Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-29 / 24. (3134.) szám

4

TO^GM-MAfikARHiRIiAE?

1933 január 29. vasárnap.

EMBER ÉS VILÁG

írja: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ AZ ORVOS GYÓGYÍTÁSA

— NOVELLA Betegen feküdtem.

Nem volt oly nagy lázam, hogy átadhattam volna magam a láz izgató önkívületének, de o*y ki<s lázam se volt, hogy élvezhettem volna a láz gyöngyöző pezsgőmámorát. Unatkoztam,

Ágyamba hozattam a telefont, mint mások kedves cicájukat e ezzel az értelmes, villamos acél-lénnyel mulattam.

Fölszólítottam mindenkit, akit csak lehetséges volt. Ismerős hangok léptek be hozzám, reggel hálószobákból, délben hivatalokból, este zenósmulatokból. Leültek betegágyamra és vigasztaltakBudapest után következett a környék és vidék, aztán a külföld.

Esti Kornélt hosszas keresés után Pádéban leltem meg, egy balparti szállóban, ahol annakelőtte gyakran laktunk együtt. Ezúttal is önfeláldozó barátnak bizonyult Sokáig ácsorgóit az ottani kényelmetlen portás-fülkében, hogy elszórakoztasson újabb élményeivel.

Egy alkalmi történetet is mesélt- Ez a beteg és az orvos közötti viszonyra vet rikító lényt. Nem szavatolhatok valódiságáért. Közösséget se vállalhatok léha szellemével és diákos szójátékaival, melyekkel nyilván csak szenvedő hallgatóját akarta földeríteni. Úgy közlöm, ahogy elmondta, szóról-szóra. A drót másik végén tehát egy kis elméleti bevezető uián így szólt:

Betegem van. Orvost hivatok.

\z orvos máris jön. Inctefind siheder, roppant táskával és roppant tekintéllyel.

— No, mi bajunk? — vallatja a beteget, aki különben a nagybátyám és kövér öreg- ur. — Fáj a torkocskánk, a hasacskánk?

A beteg sápadtan, tűzpiros füllel gyötrődik a toll párnák poklában. Nem válaszol- Megvető pillán lást lövell az orvos felé.

— Miért sértegeti a torkom, a hasam? — gondolja magában. — Az enyém legalább kétezer akkora, mint az övé. Aztán miért beszél fejedelmi többesben, mintha az ő torka, az ő hasa is fájna? Pimaszság.

Ezt gondolja a beteg, de csak hallgat.

Az orvos nyel egyet. Végigméri a beteget, azzal a fölénnyel, amellyel az egészségesek tekintenek a betegekre.

— Nyavalyás — gondolja magában — még te hencegsz?

Olvassa érverését. Úgy olvassa, mint valami unalmas könyvet, melytől nem vár semmi érdekeset. Abba is hagyja.

Kopogtat mellkasán, hátán, halkan, majd erősebben Senki se mondja: ,,szabad“. Megsértődik és ezt is abbahagyja.

Leül, keresztbe rakja lábait.

— A lép — állapítja meg.

A beteg tiltakozik. Nem akar lépne menni.

— A máj — kiált

Az orvos, aki a beteg máját jónak tartja s épp ezért a beteg e megjegyzését rosszmájúnak, gúnyosan néz le rá tudományos magasságából:

— Honnan tudja?

A beteg szenvedése mélyéről fölszól, szerényen:

— Mert ez fáj.

Az orvos összefonja karjait:

— Mondja kénem, maga az orvos?

A beteg, sötét mosollyal:

— Mondja kérem, maga a beteg?

Farkasszemet néznek. Szikráznak a gyűlölettől.

Érzem, hogy közibe kell lépnem, meg kell szüntetnem a meddő hatásköri villongást.

Voltaképp mindkettőjüknek igaza vanA beteg a beteg és az orvos az orvos. Ez világos De ez a beteg, mint minden ember, egy k;ssé orvcs is. És ez az orvos, mint minden ember, kissé hiú is. A hiúságtól beteg

Mit tegyek?

Az orvosnál: kezelni kell a beteget, hogy a "beteg meggyógyuljon. Ennélfogva az orvost nekem kell kezelnem — hiúságból —, hogy meggyógyuljon és aztán kezelhesse a beteget, hogy a hetei? is meggy (Wm Íjon- Mindez bonyolultnak látszik, de alapjában egyszerű.

Dicsérni kezdem az orvos csalhatatlan tudását, disz-zsebkendőjét, csinos szivhallgató- ját, melynél takarosabbat még nem is láttam életemben. Ennek rögtön megvan a foganatja. Kibékül velem s a beteggel. Gyógyszert ir, étrendet ajánl: tejecskét, teácskát. Általán mindent kicsinyít. Talán még a halált is igy hívja: „halálka“.

Naponta eljár hozzánk. Kezeli a beteget. Én pedig őt.

Mihelyt belép, igy lelkendezem:

— Csodálatos.

— Micsoda? — villan föl.

— A köptető, melyet rendelni méllózta- tott. Mióta ezt szedi, éjjel-nappal mást se tesz, csak köp. Már az egész szobát teleköpte

Az orvos szorongatja kezemet, boldogan, sugárzó arccal. A világért se hagyna el. Csak áll előttem, mintha arra kérne, hogy kezeljem tovább, vizsgáljam meg, vájjon jobb orvcs lett-e belőle tegnap óta, javult-e valamit az állapota s felépülhet-.© abból a szörnyű nyavalyából, melyet önimádatnak neveznek.

Mivel lehet ilyesmit gyógyítani? Tüneti

kezeléssel. Hazugságok altatójával, elismerések láz-poraival, magasztalások mézes oldalával, melyet kávéskanalanként adagolok neki. Azért nem fukarkodom gyógyszereimmel. Amikor fölszisszen, hogy sajog az önérzete, dicséret-tapaszt ragasztok rá, csikós rögzítéssel s amikor jajgat, hogy megint itt vagy ott nyilai belé a fölifuvalkodottság, bókok kenőcsével kenegetem a fájó pontot, gyöngéden és kíméletesen.

Lassanként magához tér. Akkor beengedem a beteghez. Előbb . mindig lelket kell belé önteni, csüggedtségéből föl kell rázni- Hasonlít ahhoz az orvossághoz, melynek címkéjére ez van írva: „Használat előtt fel- rázandó“.

így azonban használható. Teljesíti kötelességét. Csak elvárja, hogy állandóan mellette tegyek és csodáljam. Időnként egy kis zsongd! ó-oltást is adok lankadó önbizalmának. Háláját a betegnek rója le. Ha hosszan magyarázhatja, hogy milyen eredeti elvek szerint gyógyít s én kijelentem, hogy érvelése rendes, akkor ő is rövidesen kijelenti, hogy a beteg érverése is rendes. Viszont én se maradok mögötte ajz udvariasságban. Ha a beteg nyelvét — mint szakértő — tisztának mondja, én — szintén mint szakértő — nyomban megjegyzem, hogy az ő mindig szabatos és kifejező magyar nyelve is tiszta.

Közös fáradozásunk folytán a beteg egy hét múlva meggyógyulDe az orvos nem.

ő még sokáig följár hozzám, utókezelésre.

KÜLÖNVÉLEMÉNY

KUTVA ÉS RACIONALIZMUS

Valószínűleg mindenütt ismert kabaré-1 trükk, én Becsben hallottam évekkel ezelőtt; a legkitűnőbb bécsi — természetesen ma-! gyár származású — kopferánsziélól, Kari; Farkastól. A konféranszié felszólítására aj tisztelt közönség bemond egyes szavakat, ami kinek eszébe jut. Tíz-tizenöt szót gyűjt össze a mester, aztán közli, hogy a szavakból most rögtön verset fog csinálni, szabályos páros rímekkel, minden sorban lesz egy a bedobott szavakból. Mikor én jelen voltam, remekül sikerült. Kerek, értelmes, összefüggő, humoros versezet került ki. Emlékszem, valaki, hogy nehezebb legyen, ezt a szót dobta be: „Brno“. És ez a szó lett a befejező ríme a legsikerültebb utolsó sornak.

Sokszor eszembe jut ez a kabarétrükk. ahogy járok és látok, lapokat és könyveket böngészek, eseteket hallok. Mindenütt megakad bennem egy szó — a legváltozatosabb, •minden összefüggés nélküli szavak, amelyekből, észre sem veszem, kiformálódik valami egész, valami értelmes, valami összefüggő. Az étet ritmikája dolgozik, összesepri a leg- jetenléktetenebb hulladékokat és formál valami egészet, összefüggőt a maga elvei szerint. Az ember agya itt semmi más, mint szűrőkészülék.

Társaságban vagyok, hölgyek is vannak jelen, mi sem természetesebb, minthogy a színházi hetilapot nézegetik elnyújtott diskurzus közben. A hölgy, akinek éppen kezében van a lap. indulatosan szól:

— Itt van ni! Nézzétek! A művésznő zser- bóval eteti a kutyáját!

Megnézzük- Csakugyan. A művésznő a szőnyegre kuporodik a gyönyörű kínai pincsihez és tömi a kutyát. Nem lehet kivenni, hogy mivel. Épp úgy lehet zseunly ©gombóc vagy lóvirsli vagy egyéb kutyaeledel. De a szöveg szerint zserbó. A szöveg szerint érzékeny bucsuzás történik, mert a művésznő Berlinbe készül filmezni és nem viheti magával a kutyáját, lévén a devizaszabályok értelmében beviteli tilalom a fajkutyára.

— A Legnagyobb frivolitás ilyen képet közzétenni — mondja az előbbi hölgy. — Ma amikor gyermekek éheznek!

Ebben mindnyájan megegyezünk. Senkinek sincs szava ellene. A hölgy gyermekorvos, a járványkórházból fölt ide a kávéházba, érezni rajta a lysol szagát, a hölgy hömérözi magát, arcanolt szed, mert napok óta beteg, úgy jár a pácienseihez, minden éjszaka fe’költik néhányszor. Tudom róla. hogy főleg proletárgyermekekből áll a pacienturáia és soha senkinek nem küld számlát. Sokat lát, sokat tud, az éhező gyermekeket tudja és látja, miközben a művésznő aserbóval eteti a kutyáját. Érthető, világos, egyszer!? dolog, hogy az ember felháborodik. Nemcsak ő. Könnyedén háborodik fel az e<te?z társaság.

A művésznő Berlinbe készül és Berlinben

nem háborodik fel senki sem az ilyen kép láttán. Múlt héten jött valaki Berlinből és mesélte, hogy nagy élet van ott, Berlin talán az egyedüli város Európában, ahol komoly méretű nagyvilági élet és mulatozás folyik. Bálokat, redutokat tartanak, mindenütt rengeteg ember, zsúfoltak az összes tánclokálok- A pénzes emberek mulatnak és fényüznek, költik a pénzüket. A politikai élet a legbizonytalanabb’, szélső jobboldal és szélső baloldal, legvadabb izgatás, felvonulások, ütközetek, éjszakai támadások, gyilkosságok. A nagy nyomorban a legizgatóbb kép: a , nagy é!et“ pedig zavar nélkül, háborittatlanul fejlődik, alakul, bontakozik. A nagy életet nem bolygatja meg sem a szélső jobboldal, sem a szélső baloldal. Az estélyi ruhás, bundás, ékszeres hölgyek és a megfelelő frakkos urak bátran közlekedhetnek az éjszakában, csupán egyéni akcióktól, kis egyéni rablótámadástól kell tartaniuk, mint mindenütt, mindenkor. nagyvárosban.

Kétségtelen, hogy Berlin vezet a racionális gondolkodásban. Ott nemcsak a gazdasági szakértők tudják, de tudja minden munkanélküli, minden koldus, minden kommunista agitátor (nemzeti szocialistákról nem is szólva), hogy fényűzésből fakad a jólét. Akinek pénze van, költse el: ez az , Ankurbelung** első jelmondata és legtetszetősebb, legnépszerűbb propagandája a nyilvános mulatozás. Tudják ezt már Moszkvában is régen: az előkelő hotetekben úgy fényüzhet mindenki, főleg az idegen, ahogy akar. csak éppen kicsit "többe kerül neki, mint bárhol másutt a világon.

De Berlinben állampolgári kötelesség a mulatozás. A berlini nem mulat, hanem mulatozik Szórakozik. Ezt aztán lelkiismeretesen csinálja, akármilyen nehezen Is megy neki néha leküzdeni az unalmát. Sehol a világon nem látni ezt a kötelességtudó, kitartó szórakozást, mint Berlinben. Mellékes és elhanyagolt szempont, hogy a berlini jól érezze magát, fontos, hogy jelen legyen, fehér plasztronjának ragyogása hozzájáruljon a nemzeti élet és reprezentáció tündökléséhez és főleg fontos, hogy kiadia a pénzét. A Berlini könnyen adja ki a pénzt, de sohasem könnyelmű elragadtatással, hanem megfontoltan, öntudatosan. Céltudatosan. Pontosan tudja, hogy a kiadott pénz mit jelent. Forgalmat és .,Ankurbe!ung“-ot. Bécsben ,-tekeregnek" az emberek, ha mulatni mennek (drahn), Berlinben „üzemet tartanak*'. Nagy volt az üzem? — kérdik másnap egymástól. A legnagyobb kávéházra lángbetükkel van kiírva: , Betrieb**,

Éjszaka gazda? emberek üzemet tartanak és a munkanélkülinek eszébe sem jut, hogy ezt rossz néven vegye tőlük. Valószínű’eg irigykedve nézi őket. hirtelenében talán fel is háborodik, de elnyomja magában az ilyen

Idáig hallottam a történetet. Ekkor az elbeszélő hangja inogni kezdett s lezuhant a mérföldek szakadékéba: az összeköttetés

megszakadt.

Izgatottan tárcsáztam- Esti is, ott túl, á földgolyó másik pontján.

— Halló — kiáltottam.

— Halló — kiáltott Esti.

Hangjaink, mint az alagutfurók, végre találkoztak egymással.

— Csak azt akarom még tudni — hadartam — meggyógyult-e az orvosod?

— Sajnos, nem — felelte Esti. — Súlyos eset volt- A hiúság már annyira elterjedt szervezetében, annyira áttevődött mindenüvé, hogy még műtéttel sem lehetett rajta segíteni. Ki kellett volna irtanom az egész embert, hogy eltüntessem ezt a rákos daganatot. Lassanként érzéketlennek mutatkozott minden hódolat és istenités iránt. Faképnél is hagyott. Befolyásos rokonaival egyetemi tanárságot térdel tetett és könvö- költetett ki magának- De ezzel sem érte be- Címek után kezdett futkosni. Jaj volt annak a betegének, aki nem adta meg a címét. E~y operált kisleányt, aki véletlenül ..édes doktor bácsi “-na k szólította, főipofozott a kórházi ágyon s e^v öregasszonyt, aki már eszmélet lenül, a halál tusa iában, csak ..naowá- ^os főorvos ur“-nak címezte, orrba öklözött- Ebben is csak kevés idei? lelte kedvét. Még ntetesbbre süllyedt- Most ir. Regé"veket ir. Legújabb regényének ez a c!ma:.. Piros szerelmek hajnalán" Szóval menthetetlen. Én te-zalább lemondtam róla.

ostobaságot. A munkás és munkanélküli jól megfontolt semlegességet tanúsít a dorbézo- l ókkal szemben- És következésképpen igy keltene lenni: ha egy berlini anya, kinek gyermekei odahaza éheznek, meglátja valamely illusztrált lapban a művésznőt, amint zserbóval eteti a kutyáját, fetsőhajt: . Hál* Istennek! A kutyák süteményt esznek. Ta’án az én gyermekeimnek is jut majd akkor száraz kenyér!“

Nincs igy, de ez a végső következtetés a. racionális gondolkodásban. Nincs kizárva, —

! ha igy viszik tovább az .,Ankurbelung“-ot —, hegy idővel nemzeti elismerésben és kitün- i tetősben részesül az, aki feláldozza éjszakáit ; a haza oltárán és fáradalmat és egészséget ; nem kiméivé mutat példát a berlini éjszakai üzem fellendítésében. Ahogy azelőtt a i buzgó házastársak részesültek magas elismerésben, akik legalább egy tucat gyermekkel ajándékozták meg a bont.

Mégis, nem venném a telkemre hogy megtérítsem a racionális gondolkodásnak a kitűnő és jószivü orvosnőt és lemondok arról, hogy elutasító indulatait lelkesedéssé vál ót- tassam a zserbót ebédelő kutya irányiban. Pedig megértem a németeket és ma°am is jobban szerelem az olyan gazdagokat, akik elköltik a pénzüket, mint az olyanokat, akik ráülnek a pénzükre, spekulációból, félelemből vagy egyszerűen divatból. Kétségtelen: a ráció a kutya oldalán van. mert csak a zserbót ebédete kutyán keresztül tudja megközelíteni az éhező gyermeket Mégis, az orvosnő cáriján vagyok, aki a ráció kacsban,ngős útja helyett szive szerint rövidebbet keres és szive szerint felháborodik.

Van, igenis van rövidebb ut. Keressük valamennyien keressük a rövidebb utat. de magunktól nem tudunk ráta’álni. Nem merünk rátalálni. Amíg fel műn világosodik etettünk a Jel és akkor megdöbbenünk a n~gy fényességben a rövidebb ut közelségén és egyszerű mivoltán.

Akkor lesz ez, mikor a rác'ó helvett újra az Ige fogja irányítani gondolatunkat.

Sándor ImreA Kazinczy Társaság második kassai kul- turestje szépszámú közönség részvételével a siker jegyében folyt te. Wick Bé’a dr. teológiai tanár eredeti kuta'ásai alapján ismertette azokat a síremlékeket, amelyek a kassai Dóm. a Szent Mihály-kápolna, az Orbán-torony falába vannak illesztve év* amelyeket a Kassai 'Múzeum őriz. A 14—18. század sok kiváló emberéről szereztünk először ilymódon tudomást, akik valamikor Kassa városa életében szerepet ’á-t- szottak és akiknek em’ékét a mi számunkra ezek a sírfeliratok őrizték meg. Az élvezetes, tartalmas és Kassa múltjára világot vető felolvasás tárgyát ezemlé’tetövé tette a sok vetített kép, amelyeket Spielmann Ervin bocsátott a kultureet rendelkezésére. A felolvasás előtt és után Sziklay Juciba szava't Endrődytől. Mécstől és Szikhaytö] értékes, hangulatot keltő kőkeményeket éspedig mély érzéssel, lendülettel és hatásé^ színezéssel. A harmadik kuiturest február 9-én lesz. amely alkalommal Ká'niczky Géza dr. tart előadást vetített képek keretében II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozataláról Lobry francia lazarisla szerzetes naplója alapján.

Az

1933.

évi

Nagy Képes Naptárunk g

expediccs és poifókölfsége fejében 5.- (öt) koronít igen tisztel' elöf zelön’i bélyegekben is beküldhetik kiadéhivalalunkhoz, Praha, Panská 12.