Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)
1933-02-08 / 32. (3142.) szám
évf 32 ^142*szám * >stnla " 1933 február c Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több E^yei szám ára 1.20 K2, vasárnap 2.—Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II,, Panská ulice 12. II. emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice 12. 111 emelet Telefon: 34184. SÜRGÖMYCIM: HÍRLAP, PRflHfl | APPONYI MEGHALT | Prága, január 7. Apponyi Albert gróf két emberöltőn át dolgozott a magyar nemzet naggyátételén akkora tehetséggel, olyan önzetlenséggel, hittel és emberi nagysággal, ami elhaíl- gattatja még a legmegáta.lkodotíabb ellenségnél is a bírálat szavát. Életének két fázisa volt. Az egyik, amikor a békében nagy Magyarországot még nagyobbá, még hatalmasabbá akarta közjogi helyzete erősítésével tenni, a másik, amikor a vérző nemretet megmenteni, önbizalmát visszaadni, sebeit bekötözni és a világ figyelmét Magyarországra terelni igyekezett. Hogy az a magyar faj, amelyért küzdött, nem érdemtelen, arra a legszebb érv ö maga volt Akiben annyi teihetség, bátorság, nagylelkűség, emelkedettség volt, mint Benne, a*, nem származhatott olyan fajból, amely fajnak léte vagy nemléte sünbe- riség szempontjából közömbös lenne. A históriai távlat hiányzik, hogy megmérhessük nagyságát Szivünk gyásza miatt nincs bennünk meg az objektivitás, hogy Ítéletet mondhassunk Béla, mi csak lehajtjuk fejünket mondván: Uram. legyen meg a Te akaratod. Legyen Apponyi Albert gróf emléke áldott, munkája, törekvései gyümölcsöt haz6k‘ * SZÜLLŐ GÉZA. Délután 4 ára 20 perc: utolsót dob ani a legnemesebb magyar szít GENF, február 7. A nagybeteg Apponyi állapota dél felé hirtelen válságosra fordult. Orvosai az egyik injekciót a másik után adták, de a legyengült testet meg-megrázta a rettenetes köhögés. Apponyi egész családja a betegágy körül gyűlt össze. Az ápolónő egymásután küldözte a bojókat receptekkel gyógyszerért. Chanolr Ducret kanonok az utolsó kenet feladása után a betegszobából távozva sápadtan mondotta: „A vég nem várat magára soká“. A haldokló szívműködését állandóan oxigénnel igyekeztek fenntartani. A nagybeteg teljesen öntudatánál volt, környezetét megismerte és kísérletet tett a megszólalásra, de már nagyon gyöngén tudott csak beszélni. Délután három órakor Apponyi elvesztette eszméletét. A haldokló környezete felkészült a tragédiára. Délután négy óra húsz perckor Apponyi Albert gróf csendesen kiszenvedett. A csehszlovákiai magyarság részvéte (sp) Lapzártakor érkezik Géniből a sejtett és most mégis mindnyájunkat mélyen lesújtó hír: Apponyi Albert gróf meghalt. A makkegészséges, hosszuéletü, hatalmas ember, aki nemcsak szellemileg ,és erkölcsileg, hanem a testi kondíció dolgában is mindig mintaképünk lehetett, az idegenben, nemes kötelességének teljesítése és a magyar nemzet érdekeinek védelme közben megbetegedett és kétnapos ádáz haláltusa után visszaadta lelkét Teremtőjének. Az első pillanat révületében nem tpdunk, nem akarunk széles és hidegen józan méltatást írni. Fáj, nagyon fáj, hogy ez a nagy ember elment tőlünk, s hiába, mint minden fájdalomba, a mienkbe is egoizmus vegyül. Ki fogja a magyarságot ezután annyi tekintéllyel és méltósággal a nemzetközi fórumok előtt képviselni? Ki lesz az a magyar, akinek nyugodt és nemes alakja minden körülmények között egy fejjel kiemelkedik az összegyűlt államférfiak zsibongó és izgatott tömegéből? Ki lesz az, aki előtt tiszteletteljesen megnyílik a genfi delegátusok sora, ha megjelent, akinek egy felsőbbrendti tekintély igézetében mindenki utat nyitott a nagyok közül, pedig csak kis és eltiport nemzet fia- volt? Érezzük, hogy nehezen talál pótlást ez a nagy ember, s ezért egoizmus is van a hangunkban, ha siratjuk őt. Úgy tekintettünk rá, mint a magyarság legjobb részének inkarnációjára. Csak az a nagyszerű embertípus, amelyhez ő tartozott, alkalmas a magyarság igazságának kiharcolására s Nyugat meggyőzésére. Nagyon érdekes Apponyi Albert karrierje. A háború előtt is diadalmas politikai pályát futott be, és a magyar vezéremberek gárdájának elsőrendű kiválóságai közé tartozott, de igazi jelentősége csak a rettenetes összeom'ás után bontakozott ki, amikor tehetségének és jellemének tisztasága a világitó torony biztató és menekülést jelentő fényeként ragyogott, a magyar éjszakában. Ugyanaz a pályafutás, amit a mai Európa másik kiváltságos jellemhősénól. Hindenburgnál láthatunk. Már egy befejezett élet állt a jól megérdemelt csönd és nyugalom küszöbén, már egy ember megtette kötelességét, amikor a világháború minden számítást elborító áradata nagy, nehéz posztra sodorta az Öregembert, aki csodálatos tökéletességgel állta meg ott. helyét. Hinden- burg, a panzionált generális, először a világháború nagy csillaga lett, majd a keserves német béke egyik sarkalatos bizalompontja, Apponyi, az öreg politikus, hirtelen a nemzet eleven lelki is meretévé vált odahaza, s nagy, ijesztő vád lett a külföldön mindazok számára, akik igazságtalanságokat követtek el. .Hindenburg és Apponyi csak a háború után futották ki lelkűk igazi nagy formáját, a háború után váltak nemzetük óriási és diadalmas szimbólumaivá és a r.é'ómiliiók jóleső, boldog bizodalmáivá. Prága, február 7. Az országos keresztény- szocialista, a magyar nemzeti és a szepesi német párt nevében Szüllő Géza dr nemzetgyűlési képviselő, szövetkezett ellenzéki pártjaink közös parlamenti klubjának elnöke ma délután a magyar országgyűléshez a következő táviratot küldötte: Apponyi Albert gróf elhunyta a határú kon túl és innen levő magyarság osztatlan gyásza. Benne a nemzeti és emberi jogok egyik legbátrabb és legnagyszerűbb harcosa hunyt el. Küzdelmeiért örök hála, nemes törekvéseiért a nemzeti halhatatlanság jár neki. Mi, a csehszlovák köztársaságban élő magyarságnak parlamenti képviselői lesújtva a fájdalomtól küldjük a magyar törvényhozásnak, mint a magyar nemzet legitim képviseletének őszinte, szívből jövő részvétünket. Szüllő Géza. A haldokló utolsó órái Géni, február 7. A hétfőn este kiadott orvosi jelentés szerint a nagybeteg Apponyi Albert gróf állapotában hétfőn változás nem történt- A beteg néhány órát aludt. Az általános helyzet este ugyanaz volt, mint reggel. Budapest, február 7. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Szterényi József báró hétfőn este fél 9 órakor telefonon beszélgetést folytatott Apponyi Albertné gróf- néval, akitől a következő értesítést kapta: Apponyi a hétfő délutánt nyugodtabban töltötte. Hosszabban beszélgetett György fiával, akivel elmondatta magának azokat az eseményeket, amelyek a magyar képviselőházban a legutóbbi napokban történtek. Az esti orvosi tanácskozás megállapította, hogy a tüdőben a gyulladásos góc terjed, de a szívműködés még elég jó. Tekintve, hogy a tüdőre nem mertek hideg borogatást adni, a Kneipp-féie turóborogatás rendszerét alkalmazták, amelytől az orvosok eredményt vártak. Állapota változatlanul nagyon súlyos volt, de az orvosok még mindig reméltek. A nagybetegnek nagy örömöt okozott Ottó volt trónörökös és Zita volt királyné sürgönyi érdeklődése. Éjszaka egy órakor Genfből kapott telefonértesítés szerint Apponyi állapotában az éjszaka folyamán rosszabbodás nem állott be. A betegség híre Magyarországon Budapest, február 7. (Budapesti szerkesztőségünk telefonje le ütése.) Apponyi Albert betegségének híre a lakosság legszélesebb rétegeiben őszinte részvétet váltott ki és az ország egész lakossága a legnagyobb megil- letődéssel kisérte figyelemmel az ősz állam- férfiú küzdelmét a halálos kórral ügy a magyar fővárosban, mint az ország legkisebb községeiben is állandó beszéd tárgya volt Apponyi betegsége és az ország minden polgára együtt volt abban az óhajban, hogy Apponyi Albert gróf mielőbb gyógyultan hagyja el a betegágyat. Egyébként ma a magyar főváros valamennyi templomában istentiszteletet tartottak, amelyen a liivek imákban kérték a A németeknek meghagyta az Úristen Hinden- 'burgot, a magyaroktól most elvette Apponyit. Bennünket, a magyaT kisebbséget kétszeresen sújt e haláleset. Tudtuk, éreztük, hogy a külföld illetékesei előtt Apponyi mindennél nagyobb érv volt, s ha ő mondott valamit, ha ő emelt szót a kisebbségekért, ha ő védte a magyarságot, a mondatoknak nagyobb súlya volt, mint ha más mondott valamit, ' >tt járt az államférfiak és a diplomaták között Apponyi. az eleven Vád, e ha megjelent, ha felszólalt, sok európai politikus kellemetlenül érezte magát. A magyarok pedig biztak benne, megnyugodtak, ha'látták a genfi arénán. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy ha a magyarság az elmúlt tizennégy év alatt a nemzetközi fórumokon csaknem a maga teljességében vis6zahóditóttá régi tekintélyéit és visszahódította a régi szere te tét: Apponyi volt az, akit ezért az érdem oroszlán- része fjlet. Ki fogja pótolni most a magyar nemzet nagy védelmezőjét? E kérdések marcangoló fájdalma közt állunk a halott koporsójánái. De ha Apponyi Albertra emlékezünk, a fájdalom mellett a büszke reménység. is végigjárja szivünket, mert érezzük, az a nemzet, amelynek Apponyi Albertjei vannak, nem veszett el. Tudjuk és biztosra vesz- sztík, hogy a kidülit szálfa helyén uj szálfák nőnek. A nagy öregeket nagy fiatalok váltják föl, akik a ragyogóan megkezdett munkát ra gyogóan folytatni fogják. Példaként t ovább él a magyarok között Apponyi Albert’szelleme, a nagy és a fáradhatatlan magyar emléke, azé, aki nagy nemzeti' munkájának teljesítése közben, nyolcvanhét éves korában a szó legszorosabb értelmében hivatásának áldozata lett. Mert abban a korban, amikor mások már harminc év óta pihenni szoktak, ő bolygó magyarként járta még Európát, harcolt nemzete igazságáért, megvívott a legnagyobb vívókkal, élt. dolgozott, szónokolt, agitált hazájáért — és a halál munka közben tálalta, mint a legnagyobbakat és a lep.;rmiha tatlanabbakát.
