Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-28 / 73. (3183.) szám

4

Mit láttak

Munkácson a külföldi újságírók?

Munkács, március 27. A munkácsi rabbi- lakodalomra érkezett, főleg külföldi újságírók között többen voltak olyanok, akik nemcsak a lakodalom és körülményei iránt érdeklődtek, hanem — ha már ide jöttek — meg akarták ismerni Munkácsot, vidékét s amennyire ez idő alatt lehetett, Ruszinszkót is nemzetiségi, történelmi, politikai és gazdasági vonatkozásaiban. Mivel mint idevaló s a helyzettel ismerős újságíró szinte állandó kalauzuk voltam, igy pontosan tudom, hogy miről s hogyan tájékozódtak néhány napos itt tartózkodásuk alatt.

Mindenekelőtt, maga a város lepte meg a külföldi és itt még nem járt belföldi ujsáirő- kat. Sokan egy darab kultúrálatlan Keletet gondoltak itt látni s helyette egy külsejében s belsejében aránylag kulturvároet találtak Munkácsban, lakossága számához 'képest nagy élettel, rendezett külsővel, modern épületekkel, központi fütéses és hideg-meleg vizszol- gáltaíásos szállóval. Meg tudták különböztetni a lakodalmas tömegtől és jellegétől a város törzsközönségét s így megismerték Munkács valóját.

Csak eleinte lepődtek meg azon, hogy az uccán, a tömegben, a nyilvános életben a

nagyközönség többségének szava magyar szó. De mikor egy kicsit tájékozódottabbakká lettek, természetesnek találták.

Látták, hogy a cég- s hivatali jelzőtáblák nemrégen készültek, hogy sok az átfestés és átmásolás.

A város múltjával többé-kevésbé hamar tisztában lettek. A „Csillag" szállóval szemben levő Munkácsy Mihály-ház, a város központját díszítő Rákóczi-kastély, a vár maguk

beszéltek 3 múltról

(Kár. hogy nincs valami olyan — többnyelvű ~ könyv Munkácsról, mely az idegeneknek megfelelő információval tudna szolgálni. Sokat érő volt, hogy legalább Jankovichnak a várról szóló könyvét és Sasnak kis munkácsi füzetét meg lehetett mutatni városunk és a vár iránt érdeklődőknek.)

A külföldi újságírókat erősen érdekelték az itteni nemzetiségek iskolai vonatkozásai és meglepődtek azon, hogy a város magyar ifjúsága részére még csak magyar tannyelvű párhuzamos gimnáziumi osztályok sincsenek.

Az iskolával kapcsolatosan a legérdekesebb megfigyeléseket a várban tették. A 19-ik gyalogezred ugyanis éppen az esküvő előtti napon tartotta az anaífabéta-kurzus vizsgáját. Az újságírók egy nagy, még az esküvőt megelőző napon érkezett része szives meghívásra kiment a várba a vizsga meghallgatására, egyben a vár megtekintésére.

Huszonkét résztvevője volt a most végződött analfabéta-kurzusnak, — 21 idevaló ruszin, egy Brünn-vidéki cseh. A vizsgáztatónak erősen drukkoltak. Jól Írnak, fogalmaznak, olvasnak az egyenruhás, derékszijjas nebulók. Egy ruszin azt Írja haza fogalmazott levelében, hogy jó dolga van, meTt vau enni- s innivalója- A cseh arról panaszkodott az otthoniaknak dolgozatában, hogy nincs semmi baja, csak kevés a pénze.

A ruszin vizsgázók közt ilyen vezetéknevek:

„Magyar", „Nemes", „Kelemen" és viselőjük egy szót sem ért, egy szót sem tud magyarul.

Elbeszélik informátoraink a következőket:

— Mikor bevonulnak a regrutákj minde- níktől megkérdezik, hogy tud-e irm, olvasni. És a kérdésre a ruszinoktól sokszor érdekes a válasz: azt mondják, tudnak ruszinul (t. i. cirill lkával) írni, olvasni, tudnak csehül is beszélni egy kicsit, de „magyarul" olvasni nem tudnak, a „magyar betűt" nem ismerik. A ruszinok legtöbbje „magyar betü"-nek nevezi a latin betűket s az, hogy „magyarul olvasni" nem tudnak, azt jelenti, hogy a nem cirillikás írást (legyen az cseh vagy akármilyen más nyelven Írott) nem ismerik.

A kurzus sikerült. A vizsga ünnepélyes befejezése után nekiindulunk a városnak. Ha át is alakított az, ismerős előttem minden lépcsője, zuga, hiszen azelőtt havonként jártam benne. Kimegyünk a Szabadság-fához, melyet 1848 március 15-ikéjének emlékére ültettek a vár akkori politikai foglyai. A vár templomban most katonai mozi van. Kimegyünk a „Turul" terraszára, melyen a hatalmas négy- szögletes aszfaltozás: a millenáris oszlop alap- területének nyoma. Innen lehet AtteKinteni az egész környéket fel Verecke felé és le 'mélyen az Alföldbe. Zrínyi Ilona szobáinak egy része gyengélkedő betegszoba, a másik része legénységi szoba. Persze közben sóikat beszélgetünk a vár és a vidék történelmi múltjáról, Zrínyi Ilonáról. Rákócziról, Munkács várának szerepéről.

Természetes, hogv a terraszon sok ezó esett a Turulról Is, arról, hogy mikor s miért építették a bronzmadarat és oszlopát, hogy mikor bontották le és hogy még mindig itt van a leszedett Turul. Ha már ennyi szó esik róla, indítványozom, keressük és nézzük is meg, hiszen itt van az egyik bástya mélyének istállójában. Megtaláljuk. Egy ló békésen ' s gondtalanul harapja a szénát mellette.

___________im március 28. kedd.

y* biiiihm—■ imiii nn iiiii mi i

Hogyan nyitja meg a pápa a

Széni Péter-BaziUka szent kapuját?

A rádió is közvetíti a világraszóló ünnepi szertartást

Budapest, március ‘27. Mint ismeretes, e Krisztus keresathalálának 1900-ik évfordulója alkalmából a pápa által meghirdetett Szentév havataüicwan április 2-án, Judittá vasárnapján veszi kezdetét.. Ezt megelőzi a római négy patriarchális bazilika szent kapuinak ünnepélyes megnyitása, amelyek azután a Szentév bezárásáig nyitva maradnak. A szent kapuk megnyitását a Szentév első napján, április 1-én a Szent Péter BazAliiikáiban maga XI. Pilis pápa, a másik három Bazilikában pedig a legutóbbi kon- trisztőriumoe kinevezett bíboros legátusok végzik. A legnagyobb és ősi szertartások között lefolyó ünnepség természetesen a vatikáni Bazilika szent kapujának megnyitása, amelyet a Vatikán rádió- állomása a 19.84 méteres hullámhosszon az egész világra közvetít. Tekintettel azonban arra, hogy a rövidihullámihosszon csak igen csekély számú amatőr tudná a közvetítést felfogni, a magyar rádió azzal örvendezteti meg a magyar katolikusok rádiós táborát, hogy ezt a világjelentőeégü eseményt maga is közvetíti.

A közvetítés reggel 9 óra 30 perckor kezdődül és körülibeltil 15 peroen keresztül bevezetőül magyarázat lesz az ünnepi szertartás lényegéről. Magának a szertartásnak a sorrendje a következő:

1. A pápa. kíséretével a „Verni Oreator" éneke mellett a Slxtus-kápolnából levonul e Bazilika előcsarnokába.

2. A pápa, lelépve a trónszékéről, az arany kalapáccsal hármas ütést mér a már kinyitásra élőké* szitáit szent kapura. Az első ütésnél felhangzik ajkáról: „Apeirite mihi portás justátiae" (Nyissátok

meg nekem az igazság kapuit), mire a kar igy válaszol : „Ingressua in eas confitebor Domino" (Miikor belépek azokon, az Urban bízom). A második ka- lapáceütésnió] a pápa ezt intonálja: „Intnoibo in

dornum tuam, Domine" (Belépek házadba, Uram), mire a kar igy válaszol: „Adorabo ad templum

sanctum tuum in tlmore tno" (Imádkozom szent templomodnál a te félelmedben), végül! a harmadik kalapácsütésnél a pápa ezt mondja: „Aperite mihi portás, quoniam nobiécum Deus" (Nyittatok meg a kapukat, mert velünk van az ur), amire a válasz „QÍui fecit virtiutem in Ierael" (Aki erőt adott Izraelnek).

3. Eizután a befalazott szent kapu előre elkészített gépezettel feltárul és az apostoli penitenciárueok szenteltvízzel és izsóppá!) megmossák a szent kapu küszöbét.

4. Megszólalnak a Szent Bazilika harangjai.

o. A pápa. az „Actionés nostras.,imádságot mondja.

6. A kar a „Juíbilate Deo" zsoltárt énekli.

7. A pápa a „Deus. qui per Moy&em ..imádságot intonálja.

8. A kar a „Pangue lingua gloriosi lauream certa- minis" himnuszt énekli.

9. A pápa belép a BazTdkába.

10. A kar az „Ave verom OoTpus naturri' motettát énekli.

11. A Bazilika kupolájának négy belső erkélyéről fe’mutatják Krisztus kínszenvedésének nagy ereklyéit.

A szertartás körülbelül háromnegyed 11 órakor ér véget és közvetítése kétségtelenül nagy esemény.

az állam, amely köavetlen érintkezik munkásaival, közvetlenül ad nekik enni, úgy hogy elesnek a közvetitőkereekedelem felárai, közvetlenül ruházza, lakatja őket. úgy hogy mindennel előre kalkulálhat és előre kimérheti a lehetőségeket. A munka ugyanúgy átalakul állammunkéra, mint ahogy a hajdani magánhadseregek át alakultak állam- hadsereggé. A rendszer is hasonló lesz, a gazdasági ellátás, a fegyelmezettség, az elhelyezés, a csoportosítás.

Meglátjuk, mi lesz belőle. Két nagy akadály tornyosodik a terv elé. Az első az, hogy a mimkáshadsereg egyelőre nem lehet általános és mindenkire kiterjedő, meri a társadalomnak és a termelési rendnek eféle teljes átszervezése évszázadokig tarthat s nem megy megrázkódtatás nélkül. A részleges kollektivizálás viszont a drivüireke-dtek nagy- tömegének rovására megy, mint a trösztök vagy a Bafa-rendszer megmutatta. A részleges kollektivizálásnál egyrészt értéktelenné váltók a mások munkája, másrészt romlik a vásárlóerő, mert a szabad vásárlás aránya óriási módon csökken, harmadrészt jövedelem nélkül marad, a termelési rend mai sok- millió és közvetítő és elosztó munkása, akikkel elvégre mégis számolni keil, mert ez az osztály természetes következménye az emberiség mai tuLszaporodásának. Ez az egyik baj- A másik az, hogy az emberi lélek szabadság- szomja, ami az ambíció egyik érdekes formája, sokáig nem tűri az uniformizálást, a házi- álíatázerepet, a kiválasztódás mes lem égés megakadályozását, ami elvégre természetellenes ie. Mi lesz. ha a mai csömör, fáradtság, beletörődés elmúlik? Ma minden jármot elfogad az éhes és a legyengült fehérember, de ha újra megerősödik és lelkének vágyai, különleges tevékeny-kedéseinek újabb lázai ismét elöl őrnek? Áz ember mégsem ló. amely örökké engedelmes marad, ha egyszer fiatalkorában valami ügyes lovász megtörte ellenállását. nem kutya, amely feltétlenül hu marad mindörökké a gazdájához.

Nos. ha az uj ambíciók elönycmulnak, akkor széttörik a kollektívák kereteit. S'híj. Minden folyik, s a társadalom kollektív 'berendezkedése is csak átmeneti jelenség, amely jön, mert szükségem van rá. de elmúlik, ha "az emberis-ég megelégelte és mást kíván. Szvatkó Pák

KOMMENTÁROK

★ ★ ★

MUNKÁSHADSEREG

Ahová az ember néz, mindenütt heroikus kísérletek folynak a munkanélküliség megfékezésére. Legújabban Roosevelt és Hitler találtak ki valamit, amitől a krízis enyhülését várják, — neon tudhatjuk, aiker koronázza-e kezdeményezésüket. Egy azonban bizonyos: az a vonal, amelyen haladni próbálnak, alapvetően különbözik az eddigi kibontakozási formától és az Individualista nyugati életforma, az emberi szabadság, a szabad mnmkia- kör-válaerztás végét jelenti, ami különösen Amerikában feltűnő. De a végletek találkozni szoktak s nem lehetetlen, hogy az individuális szabadság és szabad-verseny 'klasszikus hazájából, Amerikából, Oroszország után elsőnek válik kollektív állam, mert esetleg a körülmények igy kívánják.

Roosevelt egyelőre kétszázötvenezer főnyi ,,munkáshadsereget‘‘ szervez és a kollektív módon dolgozó munkások számát hamarosan egymillióra kívánja emelni. A módszer az, hogy a munkanélkülieket egyszerűen besorozzák, kaszárnyákban helyezik el, közösen táplálják, ruházzák, oktatják, dolgoztatják. De a fegyverforgatás gyakorlatának munkája helyett másfajta munka szolgálatába állítják a régimenteket. Mocsarakat csapolnak le, utakat építenek, később esetleg gyárakban, külön üzemekben tevékenykednek. Fegyénein unka? Lehet, de a fegyencek reggel hattól este hatig fegyencek, ezután mehetnek és tehetnek, ami jól esik. Ezenkívül egymillió lerongyolt, éhező, kétségbeesett ember* (a terv szerint később a családjaik is, mint a katonai altiszteknél) lakást, ellátást, ruhát kap (amerikai értelemben, tehát jót) s havi 30 dollárt, ezer koronát, ami a mi fogalmaink szerint ■magában véve szép összeg. Tiz-huez év előtt a szabadsághoz és az ambícióhoz szokott fe- hérember ezt a kissé megszínesített kényszermunkát nem fogadta volna el, mert reményei voltak; az elmúlt négy-öt év megpróbáltatása és törése után szívesen, sőt hálásan adta meg magát az állam gondoskodásának. Az emberből, ki eddig vadállat volt, lassan-lassan háziállat lesz, amely boldog farkcsóválással szolga és fogoly, örömmel végzi az előirt és másoktól parancsolt munkát, meri. a gazdája gondoskodik róla s az is valami. A ló, a kutya, a tehén hálásak a gondoskodásért és odaadják érte szabadságukat, mert tudják, hogy elpusztulnának, ha megszűnne 3 kapocs, mely őket a házhoz fűzi. A háziállat tehetetlen az

A vár teljesen ép, renoválása tart. Ragyogóan tiszta. Az ősi Rákóczi-eimecr még mindig ott ékeskedik a harmadik udvarhoz vezető lépcső felett. A kút, melynek sok a meséje, betemetve. Eltűnt hatalmas (több mint 7 méter átmérőjű) huzókereke, melyben a foglyok állva lapos Iák a kerék-küllő lépcsőt, hogy szaporán forduljon a két, egy-egy hektód veder! A főből*lönrész ma áristom. Kazinczy és a többiek börtönében most kátouaifiuk töltik büntetésüket. Ypüilanti herceg kazamaltája bán most nincs senki, oda ma nem csuknak senkit.

ember nélkül, az ember lassan-lassan tehetetlen lesz az állam nélkül, — ez talán a fejlődés rendje, a magasabb fok, mint ahogy a háziállatok az állatok világában is a legmagasabb rendűek és a legokosabbak közé tartoznak.

Nietzsche és a többi nagy szolitér lázadozhatnak az „embercsürhe" ellen s Madáchnak igaza lehet, ha úgy véli, hogy egy-egy Michelangelo széklábakat farag majd az uj fegyelmezett és uniformizált .munkáshadseregben. De kit érdekelnek ma „a nagy teljesítmények", a „szépségek" és „az emberi kultúra ki virágzásai". Amíg ambíció Öntötte el a fehérembert és lelkének ifjú rugói minduntalan előre lökték, nagyszerű forma volt az individuális forma, a szabadverseny, amelyben egyetlen talentum sem maradhatott rejtve. Kinek vannak ma ambíciói? Ki akarja ma a világot meghódítani? Mit hódiihat még meg? Mindéül meghódított s mije van belőle? Miközben szeme a csillagok közt járt, beleesett a gödörbe. Mi haszna van a gödörben a vezéregyéniségek teljesítményeiből? A gépekből, a tudományokból? A világon még sohasem volt oly leliki luxus és annyi fizikai nyomor, mint manapság. Egyelőre a fehórember megutálta a vezérteljesitményeket és enni akar. Fáradtan, ambíció nélkül, nagy-aiagy csömörrel a szivében beletörik egy Roosevelt- féle járomba, nem érzi megalázónak, mint még Madách és Nietzsche éreztek és szívesen válik jól etetett háziállattá ott, áhol felkopott az álla, mint vadállatnak. És hálás les/, annak a gazdának, aki tisztességesen és becsülettel berendezi az uj világ-farmot vagy ái- ikumtfarmot az újfajta háziállatokkal.

Elvi lázadozás nincs a világban a mmN hadseregek, a kötelező és a lentről dir.y munka bevezetése ellen s ez nagy dolog A/ amerikai nép ugyanolyan szívesen üdvözli a Rooeevelt-féle kollektívát, mint. a német fiatalság a Hitler-féle „Arbeitepflicht" törvényét, amely néhány hónap múlva imár közös és fizetésnélküli (de ellátást, ruhát, lakást, betegeegélyezést, szórakozást, nyugdiját és némi gázsit adó) kényszermunkám hívja be a fiatal német, munkanélküliek százezreit. Praktikus állami szempontból nagyszerű a két terv. A munkát megolosósitja, racionalizálja. Eltünteti a profitot, ami ma a bonyolult kereskedelmi rendszer mellett az értéknek öfcven százaléka. Egyetlen vállalkozó lesz;

A környéken, sajnos, csak kisebb kirándulásokra futotta az időből. De geopolitikailag és nemzetiségi, valamint gazdaságpolitikai vonatkozásban úgy is eléget láttak s tapasztaltak. Egyesek felmentek egész Vereckéig, jártak a magyar történelem egykori országúján- A legtöbben azzal búcsúztak, hogy sokat. fognak írni a látottakról, hallotiakrSl * Európának ezt a zugát, minden tekintetbon olvan érdekesnek, olyan jellegzetesnek, olyan tanulmányozásra méltónak találták, hogy többen készülnek nyárra vissza tanulmányútra.

R* Vozáry Aladár.

Betiltották a kamioiHibia ifjúság zsolnai kongresszusát

Zsolna., március 27. Az autonomista szlovák ifjúság emlékezetes troncsénteplici kongresszusán elhatározta, hogy hasonló kongresszusokat fog Szlovenszkó több városában tartani. Egy ilyen kongresszust hívtak egybe vasárnapra Zsolnára- Azonban már napokkal ezelőtt elterjedt az a hír, hogy- ez1 a kongresszust a kommunisták akarják uralni. A többi szlovák párt erre bejelentette, hogy nem vesz részt a kongresszus‘'u. A kommunisták e lemondás dacára nagy propagandát fejtettek ki a kongresszus érdekében, mire a hatóságok a közrend veszélyeztetése miatt a kongresszust betiltották. A kommunisták a tilalom dacára röplapokon bejelentették, hogy mégis megtartják a kongresszust. A dackongiresszuson azonban alig húsz fiatal kommunista jelent meg, igy a nagy garral beharangozott kommunista kongresszus kudarcba Julit-.

Milyen lesz az élet kétezer év múlva? Budapestről jelentik: Illosva.y Lajos műegyetemi tanár, felsőházi tag, a- Magyar Természettudományi Társulat, elnöke a társaság közgyűlésén rend krimi érdekes besz-édet mondott a természettudományi kutatások legújabb eredményeiről és arról, milyen lesz az élet kétezer év múlva. Akkor már nem lesz földművelés, nem lesznek pásztorok óe földművesek, mert a földműveléstől függő életet a kémia- m g* - Miiit-ette. Nem lesznek szénbányák, mert a botár- mesést, uj alapokra fektette a fizika és kémia. Nem . eznék vámok, há-boruk és emberi vérrel öntözött, országhatárok. A légi közlekedést megszüntetik, mert a kémiai energia segítségével mozgatott szerkezetek a. hozzájuk fűzött várakozásokat nőm elégítik ki- De hogy a földön a kialakult óletkö;ií'me- nyek megváltozhassanak, nagy ipari feladatokat- kell megoldani. Először olyan energiaforrásokról kell gondoskodni, amelyek tohneritihetetlenek és mwka nélkül megujhódnak. A szén helyet'ed- téeére a. nap és a. föld belső hője szolgál majd. Az energiaforrás olyan olcsó lesz, hogy a tápláló szerek szintéziséhez rögtön hozzá lehet kezdeni. Az emberek a. táplálószergyárakban elkészített nitrogéntartalmú kooká-cskákat, zsirféle anyaggal készült korongocs’káka-t, kis darabka, oükort, vagy keményítőt, kis üvegcsében zamatositó fűszert véve magához, reggel elmennek dolgukra. 6 amikor megéheznek, maguk keverik össze étkeiket, Az élelem nem függ majd az időjárástól s a. kész'tmé- nyék mentesek lesznek minden baktériumtól. Nem lesznek termékeny és terméketlen tájak, sőt a elvi- lizáeió talán a. homoksivatagokra- vonul, mert ezek egészségesebbek, mint. a fertőzött íszapükdékek és rothadó anyagokkal trágyázott mocsara.? s'ksá gok, melyek ma a. földművelés központjai. A földet zöld pázsit., fák és virágok borítják * az egész földgolyó hatalmas méretű kert. lesz, ahol az emberek bőséget s a legendás aranykor örömeit élvezve tölthetik életüket.