Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-16 / 89. (3199.) szám

18

VRXGAlA^ogVClHIRLAl?

1933 április 16, vasárnap.

A Lányi-párt mögött a kormány állít, az egész hivatalos apparátus, a pénz, a terror és a nagy korteshad. Mindenki hozzákapcsolódott valami módon a hivatalokhoz. Az adó, az iparengedély, az italmérés és sok egyéb nehezedett a szabad vélemény nyilvánítására, úgy hogy a Kossuth-pártnak például a városban nem sok keresnivalója akadt.

A szlovákokat az eszme ragadta. A tömeget fanatizálni nem volt nehéz és még akkor is nagy erőt jelentett, ha az igazi szó csak a kis faházak falai mögött szólt és a népgyilléseken a csinált programok mögött bujt meg.

A Kossuth-párt dolga volt a legrosszabb. A pénz is vékonyan csörgedezett már akkor a famíliák birtokaiból. Az eszme az ragyogó, csak a föld hiányzott, ahova vetni lehetett volna a magját. Így aztán csak megrekedt a szekér.

Tiz óra este is elmúlt, mikor a szentmik- üősi ösfiakkeres két kicsontozni való lova megállótt a csézával a Fekete Sas előtt. Előkelő vendéget hozott a pesti gyorstól. Jókora utipodgyász is utazott vele és mikor mindenestül bekerült a szállodába, már néhány fiatalember szóba ereszkedett a kocsissal.

— Ki az a szakállas ut?

— Nem tudom, de Pestről jött, első osztályon és azt kérdezte, merre van a Kossuth- pért helyisége.

— Akkor biztosan a választás miatt jött és hozott egy csomó pénzt.

— Olyan volt, mint Apponyi Albert.

— Ah, az magasabb, én egyszer láttam, — mondta valaki, de már nem sokat segíthetett a dolgon, mert a következő félórában az egész város minden kávéháza, vendéglője arról beszélt, hogy maga Apponyi érkezett meg a Th urán szk y-párt támogatására. Patakok eredtek meg és habosra szaladva tűntek ©• a Sas üvegajtaja mögött.

A pesti vendég minderről nem sokat tudott, csak bement a hotelszobába, kezet mosott, rendibehozta egy keveset a nyakkendőjét, simított a kényes szaikállán és a kaszinóba tartott.

— Isten hozott, Valér — ismert rá az egyik Szent-Ivány — hogy kerülsz ide?

— Szervusz — válaszolt barátságos modorával Smialovszkv Valér országgyűlési képviselő ur, — hozzátok jöttem, Kossuth küldött, hogy segitségtekre legyek.

— No hát ilyet, ez már azián valami — köszöntötte a társaság Valért és .mindjárt be is fogadta a gyűlésbe.

MEZEI

NAGYHATALMAK

Irta: MÓRA FERENC

A dolog egészen úgy kezdődött, mint a világháború. Már annyiban, hogy a világháborút se akarta senki, csak úgy lett magától, mint a fürészporból a bolha. Mink se hallottuk a végzet dübörgését, ahogy szürenkeztünk a borbélynál és vártuk, hogy a mester munkába vegyen bennünket. Városon ezt nehéz kivárni és ezért van a városokban életbeléptetve a juliánus és gregoriánus naptár me lett a borbély időszámítás is. Falun ilyesmiről szó sincs, zúgolódással az officinában senki sem foglalkozik. A vasárnap délelőtt arra való, hogy a jó Isten osztozzon rajta a borbéllyal. Ugyan az elsőség a borbélyé s a jó Istennek csak az jár, amit ő meghágy, de ez éppen istenfélelemből történik. Mert a borbély senkinek se veti szemére, ha egy kicsit fölverte is a gaz a lelkét a múlt vasárnapi prédikáció óla, de már az nagy tiszleletlenség volna, ha az istenházába bevinné az ember az egyhetes szakállát. Mindjárt úgy érezné, mintha őrá nézne az aranysugaras istenszem a háromszögből:

— Hát te, te szőrmók, ember vagy-e te, vagy kecskeAztán meg nem is olyan utolsó hely az a borbély műhely, hogy ott tökéletes ember elunhatná magát. Jönnek-mennek a népek, hoz- zák-viszik a híreket, okosodhat azokból, akinek feje van hozzá. Ha én rajtam állna, addig Ösztökélném Paul-Boncour monsieurt, mig csak ide nem járna borotválkozni. Először is. ha erre a mesterre bizná magát, mindjárt megtudná, hány a nyolc. Nemcsak a borotva hányná a szikrát, hanem az ő szeme is s rögtön odaígérné hitét-lelkét MacDonaldnak és Mussolininak, csak még egyszer elszabadulhasson innét. Másodszor itt megtanulhatná, hogyan kell pörös felek közt igazságot tenni, méz nagyon fogós kérdésben is, mikor a nagyhatalmak már majdnem ölre mennek.

Ibt van például a szalonna meg a paprika vitája. Az egyik nagyhatalom. András sógor nevezetű, azt állítja, hogy ő százesztendős koráig elélne szalonnán, kenyéren. Noha ez az állítás hajaz egy kicsit ahhoz a napóleoni gondolathoz, hogy karddal és sonkával Ki- náig is el lehet menni, András nem igen formázza a nagy császárt. Föl lehet ugyan tenni, hogv igy március vége felé Napóleon is ne- hezteltótte már a csizmát, sőt talán az is megesett vele, hogy mezítláb élte világát, ellenben az sehol sincs föl jegyezve, hogy ' Napóleon fejéhez akkora bárány bőrsapka tartozott volna, mint. az Andráséhoz. Ami pedig a lábfej és a sapkás fej közé esik, abból nagyon

Kellemes ufíiárs

Iría: Krúdy Gyula

Azt a különös ételt, amelyről most emlékezést írok, egész napi utazás után ettem. Szánkón, hegyek közölt, alig pihentetve a csengő lovakat érkeztünk estefelé Budára, ahoi egy kis bormérő helyen ütöttünk tanyát, mert ilyen hosszadalmas utazás után mégis csak a leggyorsabb tápláléknak látszott a bor, a jó fehér bor. Azonban az első poharak elfogyasztása után természetszerűleg jelentkezett az eledel után való éhség is, mire uti- társam, egy világot járt úriember:

— Hideg időben, amikor a gyomor a vasat is

megemészti, legjobb a nyers hús. Majd megtanítom Önt nyers húst enni — szólt és ezzel elköszönt, hogy a környékbeli boltokban bevásárlásokat végezzen. i

Egész életemben tanulékony voltam, kíváncsian vártam vissza utitársamat, aki rövidesen megérkezett különböző csomagokkal.

A legfontosabb volt az első csomag.

Utitársam megfelelő áhítattal bontotta ki és egy húst vett ki belőle a tányérra.

— A mészárosnál egy negyedkiló disznóhust, negyedkiló marhahúst daráUattam apróra. Ez éppen elég lesz két személynek, hogy még a fuvarosunkat is megkínálhassuk.

így szólt, amikor a rózaszinü húst az asztalon át megszemlélésre átnyújtotta. Friss volt az. AmiA pesti kiküldött lelkűimére les-©a végezte a dolgát. Már az első este tett fel néhány kel- Iemel.len kérdést, olyasmit: „Milyen kilátások vannak?1* — „Hogy álltok szavazat dolgában ?“ — de az urak mindig kivágták magukat.

— Kérlek, micsoda terror van... a kormány ...

— Az ellenpártiak hogy dolgoznak.

— Bizony előre nem tudunk pontos választ, de majd sorra vesszükValér nem látott, vagy nem akart a válaszok mögé látni és olyan beszédet vágott ki, hogy a tekintélye még jobban megnőtt, a párt lelkesedése pedig szűnni nem akart. Mikor a buzgás füstje kicsit eloszlott, azt mondta:

— Tudjátok mit, elhozom a nagy ágyukat, Kossuthot, Apponyit.

Az idea az első szóra bemelegedett és

könnyű megállapítani, hogy András szenvedelme a szalonna iránt tisztán platonikus vonzalom. Hosszú-, keszeg ember . András, aféle szegény kertészemiber az ötödik dűlőből, ahol a krumpliban és répában tartózkodó kalóriával szokás megtölteni az oldalközt.

Azonban semmit se lehet tudni, mert ime, a másik nagyhatalom, Mihály sógor, aki négyökrös gazda az első dűlőből, alacsony, kisded, barna ember s az vau a képére írva, hogy szalonnával szokott mosakodni és kolbásszal törülközni. S lám, a kis dudaember mégis óvást jelent be a húsevő világnézet ellen.

— Szalonna, — legyint a kövér, tömzsi kezével. — Azt én a kezembe se vöszöm, ha csak csizmazsirozásra nem- Hanem a zöldpaprika, az ügön, Tizet is megöszők belőle ír üstökre.

Szentgyörgyi tudós professzor ti reá gondolok, aki most készül hóditó világkörutra a paprika-vitamin érdekében. Jő lenn©, ha becsomagolná az útra ezt a Mihály sógort is, akiit legalább egy mázsa vitamin-kristály dagaszt.

A sovány ember azonban nem hagyja magát. Bizonykodik, hogy, de csak a szalonna adja az erőt.

— Nono. — erőlködik az első dűlő —, de a zöldpaprika tisztítja az észt. A gőze.

— A gőze? — mereszti a szemét a másik.

— Csakis. A gyomorban mögpárolódik és fölszáll a fejbe.

— Mán akiébe, — mosolyog az ötödik dűlő.

— Nem mögyüok észért az ötödik dűlőbe, — szisszen föl az első dűlő.

A tükörből nézem a két nagyhatalmat, mint érdektelen semleges, akinek nincs gyarmata se az első dűlőben, se az ötödikben. A mester azonhan szükségesnek látja közbelépni, mint d öra tőb Íróság. Rám való tekintettel a művelt diptómácia nyelvét beszéli, ami meglepően természetesen hat ilyen falusi borbélvszájból. ■fin ugyan jobban szeretném, ha valóban rám tekintene és nem pemecselné a szappanhabot a számba, de azért ez se csorbítja a műélvezetemet. Úgy gyönyörködöm a mester dialektikájában, mintha a népszövetségben keverné a habot.

— Én möguiondom kegyetöknek. miben rejlik az ölégtétel. Hely Önzőnek kegye tök éjszakára az ablakban egv kiló húsos-szalonnát mög egy kiló zöldpaprikát olvan intelöm-r mel, hogy csak az egyikre vannak rászabadítva a tolva jós népek. Ugyebá r belát ják, boev az emberiség azt fogja ellopni, amelyik több él vezködést eszk özöl ?

Ennél bölcsebb döntést a világ legkitűnőbb jogtudósai se eszközölhetnének. A nagyhatalmak elismerik, hogy a mesternek jól fog az esze. Én már azt is tudom, hogy jobban fog, mint a borotvája, ftrülök. mikor átengedhetem a széket az első dűlőnek. Lefizetem a vér tanúd ijat és Istennek a jánlom a társasályet csak a vadállatok esznek zsákmányukból.

Zsebéből ugyanakkor négy nyers, tojást vett elő utitársam, amely tojásokat olyan gondosan törte fel, hogy azokból csak a sárgájuk maradt. Ezeket a sárga-szemeket elkeverte a hússal, majd nyomban utána erősen sózott és főleg borsozott.

— Már most élvezhető volna, de számítani kell arra, hogy Európában vagyunk, — mond és egy fej vöröshagymát vett elő csomagjaiból.

— Nagyon apróra kérem felvágni, ha lehet meg- darálni, — mond a bormérő feleségének, — aki áhitatos borzadállyal nézte a sarokból utitársam mesterkedését.

Mielőtt azonban a hagyma megérkezett: egy

darab vajat vett elő, amelyet ugyancsak a nyers hus-massza közé kevert és közben szüneteket tartott, hogy az izeknek és mindenféle zamatoknak elég idejük legyen összekeveredni egymással. Közben sózott és borsozott, mert valószínűleg ez volt a regula.

Amikor az apróra darált vöröshagyma megérkezett: annak csak negyedét keverte a péppé vallott masszához, mig a többi vöröshagyma felhasználását megint elhalasztotta öt percnyi időre.

— Igaz, hogy a vadállatok, oroszlánok, tigrisek, farkasok fűszerek nélkül élvezik a nyers húst. De az ember éppen abban különbözik a vadállatokmég azon az estén megállapították a napját, vasárnaphoz két hétre. Sürgönyöket fogalmazlak, megbeszél Lék a részleteket is. Délután népgyülés a piactéren, utána bankett. Ebben aztán széjjel is oszlottak.

Ez éjszaka nem könnyen indult az alvás, a készülődés - izgalma nem hagyta nyugodtan a párnára hajló fejeket. Miikor aztán végre mégis csak pihenőre fordulhatott, abban sem volt köszönet, mert nyugtalan álmok fűtötték a fejük alját. Mindenki'olyasmit álmodott, hogy a nagy nap reggelén várta a pesti vezéreket és a tömeget. Aztán a vezérek 'megérkeztek, de a tömeg csak nem bujt ki sehonnan. Izzadtra melegedett testtel álmodtak a párt vezetők, amitől kora reggelre a városba termettek. A zabos csikók nem tudták, mi okozza, hogy mindennap a kocsi elé fogják őket, aztán,, ha sár, ha por, csak menni kell- A városban aztán nyomorgatta az urakat a

. '■■■■■ r m ■■■W

got. D

e az ajtóból visszatérít a váratlan, zuhogó tavaszi zápor. Leülök a lócára András sógor mellé és leakasztom a szegről a tarka táb'láju irodalmat. Kívülről idei kalendáriumnak látszik, de belülről mag-árjegyzék, annak is éppen huszesztendős: Ahogy kinyitom, akkora tököt mutat az ábra. hogyha rágurulna az árnyékában legelő disznócskára, nyomban kolbásszá nyomná az ártatlant. András sógor nem is állhatja meg szó nélkül.

— Ez is az ántivilágban löhetött még, mikor ekkora tökök termőitek.

Nekem mondja, de Mihály sógor felel meg rá, a borbélyhoz intézvén a szót. Szeretik a nagyhatalmak az ilyen közvetett feleselést.

— Hát termőitek az én földemen az őszön akkora tökök, tudja, hogy kiállításba löhetött volna őket adni.

András sógor felém vág a szeme sarkával

— Az első dűlőben, tudja. Mert ott nem úgy van, mint szögény helyen. Ott szalonnával trágyázzák még a tököt is.

Mihály sógort elfutja a méreg. Pedig mikor borotva serceg az ember képén, akkor nem jó mérgeskedni. Megpirosodik a szappanhab a dudaember állán, ahogy hátraszegi a fejét.

— Hát ügön is. Az első dűlőben akkora tökök, nőttek tavai, hogy az ötödik dűlőben még hordót se láttak akkorát.

Ez bizony már nyílt hadüzenet. De a keszeg nagyhatalmat nem lehet kihozni a sodrából. Mindössze a báránybőrsüveget mozgósítja egy kicsit följebb a szemöldökével.

— A kend földjén?

— A másén még nagyobb is terömhetö'tt. Nem kérködésbő'l beszélők én. De ami az én föl démon termött, azt se bírná megemelni az olyan ötödik dülőbeli gányó, mint kend.

A dudaembert szemlátomást felfújta az indulat. Kinyitott két gombot a kislajibin, hogy szabadabban szedhesse a leffet. Az ötödik dűlő megint, lejebb csúsztatta a sapkát és rám- nevetett a tenyere ellenzője alól-. Vigyázzak csak, hogy megcickézi ő a négy ökröst!

— Ejnye, hejnye, hát osztán hogy nőbetött az a tök olyan csudanagyra?

A teljés kapituláció hangján föltett kérdésre a mester felélt. Úgy, mint tanu'lmányos férfiúhoz illik, aki követ, is lehetne, ha a falusi nemzet ésszel élne.

— Ez a bel terhes töktermelés, kérőm. K8- gyed az IlletékÖs.

Ez annyit jelentett, hogy mást, már András fogja vérét ontani az emberi civilizációért, amely megkívánja a borotválkozást, a marko- láb vitte volna el, aki kitalálta. Az ötödik dűlő átengedte magát a mesternek, Mihály •pedig egy győztes nagyhatalom gőgjévéleresztett egyet a nadrágszijon. .

— Hát én kitanithatom kendőt, mórt én nem. vagyok rossz szívvel az ötödik dűlőhöz se. Mikor á tök akkora, mint. egy jéroe tojás, akkor akasszon kend fölé egy úrik a lapot, de

tói, hogy megismerte a fűszerek jelentőségét a% emésztésben. Ezért kell még egy kis vöröshagyma az étel élvezetéhez.

— Egy kis rumot nem öntene hozzá? — kérdeztem világot járt utitársamat, Schröder Bélát, aki valaha matróz is volt

— Rumunk a lakatlan szigeten már akkor az utólsó cseppig elfogyott, amikor ezt az ételt ettük, igy nem tudom, hogy jót tenne-e a rum a hus- pástétomnak? Ezért csak maradjunk meg a régi receptnél, amely ott a szigeten kitünően bevált. A rumot talán utólag fogyasszuk el, mint mi is tettük, mikor egy hajó felszedett bennünket a puszta szigetről.

Megkóstoltam az ételt amúgy falat kenyérre (sercnire) kenve, mint a delikát-dolgokat szokta megkóstolni az ember. Nem volt rossz az egész napi koplalás, fázás és utazás után, amit meg is mondtam utitársamnak.

Schröder Béla egy könnyüt sóhajtott, mint a régen elmúlt dolgok felett szokás:

— Hát még mennyire ízlett volna önnek az eledel a puszta szigeten, ahol hetekig nélkülöztünk a hajótörés után, amikor egy arrajáró hajó végezetül észrevette vészjeleinket! Utasembereknél előfordul hasonló körülmény, de azért soha sem szabad elcsüggedni. Igaz, hogy a kövér szakácsról nem tudtunk számot adni, amikor a hajószemélyzet listája alapján a szakácsot is keresték közöttünk a megmentő hajón. A kikötésnél is ugyancsak vallattak a szakács felől.

— Megették? — kérdeztem.

— Lehetséges — felelt Schröder Béla és a nyers huspástétomöt tovább kenegette vajas kenyérszeletekre.

csendesség soká. Palugyay Móric végre kimondta; •

— Minden rendben van, de mondjátok .meg, honnan - vesszük a tömeget a fogadáshoz, népgy. üléshez, banketthez? ...

— Bizony, az bajos lesz — mondta a hosz- szu Károly, aki különbem is híres pesszimista volt, Csak Simialovszky nem riadozott:

— Ugyan már, csak nem vagytok olyan

gyámoltalanok, hogy két ilyen embernek közönséget ne tudjatok toborozni. Meglátjátok, a puszta hírére is ontani fogja a népet a hegy és völgy, meg az országút... ismerem én az ilyeneket. .-v. /

— Ki kell inná a „Liptó‘*-ba, plakátot nyomatni, szlovák nyelven is, kidéből tatni a falvakban, igy aztán minden meglesz — zárta be Valér a; vitát.

(Folytatását legközelebbi vasárnapi, április 2-3-iki számiunkban közöljük.)

olyant, amelyikön lyuk van, asztán azt öntse kgnd tele cibőre-levessel, az csöppönkint rá- hűli a tökinda tövir© s. ettől kendnél is úgy ? meghízik a tök, mint énnálam. . _ - .

Ezt nagyon komolyan mondta a négyötrös ui ? csak az ajtóból fordult vissza a kegyelem- .'* döféssel. . "•

— A ciihőre-levesért, azt hiszem, nem költ kendtöknek a szomszédba mönni.

András sógor ádámcsutkája veszedelmesen izgett-mozgo'tt a borotva alatt.

—- Mögálljék csak kend! Szerettem vóna én azt a híres tököt mögemelni!

— Hát ha mög akar kend szakadni, tüíem teheti.

— Megvan még?

— Mög hát; Gimőrnek. Ugyan most már mögapadt egy kicsit.

— No ugy-e, ódzik mán a kend becskor a?

— Az enyim nem. Én tülem emelheti kend, ha mög akarja özvegyiteni az asszonyt.

— Minek az a hiábavaló beszéd? Fogad kend, hogy mögemelöm, vagy nem fogad?

— Egy literbe.

— Huncut, aki megbáni.

A két nagyhatalom kezet adott egymásnak, én vágtam szét a kötést. Ezzel aztán jogot szereztem arra, hogy mint szemtanú tekinthessem föl a- belterjes töktermelés diadalát az elsői dülőbfen.

Hát nagy barom tök volt, az bizonyos. Egyik fele sárga, a másik zöld csikókkal tar- kázott. Becsültem másfél akósra, ahogy ott meredezett a napon, elállva a bejárást a rossz szín ajtajában.

—■ Két ökör húzta ezt idáig a kukorica- földről s kend egymaga ölég akar néki lenni?

— csufolódott Mihály egy cefre-csu unszoló dorongra támaszkodva.

— Micsoda? — vetette szét. a kétlábát András. — Hát ez az egégz? Hát ez is tök?

— Az ám, cirógassa kend az ölibe!

— Én? — veselkedett neki a kertész a két hosszú karjával.

Igaz, hovv kidülledt a szeme, de azért fölemelte a tököt úgy a térde magasságáig s csak onnan huppantotta le úgy hogy egyszerre kétfelé repedt első dűlő címere. .

— Hü az anyád! --- villantotta rám huncutul a csókaszemét.

De csak egyet villant, mert akkor már kop- pant a fején a husáng és az ötödik dűlőbeli ember véresen vágódott neki a tanya sarkának. ■ '• •

— Tökért tök! — mosolyodéit el a másik és előkereste a baltát, hogy fölapritsa vele a csúffá tett csodát.

András pedig, ha támolyogva is, de. mégis csak némi diadálérzettel vitte haza a véres fejót. Kicsit sajgóit ugyan, de mégis csak megmentette vele. az ötödik dűlő becsületét.

' ' Nem ő volt; »z első nagyhatalom, amelyik . Így járt