Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)
1933-03-22 / 68. (3178.) szám
A megoldatlan állampolgársági kérdés (d) Hokky Károly .képviselő interpellációban sürgette meg az állampolgársági kérdés végleges és gyökeres rendezését s ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy Románia követésre méltó példát adott e kérdés liberális elintézésére, amikor törvényben kimondta, hogy mindenki román állampolgár, aki a békekötés idejében a román impérium területén állandó lakással birt. Hckky fölhívta a belügyminisztert, hogy kövesse a szép román példát s az illetőség igazolásától függővé tett állampolgársági eljárás helyett a román kritériumot, a lakást, tegye meg törvényjavaslatában az állampolgársági jog föltételéül. Cerny belügyminiszter erre a fölszólitásra kettős elutasítással válaszolt, {Válaszát a P, M. H. néhány nappal ezelőtt szósz érint közölte.) Egyrészt kimondta, hogy „a román állampolgárság megszerzéséről szóló rendelkezések nem alkalmazhatók Csehszlovákiára, amely a békekötések és az ezeket végrehajtó szerződéseknek a mi törvényünk által meg nem változtatható rendelkezései által van kötve“, másrészt azt válaszolja, hogy az interpelláló által fölhozott esetek nem tudják meggyőzni afelől, hogy az állampolgárság gyökeres rendezésére szükség volna. Ez a két kijelentés annyi dialektikai ellentmondást tartalmaz, hogy nem lehet szó nélkül napirendre térni fölöttük. A# elsőben Cerny belügyminiszter azt a ki- tnivót választja, illetve azzal hárítja el a román példa követését, hogy szerinte Csehszlovákiát az állampolgárság megadásának kérdésében más békeszerződéseknek másféle határozmá- nyai kötik, mint Romániát. Ez alapjában véve téves, mert úgy a román békeszerződés, mint pedig a Csehszlovákiára vonatkozó saintgermaini békeszerződés ugyanazt a kritériumot, a lakást és — a lakás meg nem léte esetén — az illetőséget tette meg az állampolgárság elismerésének előföltételévé. A belügyminiszternek csak meg kellett volna néznie a eaintger- rnaini békeszerződés 3-ik cikkelyét, mely igy hangzik: „...Csehszlovákia csehszlovák állampolgároknak (prislusnik) ismeri el ipso facto és mindennemű formalitás nélkül azon német, osztrák és magyar alattvalókat, akik e szerződés érvénybe lépésének napján a körülmények szerint Lakással vagy illetőségi joggal bírnak azon területen, amely Csehszlovákia részének ismertetett el vagy fog elismertetni...“ Románia eszerint nem csinált egyebet, mint betűhíven teljesítette — a saintgermaini békeszerződést. Azt a kötelmet, amely — Csehszlovákiára is vonatkozik. Maga a saintgermaini szerződés 3-ik paragrafusa cáfolja meg tehát Cerny szavait, hogy „a román állampolgárság megszerzéséről szóló rendelkezések nem alkalmazhatók Csehszlovákiára/1 Dehogy is nem alkalmazhatók! Tudvalevő, hogy a csehszlovák törvényben már nem a lakás, hanem a másik, jóval sziilkebb 'kritérium: az illetőség dominál. A saintgermaini békeszerződés természetes interpretálása az, hogy Csehszlovákiában lakással bíró volt német, osztrák és magyar alattvalóik ipso facto és minden formalitás nélkül állampolgárokká válnak. Akiknek pedig Csehszlovákia területén való lakás alapján nem volna meg az állampolgársági joguk, azok azt az idevaló illetőség alapján nyerhetik él. A második kritérium tehát kiegészítője az előbbinek és nem mellérendelt nagylagos megoldás. A csehszlovák jogászok azonban az utóbbi értelemben magyarázták. megezüikitették az egész 3-ik paragrafus értelmét s a törvényekbe a román joggyakorlattól eltérően az illetőségi kritérium került. A csehszlovák jogászok ezt a jogszükitést az osztrák és magyar békeszerződések hasonló szellemű rendelkezéseivel indokolták. Míg ugyanis a csehszlovák, román, jugoszláv, sőt a német békeszerződésekben, sőt az osztrák békeszerződés első fogalmazásában a lakhely volt a domináns kritérium, addig az osztrák béke- delegáció javaslatára az osztrák saintgermaini és a magyar trianoni békeszerződésbe már az illetőségi kritériumot iktatták be az állampolgárság elnyerésének föltételéül. Ennék természetesén volt értelme az egykori monarchia két , POTSDAM NAGY NAPJA Hindenburg és Hitler fölavatta az uj Németországot Félmillió ember Potsdamban — Határtalan lelkesedés a helyőrségi templom előtt — Hindenburg Hitlerre bizza a német nemzetet — A kancellár szózata a világhoz — Az istentiszteletek — Folytatás a Kroll-operában Felelevenedett a régi Németország fénye és hatalma Potsdam, március 21- A kora reggeli óráik óta a zászlódiszbe öltözött Potsdamban a régi Poroszország dicsőséges városában, ünnepi hangulat uralkodott. A forgalom reggel ihat óra óta rendkívül élénkké vált. Az utakon és uccákon rendőrosztagok vonultak föl, továbbá a nemzeti szocialisták és az aoélsisak- szövetség különítményei, amelyek sorra elfoglalták kijelölt helyüket. Reggel nyolc órakor a lovasrendőrség megkezdte az utak előirt elzárását. Az előkészületek alatt kocsikon, killönvonatokon, autóbuszokén egyre nagyobb tömegekben ömlött a nép Berlinből és a vidéki városokból Potsdamba, ahol a nézőközönség számát legalább félmillióra becsülték. A rendőrség csak nagy üggyel-bajjal tud ja a közönség tódulását megfékezni. Tiz óra tájban a helyőrségi templom környékén minden készenlétben állott az előkelő vendégek fogadtatására. A templom bejárata előtti lépcsőkön a nemzeti szocialista rohamosztagok parancsnokai helyezkedtek el, bogy üdvözöljék Hindenburgot és Hitlert. Féltizenegy óra tájban óriási éljenzés tör ki, mert a tömeg észrevette a köztársasági elnök autóját. Hindenburg tábornoki egyenruhát hord és fiának, Hindenburg ezredesnek társaságában érkezik. A második autóban Meisner államtitkár ült. Amikor a köztársasági elnök elhagyta a kocsit és lassan fölfelé haladt a lépcsőkön, a zászlótartók meglobogtatták a sok ezer lobogót és a tömeg újra szűnni nem akaró éljenzésben tört ki. A német rádió a reggeli óráktól kezdve pontosan beszámolt az eseményekről. A mikrofon elé egymásután érkeznek a nemzeti szocialista alvezérek és beszámolnak a hallmaradékáMaimában, ahol tulajdonképpen mindenkinek eo ipso eleve meg volt az illetősége, ahol uj területek és ezzel uj állampolgárok nem kerültek az osztrák, vagy magyar impérium alá. (Kivéve Burgerlandot.) A csehszlovák jogászok azonban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy ha a későbbi dátumu osztrák és magyar békeszerződésben az illetőségi kritérium dominál, akkor ez a rendelkezés az uj területéket s uj állampolgárokat kapó utódállamokra nézve is érvényteleníti a korábbi béke- szerződések rendelkezéseit, amelyek az állandó lakást teszik meg az állampolgárság fundamentumává. Cerny belügyminiszter is erre céloz, amikor a „békekötések s az ezeket végrehajtó szerződéseknek a mi törvényünk által meg nem változtatható rendelkezéseire11 hivatkozik. De figyelmen kívül hagyja Cerny azt, hogy Románia is aláírta a trianoni 'békeszerződést, éppúgy mint Csehszlovákia.. Éppúgy hivatkozhatna a trianoni békeszerződés rendelkezésére. De Románia nem hivatkozott. Cerny azt is elfelejti, hogy a csehszlovák kormány sem minden gatóknak a lobogók és az egyenruha pompás szinjátékáról és a közönség örömrivalgásáról. A manifesztáció jelszava a következő: „A német nyomor ideje bevégződött és a mai napon megkezdődik az uj idő!“ Ifjúság, egyenruha és lelkesedés Már az utak elzárása után megkezdődött a nacionalista szervezetek fölvonulása. A helyőrségi templomhoz vezető valamennyi uccán a nemzeti szervezetek tagjai kordont álltak. A reggeli órák óta szűnni nem akaró muzsikaszó ha Játszott az uccákon. Az egyik nemzeti szocialista osztag élén nemzeti szocialista egyenruhában Ágost Vilmos herceg haladt, Vilmos excsászár fia, mig az egyik diszszázad élén Eitel Frigyes herceg és Vilmos herceg, a volt trónörökös legidősebb fia vonult. Mindenütt csak fiaía embereket látni. Fiatalság cs fiatalság minden vonalon. A fiatal német lányok szövetsége épp úgy fölvonult, mint a Hitler-ifjuság színes szép ruhájában, a fehér ingben, a fekete övvel. A német nemzeti párt táborának fiatalsága is megjelent, az úgynevezett Jung-Stahlhelm. Mindenfelé egyenruhákat látni. A régi Németország valamennyi tartalékos tisztje és közkatonája természetesen egyenruhában jelent meg az összes kitüntetéssel, igy a tengerészek is. Gyönyörű színek váltakoztak a tavaszi napsugárban s ahol a katonai egyenruhák rengetege megszűnik, ott megjelenik a sok-sok ezer barna ing, vagy fehér ing, vagy a Jungstahlhelm zö d inge. Itt-ott ünnepélyes feketeruhás politikusok jelennek meg cilinderben vagy kemény kalapban. A Stahlhelm sok ezer acélsisakja vakítóan csillog a napsugárban. A fölvonulás pontosan és minden akadály nélkül történik meg, az ötszázezer ember egyetlen tévedés és esetben tartott ki emellett az álláspontja mellett. Rikító tény, hogy Ausztriával olyan egyezményt kötött, amely az állampolgársági kérdést kimondottan az állandó lakás kritériuma alapján intézte el. Ezért nincs állampolgársági kérdés, nincs hontalanság! mizéria az Ausztriától átvett területeken, Cseh- és Morvaországban, illetve Sziléziában. Ez a példa is mutatja, hogy a csehszlovák kormány is meg tudja liberálisan oldani az állampolgársági kérdést akkor, amikor akarja és ott, ahol akarja. Csak az kellene, hogy ezt ne csak a morván túli hontalanokkal szemben akarja, hanem szlovenszkói és ruszinszkói viszonylatban is. Miért akarta az egyik esetben és miért nem akarja a másik esetben? Itt van az egész probléma punetum saliense: miért van az, hogy másfél évtized elmúltával még mindig különbség van a honpolgársági jog megszerezbetése tekintetében a volt osztrák és a volt magyar alattvalókból lett csehszlovák polgárok között? Ez az a kardinális nagy kérdés, amelyről az itteni állampolgársági joggyakorlattal kapcsolatban beegyetlen zavaró incidens nélkül helyezkedik el az aránylag kis területen. A mai ünnep megszervezése tényleg dicsőségére válik a német szervezőképességnek. Berlinből ötezer rendőr érkezett s gondoskodik arról, hogy minden példás rendben bonyolódjék le. A rendőrük szintén acélsisakot viselnek. A szervező bizottság mindenre gondolt. Azokon a helyeken, ahol nagy emberíömegek gyűltek össze, minden eshetőségre fölkészülten állnak az egészségügyi kocsik és az orvosok. A rend ellenőrzésére a helyőrségi templom közelében levő házak tetején rendörőrszemeket helyeztek el, hogy mintegy madártávlatból figyeljék az ünnep lefolyását és azonnal közbelépjenek, ha valahol nyugtalanság vagy zavar mutatkozik. A képviselők felvonulása Az uj birodalmi gyűlés képviselői a reggeli órákban a berlini parlamentben összegyűltek, ahonnan 9 óra 25 perckor a birodalmi posta huszonhárom külön autóbusza Potsdamba vitte őket. A birodalmi gyűlés palotáját a reggeli órákban a rendőrség elzárta, ennek ellenére sok ezer ember nézte végig, a távolból a képviselők elutazását. A nemzeti szocialista képviselők egyenruhában jelenteik meg. Az első hat- autóbuszon a birodalmi gyűlés katolikus tagjai ültek, a többi autóbuszon a többi képviselő foglalt helyet. Potsdamban I. Frigyes Vilmos úgynevezett hosszú istállójában, amelyet annakidején a gárda hosszú legényeinek gyakorlóhelyéül építettek, közvetlenül a helyőrségi templom mellett, a sajtó képviselői kaptak helyet. A 170 méter hosszú istállóban száz telefonfülkét állítottak föl, hogy minden lap kényelmesen megkaphassa a hireket. A posta ezenkívül ellenőrző készülékeket helyezett el a falakon. Minden telefonfülke előtt hivatalnok állt, aki készséggel szélűi kell. Cerny válaszában semmi szándékot nem latunk arra nézve, hogy ezen az egyenlőtlen elintézési módon segíteni, javítani akarna. Sőt! Meg van elégedve a mai megoldással. Apodik- tikue határozottsággal kijelenti, hogy a Hokky interpellációjában fölhozott esetek „nem győz hetik meg az állampolgárság gyökeres és tör- vényes rendezésének szükségszerűségéről11. De. belügyminiszter ur, itt nem is az ön személyi meggyőződéséről van szó. Hanem a belügyminiszteri kötelességéről, ön meg lehet győződve afelől, hogy uj állampolgársági törvényre nincs talán szükség, de a parlament más véleményen volt 1926-ban, amikor utasítást adott a belügyminiszternek arra, hogy két éven belül nyújtsa be az állampolgárságot véglegesen szabályozó törvényt. Erről a képviselőházi határozatról, a parlament akaratának respektálásáról van szó. Ezt kívánta a parlament és a demokrácia nevében ragaszkodunk hozzá, hogy a belügyim niszter teljesítse a törvényhozás akkori párán csáfc. 68 • Sierda « Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II„ Panská u!ice 12, évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, 4 SzlöVCTlSzkÓi és TUSziriSzkÓi ellenzéki VÚrtok lU emelet, •—Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. , * Prága 11, Panská ulice 12. Ili emelet. A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több pOlltlkCll nCLpiLCipjCi Telefon: 34184, Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—-Ké. SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRflHfí
