Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)
1933-03-05 / 54. (3164.) szám
6 a™ 1 Ilii ' .’n*—MB—— 1933 március 5, vasárnap. JELENSÉGEK Bizonytalan kenyér Miért esik szét a világ? Irta: Neubauer Pál vesztették a fejüket. A töke elbújt és nem akar előjönni. Következmények: üzembeszüntetések, politikai radikalizmus, a vállalkozási kedv teljes megcsappanása, az arany végleges menekülése, a kivitel teljes hanyatlása, a szociális terhek emelkedése, az adók emelkedése, üzembeszüntetések, politikai, adóbehajtási radikalizmus, a vállalkozási kedv megcsappanása — körbe-körbe: autarkia. Tisztán kronológiai sorrendben és a logikai okozati összefüggéseket nézve igy; fest, ami a világháború óta történt, és ehhez hozzájárul: a háborús ipar leépítésével járó óriási és behozhatatlan költségek, az ezüst devalválódása Indiában és Kínában, háború Kínában és Délameri kában (ami már újra a válság következménye), forradalmak és reformok. A válság emberfeletti és logikával fel nem fogható számptómája azonban, hogy mindaz, ami a válság leküzdés© érdekében történik, minden elhárító intézkedés mintegy átokszerüen csak elősegíti és növeli a válságot, amely már olyan jellegű, mint He- rakles hidrája: minden levágott fej helyébe tiz fej ugrik. A világ elszegényedik és ez bármennyire érthetetlen és a technokrácia szempontjából esztelen: való és igaz. Annak ellenére, hogy az energia megmaradása elvének alapján a világ összenergiája változatlan egység és nem változhatott semmi, hanem a részek tolódtak csak el, kiderül, hogy tegnap még volt mindenkinek nagyjából legalább megélhetése, ma már negyven milliónak nincs, és holnap? — ezen törik a fejüket és nem tudnak rájönni, mi történt a világ energiáival és javaival. Kiderült, hogy egy ország valódi, sőt egyetlen gazdagsága: a munkalehetőség. Már mostan Sombart és más híres nemzetgazdászok ott tartanak, hegy ököllel kell küzdenie minden nemzetnek a munkalehetőségéért, mert ez az utolsó mentség és remény. Erre a válság azt válaszolja, hogy túltengett a munka és a produkció és ezért pusztult el látszólagos prosipe- rity után az eddigi termelési lehetőség. Még többet dolgozni: nem lehet kivezető ut, nemcsak, mert a tömegek pénzhiány miatt nem tudnak vásárolni, hanem mert előbb el kell adni az eddig termelt és felhalmozott óriási áruraktárakat. Termelési és munkalehetőség nincs és ezért senkinek sem kell hitel, sem rövid-, sem hosszúlejáratú, mert nem tud a pénzzel mit kezdeni. Következmény: a bankok és pénzcsoportok tétlenségre vannak kárhoztatva, nem tudnak természetes hivatásuknak megfelelni, nincs szükségük a nagy hivatalnoki gépezetre, leépítenek, és kezdődik elölről: munkanélküliség megnövekedése, segélyek, államháztartás megterhelése, adók — körbe-körbe. A pénzzel úgy vagyunk, mint a lázzal egy betegségnél: a láz a betegség kísérő jelensége, de nem a betegség maga. A tőkehiány csökken, ha a gazdasági élet állapota javul A gazdasági válságnak a pénzügyi oldaliról neki- men.ni nem lehet és eredményes ez a mód csak abban az ideális állapotban lehetne, ha egv kormány az egész nemzet vak bizalmát bírná, és arany meg vas közt az államérdekre való tekintettel nem tenne különbséget, mint Németország a világháborúban, az ,,aranyat vasért" akció idején. Ez a bizalom ma nincs meg sehol és ezért zsugorodott össze a pénz menekülésével együtt a világkereskedelem, mig az autarkia óriási arányokat öltött. A legfrissebb gazdasági számadatok azt bizonyítják, hogy az egyes országok belefulladnak az autarkiába és a nemzeti autarkia Európa halála, a világ szétesése. Nincs ország, amely mai életstandardját SZEPLOT májfoltot és mindenfajta bőrbetegséget azonnal megszüntet a világhírű (Földesféle aradi MargH-aéme és szappan Az arcbőr rövid idő múlva szép, fiatal és üde lesz, a ráncok kisimulnak. Mivel a MARGIT- CRÉMET sokan utánozzák, saját érdekében csak eredeti védjegyünkkel leragasztott dobozt fogadjon el. Nyitva, vagy kimérve, eredeti MARGIT-CRÉME sehol nem kapható. Főlerakat Csehszlovákia részére: „Sz. ERZiEBET Byóuysze tár. Bratisíava (Pozsony) Dunán 3$ csak meg köze Lttőleg is fönn tudná tartani teljes auiaraia eseién és mig Albániában könnyű a nemzeti autarkia kareszüüiiviteio, Angliában vagy Németországban lehetetlen- Leiie.eéges, ha Anglia és Németország az albán életviszonyok leié fejlődik vissza — tehát lehetetlen, vagy ha lehetséges, akkor szétesik a mai kuliurvilág. Minden autarkiás ország úgy fog kinézni, mint egy blokkiro- zoit erődítmény a háború alatt. A logikus sorozat tehát elvezetett a — háborúhoz. Mert ha valóban arra gondolunk csak, ami van, nem pedig arra, ami kivánság és álom, vagy elméiét, akkor az összsu üggések lehetőleg megszakítatlan felmutatása két útba torkollik: világgazdaság vagy autarkia. Az első feladat azért kilátástalan, mert összeütközik a nemzetközi szerződésekkel, amelyek tabu jellegével bírnak- A másiknak a kilátásai pedig olyan elrettentő-ok, mint Albánia gazdasága. A két feladat közt botorkálva a világ elszegényedik. Ez feltartóztathatatlan. Programot pedig azért nem tud senki adni, mert logikai kérlelhetetlenségről van szó: arról, hogy a világháborút és a következményeit a naptárból kitörölni nem lehet, A .világ széthullása a diktátorok legerősebbike: minden más diktátor csak az az árnyék, melyet ez a legerősebb vet mindenütt, ahol felbukkan. Ez pedig nem nemzet gazdaságtan, nem politika, nem erkölcs és nem logika, hanem ezeken felüli erő, amely hatásában kaotikus és rendel tetősében ismeretlen: eddigiéi© - ne-m tapasztalt körbe-körbe játék démoni á ja. FALU TAMÁS CSODA Mi tartja fenn az éhezőket, Mért elevenek az odúk? Minek és az, kinek sebébe A sors naponta belerúg? Ki jobb időket sosem láthat, Minek vár mára holnapot? Mily gyönyört ad az élet annak, Kinek ágya csak rongy vacok? Kinek ruhája szennyes foszlány, S kalácsa földön lelt kenyér, Ki hidak alatt alszik télen. Az utón hová mendegél? Kinek helye templomban nincs benn, Csak kinn a küszöbök előtt, Szenvedések szenvedéséhez Minek akar az uj erőt? A sir közel minden keservhez. Ott nem kell vérezni tovább, Hogy nem hull mind önként beléje, Isten, a legnagyobb csodád! Utasok beszélgetnek a vonatban, — Le kell rongyosodni — akkor megszűnik a félelem — mondja egy gaillértaianingü, kis fekete, sapkás ember, vékony összehúzott szájjal. Amág a polcon akad egy karaj kenyér, a kamrában tüzelő és vár az elsejei fizetés, addig reszket, jaj, mi lesz holnap, mi lesz jövőre? Meddig marad meg az állás, a biztos kenyér? De ha elvándorolt az utolsó ciha a zálogházba és az ember ott marad üres falak közt, csupaszon, kenyér nélkül, állás nélkül, akkor... A sapkás ember nem fejezi be, csak egy mozdulata mutatja, mire gondol. — Hát keresni kell a munkát — mondja a szembenülő azzal a határozottsággal, mely csalhatatlan jele, hogy ebbe a keresésbe soha bele nem kóstolt. A fekete ki6 ember elhúzza a száját és csak ennyit mond: — Kerestem eleget. Most is kerestem, hiába! Elhúzódik a sarokba és nem beszél többet. A szembenülő nem fogja megérteni, minek kínlódni beszéddel. Még azt hinné, hogy kö- uyörüietre vár. Ha sokat kesereg, talán odavet neki valamit Nem, ilyen mélyre miég nem zuhant. Két keze ökölben pihen az öléiben. Kezek, melyek dolog után akarnak nyúlni, mely nem akad 9ehol, hiába hajszolja. Mereven ül a sarokban és kinéz az ablakon lemondó nyugalommalCsönd van a fülkében, meleg álmosság. Nem tudom, ébren van-e a sapkás ember, vagy alszik? Most olyan, mintha nem is élne már, a bizonytalan semmibe vész élete bizonytalanságával. Ez az ember nem kapaszkodik többé, nem lázadozik, elesett. Megszületett, a világon volt és beletörődött abba, hogy elvesztette az élethez való jogát. Elesett a munkaalkalom utáni hajszában- Nincs többé változatosság, nincs frissesség, pezsgés, előbbrejutás. A bizonytalanság mindent megőrlesztett. A bizonytalanság után pedig jött a másithatatlan bizonyosság: nincs jövő, nincs holnap. Most már jónak tartja, hogy túl van a lesodortatáson. Felülkerekedett a félelmen. Az élet megértette, nem kell többé rettegnie, hogy egyszer kiszalad a talaj a lába alól és belezuhan a bizonytalanba. Benn van a zuhantságban, halálosan, kikerülhetetlenül. Az arca beleolvadt a homályba. Egy jeltelen, elzuhant szám. Az ember még megmaradt. csak az emberi billent felHa holnap találkozol vele, talán részegen bukdácsol eléd. Ami közösségérzülete volt, az is feldarabolódott. Ellenállni, újra talpra ugrani, lázadni nem tud többé, mert csak testi motor hajtja, az éhség. Tegnap még erő, tűz és izom volt benne, de rájött arra, hogy igy is lehet megmaradni. szin és cél és jövő nélkül. Csak a mán jusson túl az ember és holnap — az nincs- A látóköre összeszűkült egy napnak eshetőségeire. így él egy ember, száz ember, ezrek, légiók. Az egyik elmegy a másik mellett, tom- pultan, elzuhanva. Lehet, hogy a ruhájuk nem foszlott még ronggyá, de az ember elbukott bennük végképp, hogy nem érzik töb- ’ é az élethez való jussét. Hiúságok A sztár felnagyitott arca redétien sima- - ággal ragyog rád. A homlok kendőzött, nem látod mögötte az embert. A ki k észí tett- ség egyenruhája alatt csak egyetlen egyéni vonás akad: a hiúságé. A mozisztárok hiúsága naiv, mint a nagy fenoristáé, aki bókolásával a legszebb zenedrámát nevetségbe fullasztja. Vannak kedves hiúságok is — a széoasz- .-zonyoké és vannak bántó, elviselhetetlen hiúságok, az ostobáké. Van számitó, ravasz, í'res és gyerekes hiúság. Egy a mozgatójuk: a tetszeni akarás. Csak egyetlen kivétel akad és ez a hiúság tragikus. Tragikus a nagy ember hiúsága, a zsenié. A mértéke más. A rugót ott találjuk a ki- <gyen!itétlenségben, ami ember és világ között támad- Néha csak valami bántó szók ás- ! an mutatkozik ez a hiúság. Ha fáj és tragikusak érzed, ez onnan van, hogy girimász nélkül szeretnéd látni a zseni arcát. Aranyielei Valahol Afrikában, egy angol gyarmaton m ©gint aranyat leltek. Az újságok a hírt ve- x -cikk fontosságával méltatják. Megint arról van szó, hogy valahol békében éft egy maroknyi nép, távol a civilizáció ludasától, egy tűrhetően emberoégee koloniA politikai és gazdasági vitákban az a feltűnő, hogy hiányzik belőlük a logika. Könyvekben és írásokban, előadásokban és vitákban nem arról értesülünk, ami könyörtelenül van és puszta léténél fogva döntőbb minden ötletnél és rendszernél, hanem arról, ami egyének, fajok és népcsoportok vágya és érdeke. Még sehol esni olvastam az összefüggések körbe-körbéjét úgy, hogy az események valóban logikusan és a valóságnak megfelelően kapcsolódtak volna egymásba, pedig nincs izgatóhb ennél a tárgyilagosan száraz játéknál. Ha azt kérdezzük, mi a vi- lágkrizis oka és nem technokrata vagy teo- krata, nem kommunista és nem kapitalista álláspontot foglalunk el, hanem rábízzuk magunkat a logikai'egészre, igy fest az utóbbi másfél értized: A mai ezertebullás első oka kétségtelenül a világháború. Eredményezte: Oroszország kikapcsolódását a gazdaságból, Amerika termelésének 1930-ig tartó mesterséges felfúvódását, az egész világtermelés racionalizálását, az osztrák-magyar monarchia szerte- hullásával egybekötött nemzeti iparterme- lést az utódállamokban. Mindennek a következménye: a mezőgazdasági vegyi ipar és a mezőgazdasági termelés rengeteg megnövekedése, a technikai találmányokkal együttjáró további gyors racionalizálás, emelkedett kiviteli verseny; másrészről a háború felszámolásaként: adósságok törlesztése, rokkantak eltartása. Ez viszont megterhelte az államháztartást és vele adók formáiéban a termelést. Uja.bb következmény: bérharcok. A közigazgatási apparátus óriási kiépítése és a pártgazdálkodás a szociális átcsoportosítássá] együtt az inflációt és vele a töke pusztulását eredményezte. Következmény: külföldi hitelek, magas kamat. A gazdasági okokkal és okozatokkal legszűkebb viszonyban a politikai elváltozások: a hatalmi központok eltolódása és evvel beláthatatlan politikai ,.kérdés" és ,.probléma". Változások Európában: Hitelek nemzetközi küzdelme politikai stratégia szerint, a tőbe bizonytalansága, a tőke és az arany menekülése, pénzügyi válság politikai elő- és hátterekkel. Az angol font megrendül, a domi- nionok meglazulnak, a brit vilásimrérium stabilitását veszti, uj valuták bevezetése következtében megzavarodik a nemzetközi gazdasági élet gyors és sima lebonyolítása. Következmények: munkáselbocsátáeok, a fogyasztás csökkenése, mezőgazdasági termékek és bérek csökkenés© —: az autarkia elgondolásának a kezdete és vele a világ- gazdaság megrokkanása és visszazuhanás a középkorba. Védvámok ós dömping: az export további rohamos csökkenése, a munkanélküliség emelkedése és az államháztartás megdrágulása, segélyek kierőszakolása uj adókkal. Defláció, mint végszükség és kétségbeesett kísérlet, amely az autarkia karjaiba kergeti az egyes országokat. A határok végleg bezárulnak és a devizarendelkezések pontot tesznek minden lehetőség mögé. (A reparációkról, mint az európai élet külön őrületéről, nem is teszek e helyütt beiható említést.) Az autarkia első végzetes hatása az amerikai farmerek és a farmerbankok összeomlása. Ugyanakkor omlik össze a bécsi Creditanstalt, ami Amerikában úgy hat, mint az egész középeurópai bankrendszer csődje és Amerika visszavonja a rövidlejára- tu hiteleket. Következmény: a tőke menekülése eldugott és biztosnak gondolt helyekre, ahonnan azóta nem került elő. Ettől a pillanattól kezdve a világnak nem volt többet egyetlen csendes és nyugodt pillanata és a nemzetgazdászok a politikusokkal együtt elzációs törvény oltalma alatt, amely kimondta, hogy a fehér ember a bennszülöttől csak úgy vásárolhat termőföldet, ha cserébe másutt ugyanannyi megművelhet-ősre alkalmas területet tud neki adni. Ez a legember- ségesebb törvény, amelyet valaha kólónDá- lással kapcsolatban alkottak. Mintaképe lehetne európai telepítési és földosztó akcióknak. A föld ereje kifogyhatatlan, a civilizációtól megkímélt fajt erőssé táplálja. Ez az anyaföld megénekelt ősi áldása, mely töretlenül őrzi meg az embert. Ez az áldás azonban nem elég a hódi tón ak, aki nem éri be a bennszülött pásztorkodó munkájával, hanem többet akar. A meglévőhöz mindig egy marokkal többet. A földhöz nyájat, gyárat és ha ez az éli ség betelt, akkor holt értéket, ragyogást. aranyat. A hóditó addig kutat, amíg a* arany nyomára jön. Előbb c*ak néhány csillámló kődarab, aztán egy országrész folyammedre dús aranyerekkel telve. Ez a civilizáció áldása, mely az arany mindenhatóságából hajtott ki. A lelettel nem is lett volna baj, ha történetesen a kolonizált és fehér emberektől lakott földterületen bukkant volna napvilágra. Az történt azonban, hogy olyan helyen mutatkozik, mely a kólónizáoiós törvény oltalma alatt áll. A. néger el tud lenni arany nélkül. A hóditó kultúrája összeroppan az arany nélkül. Meg kellett tehát szerezni az aranyat. Ki kellett javítani az emberséges törvényt, muszáj volt kikorrigálni, hogyha a föld méh© aranyat lel, magasabb érdekből lehet pénzzel is megváltani az ősinké tulajdonát. Ó, az arany mindenható. Olyan körmönfont magyarázatot ad a törvénynek, hogy a kisemmizett hozsannával köszönti. Most dúsan tömve van a bennszülött zseb© a fehér ember bankójával. Mehet dőzsölni a tengerpart csalogató vermeibe. Mehet, megismerni színes szeszek mámorát, szerencse- játékot, fehér nők csókját, vehet autót vagy rádiót és ölthet jó vastag posztóruhát naphoz szoktatott testőr©, hogy ellephessék a férgek és beleodtódhásson mindenfajta idegen nyavalyákkal. Csinálhat magának egynapos kiskirályságO't, élhet kénye-kedvére a hóditó mintájára, amiig tart. a bankó. Ha aztán elfogyott az utolsó garas, elúszott autó és rádió és búcsút intett a fehér nő, még mindig nincsen baj. Az anyaföld áldása elveszhetett, de megmaradt a civilizációé. Az életet még nem kell eldobnia- Elmehet kulinak, napszámba aranyat mosni, szikkadni és halálra őrlődni a földön, melyről nem tudta, hogy aranya a halál ragályé* leheli, mihelyt napvilágra kerül r figri V iktori
