Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)
1933-02-08 / 32. (3142.) szám
1333 fftbrnár 8, agenda. APPONYI ALBERT A Prágai Magyar Hírlap részére Irta: Petité Sándor Budapest, február 7. Budapest ée Magyarország ée az egész magyarság arcának borulata ezen az oly tiszta, derült februári napsütésben mintha elmélyült ée hirtelen eleötétedett volna. Ezúttal nem a napi gondok terhei, a váratlan uj adók, a gazdasági helyzet komor depressziója, .a munkanélküliség, az élet elviselhetetlen robotja alatt görnyedsz csupán a magyarság. Az a genfi hir, hogy Apponyi súlyos betegségbe esett, hogy állapota szinte reménytelen, úgy érte az embereket, mint a hollófekete felhőkből a villámcsapás. Nem a nagy érték pótolhatatlan és elviselhetetlen vesztesége az, ami meghökkentette és elkeserítette a magyarságot, hanem mindenki szinte személyes vesztesége gyanánt érzi és gyászolja a magyar nemzet pat- xiarháját, az öreg Toldi Miklóst, aki elesett a becsület porondján, a genfi népszövetségi aréna verhetetlen atlétája, az ősz bajnok, aki dicsőségének csúcspontján hullott el egy csatában, amelyet tizenhárom esztendő óta folytatott ima- szakadtam, elfárasztíhatatlanul, életerejében szinte felfrissültön és megujhodottan a jog, az erkölcsi erő, a szellemi fölény és az igazság fegyvereivel. Az egész magyarság úgy érzi, mintha a múltnak egy mónumentális darabját veszítette volna el, a íegszebbmivü szellemi és erkölcsi jogfolytonosság jegygyűrűjét, amely a jelent összekapcsolta a magyar nemzet viszontagságos és dicsőséges ezer esztendejével. Halála úgy hat reánk, mint egy nagy fejlődési erő megszakadása, miként egy ma már etikaivá vált korszak sirbaszáhása, mint azoknak a •mithológiai héroszoknak eltűnte, akik valaha alkották és látták a nemzet nagyobb dicsőségét s mint egy erősebb és derekasabb nemzedék utolsó mohikánja, a született nemzetvezérek ez utolsója, aki már élete utolsó évtizedében inkább volt fogalom, semmint személyiség, egy vergődő és remélő ivadéknak megnövekedett tiszteletében. A magyar politika furcsa titokzatai közé tartozik, hogy Apponyi 1919 óta pártok felett lebegő tekintélye lett a közéletnek.. Méltónak találtatott arra, amire Szókratész az athéni demokráciában hiába/ pályázott, arra, hogy megnyissák előtte a Pritaneion csarnokát, de úgy, hogy a hatalmat egyúttal meg is tagadják tőle. Mert bár politikus ritkán kapott még polgártársaitól annyira általános elismerést, kivált Magyarországon, amely nagy férfiad iránt rendszerint haláluk után rótta le a kegyelet adóját, mert alig ismerte, vagy félreismerte őket: Apponyi valóban elnyerte a corona civilie-t, anélkül azonban, hogy a cselekvő politikában igénybe vette volna roppant tekintélyét, kivételes tehetségét ée tüneményes tetterejét. A magyar társadalom csodálkozó tisztelettel tekintett fel a nagy aggastyánra, hogy Apponyi szellemi ée erkölcsi erőinek kimúlásában fürössze meg dísztelen fejét és ékesítse föl véres homlokát. Ez az általános, töretlen tisztelet azonban sohasem vált Apponyi számára alkotó és kormányzati energia forrásává. Sohase juthatott hatalomra saját elvei és elgondolásai alapján. Sem akkor, amikor a. hatvanhetes pártabszolutizmuseal szemben és a negyvennyolcas szólibali közjogászok sereim! politikájával szemközt iparkodott kifeszíteni a közvetítés és a megértés aranyhidját, s nem jutott hatalomra akkor sem, amikor mindaz múlttá vált, ami férfikorának szebb szakán politikai pályájának tehertétele volt s amikor pigmeusok állották el az útját a múltból ittmaradt nagyoknak és titánoknak. Apponyi hosszú pályafutásán három főm oz- zanat szembetűnő: amikor otthagyta, konzervatív barátainak' körét, szakítva azoknak aulikus eszmeköróvel és hagyományaival s hatalmas ékesszólásával egy mérsékelt nemzeti és szociálpolitikai irányzat számára akarta meghódítani a közéletet Pályájának ez a szerepe 1880- tól körülbelül a század végéig tart. A második uralkodó momentum, amikor 1904-ben fáradtan és csalódottan elhagyta a dualisztikus alapot, csatlakozott a függetlenségi párthoz, miután saját vallomása szerint a lemérsékelt nemzeti aspirációk kielégítése majdnem ugyanakkora erőfeszítést és kockázatot igényelt, mintha a tiszta perszonális unió alapjára helyezkedett volna. A harmadik az összeomlás után kezdődött.. Apponyi élére állott a magyarországi legitimitás gondolatának. * 5 Két esztendővel született a magyar szabadságharc előtt. Mély vallásos érzületét anyai örökség gyanánt, vitte ki az .eberhardi kastélyból és fejlesztette teljes, megbolygathatatlan viiágszemiéleti egységgé tanulmányai folyamán. Atyjától. Apponyi György gróftól, aki a. rendi Magyarország utolsó kancellárja volt. örökölte az ősi nemzeti hagy.ományokWultuszát és hitét a. történelmi jo-g álíamkcnstruáló hatalmában. Gyermekkorában még látta Széchenyit, ifjú korában. pályája kezdetén az öreg Deák megtisztelte. hogy . a közügyekről szóljon vele. vitázott Ar.drássyval. a nagy külügyminiszterrel s utóbb távolról érezte hatását annak a hatalmas Szám- üzöttuek. aki legmélyebben és 1 égmaradapdóbban foglalkoztatta a magyar nép képzeletvüá- gá t. Zsenge gyermekkorában került a, jezsuiták kar sburgi nevelőintézetébe, akiknek didaktikai módszere fokozta nála a humanisztikus tudpmár nyok iránt való tiszteletét, élesre fente retorikai készségének nemes pengéjét és öregbítette azt. a dialektikai formalizmust, mely annyira el tud gyönyörködni az alaki gondol kodástan finom ész tornáin. Ha ezek a jezsuiták nem nevelték is mn:r varéi lenes irányban, helyzete sok tekintetben hasonló volt ahhoz a nagy magyaréhoz, aki másfélszáz esztendővel azelőtt szintén a jezsuiták növendéke volt Neuhaueenben (Rákóczi), s akiben éppúgy, mint Apponyiban, a magány és az idegensóg csak fájdalmasabbá tette hazavág jrását és szilárdabbá az ősi rögnek szeretetét. azajövetele után valamennyi magyar politikus közül Sennyei Pál társasága hatott rá a legjobban. Sennyei ée köre, a régi .magyar konzervár tivek nagy iskolát jártak. Egy részük a bécsi udvar környezetében élt s általában európai távlatban gondolkozott. Erkölcsi szilárdságuk és világpolitikai látókörük nagy érték volt a magyar közéletben. A fiatal Apponyi első bátortalan lépéseit hűvös semlegesség fogadta a liberális magyar politikai társadalomban. Ez a tartózkodás szólt elsősorban Apponyi György fiának és Sennyei Pál barátjának, akit klerikális és aulikus összeköttetésekkel gyanúsított meg, mert egész mellel fordult szembe a doktriner &zabadelvü6ég diadalmas világnézetével. Mennél közvetlenebbé vált 6zemélvés kapcsolata a magyar nép széles rétegeivel, annál inkább kellett éreznie, hogy a Sennyei-féle-konzervativizmus nem hóditó jelszó a magyar politikában. Megérezte, hogy megértő közeg nélkül léghijjas térben politizálna. Másrészt meg kellett éreznie azt' is, hogy a szabadelvű pártabszolutizmuesal szemben nincs más ellensúly, mint a közvélemény nagy tömegeinek sorompóba állítása egy népszerű és levegős magyar nemzeti koncepció érdekében. Egyébként is aggasztotta Apponyit a kiegyezési műnek szemlátomást mutatkozó hanyatlása.. Konzervatív eredete abban a tekintetben is erős nyomokat hagyott egyéniségén, hogy saját vallomása szerint onnan hozta magával az intranzigens ragaszkodást a politikai tisztességhez, a közélet erkölcsi alapjaihoz, mint abszolút követelményekhez. Ennek a mélységes és finom érzéknek föl kellett riadnia a Tisza- uralom módszereinek azon etikája fölött, amely áthatotta a kiegyezési rendszer hatalmi szerkezetét. A nyolcvanas évek végén már mindenki Apponyiban látta a lelkek és a szellemek vezérét és a jövő emberét. A vidéki agrárértelmiségnek az a része, amely vagyoni függetlenségét megóvta s amelyet éppen magasabb politikai műveltsége tartott vissza attól, hogy odadobja magát a szélsőbali szertelenségeknek ée a fönnálló rendszer durva opportunizmusénak: Apponyihoz csatlakozott. A magyar Girondének ezt a reményteljes fölmozdulását egyszerre megneszelte mindkét ellenfél. A szabadelvű párton végigorbzongott a félelem ettől az uj ve- télytárstol, aki közjogi alapon állott s éppen a kiegyezés népszerűsítése érdekében követelt nemzeti vívmányokat a hadseregben. A függetlenségi .párt pedig a maga alföldi tömegeit féltette a jövevénytől, aki, ha nem is Ígért neki annyit, amennyi nemzeti aspirációit kielégíthette, félelmetes ellenfél volt, hiszen a baloldali intelligenciát csaknem egészen elkerítette a függetlenségi lobogó alól. Az uralkodó maga is szívesen látta volna Apponyit a kormányzati -hatalom élén, csak azt követelte tőle. hogy adja föl a magyar nemzeti állam attribútumainak teljességéért vívott harcát. A kisértés erős volt. Apponyi azonban nem tudta elszánni magát, hogy lemondjon, szögre akassza, elveit s a hatalom birtokáért elalkudja önmagának és pártjának elvi és erkölcsi tartalmát. Talán életének e keresztütján révtílt föl először elméjében az a sejtelem, szerencsésen választotta-e meg pályáját? Olyan lelki harmónia., mint az övé, eltüri-e tartósan a politika durva anyagával való súrlódást. Nem egyezer hallottam tőle. hogy ha életét újra kezdhetné, a tudománynak szentelné tehetségét. Mert a tudományos működés óriási fölénye abban rejlik, hogy a tudomány emberének semmivel sem kell számolnia, csak a tiezta igazsággal, azért teljesen harmóniában van önmagával... „Ellenben a politikában az igazságon kívül számolnunk kell a mások előítéleteivel, szenvedélyeivel, gyengeségeivel; ezeknek szükségképpen engedményeket kell tennünk, a teljes igazság rovására is, különben egy lépést sem haladunk a kitűzött, cél felé'.“ Amikor’ belépett a függetlenségi pártba (1905), sok tekintetben belső ellentmondásba keveredett önmagával, ő, aki alapjában véve rettegett a külvilág tüskéitől, most ott állott egy nagy párt élén, amely létalapja és szerkezete szerint, demokratikus volt, de felelőtlen tagjai könnyen belegázoltak a demagógia ősmocsarába, és amely egészben véve hatalmas csalódásban élt a magyar nemzet hatalmi erő- készleteiről. Ezenkívül ez a párt, híven Habs- burg-ellenes tradícióihoz, a nyugati hatalmak iráuyában érzett rokonszen veket, holott Apponyi - tántoríthatatlan hive maradt a középeuró- pa-i szövetségnek. A függetlenségi pártban azonban sohasem érezte magát egészen otthon. Műveltsége, létformája, lelki alkata, látóköre nagymértékben különbözött annak a. hadseregnek a zömétől, amelynek élén találta magát. Váló, de úgy van, hogy Apponyi mint hatvanhetes négy- veunyoloa.s politikát csinált,' holott mint negyvennyolcas az ifjabb Andrássy Gyula hathatós befolyása, alatt, inkább hajolt újból hatvanhéthez. í Mikor életének hetvenötödák, évét betöltötte, I ’ígigazabb és leghívebb barátja, a második í Andrássy egy finom kis tanulmányában Appo- 1 nyit a magyar emberi eszméuy tökéletes képvi-' A rohamosztagokftf nem osztják fee a német hadseregbe A porosz államkormány végleges a legalitás végét látja elsaoz&tásáStan a baloldal Borin, február 7. Illetékes német körök kijelentik, hogy a kormány nem gondol a nemzeti szocialista rohamos slagoknak és a Stahlhelmnek a btirodaŰmi őrségbe való beolvasztására. A hadsereg továbbá is párt fölötti alakulat marad és nem bővül ki a pártok magánbadseregedvel. Egyelőre nem tudni, hogy mit tervez a Hitlerkonnmy a hadsereggel abban az esetben, ha a lefegyverzési konferencia kudarccal végződik és a német egyenjogúsági kivánság nem valósul meg. Tegnapi számunkban részletesen beszámoltunk arról, hogy Hindenburg köztársasági elnök rendelete megszüntette Braun porosz miniszterelnöknek és a porosz meÍHékkormány- nak azokat a jogait, amelyekkel néhány hónappal ezelőtt a lipcsei legfelsőbb álllambi- róság a Papen-mellett továbbra is létező porosz kormányt feüruházta. Braun helyett Papén került a porosz országgyűlés feloszlatását elhatározó hármas kollégiumba s igy a Hi*- ler-kormáuy eöérte azt, amit Poroszországban kívánt. Hindenburg puocs-szerü rendelete rendkívül nagy feltűnést keltett a birodalomban. A baloldali körök a legalitás végét lát ják benne. Braun és a végleg sulytalonitoti porosz államkormány újabb beadvánnyá fordulat a lipcsei legfelső bírósághoz, hog\ kivívja igazát. Kánya Kálmánt magyar külügyminiszterré név mik ki Masirevirti Szilárd prágai magyar köve* lasz az uj berlini kávét Budapest, február 7. (Budapesti szerkesztőségiünk telefemjelentése.) A hivatalos lap mai száma közli Kánya Kálmán volt berlini magyár követnek külügyiminiszterré való kinevezését. Az uj külügyminiszter még Berliniben van, csütörtökön Neurath német birodalmi külügyminiszter estélyt ad tiszteletére, azután Hindenburg köztársasági elnök búcsú kihallgatás on fogja fogadni, úgy hogy csak szombaton érkezik Budapestre és hétfőn veszi át a külügyminisztérium vezetését. Jól informált körök szerint befejezett ténynek tekinthető, hogy Masirevieh Szilárd prágai magyar követet nevezik ki Kánya utódjául berlini magyar követté. velőjének s a magyar szellem európai. nagykövetének nevezte. Talán senkiben neon öltött testet annyira harmonikus formában Széchenyi nagy gondolata a magyar kul tereszményről, mint benne. Kossuth Lajoson kívül történetünk egyetlen nagy alakja se reprezentálta a magyarság politikai és kulturgondolatáit annyira világraszóló sikerrel, mint Apponyi. Nyelvismeretei, szónoki tehetségei, amelyeknek retorikai ereje a magyaron kívül még négy világnyelven való művészi kifejezés vitorláit hajtotta, széles skálájú és finom rezdülései műveltsége: valóban páratlan hangszerévé avatták őt a magyarság kultureszmóinek. Ha a gondolkodás fegyelmezettsége, a tapintatosság, a lélek előkelősége, kiváltképpen arisztokratikus tulajdonságok a leginkább alkalmasak arra. hogy nagy és kényéé kérdéseket ilyen lelki formátumú férfiak képviseljenek a nemzetek külső vonatkozásaiban: akkor soha megfelelőbb ember nem állott megfelelőbb poszton, mint a gondolkodásnak, az érzületnek és a származásnak ez a valódi arisztokratája. Amit Pico deflila Mirandola a reneszánsz korban az úriember absztrakciójának képzelt (uomo piacevole): az teljes mértékben megvolt Aippomyiban. Innen nagy sikerei az interparlamentáris konferenciáikon és a népszövetségi közgyűléseken. 1920-ban a magyar társadalom egyhangú akarata reá,ruházta a magyar békedelegáció vezetésének emberfeletti feladatát. A kétségbeesés órájában, amikor már minden elveszett, a magyarság szinte görcsösen kapaszkodott beléje s azt követelte tőle, hogy ne csak a nagyvilág rokonszenvét hódítsa vissza, hanem hogy viló- ságos és reális győzelmet tegyen. Csodát vártak tőle. A várt csoda persze nem következett be. De az a. szó és gondolat, a magyar eszme, amelyet Apponyi a világ triumvirjei előtt tolmácsolt, nagy történelmi cselekedet volt.. Ni/tti Apponyi fellépésétől számítja a békerevizíó kezdetét. A magyar Gironde és Apponyi egyéniségének viszonyára nézve még egy szempont, szorul megvilágításra. Az tudniillik, hogy személyes tulajdonságai mennyire hatottak az általa képviselt irány esélyeire. Ramke legnehezebb feladatnak mondotta megállapítani az összefüggést, amely az individuális viszonyoknak az általánosakkal való találkozásából ered. Vájjon azok a képességek, amelyek e politikai vándor uti- podgyászában voltak, lendítő, '''agy lanybitó tényezők gyanánt avatkoztak-e be abba a küzdelembe. amelyet Apponyi folytatott eszméinek megvalósításához. Az osztóigazság mérlegének egyik serpenyőjében ott látjuk azokat a tulajdonságokat, amelyeket ellenfelei se vitattak el tőle. még a legádázabb harcok közepette sem. A gondolkodásnak szárnyaló erejét és forró lendületét. A fogékonyságnak egészen ritka és 'finom adományát. Elméjének pompás és rugalmas egészségét és ép világosságát, amely mindig kész a nagy szintézisekre. Azt a retorikus erőt, amelynek a szívhez és az értelemhez egyaránt szóló zenéje csodát-.- hangszere volt egy gazdag és színes szellem megnyilatkozásának. A hajszálfinom lelkiismeretet, a nagy tudást, •amelyet főképp a humaniórák emlői tápláltak, egészben véve egy remek orekesz ( rumot, amely egy fegyelmezett agy karmesteri intésének engedelmeskedett. Azok. akik szenvedélyes tüze- tességgöl kutatják a foltokat, a napéj udvarán, a mérleg másik serpenyőjébe teszik Apponyi elhatározó képességének aránytalanságát, mérlegelő képességével szemben. A gyakori ingadozásokat, a lélek tétova tépelődéseit, a szenvedélyes akaraterő hiányát. Ezekre a pedáns hibakeresésekre könnyű azt felelni, hogy az igazi elvi középút tele van görönggyel, amelyen oly könnyű elbukni. A középreszoritottság tele van a félreértés ezer veszedelmével és az elgáncsol- tatás folytonos lehetőségével. A határozatlanság vádjából csak azok parittya zhatnak oly derűs könnyelműséggel, akik sohasem érezték a belső tépelődés sorvasztó lázait, akik sohasem rendültek meg a nagy problémák arcvonala előtt. Lehet, hogy egy politikusnál nagy hiba, 'ha el-elcsügged néha a politika durva anyagával való küzdelmében Mi mégis inkább ilyen hibákban felnőtt nemzedéket akarunk, mint olyat, amely az aranyborjú imádatában és a hatalom utáni tantaluszi sóvárgásban éli ki léte célgondolatát. Apponyi, aki életében a lelki harmónia, boldog birtokosa volt. tragikus alakká vált, mert a nemzet akkor sem követte a mérsékletnek s az igazságnak azt a súlyvonalát, amelyet Apponyi képviselt, amikor az ö tekintélye. egyetemessé vált. Az ő delejtüje alapjában mindig a helyes irányt mutatta: a nemzet többségé jé vagy jobbra, vagy balra hajolt el tőle. Innen van, hogy mint a magyar történet annyi nemes hőse a babérkoszorút ő is együtt viselte a töviskoronával. 3 I ■Bg I
