Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-08 / 6. (3116.) szám
4 »P'P3:cai-A\8>xAaR-H1RLAS> Kiki maga me. • Mas CSATHÓ KÁLMÁN Akármilyen nehezek is a viszonyok, az ember némi könnyelműséggel egy Üde számítás után elhatározza, hogy csináltat egy ruhát. Elmegy a szabóhoz és azt mondja: — Egy jó straparuhára lenne szükségem. Olyanra, amelyik örökké, de legalább % tíz évig tart... Van jó szövetje? Az egész műhelyben C6ak ketteo vagyunk. A mester és én. Segédnek és más vevőnek se híre, se hamva. A mester mégis körülnéz, mintha nemcsak hozzám, de a nagy nyilvánossághoz szólna— A legprímább árum van, kérem! Azonnal megmutatom.... Ennél jobbat álmodni sem lehet... Ezt lehet gyűrni, — és gyűrni, — nyüvi, — ég rángatja. — koptatni, — és dörzsöli, — ez kérem meg se mozdul... És egyszerre ő maga is mozdulatlan marad, tekintete elrévedezik a távolba, szemmei- láthatólag elfelejti, hogy hol, kivel és miről beszél. Szórakozottan kiejti kezéből a szövetmintát és azt mondja: — Kérem, én most nagyon nagy dolgot csinálok... Egy kibontakozási terven dolgozom, nagyszerű ideáim vannak. Rájöttem, hogy lehet ezt a válságot megoldani... Csak azt nem tudom, hogyan juttassan el a. memorandumot a kormányhoz. Arról van szó, hogy.. — Helyes, mester! — feleltem. — Csak élőbb válasszuk ki a szövetet... Ennek a szine egy kicsit feltűnő. Valami egyszerűbbet szeretnék, ugyanilyen minőségben. Szürkében. — Hogyne! — szól és elém tesz egy krém- szinalapu féketekockás anyagot. — Van az is! De higyje el, itt addig nem lesz rend, amíg a kereskedelmi szerződések ... — Ez még tarkább! — mondom. — Sima szürke kellene... Szürke. — Azonnal! — feleli. — Csak azt akarom elmondani, hogy a mai behozatal mellett... Végig keli hallgatnom, vagy akarom, vagy se. őszintén szólva, nem tudom, okos-e, amit mond, vagy nem, mert nem értek a dologhoz, de az az érzésem, hogy ő sem. Szerencse, — gondolom — hogy nem őrá van bízva ezeknek a dolgoknak az elintézése s újra rátérek a ruhára: Hát hol az a szürke szövet? Mutassa! — Azonnal! De mondja meg előbb, nincs-e igazam? Ráhagyom. Igaza van! Persze, hogy igaza! Csak lássuk azt a szürke szövetet. Pillanatig kedvetlenül gondolkozik, szeme végigsiklik a polcokon, majd azt mondja: — Medmutatni most nem tudom! De nem is fontos! Ismerem az ízlését évek óta! Megbízhat ik bennem!... — Hogyne! Csak, mégis... Sokkal érdekesebb, hogy amióta a behozatali vám... — Igen! — mondom. — De talán jó volna a fazont is kiválasztani, mert... — Bízza csak rám! — legyint. Meglesz minden... De higyje el, ez a devizakorlátozás is... Nem mintha engem érintene, nem magamról beszélek! Engem csak a közérdek vezet és azt mondom... — Duplasorosra szeretném és ne túl mély kivágással... Jó kényelmesre... — Ilyen rendszer mellett Ausztriának is tönkre kell menni... — írja. fel, kérem, hogy kétsoros. Sima szürke és rendes zsebek... — Felirom, felirom!... Tessék nyugodtnak lenni... De ha a külkereskedelmi mérleget nézem ... — Mikor jöhetek próbáim?-— Jövő hét végén ... — Olyan későn? Annyi dolga van? — Most csak!... Nem itt a műhelyben ... Itt alig van ... De a memorandum!... Szerda előtt nem leszek készen... — De nekem a ruha sürgős volna... — Hát jó!... Talán kedden----Megpróbálo m ... Úgyis még be kell szereznem... — Persze! A szövetet! —* Nem! Azaz azt is! De az adatokat is a csehszlovák behozatalról, mert ez szorosan ösz- szefügg, tetszik tudni... ... Egy hét múlva elmegyek próbálni. A ruha szine: szürke helyett világos drap, szabása: egysoros, nem dupla, mint rendeltem. Azonkívül karöltőben szűk és a kivágása tulmély, — Ezek mind nem hibák! Tessék elhinni. A drap praktikusabb, az egysoros szebb és soha nem megy ki a divatból. Ha pedig elől nem elég mély a fazón, 'ehet mélyíteni... — Dehogy nem elég! Tulmély!... Éppen az a baj... — Igen! Igen! Azt akartam mondani... Csak éppen arra gondoltam, hogy a mai kereskedelmi kapcsolatokat ki kellene a szomszéd államokkal mélyíteni... Ez éppen a lényege az egész okoskodásomnak. Már készen is vagyok a m ernorandura mal, csak ... _Várjon csak! Jegyezze meg itt előbb, hogy ka röltőben bővíteni kell és... Fölényesen legyintett: — Tessék rámbiznü... Ez semmi!... Egy ruha!... Mi az, ahhoz képest, hogy az egész ország helyzete megváltozik, ha nekem szót fogadnak ?... — Miikor próbálunk megint?... — Négy nap múlva. Szombaton. Akkor (készen lesz.., ilf. ..... — Az egész ruha? — Nem! Az nem! De & memorandum. Majd felolvasom!... Nem mentem el, csak egy hét múlva.. A mester ragyogó arccal fogadott: — Na! Most aztán el lesz ragadtatva nagyságos ur! — Olyan szép a ruha? Pillanatra meghökkent: —- A ruha?... Az még nincs készen. De a memorandum... Dühösen fordultam sarkon: — Arra nem vagyok kiváncsi! Én magánál ruhát rendeltem, nem memorandumot... És ha azt hiszi, hogy érdekel, amit olyan témáról firkál, amihez nem ért... Sértődötten egyenesedett ki, majd méltatlankodva felelte: — Ez a baj, tetszik látni! Az urak mind csak a maguk apró, önző érdeküket tartják szem előtt és a köz dolgaival senki sem törődik... így aztán nem csoda, ha tönkremegyünk... A ruha különben itt van!...' Felpróbáltam újból: most sokkal rosszabb volt, mint a múltkor. A régi hibái mind megvoltak, ezenkívül azonban még egy csomó uj is mutatkozott rajta. — Hát kérem, — szóltam — én többet nem jövök próbálni. Ezt a ruhát nem fogadom el. Nem ilyet rendeltem, ez nem kell... Majd elmegyek a pénzügyminiszterhez, vagy a kereskedelmihez, ők talán szabnak egy megfelelőt. Bizonyosan ráérnek, mert, amint látom, maga az ő dolgukat végzi... Mély szomorúsággal felelte: — Van lelke a nagyságos urnák ezt tenni velem? Itthagyni ezt a ruhát? Hát hogy éljek én meg a mai nehéz időben, ha minden kuncsaftom elpártol?... Ha az ember helyes információt és pontos, mai na,p szerinti helyzetképet akar szerezni a világ krízis folyásáról, akkor elmegy — a borbélyhoz. — A házban, amelyben lakom — beszéli az intelligens és nemcsak a maga szakmájában jártas borbélymester — vendéglő van- Ott szoktunk estémkint kvaterkázmi, de inkább sakkozni, itt-ott kártyázni. Cigány is van a helyiségben, három szál. Nagyon gyengén keresnek, néha napokig semmit, aztán megint pár koronát. Mondanom sem kell, hogy a gazdától nem kapnak fizetést, •pedig a vendégnek kell a cigány, tehát hasznot hajt a gazdának is... Dehát kihasználják szegény cigányt, mert nincs utána kereslet. No kérem, közeledik a szilveszter, a cigányok ajánlatot kapnak más vendéglőstől, aki száz koronát hajlandó fizetni a bandának erre az estére. Szilveszter a cigányak forró évadja, mint a gazdának az aratás ideje, a cigányok keresni akarnak szilveszterkor. Ez már ilyen népség. Mennek a régi gazdához, mondják neki: „Szeretnénk itt muzsikálni, tekintetes ur, ha olcsóbban is, mint másutt-" A gazda hajthatatlan volt: „Nem fizetők semmit!" Szilveszter előtti napon a cigányok oda alázatoskod tak a mi törzsasztalunkhoz, mert a gazda is ott ült: „Mi lesz holnap, tekintetes ur?" „Hagyjatok békében — volt a haragos válasz — kaptok egyenkint tiz koronát. Ha nem kell, be ne itegyétek ide többet a lábatokat!" — Nagy volt a felzúdulás. Nyolcán ültünk az asztalnál a vendéglősön kívül, parázs vita keletkezett a cigányok jelenlétében- Mit tetszik gondolni, kinek adtak igazat? A nyolc közül hat a vendéglős pártján volt, én meg még egy kisiparos a cigányok pártján voltunk. A hat ellen párti pedig, kérem, csupa fixfizetéses alkalmazott, részben állami, részben magánhivatalnok volt. Hát, kérem, mi ebből a tanulság? A kitűnő 'borbélymester elmondta a tanulságot, de — 'bocsánatot kell kérnem tőle — már nem hallgattam oda, mert hirtelen .rájöttem, hogy nekem is van véleményem ebben a dologban, régtől fogva van véleményem, csak most jöttem Tá váratlanul. Egy régi gyanúm pattant fel a szunnyadó agysejtek bői, az elbeszélés során tágult, térült, széjjel terült, mire véget ért a kis történet, előttem ragyogott a tanulság borbélyt, higiénikus tisztaságában és egyszerűségében. Az -eset, amelyhez sok hasonló jut eszembe, egyszerű és szabályszerű. A cigány primitív művész, nem vállalkozó és neon fix Hát persze, hogy nem volt lelkem otthagyni. De nagy kedvem lett volna hozzá. Annád inkább, hogy a susztereimmel is majdnem ugyanígy jártam, ő ugyan nem kereskedelempolitikával foglalkozik, csak operettet szerez, amivel a szinházi válságot akarja legyőzni, a cipőmet azonban teljesen elrontotta. A manikűröm viszont azért vágott bele az ujjamba, mert a primadonnaválságon járt az esze és folyvást annak a megoldására ajánlott módokat, mialatt a körmömet kellett volna rendbehoznia... Gazdálkodó barátom, akinek a füle se látszik ki a bajból, tegnap a valutasiberek meg- rendszabályozásáról tartott elmés előadást, az üvegesbolt gazdája pedig, akihez holmi apró karácsonyi ajándékok vásárlása céljából tértem be, ahelyett, hogy rendesen kiszolgált volna, megmagyarázta, hogy az adózási rendszert hogyan kellene esészen uj alapokra fektetni. Nem tudom bizonyosan, bennem van-e a hiba, hogy nem tudom kellő érdeklődéssel kisérni íz okoskodásukat, vagy bennük, akik a maguk dolga helyett mindenáron a másét szeretnék elvégezni. De egy rosszul szabott ruhában, aminek a színét sem szeretem, olyan cipővel a lábamon, ami szőrit, bekötött kézzel és miután a tervbevett knistáJyvázák helyett kénytelen voltam könyveket vásárolni karácsonyra a húgomnak, aminek egy cseppet sem örült, az a babonás előérzet gyötör, hogy ez a ránkkövetkezett esztendő csak akkor lesz boldog, a közügyek csak akkor lendülnék fel és oldódnak meg helyesen, ha mindenki minél inkább igyekszik minden erejét és figyelmét a maga kis körében, a saját munkájára fordítani. A szabó foglalkozzék a ruhával, a suszter a cipővel, a manikűr a körömmel, a gazda a földjével és a kereskedő a portékájával g ne fájjon nekik a miniszterek és a színigazgatók feje. Ez mindenkinek több kuncsaftot jelentene, a kuncsaftoknak pedig örömet bosszúság helyett és azt, hogy megint igyekeznének vásárolni és rendelni. Amiből a köznek is több haszna lenne... Ámbár ebbe már nem szólok bele, mert most veszem észre, hogy mindjárt beleesem ugyanabba a hibába, amiben a szabóm leledzik. Kiki maga mesterségét folytassa!... alkalmazott, közönséget és kenyerét keres, ahol éppen tud 'és talál. A koosmáros megvan nélküle is, legalább is úgy tesz, mintha megvolna nélküle. A cigányzenész ahhoz az embercsoporthoz tartozik, amely létezik, de nem nélkülözhetetlen'ül. Nincs határozott, biztosított helye a társadalomban. Következésképpen szakszervezetük, kollektív szerződésük sincs az ilyen embereknek. A cigányról beszélünk, de az összes sorstársait gondoljuk. A vendéglős vállalkozó; érthető, hogy neki a rezsi jár az eszében, nem pedig a jótékonyság. Kik helyeselnek a vállalkozónak? A fix alkalmazottak. Kik képviselik az emberiesség, az emberi belátás álláspontját a vállalkozóval szemben ? A vállalkozók. A különbség az, hogy a koosmáros gazdag ember, háza vara, az asztaltársaságban ülő két kisiparos pedig a mai helyzetnek megfelelően azon a határon van, ahol megélni már nem tud, tönkremenni még nem. Remegnek, mint a liliom a viharban, még egy kis szélroham — még egy adóvégrehajtás — és letörnek. Az osztályharc eklektikája szerint pedig vala kezdetben munkaadó és munkás, vállalkozó és alkalmazott. Ennek megfelelően: burzsoázia és proletariátus. Enyhítésképpen a burzsoáziához számították a munkaadó nagy jövedelmű alkalmazottait, közvetlen segítőtársait, viszont ideszámították a kisvállalkozót, az egy segéddel dolgozó kisiparost is. A mai valóságban egyszerre azon veszi magát észre az ember, hogy ez az egész felállítás gyökeresen átalakult. Osztályha-rc van ma is, tagadbatat'lap- De egészen másképpen csoportosul a kéf oldal, mint kezdetben, a jelszó kiadásának idejében. Marx az osztályharcot a vagyon és a nyereség! lehetőségek alapján állította föl, a mai valóságban pedig az osztályharc kritériuma, ami két oldalra csztja a társadalmat: a mindennapi kenyér biztonsága. Érthetőbb igy: a holnapi kenyér biztonsága. Sem több, sem kevesebbEgyszerűen osztályharc van az ellátottak és az ellátatlanok között. Az elégületlenség, az intenziv vágy a gyökeres változások után ma már nem a nagyobb darab kenyérért van, de a biztos darab kenyérért. A harc érzelmileg élesebb, mert közelharc van jelen: a cigányok ott állnak az asztal körül, amelynél a fixfizetésesek ülnek többségben és hevesen beleszólnak a vitába- Három cigány és két tönkremeuő kisiparos az egyik párton, hat fixfizetéses és egy gazdag vendéglős a másik párton. El tudok képzelni 1983 január 8, vasárnap. LEGSZEBB A távol kékje mind hamis És vizszinü a Szajna is. Messziről rózsás a jövő, De szürke, ha közeire jó. Csak az szép, ami messze van, A láthatárra f estve van. Szép a csillag és szép a hold, De legszebb, ami sohse volt. Fáin Tamás. megbízhatóbb és általánosabb statisztikát is, amelyet érdemes volna összeállitani, ha lehetne. De az erőviszonyok élesen változnak napról napraAz egyik oldalon vannak nagyjában a cigányokon és egyéb bizonytalan művészeken kívül az összes volt és tönkrement nagytőkések, akik remek elméleti felkészültséggel és igen radikális elvekkel rendelkeznek, a ■tönkrement, de főleg a tönkremenőfél'ben levő vállalkozók, kereskedők, iparosok, gazdák és a munkások közül a munkanélküliek. A másik oldalon vannak nagyjában a nagy- és kistőkések, az állami és egyéb közhivatalnokok, az üzemben levő vállalatok alkalmazottai és munkásai, a vállalatok tulajdonosai közül azok, akik még biztosan állnak a lábukon. Letisztult, egyszerű kép ez: éles határvonalat jelent a fix jövedelem, a létminimumnál is alacsonyabb biztos minimum. Munkáltató és munkás: romantikus disztinkció a múltból, aktualitás nélküli érzelmi árnyalat a mai helyzetben. Ki védi ma az üzemet., ki vigyáz arra, hogy az üzem mindenképpen dolgozzon és életben maradjon? Az alkalmazott, a munkás. (Egy nagykereskedő, aki már maga állás után néz, de akinek még ma is nyolc-tiz alkalmazottja van, beszéli, hogy alig bírja féken tartani az alkalmazottait, ha bejön az adóvégrehajtó.) Hogy ilyen békesség és dacszövetség van munkáltató és munkás között, az valóban a szociáldemokrácia érdeme, amely be is fejezte hivatását ezzel az eredménnyel. A munkaadónak éppen úgy szolgálatot tett, mint a munkásnak a negyedik rend inaugu* rá! ásával. Ismertem egy háböruelőtti okos. nagyvonalúan gondolkodó kapitalistát, aki- annak idején, régen, maga utasította alkalmazottait, hogy lépjenek be a szakszervezetbe. Egyszerűen azért, mert pontosan akart kalkulálni és a tüzbiztositási költségek mellé fel akarta venni a szakszervezeti követelések költségeit is. A szociáldemokrácia azonban ma már nem tud egyebet tenni, mint az elért eredmények gyümölcsein éde- legniA „szociális érzés", amely köriMengte a harcos periódust, nem volt egyéb, mint érdektársi szolidaritás és etikailag még kevesebbet ért, mint a humanizmus, ahogy régebben hívták. Ez a szolidaritás megvan ma is teljes mértékben intra muros és kifelé annyira, amennyire a ben Heveknek a maguk biztosi fására okvetlenül kell. A belső körben zárt egységek vannak, áthatolhatatlan céh ren dszerek, „munkáslétszám "-ok, „személyzeti státuszok- Kíméletlen, önző védekezés folyik, a harcban részt vesz minden ember, mert minden ember érzi, hogy naponta kell vigyáznia a holnapi kenyérre. Harcolnak barát és idegen ellen, gondolkodás nélkül szolgáltatják ki a cigányt a kocs- márosnak, a be nem szervezett ügynököt a gyárosnak, a munkanélkülit az alkalmi munkaadónak, a tönkrement kereskedőt az ügyészségnek, m inden m agános lézen got, aki kívül van a falon. Messziről, körültekintően védik a pozíciót. Túlságosan messziről, fölöslegesen körültekintően védekeznek- Magukra öltik az idők zordságának képét, egymást rémitik, ők gyakorolják a szigort és ítélkeznek emberek felett, akik nem zavarják a köreiket, dolgok felett, amikhez közük sincs, ó, nemcsak a cigányok felett! Nagyon sok jellemző eset tódul elő emlékezetemből, de kár a szót szaporítani. A szobában ülő ember jobban fél a vihartól, mint az, akit az erdőn talál a vihar. Ez az emberek természete. Vannak az emberi lélekben egyéb tulajdonságok de, de ugylátszik még nem elég erős a szórón gat tatás, hogy ezek megszólaltjának. Ma még mindnyájan csak szónokolunk és énekelünk az emberi összefogásról, az emberi szolidaritásról és változatlanul: a szeretetről — kongó szavakkal, kongó hangon. Ma még fsak félelmét zengi az emberSándor Imre. W* Ajánlja a „Nagyasszonyt“ nőismerösel 9T» közt! ______________________ KÜ LÖNVÉLEMÉNY Egészségtelen önzés
