Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-04 / 2. (3112.) szám

Benes újból állást foglalt

a rewizió elles

A külügyminiszter optimista újévi nyilatkozata

1983 jaracár 3, kedd.

Prága, január 2. Benes kütügyminiszter a [nemzetközi helyzetről nyilatkozott a Lidové Novinyben. A jövőre vonatkozódag kijelentette, hogy remények és előfeltételek vannak arra, hogy

a helyzet javulni fog.

Gazdasági téren egyre jobbam fölismerik, hogy a különböző vám- és devizakorlátozások senkinek sem használnak, hanem csak mindenkinek ártanak éspedig annál érezhetőbben, minél radikálisabb gazdasági sorompót állítanak fel az államok. Ezen az utón aligha lehet tovább haladni.

Remélni lehet tehát, hogy a világ lassan visszatér a józan kereskedelmi politikához, az áruk szabadabb kicseréléséhez. Erre a politikára készül fel érthetően Amerika uj elnöke és ebben az értelemben készül a jövő világgazdasági konferencia. A ke6eTÜ tapasztalatok tanulságul szolgálhatnak és egyúttal a fordulatra indítékot adhatnak. Ezzel a kérdéssel szoros összefüggésben van a nemzetközi adósságok problémája is. Ma mindenütt és az Egyesült Államokban is azon a véleménnyen vannak, hogy az adósság kérdését meg kell oldani és a lehetőség szerint véglegesen kell rendezni. Kétség nem fér ahhoz, hogy az elkövetkezendő esztendőben a legko- m<3yabb kísérletek történnek ez irányban. A lausannei konferencián megállapítottak bizonyos előfeltételeket, amelyek talán megkönnyítik ennek a bonvalult adóssági kérdésnek a teljes rendezését. Éppen a lausannei konferencia mutatta meg a kérdések összefügéeét. Még az úgynevezett keleti jóvátétel sem választható el és különíthető el a nemzetközi adósságok egész problémájától, amelyet meg lehet oldani, ha a teleti répa-rációkkal összefüggő összes kérdéseket igazságosan oldják meg. A helyzet ma az. hogy a megoldást nem lehet tovább halasztani: ebben az évben föltétlenül tárgyalni fognak ezekről a problémákról és elegendő alapunk van a reményre, hogy ezek a tárgyalások is pozitív

lehetett többet elérni. Általánosan ismert tényeket konstatálok, amikor kijelentem, hogy a leszerelési konferencia egyes tagjai nem törekedtek óriási feladatuk megkönnyítésére, sőt -egyes felek még szaporították a nyugtalanságot, amelyek megnehezítik a megegyezést.

A leszerelés a bizalmatlanság légkörében lehetetlen

és ez a jelen pillanatban még nem tűnt el.

1 revisiés mozgalom

A revíziós mozgalomról Benes a következőket mondta:

— Bizonyára nem tesz jó szolgálatot -a békének és a nemzetközi bizalmat nem erősítheti

meg az, ha oly pillanatban, amikor uj nagy nemzetközi kötelmet készítenek elő az általános leszerelés kérdésében, rendszeres kampányok folynak, amelyek nem tisztelik a nemrég vállalt kötelmeket és ha revízióra a megrétmi- tés, vagy különböző fait accompli-k előkészítése által törekszenek. Annál nagyobb nyugtalanságot és bizalmatlanságot vált az ki, ha egyes revizionista törekvéseket — melyeknek motívumait lélektanilag talán meg lehet érteni, még ha nem is ismerjük el őket s nem értünk egyet velük, olyan manőverekre használják föl, amelyek

egyeseket engedékenységre akarnak bírni, másokban pedig annál ártalmasabb reményeket ébresztenek, minél távolabb állanak a megvalósíthatóságtól s minél nagyobb mértékben akadályozzák a szomszédokkal való megegyezést, akik készek az együttműködésre és a kölcsönös érdekek nyugodt rendezésére. Ilyen akciók természetesen elmaradha- taüanul reakciót váltanak ki, miáltal a nemzetközi élet hullámai kiegyenlítődnek.

Az angolszász országokban ma sokkal érzékenyebben reagálnak, minit bármikor, a bókét veszélyeztető összes akciókra. Valamennyi francia

kormány folytatja elővigyázatos politikáját, mindenre készen, ami lehetővé teszi a nemzetközi megértést azon alapok megőrzése mellett, amelyeken az uj Európa épül. Ugyanezen irányelveket követi egységes frontban a kis- antamt, amely legutolsó belgrádi konferenciáján ismét alkalmat talált arra, hogy manifesztáljon politikájának konstruktív volta mellett. Újból bebizonyította, hogy továbbra is őszintén törekszik valamennyi kis és nagy szomszédával a barátságos együttműködésre és hogy a lojális, a békés nemzetközi együttműködés gondolata reá mindig számithat. Megmutatta azt is, hogy nem szűnik meg Közép- és Déleurópában a béke éber őre maradni, elegendő ereje és elhatározottsága van ahhoz, hogy szembeszálljon mindennel, ami ezt a bókét veszélyeztetné. A kis- antant hü marad eddigi politikájához, amely törekszik érvényre juttatni jogait és barátságosan együttműködni Középeurópa összes kis államaival, amellett respektálja a többi államok érdekeit, amennyire ezen érdekek valóban legitimek. Nekünk csehszlovákoknak — fejezi be Benes —- nincs okunk arra, hogy elcsüggedjünk. Csak ki kell tartani és én hiszem, hogy mi ki is tartunk.

Íz parasztok ^szenl háborút”

Katonaság szállta msg Kelststájerorsiáiot — 1 mozgatom egyre nő fimeges l@firtőitafss§k

'eredményre fognak vezetni. Az-onhan politikai tekintetben sem egészen reménytelen az uj esztendő. A leszerelési konferencia rengeteg akadály dacára, amelyek sokszor olyan komolyak voltak, hogy a tárgyalások teljes felborulással fenyegettek, bizonyos eredményekhez jutott, amelyek a további tárgyalások számára helyes alapot nyújtanak. Nem akarom lebecsülni ezeket az eredményeket, de úgy látszik, hogy

nagyon is szegényesek. Nem titkoltam el azt, hogy a leszerelési konferencia eddigi munkája nem nyújtott annyit, hogy az kielégíthessen.

De gondolni keli arra, hogy a mai mezőgazdasági helyzet, a teljes nyugtalanság, bizonytalanság és kölcsönös bizalmatlanság mellett alig

Dráe, január 2. A vidéki lapok híradásaiból i kitűnik, hogy7 az utóbbi napok rohrbaclii pa- rasztzavargásai egyre nagyobb méreteket öltenek. Mint ismeretes, Rohrbach és Vorati parasztsága fellázadt a végrehajtók ellen és fütykösökkel, kaszákkal föli’egyverJcezve szembeszáll* a hatóság embereivel. A harangokat félreveríók, s valóságos „szent háboruta hirdettek a végrehajtók ellen, A mozgalom négy-öt más községre is kiterjedt. Szombaton Admondban a lakosság erőszakkal meggátolta az egyik végrehajtást. A parasztok azzal fenyegetőznek, hogy Grác ellen vonulnak, ha az adóvégrehajtások tovább tartanak és az utóbbi napokban letartóztatott személyeket a hatóságok nem bocsátják szabadon. A stájer kormány kénytelen volt Hartberg- be a rend fenntartása érdekében katonaságot vezényelni. Szilveszter estéjén a veszélyeztetett vidéken alkoholtilalmat rendeltek el. Január elsején tizenkét parasztot letartóztattak,

Bécs, január 2. Keletstájerország renitens községeit katonaság szállotta meg. A rend fenntar-1 tusáról a csendőrség gondoskodik. A katonatisztek főhadiszállásukat Vorau apátságban ütötték föl, ahol katonai rádióállomást rendez- 1 íek be. Ugyanakkor repülőgalamb-oszíagot rendeltek ki a katonaság mellé.

Hétfő délig a rendet semmi nem zavarta meg, Délben Vorau főterén több száz paraszt összegyűlt és tüntetni kezdett a végrehajtók ellen. A szomszéd faluból egyre több paraszt érkezeit Vorauba, a legtöbbjük fütykösökkel és kaszákkal van felfegyverkezve. X rendőrség letartóztatott egy kommunista agitátort, aki lazította a tömeget. A mozgalom egyre terjed. Pöllau vidéke csatlakozott a voraui parasztokhoz és az alsóausztriai határvidéken is nyugtalanság észlelhető.

1 budapesti diplomáciai testület IliiI látogatása a maggal l©íüfiifiánál

Budapest, január 2. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése-) Újév napján a budapesti diplomáciai testület Angedi Rótta pá-' pai munciussai az éléin megjelent a kormányzónál, hogy az újév alkalmából üdvözölje. A pápai numoiius beszédében kiemelte, hogy az elmúlt óv a felmerült nehézségeket nem oldotta meg, a gazdasági válság ki mélyült, a népek összefogása nem történt meg. Mindent meg kell tenni a veszélyeztetett erkölcsi és társadalmi rend megvédésére. Magyarország kilátásai biztatóak, mert a nép vallásos, hazaszerető és egységes. A kormányzó köszönetét fejezi© ki az üdvözlésért és kijelentette, hogy a nemzetek szenvedély által vezérelt harcaiban az önzés legyőzése egyelőre nem sikerült. Hairmónikus nemzetközi együttműködésre és sok erkölcsi tökéletesedésre van szükség. Magyarország mindenesetre kész közreműködni az érdekek kiegyensúlyozásában.

M p^Hísís n* tv#

4# J/ ■

Ma: VÉCSEY ZOLTÁN

(2)

Ám csupán egy-két napig tartott ez a kimért, feszes hangulat közöttük, amint kiesé öeszeme-1 legedtek, őszinte s meghitt lett a viszonyul'.. J nyíltak a lelkek s megoldódtak a nyelvek. l'>-j minél tovább voltak együtt, annál mélyebb és 'bensőségesebb lett a barátságuk. Ez a csöndes, 'kimért diplomata csak magára öltötte a cinizmus mázát, amely a bizalmas egyiittléí- óráiban lehullott s alóla Fjodpr Szemjanovies szinte gyermeki naivsága. csupa idealizmusa ragyogott ki.

Hogyan .beszélt aztán ez az ember neki!-: szent Oroszországról, hogyan hozta közel a lelkükhöz egy pár jellemző mondattal az orosz múltat, a tatár s bizánci hatás alatt kialakult kultúrát. & népleiket. És mennyi hittel hitt az orosz jövendőben, minden orosznak szabad és boldog hazájában. Amiért életének négy évtizedéből kettőt töltött számkivetésben, .Szibériáiban, emigrációban s amelyért most a föld. alatt, millió és millió veszély között dolgozik néhány hasonló ivásu társával.

Mikor a hivatásáról beszélt, mintha láz rázta yolna a cingár testet,

— Megnevelni, mássá terMi az orosz népet. Az orosz ma is középkori ember, aki teljcem tétlenül áll szemben a viszonyokkal. A nicsevo a legszélsőbb ellentéte az amerikai go aheaü- •nek." Elvezetni az orosz a. ni csóvát ól a go ahoad-ig!

Mennél bensőbb lett a barátságuk, annál hoszísz abba k és szenvedólyeeebb&k a vitáik. Áruikor nyolc hét után elváltak tőle e a kirobogó vonat ■ablakából kendőjükkel búcsút lobogtattak a. ma ’gábau álló, félszeg alaknak, Kürtnek és Anitának össz' szorult a szive

Egy év felt el 1 Írom levelet vád din;-:.

yV rríit i . ' * 'zoiujanovicenak negye

dík levele.

(Copyright by Prágai Magyar Hirlap.)

2.

A KELLEMES UTITÁRS

Pásté hét óra tájban csöngött a telefon. Berj iin jelentkezett. Tiszta, folyékony franciássággal beszélt egy férfihang:

— Fjodor Szemjanovies Kulinyev megbízottja. Ott?

— Kurf Resner. '

— Megkapta a levelet?

— Igen. Éppen ma délután érkezett, Kérem, parancsoljon velem.

— Bizonyos okok kényszerítenek rá, hogy arra. kérjem, állapodjunk meg egy prágai találkozásban.

— Prága? Helyes! Középuton van. Mikor?

— Ma hétfő van. Ha nincs ellenére, csütörtökön. ♦

— Szabad vagyok.

— Tehát csütörtökön. Várjon csak, hol. és hogyan?

Néhány másodpercnyi szünet, majd újból megszólalt a berlini hang:

— Este kilenckor várjon a megbizottra a Krakói-uccában, a Fénix-palota bejárata előtt. A Krakói-ucca a Vencel-térről nyílik.

— Igen. Tudom.

—- Miről ismerik meg önt?

Kiirt egy kis ideig gondolkodott.-— A férfiak már nem hordanak virágot a gomblyukban. Fehér szőkíti. Azt hiszem, elég föltűnő iamertetőjel.

— Pontban kilenckor.

*

Másnap reggel már vonatra szálltak. Kurt előzetesen egyéb dolgokat is el akart intézni I’rá‘.iában s otthon már nagyon unalmasan teliéi. az órák. Lnndenburgön kereszt ül utazlak, lö ibuiig csak kettesben voltak a. másodosztályú 'íiilkéb'.n, itt azután titKársuk akadt.

Egy magas, rendkívül elegáns férfi nyitott be a fülke ajtaján s német nyelven udvariasan en- gedelmet kért arra, hogy helyet foglalhasson. Kissé keményen, idegen akcentussal ejtette ki a német szavakat. Az ablak melletti szabad ülésre húzódott s kis kézitáskájából egész halmaz újságot húzott elő. Német, cseh, francia újságok voltak s több c-iril betűs is akadt- közöttük. Még ki sem indult a vonat, máris elt-e- metkezett a Matinba-n.

A Százává tündéri szép völgyében vágtatott a vonat, kigyultak a lámpák, ^alagutra alagút következett, talán kilencet számolt meg Kurt belőlük. Azután kissé kiszélesedett a völgy. A nap már a delelés pontja felé közeledett, a meleg tűrhetetlenné vált,

Anitát hirtelen szédülés fogta el. Karjaival ijedten kapott Kurt felé, de elsötétcdett szemei előtt a világ s aléltan hanyatlott az ülésre. Kurt hangos kiáltással termett mellette, de már ott állott az idegen is és kezébe fogta Anita jobbját.

—• Ha megengedi, kérem. Orvos vagyok.

Néhányszor végigsimitotta az ájult nő verejtékező homlokát, majd leemelte kis táskáját s egy üveget emelt ki belőle. Az éter átható szaga töltötte be a fülkét.

Anita fölnyitotta a szemét, Kurt gyöngéden segítette ülő helyzetbe.

—> Egészen természetes ebben a rekkenő bőségben, — mondta mosolyogva az orvos. — Ebédidőig azonban már egészen rendben lesz, nagyságos asszonyom.

Anita hálásan bólintott, Kurt bemutatkozott:

— Kurt Resner, szerkesztő.

— Alex Alexevics Kirinov.

Az orosz fölragyogó arccal tette hozzá:

— No, ez igazán kedves véletlen. Szerkesztő ur a szerzője bizonyára a Morgenzeitung múlt évi oroszországi cikksorozatának.

— Igen, én irtain a cikkeket,

— Nagyon érdekeltek. Amikor a cikkek ösz- szefogialva, könyvalakban is megjelentek, megvásároltam a könyvet s többször áttanulmányoztam.

A két férfinak megvolt a beszédtémája. Anita már egészen jól érezte magát s ha nem is szólt bele a férfiak vitájába, figyelmesen követte.

Az orosz tempera ment,uniósán beszélt s élén k gesztusokkal kisérte a szavait.

— Szerkesztő ur azonban túlságosan objektív akart- lenni Oroszország mai uraival szemben,

pedig Európának s az egész emberiségnek érdekében való volna, ha ezt a jóindulatú objektivitást fölváltaná az egészséges önzés. A kul- turát, a civilizációt fenyegeti a veszedelem s bizony a kultúra- s civilizáció őrszemei alszanak a posztjukon, vagy legalább is behunyják a szemüket,

— Az én föladatom csupán az volt, hogy a ma számára megrógzitsem élményeimet-, fölvázoljam megfigyeléseimet, Itéleímondásra nem én vagyok hivatott, az egyszerű zsurnaliszta.

— Nem az ön metódusa ellen van kifogásom, ön nem tehetett mást, mint- hogy papírra vesse mindazt, amit látott, helyesen: látni engedtek önnek. Ha kritikával is nyúl ehhez az anyghoz, nincs módjában a mai orosz életet úgy bemutatni, amilyen a valóságban, főleg pedig nem tudja átfogni az egész orosz életet, önök, Oroszországot megjárt zsurnaliszták, tartozzanak bármilyen társadalmi és politikai irányzathoz, olyan fotoriportot hoznak magukkal, mely minden cenzúra nélkül átment már az előzetes cenzúrán, mert ott nem a cikket, az életet cenzúrázták meg. Én azonban csodálom, hogy a kapitalista világnak szüksége van az ilyen helyzetjelentésekre, hogy sajtójában a kritika mellett minduntalan fölcseng az elismerés hangja- is. Bocsánatot kérek, szerkesztő ur, de én, mint orosz és mint i^azi .demokrata, nem tudóin megérteni önöket, Nem látják, talán nem is akarják meglátni, hogy 'a Dnyeszter vonala két világot választ el s ez a két világ hosszabb időn át nem fór meg egymás mellett.

Az orosz annyira nekihevüít, hogy szóáradatát nem lehetett volna megakadályozni. Karjait széttárta és szemei különös fényben ragyogtak.

— Azt. gondolják, hogy elszigetelhetik magukat, hogy higiénikus intézkedésekkel távoltarthatják a keleti veszedelmet, mint a kolerát, vagy a leprát? Ha az a világ ott megáll, ennek itt össze kell omlania. A kettő egy időben nem fér meg egymás mellett. Gondolkodtak-e azon, hogy mi lesz, ha Európa- nyomorgó proletár- tömegei végül is arra az elhatározásra jutnak, hogy utánozni fogják az orosz példát?

Csüggedten hulltak le kezei. Yégigsimitot-ta liosszu, vékony ujjaival homlokát.

— Mi. szegény, kivert kutyák, itt élünk önök között, borzasztó mementóként c, önök nem okulnak ennek a nyomorult sorsot- élő kétmilliónak szörnyt példáján.

2