Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)
1933-05-04 / 102. (3212.) szám
4 lm májm t, umrttS. KOMMENTÁROK icinii „BÁL A SAVOYBAN" A bál n«m a Saroytvaa volt, bánéra áfceüen- •en, a pozsonyi eztahásban, még hoszA ilaroosdl: a szlovák ifjúság egy része a hitleri Né- aetonszág mezében jelent meg és igyekezett aegtisztitaai a színházak az idegen elemektől. Izegény magyar színdarabok, szegény pecti zinészek és színésznők! Most rájuk jár a rúd, lolott az európai színpadok eddig nem tudtak léikül ük élni. Nem akarom ez alkalommal a iszta irodalmi nívójukat védeni Megvan a magánvéleményem a magyar export-darabok lég- lagyobb részének relatív értékéről, 6 jól tudom, rogy a világjáró magyar színészek tehetsége csak ötvenszázalékos értékben 'bontakozik ki a ivalda fényében, a másik ötven százalék a színigazgatók hivatalában bonyolódik le, ha zerződést kel kötni, vagy ügyes reklámban és az önmenedzselésben jelentkezik. Mindez mel- ékes a mostani viszonylatban* Elvitathatatlan, hogy a magyar darabok és a magyar színészek jelentették az európai színházak mindennapi kenyerét., a mindennapi kenyeret a szó szoros értelmében: a színházak ‘belőlük éltek. Volt hogy a hárommillióé szubvenció ellenére remeiül AU & pozsonyi szlovák nemzeti színház ügye. Ha nem magyar darabot adnak, akkor egy premiér bevétele 1514 korona, a Thais- opera reprizekor (pedig a darabot francia irta) 778 korona folyt be a pénztárba, egy angol darab második előadásán 550 korona, egyszer pedig 74 korona. Istenem, ezekből az összegekből nehéz megélni, olyan után kell nézni, ami dohányt hoz. Fatális ügy, hogy a legmegfelelőbbek éppen a magyar színdarabok. Miért jár a pozsonyi szlovák és cseh közönség előszeretettel magyar darabokba, ha azután tiltakozik ellenük? Ha ez igy nem hipokri- zis, legalább következetlenség. Viszont a magyar darabon más „kivetnivalót** a legminuciózusabb szlovák hazafi sem találhat, minit azt, hogy magyarok írták. Sértőt, vagy akár csak kirívóan magyart senki nem láthat a jól megcsinált exportdarabokban, amelyek szinte túlontúl kidomborítják a nemzetköziséget, olyannyira, hogy néha már a magyarok csóválják & fejüket miattuk. A vörös posztó Pozsonyban és másutt nem lehet a darab tárgya, ami esetleg indokolt volna, hanem kizárólag a darab származása, ami igazságtalan. Ha nincs bántó a darabokban, akkor mi fáj? Az, hogy jók? Az, hogy tetszenek? írjon jobbat, aki tud. Az úgynevezett magyar darabok nem „nemzeti dara- bok“, nincs bennük politika, ó, én 'láttam már nemzeti darabokat. Itt Prágában, a Nemzeti Színházban. Früstükre tíz magyart ettek meg benne a színészek és úgy szidták a magyart, mint a bokrot. A prágai közönség dicséretére kell mondani, hogv ezek a rigorózusan soviniszta darabok Prágában is a — hetveonégy- koronás darabok közé tartoznak. A magyarok viszont a sok-sok ezres darabok közé, mert jók, mert senkinek az érzelmeit nem bántják, mert nem soviniszták, s ellenük legföljebb az irigység beszélhet, semmi más. Szvatkó Pál. A MOTORKERÉKPÁR rajtuk kívül csemegedarab, idealizmussal telt daTab, kísérlet és próbálkozás, de ők jelentették 3. strapa-színdarabokat, a strapa-színészeket. Beváltak. Mindennapra hordták őket., a vrizis esőjében, a politikai szélvészekben, az irodalmi irányváltozások áprilisi idejében, rajtuk nem fogott semmi, az eső lepergett róluk, a szél ném járta át őket. Egyes helyeken most szabadulni akarnak tőlük, Berlinben a színészektől, Pozsonyban a színdaraboktól is. Szegény Alpár Gitta: néhány hónap előtt még tenyerükön hordták a németek, ma nem akar föllépni Berlinben, — Pozsonyban pedig az ifjúság egy törpe kisebbsége nem engedi. Seba.i, ( bajÁa. Gitta, hangja mégis szebb és 'nemesebb narad, mint az a lárma, amivel az egyhuron- üdülök Berlinből és Pozsonyból kizavarták. Mást nem akarok a pozsonyi rendzavaró fia- a ság szemére hányni, csak következetlenséget. Drasár igazgatót azzal ölik, hogy túlontúl szereti a magyar darabokat és a magyaT sziné- ízeket. Szegény igazgató. Bizonyára nem poli- ikai előítéletek vezetik, ha, igy tesz, egyezeti en jó igazgató akar lenni e félszemmel a kaszaira figyel. Má.r pedig a kassza a legjobban a magyar szánd arabo k alatt telik meg, erről Drar ár nem tehet. Pozsony sem tehet róla, mert íz egész világon igy van, e nem a „magy&rón**- ?ág az oka, hanem az, hogy a magyar színjátszást mindenütt szeretik. A svédek nem ma- gyarónok, mégis állandóan magyar ezlnd arabokat játszanak. Prágában tavaly egyezerre négy-öt színházban ment magyar darab, tizen- n-.-gy cigányzenekar muzsikált, e egy pesti film - - francia változatban — éppen most fut nagy sikerrel a mozikban. — Egyszóval a pozsonyi fiatalság következetlensége az, hogy nem tudja ;í nevelni a, közönség ízlését, nem tud más vonzót nyújtani s mégis meggátolja a kasszadara- bek előadását. Drasár igazgató kimutatta, Irta: NEUB, Miikor a szűkszavú, kövérkés állami hivatalnok a gazdag orvos elegáns villájába vőlegényként vonult be, rokonság és barátok egyhangú Ítélete az volt, hogy jól cselekedtek. Nemcsak gazdag, hanem enerváltan intellektuális zsidó család: a fajprobléma békésen eugenetikus megoldása az okos orvos előitéletnélküliségét dicséri. Az állami hivatalnoknak kopasz volt a leje és hogy úgy mondjam, a lelke ís; a kétévenként ezer koronával avanzsáló apró burzsoa megbízhatósága garantálta, hogy ebben a lélekben ném lakozik tüske és tövis; a külső garantálta a belsőt, szerény testi kifejezés a lelkit. Megfelelt a beléje helyezett bizalomnak és várakozásnak és az első esztendőben kivételesen békés ikrekkel igazolta, hogy nem kívánja forradalmi intézkedésekkel ostromolni a világot, vagy az após villáját. Csökönyös nyugalommal és tisztességtudással tolta a gyermek- kocsit rövidebb séták alkalmával, vagy pedig vaknak iható, de alapjában bölcs elszántsággal túrta a nagy villakert földjét, nem hede- ritve az ellenfajosan pergőnyelvü intellektuális anyósra, aki mindent kifogásolt, mert nem jól fogta meg ax ásót, nem jó helyen kezdte a munkát, szóval, mindent rosszul csinált, hiszen Állalmi hivatalnok volt a vő. Ax ikrek mélységesen árja béketüxéssel hallgattak és igy tettek tanúságot apjuk igaza mellett, de néma ikreknek az anyós és nagyanya sem érti meg a szavát. így történt, hogy az első év elmúltával a pergő nyelv intellekhia- litása és a konokul árja tisztesség és elszántság, kisember 'és gazdag környezet közt nem került összeütközésre a sor: az ikrek ittlétének meggyőző ténye, a vő szerénysége és véKJEB PÁL gül az anyósnak az utolsó pillanatra elraktározott okossága, amellyel megmentette a szituációt, meggátolta, hogy gonosz és megrontó hatalmak a családi béke puskaporos hordójába belehajitsák a fajprobléma égő kanócát. A gazdag orvos eugenetikának gondolta lánya házasságát —, nem szabad megengedni, hogy a faji probléma megölje a vór- felfrissités eszméjét. Ezt mindenki tudta: az öregek, a fiatalok, a cselédség és az ikrek. Mi, szomszédok is tudtuk és előre megmondtuk, hogy ebben a hivatalnokban nem lehet csalódni és hogy nincs fajiprobléma, ezt csak azok találják ki, akik műsoros kabarét ígértek és nincs artistájuk és művészük, már pedig egy konferánszié egymagában 'nem műsor... Tudtuk, megmondtuk és igy múlt el másfél csendes év, amelyek, az ikrek fejlődését, tekintve, az eugenetika győzelméről tanúskodtak. Ez év februárjában a villa kertjében kibújtak a hóvirágok. Napról-napra figyeltük, hogyan nőnek és nem sejtettük, hogy fejlődésükkel gyönyörűen kihajtott a villában a fajprobléma: elmélyült, mint a hóvirágok hagymája ós felütötte a fejét, mint e kedves virág kelyhe, szint kapott és illatozott, virult A gazdag orvost rajtakaptam, hogy Zollschan fajelméletét tanulmányozza és hogy meghozatta Sombartot; az intellektuálisan mindent előre megmondó anyós nyelve nem pergett, de összevont szemöldök alól szikrázó szeme dörögte a közeledő és elháríthatatlan vészt; a hivatalnok nem vette kezébe a kerti munka szerszámjait és legfeljebb három lépés távolságból szemlélte bizonyos ellenszenvtől nem éppen távolállő merengéssel a gyermekkocsit, mintha ehhez az ügyhöz semmi köze sem lenne; a fiatalasszony felváltva sirt és pergette a nyelvét, annak dacára, hogy férjétől megtanulta az árja jólneveltséget —, pergett, mint az anyja a jó, békés évben. Az ikrek olyat tettek, ami ritkaságszámba ment: felültek a kocsiban és mereven nézték a fejte* ményeket. Mi történt? Csak nem a német hatás? ,. Hát nem- Az történt, hogy a tél muf- távai eljött látogatóba a vő tornatanár bátyja egy vidéki városból, egy bivalyember, az izmok fanatikusa. Az történt, hogy vele hasonlította össze a vöt egy este a fecsegő meggondolatlanság. Az történt, hogy a kopasz és konokul szerény állami hivatalnokban felszabadultak azok az indulatok és szenvedélyek, amelyeknek mindenkor a faji probléma tisz-' tázása a vége. Hogy ő gyenge és rövidlátó és hogy reszket a keze? Három évig volt a fronton, amikor az após, persze Prágában, teljesített „szolgálatot4* golyómentes kórházban. Hiszen csak rá kell nézni, milyen vézna! Tipikus degeneráltság az intellektus felé és az erős testiség rovására... Több szócsata végzetével a vő azzal terítette le a családot, hogy: motorkerékpárt fog venni, igy bizonyítva százkilométeres vakmerő órasebességgel a különbséget, amely, igenis fennél és fenn fog állni minden tudományos maszlag dacára a két faj közt. Csitították, vissza vontak mindent, autót ígértek sofőrrel — hiába. Az ő dolga, ha halálra zúzza magát! — büszkélkedett. De a család dolga, ha nyomorékká lapítja magát! — ellenkeztek. Nem használt semmi beszéd, ezt a problémát meg kellett oldani. Tegnap aztán motorkerékpár száguldott tüzesen, szenvedélyt okádva a villa felé, rajta a kopasz, konokul elszánt hivatalnok. Néhány percig a villában tartózkodott, aztán felült és elvágtatott. Ma két szolgáló vitte utána a koffert: válnak. Kötötte magát a motorkerékpárhoz, rehabilitálásának szerinte egyetlen eszközéhez. A család a gyerekkocsi mellett döntött. A fajprobléma végzetes arányokat öltött. Az anyósnak újra megeredt intellektuálisan pergő nyelve; az orvos sarokba vágta Sombartot és Zollschant; a fiatal- asszony keservesen sirt. Az ikrekre nem gondolt senki, pedig ők adták meg a végleges választ a rengeteg kimondatlan kérdésre és ők oldották meg az ősi problémát: torkuk szakadtából ordítottak és amennyire másféléves gyerekektől telik, harcban álltak egymással a kocsi arénájában. Az őket körülvevő világ és e világgal együtt én is csak ebben a történelmi pillanatban fedeztem fel a lesújtó, de megmásíthatatlan valót: az egyik iker negroid volt és az anyjára hasonlított, a másik szőke és az apjára ütött. Azonmód megértettem a motorkerékpárt. Persze, ha az ember veleszületett, könnyelműen eugenetikus optimizmusánál fogva ezt csak másfél évvel később veszd észre... — Értékes műremekeket loptak egy newyorki múzeumból. Newyorkból táviratozzék: A brooklyni Inetitut oí Arisból több értékes festményt loptak el, köztük Rubens, Van Dyk és Fra Angelico képeit. A rendőrség erélyes nyomozást indított a tolvajok után és szikratávírón értesítette a műremekek ellopásáról az egész ország rendőrállomásait. AZ ARANYCSAPDA 1AMES ©. CilMWÖ©© HEOÉMYE (8) ' — M'sziö ... revolvert... kést... másképp megölni... Farkasok... nagyon éhesek lenni... Bram éppen a célvonalban állt odakümn, A gonosztevő nem beszélt hangosan vagy fenyetőén. de Philip hideg és halálos elszántságot érzett a. szavai mögött. Tudta, hogy őrültség olna azzal szembeszállni. Braunnak a farkasok nemcsak előnyt jelentettek, hanem bizonyságot is. Ha Philip még kételkedett volna ebben, amint ott állt, revolverét fölemelve a nyílásnál, kételyét nyomban elűzte három farkas megjelenése harminc iábnyira a nyílástól, óriások voltak a maguk fajtájában és amint a három í-zörnyeteg szemben állt az ő menedékhelyével, láthatta fehér fogaik csillogását. Egy negyedik, ngy ötödik is csatlakozott hozzájuk, aztán ket~ tesével-hármasávai következtek a többiek, mígnem egész nagy csapat állt szemközt vele. Nyug- hatati a rakodtak, vonítottak és az állkapcsaikat csattogtatták. Philip tudta, hogy csak Bram tartja vissza őket, pedig egyetlen szavát, egyetlen parancsát sem hallotta. Amint ott bámészkodott, hirtelen egy kigyószerü árny bontakozott ki a levegőben: Bram. húsz lábnyi hosszú ’-aribu-bőr ostora megosattant a farkasfalka födött. Az ostorpottogásra a falika szétszóródott és Bram újra megszólalt; — M‘szíő.., a revolvert... kést... mert elengedem a farkasokat... Álig ejtette ki Bram ezeket a szavakat, mikor Philip revolvere már röpült is a levegőbe f's oda zuhant a hóra. — Itt van, öreg — felelte Philip. — És itt van a kés is. kiloccsan tani az ő agy velejét Az, hogy Bram nem válaszolt az ágyról tett kérdésre, még nem volt elég megnyugtatás neki Megismételte a kérdést, ezúttal hangosabban, de választ most sem kapott Amint felgöngyölgette takaróit, nem tudta elnyomni a nevetését. Micsoda jelentést fog irni a kerületi parancsnokságnak ... ha ugyan megéri! Bram Johnson fölvette a revolvert és a kést. Ugyanabban a kezében tartotta az ostorét, és a dorongját. Philip fölhasználta az alkalmat, fölszedte gyorsan az ágyát és kiment a hófúvás elé. — Jó reggelt, Bram! Üdvözletére a, farkasok morgása felélt, amitől megdermedt a vére, bár belső izgalmának minden jelét igyekezett elrejteni Bram előtt. Bram eszkimó nyelven réripakodott farkasaira és hosszú ostorával újra az orruk elé pattintott. Aztán erősen ránézett foglyára. Philip most látta először azt a zöldsrinü tüzet, amely Bram szemeiben csillogott. Bram abban a percben kész lett volna gyilkolni. Egy elhibázott szó, egy, elhibázott cselekedet, — és Philip menthetetlen! Bram a maga erős toxokhangján, a félvérek tájszólásában megkérdezte tőle: — Miért lőni... az este? — Mert beszélni akartaim veled, Bram — felelte Philip nyugodtan. — Nem azért lőttem, hogy eltaláljalak. A fejed fölé céloztam. — Beszélni... akartál? — kérdezte Bram és minden szót szinte erőltetve ejtett ki. — Miért... beszélni? — Meg akartalak kérdezni, miért ölted meg azt az embert, ott lenn a, God‘s Laké mellett? OhuroMllből jött... és megölték... farkasok! Philip ujjai a zsebében játszogattak. A farkasok mögötte álltak és nem mert megfordulni. Baljós némaságuk hatott rá olyan dermesztőén. A vadállatok várakoztak: állati ösztönük megsúgta nekik, hogy a parancs, amelyet epedve várnak, ott lebeg már gazdájuk vastag ajkain. A revolver és a, kés kihullott Bram kezéből. Csak az ostort és a dorongott fogta. Philip elővette a bőrtárcáját. — Elvesztettél valamit... mikor a minap ott táboroztál Pierre Breault háza közelében — mondta és nehézkesnek, különösnek érezte a saját hangját. — Utánad jöttem,.. hogy átadjam neked. Megölhettelek volna... mikor a fejed fölé lőttem. De én csak meg akartalak állítani. At akartam adni neked... ezt! Odatartotta Bram elé a.z nranyhurkot... ym. FEJEZET Az utazás végén Fél percig megkövültén állt ott Bram Johnson. Tekintetét levette Philipről és a csillogó hajfonatra meresztette. Vastag ajkai most először maradtak nyitva. Mintha nem is lélekzett volna, A félperc elteltével kihullott, kezéből az ostor is, a dorong is. Még mindig rámeresztette szemeit a hajifonatra, mint valami varázslatos holmira, lépett egyet, élőire, aztán még egyet, majd kinyújtotta kezét és — elvette Philip kezéből a, hajfonatot, Nem szólt, egyetlen szót, sem. De szemeiből eltűnt a zöldes csillogás. Széles arcának vonásai megiágyultak, vastag ajkainak kegyetlensége megenyhült, amint magasra tartotta az aranyos hurkot, úgyhogy a, napfény megcsillant, rajta. Ekkor látta. Philip azt, amit a természet mosolynak szánt Bram arcán. A különös ember még mindig nem szólalt meg, mikor a selymes hajfonatot rátekerte ■egyik vastag ujjára és betelte valahova a köpönyegébe, Philip jelenlétéről mintha egészen megfeledkezett volna. Fölemelte a revolvert, egy pillanatra erősen szem ügy re vette, aztán mordult egyet és messze dobta, a síikon. A farkasok eszeveszetten rohantak utána. Bram el- haiitotta A VÁftt. íie MÍAtí ttvI,-, f.V,« <w..niV 1— Jyat törne — a térdére tette Philip puskáját 'és egyetlen mozdulattal eltörte. — Ördögöt! — morogta Philip. Düh fogta él és egy pillanatig hajlamos lett volna rávetni magát az óriásra, hogy megvédje a miaga tulajdonát. Ha néhány perccel ezelőtt védtelen volt, most már egészen azzá lett. De abban a pillanatban eszébe villant, hogy Bram pusztító munkája azt jelenti, hogy az ő életét megkíméli, ha csak egyelőre is. Másképp Bram nem tette volna meg mindezt. Philip elnémult, mert érezte, hogy minden beszéd hiábavaló lenne. Bram végre rátekintett és odamutatott a hócipőire, amelyeket Philip előző este a hófúvásra helyezett. Ezzel és egy morgással biztatta Philipet, hogy készüljön az induláshoz. A farkasok visszatértek és figyelmesen várakoztak. Bram ostorpattintással fogadta őket és mikor Philip elkészült a hócipőkkel, intett neki, hogy menjen elől, föl északnak. Hat lépésre mögötte Bram haladt, kétszer akkora, távolságban Bram mögött a farkasfalka. Philip most, hogy érzékei megnyugodtak és ütőere egyenletesebben vert, kezdte megitólni a helyzetet. Mindenekelőtt csaknem nyilvánvaló volt, hogy Bram nem egyenrangú utítársnak tekinti, hanem foglyának és neki valami rejtelmes módon meg kell mentenie a maga életét. Két mérföldnyire a nagy hófúvástól ráakadtak a gonosztevő széles szánjára, amelyért, nagy kerülőt tettek. Ez meghökkentette a csendőrt. A falka. gazdája, nyilván számított arra., hogy ismeretlen ellensége üldözni fogja és ehhez alkalmazta a maga. hadmozduiatait. De akkor miért, nem támadta, meg őt a, karibii elejtés*1 után? Figyelte Johnsont, mint befogta, a farkasokat, amelyek szót fogadtak neki, mintha csak kutyák lettek volna. Valami különös pajtásságot, szinte érzelmességet észlelt rajtuk ember- szörnyeteg gazdájuk iránt, Bram csak eszkimó nyelven beszélt, velük és beszéde úgy hangzott, mintha, száraz csontokat, ütügetett volna egymáshoz. Egészen elütött azoktól a mély torok- hangoktól, amelyekkel Bram a ehippewyan és a félvér-íájszólást beszélte. YY?^I _l- 11-1A kést utána dobta a, revolvernek. — Az ágyamat jae dobjaim ki? — kérdezte, ftetteneti-e, erőfeszítéssel igyekezett jókedvűnek látszani. De nem tudta elfeledni, hogy az e6te utána, lőtt Bram Johnsonnak és ezért föltételezhette a gonosztevőről, hogy az most hajlamos Szavai elhangzottak, mielőtt, el tudta, volna fojtani őket, Bram nagyot hördült. Olyan volt mint a vadállat fölmozdulása. A zöldesszinü fény erősebben csillogott szemeiben, r- A csendőr *= mondta. =. A csendőr... •rracxt-A^AofeR-Hiw®
