások is fognak már tudni az iménti vias- kodásról Ha a két eszkimó keletről-nyugatról ráakadt az Ösvényre, mielőtt az a tisztáshoz ér, akkor hamarosan belebotlanak a, három ha­lottba. És ha lábnyomokra akadnak a hóban a tisztásnak ezen az oldalán, hamarosan ki fog­ják nyomozni: miért maradt folytatás nélkül az első diadalkiáltás? Célie lábacskái a nehéz mokaasrinokka.l olyan nyomokat hagynák a hóban, hogy az eszkimók­nak nem lehetnek majd kétségeik. Philip úgy látta: csak egy, csak egyetlenegy lehetőség van a menekülésre. Minden azon múlik: há­nyán lesznek az ellenségeik. Ha hárman-né­gyen maradtak, nem fognak nyíltan támadni. Akkor csak arra kell vigyáznia, hogy csellel meg rio lepjék őket — tehát teák az éjszakáitól kell félnie. --- —- - vv-w Leipillantott Déliére, afki beletemetkesve a prémes köpönyegbe és’ a kámzsába, hősiesen baktatott mellette, kéz a kézben. Gyermeki hit­tel követve az idegent. — Ilyen nőért győznie kell a. férfinak! •— gondolta. Philip. Aztán ész­revette, milyen erősen szorongatja a leány má­sik kezével az eszkimó-dárdát. A leány te kész a harcra. Mindez nevetésre kényezeritetfce Phi- lipet és a leány csodálkozva nézett rá, hogy min nevethet ilyenkor?... Nyilván megértette a duigo.tj mert a bő kámzsa nyomban újra elte­mette"" az arcát és ujjai erősebben fonódtak rá Philip ujjaira. Negyedóra hosszai, -olyan gyorsam haladtak, ahogyan Oéiie csak birta. Philip meglepetéstől tartott és kétezer is megállt olyan helyen, ahol láthatatlanok maradhattak és visszatekinthe­tett. Később is mindig a legritkább ligeteket választotta és elkerült minden helyet, amely búvóhelye lehetett volna dárdahajitóknak. Újabb félmérföldnyi ut után hócipők nyomaira akad­tak a havon. A nyom derékszögben metszette az ő irányu­kat és Philipnek torkába ugTott valami amint a nyomok fölé hajolt, A másik eszkimó nem hócipőben járt erre!... Ez maga nem lett vol­na még meglepő, mert a hó kemény volt, mo k assz inban te könnyen lehetett járni. A megle­pő az voUt, hogy ezeket a nyomokat itt nem eszkimó lábbelik hagyták a havon. A nyomok ugyani® hosszúak, keskenyek voltak. A hóba mélyedt nyomok nem. sze’es narvalbőr-talptől származtak, hanem finomabb karibubőr-szijjak- tóL És, ha ezeket a lábbeliket, eszkimó viselte, akkor fehér embertől szerezte őket! Ekkor még egy fölfedezésre jutott Philip- Az, aki itt járt előtte, hosszabb lépésekkel ment a hócipőben, mint ő szokott. Es most már nem bírta leplezni az izgalmát. — Nincs az az eszkimó, aki ilyen nyomokat hagy! — mondta. — Az eszkimók gyorsan jár­nak, de ha hosszuakat kell lépni, akkor hasz- ,navehetetlenek,. Ezek itt fehér ember nyomau. asszony bejelentette a bíróságnak, hogy férje hajlandó visszavonni a föll ebbe zést, ha a bíró­ság megengedi, hogy ő, az asszony, ülheese le helyette a három napot így a három nap biz­tos a rendőrségnek és az embernek is biztos az állás. Hohó! A biróság nem fogadta él a látszólag kecsegtető ajánlatot. A biróság elutasítóra a cinkostárs ajánlkozását. A biróság kötelezte a férjet, hogy személyesen jelenjen meg színe előtt. Társadalmunkban minden bűnöző szemé­lyesen felel. Társadalmunkban nem lehet szó megváltásról. A bíróság ítéletéről nincs jelentés. Nem lehe­tetlen, hogy az öröklött emberi gyöngeség, amit „emberi belátásinak neveztek el profán bölcse­lők a tizennyolcadik század második felében, megfertőzte a ezóbanforgó egyeebiróság ideg­rendszerét is, de mégis bízunk benne, hogy a társadalom egységes igénylése jut kifejezésre ;i bírósági emelvényen. Eszerint pedig a bűnöző nem bújhat ki régi bűnözésének felelőssége áléi. azon a nevetséges címen, hogy most már dolgo­zik és rendes ember lesz belőle. Hová jutnánk! Hogy engem megszólítson eg\ rongyos ember az uccán, azzal, hogy munkanél­küli és hogy három napja nem evett és a végén kiderül, hogy nincs neki engedélye! Szerencse, hogy a hatósági ellenőrzés vigyáz a szivemre •különben én is áldozatul esnék öröklött embei! gyengeségemnek. Sándor Imre, A vizsgálóbírókat hallgatták ki a iasiszía- por mai tárgyalásán Briinn, májúé 24. Az áilambirőság a fasiszta por mai tárgyalásán a vádlott Teeák zászlós feleségé* hallgatták ki, aki a kaszárnya-támadás éjszakáján"’ történetéről tett vallomást. Kobziuek sokat jái hozzájuk és a kaszárnyatámadás előtti este i - GeidUel és Ruzicska József sofőrrel jött eL Az el­nök aztán megkérdezte tőle, tud-e arról, hogy Kobzinek egyizben Zsidlochovicbe akart menni, amikor ott tartózkodott a köztársasági elnök é= „teljhatalmat akart kérni az elnöktől az állam vezetésére". A tanúnak erről nem vo-lt tudomása, csupán annyit tud, arait 3, férjétől hallott, hogy Kobzinek gyakran beszámíthatatlan és bolond. Majd Tesák Otília tett vallomást és anyja után ö is megerősítette, hogy Kobzinek, aki négy évig járt a házukhoz, — szélsőséges természet. Majd Papica Károly dr. vizsgálóbírót hallga.it. ■ ki az állambiróság, aki annakidején résztvett a ka szárnya-puccs kivizsgálásában, A vizsgálóbíró e! mondotta, hogy a vizsgálati jegyzőkönyvbe pontosan azokat az adatokat vetette be, amiket a vádlottak mon dottak el kihallgatásuk alkalmával A vádlottakra senki sem gyakorolt preesziót *a vizsgálat során és azok háborítatlanul beszélhet­tek, Azt beismerte, hogy a Jegyzőkönyveket alá irást& előtt oem mindig olvasta, föl a vádlottak előtt, mivel arra sokszor nem volt idő. Azt is elis­merte, hogy sokszor nem vette be ezó&seri-nt a vád lottak vallomását ,csupán a vallomások lényegét Utána Hermansky János dr. bírósági tanácsost, a vizsgálóbirák közvetlen főnökét hallgatták ki, ak a fővádiottak elleni vizsgálatot vezette. A bírósági tanácsos szerint a vizsgálat és a vádlottak kihall­gatása teljesen az előírások szerint folyt le és a jegyzőkönyveket mindig felolvasták a vádlottal, előtt. Átlagosan napi nyoíc-tiz órát vettek igényb ■ a kihallgatások és a vádlottak, miután külső, erő szak nélkül tették meg vallomásukat. vagy Bram J-ohnson járt erre!... A szörny-ember nevének említése és Philip kézmozdulata a lábnyomok felé megértő kiál tájét csalt Oéiie ajkára. Nyomban lehajolt, a nyomóik fölé és fürkésző tekintettel vizsgál g~a ti.:-; őket. Aztán fölpillantott Philipre és a. fejét ráz­ta. — Nem, ez nem Bram Johnson! — A leány a cipő nyomára mutatott és kettétört, egy fa gallyat. Philip most már emlékezett. Bram ci pŐinek egyike erősen szögletes volt elöl. Ennek pedig semmi nyoma sem volt. a havon. Tehái nem Bram járt erre. Philip egy ideig határozatlanul állt. Tudta, hogy Célie figyeli őt és szeretne valamit Iee vasni az arcáról, Valami láthatatlan erő arra nógatta, hogy tovább kövesse a különös cipő nyomokat. A cipők gazdájának — akár ellen ség lesz, akár jóbarát, — bizonyára lesz fegy­vere, Egy puska, néhány töltény: nagyon so­kat jelentene kettőjüknek ■ <. Hirtelen elszán;a magát — Keletnek ment, nekünk pedig észak felé ke® keresnünk a faiházat — mondta, rámutat* va a nyomokra., — De utána, megyünk. Szük­ségem van a puskájára. Mindennél jobban biáuy- zik nekem: éppen most-, hogy téged megtalál­talak. Megyünk utána,., Ha csak árnyéka is lett volna, benne a této vázasnak, most az is eltűnt. Mert a hátuk mö­gül különös, hahózó kiáltás hallatszott Nem olyan ordítás, mint az eszkimóké. Kurtán is­métlődő, meesz-ehangzó kiáltás volt és volt. ben­ne valami a dobveréeből. Meg lehetett, borzon­gani a, különösségétől. És távolról, nyugat fe­lől felelet érkezett, rá: — Hűm ... hűm... hu-u-um ... Fél perc alatt mintha tiz különböző helyről feleltek volna. Aztán megint a hátuk mögül hallatszott. Célie megszorongatta Philip kezét- ő is épp ugv megértette a. dolgot, mint a férfi. Egyik eszkimó rábukkant a halottakra. Ellenségeik gyülekeznek a hátuk mögött! ... -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom