Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)
1933-02-21 / 43. (3153.) szám
4 IMimHlMillWiMii*iml .... 19 38 febrnár 21, kedd, ~ Mivel kezdjük a bált? Érdekes e a magyar dalköltészet gazdaságát bizonyítja, hogy a farsangi bálokat rendszerint olyan csárdással vagy egyéb tánccal nyitják meg, mely a bálrendező egyesület hivatását vagy jellegét komolyain vagy bájos humorral kidomborítja. Az egyes hivatást vagy foglalkozást kifejező egyesületek a következő 6zövegő csárdással vagy más tánccal szokták megnyitni a táncmulatságot. Jogászok: Nem ütik a jogászt agyon... Medikusok: Hallod-e te Katóka, kell-e doktor, patika... Gyógyszerészek: Én vagyok, a patíikáros legény ... Állatorvosok: Nagy a feje, búsuljon a ló... Építészek: Pesten építettem házat... Magasépitészek: A toronyban hej, de sok a garádics... Gazdászok: a) Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs... b) Az eke a földet nem magának szántja... Erdészek: Sárgul már a bükki a érd 5 levele... Újságírók: Szerkesztő ur jaj, jaj, jaj, az eb- adtát nagy a baj... Banktisztviselők: a) Nincsen pénzem, de majd lesz... b) Száforintos bankó nincsen a zsebemben ,.. Kertészek: Kiskertembe igaz-e babám. •. Lövészek: Jó fegyver a golyós puska, ijrjas nyíl... Szabók: Gimbelem, gombolom... Vendéglősök: Vörös bort ittam az este... Pékek: Kerek ez a zsemlye .. • Cukrászok; a) Süt a mama, süt a mama egy kemence pogácsát... b) Olyan édes volt a csókja, mintha csupa, csupa cukor volna... Fodrászok: a) Sej, haj göndör a babám... i— b) Egész héten kócos vagyok ... Iflátszerészek; Szagos lesz az ucca, amerre, merre járok ... Sofőrök: Megy a taxi, porzik az ut utána. Klinikai ápolók: Beteg az én rózsám, nincs orvosság bajára... Cipészek: De szeretnék rámás csizmát viselni ... Festékesek: Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve... Turisták: Jó a turistának, nincsen semmi gondja... Hajósok: Megy a hajó, habzik a viz utána... Fürdő-sok: Még ma este úgy megfürdök... Portások: Nyisd ki babám az ajtót... Mozdonyvezetők: Megy a gőzös, megy a gőzös. megy a gőzös Kanizsára ... Mozdonyfütők: Indul a gőzös, ripeg-ropog kereke. Mozdonyfütő hajlik ki belőle... Villamosvezetők; Nem mennek a villamosok, gyalog mennek az utasok, sötétben ... Villanyszerelők; Eltörött az áramszedő ... Ácsok; Kertünk alatt faragnak az ácsok... Evezősök; Zug a Duna, fut a vize keletre.., Tvirászok; A szegedi sürgönypózna jaj de maga6... Postások; Nem lehet a postásokkal! fcikukori- cázni... Csikósok; Nem loptam én életemben, csak egy csikót Debrecenben... Rendőrök: Engem rendőr visz a sötét börtönbe . . . Q Diákok: Vékony pénze van a magyar diáknak ... Cserkészek; Ezért a cserkészért nem adnék egy krajcárt... Katolikus-bál Ha bemegyek, ha bemegyek a templomba... Fogyókuraegyesület: Hallja maga komáim- asszony. Hogy kend olyan soványasszony... Skótok bálja: Egyszer voltam bálba, Bel elterült három koronámba. X. Két öngyilkossági tragédia Kassán Kassa, február 20. (Kassai szerkesztőségünk telefon jelentése.) Vasárnapra virradó éjszaka Koth Aladár 31 éves kassai kereskedő a Rá- kóczi-körut 48 számú házban lévő lakásán a fürdőszoba világitó testének kampójára fölakasztotta magát Felesége csak vasárnap reggel vette észre az öngyilkosságot, a szerencsétlen ember azonban akkor már halott volt. Az öngyilkosság oka több év óta tartó súlyos idegbaj. Koth Aladár egy évvel ezelőtt nősült és meglehetősen rendezett anyagi viszonyok között élt. Az utóbbi hónapok dekozjunkturája s an adó- nehézségek azonban úgy megviselték az amugyis idegbeteg embert, hogy a halálban keresett menekülést. Ma temették el nagy részvét mellett. Vasárnap egy öngyilkossági kísérlet is történt Kassán. Fiala Gusztáv, a Slovensky Vychod kiadóhivatali alkalmazottja vasárnap az egyik kassai szállóban szobát bérelt és ott felvágta ereit. Amikor észrevették, már sok vért vesztett. Súlyos állapotban szállították be a kassai állami kórházba. A lap vállalatához intézett levelében Fiala öngyilkossági szándéka okául életuntságát jelöli meg, továbbá azt, hogy nem volt megelégedve pozi- cl Íjával. KOMMENTÁROK ★ ★ * A MEGALÁZOTT AUSZTRIA Tegnap este a rádióban színes riportot hallottunk Ausztriáról, a Deuíschiand-Sender egymásután mutatta be az osztrák tartományokat, a szokásaikat, a történelmüket, a jellemüket. Kibontakozott a régi dicsőség, s a jelen, amely nem ismer többé nagy célokat és nagy embereket, mert egyetlen vágya, hogy békében élhessen. Nagy, mélabus számadásnak látszott a riport éppen tegnap, amikor Ausztriát a történelemben párját ritkító megaláztatás érte. A hir- tenbergi fegyverszállítás ügyében a nyugati hatalmak eskü alatti vallomást követelnek az osztrák hatóságoktól, ami azt jelenti, hogy fütyülnek az osztrák állam szuverénitására. A pénzükért, amit adtak, ipegtehetik. A rádió megbántottan és sértődötten panaszolta: „mi ez és ez vagyunk, békés polgárok, nem politizálunk, hódításra nem törekszünk, utáljuk a harcot, háborút, örülünk az életnek, táncolunk, jódlizunk, idegeneket fogadunk a lehető legba- rátságosabban, nem harácsolunk pénzt és dicsőséget, van egy Bécsünk, ami műremek és tele van szép leányokkal és művészettel, vannak hegyeink várakkal, erdőink hüs árnyakkal és mondákkal, mezőink, tavaink, folyóink, itt élünk, — mit akarnak tőlünk?" Semmi kétség, Középeurópában ma Ausztria a legbékésebb ország, s ellenségei sem vádolhatják fölforgató törekvésekkel. A Németországhoz való csatlakozás kérdésében is csak passzív szerepet játszik: Ha Németország kívánja és erőszakolja a csatlakozást, csatlakozik, ha nem és senki nem kezdeményez ezen a téren, nem csatlakozik. Néha már bánt a méla- ságnak az a foka, ahogy Ausztria viselkedik, s Berlinből szeretnék hátba püffölni, előre lökni a kis országot, hogy mégis némi önérzetet mutasson. De a bécsiek nem berzenkednek, mert egyrészt nem ilyen a természetük, másrészt ed- dig úgy vélték, hogy konciliáns magatartásukkal kivivják a világ elismerését, amely majd minden széppel és jóval, kitűnő koszttal és pompás eörőcskével látja el az engedelmes népet. Nem igy történt. Bebizonyosodott, hogy világviszonylatban sem létezik jó bánásmód azokkal szemben, akik kényre-kedvre megadják magukat s e megadásukért kívánnak jutalmat. A jó öreg Aesopusnak, mint sok másban, abban is igaza volt, amit a szerelmes oroszlánról irt. A szerelmes oroszlán kihúzatta fogait és levágatta körmeit, mert azt mondták neki, hogy a félénk kisleány csak igy hajlandó hozzá jönni, de a műtét után a védtelen dögöt egyszerűen kirúgták a leányos házból. Ausztria jutalmat remélt föltétien engedelmeségéért és odaadásáért e az eredmény az, hogy Középeurópa „Prügelknabeia" lett, akit mindig mindenért felelőssé tesznek. Államszuverénitás nincs többé, önállóság nincs többé. Az angol domíniumok szabadsága és függetlensége aránytalanul nagyobb, mint Ausztriáé s a pórázon tartott dunai állam csak egyben kénytelen kínosan ügyelni „szuverenitására", abban, hogy ne csatlakozzék Németországhoz, holott ez volna sorsának egyetlen helyes megoldása. Az osztrák helyzet szomorú tanulsága az, hogy a mai Európában hálátlan dolog föladni az erély é6 önérzet politikáját. Annyi rosszat hallottunk az elmúlt években a „ presztízs poíitiká- rói", s tényleg utálatos dolog az, de lehet ma másképp cselekedni? Ausztria példája igazolja, hogy hova jut valaki, aki föladja a rangjára kínosan vigyázó presztizspolitikát. s nem „mozgósít" ha önérzetét sértik. Megalázzák, s két- három megalázást a szolgaság követ, a szolgaságot a nyomor és a vég. Védekezni csak az tud, aki eréíyes, a magánéletben is, az államok életében Is. Aki mindent bezsebel, mindenünnen kidobják, sehol sem veszik komolyan. Ártalmas és veszedelmes dolog a presztizspolitika, de — úgy látszik — szükséges rossz, ami nélkül nem ól hetünk. Sajnos, sajnos. Aki kiszolgáltatja magát és sorsát, tegyük föl, a népszövetségre bízza, úgy jár, mint Ausztria., bántják és elveszik életlehetőségét. Az osztrák példa intő jel lehet a többi európai ország számára. SZVATKÓ PÁL. Clémenceau és a laringológus Clémenceau háziorvosa, a nagyhírű Wicart professzor elmondja a Prágai Magyar Hírlapnak megismerkedését a Tigrissel „Monsieur le Ministre várja a szerkesztő urat". Az ünnepélyes „huissier" villogó njk- kelnádpálcával udvarias mozdulattal előre enged és utánozhatatlan huissier-i mozdulattal a hátam mögül előrenyujtott karral tárja fel az ajtót előttem és teszi be ismét hangtalanul a hátam mögött. Most itt állok a francia közoktatásügyi miniszternek, kit a sor- bonnei Goethe-ünnepély kapcsolatán kerestem fel valami ügyben, a dolgozószobájában — egyedül. A kegyelmes ur közben, úgy látszik, egy percre kiment. Nem mindennapos eset egy aktiv miniszter szentélyében, egyedül állni. Mit tesz ilyenkor az ember? A nehéz ablakfüggönyök titokzatosan susognak felém, távolról tompán szűrődik be a bule- vard Saint-Germain lármája, a nagy bőrka- rosszék karját nyitogatja a fényes piros diplomata-íróasztal mögül. Az itatóson, mely előtt a miniszter ült az imént, egy megkezdett levél: „Köszönöm önnek és gratulálok önnek nem elismerés jár és jóváhagyás a közoktatásügy és a szép művészetek miniszterétől, hanem köszönet azért az ériékes segítségért, melvet nyújt abban az órában, mikor... " Valami megmozdul a szőnyegen. A miniszter áll a hátam mögött, de nem haragszik: nevet riporterkiváncsiságomon. ,.ösz- tönsaerü indiszkréció volt" dadogom. „Bizonyára valamely tanárhoz szóló obiigát udva- riaskodó levél, hiszen csak, aki valami tan- reformtervezetet csinál. Ez meglátszott rajta: nem volt benne titok. Hiszen a közoktatás- ügyi miniszter Franciaország első iskolamestere ..." 1 — Látja, hosrv mennyire téved! Ja, a szokott újságírói felületesség-.. Ez a levél egy orvost: Dr Wicart-t... — A hadügyminisztérium orvosát? — kérdem elcsodálkozva. — Azt, azt. — De mi köze lehet neki közoktatáshoz és ezénmüvészethez. — Sok. Egy könyvet irt Sőt hármat. De kérdezze meg tőle magától.-. Az orvos és a versaitfesi béke — Bizony, — mondja Wicart főorvos, — egy orvosnak sok mindenhez van köze és sok mindent megél. Ennek a könyvnek a története például a versaillesi béke napjaival kezdődik. S ön itt megint teljes jogon kérdezhetné, hogy egy orvosnak a versaillesi békéhez mi köze lehet... — Akkor tán hat órakor reggel legjobb álmomból zavart ki az inasom. „Egy rabiátus öreg ur van itt, aki a doktor úrral feltétlenül beszélni akar". — „Rúgta volna ki" — mondom neki dühösen. „Tudja jól, hogy ilyenkor alszik az ember. Megkérdezte legalább, hogy ki az?" „A nevét nem mondta kérem és az arca egy vastag sállal van pólyáivá az orráig. De ez nem olyan ember, hogy faggatni lehet. Éin is aludtam még, de úgy dörömbölt, hogy rohantam kinyitni- Maré, azt mondja, köttsd fel az orvost iziben. Rám se hallgatott, félrelökött, egyszerűen bement a váróterembe. Hogy haboztam, az asztalt kezdte verni a sétabotjával... Azt hiszem, kérem, hogy valami bolond. Mit csináljak vele?" — Fölvettem a hálóköntösömet, átmentem a váróba, hát ott áll a szoba közepén — George Clémenceau, a miniszterelnök! — A Hármas Tanács napjai vsltak ezek, a világ sorsa feküdt e percekben három embernek: Clémenceaunak, Wilsonuak és Lloyd Georgenak kezei között. Franciaország minden érdeke Clémenceau szavától függött: Clémenceau hangja volt Franciaország hangja a világdöntők és világépitök gyűlésén. És ez a hang a döntő percben felmondta a szolgálatot. A tigris konduló szava elnémult. Halkan, rekedten nyöszörögve tudta csak elmagyarázni nekem, hogy mi történt vele. — Ha igy megyek a Tanácsba kilenckor — suttogta —, akkor máris elvesztettem a csatát. Akkor a Saar-vidéket azonnal ürítenünk kell és nem lesz biztosítva a Rajna-vonal jövő háborúk ellen— Leültettem a karosszékbe, elővettem a gégetükröt.., Mit részletezzem: mikor Clémenceau megnyugodva elhagyta rendelőmet, akkor rendben volt a hangja megint. Hozzáte- hetném teljesség kedvéért, hogy mikor a nyugalomba vonult vén tigris esrviptomi«útjára indult s barátai lelkére beszélték, hogv hajlott korára tekintettel vigyen magával egyenest az útra, s ő. aki maga is orvos volt eredetileg, először felháborodva utasította el magától a gondolatot, utóbb, hogv eszébe jutott neki a fent irt jelenet, meghivott engem, hogy kisérjem el... De most nem erről van szó: azt akartam csak önnek elmondani, hogy amikor a miniszterelnök megnyugodva eltávozott amaz emlékezetes reggelen és én végre nekifoghattam az öltözéknek, akkor gondolkoztam el rajta, hogy a tiszta hangon, a hanggal való gazdálkodáson micsoda világ- döntő érdekek fordulhatnak meg esetleg. Elgondoltam, hogy ami Clémenceauval történt ez éjszakán, az megtörténhetik az üzletemberrel, a nagyvállalkozóval, a képviselőjelölttel, az iparmágnással, a hadseregparancsnokkal — mindenkivel, ki valamilyen módon valamilyen vonatkozásban sokak érdekét kell, hogy viselje, akinek a munkája közérdek is. És akkor fogamzott meg bennem ennek a könyvnek a gondolata, mely a szó szoros értelmében úttörő mü, minthogy tudtommal ilyen könyv még nem létezik. Az énekes Baedecherie — Az anyag nőttön-nőtt kezem alatt. Most, hogy kész vagyok vele, már tudom, hogy három nagy kötetből fog állani. Az elsőnek, mely most megjelent, „Le Chanteur" a ci- me, a másodiké „L‘Orateur" lesz, az előadó, és a harmadaké „Le Déclamateur", a szónok, a hang háromféle használata szerint. Az első kötet megjelenésekor a párisi „Martrés de Ghant Francais" egylet elnöke azt irta rólam: „Most először jelenik meg végre egy teljes mü, mely a vokális problémát teljes terjedelmében tárgyalja minden szempontból". De az én könyvem nem a francia nyelvre van beállítva különösen, sőt külön fejezetei foglalkoznak az olasz, a német, az angol nyelv vokalitásához mért hanghasználatlal. S minthogy úgy éreztem, hogy miután mindent .megírtam e könyvben, ami tudásom körébe esett, a hang anatómiáját és fiziológiáját, a lélegzéstant, a fonetikát, a magánhangzók tartamát, a mehanikai gyakorlatok mikéntjét, a templomi ének tehnikáját, a különböző hangklasszifikációkat, a fonográf és a mikmfón, a rádió hangtehnikáját, sőt a lámpaláz gyógyítását, az énekes higiéniáját, a hangorgánuraok épségben tartására vonatkozó szabályokat és más egyebet, a könyv még nem teljes, mert hiányzik belőle az énekes speciális szempontja, kiegészítettem Tita Ruffo és Lueien Muratore egy-egy cikkével s azután az énekművészet további harminc nagy szakemberét kértem meg, hogy írjanak hozzá kiegészítő cikkeket. így fogok eljárni a következő kötetekben is. Ezért lett már ez az első ötét 718 oldal terjedelmű... És kisebb a másik kettő sem lesz. — Muratore, a nagy tenorista, mikor először lapozta kéziratomat, azt irta nekem: „Mindig azt hittem, hogy teljes lehetetlenség egy Baedeckert írni az énekes számára; de ön megtette ezt". Igyekeztem is, hogy élőből a Baedeckerből ká ne maradjon semmi tudnivaló az énekesek országából. A jövőre is gondoltam, mert hosszan beszélek arról, hogy mi a tehnikája a beszélőmozi számára való éneknek, a fonográfba és rádióba való éneklésnek. Azt gondolom, hogy a jó ének nem szabadna, hogy kevesek privilégiuma legyen, hanem mint ideális sportot minden ember űzhesse. — Talán, ha megtanítunk minden embert dalolni, akkor dalosabb, megértőbb, vidámabb és jobb lesz a világ, hisz a németek tudják, hogy csak a gonosznak nincsenek dalai. És talán, ha minden embert megtanítunk szónokolni és szavalni is — akkor nem fognak oly könnyen lépremenni minden szavalatra és szónoklásra, mert. józanul fogják értékelhetni, hogy mit ad hozzá a tartalomhoz a hang. Eenedek Károly. Vidám rovat SZÓRAKOZOTTAN > A papirok napról-napra esnek. Zuhannak! A bankár kétségbe van esve. Egyszerre berohan hozzá az alkalmazottja: — Igazgató ur, a felesége lezuhant... A bankár dühösen közbevág: — Azonnal eladni! Akármilyen áron eladni! * A PÉLDÁZAT A tanító a büszke rózsáról és a szerény ibolyáról mond példázatot: — Látjátok, gyerekek, az uccán megy egy díszesen öltözött hölgy, aki rettentően kevéíy és ügyet sem vet az emberekre. Ez a rózsa ... És mögötte látok menni egy szerény, kicsi teremtést, lehajtott fejjel... — Tudom már, tanító bácsi! — rikkant közbe Pistike. — Ez meg a férje! * EGY KIS BAJ — Boldog vagy a menyecske-feleségeddel, Arthur? — Ahogy vesszük ... Varrni tanult, de sohase varr. Hímezni, foltozni tud, de sohse csinálja. Csak éppen főzni nem tud viszont mindig maga főz. * SZÉDÜLET Mondja csak, Anna, hogy engedhette magát megcsókolni a kéményseprőtől? — Igazán magam s-em tudom, nagysága kérem. de egyszerre csak minden fekete lett a szemem előtt.
