Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-28 / 73. (3183.) szám

1989 mámne 88, kedd. T>RaCGAlMAG^ARHI RLAg 5 VAJÚDTAK A HEGYEK... Az év végéig változatlanul meghagyják az eddigi lakbértörvényt Három ipartörvényjavaslat, melyek SzFovenszkót és Ruszinsz^ó! fegköze'ebbről érintik Januáriól föfoldják a lakóvédeiem alól a négyszobás lakásokat és az 50.000 korona jövedelemmel bíró lakókat Prága, március 27. A lakók. védelméről szóló törvény módosítása és meghosszabbítása fölött tanácskoztak ma délelőtt is a koalíciós pártok ós a kormány tagjai. A koalíciós pártok nem tudtak megegyezni a módosításokban és mivel a jelenlegi törvény érvénye március 31-ével le­jár, a kormány kénytelen volt a koalíciós pár­tok előzetes megegyezése nélkül törvényjavas­latot készíteni, amelyet a képviselőház mai ülé­sén nyújtott be. E törvényjavaslat szerint a lakók védelméről szóló törvény hatályát 1933 december 31-ig hosszabbítják meg. A módosí­tások a javaslat szerint a következők: 1934 január elsejével a védele malól kivétet­nek azok az ötszobás, vagy ennél nagyobb la­kások, amelyeknek egyes helyiségeit 1932 de­cember 31-ig valamely hivatás folytatására használtak. 1934 január elsejével ugyancsak ki­vétetnek a védelem alól általánosságban a négy szobás lakások, és a törvényes védelem nem vonatkozik mindazon lakásbérlőkre sem, akiknek jövedelmi adóját 1033. év elején leg­alább évi 50.000 koronás jövedelem alapján vetették ki. A kényszerkilakoltatásról szóló törvény érvényét 1933 december 31-ig válto­zatlanul meghosszabbítják. Ugyancsak ez év végéig meghosszabbítják az építkezési mozga­lomról szóló törvény hatályát és az építkezé­sek állami segélyének összegét 10 millió koro­nában állapítják meg olyan kis lakóházak épí­tésénél. amelyeket a községek, járások, tarto­mányok, vagy köztestületek és intézmények építenek. Ez a kormányjavaslat természetesen még nem tekinthető véglegesnek és valószínű, hogy a koalíció nagyobb harcok árán némi módosítá­sokat fog rajta eszközölni. Ezt a javaslatot a képviselöház mai ülésén kiadta a szociálpoliti­kai bizottságnak, amely azt holnap délig tár­gyalja le, holnap, kedden délután 3 órakor pe­dig a képviselőim plénuma kezdi meg a. lak- . bérnevella tárgyalását. ; • A kormány ezenkívül a képviselőházban be­nyújtotta a vagyondézsmaadó törvény meghosz- t szabbitásáról szóló törvényjavaslatot is, amely­nek alapján az eddig érvényben lévő törvény érvényt újabb 3 évvel meghasszabbitják. Károm Szlovenszkát ás Ruszlnszkát érdeklő Javaslat Prága, március 27. A szenátus mai ülését eredetileg abból a célból hívták össze, hogy ezen már a lakbértörvónyjavaslatot tárgyalás véget- kiadják a bizottságnak. Mivel a képvl- eelőház még nem tárgyalta le »z erre vonatko­zó törvényjavaslatot, a szenátus mai ülésén csak két mentelmi ügyet intéz el. A következő ülést szerda délután négy órára hívták össze. A kormány a szenátus mai ülésén három, Szlovenszkót és Ruszinszkót érdeklő törvény- javaslatot nyújtott be. (A javas’atok részletes ismertetésére visszatérünk.) Az egyik javaslat Genf, március 27. A leszerelési értekezlet főbizottságában az elanult hét végén kezdő­dött meg a vita MiacDonald angol miniszter- elnök leszerelési tervezetéről. E vitára Sir John Simon külügyminiszter Londonból re­pülőgépem utazott ide. Az ülés meglepetéssel végződött, amennyi­ben Hendersom elnök azt a reményét fejezte ki, hogy husvéíig a főbizottság az angol ler­áz üzletek nyitására és zárására vonatkozik. Általános megállapítás szerint a javaslat értel­mében az üzleteket legkorábban reggel 8 órakor le­het nyitni és legkésőbb este 7 órakor kell zárni. A fogyasztási cikkeket árusító üzletek­nél a nyitást reggel hat órában, a zárást pedig esté nyolc órában állapítják meg. Az üzlete­ket dói 12 órától délután két óráig zárva kell tartani. A javaslat azonkívül rendelkezéseket tartalmaz arra vonatkozólag, hogy az országos hivatal, vagy a járási hivatalok mely esetekben léptet­hetnek életbe kivételes intézkedéseket. A má­sik két törvényjavaslat a Szlovenszkón és Ru- szinszkón érvényben lévő ipar tör vény módosí­tására vonatkozik. Az egyik törvényjavaslat szakipari társulatok létesítését, a másik az Ipar­társulatok szövetségének megalapítását írja elő. vezet szaka szón kéniá — részletes — vitájá­val is végez. Henderson e szerint, aíki még néhány nappal ezelőtt a lerezerelési bizott­ság elnapolása mellett volt, most a részletes vitát is sürgeti. A vita első napján főleg a kis- és a kő- zépáltárnok képviselői szólaltak föL Megál- tapítihaló, hogy valamennyien a tárgyalás alapjául elfogadták MacDonald tervezetét Titulescu, Motta (Svájc) és Rutgers (Hol* landda után Tánco3 Gábor magyar delegátus emelkedett szólásra és a következőket mol­dotta: — A magyar kormány és Magyarország közvéleménye Anglia miniszterelnökének ; nemes kezdeményezését azzal a rokonszenv- vei fogadta, amelyet az méltán megérdemel. Magyarország vezető tényezői számatalanaaor kijelentették, hogy Magyarország a rend, a béke, a nemzeükö- ri sBbfidaritás mellett változatlanul kitart, Ennek tulajdonítható, hogy a lefegyverzés kérdését minduntalan akadályozó nehézsé­gek láttára s az általános feszültséget jellem­ző, nyugtalanító jelenségek hatása alatt nálunk Magyarországon talán erősebben, mint bárhol másutt, érezhető volt egy mind­inkább növekvő nyugtalanság. — Meg vagyok győződve arról is, hogy a i többi három ország szemében is, amelynek i fegyverkezése mértékét a békeszerződések­ben meghatározták, MácDonald miniszterel­nök kezdeményezése azt a leghelyesebb utat jelenti, amelyre a jelenlegi válságos pilla­natban lépni kellett. Meggyőző szavaiból az igazság és megértés szelleme árad. Ez azt a reményt kelti bennünk, hogy az a megálla­podási tervezet, amely előttünk fekszik, uj kiindulási pontja lesz az értekezlet munká­latainak. Ez a tervezet, amelyben mi bátor lépést látunk, a fegyverkezés lényeges csök­kentése felé, remélnünk engedi, hogy a rész­letek megvitatása folyamán a leszerelési probléma oly kielégítő megoldását találjuk, amely lehetővé teszi, hogy a fegyverkezési haté* rozmányokat az egyenlőség elve alapján gyakorlatban mindenki elfogadhassa. Csakis ilyen határozat felelne meg egyrészt a népszövetség egyezségi okmányában lefekte­tett elveknek, másrészt az ötök tanácsa múlt- évi december 11-iki kijelentésének, nemkü­lönben azoknak a nagykoncepcióju gondola­toknak. amelyeket az Egyesült Királyság mi­niszterelnökének beszédében néhány nappal ezelőtt itt hallani szerencsénk volt. Ezzel a néhány megjegyzéssel jellemezni kívánom önök előtt, uraim, a készségnek, a békülékenységnek és a nemzetközi szolidari­tásnak azt a szellemét, amelytől áthatva a magyar delegáció résztvenni óhajt az előttünk fekvő tervezet megvitatásában. ft lefegyverzési konferencia mai ülése Gení, március 27. A lefegyverzési konfe­rencia főbizottságában ma folytatódott az an-( ' goi lefegyverzési tervezet vitája. Elsőnek Ma- ; 1 (lariaga spanyol nagykövet emelkedett szó-; | Iáéra, aki nemcsak az angol tervezetről szólt, WVWWVWVVWVVWVA/VVVWWVyWVVWWVVWNAArt^VWWWWVVVVWWVWV „Magyarországot áthatja a békülékenység és a nemzetközi szolidaritás szelleme" A magyar delegátus a leszerelési bizottságban csatla­kozott MacDonald tervéhez A Varga lány meghal Irta: Schalkház Sára Regényrészlet Valaki nehéz, kapkodó kézzel felrántoíta az ajtót. A kis nyomorúságos szoba egyszerre tele lett jajougással, felzokogó sírással. — Az Istenért! Segítsenek!.., Mindketten felugrottak. Vargáné volt Szán­té beesett az ajtón. — Mi történt? — Meghal Mariskám — ful­dokolta az asszony. — Meghal Mariskám... Szemkónó kendőt kapott magára. — Má baja? Az asszony hangosan, hosszasan sirt. Sza­vai meg-megcsuklottak és meg-megboílottak a feltörő könnyekben: — Nem tudom... jaj... nem tudom... Csáth Magda kirántotta kabátját a szek­rényből és utánuk szaladt. Az udvar vissz­hangzott Vargáné sírásától. — Hiszen sose volt egészséges... de teg­nap estétől... oh, én Uram, Istenem •.. még ez is... Még ez is! Ekkor volt először Vargáét pincelakásában. A kis odúban — mert az volt — uem volt más, mint egy ágy és egy asztal. Az egyik sarokban nagy halom szalma, azon egy szenv- nyes, szakadozott lepedőroncs s egy piroshíi- zatos, vékony takaró. A másik sarokban fa, ruha, edény nagy őssze-visszaSágban. A piticelakásnak alig volt ablaka « igy csaknem teljesen sötét volt. Egy kis, törede­zett petróleumlámpa állt az asztalon. Az üvegje piszkos és kormos volt s a kis odú tele pelro1eu túszagga 1 Csáth Magda először az ágyhoz lépett, hogy lássa a beteget. Az ágyban nem volt senki. Akkor vette észre, hogy Vargáné is, meg Szemkóné is a sarokban állnak, ott, ahol a szalma volt. Odalépett. A földrészért szalmán, a pisz­kos, szennyes ágyneműben ott feküdt Vargá­né legnagyobb gyermeke. Föléh ájult. A leány ránézett, de szeme va­lahogy kifordult. Szája.keskeny és vértelen volt ós láztól ki­mart. Keze görcsösen markolta a takarót. Néha megmozdult szája és egy-egy hosszú, keser­ves sóhaj vonaglott fel belőle. Szemkónó rátette kezét a beteg homlokára s a beteg megrázikódofct az érintéstől. Az anyja hozzáhajolt és halkan, hosszan kérdezgette, hogy nem akar-e valamit. De a beteg már nem tudott beszélni. Ugylátszett, már anyját sem ismerte meg. Csak dobálta kínlódva fejét jobbra-balra. Szemkóné kiegyenesedett: — Már nem kínlódik soká mondta Var­gáménak suttogva. Vargáméból hosszan, hangosan kitört a zo­kogás : — Megvert minket az Úristen! Megvert minket az Úristen! Osáth Magda szeretett volna valami békítő szót mondani, de torka összeszorult. — Orvos volt-e? — kérdezte Szemkóné. Az asszony hangos sírása engedett: — Dehogy... Miből?... — szipogta hal­kan. Szemkónó körülnézett: — Hát az apja hol vau? Vargánéból erre megint kitört a sírás­-- Kocsmáiban ül tegnap este óta. Pénteken, szombaton dolgozott, de uem adott egy kraj­cárt sem,.. Mi már két napja, hogy nem eb tünk,., Az egyik sarakból most kiabálás, veszeke­dés hallatszott, Csáth Magda megfordult. A saroikban a három fi úgy erek játszadozott, mindeddig csendben, de most összekaptak valamin és hangosan verekedni kezdtek. Szemkóné odament: — Nem fogjátok be mindjárt a pofájukat, taiknyosok! Mars, fel! Menjetek hozzám, mind járt jövök. Majd kaptok egy kis levest — és egyenként felinditotta őket a lépcsőn. — Sza­ladgáljatok az udvaron — kiáltotta utánuk, — Mindjárt jövök! Aztán Vargájáéhoz fordult: — Mért nem teszí az ágyba? Hiszen bor­zasztó lehet szegénynek ott!... — Mindig ott szokott aludni — tördelte) Vargáné, de azért az ágyhoz ment és kezdte szétbontani. — Haza kéne hívni az apját... — De kit küldjék érte? ... Valamelyik gye­reket? ... Kidobja, nem is engedi beszélni... ha meg hazajön és megtudja,., ezt szereti a legjobban... Osáth Magda most előlépett: — Én elmegyek érte. Hol vau? — mondta, de hangja bizonytalan volt. Vargáné ránézett, egy perere szinte ijedten s Csáth Magda, amint látta az asszony sá­padt, könnytől ázott arcát, közelebb lépett: — Elmegyek. Hol van? — Oh, a jó Isten áldja meg. De ha részeg, nem tudja majd hazahozni.., Itt, a sarki kocsmában lesz... Csáth Magda elindult. Már sötét volt, az uc- cán gyújtogatták a kevés világosságot adó gázlámpálkat. Csáth Magda gyorsan ment. Megás, miikor közel ért a sarki kocsmához, meglassította lépteit. A kocsma ablaka magas volt, nem látott be rajta- A barna üvegajtón fakult füg­göny volt. Bentröl széles, elnyújtott, részeges dalolás hallatszott. Kicsit elszorult a 6zive, de azért bátran lé­pett be. Amint betette az ajtót, megállít és körülnézett­Kicsi helyiség volt, mindössze öt vagy hat asztal volt benne. A piszkos faasztalok mel­lett olyan emberek ültek, hogy Csáth Magda egy mozdulattá1! kimenekülést keresett. A. kocsma tele volt füsttel, szemét égetni és marni kezdte a füst Nagy volt a lárma és a zaj. Az egyik asztal mellett kártyáztak, a másik mellett részegesen bóbiskoltak, a harmadik mellett veszekedtek és kettőm nagy, erős öklükkel úgy döngették az asztalt, hogy a poharak mindig ijedten csörrentek össze. Az egyik sarokban csak hárman ültek s ezek igen jól mulattak. Ezek voltak a dalo­tok. Egy félszemü, ragyásképü rongyos cigány ült mellettük és rozoga hegedűjén cincogott nekik. És ott, az ő asztaluk mellett egy sá­padt, sovány asszony állott, gyerekkel kar­ján, mellette két gyerek és halk, noszogató hangon beszólt az egyik mulatónak. De azok rá sem figyeltek. Csáth Magda csak állt, állt s minden erő­jére szüksége volt, hogy erőtlenül, de mégis hallhatóan belekiáltsa a kocsma zajába:-- Varga Mátyás! Most egy percre csend lett a kocsmában M mindenki odafigyelt, ránézett, r"' ] Csáth Magda lüktető szívvel állt. Senki se j mozdult. ! Valaki ezt kiáltotta: — Nincs itt. Elment. Egy másik, mély hang visszaváltotta: — Nem ment el, te marhal Kint van az ud­varon. — A teremtésit a bitang, mocskos szádnak! Hát ki a marha? Mi? — az egyik asztal mel­lől egy magas, vállas férfi ugrott fel dühtől kimeredt szemmel és egy hirtelen mozdulat­tal a marházó felé dobta poharát Annak homlokát elöntötte a vér, megtán- torodott. Aztán indulatosan kapott széke után és egy hosszú, trágár káromkodással indult a dobáló felé. Nem verekedtek össze, mert mindkettőt le­fogták szomszédai. De azért csapkodták egy­más felé vaskos, piszkos szavaikat. Csáth Magda azt hitte, összeesik. A dalolok is elhallgattak s egyikük, mérgesen fordult az asszonyhoz: —• Eredjetek a frászba, míg mérges nem le­szek, mert aztán megkeserülite-k! Az asszony félénken néhány szói. mondott, de a férfi nagy mérgesen szeme közé öntötte, pohara tartalmát és fenyegető mozdulattal állt fel. Az asszony sietve indult. Szája hangtalanul mozgott Kötényét védőn borította karon ülő gyermekére, a másik kettő meg ijedten, szapo­rán topogott mellette. Úgy ment ki az ajtón, mint egy mevert, agyonhajszolt, kirúgott állat, Csáth Magda tehetetlenül állott. Nem tudta mit csináljon. Innen is, ormán is ránéztek. Észrevette, hogy Itt is ott is róla beszélnek. Szemtelen röhögd eeket hallott. Keze ökö[beszorult, Nem tudott volna egy percig sem ottmaradni, ha nem gon­dolt volna a haldokló Varga lányra, — Itt van Varga Mátyás! — kiáltotta most valaki. Csá/th Magda arrafelé nézett. Az udvarra nyiló ajtón többen jöttök be. Csáth Magda megint elkiáltotta Varga Má­tyás nevét. Egy sovány, alacsony, beesett arcú, lógó ba- juezu ember közeledett felé. Járása bizonytalan volt. Meg-megbotlott a saját lábában. — Maga keres engem? — kérdezte akadozó nyelvvel. Csáth Magdát, amint meglátta a részeg Var­ga Mátyást, elöntötte a harag. —. Jöjjön haza azonnal —- mondta paran­csoló hangon. IXe Varga Mátyás részeg. voR s Jgy csak ne-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom