Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-05 / 80. (3190.) szám

XII. évf. 80. (3190) szám • Szercfla « 1933 április 5 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 KC; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K6 fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Kö. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prágáik, Panská ulice 12. 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice 12. 111. emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖMYCIM: HÍRLAP, PRAHA Szovjetorosz bajok (sp.) Prága, április 3. Az elmúlt betekben a világ érdeklődése el terelődött Szovjetorosz- onszágról, mert közelebbi kérdések érdeklik s a kommunizmus Hitler németországi győ­zelme után megszűnt az a közvetlen veszély lenni, ami volt két-három hónappal ezelőtt, amikor úgy látszott, hogy a birodaiomíban s vele együtt egész Európában hamarosan ura­lomra kerülhet. Idő közben nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjetállam belső fejlődése megakadt s Oroszország ugyanúgy küzd a vi- lágkrizissel, mint a többi állam, sőt jobban, mert fiatal ipara, tökéletlen közgazdasági rendszere a saját prosperitását — bármily paradoxonnak látszik ez — a kapitalista ál­lamok prosperitásától tette függővé, ameny- nyiben életerejét a forszírozott exportból merítette s a kiviteli lehetőségek megszűné­se után visszaesett 1920—1931 letargikus, dologtalan állapotába. A szovjetmunkások nincsenek megelégedve a gyárakkal. A távo­li orosz mezőkről, a szabad földekről jöt­tek s két-három év alatt nem törődtek be a gyári munka levegőtlenségébe. Tömegesen szökdösnek el a gyárakból s éppen vasárnap Olvastuk a Bzovjetkormány egyik hivatalos rendeletét, amely arról szól. hogy azoktól a munkásoktól, akik indokolás nélkül elhagy­ják a gyárakat, megvonják az élelmiszerje­gyet és a létet elviselhetővé tevő többi ked­vezményt. (Oroszországban kenyérjegy nél- i (kül a munkás ma éhen'hal.) Az üzemek töké-1 letlen működéséért a hatóságok viszont az j „ellenforradalmi szabotázst1* teszik felelőssé! s ma az a furcsa helyzet van Oroszországban, hogy mindaz, ami mulasztás, hozzánemértés, tökéletlenség, butaság, lustaság vagy meg nem valósított terv: „ellenforradalom1*. A vi­lág figyelmét Oroszországra újból éiptpen egy ilyen szabotázsaktus hivta föl, amikor a moszkvai angol Vickers-cég öt brit alkalma­zottját letartóztatták, mert szabotázzsal vá­dolják őket. Az incidens az angol-orosz dip­lomáciai viszony megszakításához vezethet s igy újból aktuálissá tette a teljes orosz prob­lémát. Amikor a szovjet áttért az első „ötéves terv- ről“ a másodikra, Sztálin beszédet mondott, amelyből arra következtethettünk, hogy az orosz nehézipar, különösen az uj „óriások**, — Magnitogorszk. Dnyeprosztroj és Donbassz — kitünően megalapozott munkával kezdik működésüket és a szociális tervgazdaság si­kerében senki nem kételkedhet többé. A bá­nyák és az erőmüvek működése zavartalan­nak látszott és a szovjetkormány figyelmét a feldolgozó iparra és a mezőgazdaság újjá­szervezésére fordíthatta. Általános megle­petést keltett tehát, amikor uj, hatalmas „szabotázsokról** érkezett kir Oroszországból. A hivatalos jelentések szerint számos nagy­üzem munkája e szabotázsok következtében megakadt, a hatóságok kénytelenek „erélye­sen közbelépni** s a közeljövőben ismét ha­talmas monstrepörök tanúi lehetünk, amely porokét a szovjet a közvélemény megnyugta­tására és forradalmi hitében való megerősí­tésére rendezi. „A villamos müvek, a szén­bányák, a traktorgyárak telepeit e szabotázs annyira megrongálta, hogy a munkát egyelő­re be kellett szüntetni, mert a gépeket az el­Hetvenhét utasával a tengerbe zuhant az Akron, a világ legnagyobb léghajója A vihar a háborgó tenger hullámaira dobta a Í8Í ezer köbméteres légi óriást Csak négy embert mentett meg a Phoebus német tankhajó — MoSleít, az amerikai téghajóisgy főparancsnoka s három főtisztje az elpusztultak közt 1933. április 4: a világ legnagyobb légi katasztrófájának dátuma Newyork, április 4. Délelőtt 11 órai jelen-j tés: Az amerikai légi tengerészeinek másfél év óta szolgálatban levő léghajója, amely mél-J tán viselte a világ legnagyobb léghajójának I büszke címét, az Akron heves viharba került; s a vihar következtében New Jersey partja közelében, Newyorktól mintegy 150 kilomé­terre déli irányban, leszállásra kényszerült a nyilttengerfen. A német Phöbus nevű tank­gőzös Szikratávíró jelentése szerint az Akron 74 főnyi legénységéből idáig négy embert mentett meg. A léghajó úszva tartja fenn ma­gát a víz felszínén. Á Phöbus további szikra- távirójelentése a következőket mondja: — Sokakat megmentettünk, azonban nem tudunk mindenkit megmenteni. Nemei hajó nyújtja az első segítségei Newyork, április 4. A német Phöbus tank­hajó szikratávirójelentést küldött, hogy 1 óra 50 perckor az Akron kormányozható ameri­kai léghajót New Jersey keleti partján, a Bara egát-viíágitótorony közelében látta a ten­gervíz felszínén úszni, Az Akron teljesen ki volt szolgáltatva az elemeik hatalmának. Még nem derítették föl, hogy az Akron milyen okból zuhant a tengerbe. A washingtoni tengerészeti hivatal 2 óra 10 perckor még nem kapott információt a légM hajó pusztulásiáról és a pusztulás okáról. A Phöbus 3 óra 1 .perckor szikratávirójelentést küldött, amely szerint nem tudja fedélzetére venni a léghajó egész legénységét. Az időjárás viharos, erős szél van és nagy eső. Ellentétes jelentések a katasztrófa okáról és a mentésről Newyork, április 4. A Phöbus tankhajó megmentette a kormányozható léghajó kapi­tányát s azonkívül a legénységnek három tagját. A léghajón 77 főnyi személyzet volt, a többiek sorsáról minden jelentés hiányzik. Nem érkeztek még közelebbi részletek a katasztrófa okáról sem. A Phöbus hétfőn indult ki Newyorkból. Az Akron, amelynek sebessége valamivel na­gyobb, mint a Gráf Zeppeliné és a Los Am- gelesé, hétfőn délben indult New England partvidékére gyakorló-repülés céljából. A léghajón kitűnő szikratáviró-készülék van s ezért szakértőkörökben csodálkoznak azon,' hogy a léghajó fedélzetéről nem érkezett semmi­ienforradialmárok maró folyadékokkal hasz­nálhatatlanná tették és az üzemi szerveket felbomlasztották** — mondja a hivatalos je­lentés. Többek között a közelmúltban tünte­tő pompával megnyitott és elsősorban ame­rikai szellemi és anyagi segítséggel épült óriási Dnyeprosztroj, a négy óv alatt elké­szült duzzasztógát és erőmű is felmondta a szolgálatot s Moszkva nem is igyekszik lep­lezni e tényt, de annak tulajdonítja, hogy a megvesztegetett orosz mérnökök „hasznave­hetetlenné tették a turbinákat**. Ha ma az emlékezetes Sachty-pör felépítéséhez hason­ló uj pörben a Vickers müvek öt angol mér­nökét is bíróság elé állítják és ha a G. P. U. az angol kormány erélyes figyelmeztetése ellenére sem hajlandó elejteni a vádat, akkor e feltűnő tényből arra következtethetünk, hogy a szovjet kénytelen újra elővenni a leg­nagyobb izgatószereket és újra föléleszteni az idegengyűlöletet, hogy a lakosság figyel­mét eltérítse az ipari program csődjétől és megakadályozza a jövőben bizó orosz nép illúzióinak szétomlását. Aki figyelemmel kiséri az orosz sajtó hí­reit, nem lepheti meg az uj szabotázspropa­ganda. A lapok hetek óta közük a híreket és az adatokat, hogy ennek vagy annak az ipari „gigászinak termelése távolról sem ér­te el az előirányzott összeget s a félhivatalos orgánumok kommentárjaikban elismerik, hogy a tulgyorsan és hibásan épített üzemek egy része a munkát meg sem kedzhette, má­soknál lehetetlen előteremteni a szükséges nyersanyagot, a hiányzó pótalkatrészeket, a kellőképpen kvalifikált munkásságot, úgy hogy két-három hetes nekilendülés és próba után egymásután hülnek ki a gyárak tüzel. A Pravda máricus 20-án például ezt írja: „A donvidéki Vorosilovan telep négy vaskohója közül csak egy működik, de ez is csak az átlag 60—70 százalékát termeli. A szomszé­dos telep 1. számú kohója 30 százalékot ter­mel, az 5. számú 15 százalékot, a 2. számú áll és teljesen át kell építeni. A telepeken kiányzik a technikai és a produktív fegye­lem. Uton-utfélen felháborító fegyelmezetlen­ségnek lehetünk tanúi s ami a legszomo- rubb, éppen az öntudatos — tulöntudatos — kommunisták részéről.** Az Izvesztijában ol­vashatjuk, hogy a rykovi szerszámgyárban hétszáz munkás elszökött a munkától és a megmaradtak „ötszázhatvan munkanapot mulattak**. A félhivatalos kormánylap bevall­ja, hogy ezt a gyárat mindenütt „vásártéri­nek csúfolják, mert a munkások ellátása rossz, a helyiségek hihetetlenül piszkosak, az igazgatóság közönyös, a technikai törődés szán alom ramél tóan hiányos s éppen ezért senki s-eni csodálkozik, hogy a munka áll és a munkások el szökdösnek. És sok-sok hason­ló példa van. Moszkvában nyíltan bevall­ják, hogy az ipari telepek büszkesége, az uralvidéki Magn i toszt rój is szá nalom ra méltó állapotban van, csődöt mondott s a kohók csak nagy-nehezen, primitíven, tökéletlenül dolgoznak és használhatatlan anyagot ter-i m élnék. A legújabb csalódást, amely Szovjeforosz- országot most a büszke Dnyeprosztrojnál éri és amelyet a hatóságok a szerencsétlen kül­ső és belső „&pec“-ekre (szakértő mérnök ök­re) hárítanak, valószinüleg ugyanezek az okok, a gyorsan összecsőditett és a modern gépek kezelésére alkalmatlan paraszti mun­kásság tehetetlensége, a pótalkatrészek hiá­nya, a telep helyének gondatlan kiválasztása okozták. Szovjetoraszország e nehézségekkel szemben örökké csak a rendőri elriasztás eszközét használja, a G. P. U. hatalmának megerősítését és a szenzációs porok, a lát­ványos szabotázsvádiak, megrendezését. Váj­jon ezzel sikerül-e a bajnak elejét venni és tévedésnek bizonyul-e az, amit egy Oroszor­szágból visszatért szovjetbarát angol szak­ember a közelmúltban az egyik legnagyobb nyugateumpai lapban mondott a szovjetet fe­nyegető éhségről, káoszról, pusztulásról és a még megmaradt javak romlásáról, azt természetesen nem tudhatjuk és a legújabb Oroszországból érkezett jelentések sem erő­sitik meg. HlISVétra felkészültünk, hogy Önt tavaszi cipőink gazdag választékával szolgáljuk ki Ne halassza a bevásárlásokat az ünnepek előtti utolsó napokra. Kerülje el a tolongást. AgMÉéM.

Next

/
Oldalképek
Tartalom