Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-30 / 100. (3210.) szám

1>RX<mMaGÍ!ARHTTIM]? 7 1$33 április 30, vasárnap­Elitélték a bécsi „bibliai Józsefet", aki „nem tudott ellenállni" a gyermek Putifárnéknak Alfréd Lohner burgszinházi színészt öt hónapra ítélték - A ragyogó szépségű fiatalembert ennek ellenére egész Bécs „tovább szereti" — Nehéz a helyzete a szép fiúnak a mai színházaknál! Bécs, április 29. Hónapokkal ezelőtt, az osztrák főváros közvéleményét mélységesen fölkavarta Alrfred Lohner burgszinházi színész esete, ami- koT a bécsi közönség bálványozott, hősszerelme­sét azzal vádolták meg, hogy visszaélve fiatal gyermeklányok ártatlan rajongásával, lakására csalogatta az előkelő bécsi családokból szármá­zd leánykákat és erkölcstelen merényletet kö­vetett el ellenük. Lohner ragyogó szépségű fia­talember és tehetséges szinész, akit az előkelő Burg-szkuhá-z legnagyobb reménységei között emlegettek. Népszerűsége Bécsben vetekedett a legna­gyobb mozisztárok és sportheroszok népsze­rűségével s boldog volt, aki a közelébe jutha­tott. Annál nagyobb volt a megrökönyödés, amikor a fáma rebesgetni kezdte, hogy Lohner tizen- két-tizenhárom éves gyermeklányokkal „barát- kozik“ s a legkülönbözőbb helyeken: a szinész pazarul berendezett lakásán, a Burg-szinház pá­holybérlői elegáns páholyainak sötét mélyén, a Wiener Waldba rendezett kirándulásokon, a színház parfömös öltözőiben és más helyeken törvénybe ütköző módon bánik a legragyogóbb nevű bécsi családok fiatal és elkényeztetett leánykáival. A hosszú ideig rebesgetett affér végre kipat­tant, amikor a Lohnerrel érintkezésbe került kislányok egyike-másika szüleinek, vagy ta­nítóinak félig-meddig büszkélkedve, félig- meddig megtörve bevallotta a bűnös találká­kat. Alfréd Lohnert letartóztatták. Később számos enyhitő körülményt hoztak föl mellette és a Burg-szinház színeszgárdája egyetlen emberként állott a dédelgetett szinész mellé, akit külön­ben is mindenki szeretett és tisztelt. Azt hangoztatták, hogy az eseményeket in­kább csak az elkényeztetett és a sznobiszti- kus levegőben fölnevelkedett leánykák túlfű­tött fantáziája találta ki és ártatlan kedves­kedéseket nem szabad büntető cselekedetnek venni. . ^- ••• • - . r i S.. - . • ­Az eljárást Lohner ellen ennek ellenére lefoly­tatták és a' bárom napig tartó zárt. tárgyalás folyamán a bíróság arra a meggyőződésre - ju­tott, hogy a vádak nem alaptalanok, Lohner visszaélt helyzetével és a színészt az enyhitő körülmények figyelembevétele ellenére elítélte. Az iíélei indokolása A bécsi közönség napokig a legnagyobb iz­galommal várta a zárt tárgyalások eredményét. Az ítéletet ma délben kihirdették és Alfréd Lohnert két Ízben bűnösnek találták és er­kölcstelen merényletek elkövetése miatt öt havi súlyos börtönre ítélték, havonta egy böjti nappal súlyosbítva. A két és fél hónapi vizsgálati fogságot beszámították a büntetés­be. Egy esetben nem találták beigazoltnak a vádat. Az ítélet indokolása a gyermekláuyok és a ta­nuk vallomására támaszkodik. Az ítélet diszkré­ten elhallgatja a leánykák vezetéknevét és csak a keresztneveiket említi. Éva Az első leányka, akivel szemben Lohner bű­nösen viselkedett, Éva, egy előkelő bécsi család tizenkét esztendős leánykája volt. A tanuk val­lomásából kitűnik, hogy Évát és Lohnert na­gyon gyakran látták együtt és a kislány a szí­nészt többször meglátogatta. A kislány töredel­mes vallomásából ugyancsak kitűnik, hogy er­kölcstelen merénylet történhetett. A szinész és a leányka viszonya, kölcsönös kedveskedéseik és egymással szemben való viselkedésük arra mutatott, hogy a szinész minden kétséget kizá­róan többet tett a leánnyal, mint ami barátság­nak és kedveskedésnek nevezhető. Tudta, hogy a leányka tizenkét éves, ámbár Éva fejlett volt. A szinész egyébként évek óta bejáratos a leány szüleinek előkelő házába,»ahol sok szép órát töltött. Lőtte A másik eset bonyolultabb. Lohner nem val­lott, míg Évával szemben elismerte, hogy „jó­ban voltak41, de tagadta, hogy a fejlett leányka korát ismerte volna. Lőtte esetében a szinész mindent tiagad. Ennek ellenére a leányka és a tanuk /vallomása alapján a bíróság ebben az esetben is marasztaló. Ítéletet hozott, mert a szi­nész és a leányka,érintkezési módja kimerítette a biintetőtörvénykönyvuek - "idevágó '" krité­riumait. A kis Lőtté tanítóinak és igazgatónőjének természetesen sokkal vadabb dolgokat be. szélt, mint amik tényleg megtörténtek, de ha az elmondott eseményeknek tíz százalé­ka igaz, Lohner akkor is bűnös. Viszont a bíró­ság előtt Lőtte nem hazudott, mert nem ismer­te az elkövetett dolgok horderejét. Lőtte és a tanuk elismerték, hogy a színésszel állandóan korukról beszélgettek, úgyhogy Lohner föltét­lenül tájékozódva volt a leánykák évei szá­máról. Miéi Ebben az esetben Lohnert’ fölmentették. A kis Mici vallomása ugyan nem látszott teljesen szavahihetőnek, de ez a kisleány nem tartozott abba a társaságba, ahonnan Lohner többi ki© barátnője toborzódott, hanem egyedül állt és a •bíróság szerint a leányka nem lehetett már teljesen ártatlan. Mici és a két tanúskodó színházi munkás val­lomása bizonytalan, úgyhogy a bíróság nem Ítélhetett e vallomások alapján. Lohner és Mici között a problematikus jelenetek a színház öl­tözőjében játszódtak le, tehát egy olyan szó. bábán, amelynek ajtaján kémlelő nyilas volt és amelybe bárki bármikor beléphetett. Az előre elhatározott szándék esete itt tehát aligha fo­roghat fönn. A beteges erotikám bécsi előkelő társaság A biróság az indokolásban egyébként rossza- lólag nyilatkozott a családi érintkezésnek arról a formájáról, amely az előkelő Bécs mai társa- d a! máb an s z o k ásos, erről a eznobisztikus és betegesen tulfinomult atmoszféráról) amelyben a Lohneréhez ha­sonló esetek könnyen előfordulhatnak. A féligérett leánykák szekezu ál is életét a kör­nyezet túlfűtött légköre rendkívül befolyásol­hatta és mindenféle, alig tudatos kilengésre ra­gadhatta. A biróság enyhitő körülménynek vette Lohner részleges vallomását, továbbá a nyilvánvaló bünbánatot, amit a fiatal szinész tette elkövetése után érzett és amellyel önma­ga is elítélte annak a túlfeszített erotikának atmoszféráját, amelyben addig élt. Enyhítő körülménynek vette a bíróság azt is, hogy Lohner rajongva szeretett színész volt, akit a nők valósággal ostromoltak és a bűnre kényszeritettek. A fiatalember nehe­zen tudott cllentállni ennyi kísértésnek cs szerepe sok Ízben tényleg olyan volt, mint a bibliai Józsefé Bécs valamennyi Putitárnéjá­a száritókötélen kimosott, hófehér illatos fehér­neműje! Ily kíméletesen, kényelmesen, gyónón és szépen csak a Persil mosl Persil felülmúlhatatlan ma­rad ! Minden mosásnál Per­süt alkalmazzon és ügyel­jen a használati utasításra persil esek persil val szemben. Ennek ellenére a színészt el kellett ítélni, mert nemcsak meggondolatlan­ság és kísértés volt az, ami tette elkövetésére ösztönözte: Lohnernek 1924-ben már Svájc­ban hasonló afférjai voltak. A Burgszinház kitart Lohner mellett Az ítélet kihirdetése után Lohner gondol­kozóéi időt kért, de kijelentette, hogy a bün­tetést minél előbb ki akarja tölteni, hogy végleg megszabaduljon a kellemetlen affértól. Ma délben, amikor visszaszállították cellá­jába, Tressler Burg-szinész odalépett Loti- norhez, bátorította öt, vigasztalta, majd át­karolta és megcsókolta. Ez is mutatja hogy Lohner lényének varázsa mennyire hat még most is barátaira és ismerőseire. A Burg-szinház művészei között állítólag kör­iratot hoztak forgalomba, amelyben megkér­dezik a színház tagjait, vájjon bajlandók-e tovább dolgozni Lohnerrel büntetésének ki­töltése után; Valamennyi szinész igennel felelt, ugv hogy Lohner a büntetés után visszatérhet a Burg-szinháziba s bizonyos, hogy föllépé­sekor a színház is állandóan teli lesz. A mai tárgyalás előtt rendkívül elegáns és nagyszámú közönség jelent meg a bíróságon és szinte megrohamozta a kis tárgyalási ter­met, hogy jelen legyen az Ítélet kihirdetésé­nél. A NUBIAI LEÁNY Irta: SZÉP ERNŐ Pomponia, a Garba prooonsul felesége, a pazar fürdőszobában ült; az ezüst tükörbe fi­gyelt, amelyet a kispárnái szobalány tartott két karral elébe, úgy hallgatta a Floreus poéta udvarlását. A fürdőszoba közepén a judeai szobalány íny ruhát égetett egy három lábon álló arany edényben; hátul, a körevet előtt a perzsiai szőnyegen a görög szobaleány kuporgott, lan­tot ölelt a szivéhez, gyengén horzsolta a lant húrjait és halkan énekelt hozzá. Még egy szobaleány foglalatoskodott ott a fürdőszobában: egy fényes bar na piros, gesz­tenyeképp leány, az ott térdepelt jobbfel öl Pomponia mellett, ezüst tálca feküdt a mozai­kon, azon tüzelt az eleven parázs, afölött a lebegő fehér izzásban melegítette a barna leány a hajsütő vasat. A mi élt óság os asszony már fürdő után volt, a rózsaszínű thasosi márványkádban a fürdő­víz színén merengve vándoroltak az olaj- foltocskák meg a száppanhabok, bánkódva mert el kellett váiniok az imádott testtől. A masszázson is túl volt már a proconou 1 felesége, a Mctión is, a szörvesztő kezelésen is; a szemöldök alatt a bőre meg az orreilu­pája enyhén sajogtak még a csípésektől, ami­ket elszenvedtek a kegyetlen elefántcsont- csipeszektől; ma reggel ugyanis az orrából is ki kellett rántani egy előbujt görbe szőrszá­lat. Túl volt a kéz- és lábápoláson is, kezé­nek, lábának körmei carminpirossal ragyog­lak, akárcsak olyan szin rózsaszirmocskák ra­gadtak volna a körmeire. Az arcápolás is vég­bement már; lekerült a Pomponia arcáról a kenyérbélből és szamártejből gyúrt pép. am: vei éjszakára bevonták az arcot s most már a/, alatt a piros vakolat alatt mosolygott az előkelő római hölgy arca, amit a megfelelő árnyalatokban dörzsölt reá a szolba leány, akit erre a műveletre kiképeztek. Ezek után még egy órát töltött a fürdőszo­bában Galbáné Öméltósága Reggeli, liajsütés következett. Azután felöltöztetik és viszik a gyaloghintőn Róma belső ' uccáira, ahol nyalánkságokat, meg selymet, szövetet, ékszert válogat a drága kereskedők csarno­kaiban, aközben udvarol tat magának a szép fiatal matrónák után járó fiatal patríciusok­kal. Hát ezt a haszontalan fürdőszobai órát töl­tötte ki Pomponia Flóréussal. a poétával való társalkodással. Floreust Garoa, a férj il­lendően megfizette ezért a szolgálatért. Ő maga ilyenkor délelőtt már elsétált a szená­tusba; nem éppen politikai ambíciók vezet­ték, nem, be se szagolt a szenátus üléster­mébe, a folyosókon folytatott üzleti tárgya­lásokat a Sulia barátaival, akik a hatalmat jelenleg élvezték. A fulladásig gazdag volt már*a proconsul. Igazán nem volt a pénzre rászorulva; ezek a gazdag emberek azért akarnak még jobban gazdagodni, amiért a világhírű festő is még mindig szebb képet akar festeni, a dicsőséges Író még mindig halhatatlanabbat akar alkotni. Floreus, a poéta, jólnevelt ifjú volt, római tisztviselőcsalád gyermeke, be lehetett bo­csátani a fürdőszobákba. Divatosan redőzött finom tógában járt, a haját naponként göndö­rítette; a haját, a nyakát, a kezét megkente perzsiai nárdus-olajjal, ha emberek közé ment, akár az igazi urfiaik. A római dámácskáknak műveltnek illett lenniük, szépen beszélniük; a szellemüket ápoltatták ezektől a kellemesebbfajta poéták­tól, akiknek különbéin a Fórumon nem volt olyan kelendő a portékájuk, hogy abból meg­élhetést szerezhettek volna. Floreus azzal kezdte a társalgási . órát, hogy leadta a legfrissebb római pletykákat Pomponia Öméltóságának. Pomponia a regge­lijét fogyasztotta; szőlőt és fügét evett, vízzel kevert xérési bort ivott hozzá; ott állott a reggeliző-ébenasztalka balkéz felől, ; Pompo-i . aia és áj&jbj a giéU h awtt**-! gott egy arany pohár, xeresi borral; ő víz nélkül kortyolt fecsegése közben a pohárból; a poéták Rómában is csak borral szerették a bort, akár Debrecenben. Ma reggel például azzal az üdítő históriával ült le Floreus a vörös tóga matutinában, vagyis pizsamában párolgó szép proconsulné mellé, hogy Mo- nius, az előkelő kéjemc, tegnap kirúgta Lé- Hát, a barátnőjét, a szelleméért ünnepelt he- térát. (Az éjszaka mesélték az ügyet egy di­vatos speluukában). Mi történt? Az történt, hogy Moniusnak fogytán a pénze, egymás­után szedi fel a 'kölcsönöket a campaniai földjeire. Persze mindenét erre a pénznyelő Léliára pazarolja. Mostanában már a leggalá- dabb uzsorásokkal kénytelen operálni- Jó mi­nap is odarendel magához egy uzsorabankárt, a föld alól is teremtsen elő neki tizezer ses- tertiust. A bankár azt mondja, csak ötven per­centtel tud ma kölcsönt szerezni. Jó. Jó, a gaz bankár rögtön bejelenteti magát Léliá- nál. Nézd, kedves Lélia, — azt mondja, — a te vén bolondodnak megint pénz kell. Tu­dom, neked akarja adni. Én ma nehezen mozdulok, fiam, mindenem kinn van az uraknál. Minek menjen az a gyönyörű kamat idegenek kezébe. Neked sok pénzed van el­dugva,- drága Lélia; hallgass ide: tizezer ses te rítusért kapsz egy hónap múlva tizenöt ezret, azaz tizenhárom ezret, mert ugyebár húsz percentet az ötvenből kegyes leszel ne­kem átengedni a közvetítésért. De te, édes Lélia, nem is tizenhármat kapsz a tízért, ha­nem huszonhármat; hiszen ezt a tízezret, amit adsz, ezt is azonnal elragadod a te Mo- niusodtől, én abban az órában értesítelek, amint leolvastam a Monius kezébe a tizezer sestertiust. Mit szólsz ehhez az üzlethez, cuk­ros Lélia, van egy kis ész ebben a ronda bibircsókos fejemben? Lélia megpuszilta a legnagyobb hibircsó- kot, annyira el volt ragadtatva. Ez történt vagy három hete. Bizonyosan tudja, matróna, hogy Lélia halálosan szeret egy Nisibis ne­vű, bizonytalan származású szép fiút- Nisibist egy másik szép fin beadta tegnapelőtt Léná­nak, hogy megcsalja egy fiatal egyiptomi h®- téráv.al, a pénzt, amiit tőle kap, azt is mind odaadja a kis egyiptominak. Lélia elájult. A 30n őbe1 té-ipte é* korbá­csolta szegény Nisibist. És elkergette, termé­szetesen; a lovagok szerint máris a feljelentő fiúval vigasztalódik. Nisdbisnek pedig első dolga volt levelet írni Moniushoz, leleplezte az uzsorakölesönt. A vén Monius karddal ker­gette tegnap délben a piacon a bankárt. Lé- liát, mondom, rögtön kirúgta. Szóval a he- térák gyöngye e pillanatban szabad. Hozzá­tartozik még az esethez, hogy a bibircsókos bankár megugrott Rómából, biztos, nem mer egy pár hétig hazajönni. Pomponia olyan édeset kacagott a tündérí történeten, a szőlőszem, amelyet éppen a nyelvére kapott, kiugrott az ajkai közül. Azután rögtön áttért az irodaiamra Flo­reus; egy borzas szatirairót kezdett pocskon­diázni, aki ma reggel a piacon gunyverset olvasott fel egy köztiszteletben álló aedilis- ről; az az aedilis tudniillik az este lakomát adott s ezer fáklyást állíttatott fel a környe­B. B. 12. Ez a három jel mái átmem a köztudatba Bristol Budapest 12. - P. - é r t ad naponta nagyon ió szobái elsőrangú ellátással A vendég minden kényeiméi megtalálja. Délután és este tant A bárban intim hangulatos esték

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom