Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-08 / 6. (3116.) szám
8 TO^GM-MArá^-MIELSEí 1933 január 8, vasárnap. Régi kassai bohém asztal A múlt század utolsó ereiben a kassai újságírás élénk lendületet vett Nagy része volt ebben Mitzger Imre dr.-nak és Miklós Gyulának, akik elsőrangúan értettek ahhoz, hogyan lehet a fiatal tehetségeket felfedezni és munkába állítani, emellett pedig — hiába tagadnék — mesterien kezelték az ojlót is. Még ma is emlékszem egy tréfás előfezitési felhívásukra, amely a színház hirdetőtábláján jelent meg és amely igy kezdődött:-r- Valamint Allah egy és Mohamed az ő egyetlen prófétája, úgy egy lap van: a Kassai Napló és annak mi vagyunk egyetlen prófétái... Ennél a lapnál dolgozott Lengyel Menyhért, Zsa- dányi Henrik, Grosz Sándor dr., akinek Geréb Sándor álnév alatt irt versei ma is kitünően csengenek. Ide irta első cikkeit Bikán Miksa dr. és ennek a lapnak volt munkalársa Robitsek Ottó, aki meglepő statisztikai tudással irt a kassavidéki nemzetiségi problémákból. A szépirodalmat ezidőtájt az „Uj Század44 képviselte, amelyet Bányai Sándor szerkesztett, aki ma Párisban az első színházi szakemberek közé tartozik. A sz:nházza! már ekkor eljegyezte magát és ,,Nemezis“ címen színdarabot irt, amelyet Ra- kodczay Pál társulata elő is adott. A belyi premier csúfos bukással végződött. Egy előadás után végleg lekerült a műsorról. A rossz nyelvek hamar készen voltak a szentenciával: — Utólérte a nemezisf Mitzger Imre ügyvéd volt, de az újságírással szi- vesebebn foglalkozott, nem kis részben azért is, mert kliens nem igen jelentkezett. A bohém társaságban jól tudták ezt a sebezhető pontját és egy szép napon két fiatal ügyvéd, választékosán kiöltözve, jelent meg 3I:tzger lakásán, ünnepélyes hangon kijelentették, hogy a vezető arásbiró megbízásából jöttek lovag ás elégtételt kérni, mert a biró személyes sértésnek veszi, hogy Mitzger ügyvéd ur már négy hónapja van Kassán és a járásbíróságon még nem látták. Miklós Gyula szerette a jókedvű mulatozásokat. Állandó kisérő társa volt Némethy József, a „kapitány”, a színház néhai gondnoka. Egyszer Pahulyi bácsi opáckai kocsmájában borozgattak, mikor Nó- raethy megszólalt: — Hej, bizony szebb idők voltak 1872-ben a kolozsvári egyetemen! — No nézd csak, nem fs tudtuk, hogy te, Józsi bácsi egyetemre jártál! És ugyan melyik szakra voltál beiratkozva? Teológus voltál? — Csak nem képzeled, hogy papnak készültem? — Hát medikus voltál? — Dehogy is. Nem értek én a más nyavalyájához! — Szóval jogász voltál? — Volt a kiskutya. Nincs nekem ahhoz szivem, hogy a szegény ember utolsó párnáját is elvigyem. — Maltert hordtam, fiam, maltert! (A kolozsvári egyetemet ugyanis 1872-ben építették.) Mitzger szerkesztő ur a különös elhatározások embere volt. Egy szép napon kijelentette a szerkesztőségben, hogy Wertheim-szekrényt akar venni. — Fiuk, nem tudjátok, lehet részletfizetésre Wertheim-szekrényt venni? — Ugyan menj! Wertheim-szekrény csak annak kell, akinek pénze van. Már pedig, aki Wertheim- szekrényben akarja tartani a pénzét, az egy ösz- szegben is kifizetheti a vételárat. — Ne dadogj, nekem mégis kell egy Wertheim- szekrény! — Hátha mindenáron akarsz, akkor tedd a zaciba a frakkodat és akkor a rendeléshez meglesz az első részlet is. — Rendben van. De ha a frakkomat zálogba adom, akkor mit fogok a Wertheimban tartani? Marthon Géza karmester lelkendezve állított be a kávéházi törzsasztalhoz; — Most jövök a bárcai útról. Képzeljétek, olyan nagy a hideg, hogy az országúton egy ökör felfordult és megfagyott. A gazda bement a faluba segítségért, hogy az ökröt elszállítsa és mire visszatért, már a második ökör is megfagyott. — össze-vissza beszélsz! — förmedt rá Mitzger. Csak egy ökör fagyott meg. — Bocsánat, én ott voltam a helyszínén. Mind a két ökör megfagyott. — Súlyos tévedés. A másik ökör él. Bejött a kávéházba.., Ugyanebben az időben ifj. Madarász János is a kassai lapszerkesz:ők sorába tartozott. Miklós Gyula csak özv. Madarász Jánosnak hívta, mert a evikkeres kolléga állandóan bánatos arccal jártkeit a városban. Később azután felvidult, mert a szini kerület képviselőválasztásánál Hadik János érdekében dolgozott, még pedig nem egészen önzetlenül. Úgy látszik, hogy a könnyű pénzszerzésre nagyon rászokott, mert nemsokára kiderült, hogy több váltó van forgalomban Hadik János és Kertész jószágkormányzó aláírásával, amelyekről az ügyészségnek egészen más véleménye volt, mint ifj. .Madarásznak. Jobbnak is látta ellépni és egy TAMÁS LAJOS: KÉT ELÍTÉLT Sikoltott a szél, a friss hó frisset álmodott. A házak, a világ s az ég becsukta kémlelő szemét. Egyedül voltunk: te meg én s a messzeágazó setét. Valami jajdult, tán a szivünk volt, valami fájt. Borzongtak a fák, csak a kőlépcső hallgatott. Vén fejjel nézte, hogy suhan el fölötte alakod. A városban most békesség, a földeken most nyugalom, így kellene menni, örökre menni, királyi pár A trón felé lépcsős, kristályos utakon. Aztán a lépcső véget ért... itt szakadék van... r.' ■ í vább. Beledobtuk a hidegbe, éjbe fiatalságunk, A tüzcsóvát. Lobbant a kert, lobbant a tél is, láng nyalta a kéri test. S azóta zugó tüzfolyamban állunk két piros szivü Elitéit ! Lévai céhszokások Leopoldus császár korában Amidőn a paráznaság büntetése 12 korbácsütés volt, de meg lehetett váltani egy kis itókával — Aki kutyát vagy macskát agyonütött, amíg „meg nem tisztult", nem dolgozhatott Léva, jiamiuiár. A lévai régi híres nemes csfemadia céh dobos- eizaigu protokoll urnái között kutathatva, sok érdekes dolog kerül napvirágira eleink különös világából. furcsa gondolkozásai ód járók A céhgyüléseken nagy szerepet játszottak a ,kendérborok“, a rozséiig pálinka, de gyakran tétetik említés a számadások könyvében a mangán is híres lévai hidfertá- lyokról, melyek már az atyamester és céthmeeter uraiiméknak is kedvenc eledelük vatta. Annyi bizonyos, hogy egyetlen gyűlés ntám sem mentek széjjel üres gyomorrai, éhesen avagy szomjasan. A mai válságos viliágban nem hiába emlegetik tehát a lévai csizmadiák a régi jó időket! Volt munka bőven, volt tehát búr csak és 1/udíertály is, mig ma már a mindennapi kenyér is gondot okoz. Kopottköíésü öreg könyvre bukkantam a napokban. Elmondom, hogy mi különös dolgokat olvastam benne, még akkgr is, ha netán a lévai csizmadiák engem is 12 „korbáts” ütésre ítélnek; legrosszabb esetben megváltom magam egy társpoihár- ral, amint az a régi viliágban itt szokásban volt a kopott könyvben foglaltak tanúságai szerint. Kár, hogy nem maradt ránk emlékül egyetlen egy sem ezekből a lévai céh-tárepoharakból, mint teszem azt Körmöcbányán, igy bizony nem igen tudhassuk, hogy jó eleink mennyit kortyolgattak belőle, ami- diőn egyszeT az asztalra került. Az ára azonban sejteni engedi, hogy bizony az üvegfúvó mesterember eiiéggé megerőltette a tüdejét, amikor készítette, mert egy társpohár ára nem kevesebb mint hat forint vala. AZ ARANYBETÜS CÉHKÖNYV Remeikbe készült, szép virágos, piros meg aranyos betűkkel kezdődik a könyvben a bevezetés, a régi kor stílusában, imigyen; „Mi Felséges Leopoldus Római Császár és Magyar Országi Koronás Király ő Fölsóge Léva végházában lakozó becsületes csizmadia czéhbéld Mesterek, úgy mint Radványi Csizmadia András, akkorbéli ezéh Mester, Mogyorósi Sigmond, Atya Mester, jóka Csizmadia János, Kemléki György, Torna György, Bát letvány, Seddei Istváuy, Zeleri János, Turóczi Mátyás, Féja János, Gyanouki János, etc. Adgyuk emlékezetül] mindeneknek, az kiknek illik, hogy az mi Nemes Gzéhünköt meg keresvén, az mi becsületes Mester Legényeink, az midőn látván az magok közöt való, egyenetlen és törvénytelenséget akarván magokat az jó rend tartáshoz; és törvényekhez alkalmaztatni, rostálván azon, hogy Nemes Czéhüukuek, ő Fölségitül adatot Artikulusa/lnknak párját ki adnánk ő Kigyelmek közé, úgy mint nevezet szerint: Elek Imre, Mester, akkorbéli Dekány, Horváth Istvány Mester, Beülteti Miklós Mester, Sikuda György Mester, Kvassai György Mester, Beuyovszki Mártony Mester, Pctoczki Adám Mester, Kertész György Mester, Dobák András Mester; kihez képest mi is megtekintvén illendő instanhelyi lap egy szép napon felelős szerkesztő nélkül maradt. Egy félév múlva híradás jött felőle Amerikából. A törzsasztalnál erről beszélgettek. — Azt írja a levél, — mesélte Mitzger — hogy ifj. Madarászból oroszlánszeliditő lett. De nem sokáig maradt meg ebben az állásban, mert váltót zsi ráitat ott az — oroszlánnal... MAXIMUS. ciájmkat ezen Nemes Czéhünk ő FöTségitül adatot Artikulusaiuknak párját ki attuk, illly conditio akit, hogy ezen alul megiratitatott Szép rend tartásokkal, és törvényekkel ez szerint állyanak, az mely szép rend tanítások, és törvények rend szerint e képpén következnek.” Ezen bevezetés után csakugyan következnek a „Rendezabások, méllyék Léva Váro6béíi BetsüP.etes Csizmadia Iffiuság részére azon Nemes öreg Czéh- nek Elöljárói és Közönsége által határoztattak.“ S az 1740. esztendőben, Böjt más havának húszon- hetedik napján újonnan leirattattak. A MUNKAADÓ ÉS A MUNKÁS VISZONYA Hogy ez ez egykori kollektív scerződés nem volt valami szociális szellemtől áthatva, ez kitűnik mind'jáirt az eliső cikkelyből, amely a csizmadia legény kötelességét igy határozta meg: „A Csizmadia Legény tartozik Télen és Nyáron által egyaránt 4 órakor felkelvén, esté’Jli 9 óráig az ő Urának híven dolgozni, mely üdő alatt köteles két pár csizmát eleséstől, vagy hájrom párt össze- varrottból, légyen az absatzos, stekliis, vagy patkós, töképletesen, megvarrni, és tisztán eikészi- temi. Uigy nemkülönben tartozik négy pár Szárat betaldozni, begailfliérozni, azt sűrűn felvarmi, és oldalát összevarrni; amint is mind ezeket az Urának akaratja szerint megtenni.” Nézzük most ezért a munkáért a járandóságokat! „Az illyetén Csizmadia Legénynek Hetibérül számítva 25 ezüst pénz, vagyis egész Esztendőre váltó- cédulákban számítva 32 fo. 30 k-r. fizetése határoz- tatoit. Amely jámbor Legény azon munkát mint el'őbb kitetik, meg nem tehetné, az ol’yannak Munkájához képest 20, 25, vagy 16 forint ugyan váltóban a fizetésié. Éhez járulván a legjobb Legénynek egy jó bord'ovány, egy jó szattyán, két pár talp, két pár fejbőr; az alább való Legénynek pedig a kordovány és a többi is alább való légyen. A MUNKANÉLKÜLIEK élelmezését a céh Olyan praktikusan oldotta meg, hogy bizony miég ma is például szolgálhatna. Ugyanis „a vándorló legény tartozik az Attya Mester Urnák egy pár csizmát varrni, amelyért vagy ebédet vagy vatsorát nyerend.” Az illemet is szabályozták, amidőn kimondták, hogy ,-a lakozások és mulatságok alkalmával a Legénynek sem magábból. sem Barátijából nem szabad csúfot űzni, miaskűirát, botlondioit mutatni, az utcákon valamely gorombaságot elkövetni.44 A büntetés súlyos volt. Egy hónapi hetibérbe került! De még „az olly Mulatságok után vagy Leányos házaiknál, vagy tisztátalan helyeken hálni, korts- mákban dobzódni, szinte azon büntetés alatt Ültetik; tartózkodjon ki ki a maga Uránál.44 „A Csizmadia Legénynek Semmiképpen a heverő nap, meiilyet a Németek B'laumontagnak neveznek, meg nem engedtetik: a ki ezt áthágja, a Társaság Ládájába egy forintot köteles fizetni,, az Urának pedig minden elmulasztott egy pár csizmáért, hasonlóképpen egy forintot számítván, a béréből kihúzódik.44 VALLÁSI ÉS ERKÖLCSI ÉLET Külön szabályok intézkednek a temetésekre és templomiba járásról Aki elkésik, szintén pénzbüntetést fizet. „A sz. Egyházban minden jámbor iffiu páltzássam kötelez telik..Úgyszintén a temetéseken is pálcával (bottal) kellett megjeleamiök, bizonyára a tekintély okából. „A beteg Legényt társainak sorban virrasztani és ha meghalna, az eltakarításnál segedelem nyújtásra köteleztetek.” A 13. cikkely szóról-szóra: „AkármelJy Csizmadia Legény kártyázni, kuglizni, vagy ketzkázni két Hetibór büntetés alatt ne merészeljen.44 „... Mezítláb vagy feltett sapkával dolgozni nem szabad, úgy dohányozni sem, ha tsak meg nem engedtetik. Valamint Bejárás alkalmával az Attya Mester Ur házához még tsak pipát vinni is két Hetibér büntetés alatt tilitatik.44 „M:nden fe’szabadult Tank vány tartozik az Iffiu- ság közt Tárepoharat inni és annak dijjául hat forintokat fizetni.” A 21. cikkely: Ha valamely Mester Legény kutyát vagy matskát Agyonütve, avagy valamely döggel miotskolódna, mind addig, míg az Iffiuság közt meg nem tisztul, az Milyennek dolgozni neon szabad.44 Kár, hogy azt nem mondja meg, hogy miként történt az iffiuság közti megtisztulás! Hiányos volna az artikulus, hogy ha a jó erkölcsökre nem gondolt volna. A 23. cikkely ezt mondja: „Ha valamelly Mester Legényre paráznaeág, fes.etc élet tökéletesen reá bizonyosodnék: Az iliyennek egy Társpohár vagy 12 korbáts a büntetése.44 Sajnos, nem találok feljegyzést róla, hogy ezt a cikkelyt valakire alkalmazni kellett volna. De hogy nem voltak teljesen szívtelenek az Elöljáró Urak, mulatja az, hogy egy kis Mókáért, a Társpohárral meg lehetett váltani a 12 korbátsot. Ámde, ugylátszik, hogy mégis csak alkalmazták ez az ominózus cikkelyt, mert mintegy 80 év múlva, 1863-ban reviaió alá vették, amidőn a korbács- bűnbe.ést, ugyilátszik, hogy már szigorúnak és korszerűtlennek találták, mert a parázna és fesiett életűnek a büntetése csak a Társpohárhan van feltüntetve. A korbács elmaradt. így festett a 18. században a lévai csizmadiák „kollektív” szerződése. Mert az nem a céhvezet ők által a legényekre rákénysaeniitett szabályzat volt, hanem közösen elfogadott „törvény44 voit, amint az az alábibakból is kitűnik, amint azt olvasom: ,„Mi is azon Betsületes Nemes Csizmadia Czéhhez tartozó Mester Legénység, nevezetesen... és a többiek — áitvevén, elértvén a Nemes Czőhtőd ez élőnkbe adott, s azokhoz ragaszkodó Rendszabályokat: Ugyan azokat elfogadónk, jóváhagyánk, s azokkal élni akarván, ezen jegyzőkönyvbe bé is iklathaitánk.44 Koperniczky KornéL Befejeződött a hastingsi nemzetközi sakkverseny Hastings, január 7. A hastingsi nemzetközi verseny u lotsóelőttd fordulóját csütörtökön játszották. A Flohr—Alexander jászmában a 19 éves angol rendkívül szívósan játszott és sikerült is remist kicsikarnia- Sultan Khan mattot adott Tbomasnak. Jackson veszteti Miss Mensikkel. A Pirc—Steiner vezércseles játszma éles küzdelem után remis lett, ugyanez lett a vége a Michell—Tylor játszmának. Michell elvesztette Steiner elleni függő játszmáját. Pénteken az utolsó fordulói játszották le. Flohrnak elég volt az elsőséghez fél egység és igy remist ajánlott fel az utolsó helyen álló Tylornak. Alexander vesztett Pirc- ellen, Steiner legyőzte Jacksont, Sulían Khan pedig vereséget szenvedett Mlehellel szemben. A Miss Mensik—Thomas játszma remisvei végződött. Eszerint a verseny végeredménye: Flohr 7, Pirc 634, Steiner és Sultan Khan 534, Michell 434, Alexander Mensik és Tihomas 334, Jackson 3, Tylor 234. A mellékversenyen Rejfir legyőzte Kolta- nooskit, az utolsóelőtti fordulón megverte Hu- namot, az utolsó fordulón pedig győzött Ab- rahams ellen és e három győzelmével biztosította az első helyet- Walter remizel Holta no wskival, nyert Golombek ellen és az utolsó fordulóban Hunam elleni játszmája nem fejeződött be. A pozsonyi mesternek azonban gyalogelőnye van és igy a játszma- nyerés valószínű. Rejfir 734 egységgel első, Wallor valószínűleg 7 egységgel a második helyet foglalja el szintén játszmavesztés nélkül, inig a harmadik a berlini Rellstab 634 egységgel szintén játszma vesztés nélkül, A magyar Steiner Lajos eredménye csalódást keltett- Két játszmát veszített, egyet Flohr, egyet pedig Thomas ellen és ez utóbbi veresége ütötte el a jobb helyezéstől. A verseny tanulsága azt mutatja, hogy Flohr nagymesteri klasszisa el vita thatatlan. Az 1933. évi Nagy Képes Naptárunk expedíciói és porlókölisége fejében 5.— (öt, koronát igen tisztelt előfizetőink bélyegekben is beküldhetik kiadóhivatalunkhoz, Prahs, Panská 12
