Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-08 / 32. (3142.) szám

4 •PRAöaí-A VtóZAK.-HI RIiAK 1033 Iftbmáir 8, aganda. KOMMENTÁROK A MARNEI CSATA A német irodalmat elönti a nacionalista bul­lám. Hitler sikere után természetesnek kell vennünk ezt a jelenséget. A német kolportázs- irodalom mai stílusa amúgy is holtpontra futott: gondoljunk a filmvigjátékok és a filmoperettek véghetetlen sarára, amelyeket ma már az una­lom, a közöny vagy az ingerült tiltakozás ra- dirgumija egymás után töröl le erőszakosan a moziműsorokról; gondoljunk a német szakm­ás smok-regények dekadenciájára, amint a kö­zönség fásultan utasítja vissza a „ceipkefinom lelki esség" kimerítő és a szenvedésekben váj- káló ecsetelgetéseit, az örökös Freund-kérőd- zést; gondoljunk az óriási válságra, ahová a német színház, filmipar és kiadó társadalom ke­rült. Hugenberg, aki nemcsak Hitler kormányá­nak egyik legfontosabb minisztere, hanem az T.JFA pénzélője is, kész örömmel megkísérli az uj stílus bevezetését a német művészetekben. Az első ,.nacionalista filmet", a buvárbajók há­borús kalandjaival foglalkozó „Hajnalpir“-t az elmúlt napokban lanszirozták ünnepélyes külső­ségek között Berlinben, s habár az elsöszülött nem váltotta ki a lassan-laeean minden német dologban döntőbíróvá válló Hitler tetszését, mert a hirtelen tulóvatossá lett kancellár rosz- szalja angolellenes irányzatát, bizonyos, hogy a közeljövőben sok hasonló tárgyú német film­mel lesz szerencsénk találkozni. A színpad igyekszik tultenni a mozin. Paul Joseph Cremer „Marnei Csata" című „német tragédiája", amelyet a mannbeimi nemzeti szín­ház együttese hozott föl Berlinbe, a huszadik .századibeli németséget ért legnagyobb csapás kérdésével foglalkozik. Ez a nacionalista darab teljesen oroszos, mint ahogy az uj nemzeti Né­metország mindenben, a politikában, a szociális berendezkedésben, a művészétben, a program kivitelének módszerében igyekszik lemásolni a szovjetoroszoktól azt, amit a kommunista rend­szerben jónak ismer el. — A színdarab tiszta dokumentáció. A szerző maga mondja, hogy kí­nosan vigyázott az okiraészerü hűségre s sze­replőinek . szájába gyakran ugyanazokat a. sza­vakat adt-a, amelyek 1914 szeptemberének sötét napjaiban a jelentések, a parancsnokok és a feljegyzések szerint tényleg elhangzottak. Nem költ, de mégis több tendenciát csempész be mü­vébe, mintha költené. Igyekszik bebizonyítani, hogy a máméi csatát nem a német néphadsereg vesztette el, mely vidáman és öntudatosan mai­séit Páris felé minden akadályt legyőzve, ha­nem az ideges és beteg emberekből álló német főhadvezetőség, amely érthetetlen okokból el­vesztette fejét s 1914 szeptember 9-én kiadta a parancsot a visszavonulásra, holott erre nem volt ok. A tragédiát rejtő esemény főbünöse Moltke, a beteg főparancsnok s a híres Hentsch ezredes, akit a fővezér felülvizsgáló körútra küldött az egyes hadtestekhez s akit útközben megszállott a pánik rossz szelleme. Valami nem stimmelt a nagy német gépezetben, s a gépiesen 6ima és az ellenállhatatlan munkához hozzászo­kott germánság elvesztette a fejét, amint az egyik csavar meglazult. Viszont a franciák ak­kor tértek magukhoz, amint a gőzhenger valame­lyik tiltott szelepén sisteregve a levegőibe szállt a gőz, a henger barna meglassult, a henger előtt fetrengö áldozat a henger mögé kerülhe­tett, letaszíthatta a vezetőt és összetörhette az óriási gépezet kormánykerekét. A német tragédia bekövetkezett. A francia intuíció legyőzte a berlini szervezettséget. Az értelem párisi formája fölényesnek bizonyult, hiába volt tízszeres túlerőiben a német hadse­reg. A máméi csata — ezt bizonyítja Paul Jo­seph Orerner — a német intelligencia válságát jelenti, a német vezető szellemek gondolkozás­módjának csődjét A németek összezavarodtak, amint eo-y váratlan szélroham letörülte porba irt köreiknek néhány vonalát Csak sablon sze­rint tudtak dolgozni, s végük volt, amint némi kis hiány mutatkozott a sablonban. Cremer a dokumentáció megrázó erejével ostrozza a doktriner, a pillanathoz alkalmazkodni és az el­képzelésekből kibújni nem tudó öreg, beteg né­met. tábornokok tehetetlenségét. A főhadiszál­lás valóságos hórház volt, tele terhelt ég ram- ponált .férfiakkal. Néhány tábornok az érelme­szesedés késői stádiumában szenvedett, máso­kat köszvény kínzótt, a többi szívbajával la,- borált, az egyiket kényszerképzetek bántották, a másikat álmatlanság gyötörte, hiába marsolt a pompás hadsereg, a hátul ülő betegek min­dent elrontottak. A márnái csata elveszett. Vele Németország „Incipit tragoedia". A nagy német lefeléhullás bázisa a néhány marnei nap volt, minden, ami utána következett, belőle indult ki, a világhá­ború elhúzódása, a fokozott szenvedés, Ver­sailles, a háború utáni nyomor, a mai válság. A mohácsi vész lehetett valami hasonló magyar viszonylatban, mint a marnei csata német vi­szonylatban, — sőt végeredményben ismét, ma­gyar viszonylatban is. Nem csoda, ha az újjá­éledt Németország egyre sűrűbben foglalkozik a döntég pillanatával s egyre nyomasztóbban ül rajta a maróéi csata problémája. Nem tud szabadulni tőle. Visszamegy a bajok gyökeréig, azt elemzi e fölveti a kérdést: miért kellett a sorsdöntő pillanatban alulmaradni? Cremer vá­laszolni próbál és az intelligencia, a vezetés té­ves német értelmezésére hárítja a felelősséget. Kiérdemesült, beteg emberek — akik az ország üdvét a lefüggönyözött szobában doktrinér módon, kicirkalmazott tervek pontos végrehaj­tásától várják, mindent csak a kifogástalanul működő szervezettségtől és semmit a pillanat szükségletéhez alkalmazkodni tudó intuíciótól — nem vezethetik a nagyszerű német népet. A Még nem történt végleges döntés Kobzinek és Geidl kiadatása ügyében Egy rendőrtisztviselő több detektív kíséretében már elutazott a Jugosziáv-román határra Prága, február 7. Tegnapi számunkban meg- irtuk, hogy a Lidové Noviny 'belgrádi jelentése .szerint a jugoszláv kormány úgy döntött, hogy Kobzineket és Gaidlt, a brünni puccs vezetőit kiadja Csehszlovákiának s már a legközelebbi napokban elszállíthatja őket a csehszlovák köz­társaság területére. Ugyanez a lap azt- jelenti mai Mámában, hogy a kassai rendőrigazgatóeág egy tisztviselője több detektív kíséretében még vasárnap el­utazott Kassáról a bukaresti gyorsvonattal, hogy a román—jugoszláv határra utazzék a prágai igazságügyi és külügyi minisztériumok utasítására. A nagyarányú előkészületekből arra következ­tetnek, hogy Kobzinek és Gaidl átvételéről van SZÓ­A Prager Abendzeitung erre vonatkozólag kérdést intézett a külügymmieztériumhoz. mely­től azt a választ kapta, hogy a kiadatást illetően végleges döntés még nem történt. A kassai rendőrtisztviselők elutazása csupán preventív intézkedés jellegével bir. Eddig több mint 150 fasisztát tartóztattak fe Prága, február 7. A Národni Politika jelen­tése szerint, a vizsgálat már befejeződött a. brünni puccs ügyében. Tegnap elfogták a 63 emberből állt „roham­osztag* utolsó, még szabadlábon lévő tagját is, Kedluba János nevojtici lakost, aki eddig bujkált a hatóságok elől. Azonkívül számos egyéb letartóztatást is eszközöltek az utóbbi napokban Morvaország különböző vidé­kein, úgyhogy a letartóztatottak száma már meghaladja a százötvenet. Gajda feleségét elnöksértésért 14 napra ítélték Prága, február 7. Gajda Katalin, Gajda volt vezérkari főnök felesége ma állott a prágai ke­rületi bíróság előtt elnöksértés vádjával terhelten. Gajdáné a vádirat szerint azzal követte el az elnöksértést, hogy tavaly, amikor férje a százá­vá! ügyből kifolyólag a pankráci fogház lakója volt, meglátogatta őt s egy levelet akart neki becsempészni, amely a köztársasági elnökre nézve sértő kitételeket is tartalmazott. A mai 'tárgyalás zárt volt & befejeztével a bíróság tizennégynapi föltételes fogházra ítélte el Gajdánét,. Vasárnap tartja közgyűlését a Kazinczy Társaság Kassa., február 7­A Kazinczy Társaság vasárnap, február 12-én tartja Kassán ozévi rendes közgyűlé­sét. A közgyűlésre a következő meghívót adták ki: Meghívó. A Kazinczy Társaság évi rendes közgyűlését í. évi február hó 12-én vasárna­pon d- e. 11 érakor a Lőicsei-ház nagytermé­ben a következő tárgysorozattal tartja meg: 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés. 3. A számvizsgáló bizottság jelentése. 4- A választmány javaslata: a) a Blanár Béla halála folytán megüre­sedett elnöki, b) a lemondás folytán megüresedett ügyészi, titkári állások betöltésének tárgyában. 5. Indítványok. E közgyűlésre az egyesület t- tagjait tiszte­lettel meghívja az elnökség. német nacionalizmus élére mozgékonyabb és temperamentumo&abb vezetők kellenek. A ,fiaméi csata" bemutatóján frakk osan, szmoking osan ültek az efeő sorokban a régi né­met urak. Az első sorban például Klucfc, az egyik csatavesztő. Belátták-e, hogy a szerző­nek igaza van? Akár belátták, akár nem, vala­mennyien kénytelenek elismerni, hogy a biroda­lom mai helyzetét a marnei csatának köszön­heti. Mindent. Ahogy van és ahogy lett, Ma-rne nélkül Vilmos otthonülne. A nyomor talán nem lenne ekkora. A német forma nem volna disz- kreditált. Uj emberek neon merültek volna föl. S talán Hitler sem ülne a Wilhelmstrasse leg- ekszkluzivább palotájában és lidércnyomásként a győzők nyakán, hanem vándorolna vagy uj alkalmazást keresne, mint bádogoesegéd, ha a marnei csata nem indította volna meg a vég­zetes bukások vagy a végzetes uj lehetőségek áradatát, Szvatkó Pál Sí vörös csillag Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) (31) Arra. ébredt, hogy egy erős kéz rázza a, vál­lát. Szemét, éles fénysugár bántotta, s nyöszö­rögve emelte szeméhez kezeit, hogy kidörzsölje az álmot. Nehezen tért vissza az öntudat fáradt agyába. Amikor végre kinyitotta a szemeit, az asztalra helyezett erős lámpa fényében Molda.- novot látta ágya mellett állani. Az első pillanatban nem tudta, hogy ébren van-e, vagy álma folytatódik? Vájjon mit akar tőle ez a, különös ember, akinek viselkedése az első pillanattól fogva megfoghatatlan rejtély­nek'tűnt föl előtte. — Fontos és sürgős beszédem van önnel. — kezdte Moldanov a maga furcsa, rekedtes hang­ján. — Váratlanul fordulat történt és gyorsan kell cselekednem. Arra kérem, hogy bármit hall most. bármilyen utasítást is adok, ne veszítse el a nyugalmát és vakon engedelmeskedjék. Mert azt csak elhiszi, hogy meg akarom önt men­teni? Kurt bólintott. — Mindent megmagyarázni nincs időm és ta­lán nem is volna célirányos, — folytatta Mol- d.*nov. — Ha minden bajon túl leszünk, való- t-zk ii. hogy ön is megtud mindent. Ha minden hajon túl leszünk. — ismételte meg nyomaté­kosan utóbbi szavait. Magához vonta az asztal mellett álló széket s úgy ült le, hogy Kurt fejéhez került. Lehajolt a fogolvhoz s egészen halkra, tompítva a hang­ját. adta elő utasításait, _Még ma éjszaka, mintegy két óra múlva P; kell játszanunk a komédiát. Most éjfélhez közeledik az idő. Tehát ugv hajnali két. óra táj­ban. Most értesültem róla, hogy Menduskij már holnap este visszatér. Hosszabb időre készült j e'. engem Is meglep a váratlan visszaérkezése s nem~ tudom, hogy miket forral magában, mi­lyen szándékai vannak, ő a meglepetések em­bere. . . ' . , ...... A kegyetlen ct ördögi meglepet ét éke, — fűzte hozzá gondolatban Kurt. Megfeszített fi­gyelemmel leste a csekabizéos minden szavát, — Most már érti. hogy miért kell azonnal cselekednünk? •— folytatta. Moldanov. Kurt bólintott. — Sokat kockáztatunk s a siker nem száz­százalékosan biztos. Ezzel tisztában kell lennie, mint ahogy én is tisztában vagyok vele. Azt hiszem azonban, hogy az ön szempontjából a legveszedelmesebb kockázat is jobb a mostani állapotnál. — Úgy van, — suttogta Kurt, — Én már napok óta előkészítettem mindent s megmozgattam ma éjszaka az embereimet, Ezt majd később tapasztalni fogja. Most már az ön dolga az, hogy lelkileg megfelelően elké­szüljön a történendőkre és tökéletesen játsza meg a szerepét, — Erőé leszek. — Mert szerepet kell játszania, egészen ne­héz szerepet, Cavaradossit fogja alakítani. A Tosca harmadik föl vonását játszok végig. Csak a finálé lesz más. Kurtnak egy pillanatra megállóit a szívveré­se. Még nem látta át Moldanov tervét minden részletében, de már áéérezte, hogy veszélyes és kockázatos dolog, amit, most ''égig kell csi­nálnia. S a gondolatok vadul száguldó zűrzavarában hirtelen ez a. kérdés rémlett föl benne: — És hátha Moldanov Soarpia szerepét akar­ja eljátszani? Igen, ki biztosítja arról, hogy nem egy sza­dista őrült ül most az ágya. mellett, aki a sza­badulás komédiáját, játsza. vele végig, édes re­ménységeket.’ kelt, a lelkében, hogy majd az utolsó pillanatban adja tudtára, az clkerülhe- 1 tétlen végzetet? A hideg verejték tilt ki a. homlokára, amikor ez rrz esi let. őség fölvillant, az agyában. • Más mód azonban nincs rá. Ebből az épü­letből fogoly élve még ki nem került, ön sem kerülhet ki másként, csak ha halottnak téteti ma-gát. Vállalkozik rá? Jöjjön, aminek jönnie kell. Ha a, halált szán­ták neki, azt úgysem kerülheti el, s akkor a. gyors halál megváltás a pincebörtön rémségei­vel szemben. — Engedelmeskedem az utasításainak, — mondta Kurt szilárd hangon és most. Moldanov gyorsan beavatta tervének részleteibe. Kurt sürü fejbólogaéással jelezte, hogy mindent meg­értett és minden utasítást elfogad. Amikor Mól- danov magára hagyta, Kurt már teljesen meg­nyugodott. Hát inkább Cavaradossi sorsa! Oh, vájjon oda,künn tiszta, csillagos az ég­bolt? 20. A SZABADULÁS A percek végtelen hosszuaknak tűntek föl a vaksötét éjszakában. Kurt. mozdulatlanul nyúlt el a fekvőhelyén s agyában száguldva kerget­ték egymást a gondolatok. Fantasztikusnál fan­tasztikus a bb képek bukkantak föl előtte, látta magát, amint, ott áll a nagy épülettömb kietlen udvarán, halálra szánt, remegő szerencsétlenek között, látta a hírhedt csórni voront, a nagy fekete autót, amely száguldva viszi a kivégzet­teket, ismeretlen tájakon át. Látta magát, ahogy lecsúszik a kocsiról, amikor az egy javítás alatt, álló útszakaszon lassítani kezd, látta Moldanov tervének minden részletét, amint, azok képzeletében megelevenedtek és uj, meg uj részletekkel bővültek. Most. az üldözés vad je­lenetei. elevenedtek meg előtte, egy mocsárba, gázol, hogy megmeneküljön vérszomjas üldözői elől, nádszálon vesz lélegzetet, a mocsár vizé­ben elmerülve. A hínár ráosavarodik kézére, lábára, piócák tapadnak rá, borzasztó perceket él át. Így képzeletében, de aztán a. megmenekü­lés örömteljes pillanataival csillapítja le föln.j- zO'l't fantáziáját. Találkozik Anitával s mind­ezekre a. szörnyű dolgokra úgy fog majd visz- szaemlékezni, mint egy nehéz, fullasztó álom kin zó élményeire. Mennyi ideje lehet annak, hogy Moldanov vá­ratlanul itt tilt mellette, elmondotta tervét s azután magára hagyta? 'Ti, ta1-'-! ;; ■' ;■ több ó-á- ja annak s talán már közel van a virradat,. amikor már uj nap kezdődik, amely a keserű valóságot hozza, hogy valami gonosz komédiát játszottak vele. Oh, ha ez a nap meghozza, a kegyetlen valóság fölismerését, hogy innen nincs menekvés. De nem! Kemény léptek hangzanak be a fo­lyosóról, amint, ajtaja felé közelednek. Kulcs fordul a zárban. Vadul dobog a szive, két kezét ’ a mellére szorítja, lélegzete elakad. Érzi, tudja, hogy itt a döntő pillanat. Az ajtó hirtelen fölpattan, éles fény csóvák vágódnak he a kis szobába, amely egyszerre megtelik világossággal. Kurt rémületet tettetve emelkedik föl fekvőhelyéről. Két csekaieta áll az ajtóban. Mind a. kettő baljában lámpát tart, jobbjukban előretartott revolver. — Fölkelni! Velünk jössz! — szólalt meg az egyik erős, durva hangon. — Hová? — hangzott a megriadt, kérdés. — A városba viszünk egy kis sétakoesiká- zásra. — felelt a másik terrorista s társa han­gos. nevetéssel kisérte ezeket a szavakat. — Beültetünk a csórni voronba s körülszaladjuk a várost. Kurt, vonakodás nélkül állott kettőjük közé. Amint kiléptek a folyosóra, látta, hogy az ő szobájától balra eső második cellából is egy fo­goly lép ki két csekaieta kíséretében. Magas, vékony, hajlótthátu ember, süni fekete szakáll köriét pergamentszinü arcát és szemei nyugta­lanul világítanak elő pápa szemének üvegjei mögül. Zsakettje csaknem térdhajlatáig ér s ahogy őrei között, halad, ennek a komor, ünne­pélyes ruhadarabnak szinte szimbolikus jelentő­sége van. Kurt azon gondolkodik, hogy vájjon mi sors vár erre a szerencsétlenre, amikor hirtelen ijed­ten rázkódik össze. Az éjszaka csöndjét dübör­gő lárma veri föl, erős motornak a zaja, s Kurt emlékezetében most föltolakodnak ama borzal­mas Valpurgis-éjszakának képei, amely ellen­álló erejét először törte meg s idegeit először zúzta össze. Látta a borzalmas képet, amint- az a magas, kísérteties alak. az ő későbbi börtön­társa, ott áll bilincsekbe verve a komor udvar egyik sarkában és végig kell néznie, amint tár­sait úgy lövik le egyenként, mint a hajéóvadá- szaton fölvert uyulakat. On varadé**1 éW.akám! U- j.y.u.juk.J

Next

/
Oldalképek
Tartalom