Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-19 / 66. (3176.) szám

8 Gyermekkórus A kassai rádióban péntek délután gyermekek szava lók órusa szerepelt. Aki ebben az időben elfordult Münchentől, abbahagyta a budapesti cigányzenét, vagy varsói baluiajka-koncertet és Kassát fogta, kivételes örömben lehetett része. Harmad-negyed elem isták vékonyka, mutáló, selypítő hangja reszketett az éteren át az izgalom lázaiban, olvan lelkességgel és báj­jal, a mesterkéletlen kedvességnek olyan ere­jével, mintha egy ismeretlen és primitív nép­törzs dalolta volna ki dalait egy helyszíni köz­vetítésen.’ Móricz Zsigmond és a kassai Palotai Boris verseit szavalták. A kórust Ilonka néni, a negyedik osztály lelkes tanítónője és maga a költőnő tanították be. A gyerekek boldogan és tülekedve maguk jelentkeztek a kórusba és in­telligencia, előadókészség szerint válogatták össze őket, Időnként, összejöttek próbára, vihog­va és grimaszokat vágva, a versek közt lapoz­gatva, fontoskodó arccal lesték a vezényszót. Egyszer meghívtak egy próbára. Örömmel mentem el, érdekes élmény időnként elmenni közéjük és titokban összemérni őket egy régi harmadosztállyal, ahol mi ültünk lüszterkö- tényben és mi vágtunk grimaszokat. Az ered­mény egyikünk javára sem dől el: épp olyan sápadtak, idegesek, fékezhetetlenek, mint mi voltunk, a fazonjuk is ugyanolyan, cseppet sem szebbek a régi elemistáknál. Talán csak a nyo­morúságot látják közelebbről, legtöbbjük tud telefonálni és egyedül kezeli a rádiót. Szinte kész emberek valamennyien. Nagy változásokat nem végez majd rajtuk az idő, tiz-tizenöt év alatt kicsit megnyúlik legfeljebb az orruk, meghíznak pár kilót és kevesebb lelkesség lesz a szemükben. Az egyik zömök barna kislányt úgy látom, ahogy‘asszonykorában fog kinézni, két gyerekkel, a piacon egy liba fölé hajolva. A kis­fiúk között érőben levő orvosokat, ügynököket, hivatalnokokat, irodalmárokat látok, ak;k egy­szer majd kopaszon s kicsinyesen vitatkoznak egy kávéházi asztalnál. Ez kegyetlenül hang­zik, de így van. Úgy nézek rájuk, mintha egv régi, évvégi tablót nézegetnék ... Az emelvényen Palotai Boris áll. Int a gye­rekeknek: — Felállni, gyerekek! Kezdhetjük. Mindenki figyeljen rám. Zipszer kezd el! — Zipszer elkezdi. Magas, barna fiúcska. Szép, meleg, barna szeme van, a tekintetéből látni, hogy miért ő a legfőbb szólistája a kórusnak: — ,.Köszöntés rádió utján.“ t Boris néni a két kezével vezényel, mint egy ■ karmester és a gyerekek hangja édesen búk-1 dácsol a teremben. Ilyeneket mondanak: ... Ti, messze tájakon élő gyerekek, halljá­tok, hogy repdes a szivünk,’ hogy tik-takol felétek? Nyújtsátok ide.a .kezeteket, —A világ minden nyelvén zeng a szivünk: szeressük egy­mást, gyerekek!.. . Ilyesminek nem lehet ellenriülni. Ha egy po­litikus vagy egy rró kiáll Genfben, Magdeburg- i bán vagy Balmazújvároson a mikrofon elé és j ilyeneket mond, a hallgató csavar egyet a rá- d'óján, vagy egy becsidetbevágót mormol a fo­gai között. De ennek a harmadosztályosnak nem lehet ellentállni, ennek még hinni lehet ta­lán, esetleg tud valamit, amire mi nem voltunk képesek rájönni. A hallgatót megüti ez a lázas, távoli gyerekhang, amely „Páris fölött, kis névtelen faluk, hajófedélzetek és száguldó ex- presszek fölött11 vibrál a világűrben és szeretet re szórtja fel az összes elem is ritkát. Szép pro­gram, bő program, a felnőtt hallgató, akit már sokszor félrevezettek, nem tudja, mit gondol­jon ... Két vers között szünet van. Ilyenkor felül­nek a padokra, lökdösődnek, kacagnak, sugdo- lóznak. A harmadik felszólításra sincs rend. Az egyik padban egy gyerek kuncogva rágja a sapká iát. — Ki az a &apkanyelő? — kérdi a néni az emelvényen, felemelt kezekkel, mert már sze retné fólvtatni a szavalást. Az osztály röhögni kezd a humoros kérdésen. — Sapkanyelő — mondják kórusban, rutino­san, mint akik jól összetanultak. Egy elemistá­nak sok vidám és barátságos órában lehet ré Akinek Caruso hangja fájdalmat okozott... A nagy művész özvegye Caruso énekéről A kis Glória „éneklő könyvtára" London, március. Nemrégiben . érdekes hír jelent meg a lapok­ban arról, hogy kiváló technikus oknak sikerült olyan eljárást találni ők, amelynek segítségével 20—30, sőt 50 esztendő előtti gramoifonlemezek elkopott hangját újjá tudják varázsolni, megtisz­títják a recsegéstől, úgy, hogy az tisztán cseng, mintha csak az imént vették volna fel a legmoder­nebb gramofon-stúdióban. A hír niagy feltűnést keltett és a vállalkozók nem kímélték a költséget, hogy felfrissítsék régi nagy énekesek elkopott hangját. A vállalkozók el­sősorban Carusoinak, a híres tenor istának lemezeit akarták újból életreikedtemi. Caruso Iránt még min­dig óriási az érdeklődés, legendás hiire még mindig lebilincselően hat a művészet kedvelőire. Minden­ki örült a felfedezésnek, hatalmas reklámok jelez­ték, hogy Caruso lemezei ismét kaphatók lesznek. Mikor a hir napvilágot látott, egyetlenegy ember mosolygott csak szomorúan: Caruso özvegye, aki jelén lég. Londonban ól. Csöndes vissz avonulte ágá­ban fájdalmasan sóhajtott fel: — Caruso hangja nekem mindig fájdalmat oko­zott. Miért a magas C-t örökítették meg, amelyre mindig féltékeny voltam, miért nem hallhatom a mindennapi hangját, lágyan csengő szavait, ame­lyekre senki sem kiváncsi, csak én. Tizenkét esztendeje, hogy Caruso mieghalt, de az özvegy még mindig siratja.- — Amerre csak megyek, minidig csak őróla be- szélnek, a ragyogó művészről. Senki sem emlék­szik *a zemberre, az én Ennicomra, pedig nagyobb volt, mint ember. Caruso leánya, a 14 éves kis Glória, rajong az édesapja emlékéért. Sohasem ismerte Oarrsot. Já­szén 18 hónapos korában vesztette el éd'sa- ját. Mégis mindent tud róla; az édesanyja számtalan­szor elmondott neki mindent, életéneik minden epi­zódját. Legkedvesebb tartózkodási helye az a kis 6zoba, amely Caruso összes gramofonfelvéteiei el varrnak helyezve. Több, mint 300 gramo f o n leim ezt őriznek itt és minden lemennek megvan a maga története. A kis Glória őneki ökömyvtámak nevezi a gyűjteményt és pontosan tudja, hogy melyik le­mezt mikor vették fel, hányszor próbálták újra meg újra, mert vagy a zenekar nem volt jó, vagy az első hegedűs köhécselt. — Glóra azt hiszi, — vmondja Caruso özve­gye, — hogy édesapja lelke itt él a holt gramofon- lemezek között. Látja, őt, amikor felcsendül csodás hangja. Én azonban — folytatja — szomorúan hallgatói, ezeket a dalokat. Én nem voltam a mű­vészibe szerelmes, én az embert imádtam. Az em­bert, aki nagyobb volt a művésznél. Megvallom őszintén, féltékeny voltam a művészétére. Minél szebben énekelt és minél jobban lelkesedtek érte az embereik, annál szomorúbb voltam én, hiszen tő­lem rabolták el, tőlem, akinek egyedül volt joga hozzá. És hiányzik a gyűjteményből Caruso min­dennapi hangja, amely számomra a legcsodálato­sabb muzsika volt. Lehet, hogy más művészek fe­leségei nem úgy éreznek mint én, de nekem bol­dogságomat meg kellett osztanom az egész világ­gal. Nála minden a művészet volt és a hétköznapi élet semmivé törpűlt. Nem egész három évig vol­tunk házasok és én egész idő alatt végtelenül bol­dognak éreztem magamat. Bármily különösen hangzik, egyetlen fájdalmam az ő csodás hangja volt és ezt még ma is érzem. Az ő művészete nem jelentett számomra többet más énekesek művé­szeténél. Én Enricot nem a hangjáért szerettem ... A kis Glória minden este bevonul az éneklő- köuyvtárba és rajongva hallgatja édesapja hang ját. Egymásután csendülnek fel a diaiok és a má­sik szobában Caruso özvegye könnyezik ... Blakket angol tudós felfedezte az anyag negyedik ősi alkotórészét A múlt évben fedezte fel a fizika a harmadik alkotórészt, a neutront —A tudomány most a pozitív töltésű elektro­nokat fedezte fel és fényképezte le sze. Aztán folytatják. Egy szép. szavalókórus szá­mára írott versét mondják Palotai Borisnak. A versben különböző mondatok vannak Ö^sze- állitva, minit egy fotoraontázs képei. Különbö­ző gyerekhangok, koldusasszony, az Ur hangja stb. Néhány szereplő hiányzik a vershez. Aki vállalja a szólókat, jelentkezhet. Mindenki je­lentkezik. > — Weinberger, — mondja a néni, — próbáld te a kéregető asszonyt. Weinberger elpirul, a hangja megbicsaklik a nagy szerencse miatt, de remekül alakítja a szerepet: — Csak egy pár fillért naccsága kérem ... Az Ur hangját egy kisfiú vállalja a hátsó sorban. Választékos diákfrizurája van, mély hangja miatt esett rá a választás. Neve Kele­men. A szerepléssel később egy kis baj tan, az Ür hangja nem zendül meg mindig kellő idő­ben, mert kelemen a szavalás alatt Dénessel boxol. Mind boldogak és megtiszteltek, hogy a mik- rofón elé állítják őket. A szülők is izgatottak, a marna, már fnegirta mindenkinek a családban, hogy Ferkó és Padi és Sárika és Vera ekkor és ekkor szerepelni fogdák a stúdió magyar óráién. De a hallgatók közül nemcsak a nagy­nénik döbbentek meg az elíogódott gyerekhan­Berlin, március 18. Teljesen meglepelés­szer illeg a beavatott szakköröktől! sem sejtve tör­tént a fizika világában egy újabb szenzá­ciós felfedezés. Angliából érkezik a hir, amely egy olyan eseményt tartalmaz, ami az anyag felépítéséről való eddigi néze­teinket újból alapjaiban vá utaztatja meg. Ezelőtt egy évvel a fizika az anyagnak még csupán két valódi ősalkatrészét ismerte, a negatív elektromosságu elektronokat és a pozitív protonokat. A két <alkatrésznek elek­tromos töltése egyenlő, de ellentétes, a tömeg­ben — vagy mondjuk — súlyban azonban rendki vili különböző a két alkotórész, ameny- uyiben a protonok mintegy 1850-szor súlyo­sabbak az elektronoknál. Az eddigi feltevés szerint az atomok magvát a protonok és az elektronok alkotják, még pedig a protonok száma túlsúlyban volt, mig a mag körül ki­zárólag elektronok keringenek. Körülbelül egy évvel ezelőtt felfedezték aj atom harmadik ősalkatrészét, az úgyne­vezett neutront. A neutronnak a súlya körülbelül megegye­zik a proton súlyával, de nincs elektromos töltése, elektrikusan semleges. Úgy hitték, hogy a neutron egy protonnak és egy elek­tronnak egyesüléséből áll elő, természetesen ez az egyesülés sokkal bensőbb az a tóm ok­iján előlforduló egyéb kapcsolatoknál, úgy hogy az egyesült proton-elektron az atomnak ön­álló, nagyon nehezen elválasztható alkotó­részét képezi. Most azután Angliában felfedezték az atom negyedik ősalkatrészét, a pozitív elektront. Szinte bámulatos a felfedezés módja. Azok szerint a kísérletek szerint, amelyeket Blak­ket professzor Rutheford híres laboratóriu­mában végzett, ezek a pozitív elektronok tisztára Ön maguktól, a kísérletező közremű­ködése nélkül lépnek elő az ólom atomjai­ból, tehát bármilyen ólomdarabból s a pozitív elektronoknak ezt a kiválását a mindenütt jelenlevő magassági sugárzás idézi elő. Ez a sugárzás ugyanis az energiában leggaz­dagabb fajtájú sugárzás, amit ismerünk, amennyiben á sugárzásnak semmiféle imás gokra, hanem az idegen is, a közönyös, a 'kí­vülálló, mert a raffinálatlan szépségnek mindig felmérhetetlen az ereje. Sz. Nagy Mici. fajtájánál, sem mesterséges, sem természe­tes sugárzásnál nem egyesül az energiának olyan hatalmas mennyisége úgyszólván pont- j alakulag, mint ebben a sugárzásban. Ezek a j hatalmas energiafelhalmozódások sokkal rit- j káibban, szórványosabban vannak elosztva, mint például a napsugárzásnál. A magassági sugárzás részecskéinek ez az aránylag ritka előfordulása adja meg a ma­gyarázatát annak is, hogy idáig a pozitív elektronokat nem sikerült felfedezni annak ellenére sem, hogy az ólom állandóan a magassági sugárzásnak vau kitéve. Az ólomatomból kilépő pozitív elektron el­sőiben is láthatatlan, tehát az a feladat, hogy láthatóvá tegyük. Blakket ezt úgy érte el, hogy a felfogott ma­gassági sugárrészecskéket alkalmazta arra. hogy az elektron láthatóvá tételére szolgáló berendezést működésbe hozza. Ehhez azt a tényt használta fel, hogy az elektronok — mint általában repülő atomromooskák —- a levegő részecskéit, amelyeket útközben talál-* nak, ionokká, elektronos részecskékké vál­toztatják. Ha most már a levegőből vízgőz csapódik le, ezek az ionok a ködhólyagocskák tömörülési pontjai lesznek és igy az elek­tron egész pályáját egy ködesik képzésére le­het felhasználni, amit azután le lehet fotogra- fálni. Itt rögtön felmerül egy kérdés, amit való­színűleg minden olvasó felvet: hogyan lehet-, séges, hogy ilyen borzalmas gyorsasággal re­pülő részecskék esetében a fényképező gépet megfelelő módon működésbe lehessen hozni? Hát a részecske nem repült-e már messze tova, mielőtt az apparátus még működhetne? Ez természetesen igy van, de a kis atomrészeeskék által előidézett köd- csik egészen rövid ideig, mintegy tízed má­sodpercig még ésadelhetőleg éles marad s ez az idő elég arra, hogy a különlegesen meg­konstruált apparátust használni lehessen. Ennek az ogytízed másodpercnek a felhasz­nálása s a folyamatnak a lefényképezése egyrészt lehetővé tette a fényképezést, más­részt annak egyik legnagyobb érdeme is. A sugarak további vizsgálata már most úgy történik, hogy a kamarát, amelyben a ködesi- kok képződnek, erős elektromos és mágneti- kus erők hatásának teszik ki és ilyen módon a ködesik előidézett pályahajlását s ezzel együtt a hajlást előidéző részecskéket ponto­san megmérik. A mérés eredménye az volt, hogy az ól óimból a magassági sugárzás által ki­1933 március 19, vasárnap. ütött részecske töltésére nézve a protonhoz, tömegére nézve pedig az elektronhoz ha­sonlít. Ezzel meg is volt a bizonyíték a po­zitív elektronok létezése me’Jlett. Hogy ezek a pozitív elektronok éppen az ólomatom magvából származnak, abból kö­vetkezik, hogy az összes atomok külső burko­latai jól isimertek s itt 'már nincs hely az uj jövevények' számára. Ezzel szemben az atom magvának felépítése a ráfordított óriási fára­dozások dacára még rendkívül homályos. Minden nehézség nélkül elképzelhetjük, hogy a magban az eddig ismert egységek mellett még az újonnan felfedezett elektronok is ott vannak. Ezután felmerül a nehéz kérdés, • vájjon minden atommagban, mint például az ólomban, vannak-e pozitív elektronok? És milyen szerepet játszanak a magban? És a pozitív elektronok felfedezése közelebb visz-e bennünket a mag fizikája legnagyobb problémájának a megoldásához, vájjon fe­leletet tudunk-e adni arra a kérdésre, ho­gyan lehetséges az. hogy a mag olyan túl­nyomó pozitív töltés ellenére egyáltalán Összetart és nem repül szerteszét? Talán lehetséges, hogy nem az eddigi nézet­nek van igaza, amely szerint a proton egy­szerű és a neutron összetett, hanem talán for­dítva áll a dolog, a neutron egyszerű szerkezetű és a proton összetett, még pedig egy neutronból és a most felfedezett pozitív elektronból a 8? Ennek az elképzelésnek meg volna az az elő­nye, hogy az elektromosság ősalkotó részei­ben úgyszólván helyre volna állítva a szime- tria, mert ebben az esetben a két ősalkatrész, a pozi­tív és a negatív elektronok nemcsak töltés­re, hanem tömegre is egyenlőek volnának s csupán az volna köztük a különbség, hogy egyik fajtájuk különösen hajlamos a neu­tronnal való egyesülésre. Ezt a kérdést a' fizika hamarosan el fogja dönteni, amennyiben meg fogja állapítani, vájjon a neutron az eddigi feltevés szerint valamivel nehezebb-e, mint a proton, vagy pedig a proton valamivel nehezebb a neutron­nál. Nagyon csekély különbségekről van szó, mivel az elektronok mindkét fajtája a proton­hoz 'és a neutronhoz viszonyítva igen könnyű, ezért ennek a megállapítása rendkívül nehéz feladat lesz. .,,j |BB—■—»E— MÉG ÉS MÁR ő a Még és én a Már; kis csacsi s egy vén szamár; ő még nem tud megszeretni, én pedig már nem tudom; ő még vígan tud nevetni, én pedig már nem tudok; nem tudja még, mi a bánat, mi az öröm? — nem tudom; nem érti még bús nótámat, nem értem már kacaját; tud mulatni óra hosszat, én pedig már nem tudok mást, csak bús lamentációt; nem látott még semmi rosszat, nem látok már semmi jót. Még — már: még szivében ég nyár; már — még: már szivembe nyárvég; még — már: még övé egy tarka légvár; már — még: már enyém rom, szürke árnyék. ö a Még és én a Már, kis csacsi s egy vén szamár; én a Már-nem, ő a Nem-még, ha tehetnék róla, tennék; * nem lehet már mit se tenni, furcsa ez a mi szerelmünk: szép lett volna s nem lett semmi. Kunszery Gyula. Sándor Imre mnnlrái 1 A lángoló út regény ............Kó 15.— Assz onyok novellák ..............Ké 8.— Le szállítón árak.' Kaphatók a Prágát Magyar Hirlap kiadó hivatalában Portó 3.-. utánvétnél 5.- Ké Jtfg * 1 A vajfogyasztás megoszlása Németországban. A rtatisztikai hivatal a vajfogyasztásról legutóbb köz- üétett kimutatása megdöbbentően mutat rá a lakos­ság elszegényedésére. Németországban, évenként és 'éjemként 18 font vajat és 16.5 font margarint fo­gyasztanak. Máéiként, alakul, azonban a helyzet, ha 1 lakosság egyes rétegei szerint való elosztást té­rin tjük, amely szerint: a munkasháztar fásban fe.- enlkénit kereken 12 font vajait és 20 font margarint ogyaeztenak évenként; a tisztviselőházta r tás okba 1 !3 font vajat és 14 font margarint! fogyasztanak, (övedelnni fokozatok szerint ismét más a helyzet, nert 800 márka évi jövedelemig a vajfogyasztás 5 önt, a margariné pedig 24 fonni, 1200 márkáig 11, lletve 20, 1500 márkáig 16, illetve 18, 2200 mán­iáig 24, illetve 14, 2600 márkáig 29. illetve 10 és !600 márkán felül 32, illetve 10 font.

Next

/
Oldalképek
Tartalom