Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)

1933-05-25 / 120. (3230.) szám

5 1933 májas 25, csütörtök. %ra-g,m-Mag^ar-ttiWíAI> A képviselöház megszavazta a házszabály-szigorítást A parlament jogainak korlátozásával szemben a parlamentarizmus szuvere­nitását követelte Törköly József magyar nemzeti párti képviselő Prága, május 24. A képviselöház ma letár­gyalta a házszabályok módosítására vonatko­zó javaslatokat. A vitában csupán ellenzéki képviselők vettek részt. Szövetkezett ellen­zéki pártjaink részéről dr. Törköly József és Dobránszky János képviselők szólaltak fel. Az ülést Stanek elnök délelőtt féltizenegy órakor nyitotta meg. Napirend előtt Baum- gartl uj német szociáldemokrata képviselő, az elhunyt Pohl utódja, letette a fogadalmat. A házszabályok módosítására vonatkozó két kormánytöbbségi javaslatot Stránsky cseh nemzeti szocialista képviselő ismertette a kommunisták állandó közbeszólásaitól za­vartatva. Horpynka néimet nemzeti párti képviselő volt a vita első szónoka, akinek szavát a né­met szociáldemokraták és a kommunisták zajongása miatt alig lehet megérteni. A ja­vaslat ellen beszélt. Krumpe német keresz­tén yszocialista a javaslatokat a koalíció sze­génységi bizonyítványaként aposztrofálja- Utána dr. Törköly József magyar nemzeti párti képviselő mondotta el beszédét. Törköly József beszéde — A kormány politikáját igazán jellemzi az, — mondotta a képviselő, — hogy a nagy bajokat apró tapaszokkal akarja meggyógyíta­ni. Azt mondják, hogy már a parlamentariz­mus is válságban vám és gyógyitása a házsza­bályok szigorítása. Reformálni akarnak és pe­dig in peius. ' A kevés szabadságát még kevesebb szabad­sággal akarják felcserélni. — A köztársaságban kezdettől fogva ménes parlamentarizmus. Az alkotmány csak látsza­tát akarja írott betűkkel igazolni annak, hogy a parlament a népakaratnak az érvényesülése törvényhozásban, hogy a parlament szuvere­nitása minden kétségen felül áll és hogy a demokratikus törvényeik alkotását tartja fő­feladatának. — A köztársaságban nihcsen parlamentariz­mus. Először meg kell teremteni. Meg kell tehát elsősorban alkotni azokat a törvényeket, amelyek magát a parlamentet a népakarat képviselőjévé és a parlamentarizmust és an nak a joguralom érdekében való működését lehetővé teszik. Elsősorban is meg kell csinálni az alkot- mányrevizióf, az nj választási törvényt, a választókerületek nj beosztását megállapító törvényt, meg kell hozni a választási bíró­ság jog- és hatáskörét újonnan szabályozó törvényt és csak azután, vagy pedig jnnk- timban ezekkel kell az ezen alaptörvények­nek nevezhető törvények megalkotásával együtt a házszabályrevízió kérdését is tár­gyalni. a hézszabátymédosifós részletei —- Az olyan módosítások, amiket a javaslat is céloz, hogy például nagyobb legyen a szab­ói'dim-áció. és amely azt határozza meg, hogy a parlamentben a leckét hogyan kedd föl-mondám, teljesen szükségtelenek. Ez a javaslat az inter­pellációk beadásánál és megválaszolásánál egé­szen megtévesztő intézkedéseket tesz, mert hi­szen előírja, hogy ha az interpellációt 21 kép­viselő aláírja, akkor azt nyilvánosan is tárgyal­ni l-eihet, ha a Ház többsége azt elhatározza. Na­gyon jól tudják, akik en-ne'k a módosításnak idevonatkozó paragrafusát megalkották, hogy az a föltétel, hogy ha a Ház megszavazza, csak egészen rendkívüli és kivételes esetben követ­kezik be, mert például a nemzeti kisebbségi képviselőknek interpellációját a Ház többsége sohasem szavazta é6 szavazza meg és így ezek a képviselők sohasem számíthatnak arra, hogy interpellációik nyilvánosan tárgyaltassanak. Ha részletkérdések tekintetében szükséges a módo­sítás, akkor nagyon csodálkozom az-on, ho-gy olyan részleteket nem láttak meg a javaslatot benyújtók, az alkotmányjogi bizottság és an­nak albizottsága, amelyek a parlament műkö­dését úgyszólván illuzóriuseá teszik. — Közismert dolog, hogy a parlament mun­kaképessége nincsen semmiféleképpen sem ki­használva. Hetekig, sőt hónapokig szünetel a parlament működése és amikor végre a végre­hajtó hatalom nagyhegyesen hozzájárul a par­lament összehívásához, akkor azt csinálják, hogy a törvényjavaslatokat úgy és olyan idő­pontban adják a törvényhozóknak rendelkezé­sére, amikor már nincs többé fizikai idő arra, hogy az a képviselő, vagy szenátor az illető törvényja­vaslattal behatóan foglalkozzék. Nekünk, magyar nemzeti kisebbségi törvényho­zóknak még az a nehézségünk is van, hogy a törvényihozás munkáját képező törvényjavasla­tokat és indítványokat, amiket a kormány kép­viselői nyújtanak be, a mi nyelvünkön nem is közük velünk. Pedig a német nemzeti kisebb­ségnek a .kormány javaslatai és indítványai mindig német nyelven is kiadatnak. — Az szintén nagy sérelem és rossz munka­beosztás, hogy a parlamentet sokszor csak egy félórára hív­ják össze és ezért a szlovenszkói és ruszin- szkói képviselőknek tizenhétőrás utat kell megtenniük. — Az a mentalitás, amely a kormányt az említett indokokból házszab ály mód ősi t ásra készteti, amely a sajtószabadság megnyirbá­lását, a kolportázsjog megvonását, a jogtalan cenzúra jogtalan kezelését célozza, amely a község választási rend olyan megváltoztatá­sát kívánja, hogy a választók akaratán kívül a választás hatályának időtartamát a válasz­tók megkérdezése nélkül egyszerűen hatal­mi szóval még további két évre kitolja és hatévi időtartamúvá változtassa, amely a községi bírák megválasztásának hatályossá­gát a kormányhatóság jóváhagyásától teszi függővé, amely törvényes eljárás nélkül a hatalmi tényezőknek diszkrecionális jogot akar adni a megbízhatatlanoknak jelzett tisztviselők és bírák elbocsátására, csak azt igazolja, hogy a hatalom a demokratikus ön­kényuralomnak teljességét akarja kiépíteni! Csak azt igazolja, hogy a kormány lelkiisme­rete rossz és ezért minden igaz vagy igazsá­got hirdelő szót el akar fojtani. És végül azt igazolja, hogy a többség szavazatát kényszer utján akarja a felhatalmazásokkal való kor­mányzáshoz megszerezni, vagyis valójában a kormányzat diktatúrára törekszik. Dr. Fajnor Vladimír, a legfelső bíróság elnite mondotta egy nyilvános beszédében, hogy a köztársaságban a jog. a törvény és az igazság elve visszavonulóban, a hatalom és főképp a politikai hatalomnak elve elö- nyomulóban van . Ezzel a mentalitással, amely a végrehajtó hatalmat fokozó törvényalkotást céloz, telje­sen igazolva van az, amit dr. Fajnor mondott és én ezt innen, a fórumról hangsúlyozom, hogy az egész világ tudja meg, hogy ezt a meg­állapítást nem mi, egy nemzeti kisebbség tagjai, de a legfelső bíróság elnöke teszi és hogy e megállapítás tényálladékának a hátrányait mi, nemzeti kisebbség tagjai szen­vedjük a legjobban. Végtére is a köztársaság Elnöke mondotta akkor, amikor a Reichsrat- nak még tagja volt, hogy a kisebbségnek nincs más fegyvere, mint a fórumról kikiál­tani azt, ami törvénytelen, igazságtalan és jogtalan és amire a kisebbségek tagjai el vannak ítélve, hogy elszenvedjék azokat. A jog fensége, a joguralom biztonsága a köztársaság megalakulása óta hiányzott és hiányzik ma is. Mert mi is az a joguralom? Az a közállapot, amely Angliában van, ahol a jog és csakis a jog és nem a szeszély 'kor­mányozza a népeket és a népek is egyedül csak a jog szerint kivannak kormányoztatni. Ahol az állampolgárokat csakis törvénysér­tésért lehet büntetni, de másért nem. Ahol a kormánynak nincsen arbitrárius hatalma, ahol a kormányt diszkrecionális jogok úgy­szólván nem illetik, mert ahol diszkréció van, ott tere van az önkénynek is és a kor­mányhatalom diszkrécionális hatalma a köz­társaságban éppúgy mint a monarchiáiban az alattvalók törvényes szabadságának bizony­talanságát jelenti. — Nálunk ilyen érteleimben a joguralomról beszélni sem lehet. Ahol a személyes szabad­ság védelme teljesen tökéletlen, ahol egyes le­tartóztatottaknak hónapokig sem mondják meg, hogy miért vannak letartóztatva; ahol az igaz­ságügyminiszter évekkel ezelőtt elismerte, hogy a rendtörvény módosításra 6zorul és a felső bí­róságok jogki terjesztő magyarázatait helytele­neknek mondotta és a reformációt beígérte, de három év óta semmi sem történt, ellenben be­harangozták a rendtörvény megszigorítását; — ahol sajtószabadság nincs, de a hatalmi poli­tika érdekében gyakorolt jogtalan cenzúra van, ahol a kolportázs betiltásának kérdését nem a jog és törvény irányítja; — ahol nincsen ön- kormányzat, mert a hivatalos és kinevezett ta­gok és az az uj törekvés, hogy a községi bírá­kat ki fogják nevezni, illetve a felettes ható­ságok a választást jóvá fogják hagyni, az illu- zoriussá teszi; — ahol a legfelső biróság elnö­kének kijelentése szerint nincs bírói független­ség; ahol a legfelső közigazgatási biróság dön­téseit a végrehajtó hatalom nem respektálja; — ahol ezeket a döntéseket nem lehet kivárni, mert a benyújtott panaszra csak három év múl­va következik döntés, amikor arra már sok­szor nincs is szükség; ahol a népek önrendelke­zési joga konfiskálva van; — ahol a közigaz­gatási tisztviselőiknek joguk van olyan cselek­ményeket, amiket a törvény nem deklarál bűn- cselekménynek, bűncselekménynek minősíteni; — ahol az adóvégrehajtónak joga van, hogy uton-utfélen megmotozhassa az adózót és a nála talált pénzt, ha az egy harmadik személy­nek a tulajdonát képezi, vagy pedig megélhe­téséhez szükséges, minden kímélet nélkül dve­hesse; — ahol a parlament mindenhatósága he­lyet a végrehaj tóhat alom mindenhatósága grasz- szál; — ahol az egyenlő elbánás elve úgy ér­vényesül, hogy a nemzeti kisebbségek másod­rendű polgárok; ott meg lehet állapítani azt, hogy a jog uralmáról beszélni sem le'hett, ott a Macht geiht vor Recht élve érvényesül. A rimaszombati eset — Az ilyen állapotok 'között természetes, hogy nem nagyon jó lábon áll a törvény tisz­telete és hogy maguk a hatóságok működnek közre abban, hogy a törvény tisztelete és a törvényibe vetett hit csökkenjen. — Rimaszombat képviselőtestületét három és fél évvel ezelőtt feloszlatták. A feloszlatást egy kormánybiztos, kinevezése követte. A kormány- biztosi éra harmadik évében a kormánybiztos kétmillióért eladta a város tulajdonát képező villamostelepet a Stredosloveniská közhasznú társaságnak. Ez ellen a cselekedet ellen felleb­bezéssel élt a város lakossága, de a pozsonyi or­szágos hivatal a föliebbezést elutasította. Az országos hivatal az elutasítás indokolásában hivatkozik az 1886. évi XXII. t.-c. 61. szaka­szára, amely a magyar községi törvény és azt mondja, hogy a hivatkozott szakasznak máso­dik és harmadik bekezdése a csehszlovák köz­társaságban le érvényben van. Az említett sza­kasz azt mondja, hogy ha egy községnek kép­viselőtestülete föl lesz oszlatva, akkor az uj választás egy éven belül el nem maradhat, ki­írandó és megtartandó. Vagyis ez voltaképpen kategórikus imperativus arra, hogy egy év eltelte előtt az uj választásnak meg kell történnie. Ez a hivatkozás világosan bizonyítja azt, hogy a szlovenszkói országos hivatal nem respektálta a törvényt, de igazolja azt is, hogy tudatában az érvényes törvénynek, hagyta, hogy a tör­vénytelenség tovább folyjék, hagyta, hogy a 'kormánybiztosnak uralma, dacára annak, hogy a törvény világosan kiírja, hogy az csak egy évre terjedhet, további két évvel meghosszab­bít ód jék és a kormánybiztos működésének har­madik évében, amikor már két éve ipso iure megszűnt minden joga és hatásköre, jogtalanul elkövetett jogi cselekedetét, a város vagyoná­nak eladását jóváhagyta! Jóváhagyta dacára annak, hogy a legfelső közigazgatási bíróság döntése is kimondja, hogy a kormánybiztos jog- és hatásköre csak a folyó ügyek intézésére szoritkozhatik. — De tovább megyek. Három és fél év után végre kiírták Rimaszombatban a községi vá­lasztásokat. A választások megtörténtek, azok jogerőre is emelkedtek, tehát Rimaszombatnak törvényesen és jogerősen megválasztott képvi­selőtestülete van. Megválasztották a községi bírót, helyetteseit és a községi tanácsot. Ez el­len a választás ellen egyesek kifogással éltek. A 'kifogás folytán a másodfokú politikai ható­ság megsemmisitette a választást, május 2-án, azonban az erről szóló végzést a közérdek ellenére, rejtett indokból visszatartotta egészen e hó 20-ig. Ezt az intervallumot fölhasználták a hatalmasok arra, hogy a kormánybiztos le­mondott és az ő helyére egy uj kormánybiz­tost neveztek ki akkor, amikor nincs is föl­oszlatott képviselőtestület és amikoT úgyszólván 'kétheti idő múlva úgyis bekövetkezik az uj választás és az uj választás folytán az uj önkormányzatnak az elöljáróik ■részéről történő átvétele. Hát ez is világos törvénysértés és példa arra, hogy a törvény a hatalmi politikának csak arra való, hogy azt kijátszák. Hát kérem, ahol joguralom nincs, ott kény­uralom van. És miután demokrácia van a köz­társaságban — legalább a köztársaság állítja ezt és a kormánypárti szónokok és miniszte­rek mindig ezt a tételt hangoztatják — tehát egész találó az az elnevezés, hogy itt demok­ratikus önkényuralom van. — Igaz az, amit Fajnor Vladimír dr. a leg­felső biróság elnöke mond, hogy ebben a köz­társaságban a jog, a törvény és igazság elve visszavonul óban van. Az igazság kérdése pél­dául erősen érintve van a nemzeti önrendelkezési jog elvénél. A nemzeti önrendelkezés joga megilleti min­den népet, az nem lehet kétséges, hiszen azt elismeri a köztársaság elnöke is minden írott munkájá­ban. Azt mondja a köztársasági elnök ur, hogy az erőszaknak és hazugságnak meg kell szűnni úgy a beléletben, mint a külpolitikai életben! És mégis azt látjuk, hogy ennek az intelem­nek abszolúte semmi foganatja nincsen. Hát engedőimet kérek, nekünk jogunk van, hogy felemeljük szavunkat az ellen, hogy velünk szemben a jog, a törvény és igazság nem ér­vényesül. Amíg ezek a rendelkezések, amíg a parlamentarizmusnak a szuverenitása nincsenek meg, amig a jog, törvény és az igazság velünk szemben nem érvényesül, addig mi nem fogadhatunk el ilyen jelentéktelen házszabálymódositást. — Nekünk tiszta a célunk, mi tisztán állunk mindenki előtt. Mi igenis nemzeti önrendelke­zési jogunkat akarjuk érvényesíteni és amig annak igazsága meg nem jön, respektáljuk az alkotmányt, respektáljuk a törvényeket, telje­sítjük állampolgári kötelességeinket, de az igaz­sághoz valló jogunkat, az igazságot követelő rendelkezéseket követelni fogjuk. — A törvényjavaslatot nem fogadom el. A további vita Jelűnek német gazdasági párti kifogásolja azt, hogy a módosításokkal a nyelvkérdést nem oldották meg. Knirsch német nemzeti szocialista kijelenti, hogy a parlamentarizmus visszaesésének a koa­líció az oka. Stetka kommunista után Dobránszky János ■országos keresztényszocialistapárti képviselő emelkedett szólásra. Beszédét legközelebb rész­letesen ismertetni fogjuk. Ostry cseh iparospárti, Kopecky, Süvka és Hadek kommunista képviselők beszéde után ■Stránsky előadó zárszavában részletesen vála­szolt az elhangzott beszédekre, majd a Ház gyorsított eljárással első és második olvasásban elfogadta a házszabály módosítá­sára vonatkozó két javaslatot. A képviselőház legközelebbi ülése kedden délután lesz. A takarékossági bizottság újabb trései Prága, május 24. A parlamenti takarékos- sági bizottság hetes bizottsága újból fölülvizs­gálta az 1933. évi, már elfogadott állami költ­ségvetést és elhatározta, hogy javasolni fogja a kormánynak az egyes költségvetési tételek leszállítását és a kiadásoknál való fokozottabb takarékosságot. A bizottság 350,737.115 korona megtakarítást követel éspedig 122,223.115 ko­ronát a költségvetés keretein belül, a fönnma­radó részt az állami üzemeknél. A hivatalos kommüniké szerint a hetes bizottság által még az ezévi állami költségvetés előtt örtént törlé­sekkel együtt eddig az eredeti költségvetési ja­vaslatot 1.25 milliárd koronával csökkentették. A takarékossági bizottság egyúttal foglalkozott a kormány átiratával, amelyben a munkaköl- csönre befolyt összegek hováforditását részle­tezi. Kommunista veszély a német nemzeti szervezetekben Berlin, május 24. A Telegraphenunion jelenté-e szerint a kommunisták egyre nagyobb' szá r.bnn je­lentkeznek a nemzeti szervezetekbe és belüli öl akarják megbontani egységüket. A fiatal német nemzetiek Vineta nevű berlini egyesületben a kom­munista bontóakció annyira elhatalmasodott, hogy az egyesület vezetősége elhatározta annak feloszla­tását. Ez azonban nem ment simán és valószínűleg a rendőrség lesz kénytelen beavatkozni, hogy a szélsőséges elemek megszervezkedéeét rn gaka- dályozza, 25.000 német emigráns Franciaországban Páris, május 24. A Németországból Frano'aország ba menekült emigránsok száma 25.000 re em:lke- dett. Naponkint átlag újabb hetven emigráns érke­zik Párisba. A kormány elhatározta, hogy külön miniszteri bizottságra bízza a menekültek elhelye­zését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom