Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-03 / 28. (3138.) szám

« UojiiniuuÍ7-mus anarchiájától. A turbulens ösztönök helyébe a nemzeti fegyelem gondo­latát helyezd. \ nemzeti kormány a német nép közgazda­ságának újjáélesztését két négyéves terv ­vel akarja eillvégezui. Meg alkarja menteni a német parasztot, a né­met munkást és a polgárságot. Négy év mul- \ a a lakosság átélhet a nemzeti kormány fö­lött e ha az eddigi munkát helyesnek találta, akikor 11 ja bb négy éves megbízatást adhat Hitlernek. A kormány programújának alap- pitiére a kötelezd nrunkakötelesség bevezeté­se és a megváltoztatott telepítési politika. Külpolitikailag Hitler védeni akarja a né­met nép érdekeit és minden vonalon a tel­jes külpolitikai szabadság elérésére törek­szik. Egyébként békét akar és hőn óhajtja, hogy az általános lefegyverzés elérésével a német népnek s© kelljen felfegyverkeznie. A főcél azonban a kommunizmus végső le­törése marad. Az oszlályellentétek őrületét meg kell szüntetni. Hiudenbuifg tábornagy parancsot adott a nemzeti kormánynak, hogy a lehetőség szerint egységbe forrassza a né­niét népet és előkészítse az újjászületés út­ját. A marxista pártok tizennégy év <5ta meg­mutathatták volna, hogy mit tudnak. Politiká. juk eredménye egyetlen romhalmaz. A né­met nép adjon most négy éves próbaidőt az uj nemzeti kormánynak s azután Ítélkezzék fölötte. A birodalom forrong Berlin, február 2. Tegnap elkobzott szá­munkba a részletesen beszámoltunk arról, hogy Hitler korniányrakeriihése után a poli­tikai szenvedélyek a birodalomban minden­felé újra fellángoltak. Sok heE’yiiít véres ösz- szeiitközéfcekre került a sor, másutt jóformán óráról-órára követték egymást a különféle tüntetések. A legnagyobbszabásu összeütközés Hom- bergben történt, aho-l az elmúlt éjszaka a kommunisták fegyveresen megtámadták az egyik nemzeti szocialista gyűlésről hazatérő tömegei. Minden bevezetés nélkül gyilkos golyózáport zúdítottak az emberekre. A lövő, dékek négy nemzeti szocialistát megöltek és tizet, súlyosan megsebesítettek. A porosz bel­ügyi főbiztos nagy eréllrel nyomoz a tettesek iitán és kilátásba helyezte példás megbün­tetésüket. Berlin, február 2. A birodalmi gyűlés fel­oszlatásának híre után a politikai agitáció szenvedélyessége lehetőleg még nőtt. A biro­dalom minden részéről tüntetésekről] és vé­res összeütközésekről érkezik jelentés. Ma hajnalban a charlottenburgi templom téren súlyos verekedés támadt a kommunisták és a nemzeti szocialisták között. Egy Paul Scbulz nevű busz éves kommunistát késszárásokltaí halálra sebeztek. Egy óra tájban négy felf egy vérzett egyé® behatolt a ..Die Lunte“ nevű charlottenburgi! bárba és fölszólította a jeleni evőket, hogy hagyják el a helyiséget. A muüatozók pánik­szerűen menekültek, Berlin, február 2, A stegiitzi Rothenburger Strassen az elmúlt éjjel ismeretlen tettesek le­szúrtak Walter Kleesattel rendöfhádnagyot. A lettesek, akik valószínűleg kommunisták vol- fak, elmenekültek. A különböző kilengések és RSSgZBEH®-® összeütközések egész éjjel tartottak Berlinben. Goering birodalmi miniszter porosz főbiztosi minőségében betiltotta a kommunista párt va­lamennyi tervezett tüntetését és népgyülését Berlin, február 2. Ma délelőtt a rendőrség megszállta a Kari Liebkuecht-házat, a kommu­nisták berlini központját. Az épületet rendőrök és detektívek őrzik. Frankfurt, február 2. Ma délben a városban letartóztattak nyolc kommunistát, akik általá­nos sztrájkra fölszólító röpcédulákat osztogat­tak szét A nyolc letartóztatottat a hazaárulás vádjával állítják a bíróság elé. A Worms mel­letti Oostbofenben a nemzeti szocialisták roha­mot intézetek a szociáldemokrata pártbáz ellen. Csakhamar általános verekedésre került, a sor. Több ember megsebesült. A rendőrség kényte­len volt soríüzet adni a verekedőkre s csak igy sikerült az uccáí kiüríteni. Königsberg, február 2. A kommunista párt a rendőri tilalom ellenére ma délben nagy tünte­tést rendezett a városban. A tüntetés folyamán súlyos összeütközésre került a sor a rendőrök és a kommunisták között. Délben fél tizenkettő­kor a Síeindamroon több lövés dördült el $ a hely szinén néhány sebesült maradi, A tüntetők megkísérelték, hogy megzavarják az uccai for­galmat. Néhány autót megállítottak és fölborí­tottak. Egy nemzeti szocialitát késszu rá sokkal súlyosan megsebesítettek. A rendőrség állan­dóan készültségben van. Seriin u! rendőrfőnököt kap Berlin, február 2. Melcher, a berlini rendőrség eddigi feje valószínűleg lemond állásáról és he­lyébe Holldorf gróf, a nemzeti szocialista roham­osztagok egyik legismertebb vezére kerül. Hitler felhívása Berlin, február 2. A német kormány csütörtö­kön délután hat órakor ülést tartott Á birodal­mi tanács délután öt órakor kezdődött, , ülésén Hitler rövid beszédet' mondott —A porosz or­szággyűlés épületének dísztermében a berlini Precan olmutzi érsek a püspöki kar nevében állást foglal Dérer iskolaügyi tervei ellen Az érsek Malypetr korntányeinfikhez intézett levelében erősen sérelmezi az egyháznak a tanügyi tanácsokból való kizárását Prága., február 2. Megírta ia P. M. II., hogy a csehszlovákiai katolikus püspök] kar 01- mü ízben tartott konferenciáján édesen állást foglalt Dérer iskolaügyi miniszter reformter- véi ellen. Precan dr. ■olmützi érsek, a püspö­ki] konferencia elnöke most nyílt levelet (in­tézett Maiypetr kormányéi nőkhöz s levelé­ben kifejtá, hogy a köztársaság (katolikus köz­véleményét az utóbbi napokban nagyon nyug­talanították a készülő iekolareformokról el­terjedt hírek. A csehszlovákiai püspökök, mint a katolikus nép lelki vezérei kötelessé- jgüknek tartják a kormány figyelmét felhív­ni, hogy a terrbevett törvényjavaslat egyes részei, különösen ami a szlovenszkói és ruszin- Szfcói felekezeti iskolákra vonatkozik, azon­kívül az egyháznak az országos iskoöata­nemzeti szocialista párt ma este népgyülésí tart, amelyen a porosz orszá"""ii!és nemzeti szocia­lista frakciójának vezetősége is részt vesz. Va­lószínűleg Hitler is mevielenik és beszédet mond. Berlin, február 2, Hitler Adolf a következő felhívást tette közzé: „Párthivelm! Tizenhárom év óta páratlan fegyelemmel követtetek engem. A kommunisták gyilkos szervezete napok óta felelőtlen módon izgat nemzeti fölkelésünk el­len. Senki el ne veszítse fejét. Maradjatok bé­kében és ne feledkezzetek meg a fegyelemről. A besúgók és az agent provocateurök ne érjenek célt nálatok. A kommunista terror letörésének órája közeledik. Hitler Adolf.“ Herriot Boorntél fél Páris, február 2. A kamara külpolitikai bi­zottságának vezetőjévé Herriot volt francia miniszterelnököt választották Francois Albert helyébe, aki Daladier kormányában a munka­ügyi tárcát kapta meg. Herriot az Ere Nóuvelíe mai számában vezércikket irt. Érdekesebb meg­állapításai a következők: „A külpolitikai, látha­tár sötét. Hitler Németország kancellára. Doornban nagy mozgalmasság uralkodik. Meg­bízható forrásokból rendkívül gyanús hírek ér­keznek. Géniben Paul Boncour a lehető legsui- lyosabb -helyzettel fog találkozni. -Franciaország bojkotálása napról-napra általánosabbá válik.*4’ nács okból való kizáratá/sa ellenkezik az egyház természetes, isteni és történelemi jogaival. A csehszlovákiai püspöki kar a terv megvalósítását a mai időkben nemcsak alkalmatlannak tartja, hanem állami és gazdasági szempontból ártalmasnak is és meg van győződve arról, hogy a jövőben is llehetetlenué tenné a köztársaság katolikus lakosainak nyugodt és példás együttélését a lakosság azon részével, amely a terve­zett módosítások mellé áll. Az állam szempontjából is igen értékes, ha az egyház befolyásával megszilárdítja az ifjú­ságban az állameszmét. A püspöki kar éppen ezért kéri a kormányt, hogy az iskolarefor­mot sem most, sem a jövőben ne valósítsa meg olyan szellemben, ahogy ezt az iskola- ügyi minisztérium most javaslatba hozta. I magyar nemzeti párt nagygyűlése Komáromban A magyar nemzeti párt komáromi kerüle­te február 11-én, szombaton délelőtt 10 óra­kor Komáromban a Dózsádéi© Vigadó nagy­termében kerületi nagygyűlést tart. Napi­rendje a következő: 1. Elnöki megnyitó. 2. Beszámoló a kerület működéséről. 3. fíaent-Ivány József pártvezér, nemzet­gyűlési képviselő beszéde­4. A törvényhozók felszólalásai. 5. Kerületi tisztujitás. 6. Bejelölés az országos párt-vezetőségibe, 7- Indítványok. Á nehéz idők fokozott kötelességtőljeeiflésére való tekintettel a kerületi pártvezetéség is­mételten felkéri a párt tagjait, hogy a kerü­leti nagygyűlésen minél nagyobb számmal megjelenjenek,., egyben pedig felhívja figyel' műket arra, hogy a Komáromba való utazás- mái,- szombat lévén, igénybe vehetik -a hét­végi menettérti jegy kedvezményét. M m Ős csillag Ma: VÉCSEY ZOLTÁ (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) (27) Kurt hitetlenül bámult Mensinskijre. Hogy ilyen megbízás továbbítására akarta volna, őt Fjodor dzemjauovics fölhasználni? Nem, ez le­hetetlen. — Nos. mára talán elég volt. — Ménéi néki j fölállt s nagyot nyújtózott. — írja alá a jegy­zőkönyvet. Ha valami újabb részletre lesz szük­ségem, újból elővezettetem. Az üreg írnok Kiirt kezébe nyomta a tollat. Kurt egy pillanatig gondolkodott. De amikor lepillantott s tekintete az óriás hunyorgó né­zésével találkozott, reszkető kézzel jegyezte ne­vét a jegyzőköny végére. Ezzel az aláírássá’ rn e g |j e esé te! t e' s o reá t. 17. AZ ÖRÜLT FANTAZMAGÓRIÁJA Amikor visszavitték cellájába, vad dühvei vetette magát a vacsorának, amSÍy már fél éj­szaka állhatott, ott érintetlenül az asztalon. A vastag borsófőzelék hidegen moslékba való étel, p' ki azonban most. a többnapos koplalás után úgy Ízlett, mint a legfinomabb csemege. Szinte föiíiabzfloúa, ami a tányéron volt s megette hozzá, a nagy darab száraz rozskenyerét. Most már nem akart továb béhezili, erőt keli gyűjte­nie mindenáron. Csak kivigyék innen, ebből a borzalmas épületből, hurcolják bár akárhová, (alá! majd alkalmat és módot a szőkéére. Csak aiudni tudjon. í iá vetette magát az ágyra, lomhán váltották a aiában eg\ mást. a gondolatuk, zúgott a, feje, de érezte, hogy érzékszervei lassan zsibbadni kezdőnek s csakhamar mély, álómtalan alvás borult rá,. Ifogv meddig álhatóit, sejtelme sem volt ró- amikor ébredezni kezdett. Első érzései még b'dkábulatban nagyon kellemetlenek voltak. .Min:!.a fekvőhelye” keményebb lenne a szakott- ]■;]: mintha feje alatt nedv*soegct erezne. Majd dohos szagot érzett s amint föltápászko- !otí. a félhomályban nem ismerte meg azt a helyiséget, amelyben fölébredt. Két kezével körüliapogatőzott, nedves, zize­gő szál maszálakba markoltak ujjad. A világítás fölülről, kis nyilasról szivárgott; be, még csak találomra sem tudta megállapítani, milyen sza­ka van a napnak: délelőtt, vagy délután. Rémülten kiáltott föl. Arnig ö szinte önkívü­letben, kimerültén aludt, idehozták a pincébe, melyről annyi szörnyűséget, hallott s amelynek szerencsétlen áldozatait, az élőhalottakat a bor­zalmaknak ama rettenetes éjjelén jómaga is látta. Kiáltását a pince falai tompán verték vissza s a kiáltást éles, vijjogó kacagás követte, mely nem messziről, a pince átellenes sarkából jöhe­tett. Vagy talán csak hallucináció volt ez a hang? Megbomlott idegei játszanak vele s azón az utón van, hogy eszét elveszítse. Szemei most valahogy már hozzászoktak a félhomályhoz s a közel eső tárgyak kontúrjait lri tudta venni. Balra tőle alacsóny kőzsámoly, azon korsó, valószínűleg viz van benne s mel­lette valami tálka, talán étele van benne. Két kezével ragadta meg a korsót & nagyót húzott belőle. A viz njár állott volt, jóidéjé rak­hatták ide melléje, ám mégis fö.lüditette. — Van itt még valaki? — kiáltotta bé a sűrű homályba. Zizegő hangot hallott, úgy rémlett, mintha egy test csúszva közelednék feléje, Majd liher gés csapta meg, már egészen közei léket mel­lette az a szerencsétlen, akit sorstársának ren­delt a végzet. Hosszú ujjak tapogatózva érték el a. karját s most a, homályból kiukkant egy kísérteties arc, amelynek láttára fagyos bórzalóm dermesz­tetté meg Kurt tagjait. A vállat verő kusza haj, a ritkáé fekete szakáll, amely a. mellig hull alá, a sok sebhely az arcon, a meredten kidül­ledő ezernek de sokszor kísértették azóta a bor­zalmas éjszaka óta. amelyén idegei először mondták fő! a, szolgálatot. Ez az a szerencsét- len, akinek végig kellett kínlódnia társai kivég­zéséi, talán néni .is az egyszer gyötörték meg a lelkét ezzpl a. borzalmas látványossággal, ta­lán a legvátógatottabb gyötrelmekkel zavarták meg lelkiegyensulyát s ki tudja, mit tartogat­nak még a számára? Vájjon mióta lehet, itt ez az eleven kisértet, vájjon mennyi idő s a kínzások milyen halma- zata kellett hozzá, hogy egy életerős, egészsé­ges émbert ilyen szánandó féreggé másítsanak? És ahogy elnézi a sok szenvedéstől eltorzult arcot, valami megnevezhetetlen rémület támad •bén ne. Csak nem ezt a sorsot szánták őneki is? Csak nem azért vetették ide, ennek a szeren­csétlen rémnek a társaságába, hogy a saját jö­vendő képmását igy mutassák be neki? Azok a csontos ujjak görcsösen fogták át az alsó karját, a megkínzott szem nyugtalanul für­készi az uj arcot. Kurt érzi, hogy a szerencsét­len teste olykor-olykor végigremeg. Percek múltak el. mig Kurt meg tudott, szólalni. Oro­szul. tel,te föl a kérdést: — Ki vagy, testvérem? Az öreg nem felelt, hanem közelebb kúszott hozzá s fejét Kurt térdére fektette. Lázasan p illegett s Kurt látta rajta, hogy a megkínzott életből már nincs sok hátra. Jó idő telt el igy, majd szaggatott hangok törtek föl az öregből: — Vezér nélkül maradtok ... Oh. hogyan se­gítsek rajtatok... én szerencsétlen, testvé­reim ... Kire bízzalak titeket? ... Oh, igy el­pusztulni! ... Kínzó köhögés fojtotta el a hangját. Amikor enyhült a, roham, Kurt újból sürgető lég kér­dezte: — Mondd, ki vagy és hogy kerültél ide? Az öíeg most föl akart egyenesedni, de eről­ködése meghiúsult, visszahallott a, térdére. Hö*- rög ve kiáltott: A minden oroszok cárjának fővezére . . . Igen, nézz rám! Millióknak parancsolok s én vezetem vissza a cárt trónusára. Elkergetjük a bitorlókat a Kremlből- Szuronyt, mólódzi, szu­ronyt! Újból köhögési roham fogta el s a szája most, véres tajtékot hányt. Kurt észrevette, hogy kérdéséivé] a. véglétekig fölizgatta a beteg em­bert s ezért most már nem akarta zaklatni. üsézébUzta a szalun ácsom ókat s az ablak alatt fekvőhelyet készített. Odatámógaílu. .a roska­dozó embert s végi£fek tette rajta. Azután körülnézett a pincében. Mintegy két iné te r magas, bol (hajtásos helyiség volt uj bör­töne, nyolc láb hosszú lehetett, némi • világos­ság csak a felső őldalnyilásból áradt. Jobbra és balra rozsdás vasajtók voltak a falon, bizo­nyára újabb pincehelyiségekbe nyílnak, ame­lyekben a többi szerencsétlen rab sínylődik. A falak kemény terméskőből állanak, évszázados szilárd épület alapjai. A belső falak sokhelyütt mohosak, a kemény sziklákon is átverődik a nedvesség. Itt-ott kriksz-krakezok látszanak, cyrillbetüs föliratok a falon, elmosódott nevek és évszámok, oh, a sok év alatt, mióta ez az épület a célját szolgálja, mennyi szenvedés gyűlt össze e falak között, mennyi sóvárgás ve­rődött vissza eredménytelenül a komor börtön- falakról. A beszűrődő külső fény, az éltető napsugár­nak a rabok számára is eljuttatott kegyes ajándéka, csak néhány méteres körzetben ter­jesztett világosságot, azontúl örökös homály uralkodott, amely a belső falak mentén teljes sötétségbe ment át. Ott az egyik belső sarokban rozoga faalkotmány állott, amely méterekre árasztotta ponetráns bűzét, ugyancsak ritkán üríthették ki. A másik sarokban volt szeren­csétlen rabtársának vacokja, csaknem a földig Iapitot-t szulmaesomó, egy öreg pokróc — mennyi féreg nyüzsöghetett benne! —, a vizes­korsó, ez volt az egész, amit- a. szercnc&étléu ember magáénak mondhatott. Innen még soha meg nem szökött senki. Kurtnak emlékezetében most földöbbentek a kövér étekhordó vésztjósló szavai. A pincéből csak akkor kerül föl valaki, ha a városba vi­szik. Most már megértette ennek az allúziónak a teljes értelmét. Azzal az Ígérettel hozzák föl a. szerencsétlenekét pincebörtönükből, hogy autón megsétáltatják őket a városban, fölcipe­lik őket az udvarra, meg is szólal néhány teher­autó érős motorja, hogy az ucca felé minden egyéb zajt elnyomjon s közben lepuffantják a védtelen áldozatokat. Jaj, hát ez a sors vár oreá is? Visszatér az ablakhoz s leül a közsámolyra. Agyában lázasan kergetik egymást a gondo­latok. Nem! Soha! Ebben nem nyugszik még. Erő­szakkal fog kitörni. Hiszen ebbe a piucepokól- ba is bizonyára lejár a kínzók közül valaki, hogy ételt vessen nékik oda, hogy fölfrissitse vizükét. Rá fog rontani s puszta öklével véri agyon. Azután majd lehúzza az öltözetét, magá­hoz veszi a kulcsokat... Fantáziája olyan élén ken működött, hogy menekülésének minden részletét kiszínezte s csak akkor tért vissza gondolata a realitások világába, amikor fogoly­társára esett, pillantása. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom