Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)
1933-03-05 / 54. (3164.) szám
4 'WWGM-MaG'ÍAR-HIRLAR .in ...—.......... *-..mrnmm.....tjgjiM>g<gg EM BER ÉS VILÁG írja: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Egység és kétség A mi kormukat — kellő távlatbői szemlélve — bizonyára a tömegek korának fogja nevezni a történelem. Nem mintha bármely korban nem éltek és mozogtak volna a tömegek. De a tömegek — legkülönfélébbek és a legkülönfélébb jelszavak alatt — még sohasem érezték magukat oly pokolian jól a karámban, mint manapság. Ennek a lelki hajlandóságnak egyik folyománya a háború. A háborúnak forradalmat és ellenforradalmat szö- gezteií ellenébe, azt remélve, hogy ezzel majd megszüntetik a háborút. Kiderült, hogy a forradalom és ellenforradalom ugyanabból a forrásból táplálkozik, mint a bábom és nem ellenszere annak, csau folytatása, más '‘.lakban. Ugyanazt ugyanazzal nem lehet gyógyítani. Ezen a téren a kasonszenvi gyógymód csődöt mond. A tömegek nem menthetik meg a tömegeket. Mire lehetne gondolni? Arra, hogy a tömegeket az egyén mentse meg. De az egyént mindenütt leszerelték, elsorvasztották,' megölték, éppen azért, hogy összekovácsolják a tömegeket. A XX. század emberei elfelejtették ezt a szót: „én44. Mindenki c-sak ezt a szót harsogja erre vagy arra a közösségre hivatkozva: „mi". Csodálatos, hogy milyen kevés becsülete van ebben a században az egyénnek. Rövid időn belül sikerült elhitetni az emberiséggel, mely végre csupa „én“-ből áll, hogy az egyén a földgolyón a legutolsó szemét, hogy szükségletének, követelményeinek hangsúlyozása a legaljasabb önzés, mely csak megvetést érdemel. Elhitették az egyénnel, holott esze nyúlván ellene szólt ennek, hogy nyugalmát védelmezni pipogyaság, jólétért küzdeni szégyen, életét félteni gyalázat és gyávaság s mindennel csak a köznek tartozik. Elhitették az egyénnel, hogy neki nincs semmihez se joga, csak a többinek, de a többinek sincs joga semmihez, hiszen azok is csak egyének. Elhitették az egyénnel, hogy értelme kárho- zatos ostobaságokat súg neki, hogy önfenntartási ösztöne hazudik s cserébe érte rátukmálták azt a mindennél üresebb és délinak az „öregek“ is. Hajdanában, amikor az emberek megvénültek és — jogosan vagy jogtalanul — félrelökték őket, bólintottak, hogy megettók kenyerük javát, hogy idejűik lejárt, hogy agysejtjük kiszikkadt, vagy pedig haragosaikat okolták mell őz telesük miatt. Ma a vád általánosabb és kényelmesebb. A „hatvanévesek44 és , hetvenévesek** — mert minden korosztály külön oéh-zászló alatt vonul föl — kisütik, hogy ,.gyűlölik az öregeket1*. Ilyen flastronunaik senki sincs hijával, akit valami sérelem ér. Ha valaki mohamedán vallásu, akkor a buddhisták ősi gyűlöletét emlegeti, ha nő, akkor a férfiak leik et len sé- gét, ha paraszt, akkor az urak gőgjét, ha ur, akkor a parasztok dölyfét, ha városi, akkor a falusiak kapzsiságát, ha görög, akkor a perzsák engesztelhetetlen ellenszenvét és igy tovább, egészen a végtelenségig és tébolyig, de senkinek se jut eszébe, hogy esetleg őneki mint egyénnek nincs igaza, vagy hogy valaki, egy egyén, járt el vele szemben igaztalanul, Általában csak a fiatalok és öregek vannak, csak mohamedánok és buddhisták, csak nők és férfiak, csak parasztok és urak, csak városiak és falusiak, csak görögök és perzsák, de emberek — sajnos — nincsenek többé. Más példát is fölhozhatok. Az iró regényt ir. Célja az, hogy a képzelet-teremtette álomalakokban, sőt még a tárgyakban is minden ember fölismerje az életet. ír'.ózik a gondolattól, hogy akárki is célzást lásson ebhen- abban s regényét holmi gya'ra kuk-sregéuv- nek tekintse. Ezért már előzőleg gondosan eltüntet nvnden nevet, megmásít mindéi eseményt, mely valakiben azt a hitet kelthetné, hogy az ő egyéni életét peHengérezte ki. Az egyének nem is panaszkodnak. Azok szegények már érzéketlenek. Annál érzékenyebbek az úgynevezett közösségek. Ha az iró azt Írja, hogy „egy részeg csavargó feküdt az árokparton14, másnap hivatalos, cim- fejes papiron levelet kap a „Csavargók Országos Egyesületéitől, melyben a csavargók tiltakoznak „jogos büszkeségüket méltán sértő44 kifejezés ellen s hangsúlyozzák, hogy a csavargóik, akik mindenkor lelkiismeretesen teljesítették hazafias és emberi kötelességüket s egész életükben egyebet se müveitek, mint csavarogtak, sohase voltak részegek s az árokparton sohase feküdtek. Ha az iró véletlenül egy züllött bankárról ir, a „Bankárok Világszövetsége44 emeli fel súlyos szavát, mert az a" sok tisztességes és jóságos bankár, aki a föld hátán dolgozik, ezzel az egyetlen züllött bankárral azonosítja mavát. Minden esetben az az üldöztetési és üldözési düh jelentkezik, a gyanakvásnak és gyanúsításnak az a rendszere, mely a paranoia nevű elmebeteg- sár jellegzetes tünete és egyben ennek a közösködő hóbortnak fömozgatója. Mit tehet az iró? Kénytelen volna dicsérni minden rendet és rangot, minden társadalmi o-ztályt és minden iparágat. Igen ám, de ha folyton a bognárokat marasztalná, nemsokára az asztalosok porolnék be becsületsértés miatt. Nyilvánvaló. hogy ilven korban a szellemi élet lehetetlenné válik. A kor tébolya azonban még nem érte el tetőfokát. Belátják uryan, hogy ez nem vezet célhoz s az összetartás mindig uj széthúzást teremt, belátják azt is, hogy az egységet, melyet keresnek, csak úgy találhatják meg hogy az „egy" az ©gyén egyedül maradjon és ne társuljon a másik ,,egy“-hez, mert ebből nem egység lesz. hanem kétség, de annál lázasabban folytatják munkájukat. Még akadnak olyanok, akik nem „tömörültek44. Hamar tömöríteni kell őket is- Kékszemüek, miért nem szervezkedtek, miért nem üzentek hadat i a feketeszemüeknek? Lúdtalpnak, meddig tűritek a nem-lúdtalpnak fölényét? Bibirosó- kosok, miért nem szál ltok siikra a súmabő- rüek, az undok széppohúrnak ellen? Előre emberiség, a biztos pusztulás és őrület ulján. KÜLÖNVÉLEMÉNY búbosabb elméletet, hogy ha önzését föltétel nélkül átadja a köznek — ennek a láthatatlan, megfoghatatlan és személytelen valakinek —, akkor nemes, dicső és boldog lesz. Hogy az áldozatnak mi az eredménye világszerte, nem titok. Az emberek nem boldog-ok külön-külön, de együtt még kevésbé. A köz mindenütt a földgolyón ebek harmincadjára jutott. Valami hiba lehet a kréta körül. Megsemmisítették az egyént, szétbombázzák a társadalom ez apró, alkotó parányát s most azon csodálkoznak, hogy a világ fölrobban. Hogy az egyén önző s mindig az is volt, tagadhatatlan, De minthogy az egyén önzése természetes, érthető s minthogy az egyén önzése az életharoban a többi önzéssel való súrlódás folytán önmagát mérsékli és korlátozza, el Is viselhető. A köz önzése ellenben természetellenes, mert nincs határa és gátja. Az egyéni önzés úgy csüng minden lélekben, mint egy méregcsöpp, mely ilyen parányi adagban üdvös izgatószer és orvosság. De ha a köz — amint történt —, magának foglal le minden egyéni önzést és összegyüjlögeti ezeket a kis méregcsöpp eket, olyan méreg-óceán támad, mely mindenkit elkeserít, megmérgc-z és elpusztít. Sokan tudjuk, hogy ez igy van. Azzal azonban, hogy tudjuk, vajmi keveset érhetünk el. A baj sokkal mélyebben fészkel, semhogy egy megállapítással kiirthatnék- Az emberi-é- get néha a századok során rabul ejti egy rögeszme. egy kényszer-képzet. Ilyen rögeszme, ilyen kényszer-képzet ma az, hogy a köz önzése önzetlenség és a köz zsarnoksága szent az a gondolat, mely hovatovább — világnézetre való tekintet nélkül — általános elme- betegségévé fajul ennek a kornak. Ezzel a gondolattal lépten-nyomon találka zom. Szeretem a nagy dolgokat kis dolgokon tanulmányozni. Egy fiatalember például verset hoz. Arra kér, hogy olyassam el és mondjam még „őszinte44 véleményemet. Őszinte, de nem csalhatatlan véleményem az, hogy verse rossz. Annakidején, hogy még egyének é'.fcsk a földön, ez a fiatalember vagy azt gondolta volna magában, hogy ő a tehetségtelen, vagy pedig azt. hogy a bírálója a tehetségtelen- Mind a két föltevés helytálló lehet. Ez a fiatal ember azonban, aki a XX. században él, egyik magyarázathoz se folyamodik, hanem fejét büszkén hátra vetve tiltakozik véleményem ellen ,, a húszévesek nevében44. Szóval nem a versét tartja ragyogónak, sem önmagát, hanem a „huszévesek“-et s nyáj-ösztönével egy csoporthoz bújik, ott leli meg vigasztalásét, öná Itatását, élet-hazugságát. Hasonlóan vanSZÍNEK Ülök az öreg kávéházban délelőtt, békebeli szagok között, amiket néni sikerült eltakarni az uj festéssel, délelőtt a kávéházban, amelyihep a jelen levőkből azonnal népes munkanéiküligyülést lehetne összehívni, és színeken gondolkodom. Hova lettek a színek életünkből? Itt mindenki az utolsó, kopottas, de jóminoségü ruháját viseli, kizárólag szürke árnyalatokban. A beszédfoszlányok: — Van magának fogalma? — Beregszászon gazdag ember volt, itt tönkrement az adóhivatal már szívesen visszaadná az árul, ha csak ezer'koronát fizetnék — megehetik — a világ legelő nemzete az angol — az angolok még minden háborujokat megnyerték végeredményben —■ beszélte itt múltkor az utazó — ilyen hosszú szakálla van ennek a viccnek — jól sikerült a kiállítás, húsz-harminc látogató volt összesen —* SzíntelenNépszerű német magazin fekszik előttem. Egy közlemény, a cím: „Ön is igy cselekedett volna?" Apró esetek, az életből ellesve. A berlini nő találkozik véletlenül régi férfi- ismerősével az uocán: „Miért nem jön el sohase hozzánk? Jöjjön el holnap este teára.44 — „Szívesen elmennék, de nincs pénzem villamosra.44 A nő, pillanatnyi gondolkodás után, elmosolyodik: ,,Az autómat nem kiild- hetem el magáért, de — fogadja el a villa- moisköltfiéget." Átnyújt ötven pfenniget. Nem csodálkozom. Nincs időm csodálkozni. Az volt csodálatos, mikor az első nő leült az írógép mellé. A többi nem érdekes. Az se, hogy — „a felesége tartja el44- Akinek van munkája, az dolgozik. A nő ügyesebb, simu- lékonyabb, igénytelenebb ahhoz, hogy munkát szerezzen ebben a munkanélküli világban. Maga a tény nem érdekes. A nő lelki és testi átalakulása az uj helyzetben: ez igen- (Nem tudom, hogyan sikerült és ez sikerült-e Bródy Lilinek az uj regényében: újabban devizarendelet formájában zárják el előlünk a magyar könyveket.) Valami szint, aminek nincs penészes pénz- szine! Nem figyelték meg, hogy majdnem minden bankjegynek peuészszine van? A penész színének különböző árnyalataiban fa-i nyaiognak ezek a papirosok és vizjogyükkel •elszíntelenítették az életet. Hol láttam színeket az utóbbi időben? Két hónappal ezelőtt Késmárkon, ahova véletlenül kerültem először életeimben. A várudvaron katonák gyakorlatoztak, később is felhallatszottak a vezényszavak, mikor fönt mászkáltam a vártoronyban, a múzeumban. Kövér, öreg asszonyság jött vetem, kifulladt a meredek csigalépcsőn, asztmás lélekzett-el mondott neveket és évszámokat. Thököly Imre karabélyát és bölcsőjét mutatta, én kinéztem az ablakon a különös késmárki fa- háztetőkre, amelyekre ráeütött a nap. Kislány jött be az ajtón, lihegett a futástól: — A néni tisztelte ti a nénit, kérdez teti, hogy kell főzni a gombócot a vadashushoz. Az öreg hölgy, a múzeumi vezető — nem is kért bocsánatot, ami nagyon jólesett — elkezdett magyarázni, hosszan és lelkesen. Sokkal nagyobb lelkesedéssel, mint ahogy a műtárgyakat ismertette. Megfeledkezett rólam, nyugodtan témfereghettem az öreg holmik között, nem kellett tudomásul vennem, hogy mit ki ajándékozott mikor kinek. Az öreg néninek még eszébe jutott valami és a kislány után szaladt a lépcsőre, utána kiáltott, magyarázott, én pedig felszabadulást éreztem. A vadasgombóc iránti őszinte és érdektelen buzgalma elfogta és legyőzte a nénit. amikor éppen pénzkereső hivatását kellett teljesítenie, Van még igazi lelkesedés az emberekben. A néninek több borravalót adtam, mint amennyit előirányoztam, mert visszaadta hitemet az emberekben. Aztán a vár körüli kis parkban sétáltam és a háztetők fölött megpillantottam ragyogó tisztaságban a Tátrát. Ismeretlen csoportosításban, késmárki rendezésben. Szikrázik a kevés hó, csupa napsütés, mélyzöld, kék, barna színek, piros és sárga reflexek. És óriási levegő, nyugalom, szélcsend. Alig hihető, hogy süvít a szél Késmárk felett. Azt hiszem, hegy ez csak politikai túlzás. A fatemplom- Micsoda áh itat van benne a domboruvá ereszkedett tetöiivek alatt. Hihetetlen munka, különleges, áldozatos alkotás, 1938 márduB 5, vasárnap. amit a hit hozott létre. Csak fatemplomot volt szabad épiteniök a protestánsoknak és ez a fa, amiből építették, nehezebb, mint a vas. Tiszafonyő, ma már alig található. Felemeltem egy szabadon álló fapadot, alig bírtam. Minden szög, minden kapocs fából van. Kétszer pusztított tűzvész az utolsó tiz év alatt, közvetlen közelben, a fatemplomnak nem esett baja. A mellette levő kőtemplom tornya leégett.,. Még a temető is csupa szin Késmárkon- Csak Olaszországban látni ilyen beépitett ©úrkertet, ennyi szines márványt, öreg, pihent ragyogást. Egy galambbal találkoztam az uccán. így, ahogy mondom. Szemközt jött velem, ugrándozva, a gyalogjárón, udvariasan kitért, alig félméternyire. Eszébe s®. jutott felrepülni- Velence óta nem láttam ilyen szelíd galambot. Szelíd város. Késmárkon nem éreztem a pénz rombolá- i sát a színekben. Igaz, hogy jó, biztos, régi színek. -. És nem éreztem a pénz hatását az uj színekben sem, amiket néhány nappal ezelőtt láttam Pesten, egy képkiállitáson. Egvy József kiállításán a Tamás-galériában. Pedig itt pénzíárosnő ül az ajtóban, katalógust ád az embernek, amelyben árak vannak. És egyik-másik képen a felírás: „Megvették-" Mindez nem hat, nem bánt, mert itt a színek uralkodnak, csaponganak, lebegnek és — mégis, azt mondanám: — megvetették a lábukat minden fölött, mert valaki, aki festette ezeket a képeket, felszabadult a pénz alól, ha ugy tetszik: a hétköznap alól. Nem tudom, hogyan sikerült neki, azt biztos, hogy a belső ereje, a látó láza ragadta el a napi élet megrögzül tségéből a balatoni vizek fölé, amiket fest. Másik kiállitásról. csoportkiá'llitásról jöttem ide, ahol csak kötöttséget éreztem, céltudatos pepecselést, tapogatózó sikerülni akarást, de Itt, Egry József képei között megcsapott a nagy levegő, elszéditettek a színek, a természetben voltam újra, a szabad erdőben, ahol megdönihetetlen törvények szerint él a göröngy, a fa, a szin... Fölszabadultam. „A legnagyobb magyar atmoszféra-festő" — mondja a katalógus és nekem mégis egy kishorizontu falusi hegyoldala tetszik legjobban, mert ebben jön ki legjobban az ereje, ebben van a tiszta, biztos színek legszertele- nebb áradása ... „Hétköznapi jelenségek ünnepi áhitatu álomlátója. Mélyzengésü lírikus, aki hulló napsugarak és csillogó esőszálak hurozatán játszik. Valóság mögé néző vizionárius." Ilyen stílusban dicséri tovább a katalógus. Én egyszerűen csak azt hiszem, hogy művész. Nem érdekel a helye, nem érdekel, hogy ma az első-e. •. Az egyetlen emberi dolog, amiben ma biztosra lehet menni: a művészet. Itt-ott szeren, cséje lehet az embernek a valóságos életben is, hegyek mögé eldugott kis öreg városban, de ha keresni akarja a szint, az életet, a tiszta valóságot, ha menekülni akar az alacsony emberi rögeszme birodalmából, amely halomra gyikol bennünket, akkor csak az igazi művészhez menekülhet. A művész ma az egyetlen, aki, akárhogy taposunk rajta, ha elhaló hangom is, figyel, meztel bennünket arra, hogy élünk. És arra is, hogy élni fogunk, Sándor Imre. A nagys-zőMön Dalegyesület „Kuruc ecit,4-et rendezeti. <> melynek programpontjai a kuruc dalok keletkezésével és történetével voltak vonatkozás* bán. Az est középpontjában Szabó Sándor református igazgató-tanító előadása átíot-t a kuruc diátok keletkezéséről. Előadása kérőiében a daliegytet kuruc dalokat énekelt. Balogh Sándor szennyei ref. tanító pedig tárogatóm játszott. Az előadó egy sereg ismeretlen adatot is között az igazi és álburuo nótáikról. A közönség mindvégig a legnagyobb fi* gyelemmei hallgatta az előadást s élvezte a közbeiktatott zene- ég énekszámokat. A kitűnően síké* riilt estély tiszta jövedelmét a Dalegylet zászlóalapja javára fordították. Sándor Imre mnny i A lángoló ót regény .............Kő 15.— As szonyok novellák ........ Ke 8.— Leszállított árak! Kaphatók a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatalában Portó 3.- utánvétnél 5.* Ke-T* VÁ RjfV-* '■A TöI §tm m. fa, CIaISmaIasmIímaIi I Felkérjük azokat az igen tisztelt Előfizetőinket, akik IQ©?! l az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy az esedékes előfizetést nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a lap küldéséi be kelljen szűntetnünk. ___________________^ _____ ___
