Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-30 / 100. (3210.) szám

8 'PRAGAI-A\\<AARHlULAt»_______________________________________________________ 1938 á>p.rili<s 30, vasárnap.

Irfía: Bállá Ignác (Milánó)

Mussolinit, a politikust, a forradalmárt, az államférfiad, a szónokot, a diktátort, a Dúcét, — ismeri az egész viliág'. Szavát táviratok és rádiók röpítik szét az öt világrészben, portrék és szobrok egész galériáját készítették már róla a legnagyobb művészek.

De a Duce szivéről, arról az apai jóságról, amellyel a szegényeket, elesetteket és szenvedőket megsegíti, — jóformán senki sem tud, mórt ő maga is titkolja.

Mussolini a politikában is azt vallja, hogy:

— Kormányozni csak szeretettel lehet!

Igazi apja a népnek, amelyet ismer és szeret,

hiszen őmaga is a népből való, amelyet sohasem tagadott meg.

A nép tudja is ezt róla. És ha ügyes-bajos dolga van, levelet — nem kérvényt, hanem egyszerű levelet! — ir Duoejának és bizonyos benne hogy dolgát el is intézik. Nem ritka az olyan eset, hogy egy szegény lány varrógépet kér tőle, amin kenyerét megkereshetné, vagy egy szegény fiúcska, szülei tudta nélkül, levelet ir neki és megvalilja, hogy szeretne hegedülni tanulni, de apja nem tud hegedűt venni számára, — és mindegyik, rövid időn belül meg is kaja álmai álmát. De az sem ritka eset, ami To Honában történt, hogy egy szegény kis cseléd, Maria Teresa, aki egy közeli faluból jött be cselédnek Észak-Olaszország e kis városkájába, azt irta Mussolininek, hogy vőlegénye van, nagyon szeretik egymást, de mert a vőlegénye is szegény, akárcsak ő, nem tudnak megházasodni; annyi pénzük sincs, hogy a legszerényebben berendezkedjenek. ..Amit keresek, azt is haza- keld küldenem a szüleimnek. — irta a kis 'cseléd, — mert azok is szegények, apám keveset keres, öt kis testvérem van, azok is mind enni akarnak, ón vagyok a legidősebb közöttük. hát. hazakülööm utolsó fillérig, amit keresek.“ Pár nappal a levél elküldése után — csendőrök jelentek meg Maria Teresa apjánál, aki az első pillanatban megrémült, hogy ugyan mit kereshetnek nála az államhatalom fegyveres képviselői? De rövidesen kiderült, hogy •— csak érdeklődni akartak, vájjon igazat irt-e a lánya Mussolininek. aki tudni akarja, hogy csakugyan olyan szegény-e a család? Aztán eltelt még pár nap (ezalatt megjárta az utat Rómába a helyi hatóság sürgős jelentése) és Maria Teresát magához hivatta a podesta:

— A Duce intézkedett leveledre, — mondotta. És megmutatta, hogy Mussolini mit irt rá vörös ceruzával a kis cseléd levelére: ..Intézkedni. hogy Maria Teresa megkapja a lakásberendezést. És kelengyét is kapjon hozzá.“ -aDe nemcsak fiatalok, hanem öregek és betegek is hozzáfordulnak. Csak egy-két eset a sok közül:

Ciufenna-ban egy volt hadifogoly, Giuseppe Benevieri, 1922-ben kérvényt adott be, hogy orvosi vizsgálat alá vegyék és állapítsák meg, hogy a háború alatt szerzett betegsége folytán munkaképtelen és ezért nyugdijat kér. A kérvény — kérvény maradt esztendőkön át és Benevieri állapota rosszabbra fordult. Másban már nem volt reménye csak a Dúcéban. Levelet

ző uccákban, hogy a vendégei teljes bátorsággal vonulhassanak a házához s mehessenek haza majd az oly kevéssé biztonságos római éjszakában. De nem is azért csap | ilyen fényt az illető aedilis, azt mondja ez a züllött szatirairó, hanem azért vakítja a fáklyáival a kerület polgárainak a szemét, hogy azok ne nézhessenek a körmére.

Ezenközben az a barna lány meghullámosi- totta már a borostyán-nyelü sütdvassal a matróna leom.ló haját, a homlok körül pedig sürü sorban tökéletes csigákat fondoritott. A poéta bókkal üdvözölte a méltóságos asszony hajremekét; a hizelgő pillantása, megnyujtva, a müvészkezü barna leány arcáig elért, hiszen a leányt illető elismeréssel is csak a matróna Ízlésének adózott. A barna leánynak önkénytelen e! nyílt az ajka, boldogan mosolyogni; a foga kivillant a sötét arcából, akár a hold gyémántcsücske az éj borult fellegze- téből.

Pompomia Öméltósága érdemesnek tartotta egy szót ejteni a leány felől:

— Ez a legtanulékonyabb az összes szolgálóleányaim közt, tavaly kaptam ajándékba, Nubiából.

A leány most már a fésüléshez fogott. Először is a matrónának adott a kezébe egy smaragdfejes hosszú arany tüt; azután belé- mártotta a széles elefántcsont fésűt a mélíó- ságos asszony hajába.

Pomponia Öméltósága azt a jobbkezébe adott tüt a fésülő leány derekának szegezte, különben veszteg ült s hallgatta a poétát annyi figyelemmel, amennyit a tükörbe való nézés meghagyott a számáraA poéta, aki úgyse nézhetett a méltóságos asszony szemébe, rajta-rajta felejtette a tekintetét a nubiai leányon. Annak a karjai lassú 8 szinte dallamos Íveléssel jártak le meg föl, a tunikája jobban simult a combjához, ammí gyengéden el-elhajolt a fésűvel; a két elmerült szemében a nubiai erdők ismeretlen homálya sötétedett, ismeretion bestiáinak a félelme s szomjúsága fénylett.

irt neki. Elmondottá panaszát. Pár nap — és megjelent nála az orvos. Megvizsgálta és megállapította, hogy tüdőbeteg. Újabb párt nap,

— és már megkapta nyugdiját, visszamenőleg és rögtön el is helyezték egy tengerparti tüdőbeteg kórházban.

Castellaimimonte-ba-n két szegény leány húsz éven át kereste — az apját. Húsz évvel ezelőtt jött ugyanis haza Buenos Árrésből két kis leányával egy beteg, szegény asszony, mig férje Enrieo Ghiantaretto, ott maradt továbbra kenyeret keresni. A beteg anya meghalt és a két kis leányt egy nagynénjük vette magához, az is nevelte fel, nagy áldozatok árán, mert bizony, ő is földhöz ragadt szegény volt. Az apa? Senki sem tudta, mi történt vele? Talán beteg lett. Talán elfelejtette gyermekeit. A két leány, amikor nagyobbacska lett, irt mindenfelé és kapott is egy levelet Buenos-Airesből, hogy apjuk elköltözött Argentínából Braziliába. De többet a hivatalos közegek sem tudtak mondani ég minden kísérlet, hogy a két leány megtalálja apját, eredménytelen maradt. Amikor már minden reményről le kellett tenniük, az egyik leánynak az a gondolata támadt, hogy a Dúcéhoz kellene fordulniuk. A Duce jó ember, meg kell, hogy hallgassa könyörgéseiket. írtak neki. Vagy három hónapig nem kaptak feleletet. Akkor azonban Caetellammonte podestája ex- preselevelet kapott az ölasz külügyminisztériumból, és a levélhez mellékelve volt a San Paolo- beli olasz főkonzulátus átirata, amelyben közölték, hogy a Duce parancsára lefolytatták a legszigorúbb kutatást és már közölték is Enxico Chiantaret-to pontos ciánét és — mellékelték az apa, levelét is, aki megírta, hogy milyen viszontagságokon ment át, irt haza a gyermekei miatt, de soha választ nem kapott és milyen boldog, hogy most végre megtudta ciműket. Pénzt- is küldőt rögtön, hogy a két leány átkelhessen az óceánon és él jöjjön hozzá. Ami azóta meg is történt.

*

Marzanoban egy öreg földmi vés, Leopöldo Leminó, elment a helyi Fascio titkárához egy napon, hogy most hallotta csak — a régi Nápolyi Bank bankói már nem érvényesek. Pedig ő az egész kis vagyonát annak idején a Nápolyi Bauk bankóiban tette félre, hogy öreg korára, ba nem tud többé dolgozni, ne szenvedjen szükséget. Meg is mutatta: négy darab ötszáz lírás bankó volt. És ezt most már senki sem akarja beváltani... A ,,Faecio“ titkára tanácsára az öreg mindezt- megírta Mussolininek, mellékelte a levélhez a forgalomból, kikerült bankjegyeket és megkérte, hogy kivételesen váltassa be azo=- kat: őneki biztosan megteszik!

Ez esetben sem maradt el a válasz: ez azonban tudomására adta az öreg Leminónak, hogy a törvény értelmében a bankjegyeket már az állami bank sem válthatja be. Mussolininek is tisztelnie kell a törvényeket és ő sem kívánhat olyasvalamit, ami törvényellenes. De Mussolini nem akarja, hogy a szegény öreg föídmives elveszítse egész élete munkájának gyümölcseit

— és a saját pénzéből megküldi annak teljes

Egyszer csak kényesen mozdult a Pomponia ajka s abban a pillanatban oda döfött az aranytűvel a barna leány derekába.

Ez azt jelentette: vigyázz, megrántottad a hajamat.

A nubiai leány arca semmit sem árult el a meglepetésből, amit az idegzetének a szúrás jelentett. Csak a balkönyöke rezzent meg egy árva pillanatra.

Mi lelte ma ezt az ügyes leányt? netalán a poétának a rajta járó pillantásai tették, alig egy perc múlva megint ügyetlenséget csinált; sőt erőset ránthatott a matróna haján, mert Öméltósága föLszisszent és szinte tövig döfte a tüt a feszülő lány derekába.

Az szegény se meg nem mozdult, se egy nyögést nem adott. Azt nem is volt szabad neki. De megremegtek azok a napfényes orr- oimpák ... és a nubiai leány orra mentén kétféléi iramodni kezdtek a könnycseppek lefelé.

Floreus elakadt a versmondásban. (Mert már az ő legfrissebb elégiáját skandálta.) Az url divat szerint való sápadt képe piros lett hirtelen. Hallgatott egv pár pillanatig s aztán mosolyogva, de reszketeg szóval azt mondta;

— Matróna, — azt mondja — nem különös? Azt találtam most gondolni, hogy a nubiai leány csurgó könnyeit néztem, hogy ez is ember, ez a szolgálóleány... olyan ember, mint te magad, matróna.

A méltóságos asszony odanézett a nubiai leány arcára, furcsállotta egy-két pillanatra s aztán el is nevette magát, át átnézett a poétára:

— Zöldeket beszélsz, Floreus. Hogy lenne ez ember? — s megint elnovelte magát a tükörhöz vissz.aegyenesedve: — Még te sem vagy ember, barátom, mert csak egy jött- ment poéta vágyellenértékét, vagyis kétezer Urát, a ma érvényes bankjegyekben.

De nemcsak a kérvényezőkkel szemben mutatkozik meg Mussolini jósága. Mint szorgalmas újságolvasó, egy nap azt olvasta, hogy Nápoly mellett, egy kis faluban a tengerbe esett egy szegény öreg asszony és egy fiatal munkás gondolkodás nélkül utána ugrott és kimentette. De nem ért rá, hogy a tengerbe ugrása előtt mbáját levesse és a mellény zsebében maradt ezüstórája teljesen tönkrement-, nem is szólva a ruhájáról, amely a legjobb ünneplő öltözete volt. Másnap a fiatal munkás — egy teljes rend uj ruhát kapott kapott, amelynek mellény zsebében vadonatúj ezüstóra ketyegett-. Mussolini küldte.

A Duce titkára ismeri már jól azt a szokását, hogy amikor autóján bejárja az uj, épülő városnegyedeket, megamegáll a szegények düledező, lebontásra itélit kunyhói előtt is és — minden szegénynek egy-egy bankót nyom a kezébe. Éppen ezért minden ilyen ut-ja előtt egész kütegekben készíti elő az ötven és száz-lírásokat, amelyekből — ilyen kirándulások után — egyet sem hoz haza Mussolini. Jövedelme nagyrészét ilyen jótékony célokra költi. És örökségeit is: mert Mussolini sokat örököl. Ismerik jóságát és ezért gyermektelen, család nélküli öregek végrendeletükben öreá hagyják egész vagyonukat. így például Emme Placco, amikor hetvenkét éves korában meghalt, nem kevesebb minit öt millió lírát hagyott rá. Mussolini az egészet, utolsó fillérig jótékonycélra költötte: kórházak, vakok és aggok, szegény anyák és elhagyott gyermekek menhelyei igy születnek meg az ilyen örökségekből.

Szegények, öregek, gyerekek igazi jótevője a kemény „diktátor11, Mussolini, akiben ott él még ma is a régi tani tó: szeret a gyerekek között lenni és szereti látni a kis arcokon az öröm lángját kigyulladni. Olaszországban kedv a* szokás a. „gyerek-Befana11, ami a magyar karácsonyfa-ünnepeknek felel meg. Mussolini ott van minden római ,,gyerek-Befa.na“-n és maga osztja ki az ajándékokat a szegény gyerekek között, akikkel elbeszélget és eljátszik, — és közvetlen, hóditóan kedves, mint mindég, amikor a hivatalos ünnepségek nem követelik tőle, hogy — ünnepi-es legyen.

*

Mint minden igazi nagy ember: ha szigorú is, de szeret örömet szerezmL És szeret jutalmazni ... És jut alom osztó keze átnyúl országhatárokon is, amiről a berlini telefon-központ egyik kisasszonya is tanúságot tehet. Olga Wi-esendt-nek hivják és ő kapcsolja a római vonalat. Természetesen megtanult olaszul és római kolléganői vei mindég olaszul is beszél. Egyszer aztán megkérte azt a római kollégáját, aki Mussolini telefonját szokta kapcsolni, hogyha lehet-, engedje meg, hogy hallhassa egyszer végre a Duce hangját. A római telefonos-kisasszony — bátor leányka! — nem sokat habozott és amikor Mussolini legközelebib újra beszélt telefonon, a beszélgetés végeztével, közölte vele, hogy berlini kolléganője mennyire szeretné hallani a hangját.

— Hát akkor kapcsoljon is már! — mondta Mussolini és rengeteg munkája közben is pár pillanatot, arra szentelt, hogy egy kis német te- lefonoskisaeszony vágyát teljesítse.

Később, jó pár hónappal ezután, Mussolini hosszabb telefonbeszélgetést- akart folytatni a berlini olasz nagykövetséggel, a vonal azonban igen rosszul működött. Olga Wi-esendt- teljesített most is szolgálatot és rögtön észrevette, hogy a kapcsolt állomás milyen ideges: belépett a vonalba, egykettőre rendet teremtett, megszüntette a közbeeső állomások idegességét is és vigyázott, hogy a beszélgetés kifogástalanul folyhasson le. így is történt-. De Mussolini észrevette, hogy a kis német Olga lépett a vonalba és ő teremtett rendet: a hangját is megismerte. És még aznap intézkedett, hogy az olasz kormány meghívja a berlini telefon oekisaszszonyt, töltse nyári szabadságát Itáliában, a tetszése szerint megválasztható fürdőhelyen.

Ungvár, április 28. (Ruszinszkot szerkesztőségünktől.) Az ungvári különifólie magyar társadalmi és kulturális egyesülőtök vezetőiből, valamint az egyes egyházak fejeiből alakult gimnáziumi bizottság ismét megkezdte működését, hogy az' ungvári magyar gimnáziumot visszaszerezze az ungvári és vidéki magyar tanulóifjúság részéire s ezzel elősegítse a magyar értelmiség utánpótlását.

A bizottság ismét memorandumot dolgozott ki, melyben tekintettel van Dérer i6- kolaüigyi miniszternek ama ígéretére, mely szerint a kormány

ez év szeptemberétől az ungvári magyar polgári iskola keretei között fog engedélyezni a gimnáziumi tanrend alapján magyarnyelvű gimnáziumi oktatást.

A memorandumot az iskolaügyi miniszterhez terjeszti fel a bizottság, miig mellékletül azoknak a magyar szülőknek a jegyzékét

VÁLTOTT LOVAKKAL

Váltott lovakkal utazott Ősöm a delizsáncon.

S minden izgalmat lenn hagyott,

Hogy szivének ne ártson.

Fútt északi és déli 6zél,

Mely ideget acéloz És füstös fáklyák fényinél Elért békén a célhoz.

1

Én gyorsvonaton utazom,

Autón s repülőgépen,

És majd megöl az izgalom.

Ha egy-két percet késem.

Óra ketyeg szivem falán,

Csönget este és reggel,

Célom is elérném talán,

De csak váltott szivekkel.

Falu Tamás.

A német- telefonos-kisasszony boldogan ment Olaszországba, abol először is Rómába sietett és felkereste kolleganőjét. Az pedig újra telefonált a Dúcénak:

— Kegyelmes uram, emlékszik még a berlini telefonos-kisasszonyra?

— Hogyne, — hallatszott Mussolini hangja.

— Itt van Rómában és boldog volna, ha Excel! enciád fogadná.

Két nap múlva pedig Mussolini a Palazzo Venezíában mosolyogva kelt fel óriási Íróasztala mellől és sietett a- berlini T-elefonos-kisiasz- szony elé. Amikor pedig Olga Wieeendt távozott, boldogan szoritgatotit egy nagy arcképet: Mussolini fotográfiáját, kedves, meleghangú de- di káéi óval.

Csak egy kis epizód még Mussolini közvetlenségéről:

A Duce, ha ideje engedi, szombat délutánonként autóján Rómából elrobog igazi családi otthonába, a Forli melletti Villa Carpena-ba. Egy alkalommal, amikor a h-osszu ut-on az egyik köz- beneső városkán átrobogott, az országúton egy szegény Forli-beli kereskedelmi utazó megállította autóját. Lekéste a vonatot, amely éppen az orra előtt ment el és megkérte az autósapkás, autószemüveges vezetőt, hogy nem vinné-e el a következő vasúti állomásig, ahol még biztosan elérnék a vonatot. Siet haza, a családjaihoz. amelytől egész héten távol van ég szeretné már a szombat estét otthon tölteni, mert máskülönben csak vasárnap hajnalban kerülhetne haza: addig nincs más vonat-. A hatalmas gépkocsi egész üres volt és a- poros vezető azonnal kinyitotta az autó ajtaját:

— Tessék beszállni. Ide mellém, a vezető ülése mellé.

A kereskedelmi utazó természetesen, nem ismerte fel Mussolinit az autó-dresszben. De Mussolini — felismerte őt. Hiszen ismeri szülőföldjének jóformán minden lakóját és akit egyszer -5 j látott, sosem felejti él. Elbeszélgetett útközben a kereskedelmi utazóval az üzleti viszonyokról, a gazdasági helyzetről, mindenről. De a hang egyre ismerősebbnek tetszett a derék utazónak, aki végre mégis csak rájött, hogy — kit is állított ő meg az országúton és kinek autójára ké- redzkedett fel? Most ijedt csak meg igazán, hogy mit csinált?! Ezer és ezer bocsánatot kérve könyörgött, hogy most már leszáll, dehogy is akar őexcellenciájának terhére lenni... A DuQ-e azonban nem engedte ieszállni és nemcsak elvitte Forliba, hanem haza is vitte a lakása kapujáig, hogy a kis utazó ennyivel is hamarább kerüljön családja körébe.

*

Lehet, hogy jelentéktelen apróságok ezek az epizódok. De az bizonyos, hogy Mussolininek azt az arcát világítják meg, amelyet a világ nem ismer még: a jó emberét, aki azonban a nagy nyilvánosság előtt szinte titkolja jóságát és melegen érző, minden apró szenvedést és vágyat is megértő nemes szívéit...

'fogja közölni a minisztériummal, akik gyermekeiket ebbe a magyar gimnáziumba akarják Íratni.

A bizottság tehát a Prágai Magyar Hírlap utján is azizal a kéréssel fordul úgy az ungvári, mint különösen a volt ungmegyei községek magyarságához, sürgősen jelentkezzék minden szülő a magyar pártszövetség központi irodájában Ung váron (Szobránci u. 11) Köszörű Károly Szövetségi főtitkárnál a jelentkezési ivek sajátkezű aláírása végett.

Ugyancsak elfogad jelentkezéseket Well- mann Mihály közművelődési szövetségi ügyvezető is, Ungvár, Dombalja u- 27.

Ne mulassza el egyetlen magyar szülő se gyermekét előjegyezni, mert ezzel elősegíti a magyarságot, abban a törekvésében, hogy elvesztett magyar gimnáziumát- végre visszakapja.

Szeptemberben végre megnyílik az ungvári magyar reálgimnázium?

Döntő stádiumba lépett a gimnáziumért folyó társadalmi akció — Jelentkezzenek azok a szülők, akik ebbe az intézetbe adják gyermekeiket!

A Duce szive