Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)

1933-05-04 / 102. (3212.) szám

lm május 4,jssfltöirWfc TO^M-MaG^AR-HIRLAK Jiüxdetem a Jtlount Zverest megvívásáért A Himalája a föld legfiatalabb hegysége s állandóan emelkdöben van 4 Dyhrenlurt-exped&ció szenzációs felfedezése a 7459 méteres Jongsong- Peahon — A Himalája a föld leghatalmasabb vízválasztója (2) Egy óinddai monda elmeséli, hogy P,ra- dzsapati, amikor az ©get és földet megterem­tett©, még élő lényeket is teremtett: hegy­magasságu száklatömböket szakított ki a földből, szárnyakat ráköti rájuk és ezeket a szárnyas hegys.zörnye'tegeket íelhajitotta a levegőbe. Itt azonban nagy bajokat okoztak, csillagokat sodortak le- Ekkor Pradzsapati önmagából megteremtette az embert. Az em­berek aggodalmaskodva húzódtak össze az ingadozó földön. De a barátságos istenek se­gítettek nekik. Az emberek vidáman örven­deztek az istenek ajándékainak, amikor hir­telen az alázuhanó csillagok mögött a kőször­nyetegek zúgva, mennydörögve csapódtak a földre- Borzasztó -robajjal tört össze minden és a föld alapijaiban remegett. Az embereket rettentő borzadály járta át, a földre zuhantak lés maguk az Istenek is elrepültek- Csupán lódra isten, az erős, állott szilárdan a nagy zűrzavarban, üstökűknél ragadta -meg a szár­nyas szörnyetegeket, ahol csak érte őket, erős kézzel letépte szárnyukat és szétszórta a levegőibe, ahol azok felhőként szálltak to­vább, mint az égi istenek játékszerei. A szárnyuktól megfosztott sziklatestek azonban a földre zuhantak, vad összevissza­ságban halmozódtak fel, nem tudtak mozog­ni, megmerevedtek és hatalmas súlyúkkal mint óriási kőhoirgoinyokkal a földbe ágya­zódtak- be és most mint égbetor.nyosuló hegységek védelmezik a gyönge ember ki­csiny házát. Amint a gyermek anyjához hú­zódik. amint a folyóvíz a tengerbe igyekszik, úgy tapad a felhőszárny a hegységhez, amely­nek egyszer szervi része volt. így keletke­zett a Hiamlája, a szilárd, a felhőkben gaz­dag indus hegyóriás. így szól az -indus monda. A későn született gyermek A monda k öl l ője mintha megérezte volna azokat az ősi természeti erőket, amelyek felfoghatatlan nagyságban bontakoztak ki, amikar Magas-Ázsiának óriási sziklavárait felib v *■] vOz í ák. A föld nem tud hatalmasabb ta­nukat felmutatni fűzből született erői mel­lett. mint gyermekeit, a hegységeket. A föld az örökké fiatal anya, aki kimeríthetet­len rfővel mindig uij életet teremt. Olyan megrázkódtatások közepette. amelyek az emberi értelem számára felfoghatatlan ere­jűek voltak, emelkedtek a hegységek a ten­gerekből és a föld mélységeiből a magassá­gokba. Évmilliók száguldottak el, mint a földt-c-rrén-etem napjai, mialatt uj és uj fáj­dalmak rázták meg a vajúdó földanya testét és majd itt, majd ott egy-egy óriási hegység emelkedett- fel a magasba­Föld linknek ilyen későn született gyerme­ke a Himalája is. Mert bármilyen különösnek tűnik fel az első pillanatra az a gondolat, hogy ez az óriás, az összes gyermekek közül a legnagyöbbik, a föld legfiatalabb hegysége, de úgy van. Rög­tön megértjük, ha figyelembe vesszük, hogy a hegység-ek keletkezésében, felépülésében két munka folyik szakadatlanul, az építő és a kihordó munka. Amint az ember születik, fejlődik és elpusztul, úgy születnek és pusz­tulnak a hegységek. A legrégibbek, a geoló­giai őskorban születtek, a szó szoros értelmé­ben a földdel váltak egyszintűvé. Mások, régi hatalmas hégyóriások, amelyek eredetileg az égig holtozódtak. most mélyen meghajlott há­tukkal tisztes aggkoruknak nyomorék tan-ui (Skandináv alpok)- Csupán a fiatalok és a legfiatalabbak tekintenek el büszkén messze vidékek felett mint ©gbenyuló hegyóriások. Ha a föld őstörténetét az órakor tizenkét órá­jába szorítjuk, a Himalája Születése az utolsó órának utol­só percében történt. A földtörténet órái már leperegtek, az ar- cbaikum. az őskor, a palezoikum, az ókor, a mezozoikum, a középkor -is. évmilliók múltak el és akkor röviddel a tizenkettedik óra előtt, a földtörténet legfiatalabb korában borzalmas forradalom rázta meg a földanya testét. Hatalmas feszültségek -repesztették, a nagy gyűrődések, amelyek már előibb is fej­lődőben voltak, alakot öltöttek és a tercierben, a harmadkorszakban föltor­nyosulnak a föld leghatalmasabb gyűrt hegységei: a Uocky Mountains, a Pyreneu- sok, az Alpesek, a Hindukius s a többiek és végül mint méltó zárókő, az óriási Hi­malája. Megmagyarázhatatlan, óriási erők tűrték fel északról dél felé ható nyomással a Himaláját és Ma-gasázsia sok sziklafalát, ivüket déli elé nyomták ki, a Himalája ivét, az iráni ivet, a Hindukus ivét és még sok más hegyivet. A romboló erők munkája És már a keletkezés idején, aztán a hegy­ségek képződése után nyomban munkába lépnek a romboló erők, ■az aiátörő vizeik és a tenger mélyéből fel- emelkedő sziklafalba évezredes munkáival mély szurdokokat rágnak, a gyűrt hátakat láncokká alakítják, mintha egy nagyszerű szobrász dolgozott volna itt vésőjével, kirágják a gerinceket, hátakat és szeszé­lyes alakú csúcsokat, mig a hegységek mai kép® kialakul. Perszé ez a munka pillanatig sem szünetel. Panta rhei, minden folyik, minden átalakul, ahogy Herakleitos mondotta. A víz mellett még más erők is szorgalma­san dolgoznak a hegységek külső képének kialakításán. A föld legújabb korában egy­másra következő jégkorszakok következnek, Pencfc, a berlini egyetem nagyhírű morfoló- gusa három ilyen jégorszakot tételez fel. A jégkor a hegymagasságokat örökös hóval vonja be, amelyek tömegei önmaguk súlya alatt jéggé fagyva mint jégfolyófc. gleccse­rek csúsznak alá s a tenger színe felett 2000 méter magasságig nyújtják le nyelvüket amely itt megolvadva hegyi patakokat táp­lál. A hó a 3600 méteres határon imint a csa­padék állandó formája mutatkozik. A glecs cserek és lavinák, a sziklarepedésekiben robbantó jég mind, mind azon dolgozik, hogy lerágja, lehoirdja a hegységet. A jégkor után a diluviuim korszaka következik a föld törté­netében, a kiima melegebbre fordul, a gleccse­rek határa a magas völgyekbe húzódik visz- sza. A jégkorszaknak emlékei azonban a Himalájában nem olyan számosaik, mint az Alpesekben, elsősorban hiányoznak az A1 pesek gyönyörű tájképi díszei, a hegyi ta­vak és a mi Tátránk tengerszemei. A tengeti parányoh kagylói — 7459 méter magasságban Mindazokból, amiket elmondottunk, már látjuk, hogy a Himalája egy nagyon „sok­oldalú" hegység ivszerüen gyűrt- és lánc­hegység, amellett még peremhegység is, mert éles ellentétben aiz előindiai táblavidék­től, mint mereelken lalázuhanó perem áll a hegyekben gazdag Magasázsiának szélén. Mindezek a terciieavkorsmkban kelfekezett lánchegységek — ebben már nincs Semmi kétség — a tengerek mélyeiből emelked­tek fel. amelyek a hegyképződés előtt és annak hosszú tartama alatt a 'lerakódások tömegét nyelték el. mivel fenekük mind mélyebbre — Székelési zavarok, bélgörcs, puffadtság, gyomorszédülés, izgalmi állapotok, szividegesség, félelemérzés, bódultság és általános rosszullét ese­tén a természetes Ferenc József kese- rüviz a gyomor és bélcsatorna tartal­mát gyorsan és fájdalom nélkül kiüriti, a vérkeringést előmozdítja s tartós megkönnyebbülést szerez. Korunk leg­kiválóbb orvosai a Ferenc József vizet úgy férfiaknál, mint nőknél és gyer­mekeknél teljes eredménnyel alkal­mazzák. F\ Ferenc József keserüviz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható. és mélyebbre sülyedt. Ezek a lerakódások összepréselődtek, meggyűlöd téik és végül fel­felé emelkedtek talán már a gyűrődés alatt. A Dyhrenfurth professzor által vezetett 1030. évi nemzetiközi Himalája-expedició, amely a Kangcsendzönga megvívását tűzte feladatául (az elmúlt héten jelent meg a német könyvpiacon az expedíció története: Bauer: Dér Karnpf Uim Kangchendzönga cí­men), a 7450 méter magas Jongsong Peak megmászása és tudományos vizsgálata köz­ben szenzációs megállapításra jutott. Az ex­pedíció előtt valóságos reveláció volt, ami­kor kiderült, hogy a Jongsong Péak egész csucstrapéza mész­ből álll, méigpediig ez a mésztakaró északról, a tulaj- doukéipeni Kangcsendzönga kristályos kő­zeteiről tolódott a Jongsong Peakre. Közép- ázsiáoak hegyhullámai tehnt valóban észak­ról déli irányban mozogtak, tehát' Tibetről a bengáli sikság felé. A tibeti határ em° mésaképződményeiben a triász-, jura- é kréta formáció van főleg képviselve. Ezek kétségtelenül tengeri üledékek, parányi tengeri állatok kagylóinak maradványai. Tehát egy 7459 méter magas hegységnek, amely 2600 méterről magasabb a Mont Blanonak aránylag „fiattal** tegeri üledé­kekből való sapkája van. A geológiai korok beosztásában, a geológiai időszámításban természetesen egészem más mértékkel dolgozunk, mint az emberiség tör­ténetében. Amikor tehát fiatalkorú hegység­ről beszélünk, a geológiában ennek egész más értelme van, mint a történelmi felfogás­ban. A Himalája azonban nemcsak gielologiat értelemben fiatal. Dyhrenfurth professzor véleménye és meggyőződése szerint törté­nelmi értelemben i« fiatal hegiység a Himalája. A Himalája most is emelkedőben van Általánosan érvényes és számtalan geoló­giai kézikönyvben lefektetett felfogás az, hogy minden hegységet az atmoszférikus erők (a szél és viz cseppfolyós és szilárd for­májában) fokozatosan lehordanak. A Himalájában azonban az emelő erők túl­súlyra jutottak a lehordó erőkkel szemben. Dyhrenfurtíh abban a szilárd meggyőződéi­ben van, hogy a Himalája emelkedése még most is, tehát a geológiai jelenben, folyamatban van. Ha néhány évtizeden át pontos megfigyeléseket, méréseket végez­nénk, akkor kiderülne, hogy a Himalája csúcsai állandóan növekszenek! És ha évenként csupán néhány centiméter­nyi is ez a növekedés, ez a néhány centimé­ter néhány ezer év alatt már jelentős számot tesz ki. ezer esztendő pedig a föld történel­mében nem több, mint a rövidéletü ember szempontjából a pillanat. Ennek az emelkedési elméletnek segélyé­vel különböző nagyon érdekes tényeket tu­dunk megmagyarázni- Amint előbbi cikkünk­ben mondottuk, a Himalája kiemelkedő ma­gassága ellenére nem vízválasztó, a vízvá­lasztó a tőle északra fekvő sokkal alacso­nyabb magassági vonulaton van. Emlékez­zünk csak az Indusra és a Brahmaputrára, amelyek a Himalája északi oldalán erednek és szörnyű mélységű furdalékvölgyibem törik át a Himalája óriási láncát. Hogy lehetséges ez? A viz a geológiai őskorban sem folyha­tott hegyre fel! Az emelkedési teória kinieri- 'ő feleletet ad: Ezek a folyók már délre "oÍvtak akkor, amikor még nem állott az ut- ülibán az égnek tornyosodé óriási hegylánc i és a ihegy emelkedésével lépést tartottak. A Egyre dagadnak a bukaresti Skoda-afíér hullámai Bukarest, május 3. A Skoda-gyárak buka­resti vezérképviseletének afférjában tegnap a katonai ügyészség Pctrován ezredest, a had- ügyminisztérium egyik osztályvezetőjét hall­gatta ki. Az ezredes Súlyosan terhelő vallo­mást tett Sarbu ezredes ellen, akit mára idé­zel* be az ügyészség és előreláthatólag le is fogják tartóztatni. A katonai ügyész tegnap közölte Masekkel, hogy amennyiben ma sem hajlandó vallomást tenni, elrendeli fogvatar- tását és beszállittatja a jilavai fogházba. Sze- leczky fogságát megszigorították és mint kém- gyanus egyéntől megvonták az eddigi ked­vezményeket, úgy bőgj- ezentúl nem látogat­hatja meg öt senki és nem étkezhetik kívül­ről. délen húzódó hegyi övnek emelkedése és a főláncnak magasba növekedés© tehát, annyira fokozatosan történt, hogy a folyók ugyaneb­ben a tempóban rágták be völgyüket az előt­tük lassan emelkedő hegy.pupba és így meg­tarthatták folyásuknak irányát. Már régóta mind valószínűbbé és valószí­nűbbé, a magyar Ötéin Aurélnak és Svon Hedinnek ázsiai expedíciói óta pedig szint© bizonyossággá vált, hogy közbülső Ázsia fokozatosan kiszáradáson megy végig. Ahol egykor virágzó föld volt, ott most vi­gasztalan sivatagok terülnek el, a föld leg­borzalmasabb sivatagjai, a Takla Makan és a Góbi. Most ezt a folyamatot is megérthetjük- Amíg a Himalája nem érte el mai magassá­gát, a monszum ennek a területnek legalább a déli részét bejárhatta és csapadékot hozha­tott ide. Az egyre magasabbra tornyosuló láncok azonban Belső Ázsiát most teljesen elzárják az esőt hozó szelek elől és a kiszára­dás igy egyre fokozódik, most is tart, mert a hegység most is folyton emelkedik. A legnagyobb esőzések hazája Amilyen jelentéktelen a Himalája mint vízválasztó, annyira fontos szerepet tölt be mint klimaválasztó. Különösen fontos jelenség a délnyugati monszun, az a szél, amely Ázsiában, külö­nösen pedig Indiában lép fel, még pedig szabályosan félévenkint. Magas-Ázsiának légkörében keletkezik an­nak következtében, hogy az északi földgömb forró nyári ideje alatt Ázsia pusztákban gaz­dag belső földtömegéi erősebben melegsze­nek fel, miint az Indiai óceán víztömege. Eme forró földtömegek felett a levegő óriási osz­lopokban emelkedik a magasba s a légáram­lás törvényei szerint a légüres térbe most az óceán feletti hidegebb levegőtöm egek igye­keznek behatolni. így áramlik be Indiába, különösen annak keleti felébe, az ásszá mi szögletbe, a föld esőben leggazdagabb zugá­ba a délnyugati irányú monszun, amely az­tán a Himalája óriási falához csapódik és azon igyekszik felfelé kúszni. Asszámban az eső évi mennyisége 1900— 1200 centimétert tesz ki, inig nálunk az eső évi átlaga mindössze 90 centiméter. A Himalája délkeleti peremén a csapadék mennyisége csaknem mindenütt egyforma. A délnyugati monszun lecsapódásának tulaj­doníthatjuk, hogy a hóhatár a déli oldalon alacsonyabbra száll (4900 m). mint az észa­kin (5600 m), holott ennek a fordítottja vol­na a természetes. Ez nagyon szépen tükrözm dik vissza a gabona- és növényhatárban, amely a tibeti oldalon 4600 —5290 m, a déli oldalon 3700—4600 méter között van. Mivel a csapadék mennyisége nyugat felé csökken, nyugaton a hóhatár magasabbra száll. A fel­szállás közben lehűlő és felhővé sűrűsödő nedves monszunáram 1 atok olyan bőségben öntik alá terhüket, mint sehol a földön más­utt bármiféle légáramlás és ez a csapadék a mélyebb légiókban mint eső. a magasabbak­ban mint hő válik ki. Áprilisban és májusban kezdődik a monszunnak ez a bőséges csaparlékszáttitá- sa és szeptember-októberben ér véget. A Hugh Ruttledge expedícióról közölt utolsó jelentésünkben olvastuk, hogy a monszun­havazás az expedíciót már elérte s az expedíciónak a nagy Rongbuk-gleecser tövében lévő főbázisát elvágta a külvilágtól. A monszun tehát rákapaszkodik a Himalá­jára. felhőtöm egei vei behatol a mély völ­gyekbe,- átjut a főgerincen is és Tibet legdé­libb szegélyén is mutatkozik, d© mélyen mar n©m hatolhat Tibetb© és ezért mondjuk, hogy a Himalája a földkerekség leghatalma­sabb kMmaválasztója. I>r. Vécsey Zoltán, 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom