Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)
1933-02-08 / 32. (3142.) szám
4 •PRAöaí-A VtóZAK.-HI RIiAK 1033 Iftbmáir 8, aganda. KOMMENTÁROK A MARNEI CSATA A német irodalmat elönti a nacionalista bullám. Hitler sikere után természetesnek kell vennünk ezt a jelenséget. A német kolportázs- irodalom mai stílusa amúgy is holtpontra futott: gondoljunk a filmvigjátékok és a filmoperettek véghetetlen sarára, amelyeket ma már az unalom, a közöny vagy az ingerült tiltakozás ra- dirgumija egymás után töröl le erőszakosan a moziműsorokról; gondoljunk a német szakmás smok-regények dekadenciájára, amint a közönség fásultan utasítja vissza a „ceipkefinom lelki esség" kimerítő és a szenvedésekben váj- káló ecsetelgetéseit, az örökös Freund-kérőd- zést; gondoljunk az óriási válságra, ahová a német színház, filmipar és kiadó társadalom került. Hugenberg, aki nemcsak Hitler kormányának egyik legfontosabb minisztere, hanem az T.JFA pénzélője is, kész örömmel megkísérli az uj stílus bevezetését a német művészetekben. Az első ,.nacionalista filmet", a buvárbajók háborús kalandjaival foglalkozó „Hajnalpir“-t az elmúlt napokban lanszirozták ünnepélyes külsőségek között Berlinben, s habár az elsöszülött nem váltotta ki a lassan-laeean minden német dologban döntőbíróvá válló Hitler tetszését, mert a hirtelen tulóvatossá lett kancellár rosz- szalja angolellenes irányzatát, bizonyos, hogy a közeljövőben sok hasonló tárgyú német filmmel lesz szerencsénk találkozni. A színpad igyekszik tultenni a mozin. Paul Joseph Cremer „Marnei Csata" című „német tragédiája", amelyet a mannbeimi nemzeti színház együttese hozott föl Berlinbe, a huszadik .századibeli németséget ért legnagyobb csapás kérdésével foglalkozik. Ez a nacionalista darab teljesen oroszos, mint ahogy az uj nemzeti Németország mindenben, a politikában, a szociális berendezkedésben, a művészétben, a program kivitelének módszerében igyekszik lemásolni a szovjetoroszoktól azt, amit a kommunista rendszerben jónak ismer el. — A színdarab tiszta dokumentáció. A szerző maga mondja, hogy kínosan vigyázott az okiraészerü hűségre s szereplőinek . szájába gyakran ugyanazokat a. szavakat adt-a, amelyek 1914 szeptemberének sötét napjaiban a jelentések, a parancsnokok és a feljegyzések szerint tényleg elhangzottak. Nem költ, de mégis több tendenciát csempész be müvébe, mintha költené. Igyekszik bebizonyítani, hogy a máméi csatát nem a német néphadsereg vesztette el, mely vidáman és öntudatosan maiséit Páris felé minden akadályt legyőzve, hanem az ideges és beteg emberekből álló német főhadvezetőség, amely érthetetlen okokból elvesztette fejét s 1914 szeptember 9-én kiadta a parancsot a visszavonulásra, holott erre nem volt ok. A tragédiát rejtő esemény főbünöse Moltke, a beteg főparancsnok s a híres Hentsch ezredes, akit a fővezér felülvizsgáló körútra küldött az egyes hadtestekhez s akit útközben megszállott a pánik rossz szelleme. Valami nem stimmelt a nagy német gépezetben, s a gépiesen 6ima és az ellenállhatatlan munkához hozzászokott germánság elvesztette a fejét, amint az egyik csavar meglazult. Viszont a franciák akkor tértek magukhoz, amint a gőzhenger valamelyik tiltott szelepén sisteregve a levegőibe szállt a gőz, a henger barna meglassult, a henger előtt fetrengö áldozat a henger mögé kerülhetett, letaszíthatta a vezetőt és összetörhette az óriási gépezet kormánykerekét. A német tragédia bekövetkezett. A francia intuíció legyőzte a berlini szervezettséget. Az értelem párisi formája fölényesnek bizonyult, hiába volt tízszeres túlerőiben a német hadsereg. A máméi csata — ezt bizonyítja Paul Joseph Orerner — a német intelligencia válságát jelenti, a német vezető szellemek gondolkozásmódjának csődjét A németek összezavarodtak, amint eo-y váratlan szélroham letörülte porba irt köreiknek néhány vonalát Csak sablon szerint tudtak dolgozni, s végük volt, amint némi kis hiány mutatkozott a sablonban. Cremer a dokumentáció megrázó erejével ostrozza a doktriner, a pillanathoz alkalmazkodni és az elképzelésekből kibújni nem tudó öreg, beteg német. tábornokok tehetetlenségét. A főhadiszállás valóságos hórház volt, tele terhelt ég ram- ponált .férfiakkal. Néhány tábornok az érelmeszesedés késői stádiumában szenvedett, másokat köszvény kínzótt, a többi szívbajával la,- borált, az egyiket kényszerképzetek bántották, a másikat álmatlanság gyötörte, hiába marsolt a pompás hadsereg, a hátul ülő betegek mindent elrontottak. A márnái csata elveszett. Vele Németország „Incipit tragoedia". A nagy német lefeléhullás bázisa a néhány marnei nap volt, minden, ami utána következett, belőle indult ki, a világháború elhúzódása, a fokozott szenvedés, Versailles, a háború utáni nyomor, a mai válság. A mohácsi vész lehetett valami hasonló magyar viszonylatban, mint a marnei csata német viszonylatban, — sőt végeredményben ismét, magyar viszonylatban is. Nem csoda, ha az újjáéledt Németország egyre sűrűbben foglalkozik a döntég pillanatával s egyre nyomasztóbban ül rajta a maróéi csata problémája. Nem tud szabadulni tőle. Visszamegy a bajok gyökeréig, azt elemzi e fölveti a kérdést: miért kellett a sorsdöntő pillanatban alulmaradni? Cremer válaszolni próbál és az intelligencia, a vezetés téves német értelmezésére hárítja a felelősséget. Kiérdemesült, beteg emberek — akik az ország üdvét a lefüggönyözött szobában doktrinér módon, kicirkalmazott tervek pontos végrehajtásától várják, mindent csak a kifogástalanul működő szervezettségtől és semmit a pillanat szükségletéhez alkalmazkodni tudó intuíciótól — nem vezethetik a nagyszerű német népet. A Még nem történt végleges döntés Kobzinek és Geidl kiadatása ügyében Egy rendőrtisztviselő több detektív kíséretében már elutazott a Jugosziáv-román határra Prága, február 7. Tegnapi számunkban meg- irtuk, hogy a Lidové Noviny 'belgrádi jelentése .szerint a jugoszláv kormány úgy döntött, hogy Kobzineket és Gaidlt, a brünni puccs vezetőit kiadja Csehszlovákiának s már a legközelebbi napokban elszállíthatja őket a csehszlovák köztársaság területére. Ugyanez a lap azt- jelenti mai Mámában, hogy a kassai rendőrigazgatóeág egy tisztviselője több detektív kíséretében még vasárnap elutazott Kassáról a bukaresti gyorsvonattal, hogy a román—jugoszláv határra utazzék a prágai igazságügyi és külügyi minisztériumok utasítására. A nagyarányú előkészületekből arra következtetnek, hogy Kobzinek és Gaidl átvételéről van SZÓA Prager Abendzeitung erre vonatkozólag kérdést intézett a külügymmieztériumhoz. melytől azt a választ kapta, hogy a kiadatást illetően végleges döntés még nem történt. A kassai rendőrtisztviselők elutazása csupán preventív intézkedés jellegével bir. Eddig több mint 150 fasisztát tartóztattak fe Prága, február 7. A Národni Politika jelentése szerint, a vizsgálat már befejeződött a. brünni puccs ügyében. Tegnap elfogták a 63 emberből állt „rohamosztag* utolsó, még szabadlábon lévő tagját is, Kedluba János nevojtici lakost, aki eddig bujkált a hatóságok elől. Azonkívül számos egyéb letartóztatást is eszközöltek az utóbbi napokban Morvaország különböző vidékein, úgyhogy a letartóztatottak száma már meghaladja a százötvenet. Gajda feleségét elnöksértésért 14 napra ítélték Prága, február 7. Gajda Katalin, Gajda volt vezérkari főnök felesége ma állott a prágai kerületi bíróság előtt elnöksértés vádjával terhelten. Gajdáné a vádirat szerint azzal követte el az elnöksértést, hogy tavaly, amikor férje a százává! ügyből kifolyólag a pankráci fogház lakója volt, meglátogatta őt s egy levelet akart neki becsempészni, amely a köztársasági elnökre nézve sértő kitételeket is tartalmazott. A mai 'tárgyalás zárt volt & befejeztével a bíróság tizennégynapi föltételes fogházra ítélte el Gajdánét,. Vasárnap tartja közgyűlését a Kazinczy Társaság Kassa., február 7A Kazinczy Társaság vasárnap, február 12-én tartja Kassán ozévi rendes közgyűlését. A közgyűlésre a következő meghívót adták ki: Meghívó. A Kazinczy Társaság évi rendes közgyűlését í. évi február hó 12-én vasárnapon d- e. 11 érakor a Lőicsei-ház nagytermében a következő tárgysorozattal tartja meg: 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári jelentés. 3. A számvizsgáló bizottság jelentése. 4- A választmány javaslata: a) a Blanár Béla halála folytán megüresedett elnöki, b) a lemondás folytán megüresedett ügyészi, titkári állások betöltésének tárgyában. 5. Indítványok. E közgyűlésre az egyesület t- tagjait tisztelettel meghívja az elnökség. német nacionalizmus élére mozgékonyabb és temperamentumo&abb vezetők kellenek. A ,fiaméi csata" bemutatóján frakk osan, szmoking osan ültek az efeő sorokban a régi német urak. Az első sorban például Klucfc, az egyik csatavesztő. Belátták-e, hogy a szerzőnek igaza van? Akár belátták, akár nem, valamennyien kénytelenek elismerni, hogy a birodalom mai helyzetét a marnei csatának köszönheti. Mindent. Ahogy van és ahogy lett, Ma-rne nélkül Vilmos otthonülne. A nyomor talán nem lenne ekkora. A német forma nem volna disz- kreditált. Uj emberek neon merültek volna föl. S talán Hitler sem ülne a Wilhelmstrasse leg- ekszkluzivább palotájában és lidércnyomásként a győzők nyakán, hanem vándorolna vagy uj alkalmazást keresne, mint bádogoesegéd, ha a marnei csata nem indította volna meg a végzetes bukások vagy a végzetes uj lehetőségek áradatát, Szvatkó Pál Sí vörös csillag Irta: VÉCSEY ZOLTÁN (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) (31) Arra. ébredt, hogy egy erős kéz rázza a, vállát. Szemét, éles fénysugár bántotta, s nyöszörögve emelte szeméhez kezeit, hogy kidörzsölje az álmot. Nehezen tért vissza az öntudat fáradt agyába. Amikor végre kinyitotta a szemeit, az asztalra helyezett erős lámpa fényében Molda.- novot látta ágya mellett állani. Az első pillanatban nem tudta, hogy ébren van-e, vagy álma folytatódik? Vájjon mit akar tőle ez a, különös ember, akinek viselkedése az első pillanattól fogva megfoghatatlan rejtélynek'tűnt föl előtte. — Fontos és sürgős beszédem van önnel. — kezdte Moldanov a maga furcsa, rekedtes hangján. — Váratlanul fordulat történt és gyorsan kell cselekednem. Arra kérem, hogy bármit hall most. bármilyen utasítást is adok, ne veszítse el a nyugalmát és vakon engedelmeskedjék. Mert azt csak elhiszi, hogy meg akarom önt menteni? Kurt bólintott. — Mindent megmagyarázni nincs időm és talán nem is volna célirányos, — folytatta Mol- d.*nov. — Ha minden bajon túl leszünk, való- t-zk ii. hogy ön is megtud mindent. Ha minden hajon túl leszünk. — ismételte meg nyomatékosan utóbbi szavait. Magához vonta az asztal mellett álló széket s úgy ült le, hogy Kurt fejéhez került. Lehajolt a fogolvhoz s egészen halkra, tompítva a hangját. adta elő utasításait, _Még ma éjszaka, mintegy két óra múlva P; kell játszanunk a komédiát. Most éjfélhez közeledik az idő. Tehát ugv hajnali két. óra tájban. Most értesültem róla, hogy Menduskij már holnap este visszatér. Hosszabb időre készült j e'. engem Is meglep a váratlan visszaérkezése s nem~ tudom, hogy miket forral magában, milyen szándékai vannak, ő a meglepetések embere. . . ' . , ...... A kegyetlen ct ördögi meglepet ét éke, — fűzte hozzá gondolatban Kurt. Megfeszített figyelemmel leste a csekabizéos minden szavát, — Most már érti. hogy miért kell azonnal cselekednünk? •— folytatta. Moldanov. Kurt bólintott. — Sokat kockáztatunk s a siker nem százszázalékosan biztos. Ezzel tisztában kell lennie, mint ahogy én is tisztában vagyok vele. Azt hiszem azonban, hogy az ön szempontjából a legveszedelmesebb kockázat is jobb a mostani állapotnál. — Úgy van, — suttogta Kurt, — Én már napok óta előkészítettem mindent s megmozgattam ma éjszaka az embereimet, Ezt majd később tapasztalni fogja. Most már az ön dolga az, hogy lelkileg megfelelően elkészüljön a történendőkre és tökéletesen játsza meg a szerepét, — Erőé leszek. — Mert szerepet kell játszania, egészen nehéz szerepet, Cavaradossit fogja alakítani. A Tosca harmadik föl vonását játszok végig. Csak a finálé lesz más. Kurtnak egy pillanatra megállóit a szívverése. Még nem látta át Moldanov tervét minden részletében, de már áéérezte, hogy veszélyes és kockázatos dolog, amit, most ''égig kell csinálnia. S a gondolatok vadul száguldó zűrzavarában hirtelen ez a. kérdés rémlett föl benne: — És hátha Moldanov Soarpia szerepét akarja eljátszani? Igen, ki biztosítja arról, hogy nem egy szadista őrült ül most az ágya. mellett, aki a szabadulás komédiáját, játsza. vele végig, édes reménységeket.’ kelt, a lelkében, hogy majd az utolsó pillanatban adja tudtára, az clkerülhe- 1 tétlen végzetet? A hideg verejték tilt ki a. homlokára, amikor ez rrz esi let. őség fölvillant, az agyában. • Más mód azonban nincs rá. Ebből az épületből fogoly élve még ki nem került, ön sem kerülhet ki másként, csak ha halottnak téteti ma-gát. Vállalkozik rá? Jöjjön, aminek jönnie kell. Ha a, halált szánták neki, azt úgysem kerülheti el, s akkor a. gyors halál megváltás a pincebörtön rémségeivel szemben. — Engedelmeskedem az utasításainak, — mondta Kurt szilárd hangon és most. Moldanov gyorsan beavatta tervének részleteibe. Kurt sürü fejbólogaéással jelezte, hogy mindent megértett és minden utasítást elfogad. Amikor Mól- danov magára hagyta, Kurt már teljesen megnyugodott. Hát inkább Cavaradossi sorsa! Oh, vájjon oda,künn tiszta, csillagos az égbolt? 20. A SZABADULÁS A percek végtelen hosszuaknak tűntek föl a vaksötét éjszakában. Kurt. mozdulatlanul nyúlt el a fekvőhelyén s agyában száguldva kergették egymást a gondolatok. Fantasztikusnál fantasztikus a bb képek bukkantak föl előtte, látta magát, amint, ott áll a nagy épülettömb kietlen udvarán, halálra szánt, remegő szerencsétlenek között, látta a hírhedt csórni voront, a nagy fekete autót, amely száguldva viszi a kivégzetteket, ismeretlen tájakon át. Látta magát, ahogy lecsúszik a kocsiról, amikor az egy javítás alatt, álló útszakaszon lassítani kezd, látta Moldanov tervének minden részletét, amint, azok képzeletében megelevenedtek és uj, meg uj részletekkel bővültek. Most. az üldözés vad jelenetei. elevenedtek meg előtte, egy mocsárba, gázol, hogy megmeneküljön vérszomjas üldözői elől, nádszálon vesz lélegzetet, a mocsár vizében elmerülve. A hínár ráosavarodik kézére, lábára, piócák tapadnak rá, borzasztó perceket él át. Így képzeletében, de aztán a. megmenekülés örömteljes pillanataival csillapítja le föln.j- zO'l't fantáziáját. Találkozik Anitával s mindezekre a. szörnyű dolgokra úgy fog majd visz- szaemlékezni, mint egy nehéz, fullasztó álom kin zó élményeire. Mennyi ideje lehet annak, hogy Moldanov váratlanul itt tilt mellette, elmondotta tervét s azután magára hagyta? 'Ti, ta1-'-! ;; ■' ;■ több ó-á- ja annak s talán már közel van a virradat,. amikor már uj nap kezdődik, amely a keserű valóságot hozza, hogy valami gonosz komédiát játszottak vele. Oh, ha ez a nap meghozza, a kegyetlen valóság fölismerését, hogy innen nincs menekvés. De nem! Kemény léptek hangzanak be a folyosóról, amint, ajtaja felé közelednek. Kulcs fordul a zárban. Vadul dobog a szive, két kezét ’ a mellére szorítja, lélegzete elakad. Érzi, tudja, hogy itt a döntő pillanat. Az ajtó hirtelen fölpattan, éles fény csóvák vágódnak he a kis szobába, amely egyszerre megtelik világossággal. Kurt rémületet tettetve emelkedik föl fekvőhelyéről. Két csekaieta áll az ajtóban. Mind a. kettő baljában lámpát tart, jobbjukban előretartott revolver. — Fölkelni! Velünk jössz! — szólalt meg az egyik erős, durva hangon. — Hová? — hangzott a megriadt, kérdés. — A városba viszünk egy kis sétakoesiká- zásra. — felelt a másik terrorista s társa hangos. nevetéssel kisérte ezeket a szavakat. — Beültetünk a csórni voronba s körülszaladjuk a várost. Kurt, vonakodás nélkül állott kettőjük közé. Amint kiléptek a folyosóra, látta, hogy az ő szobájától balra eső második cellából is egy fogoly lép ki két csekaieta kíséretében. Magas, vékony, hajlótthátu ember, süni fekete szakáll köriét pergamentszinü arcát és szemei nyugtalanul világítanak elő pápa szemének üvegjei mögül. Zsakettje csaknem térdhajlatáig ér s ahogy őrei között, halad, ennek a komor, ünnepélyes ruhadarabnak szinte szimbolikus jelentősége van. Kurt azon gondolkodik, hogy vájjon mi sors vár erre a szerencsétlenre, amikor hirtelen ijedten rázkódik össze. Az éjszaka csöndjét dübörgő lárma veri föl, erős motornak a zaja, s Kurt emlékezetében most föltolakodnak ama borzalmas Valpurgis-éjszakának képei, amely ellenálló erejét először törte meg s idegeit először zúzta össze. Látta a borzalmas képet, amint- az a magas, kísérteties alak. az ő későbbi börtöntársa, ott áll bilincsekbe verve a komor udvar egyik sarkában és végig kell néznie, amint társait úgy lövik le egyenként, mint a hajéóvadá- szaton fölvert uyulakat. On varadé**1 éW.akám! U- j.y.u.juk.J
