Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)
1933-02-10 / 34. (3144.) szám
évf. 34. (3144) szám ■ Péntek • 1933 február 10 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& fl képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II„ Panská ulice 12, 11. emelet. — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice 12. 111. emelet Telefon: 34184. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, P R fl H fl A Balkánon A budai koronázó Mátyás-templomban helyezik örök nyugalomra Apponyít Ötté volt trónörökös Genfbe utazott, ahol koszorút helyezett el Appsnyi ravatalán - Mussolini és Miklas meleghangú részvéttávlratai - A külföldi sajtó tavibbra is hasábos cikkekben méltatja Apponyi nagyságát - A Svenska Dagbladet KIndenburggal egy sorba állítja Apponyít (sp) Prága, február 9. Ez egyszer semmiesetre sem kívánunk sötétebben láni, mint a Tempö, a francia fél- hivatalos, a francia Prager Presse, február 6-án a jDans les Balkans** cimü, legfelsőbb helyről sugalmazott vezércikkében látott. A rezignált vezórcikkiró aggódva állapítja meg, hogy a két balkáni francia szövetségest, Romániát és Jugoszláviát katasztrofális bajok környékezik, olyannyira, hogy a két hatalom léte veszélyben forog. A bonyodalmaknak „jelentős fontosságuk1* van („importamce considérable**) s könnyen a kisantant le- gyengüléséhez vezethetnek („la Petile- En tente pút se tronver affaihlie**). Nem akarunk a Jugoszláviát bejáró félhivatalos angol bizottság lélekbemarkoló vádakkal telt jelentésére hivatkozni, a Manchester Guardian vagy a Berliner Tageblatt jugoszláv és román cikkeire sem, eőt nem füzünk kommentárt Trumbics, Macek, Korosec letartóztatásához s ahhoz az aktushoz, amikor a legfőbb horvát főpap' visszaadta Sándor jugoszláv királynak a magas rendjelet, mert nem akart szerb kitüntetést viselni, nekünk elég, ha a Temps és a jugoszláv vagy román lapok .nyomán foglalkozunk a balkáni helyzettel, mert így is bebizonyosodik régi tételünk, amely szerint a mai helyzet tarthatatlan a Balkánon és csatolt részein. Romániában a parlament elfogadta az ostromállapot általános bevezetéséről szóló törvényt. Megütközve figyeltünk föl e hirre, mert saját bajainkkal elfoglalva eddig nem igen követtük a bukaresti dolgok fejlődését-. A. helyzet annyira elmérgesedett Románia Maréban, hogy a „béke** tizennegyedik évében párját ritkító s csak a legveszedelmesebb háborús időkből ismert intézkedéseket kellett foganat ősi tani? A háború előtti erdélyi román ugyancsak felszisszent volna, ha a hatalom oly kurtán mert volna vele bánni, mint most az uj törvény megengedi. Ostrom- állapot! Gyors ítélet, könyörtelen halál! Mi történt, hogy a fantasztikusan megnagyobbodott ország ma elérkezett e végső pontra? A bolsevizálódás veszedelme akuttá vált Romániában. Olvastuk Vajda miniszterelnök beszédeit, amelyekkel törvényjavaslatát megindokolta. Megdöbbentünk. Nyíltan kimondja, hogy e törvény talán az egyetlen eszköz, amellyel a kapukon kopogtató rém behatolásának és Románia szétesésének elejét lehet venni. Talán ... Rezignáció, elkeseredés, félelem csengett ki szavaiból s megértettük, hogy a kommunizmus veszedelme jóval nagyobb Romániában, mint Neme tor szágban, mert az utóbbi helyen csak lármázik, de nem hat oly megbontó erővel, mint titokban s a felületen elnyomva a balkáni ország mélyén. A Bukarestben a napokban kiemelt kémkedési és agitációs központ a kommunisták legnagyobb arányú ilyenféle szervezete volt s kitűnt, hogy több száz hivatalnokon, katonán kívül számos magasrangu személy sem állt távol a leleplezett államellenes sejtektől. A román helyzet fejlődése észszerű és természetes. Legelői jött a hallatlan korrupció és gondatlanság. Utána a gazdasági nyomor és a szegény néppel való igazságtalan bánásmód. Végső fázisként nem maradhatott el a politikai következmény; ^az általános elégedetlenségből eredő általános változtatási tendencia. Oroszország közelsége elvégezte a többit. A Maniu-kormáuyt a gazdasági bajok buktatták meg. Vajdát a gazdasági bajok következménye, a politikai helyzet hozza veszedelembe. Románia ma Európa egyik tűzfészke s a hajszálon függő robbanás lehetőségét ma már a Temps-hoz Genf, február 9. Apponyi Albert gróf holttestét a Szent József templomban ravatalozták fel. A templom falait ezüstrojtos gyászlepel borítja, mig a koporsót a magyar címerrel díszített nemzetiszinü lobogó fedi be. A koporsótól jobbra-balra három-három kandaláber ég. A katafalk lábánál az özvegy és a gyermekek koszorúja van elhelyezve, mig a fal mellett a percenként növekvő' koszorúk halmaza áll. A koporsó mellett két oldalt magyar egyetemisták állanak őrt Apponyi holtteste hármas koporsóban van felravatalozva. A legbelső fenyőfából, a középső ólomból, a legkülső koporsó pedig gyönyörű mahagonifából készült. A fenyőkoporsó felsőrészének üveglapján keresztül látható Apponyi feje. A koporsó beszentelése holnap, pénteken délelőtt tíz órakor lesz ünnepélyes gyásszertar- tás keretében. Habsburg Ötté Apponyi ravatalánál Ottó volt trónörökös csütörtökön a déli órákban Cziráky József gróf kíséretében Genfbe érkezett. Azonnal a Szent József templomba sietett, koszorút helyezett el a ravatalra és hosz- szasan imádkozott. Ezután a gyászoló családhoz ment, hogy legbensőbb részvétét fejezze ki a mélyen sújtott családtagoknak. Délután 2 órakor Ottó ugyancsak Cziráky kíséretében Lau- sannen keresztül visszautazott Stenockerzeellbe. Cziráky József gróf pénteken ismét Genfbe utazik, hogy a gyászszertartáson Zita volt királynét és Ottót képviselje. A svájci szövetségi tanács előzékenységből tette lehetővé Ottónak, hogy a fennálló tilalom ellenére eljöhetett Apponyi ravatalához. A magyar képviselőház gyászülése Budapest, február 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) A magyar képviselőház tegnap este gyászülést tartott, amelyet kizárólag Apponyi emlékének szentelt. A kormány minden tagja jelen volt a gyászülésen, a képviselőik pacijai és a karzatok zsúfolásig megteihasouló örökké optimista és az uj rendet bandázs nélkül a végkimerülésig dicsérő lapok is aggódva latolgatják. Románia baja főleg szociális természetű, Jugoszláviáé inkább naoionális. A Temps nem győzi óva inteai a belgrádi kormányt a kurvátokkal szemben követett mai politikájától, de a horvát-szerb ellentét sóikkal mélyebb, semhogy az ádáz küzdők a szajna- parti vékony hangtól jobb belátásra ébredhetnének. A Temps bevallja, hogy igy nem mehet tovább. Nem leplezi rokonszenvét Da- vidovics szerb demokrata tervével, akii négy független részből, Szerbiából, Horvátországból, Boszniából és Szlovéniából álló föderatív állammá kívánja átalakítani a mesterséges egységű Jugoszláviát, ámbár a lap egy- uttag közi fen tartásait e tervvel szemben. A müveit Szlovénia könnyén elorientálódhatna a Balkántól és észak felé kereshetne kapcsolatokat, a Dalmáciával kiegészített Bosznia nyugat felé, Horvátország északkelet felé, ha az ni kapcsolatokkal az áilamiréfcek. Almásy elnök nyitotta meg az ülést, akinek beszédét a képviselők állva hallgatták végig. Apponyít — mondotta a házelnök — a magyar történelem egyik legnagyobb alakjaként dicsőiti, aki három emberöltőn át küzdött Magyarországért. A háború után a nagy világ sziine előtt küzdött Magyarország igazságáért’ és gigantikus tehetséggel védelmezte az ország igazát. Ezután Gömbös Gyula miniszterelnök szólalt fel, aki a kormány nevében megrendítő szavakkal búcsúztatta Apponyít. Mint hős katona — úgymond — a harc mezején esett el Magyar- ország igazságáért folytatott küzdelemben. Ebben a harcban teljes lélekkel, sziwel becsülettel küzdött utolsó leheletéig. Léte apostoli lét volt, felülemelkedve minden párton, minden politikai villongáson. Az egész országot szolgálta egész tehetséggel, egész lélekkel. Az ő példája lebegjen előttünk — mondotta — akik Magyarországért küzdünk. Ezután Zichy János gróf a keresztény gazdasági párt nevében fejtette ki, hogy MagyarorBudapest, február 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Apponyi halála folytán megüresedett Magyarország íődelegá- tusi képviselete a népszövetségben. A Pesti Napló szerint a Ház folyosóin olyan hirek terjedtek el, hogy megindultak a tárgyalások azirányban, hogy kinek ajánlják fel a födele- gátusi tisztséget. Eszerint a kormány Bethlen Istvádi grófnak ajánlja fel ezt a tisztséget, illetve megindulnak a tárgyalások azirányban, hogy Bethlen hajlandó-e vállalni ezit a szerepet A kormány Apponyi haláláról gyászjelentést adott ki, amely kiemeli, hogy Apponyi a magyar haza, a magyar igazság szolgállatában esett el, majd igy folytatja; szék népei jobban biztosítani tudnák faji, nyelvi, vallási, kulturális, gazdasági és jogi függetlenségüket. Ezek utópiák, mondja a sorok között a Temps, de tény az, hogy <a baj ma óriási és a belgrádi mentalitás keretein belül senki nem láthat kivezető utat. Érdekes jelenség, hogy a Temps-ból kell megtudnunk a hirtenbergi „fegyvercsempé- szés“-ről szóló uj európai verziókat. Egyébként: a folytonosan fölmerülő uj és uj verzióik a titokzatos létü és számú hirtenbergi fegyverekről a legfőbb bizonya tékái annak, mennyire misztikus az egész ügy és mennyire elsietett a határozttan Magyarországot gyanúsító kisantant felfogása. Belgrád szégyenlősen nem merte bevallani, hogy a hirtenbergi fegyverek esetleg — Jugoszláviában készülhettek. A Temps szerint a horvá- tok és a szerbek ellentéte annyira elmérgesedett, hogy nem abszurd feltételezés az sem, hogy az Ausztriában talált titokzatos régi puskákat a horvát szeparatisták valamelyik szervezetén#-; *ám]áiár§ rásároUák szag, de egész Európa és az egész világ pótolhatatlan veszteségét jelenti Apponyi Albert gróf halála. Majd kiemelte Apponyi kitartó hűségét a jogfolytonosság elvéhez. V-égül Eck- hardt Tibor dr. az ellenzéki pártok névé’ u mint a magyar géniusz legnagyszerűbb meg estééi tőjét méltatta Apponyít, aki fanatizmussal szolgálta a magyar jövőt. Nem veszhet el az az ország, amelyért — ha eddig eredménytelenül is — de olyan hatalmas ember küzdött, mint Apponyi, aki össze tudta egyeztetni a magyar követeléseket az európaiasság gondolatával. Igaza van azon külföldi lapnak, amely azt írja róla, hogy ilyen embertípust csak ezer év kultúrája tud kitermelni. Halálától lesújtottam de egyéniségétől felemelten állunk — mondotta —» Apponyi üres képviselői padja előtt, ka lap le vé- ve, fejet és térdet hajtva rendkívüli nagysága előtt, amelyet mindenütt az egész világon elismernek. A gyászbeszédek elhangzása után a képviselőház elhatározta, hogy a keddi temetésen a kormány és a Ház tagjai teljes számban vesznek részt. „Hazánk elévülhetetlen érdemeket szerzett kiváló fiát mint a nemzet nagy halottját tekintjük és az Országház kupolacsarnokáéban való ünnepélyes beszentelés után a Nagyboldogasszonyról elnevezett budavári koronázó főtemplom sírboltjában fogjuk örök nyugalomra helyezni.4* Mussolini résivátfávrafa Budapest, február 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) App-onyi családjához százával érkeznek a részvéttáviratok. Mussolini olasz miniszterelnök a következő résavéttáviratof intézte Apponyi özvegyéhez:. „Apponyi Albert gróf elhunyta mélységes és a horvát felkelők felfegyverzésére aszánták. Szép dolgok ezek — sóhajt a Temps és könnyel csorognak. A lap szerkesztőjének eszébe jut, hogy az osztrák-magyar monarchiát az tette tönkre, hogy nem akart egyen.; rangú részek föderációjává átalakulni és sürgősen ajánlani szeretné Karagyorgyeviiog Sándornak, hogy mielőbb koronáztassa meg magát horvát királynak, vagy legalább küldjön bánt Zágrábba és egyezzen bele a hor-i vát zábor összehívásába, mint annakidején az „elnyomó** magyarok telték. Nem teszi, mert a tapintata tiltja s igy .a Temps csak figyelmeztet, int, protestál és — sir. Ennyi pesszimizmsut a szövetségesekkel szemben nem olvastunk még a máskor mindig udvarias francia félhivatalosban s — ismételjük — mi sem akarunk mást, mint csatlakozni a hivatalos francia felfogáshoz, hu szerényen megállapítjuk, hogy a Balkánon nagy sötétség van és viharfellegek gyűlnek az égen. Bethlen lesz Apponyi utódja a népszfiiaisÉitoinf
