Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-04 / 2. (3112.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre ISO, negyed­évre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc A képes melléklettel havonként 2.30 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 K£, vasárnap 2.—Kö. A szlovenszkói és ruszinszköi ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prágaiig Panská ulice 12, 11, emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága II., Panská ulice 12. 111. emelet Telefon: 34184. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRRHR Január 2.-án Németországban újra megindult a politikai harc Hindenburg szenzációs nyilatkozata — Schleicher sorsa hamarosan eldől — Orosz-német alliánsz? — Zavarok az újévi fogadtatásoknál Berlin, január 2. Hindenburg köztársasági elnök a Lokalajízejger munkatársának újévi interjút adott. A szenzációs tartalmú beszélge­tés tanúságot tesz Hindenburg szellemi és testi frissessége, mély erkölcsi felfogása és objektív ítélőképessége mellett. A tannenber- gi ütközetre való rövid visszaemlékezés után Hindenburg hivatalának súlyos feladatairól nyilatkozott. _ Tudom — mondotta —, hogy ki kell tar­tanom helyemen. Lássa, annyian jöttek-men- tek és én öreg ember vagyok. Ha a fiatalok látják, hogy az öreg ember teljesíti köteles­ségét, akkor talán néhányan jobb belátásra jutnak. A helyemen maradok, amig ki nem dőlök, amig ez az öreg testem jó arra, hogy példaképp maradjon. A továbbiakban Hindenburg munkatársai­ról beszélt; — Nagyon nehéz minduntalan megválni azoktól az emberektől, akikkel együtt dolgoz­tam s akik tényleg jó munkát végeztek. Ez a folytonos elválás az államfő egyik legnehe­zebb megpróbáltatása, de egyúttal kötelessé­ge is, mert mást alig tehet. A parlamentariz­mus sok férfit fogyaszt el. Németországban minden magánembernek privát politikai meg­győződése van és meggyőződése szerint fes­tetten igaza is van. a birodalmi gyűlés összehívásának időpontjá­ban. A parlamentet valószínűleg a jövő hét keddjére vagy szerdájára összehívják, hogy meghallgathassa Schleicher kancellár kor­mánynyilatkozatát. A nyilatkozat elhangzása után hamarosan szavazni kell, úgy hogy a jö­vő hét végéig eldől a Schleicher-kormány sor­sa. A kormány természetesen mindent elkö­vet, hogy a döntést kitolja s azt szeretné, ha a szavazásra csak január végén kerülne sor. ITa a kormány és a parlament között konflik­tus támad, akkor Schleicher azonnal felosz- ’attatja a birodalmi gyűlést és uj választásokat ir ki. A kormány mai összetételén a kancellár nem hajlandó változtatni. GSring nem ment Hindenburghoz Berlin, január 2. A berlini újévi fogadtatá­sok ez évben nem folytak le teljesen simán. Általános feltűnést keltett, hogy Goering, a birodalmi gyűlés nemzeti szocialista elnöke nem jelent meg Hindenburgnál. A birodalmi tanács üdvözletét Oossmann minisztériumi igazgató tolmácsolta, a birodalmi tanács azt kívánja, hogy Hindenburg kipróbált bölcses­ségének sikerüljön a birodalom és az egyes országok között helyreállítani a nyugalmat. A birodalmi kormány nevében Schleicher kan­cellár nyilatkozott. Többek között kifejtette, hogv a német külpolitika az elmúlt évben a jóvátételektől való megszabadulás és a bizton­ságra való egyforma jog, valamint az általános lefegyverzés irányát követte. A jóvátételt si­került eltörölni és a fegyverkezési egyenjo­gúság kimondásával Németország a másik fontos kérdésben is jelentős eredményt ért el. Belpolitikailag a kormány célja az volt, hogy munkát szerezzen a népnek, amihez föltétlenül ki kell egyensúlyozni a belső el­lentéteket és meg kell teremteni a belső bé­két. Feltűnt, hogy Schleicher szükségesnek tartotta a német ifjúság milicia-szérü alakula­tokba való tömörítését, hogy ezzel megtörtén­jék a kiegyenlítő lépés a külföld önvédelmié és a német önvédelem között. A kormány cél­ja, hogy a német belső békét megteremtse és stabilizálja, Sc3i!acher és LHvinov tárgyalásai Paris, január 2. A Journal berlini tndásitója szenzációs hirt közöl Németország és Oroszország uj politikád tárgyalásairól. Schleicher és Litvinov december közepén Berlinben ta.'álkozott és feltűnő volt, hogy erről a találkozásró! annakidején nem adtak ki hivatalos jelentést. Litvinov „megnyug­tató" kijelentéseket tett a francia—orosz és len­gyel—orosz biztonsági szerződésekről, míg Schlei­cher b ztosiíoíta Litvinovot arról, hogy nem kí­vánja követni elődjének oroszellenes irányzatát, A tárgyalások ennél is tovább mentek. A francia lap szerint a német diplomáciának sikerült vissza­hódítania vezető szerepét az orosz politikában. Az uj német—francia megegyezésnek külpolitikai következményei hamarosan jelentkezni fognak a világpolitikában. !,®2fes5 képviselte a biroM gyűlést Berlin, január 2. A birodalmi gyűlés jókívánsá­gait Lcebe, a parlament eznciáldeniokraila alelinöke adta át Hindenburgnak. Goering nemzeti szocialis­ta elnök nem tartotta szükségesnek, hogy szabad­ságát félbeszakítsa. A birodalmi tanács jókivámaiai is eltérnek a szokásos formától. Egyes országok éles megszövegezósü üdvöz1 eteket küldtek és kö­vetelték, hogy a birodalom végre nagyobb súlyt helyezzen az országok jogos igényeinek kielégíté­sére. Hindenburg arról is nyilatkozott, hogy mi­ként szánta magát annakidején Hannoverben az elnökjelölés elfogadására. — Nem akarok elnök lenni _ mondotta ha­tározottan —, semmiesetre sem tolakodtam és az ifjabbakra utaltam, amig Tirpitz hozzám jött és kijelentette, hogy vádolnom kell a je­lölést, mert a haza kívánja. Amikor meggyő­zött erről, követtem a haza szavát. — Ha csak több belátást látnék! De nem szabad türelmetlennek lenni, mert az embe­rek annyira különfélék! Megesküdtem és es­kümet minden körülmény között megtartom. Lássa, nem tudok mást, mint fo.yton ugyan­ezt hangoztatni. Mennyire nem ért meg eji- gem a német nép, ha az unalomig ismételge­tem: egy ség, egység! Pedig jobb, ha a komoly emberek kezet nyújtanak egymásnak, mintha öklükkel sújtanak egymás orrára. A hazát nem szabad csak vasárnap szeretni. A hazát oly magágra kell helyezni, hogy az ember ön­magáról is megfeledkezik. A nyilatkozat végén Hindenburg a követ­kező újévi vallomást tette: — A mi népünk nagy eredményeket ért már el. Most is ki fog tartani. Természetesen semmi nem megy oly gyorsan, mint az ifjúság gondolja. A legfőbb erény a türelem. Én azt hiszem, hogy isten segítségével eredményt fo­gunk elérni. Lépésről-fépésre megy a dolog, de ha hűek maradunk önmagunkhoz, akkor győzni fogunk. Vége a fegyverszünetnek Berlin, január 2. Január 2-án véget ér a nyolc hét óta tartó németországi politikai fegyverszünet. Ezek után ismét szabad nép- gyiíléseket és ucean fölvouulásokat tartani. A pártok a közeljövőben számos nagyarányú gyűlést és tüntetést kiváltnak rendezni, mert a politikai helyzet bizonytalan és nem lehe­tetten, hogy hamarosan uj választásokra ke­rül a sor. A birodalmi gyűlés öregeinek ta­nácsa szerdán összegyűl, hogy megállapodjék Meghall a ruszinszköi autonómia első ruszin apostola Kutyák Iván nemzetgyűlési lépt lsei agyvérzés következtében váratlanul elhunyt • T ' Hétfőn délelőtt hűsíti fakásái rosszul lett s a nagyszőlős! kórházban hunyt el — A ruszin népvezér halála egész Ruszinszké gyásza Munkács, január 2- (Munkatársunk telefon- jelentése.) Kurtyák Iván, a ruszin autonóm földműves-szövetség képviselője ma délután a nagyszőllősi kórházban negyvenhat éves ko­rában meghalt. A hatalmas termetű férfiú az utóbbi időben betegeskedett. Nemrégiben a lábán orbánca volt, amelyből kigyógyult, majd utána sárga­ságba esett. Ma délelőtt huszli lakásán rosz- szul lett és rögtön beszállították a nagyszől­lősi kórházba, ahol agyvérzést állapítottak meg nála. Segíteni már nem tudtak rajta az orvosok és rövid néhány órás szenvedés után jobblétre szén derült Kurtyák Iván az összeomlás előtt tanító volt egy Huszt melletti községben. Az állam-fordu­lat után, noha ruszin nemzetiségű volt, nem vették át és elbocsátották állásából. A politi­kai életbe vetette bele magát és első perctől kezdve a hatalmon levő rezsimmel szemben ellenzéki álláspontot foglalt el. 1923-ban, ami­kor az egységes ruszin párt többsége a cseh agrárpárthoz csatlakozott, Kurtyák megalakí­totta a ruszin autonóm földműves szövetség pártját, melynek első percétől kezdve igen nagy tekintélyű és népszerű képviselője volt. Nemrégen a beregszászi kerületi bíróság há- romfhónapi fogházbüntetésre ítélte el nép-gyű­léseken elhangzott intranzigen-s ellenzéki be­szédeiért. Épp most kellett volna egyik bün­tetését leülnie. Kurtyák Ivánt nemcsak a ruszin nép tisz­telte és becsülte, hanem a rus-zinszkói ma­gyarság előtt is nagy tekintély volt azért, mert igaz ruszinsága mellett őszinte barátja volt a magyarságnak, rendületlen hive az ős­lakos gondolatnak. Hogy a magyarság a ru­szin népet gazdaságiig és kulturális tekintet­ben nem nyomta el, sőt mindenkor támogatta, azt Kurtyák Iván mindenütt és mindenkor nyíltan hirdette. Parlamenti ténykedése minden téren figye­lemreméltó volt. Igaz önzetlenséggel harcolt Ruszinszkó autonómiájáért, nem riadt vissza semmiféle fenyegetéstől. A nemzetközi fórumok elé is elvitte a ruszin nép panaszait és sürgette a sain-tgermaini szerződésben biztosított auto­nómia megvalósítását. Amilyen bátor népszónok volt, ép olyan bátran beszélt a parlamenti szó­székről és a legnyiiltabban leplezte le azokat a visszaéléseket, amelyeket a ruszin nép rovásá­ra elkövettek. Betegen, de köteleeeégtudóan megjelent közvetlen karácsony előtt is a par­lamentben, hogy a költségvetési provizórium tárgyalásakor újból fölhívja a parlament fi­gyelmét, a ruszin nép nyomorára s különösen az agrárpárt exponenseinek hibás ruszinszkói poli­tikájára. Betegen járta még közvetlen kará­csony előtt a minisztériumokat, hogy a hozzá forduló ruszin nép ügyében interveniáljon. Kurtyák Iván nemzetgyűlési képviselő halá­lával az autonóm-ista ruszin nép legbátrabb, legelszáutabb és legönzetlenebb vezérét vesz­tette ei. Újabb japán kínai konfüklas Sanhaikvan, január 2. Pekingi és tien- csini jelentések szerint a Liautung-öböl mentén fekvő Sanhaikvan városban súlyos összeütkö­zésre került a sor a kínaiak és a japánok kö­zött. Kínai források szerint a japánok eddig is­meretien okból hirtelen tűz alá vették a kínaiak állásait, mire az utóbbiak válaszoltak a tüze­lésre. Tiencsini japán körök viszont úgy tud­ják, hogy a japánoktól megszállt pályaudvar közelében az őrök bombákat találtak s emiatt támadt a lövöldözés. A japán hadvezetöség na­gyobb erősítést küldött Sanliaikvanba. Egy­előre nem tudni, vájjon sajnálatos tévedésről van-e szó, vagy pedig a japánok tervszerű ak­ciójáról, amely összeköttetésben van a Jehol- konfliktussal. XII. évf. 2. (3112) szám ■ KCífCl • 1933 január 3 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom