Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)
1933-02-19 / 42. (3152.) szám
ir-33 február 19 vasárnap. VÁLÓPER Petrenczés Veronika férjezett Juhász Sándorné ellen férje benyújtotta a válókeresetet. Már régebben külön költöztek volt, mert az asszony nem bírta ki vele. Hazament az apjához a menyecske. Ügyvédet is kellett fogadni, mivel pedig a nagy- tiszteletü ur fia ügyvédi irodában dolgozott, mint ifjú bojtár, ahhoz fordult Veronika jogvédelemért. Felkereste az ügyvédi irodában és előadta az ügyet Szép részletesen, ahogy illik. A jelölt vállal ta a pert. Elmondta részletesen, mit kell csinálni, hogyan kell csinálni. — Istennek ajánlom, ifiur, — mondta Veronika, mikor eltávozott Ifiurnak nevezte a jelöltet. Nagyon flatallotta ahhoz, hogy másképpen tisztelje, őszintén szólva nem is nagyon bízott hozzá. De hát, ha igaz is, hogy egyrészt nagyon fiatal, másrészt mégis a Böszörményi nagytiszteletü ur fia. Ha nem tud valamit, majd megkérdi az apjától. Folyt a per, folydogált. Ment minden a maga rendjén. Már ki is tűzték a tárgyalást a szegedi törvényszéken. Mielőtt Szentesről odautaztak vol na, Veronika felkereste jogi képviselőjét. — Nézze lelkem, — mondta a jelölt, — valamire itt nagyon kell vigyázni Igen fontos, hogy kinek. a hibájából mondják ki a válást. Magának az az érdeke, hogy a válást a férje hibájából mondják ki. Nem érti eddig, ugye? — Nem érteni, ifiur. — Hát nem is fontos, hogy értse. Az a fontos, hogy a tekintetes törvényszék meg fogja magát kérdezni, visszamenne-é a férjéhez. Magának erre azt kell mondani, hogy vissza. — Én? Vissza? Inkább most rögtön száradjon el a nyelvem tövestül, semliogy én azt a szót kimondjam. Hogy mennék én vissza ahhoz a csirkefogó gazemberhez, aki... Az ügyvédjelölt csak nehezen tudta megállítani a szoaradatot. — Nem arról van szó, lelkem, hogy csakugyan visszamenjen. Csak arról, hogy mega a hajlandóságát nyilvánítsa. Visszamenni nem kell, hiszen az ura akar válni elsősorban. De ha maga azt mondja, hogy nem hajlandó visszaállítani az élettársi kö zösséget, akkor a válást mind a kettőjük hibájából fogják kimondani és maga egyetlen fillér tartás dijat nem kap. Ha viszont azt mondja, hogy hajlandó visszaállítani, akkor a válást csak az ura hibájából mondják ki és maga taríásdijat fog kapui. No lássa. Egyszóval, ha megkérdi a tekintetes törvényszék, hogy visszamenne-é az urához, maga csak felelje, hogy vissza. — Vissza? Én? Hát ha a világ minden kincsét odahozná a tanyára az a gazember... Nem boidogulí a jelölt a menyecskével sehogy- sem. Nem értették egymást. Dolguk végezetlen búcsúztak el. És másnap már az apa jelentkezett az ügyvédnél, Petrenczés Sándor. — Azt gondoltam, ifiur, hogy ez így nem jó lesz. Mert teszem azt: ha a jányom rámondja a tekintetes törvényszék kérdésére, hogy jól van no, hát visszamegy, akkor aztán azt mondja erre a tekintetes törvényszék: szent a béke, elmehetnek, — akkor mi lesz? Próbálta az ügyvédjelölt vele is megértetni, hogy miért és hogyan. De nem ment. Petrenczés gazda orcáján látszott, hogy nem akarja a pap fiát megsérteni, de lelke mélyén súlyos gyanakvást forgat: az ifiur titokban egy követ fuj azzal a gazemberrel. Ki hitte volna, hegy annak az aranyszívű, kiváló, derék apának ilyen körmönfont fia legyen. — Tudja mit, Petrenczés bátyám, — mondta a jelölt, — ne is jöjjön el a tárgyalásra Veronika. Majd eligazítom én a dolgot egyedül, ha már nem tudjuk megérteni egymást. Hümmögött Petrenczés gazda, nem tetszett neki a dolog. Megígérte, hogy megbeszéli lányával a főtárgyalásról való távolmaradást. A jelölt megkönnyebbült. Mégis csak jobb lesz, ha nyugodtan hagyják dolgozni. El is ment Szögedre a főtárgyalásra. A vonaton majd a guta ütötte meg: ott álldogált a kocsi folyosóján Veronika. — Hát maga mégis eljött, hogy zavarja a dolgomat? — Eljöttem, ifiur, mert azt mondta édes apám, hogy nem árt, ha egy kicsit vigyázunk rá, mit csinál a dolgunkkal az ifiur. Hát jól van, nincs mit tenni, ha eljött. De mi lesz a tárgyaláson? Ahogy bementek az igazság épületébe, a jelölt felvitte a menyecskét a második emeletre. Ott egy ajtó e’.őtt megállította: — Itt kell várni, lelkem. Mikor a maga ügye sorra kerül, majd idejövök, érti? — Igenis, ifiur. Ott állt a menyecske reggel fél kilenctől dé'i háromnegyed tizenkettőig türelmesen. Akkor felbukkant a folyosón a jelölt. — Kezdődik a mi dolgunk, ifiur? — ördögöt kezdődik, éppen most végeztem be. Az első emeleten. Mondtam, hogy hagyjanak engem dolgozni. A válást kimondták az ura hibájából és megítéltek magának havi hatvan korona taríásdijat. No lássa. Veronika nagyot nézett. Aztán megszólalt: — Köszönöm a segiíségit az... Meg'nt ifiurat akart mondani. De gondolt egyet, így fejezte be nagy tisztelettel: —...a nagyságos ügyvéd urnák. Harsány! Zsolt. A JÓ GYEREK — Miért nem mentái bele a verekedésbe? — Meri láttam, hogy a másik sokkal erősebb ó- akkor min gyárt eszembe jutott, hogy egy jó Limák nem vaió verekedni. Két angol agyafúrt módon milliókat harácsolt össze Prágában hitelszerzés ürügyével Csak ÍO millió koronán felüli kölcsönöket voltak hajlandók »szerezniu a hiteligénylőknek — Minden hiteligénylő 156.000 koronát vö t köteles előre lefizetni — Amikor a csalás hiderüit, fölhajtóikkal együtt letartóztatták a nemzetközi szélhámosokat font sterlinget, azaz 52.000 koronát és 10001 font sterlinget, azaz 104.000 koronát a hol-1 ding-társaság bejegyzésének illetékeképpen. I Feívirágzih a nagyszerű üzlet ! Hiteligénylő természetesen bőven akadt, csak j úgy özönlöttek a válaszok az újságokban „külföldi hitel“ jeligére föladott hirdetésekre.. Természetesen özönlöttek a 150.000 koronás illetékeik is a két angol zsebébe, akik ^becsületesen11 megosztoztok a pénzen Kleinnal és Vanek- nek is juttattak belőle. Senki sem csodálkozott azon, hogy az illetéket ugyan befizette, de a hitel egvre késik. Mert elvégre a holding-társaság Prága, február 18. A prágai rendőrség páratlanul álló szélhámosságnak jött a nyomára. Ez a fajta szélhámosság csak a mai szűkös gazdasági viszonyok között volt lehetséges, amikor a kölcsönszerzés a lehetetlenséggel határos és a kö lesön r eszoru It emberek megkapaszkodnak még a feléjük nyújtott szalmaszálban is. Amint az alábbiakból ki fog derülni, szélhámosok részére a gazdasági válság is nagy konjunktúrát jelenthet. Két előkelő cmgo! Prágáaan Ez év január 25-én Prágába érkezett két előkelő külsejű angol férfiú 6 Prága legelőkelőbb szállójában nyittatott két appartement-t. A vendégkönyvbe ezt írták be: „Tkomas Bellany és Albert Grant, az International Contract Trust és a Viconte Dinard de Veletement londoni részvénytársaságok képviselői, London 199, Piccadilly.“ A két idegen nem'először látogatott el a csehszlovák fővárosba. Már múlt- év októberében is itt jártak s akkor egy másik előkelő ho- teiben szálltak meg. De ideutazásuk célja mind- | két esetben ugyanaz volt: pénzszerzés kölcsönszerzés ürügye alatt. |Hogy nem voltak kisstílű emberek s életmódjuk" nem volt a legszerényebb, abból is kitűnik, hogy csak szállodaszámlájuk 500 koronát tett- ki naponta. A volt főpincér, mint tolmács A két angol mindennapi látogatója egy Va- ! n-ek nevű ember volt. aki évekkel ezelőtt még főpincér volt több prágai kávéházban. Tiz évvel ezelőtt kiköltözött Londonba, ahonnan csak muít év elején tért vissza Prágába. Ez a Vanek volt a két angol bizalmi embere s tolmácsszerepet is betöltött a mihamar bekövetkezett „üzleti 14 tárgyalások során. A volt prohurista, mint közvetítő Az angolok másik gyakori látogatója egy Klein Rudolf nevű férfi volt. Klein egy nagy prágai bank elbocsátott cégjegyzője volt. Az utolsó hónapokban állás nélkül maradt, illetve: a két angol közvetítője, fölhajtója volt a nagyarányú üzletek során. Az „altruista" üzlet Milyenek voltak ezek az üzleteik? Valósággal „altruista11 természetűek. Legalább is a látszat emellett szólt. Csak a rendőrség szólt mást, amikor az üzleteket az angolok meg is kötötték, némi egyoldalúsággal csak a maguk javára. A két angol ugyanis azt a nemes11 célt tűzte maga elé. hogy a mai nehéz időkben, amikor nem lehet kölcsönt szerezni, hitelt szereznek Angliában az arra szoruló csehszlovákiai nagyiparosoknak, földbirtokosoknak s egyéb megbízható üzletembereknek. A hitel lehetőleg korlátlan lett volna, amely nem állott volna meg holmi tízmillióknál g a jótékony angolok tízmilliónál kisebb kölcsönről nem is tárgyaltaik. Természetesen nagy volt a tolongás a sokmilliós hitelekért, annál is inkább, mert a föltételek igen előnyösek voltak. A kedvező feltételek Milyenek voltak a kölcsönszerzés föltételei? Rendkívül elfogadhatók. Londonban bejegyeznek egy holding-társaságot, amelynek igazgatója maga a hiteligénylő lesz. A társaság adósleveleket bocsát ki, amelyek segítségével angol tőkét szereznek s ezt a tőkét fordítják a hitel- igénylő kielégítésére. Egyszerű, ugyebár? De az International Contract Trust és a Viconte Dinard de Veletement prágai képviselői természetesen nem hajthatják végre az ilyen nagyszabású transzakciókat csak úgy ingyen. A hiteligénylőnek előre la kell fizetnie 5001 feloldja és eltávolítja a szervezetben lerakódott savakat. Vas mentes, emésztést elősegítő kellemes üdítő ital. bejegyzése, az adóslevelek kibocsátása mégis csak időbe kerül. Egy türelmetlen és gyanakodó hiteligénylő A társaság üzelmei azután mégis csak hajótörést szenvedtek. Egy Dvorsky nevű ember, aki azelőtt a Prágai Hitelbank belgrádi gazdasági intézője volt, jelenleg prágai lakos. Ru- szinszkón nagybirtokot akart vásárolni s ehhez pénzre volt szüksége. Figyelmes lett az angolok újsághirdetésére és összeköttetésbe -lépett velük. Harmincmilliókoronás hitelt igényelt. A „közkereseti11 társaság — csakúgy, mint a többiekkel — rendes szerződést kötött vele, amelyben persze erősen hangsúlyozták a 156.000 koronás illetéket. Maga a szerződés rendkívül érdekes. Hatalmas pergameniveken Írták meg, amelyeket selyemzsinórok fognak össze s óriási pecsétek diszitik. Valóságos bulla jellegével hír. Dvorszky jóhiszeműen lefizette a-z illeték első részét, az 52.000 koronát Klein kezeihez, aki devizaengedély nélkül az összeget kivitte Londonba. Az illeték másik részét, a 104.000 koronát már a két angolnak fizette ki, akik azt Prágában költötték el. Klein 23.000 koronát kapott az üzlet lebonyolításáért. Ezzel szemben Dvorsky egyelőre csak egy 3 millió koronás csekket kapott, amely egy -londoni bankra szólt. De a csekk nem birt fedezettel s mivel Dvorskynak az egész kezdett már gyanússá válni, fölkeresett egy prágai ügyvédet. Magándetektív lép ki a porondra Az ügyvéd tanácsára Dvorsky fölszólította a két angolt, hogy nyomban fizessék vissza neki a 156.000 koronát, különben az egész esetet jelenti a rendőrségnek. Egyszersmind fölkérte Bubnik magándetektívet, hogy tartsa szemmel a két angol, nehogy idő előtt külföldre elillanjanak. Ez a két angol tudtával és beleegyezésével történt, akik igy akarták Dvorekyt meggyőzni abszoult becsületességükről. Bubnik detektív egy másik detektív társaságában éjjel-napnal a két angol után járt. Állandóan társaságukban volt s minden tárgyalásukkor jelen volt. A legelőkelőbb éttermekben ebédeltek és vacsoráztak a két detektivvel, akiket nem tudtak lerázni magukról. Amikor az angolok látták, hogy a detektívek tői nem szabadnluak, Dvor- skyval vették föl ismét a tárgyalásokat. Ezer font sterlinget kínáltak neki arra az esetre, ha a detekíiveket visszahívja, sőt további ezer font sterlinget kereshet. De ehhez arra van szükség, hogy visszautazhassanak Londonba. Nem volt nehéz átlátni a szitán s mivel a két angol nem tudta visszaadni Dvorskynak a 156.000 koronát, ez megtette ellenük a bűnvádi följelentést. Letartóztatós a szállóban Csütörtök reggel a két előkelő angolt letartóztatták szállójukban e bevitték őket a rend- őrigazgatósá-gra. Ugyancsak előállították Vanek tolmácsot és Klein fölhajtót is. Az egyik angolnál 20.000 koronát találtak a kabátbélésbe bevarrva, a másiknál 10.000 koronát egy Londonba címzett levélben s további 10.000 koronát a felöltő övébe varrva. Eddig még nem sikerült megállapitani. hogy összesen hány áldozatuk fizette le a 156 ezer koronákat. Eddig ezt tiz esetben állapító t- ták meg, úgyhogy már eddig is több, mint másfélmilliós kárt állapítottak meg a hiteligénylknél. Kiderült egyébként, hogy a két angol nem Prágában kezdte meg működését. Learatták már Belgrádot, Bécset, Drezdát, Münchent s mindenütt azzal nyerték meg az érdeklődők bizalmát, hogy ajánlották nekik, tudakozódjanak megbízhatóságuk felől egy londoni információs irodánál. Kiderült azonban, hogy a kedvező információt szolgáltató iroda közvetlen összeköttetésben állott a két angollal. Számos károsult képviselője elutazott Londonba, hogy tudakozódjék a két társaság felöl, amelyek levélpapírjaikon többszázezer font st-er- linges alaptőkéről regéltek. Londonban azután kiderült, hogy a két társaság valóban létezik, de a lehető legrosszabb helyzetben vannak, üzleti helyiségeiket bérbeadták, még a lakbérrel is tartoznak s telefonjuk ki vau kapcsolva. Az információs iroda, amely a referenciákat szolgáltatta róluk, ugyanabban a házban van s nyilván csak fiókja volt a szélhámosságokra berendezett társaságoknak. A két angol londoni főmunik a társa csodálatosképpen egy is; "t londoni ügyvéd, Add is dr. volt. Érdekes, hogy azok a csehszlovákiai érdeklődők, akik kiutaztak Londonba, hogy információt szerezzenek a prágai két angolról, a legjobb referenciákkal tértek vissza. A két angol már a prágai államügyészség fogházában ül s Európa más rendőrségei is kezdenek érdeklődni irántuk. A letartóztatottak azzal védekeznek, hogy holding-társaságoknak a megalakítása Angliában nem törvényellenes s nem az ő hibájuk, hogy a kölcsön kiírása rosszul végződött. A 156.000 koronákat pedig az ezzel kapcsolatos adminisztratív természetű kiadások emésztették föl. Azonban megállapítást nyert, hogy a két társaság nem is szerepel a londoni kereskedelmi jegyzékben. ©f detektív házkutatást tartóit egy pozsonyi bankban, hogy a bank állítólagos megvesztegetéseire adatokat szerezzen Pozsony, február 18. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonijelentése.) A Pozsonyban megjelenő „Esti Újság"1 mai száma azt a hirt közli, hogy a* egyik pozsonyi bank irodájában déli 12 óra előtt, a legnagyobb forgalom idejében öt detektív jelent meg egy pénzügyi főtanácsos és egy állami tisztviselő kíséretében. A detektívek a bankban azonnal házkutatást tartottak és az összes könyveket átnézték. Kijelentették, hogy azt akarják megállapitani, hogy a bank vagy annak vezetősége az elmúlt karácsonykor mely állami tisztviselőknek és milyen összegű karácsonyi ajándékot adott. Hir szerint Prágában a devizautalásokkal kapcsolatban történtek nagyarányú visszaélések és állítólag az illető pozsonyi bank igen jelentős összegekkel vesztegetett meg egyes állami tisztviselőket, hogy olyan devizaüzleteket tudjon lebonyolítani, amiket egyenes utón nem tudott volna elintézni. A detektiveknek sikerült több 0 van feljegyzést találni, amelyek alapján a prágai hatóságoknak pozitív adatokat tudnak szolgáltatni. Hivatalos helyen ez üggyel kapesotof- bu.ü minden felvilágosítást megragadunk. _____9 A | S ALVATOR | FORRÁS
