Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-09 / 33. (3143.) szám

^J«<MtMAGfeAR-HlRLAB Még Ti'frullescu is abbahagyta á koimédiázáat és I hangján szól oda titkárának: Hyeemáire csák Capurtala maharadzsába a l-eg’őszin-t^b’b bámulat | ezer év kultúrája- képes. Ii ellenfél teljes elismerése Bukarest, február 8. Apponyi halálának kire senki más. az idővel együtt nőtt, vézett© ezt az időt 6 mint egy létszáma szerint jelentéktelenné vált, megvert kis nemzet reprezentatív állam­férfin, lépésről-lépésre kiküzdött© magának azt a mély csöndet, amellyel Európa meghallgatta gondolat dús beszédeit. Ha idegenek azon cso­dálkoztak, hogy az olasz, német, francia, angol nyelvet végső tökéletességükben birta, szerény utalással mindig azzal felelt, hogy egy jobb ho- telportás is birja ezeket a nyelveket. A két év­vel ezelőtt Budapesten lezajlott Szent Imre-ün- nepségek során a pápa képviselője Apponyi grófhoz latin nyelven intézte az üdvözlő beszé­det. A 85 éves Apponyi kapásból s teljesen fesztelenül húsz perces latin beszédben felelt, amely oly klasszikus szépségű volt, hogy az egybegy ü 11 egv házfej e d e lm ekét el káprá ztakta. De nemcsak szónoki erejének nagyszerűsége volt, az, amely sokszor az ellenfelet is titokban gyönyörködtette. Apponyi emberi mestermü volt, amely saját magát javitóttá-, képezte, fej­lesztette. Zseni volt erkölési értelemben is, aki.' nem akart rosszat, nem volt féltékeny és senkit sem gyűlölt, csak a szószátyárokat, a panamis­tákat és a hazudozókat és aki nem ismert más ösztönöket. Noaiíles grófnő azt mondotta róla, hogy emberré vált kátéd ralis ő. Az idő körülötte őrég lett, csak ő volt mindig fiatal. Sok pólitikai változáson ment keresztül, téve­dett és hibákat csinált. De mások is tévedtek. Amikor öreg lett, a csehszlovák területen fekvő éberhardi birtokát kisajátították s elszegénye- dettségében állami ajándékot volt kénytelen el­fogadni. Budapesti kis villájában nincsen par­kett, csak puha padlózat, nincsen íuk&zuebutor. Hátul az elképzelhetően legkisebb kert látható: egy faasztal és két fapad, ahol nyáron dolgozott s barátait fogadta. Nem volt autója, akármilyen is volt az időjárás, gyalog járt, vagy autóbu­szon. Ahogy a nemzet pénzével bánt, az már az anekdotához járt közel. Mint Magyarország képviselője soha másképp, mint másodosztályon nem utazott, állami pénzen sohasem fogadott bérautót s ilyen utak után még a visszamaradt aprópénzt is visszaszolgáltatta az állampénztár­nak. Magyarország legnagyobb állam férfi át, de a világ is egy rendkívüli emberét vesztette el benne/" APPONYÜ ALBERT Pozsonyban és Eberhardon Beszélgetés Szapáry Ilonával, a nagy halott pozsonyi rokonával a román pólitikai körökben is mély benyomást keltett. Még a halálhír előtt az índepeudence Rouaname a következőket irta Apponyiról: — Gróf Apponyi Albert haldoklik és ez a hir kétségtelenül mély megrendülést fog előidézni az egész világon, mert mindenütt ismerték a ne­mes aggastyán hősi küzdelmét hazájáért. Appo- nyinak voltak ellenfelei, de ezek sohasem ta­gadták meg tőle sem a tiszteletet, sem a csodá­latot. A halálhír vétele után Tituiescu a következő részvéttá-viratot intézte Apponyi özvegyéhez Genfbe: — Fájdalmasan meghatva értesültem gróf Apponyi haláláról, aki szememben a tökéletes hazafi, a fenkölt szellemű férfiú megtestesítője volt, akinek lovagiassága mindenkiből megbe­csülést és szeretetet váltott ki. Telejes szivem­ből osztozom a Magyarországot sújtó kegyetlen gyászban. Marvarországot leghűségesebb szol­gáinak egyikétől fosztotta meg a csapás, de ez a csapás mindannyiunkat érte, mért a nemzet­közi életet is megfosztotta legkiválóbb képvi­selőiétől. Meghajtok az elhunyt nagy államfér- fiu emléke előtt és kérem, fogadja legmélyebb, 1 egtiszteletteljesebb részvétemet. Emlékbeszéd a berlini rádióban Berlin, február 8. Hagemann Wallter dr. szer­kesztő a berlini rádióban emléiklbeszédet mon­dott Apponyiról. Méltatta Apponyi kiváló szó­noki képességét és beszédeinek magas erkölcsi színvonalát. Hagemann szerint Apponyi az egész világ egyik leghatalmasabb államférfim egyé msére volt és neve korunk történetének legkiválóbb nevei közé tartozik. Hagemann, aki egy időben közelről Genfben megfigyelhette Apponvit, különösen kiemelte Apponyi beszé­deinek a különböző nemzetek képviselőire gya­korolt nagy hatását. „Az emberrévált katedrális" Prága, február 8. A Prager Tagblatt „Az em­berrévált katedrális"' cimmel a következő figye­lemreméltó nekrológot irta a nagy magyar ha­lottról: „Apponyi muzikális ember volt. Liszt Ferenc és Wagner Richárd tanítványa volt, fanatikus ember s gyökereiben még az emberiség nagy idejében élt, amelynek eszményeit vallás osság­gal és férfiasán védelmezte erős meggyőződéssel mindvégig. Még a jobbágyság idejében született, de az uj idő társadalmi, gazdasági, politikai és t-ehnikai követelményeit úgy értette meg, mint Pozsony, február 7. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk tői.) A rádió kedden délután jelen­tette, hogy Magyarország legnagyobb fia, Apponyi Albert gróf Géniben 4 óra 20 perc­kor meghalt. A hir Pozsonyban is nagy meg­döbbenést keltett a magyarság és németség, általában az őslakosság körében. Apponyi Albertét a régi Pozsony féíigmeddig magáé­nak tekintette, hiszen számtalan vonatkozás kötötte ebhez a városhoz. A Püspöki közeiében lévő Eberhardon a jelenlegi szlovák gazdasági iskola Apponyi kastélya volt, ahol a nagy magyar állam­férfin évtizedekig lakott, almikor is süTiin belátogatott Pozsonyba * itt úgyszólván mindenki ismerte. Nyilvánosan 1908-ban szerepelt Pozsonyban utoljára, amikor az akkori koalíció tagjaival együtt uépgyülésen vett részt az áliamifordu- lat után ezokolházzá átalakított Bellevueben- Az ebenhardi kastélyt Apponyi Albert nyolc évvel ezelőtt eladta a hozzátartozó birtokkal es hatalmas parkkal együtt a csehszlovák ál­laimnak. Eberhardon van az Apponyiak családi sír­boltja is, amelyben Apponyi édesatyja, Apponyi György gróf, az édesanyja s a ro­konai alusszák örök álmukat. Egyetlen rokona é-1 Apponyi Albert grófnak Pozsonyban: Szapáry Ilona, a magyar nem­zeti párt kölgyszakosztályának illusztris el- nöknője, akit a genfi halálhír elterjedése után — az esti órákban — fölkeresett pozso­nyi munkatársunk. Szapáry Ilona nagyanyja és Apponyi Albert édesatyja édeetestvérek voltak. Csengetésemre a házvezetőnő nyit ajtót. Előttem éppen a táviratkézbeeitő járt itt, Budapestről érkezett távirat jelenti a gyász- hirt A ház úrnője nincs odahaza, de negyed­óra múlva megérkezik. A városban az egyik volt főúri családnál értesült a szomorú hír­ről a rádióból- A távirat tehát már nem Sl vörös csillag lovagjai Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) (32) 1 Ettől a pillanattól kezdve mintha öntudata elhagyta volna. Érzéseit és gondolatait nem tudta ellenőrizni. Rendes testtartással, gépiesen haladt őrei között, a motorikus idegek automa­tikusan dolgoztak, ám gondolatai egészen fan­tasztikus világban kódorogtak. Azalatt az egy­két perc alatt, míg az udvarra értek le, olyan lelki élményeket élt át, amelyeknek összefogla­lása megtöltött volna egy kötetet. De mintha nem az ő tudatos énje lett volna a szereplő ala­nya ezeknek az élményeknek, mintha ö a meg­figyelő szerepét játszaná s ezek a dolgok az ő személyétől, énjétől teljesen függetlenül ját­szódnának le. Háborús képek, majd egy tengeri fürdő -színes jelenetei, most egy rohanó gyors­vonat étkezőkocsijában ül s fehér mészköszik- lák között rohan a vonat, felhőkarcolók között sodródik óriási emberforgatagban, egy jazz- rauzsika eszeveszett dissz-harmóniája zug föl benne s most — bűvös levegő simítja homlo­kát. Kissé magához tér, lenn vannak az udva­ron, ^melyet elég élesen világítanak meg a kézi­lámpák- Odavezetik az egyik falhoz s jobboldali kísérője rámordul: — Ezen a helyen megállássá és meg nem moz­dulsz, különben... A többit elhallgatta, de abból a fenyegető moMmatból, ahogy az övébe tűzött pisztolyhoz kapott, Kurt megértette a fenyegetés jelentő­ségét-. Még mindig nem tudott parancsolni teljes mértékben idegeinek s érzékszerveit még min­dig a belső képek izgatták, de hamarosan ön­tudatához tért s egyszerre átfogta az elébe tá­ruló képet. A hátairaae négyszögü udvart, ame­lyet durva kövezet borított s amelynek közepén egy nagy, feketén lakkolt autó állott, amely | akár autóbusznak is beillett. A hatalmas gép motorja monotónon berregett, e a csillogó fekete szörnyeteg Kurt szemében most egyszerre a ter­ror szimbólumává elevenedett meg. Amott vele .•7/cmben, az udvar balsarkában a hatalmas kar pu, amely a LublyankaMérre nyílik. Az a fenye­getés döbbent föl benae, hogy ©**» s kaftot élve csak azok kerülnek ki, akiket kivégzésre vifeznek... Holtan pedig azok, akikkel itt a fal tövében végeznek, vagy akiket a börtön szen­vedései ölnek meg, mint szerencsétlen társát is. Közben egyre hozzák ki az épülettömb jobb­oldali szárnyából a halálraszántakat, már vagy nyolcán állanak ott a fal mellett, néhányméter- nyi köz választja el őket egymástól. Kurt kissé előrehajtja fejét s végignéz a soron. Mind csupa szenvedéstől megviselt arc, az egyik mellére csüggeszti a fejét, a másik égnek emeli szemet, mintha onnan várna segítségét, szabadulást, a harmadik révedező szemmel mered maga elé. Harmadik a sorban a magas, zsakettes férfi, ta­lán valami professzor, vagy tudói*, akit talán katedrájáról, vagy a laboratóriumból hurcoltak börtönbe a cseka emberei. Meglepő azonban, hogy kileneük között csak ő meg ez a tanár látszik a polgári osztályhoz tartozónak, a töb­biek paraszti, meg munkáskinézésüek, abból a társadalmi osztályból valók, amelyet a forra­dalom fölszabadítani akart. A terroristák közül vagy húszán jötték le az udvarra a nagy színjátékhoz, vagy talán ezekre vár a föladat, hogy a vadászatot elvégezzék'? Egyesek kisebb csoportokba verődtek, beszél­gettek, cigarettáztak, hárman az autó mellett állottak, az ott magában Popov, az öles bolgár s idáig világit a hatalmas vörös forradás álla­tias arcáról, amely a balszem sarkától szalad a száj szögletéig. Kurtnak végigborzougofct a háta s újból megelevenedett benne az a rémes éjszaka, amikor Mensinskij Popov assziszten­ciájával vette ki belőle a hamis beismerő vallo­mást. Vájjon hány óra lehet? És mikor ér véget oz a kegyetlen dráma? És kibirja-e idegekkel a várakozást, a bizonytalanságot? Az épületnek a Lublyankára néző részéből most Moldanov jött le az udvarra. Hanyag test­tartással közeledik társaihoz, lovaglópálca van a baljában, amellyel rá-ráüt csizmájának szá­rára. Vagy négyen körülfogják s a kis csoport élénk beszélgetésbe merül. Moldanov valami Mélye* hbmto meri égjwrare bee­sőn v nevetés szakítja meg szavait. Popov is a vidám társasághoz húzódik s amikor megtudja, hogy miről van szó, ő is röhögni kezd s ez az állati, durva röhej egyszerre betölti az udvart. Most éles, harsány hang csattan föl. Kurt fe­szülten figyel, a professzor kiabál onnan a fal mellől: — Ti a szabadság hóhérai vagytok,- meggyil­koljátok az élet egyedüli értelmét, az igazságot és a demokráciát. Moldanov a hasán összekulcsolja a kezeit s úgy röhög. — Halljátok, hallgassátok csak, mit papol Gregorovics Trabov ... Gregorovics Trabov... A nagy botanikus és biológus, akinek a nevét csak félévvel ezelőtt hordozta meg a világsajtó, amikor Trabov szenzációs fölfedezéséről számolt be. A sejtek­től kiáradó titokzatos sugárzást fedezte föl, amely nagy lépéssel vezette előre a tudományt a szerves élet titkának a megfejtésében. És ezen az utón továbbra is Trabovaak kellett vol­na az élen haladnia. Most pedig itt végzi nagy­szerű életét a Lublyana-téri hírhedt épület ud­varán s erről a kivégzésről a világ miteem fog megtudni. Majd egy szürke napihirt közöl a külfölddel a szovjet hivatalos távirati irodája, hogy Gregorovics Trabov valami szerencsétlen­ség áldozata lett, tudományos kutatás közben pusztult el. — Örülök, hogy meghalok, hogy nem kell köz tétek élnem, — kiáltotta Trabov. Ez a teátrális jelenet, a terroristának s a ki­szemelt áldozatnak a feleselgetése a kísérteties éjszakában újból fölkavarta Kurt belsejét-. Új­ból megrendült a hite Moldanovban e most ko­molyan úgy érezte, hogy kétségbeejtő komé­diát játszanak itt vele. A szive összeszorult, majd hevesen kezdett dobogni, a lába térdben megroggyant s keserves sóhajtás szakadt föl benne: — Istenem, csak minél előbb véget érne min­den! Ekkor látta, hogy Moldanov kiválik a terro­risták csoportjából s gyors léptekkel szelve át az udvart, feléje közeledik. Ez tehát a megbe­szélt döntő pillanat. Már csak két-három lépés­nyire van tőle. Kurt meredt szemekkel néz rá, minden vonását megfigyeli a feléje tartónak, mintha belőlük akarná kiolvasni a valódi szán­dékot. De ezek a vonások nyugodtak és semmit sem árulnak el. KuTt még látja, hogy Moldanov előrántja a pisztolyát és látja, amint a pisztoly csövéből láng csap fel s bulija, amint a lövés, 1933 február 9, csütörtök. mond újságot. Megkérem, mondjon valamit Apponyi pozsonyi, illetve ebérhandi életéből. — Eberhardon gyakran megfordultam az összeomlás előtt Apponyiéknál. A megboldo­gult nagyon szerette Eberhardot és az el­adást úgyszólván az utolsó percig halogatta. Fájó szívvel vált meg tőle, de hisz nem csoda. Annyi év kedves emléke fűzte oda! i I Ha ott volt, akkor is politikával foglalkozott: olvasott, memoárjain dolgozgatott. Nagyon szeretett a kastély gyönyörű parkjában tar­tózkodni. A virágokat, a rózsákat roppant kedvelte. A kastély és a birtok eladását Deme nevű intézője intézte, aki — úgy tu­dom — a keresztfia volt. Már ő sincs a kas­télyban, amelynek berendezését elszállítot­ták Apponyi magyarországi kastélyába, a Szombathely melletti Gyöngyösapátiba. Ott is voltam náluk tavaly ősszel vagy két hónapig. Akkor persze teljes szellemi és testi fris­sességnek örvendett még, hisz utána ment ki Rómába, ahol körülbelül hat hétig tar­tózkodott. Általában az -ott megfordult politikusok, ál­lamférfiak mind csodálták, hogy ebben a magas korban milyen pompás egészségnek örvendett. Látása, hallása a legjobb volt. — Ki maradt a személyzet közül Eberhar- | dón ? — kérdeztük. 5 — Úgy tudom, hogy Deme intéző is elköíl­j tűzött Magyarországra, csak Ducskő, az isko­lamester él még ott nyugalomban- Más senki sincs már ott... Elmondta még Szapáry Ilona, hogy Appo­nyi életének legizgalmasabb napjai azok voltak, amikor a bclsevizmus kitörésekor menekülni volt kénytelen. Budapestről jö­vet feleségével Pozsonyon keresztül uta­zott és a Morva folyón keltek át, hogy Ausztriába meneküljenek. Leányát később az olaszok hozták utána Mi­kor Apponyi Pozsonyban tartózkodott, min' di-g fölkereste Szapáry Honát a régi, Lőrinc- kapu uccai Szapáiy-palotában, ott étkezett, azután kisietett az ő kedves Eberhardjára. Hindenhurg bwuÉihaHgatáisi! fogadta az uj magyar külügyminisztert Berlin, február 8. Himdenburg köztársasági elnök ma délben bucsukihallgatáson fogadta Kánya Kálmán volt berlini magyar követet, az uj magyar külügyiminisztert. eldördül. Hát tényleg meg akarja őt menteni Moldanov? Hiszen a lövés nem talált, érzi. hogy minden tagja ép, hogy nem sebesült meg. Élek, élek, ujjongott föl benne... Csak most döbbent föl benne, hogy nem teljesítette Moldanov uta­sítását: amint a lövés eldördül, elvágódni a fal mellett. De most. újból láng csap ki a rá emelt pisztoly csövéből, újból lövés dördül el s most azonnal elvágódik a kövezeten, zuhautában megüti magát, ez keservesen fáj. Érzi, hogy va­laki lehajol feléje, fölkapja s mint a könnyű fa­darabot a magasba emeli. Moldanov az, most vette őt a vállára s most viszi a csórni voro.it felé. Igyekszik mennél tökéletesebben megját­szani a szerepét, karjai ernyedten lógnak alá s kissé himbálóznak. Kétségbeesett segélykiáltások töltik be az udvart, de két autó motorjának zúgása fojtja el ezt a zajt. Lövések dördülnek egymásután, kü­lönböző időközökben, velőkig ható sikoltások, mélyeket durva röhögés kisér, erőszakkal szo­rítja szemgolyóihoz a pillákat, hogy ne kelljen látnia az internónak ezeket a jeleneteit. Most Moldanov megállóit s két karjával leemeli a válláról lógó testet. Erős lökés taszítja be az autóba, hasán fekszik elnyultan s mozdulatla­nul, az első pillanatban még a lélegzetét is visszatartja. Egyszerre csak egy test zuhan rá, langyos folyadék ömlik a nyakába, újból. na­gyobb Roppanás, megint egy holttest és lassan megtelik a csórni voron a kivégzettek egymásra hányt hulláival. Borzalmas percek voltak ezek. Az autó nagy zökkenéssel megindult s Kurt még hallani vélte, amint a kapu bevágódik mögötte. Tehát már kikerült a börtönből s talán egy órán belül itt a végleges szabadulás pillanata is. Most ujjongó öröm támad föl a lelkében, az életösztön s a szabadulás öröme feledteti vele a borzalmas környezetet. Ivét könyökét nekifesziti s letolja magáról a nehéz testet, amely megfeküdte. Ko­romsötét van a. csukott kocsi belsejében, nehéz, rossz levegő, bizonyos, hogy a csórni voron tele van hullával. Nagy sebességgel vágtat az autó s Kurt hall­ja a mögötte robogó kocsi zaját is, amelyben Moldanov vezetésével a terroristák kísérik a. hullaszállító kocsit. Vájjon még Moszkvában vannak-e, vagy már elhagyták a metropolist? Senki sem tartóztatja föl őket, bizonyára min­den őrségen jól ismerik a borzalmas fekete ma­darat. a "csórni voront. amely elég gyakran fe­lüti meg ez! az utat Moszkva éjjelében. (Folytatjuk.) 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom