Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-02 / 78. (3188.) szám

T»R?:<í?!M\G^ARH1RM33 1983 ipröíg f, vtágpap. 6 A TA B A N Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest) A-zok kedvéért, akik nem ismerik pontosan Budapest topográfiáját, megmondom, hogy Tabánnak nevezik azt a kis városrészt, amely a Gellérthegy északi oldalának alján, a Nap­hegy nyugati lejtőjén s a közte és a Várhegy közötti völgyben fekszik.. Határai tehát: az Erzsébet-hid budai hídfője, a Döbrentei-tér, az Attiia-körut a Horváth-kertig, felfelé a Naphegy fensikja. délfelé a Gellérthegy me­redek lejtője. Ez az egész városrész az el­tűnésre van ítélve már vagy negyedszázad óta. Telkeit már jóval a háború előtt kisajá. ti tóttá a főváros, megcsináltatta, úgy mond­ják a szakértők, tüneményes szépen a lebon­tott házak, jobbanmondva viskók helyébe építendő uj villanegyed terveit s ha közbe nem jön a háború, már finom villák serege állna ott. Most a hatóság újra megkezdte a tárgyalásokat, fölmondott a kis házak lakói­nak s minden kilátás megvan rá. hogy egy­két év alatt leíborotválják az egész rozzant háztömeget s elkezdik az építkezést. Buda­pest arcáról ezzel megint eltűnik egy régi színfolt. Vita folyik, hogy ezt sajnáljuk-e, vagy örüljünk neki. Vannak, poétikus lel­kek, aki szomorú rezignációval veszik tudo­másul a régi Tabán eltűnését. Tudniillik a Tatbán körül vagy harminc évvel ezelőtt valóságos kis legenda keletke. zett. Költők, újságírók, festőművészek ke­resték Budapest romantikáját. Pest olyan rohamosan modernizálódott, nemcsak épüle­teiben, hanem embereiben is, hogy ott már nem lehetett megtalálni a nyomát sem. Át­mentek tehát Budára s felfedezték a Tabánt. Itt megtalálták, amit kerestek: azt a helyet, amelyre kivetíthetik a bennük élő roma inti- kavágyat. A Tabánban vannak kis földszin­tes házakkal megrakott szűk kis uccácskák, a házak düledezők, az udvarok sötétek, pince­levegő jüek, de van bennük egy-két búslako­dó fa, esetleg oleander a dézsában. Az uc­cuk nemcsak keskenyek, hanem meredekék is, a kövezetük az a bizonyok macskafej-kö- vezet, amely esküdt ellensége a cipőnek és a tyúkszemeknek. Korzónak alig 'alkalmasak ezek az uccák. Vannak azonban furcsa kis kocsmák, ahol bort mérnek csupán, ennivalót a vendég hozzon magával. A boruk azon­ban jó, — legalább is megvan a régi hírneve, hogy jó — még abból az időből, amikor a budai hegyek tele voltak szellővel. Itt van az a nevezetes kocsma, melyben állítólag a legjobb halászlét főzik, aminek bizonyságául pléh-lábasban tálalják a vendég elé. Még megvan itt a lámpásos ember, aki este póz­nára akasztott lámpával kiséri haza a ven­dégeket. Valamikor, mikor még nem volt az uccácskákon rendes világítás, ez a derék ember nélkülözhetetlen szolgálatot teljesí­tett, mert a budai bor csakugyan jó volt és olcsó, a távozó vendég feje nehéz, lába bi­zonytalan. Ma, a villamos villágitás korában az ember is, a lámpás is csak a romantika célját szolgálja. Elmúlt idők ittmaradt cső­körén ye, akár maga az egész Tabán. Sok apró suszterbolt, petróleum szagai kis .szabó- iizlet jelenti itt az ipart és kereskedelmet. A foltozó varga arról ábrándozik, hogyha egy­szer egészen uj cipőt csinálhatna! A tabáni bennlakó a pesti látogató szemében a tipikus égimódi kispolgár. Legendák szólnak róla, hogy egy életen át nem megy át a pesti ol­dalra. Lakása az idillikus nyugalom színhelye olajnyom a tokkal a falon, ősöktől örökölt bú­torokkal, az ablakon kinézegető halováiny,1 ábrándos kisasszonyokkal, akik 'várják a másik világból iövő szerelmes lovagot. írók mind sétáló, a bennlakók mind soványak és sápadtak. Gyereket, piros pozsgásat, erőset nem láttam egyet sem. Az ablakokon kiku­kucskáló nők, ha fiatalok, ha öregeke, nem a szerelmi sóvárgástól haloványak, hanem a sok munkától, rossz lakástól, nélkülözéstől. Az élelmesebbje átjár Pestre, hivatalba, üz­letbe, varrómüihelybe. A Tabánban nem le­het kenyeret keresni. Az a gyanúm, hogy a Tabánt csak azok szeretik, akik csak kirán­dulni járnak bele. Hogy lakói zúgolódnak, , in;Bili unni ii mert ki fceM belőle költözni? Természetesen Megszokták és aligha találnak másutt olyan olcsó lakást. Szegény ember nem egészséges 'lakást keres, hanem olcsó lakást. Lehet hogy van még ott néhány tipikus régi fajta figura, de alighanem osak a pesti kirucca­nok kedvéért. A romantika szép dolog. Annak való, aki ráér 'képzelődni és érzelmeskedpi. A Tabán romantikája meg éppen külön valami: iro­dalmi fikció, azok fantáziájában él, akik a nagyváros realitásából menekülve keresve keresnek valami régit, idillikust, a fantáziá­ját izgatót. Az élet nem romantikus. Az élei fontosabb a romantikánál. Én bizony nem sajnálom a Tabánt. A fő­város jól teszi, ha lebontatja. KOMMENTÁROK ★ ★ ★ Megismerkedtem a nadrágos nővel Egyelőre csak zárt helyen láttam onagysá- gát az uj divat szerint öltözve: férfinadrágban. Nagyon érdekes volt. A nagyságos asszony föl­tétlenül együtt akaT haladni a korral, amit meg­tehet, mert sok pénze van, — s az együtt-hala- dás céljából ezerháromszáz korona árban férfi- zakót és férfinadrágot csináltatott megriadt szabójánál. Az öltözet napokkal ezelőtt elké­szült, de ő nagyság a nem mer vele kimenni az uccára. Tehát néhány vendéget magához hívott s a vacsorán megjelent uj díszében. A férje mosolygott, a vendégek természetesen a legna­gyobb elragadtatásuknak adtak kifejezést, (ti­tokban súgták oda egymásnak: „borzalmas11 — ami, mellesleg szólva épugy nem volt igaz. mint a túlzott elragadtatás) s a feketénél, miközben a nagyságos asszony elmagyarázta a női férfi- ruha szerkezetét (belső zsebek egyáltalán nincse­nek, a nadrág oldalt záródik és derékban össze­húzott) megindult a vita, illetve a csevegés az uj divatról. Néztem öuagyságát. Karcsú, kisportoít alak­ja hibátlanul érvényesült a feket-eesikos szürke nadrágban és a sötét felsőkabátban. Nem volt kellemetlen, sem izgató, a nő megjelenése de- cens maradt. Láttam, hogy őnagysága erőlteti a természetességet, mint azok a nőik szokták, akik hévül ugyan ráadtak és mohón figyelnek környezetük valamennyi apró-cseprő jelére, de kívül' nyugadtak és látszólag érdektelenek, mint egy ezui-ndián. Őnagysága kitünően betanulta a férfimozdulatokat, A férje mesélte, hogy kez- détben figyelmeztette a leülésnél, hogy a fér­fiak máskép ülnek le. A járásnál korlátozni kel­lett a női ringáet. A cigarettát máskép szájba tenni. A nyakkendőt szorosabb csomóba fonni. A nadrágot felhúzni a leülésnél, vigyázni a húgra ég a lábakat keresztbe tenni, ő nagysága szerint mindez nagyon könnyű, 'könnyebb, mint a bonyolult női ruhával való bánásmód, « egyál­talán —- ezt sóhajtva mondta — nagyon köny- nyü férfinak lenni, ö például két nap alatt tökéletesen beletanult. Kitűnő érzés ez igy fér­fiállapotban. mintha örökké, meggyőződéssel az volna. Egyenesen apának érzi magát. Rendben van, gondoltam, nem érdekel, hogy őnagysága lelke mennyi uj stimuláns birtokába jutott az uj dressz folytán. — de mit szóljak ón a jelenséghez? Bévülről irtózatosan nevet­nem kellett, fölényesen vihogni, amikor őnagy- ságával együtt álltam zsebretett kézzel az egyik sarokban, s versenyt krákogtunk, fütyürésziünk, lomba ülési pózokat próbáltunk ki, — mint fér­fiak szokták egymás között. Szenzációs, hogy milyen kicsiny egy nő férfi ruhában. Elenyé­szik. Törpe. Az embernek az az érzése, hogy ha •megérinti, hát agyonüti. Ugyanaz a különös fö’Iényérzet merült föl, amit a normális férfi érez, ha egy vézna, kis, gyenge, beteg férfi áll előtte, — mit akarsz te tniesök, agyon nyomlak te szegény manó! Nővel szemben a férfiaknak sohasem volt ez az érzése, amíg női ruháiban járt, de a férfiruhás hölgynél azonnal fölmerül a fölényérzet. Talán a ruha egyformasága teszi, amennyiben akaratlanul előidézi a kényelmes Összehasonlítást. Lehet. A férfimhás nő és a férfiruhás férfi egy kategóriában jelennek meg, s ekkor a férfi nagyon érzi a fölényét. Ezt akar­ták a nők? Ez az eredménye az „elférfiasodás­nak11? őnagysága kétszeres határozottsággal játékszernek tűnt, Nórának, akit gazdája mas­karába öltöztetett, mert igy kellemesebb vele eijátbzadozmi, maskarának, mint a vörös fra'kba öltözött majom. Bevallom, ez az érzés nem is volt kellemetlen. Éppen a férfiraha a nőm na­gyon kidomborította fölényünket. És örültünk a helyes kis újfajta kedves játékszernek. A férj később elmondotta, hogy ugyanez az ér­zése vol't s nagyszerűen érezte magát, ha nai- rágoe és zakkós feleségén legeltethette szemét. „Olyan romantikus14 — mondotta befelé vi­hogva. Közben őnagysága és udvara ropogtatta az érveket és az ellenérveket. A férfiak megje­gyezték, hogy jó, jó, de mit szólnak a mólét nők? A mólét férfiak is inkább'szoknyában jár­nának, mint az áruló nadrágban és kabátban., hát a nők? A lánjtoa és asszonyok tiz-husz szá­zaléka ennivaló lesz a nadrágban, de a többi? Amig az asszony szép és üde, amíg úgy hat, mint egy tizenöt-tizenJhat éves pompás olasz vagy angol kölyök, nagyszerű, de mi lesz ké­sőbb? őnagysága viszont hangoztatta, hogy a kövér nők pedig pukkadjanak meg. Végre va­lami, amit nem utánozhatnak. Ellenben őnagy­sága, ó dehogy, ő nem, — nem azért hordja a nadrágot, mert Malene Dietrich, ez az utálatos álbestia Hollywoodban kreálta, hanem mert praktikus. Különben sem uj dolog. Kezdetben — úgy harminc-negyven évvel ezelőtt — a nad- rágszerepekkel kezdődött a fejlődés. Azután egy otromba kísérlet jött, egy fából vaskarika: a nadrágszoknya. Közben a nők elkezdtek do­hányozni, e — csodák csodája — a nők nad­rágviselése ott tört először át. ahol a nő és a férfi 'legkevésbé egyforma, ha együtt van, de sőt nem is akar egyforma lenni, ellenkezőleg: a pizsamáiban. A pizsama nagy áttörése után következett a fürdőtrikó, amikor a kis szck- nyácska., mely amúgy is inkább jelképként és régi .erkölcsös idők emlékeként lebegett na­gyon korlátolt és semmitmondó minőségben a fürdő nők dereka körül, amikor ez a ..fölösle­ges11 ballaszt végkép lekerült a női combokról. Ma pedig, ugyebár, senki sem ütközik meg azon. ha téívi'Z idején a havas hegyekből falkákban beverődnek a sinadrágos nők a városokba, mint hajdan a fark ásóik. Tehát? Tehát mért ne jár­hatnának általában egyformán a férfiak és a nők? Ki tiltja ezt meg? Hói van az erre vonat­kozó szabály, törvény, dogma ég miegymás? El­végre mért erkölcsösebb az estélyi t-oalet, amely a szöveteknek, a tüdőknek és a selymeknek valóban csak jelentéktelen hányadát egyesíti s a csupasz női test úgy aránylik hozzá, mint a glóbuszon az óceánok a szárazföldhöz: ötször akkora, mint a ruha-kontinens, mért voina ez erkölcsösebb, ahol minden oldalról be lehet ku­kucskálni, sejteni és sejtetni, miért volna ez erkölcsösebb, mint az illúziót kizáró, biztos és befejezett nagy darab kompakt nadrág és bő- angol kabát? Az ókorban a férfiak és a nők amugyis egyformán jártak, a mával szemben, a különbség csak az volt, hogy mindketten szoknyában... Stop! Elég az érveikből. Nyert, őnagyt ágá­nak igaza van. Ha Julius Caesar, Hannibál és Mutáns Scevöla szoknyában járt, tényleg, igaz, miért ne járhatna Mártoné Dietrich ás a nagy­ságos asszony, nadrágban. Szvatkó Pál. Tavaszi divaiteva Becsben Krúdy Gyulából Kárpáti Aurélig könyveket írlak róla, igy tavasz tájban alig lehet az uccák on végigmenni, hogy fos bőállvány előtt iüő piktorral ne találkozna az ember. A Ta­bán tudniillik festői. Mert a festő, ha feste­ni akar. szebbnek talál egy düledező házikót, mint egy királyi palotát. Akik 'a Tabánt kívülről annyira szeretik, azok furcsán éreznék magukat, ha benne is kellene la kin lók. Mert belülről nézjve már ke­vésbé szép. Van néhány jókarban tartott polgárház, ezekben talán még őslakók élde­gélnek, de kenyeret keresni bizony bejárnak Pestre. A többi nyomorúságos proletár-ta­nra, szűk, nedves szobák, tüdővész-fészkek. Tegnap arra jártam, megfigyeltem, hogy a ki friss, egészséges ember az uocán jár, az Hogy a tavasz közeledte nemcsak a szétcsap verébgavalléroikra, de a komoly lehiggadt em­berékre is nagy hatással van, bizonyítja, Homé- rőstől kezdve egészen Harmath Imréig sok kis és nagy költő. Uja-bb időben, mióta a rádiót fel­találták, már nemcsak a nyomtatott poézis örül vagy szomorkodik a csintalan tavaszi emóciók felett, de — hála sláger komponistáink őster­mékenységének — még az éter is ettől a témá­tól hangos. Legyen az kora reggel vagy késő este, a nagy mindenségben legalább egy hul­lámhosszon tavaszról, sejtelmes érzelmekről; vi­rágokról dalol egy behízelgő bariton vagy fá­tyolos szoprán hang. Ezek után elvárható lenne, hogy az emberek valóban komolyán vegyék ezeket a tavaszi ke­délyt megváltoztató jelenségeket. De az ember, még itt is ember marad s még ennyi határozott állítással szemben is, csak kicsinylően rázza a fejét. Kételkedik, — pedig mennyire nincsen 0 0*37.3 hisiv.pn 37. p.cnfyfH7. plfvt. mÁo* a, 1PTn>rózniibh keretű is, teie van olyan példákkal, melyek teljesen beigazolják rózsaszínű-pápaszemes köl­tőink ámításait. Nem milliomos-fiu és szegény táncgörl házasságára gondolok, manapság ritka a milliárdos s néha a görlioe többet keres, mint egy nősülendő bankigazgató, —- de valóban megtörtént, kézenfekvő bizonyságok járnak a fejeimben. Például az osztrákok és a tavaszi mintavásár esete, nem elég bizonyíték arra, hogy kikelet táján optimizmus homályositja el a józan Ítélőképességet? A vásárokat eredeti­leg azzal a célzattal létesítették, hogy külföldi kereskedőket és látogatókat vonzzon, velük együtt főleg sok nemes valutát is. De hol va­gyunk ma már ettől? Hol van 1933-ban annyi vásárlóképes, külföldi kereskedő és .költekezni tudó látogató, hogy még szegény Ausztriának is jusson belőlük. Mikor a közeli és távoli szom­szédok is — az egyik lassabban, a másik gyor­sabban — de valamennyien a krízis és a tönkre- jutás felé haiadnak ... S eltekintve ettől, az a mellékkörülmény, hogy Bécsiben parlamenti krí­zis vau, uccasarkokon plakátok mellett szük- ségrendeletek kondorodnak, hői az állítólag ta- nulniváoyó egyetemi ifjúság, hol pedig az el­lenlábas párttagok verik be egymás és az érde­kelteknek fejét, ezek az újságok szempontjából érdekesek is, de vendégeket nem csábítanak! így is történt, pedig a kiállítás szép volt, a 12 napos vásár időtartamára összeállított színházi és egyéb programok s látnivalók egészen első­rangúnk. Divat témában nagyszerű volt a kiállítás má­sodik hetében megrendezett Kirupnik-féle szoká­sos tavaszi divatrevü.’ Knipník-modellek kis százalékban szoktak szerepelni, túlsúlyban a párisi darabok vannak, igy a bemutató minden szempontból érdekes és élvezetes. Mindig sok érdeklődőt vonz, igy az idén is zsúfolásig meg­telt a Koncerthaus nagyterme. Igaz, a látogatók legtöbbje belföldi volt, de mindez nem zavarta a revü premierhez hasonló hangulatát A felvonulást strandkosztümökkel, uj divatai trikód resszekikol és pizsamákkal kezdték, de mert ezeknek az ideje még messze a jövőben fekszik, most még részletesen nem számotok be a látott gyönyörűségekről. Csak annyit árulok el, hogy a pizsamáknak erős riválisa lesz a négy részes „Robes de plage11 stTandkompíé és a bébikötényekről lekopirozott strandkötény. E nyári érdekességek után az aktuális tava­sziak következtek, ízléses összeállításokban és az idén annyira kellemesen feltűnő egyszerű kivitelben. — A legtöbb kosztümöt, kabátot sőt ruhát is elálló zsebek díszítik, a szigorú fazon helyett pedig szines, tarka sálak, fonott díszíté­sek dekorálják a nyak kivágást. Praktikusak az újszerű rövidkabátok, a legombolható pelerinek, melyeket a ruhákhoz viselnek, a több tarka ka­báttal dolgozott fregOiUkoeztümök, a le és föl­vehető, különállóan dolgozott kepik, övék. uj­jak. Újszerű apartgombok, nemcsak ott, ahol átgoiriiboláshoz szükségesek, dé mint disz. min­den elképzelhető változatban s helyen szerepel­nek. Színek: kakátoknál: beige. drapp és szür­ke, a kosztümöknéls ruháknál: cseresznyepiros. A nyári ruhák mintásak, látni skót kockás, csikós, virágos mintájú selymeket és vásznakat is. Sá­padt pávakék, rózsaszín, halvánja&zürke, fehér és fekete a leheletszerű estélyi toalettek színei. Felsorolok pár modellt, melyek különösen nagy tetszéezt váltottak ki. A Krupnik-modellek közül, egy homokszinü kompié, piros csikós vá­szonnal díszített ruhával és bő paletóezerü há­romnegyedes kabáttal. Csikós vászonból készült fez ég kesztyűk egészítették ki az összeáll iáást. Feltűnően ízléses levendulakék gyapjú krepp paletta, azsur és hajtóka dísszel, hasonló színű gyapjú, zsorzsett ruhát azsur hímzésekkel dol­gozzák össze. A párisiak közül pedig egy Lan- vin-féle elragadó piros ruha, homokszinü vászon blúzzal és drapp-piros csikós kabáttal. Patou 'kreációi voltak: egy szürke angóra-komplé zöld pepita ribouklin kihajtóval és fezzel, egyenes vonalit drapp freskó-kabát piros préselt övvel és hosszúkás1 piros gombokkal, fekete gyapjú­mba, amelyen a díszt- élői végig le a szoknyáig, valamint a szűkén dolgozott ujjúkon a könyö­kig piros fantázia-gombok adják. A SchiapareUÍ ház elegáns barna prémgalléros zöld krep láto­gató köpenye nagy tetszést aratott. — Ugyan­csak egy szürke fresco kosztüm fehér kihajtó­val és sikkes pikémellénnyel. Auguste Bemard modell volt egy cseresznye­piros ribulddn-ruhia azéurhönzéssel és ezüst la­pokból összeállított Övvel. Egy szürke gyapju- ruhát. rózsaszín vászon-gallér, manzsetta s öv dí­szítettek. Ugyanabból készült a kesztyű is. Fe­kete marocain-toaJettet, piros és fekete pepita csíkokból] fonott öv, sál és manzsetta élénkített. Rövidujjas bő kabátja szintén pepita anyagból dolgozott. Barna imprimé kreációját, amely fisüszerüen keresztezett felsőrésszel és sima, gloknis szoknyával készült, egyszínű pliszíro­zott rilsSök díszítették. Worbh jelzésű modellként szerepelt egy bá­jos piros-kék-fehér pepita crépe de Oh int ruha kék gyapu crépe kabáttal és dísszel. Radványi Magda, . .a | »■ I Fe!kériüh azokat az igen tisztelt Előfizetőinket, akik igCil IZSftCJila XíhGK • az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy az ese­dékes előfizetést nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadókwatomunkhoz juttatni, nehogy a Ui i küldését be kelljen szüntetnünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom