Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-15 / 12. (3122.) szám

8

^I^yatA'VA.G'feAR-HIRWffi

1Ö33 január 15, vasárnap.

ífilMütiútfikiN'SU. wy&éaúetis&teiíHJ&i

A törvényszéki

Irta: Schöpflin Aladár (Budapest) rovatból

1. Modern szociológusok már rég megállapították, hogy a különböző társadalmi osztályoknak különböző erkölcsi kádere van. Ami az egyikben súlyos bűn, a másikban elnézni Váló csekély 'hiba lehet és fordítva. Bűnöket látunk, melyeket csak bizonyos társadalmi osztályok tekintenek bűnnek, másutt normális, megengedhető cselekménynek tartanak. A törvény normalizál, az átlagerkölcsből, illetőleg a vezető réteg erkölcsi felfogásából van merítve s e szerint ítél olyanok felett is, akik ennek a rétegnek alatta vagy felette állanak.

Ez a szociológiai felismerés különösen dl- luszirálódik nem egy olyan gyilkossága 'bűn- perben, amely az utóbbi években a bíróságok elé kerüli s amelyeknek áldozatai és lettesei a falusi nép közül valók voltak. Emlékezzünk a tiszazugi méregkeverési esetekre és a mostani aktuális perre, melynek főiszereplője a Pipás Pl&ta, valódi nevén Rieger Pálné, akinek két férfi meggyilkolása van a lelkiismerelén.

Ezekben az esetiben elsősorban az a feltűnő, hogy valamennyi az Alföldön, ott is a Tisza-vidéken történt. A Dunántúl, az Alföld keleti részén vagy az Alföldtől északra nem hallottunk ilyen gyilkosság! eseteket. Ennek okát meg kellene nép-lélektani szempontból vizsgálná. Etnográfusok, antropológusok vizsgálták a nép dalait, táncait, egyéb művészetét, de sohasem jut eszükbe, hogy belehatoljanak a nép leikébe, gondolatvilágába, erkölcsébe. Igaz is, hogy az úri osztály előtt a nép embere zárkózott és titoktartó minden olyan esetben, amikor érzi külön osztály voltát. Nem ismerjük népünket, nem tudjuk, miért és hogyan burjánzónak és barapóznak el bizonyos vidékeken bizonyos bűnök.

Nem különös, hogy minden egyes ilyen esetben nők a bűnösök, akik elteszik vagy eitételiik láb alól a fölöslegessé vagy kellemetlenné vált férjei? Valamennyi gyilkosságban ha szerepelt is férfi, csak mini bűnsegéd szerepelt s asszonyok dirigálása vagy közvetlen cselekvése utján ment végbe a bűntény. A Tiszazugban a jó feleségek saját kezükkel keverték bele a mérget a férj levesébe vagy lekváros dereiyéjébe, a Pipás Pista maga húzta a kötélét az áldozatok nyakába, miután a feleségek busás jutalommal felbérelték.

Azt kell hinni, hogy a Tisza-vidéki falusi nép bizonyos rétegének asszonynépénél a kellemetlen férjet láb alól eltenni nem számit bűnnek, legalább is nem számit befelé, az önmaguk belső Ítélete számára. Tudni tudják, hogy bűn a törvény és hatóság szerint és súlyos büntetés jár érte, de ha sikerül a bűntettet titokban tartani, hogy a hatóság meg ne tudja, akkor nincs semmi baj. Nemcsak azok nem tartják bűnnek, akik elkövették, hanem azok sem háborodnak fel rajta valami nagyon, akik tudnak róla. Az összes gyilkosságok csak évek múlva, véletlen vagy bosszú diktálta följelentés alapján derültek ki. Pedig lehetetlen, hogy a falubeliek, szomszédok, atyafiak ne tudlak volna róla. Hogy maradhatna titokban a családapa meggyilkolása olt, ahol minden apróságot tudnak egymásról az emberek? Egy tyuk levágását nem lehet titokban tartani. Elfelejteni nem felejtenek el egymásról semmit. Egyszer hallottam falun két öreg parasztasszonyt veszekedni: az

egyik szemére vetette a másiknak, hogy valamikor fiatal menyecske korában a trágyadomb alá ásta el a rosszul sikerült kenyerekét, hogy az ura meg ne tudja ügyetlenkedését. Bizonyos, hogy azokról a gyilkosságokról tudóit a falu népének legalább is nagy része. Csak az uraik, pap, jegyző, csendőrőr- mester nem tudta meg. Néha megdöbbentően világosodik meg a nép osztály-összetartása az urak ellen. Mintha kát különböző emberfaj élne együtt, ezer év óta, egymásnak ismeretlenül. Élrémitő dolog, ba az ember meggondolja.

* 2

2 Az emberek ma érzékenyebbek a be- esülelükre, az érdekeikre, mint valaha. De egyúttal kevésbé szemérmesek érdekeik védelmében, mint valaha.

Egy idő óta nagy divat az újságokban pikáns hátterű házassági vagy szerelmi pereket noveMlsztikusan kiszínezve közölni. Nem nagyon épületes divat, Amerikából jutott az európai kontinensre. Az ilyen perek többségében a szerelem anyagi ügyekkel keveredve szerepel. A férj válni akar s hogy ne kelljen tartásdijat fizetni, kiteregeti házasélete diszkrét titkait, önagysága sem kíméli férje urát, nem bizony. Az elhagyott menyasszony és családja bizonyítani kívánja, hányszor vendégelte meg a hűtlen vőlegényt ebéden vagy vacsorán s milyen ajándékokkal igyekezett szerelmét megszilárdítani. A megunt barátnő házasság! esélyeinek sok százalékos csökkenéséről vagy megsemm isi léséről panaszkodik a bíróság előtt és jó magasan felszámítja ennek pénzbeli egyenértékűt. Nincs nap, hogy ilyen vagy ehhez hasonló pereskedésekről ne olvasnánk a bulvardok sajtójában.

S az ember meglepődik, miikor azt látja, hogy ezekben a perekben ma már az úgynevezett jó polgári körökből való nők is szerepelnek. Nőket mondok, mert a felperesek

A Baíthyány-pör iratait Károlyi Árpád, egyik legkiválóbb magyar türíéneltudős két testes kötetben telte közzé. Hlésházy hűtlenségi pőre óla ez volt a legnagyobb politikai por Magyarországon, azzal a különbséggel, hogy Batthyány Lajos pőre sokkal tragikusabban végződött. Batthyányi megölték azok, akik ellen semmit sem vétett. A többi halálos Ítélet is igazságtalan volt nemzeti és általános emberi szempontból, Batthyány azonban még annak a rendszernek a szempontjából sem vétkezett, amely őt halállal sújtotta. Emberi tragédiát, nagyobbat, megrázóbbat alig ismerünk, mint az első magyar miniszterelnökét. Amint Károlyi Árpád a hivatott történetíró hűségével bemutatja a megrázó eset részleteit, szinté lélékzel visszafojtva várjuk a szörnyű kibontakozást. Batthyány nem volt' szélsőséges újító, néni volt forradalmár, békésen meg akart egyezni az uralkodóházzal még azulán is, amikor Jellasics martalócait Becsből a magyarok nyakára küldték, de olyan sötét hatalmak esküdtek össze ellene, hogy neki vesznie kellett. Nem tett mást, mint védte az alkotmányt, melynek megtartására az uralkodó esküt tett, védte a szentesített törvényeket és kezdettől fogva szembenállót! Kossulh- *al és azokkal, akik a fegyveres ellenállást sürgették. Ha valaki a pör részleteit feliilete- *en olvassa, azt a következtetést vonhatná le, hogy az a politika, melyet Batthyányval 'ízemben Kossuth képviselt, Helytelen volt; Batthyány mögé s nem Kossuth mögé kellett volna állania az egész magyar nemzetnek és akkor nem következett volna be a Világos, sem a tizennyolc esztendős elnyomatás a szabadságharc leveretése után. S minthogy ez a kérdés a perrel kapcsolatban első pillanatra, felmerül, érdemes vele egy kissé foglalkoznunk.

Kossuthot úgy állítani szembe Batthyány- val, mint szélsőségest, mint forradalmárt, tudománytalan és helytelen. Mert mi volt a 48 iki mozgalom lényege? Mindaz, amit a 48-iki törvényhozás egyszerre megvalósított, előre el volt készítve a lelkekben, a reformok szükségének gondolata egészen az 1790—91- íki országgyűlésig nyúlik vissza. Az 1825-iki országgyűléstől a kor legkiválóbb magyarjai a tehetségekben annyira gazdag korszak legjobb elméi azon gondolkoztak, mi módon alakítsák át az uj idők szellemében, megrázkódtatások nélkül az elmaradt Magyarországot. Az ujjitusokat akarta, egy kis szélső konzervatív csoportot nem számitva, az egész nemzet; a történelmi valóság tehát az, hogy Magyarország egy dicső vértelen forradalomban, erőszak, vérontás nélkül teremtette meg az újkori társadalmi rendet s vivta ki ugyanakkor nemzeti szabadságát és jogait. A márdus 15 nem volt az események menetére nagyobb hatással. Széchenyit a legrosszabb akarat sem vádolhatja fórradalmisággal vagy felforgató

legtöbbször a gyengébb nemből valók. És nem restellik bíró elé vinni olyan dolgaikat, amiket valamikor szegyeitek volna- Régi időben is megesett, ha nem is olyan gyakran, hogy jóhiszemű nők házasságszédelgők karjába vetették magukat. De régibb időben ez leginkább cselédleányókkal vagy más hasonló sorsú együgyű teremtésekkel esett meg. A polgári családok jobban megnézlek, ki! fogadnak be vőlegénynek. És ha leányukkal mégis megesett, hogy egy lelkiismeretlen férfi hazugságainak áldozatai lettek, kínosan titkolták a balesetet, mint valami szörnyű szégyent. Most a íérjhezmenés annyira megnehezedett, hogy nagyon sok leány, sőt család is válogatás nélkül kap rajta, ha férfi házasság ürügye alatt közeledik hozzá. S ha aztán megvan a csalódás, nem titkolóznak, hanem szaladnak a bírósághoz, kártérítésért vagy bosszúért.

*

Az első pontban egy társadalmi réteg erkölcsi elkülönződéséről volt szó- Ez ős-tünet, évszázadokra megy vissza.

A második pontban egy alsóbb réteg erkölcseinek a felsőbb rétegbe való felkuszásá- ról van szó. Ez korhű net: a középosztály prolel a r i zálódásán ak k öve L kezmé n ye.

törekvésekkel. És a borongó, töprengő Széchenyi igy üdvözölte a nemzeti és szabadelvű vívmányokat: ,,Hosszú halálos álom után uj, vagy legfeljebb sejtelemként reménylett gyönyörű réggel hasadt fel az oly sokáig elta- posott haza felett" — és tárcát vállalt Batthyány kormányában- Maga Kossuth hangsúlyozza irataiban, hogy sem a februári francia események, sem az itthoni márciusi mozgat-1 mák nem befolyásolták az országgyűlés munkáját; legfeljebb siettették, a törvényhozás szellemén semmit sem változtattak, az összes ujjüások anélkül is bekövetkeztek volna. Kossuth éppen úgy nem volt forradalmár, mint Batthyány, különbség az veit közöttük, l hogy az utóbbi abban a téves hitben ringatta magát, hogy Beccsel meg lehet egyezni és a magyar nemzet a vér nélkül kivívott jogokat megvédheti alkudozásokkal, anélkül, hogy fegyverhez kelljen nyúlnia. Ez volt Batthyány tévedése és tragédiája.

Magyarországot az úgynevezett „forrada- dalomba" belehajszolták. Ezt. az igazságot egy igen tárgyilagos, a dolgokat valóban történetiről magaslatról szemlélő történet tud ős állapit ja meg: Berzeviczy Albert. Az 1848 áprilisában szentesített törvényeket Magyar- országon senki ,sem tartotta forradalmi újításoknak, az Ausztriával való viszony rendezése pedig teljes összhangban állott a pragma- tica sanotio és 1790—91-es törvények szellemével. A magyar nemzet és uralkodóháza közötti összeütközést az idézte elő. hogy Becsben 1848 decemberében a központ ősi tó irányzat kerekedett felül. Ez az uj irányzat, melynek legfőbb képviselője Schwarzenberg Félix herceg volt, nagy osztrák összb iroda lomról álmodozott, amelyet a magyar nemzeti mozgalom leveretése után meg is valósítottak. Azt hangoztatták, hogy az összbirodalom ^kényelmes lakóháza leend a nemzeteknek és néptörzseknek", de a valóságban egy nagy német kohóba akarták a magyarokkal együtt az összes nemzeteket beolvasztani. Berzeviczy rámutat arra, hogy a gyors egymásután bah következő osztrák kormányok a magyar törvényekkel szemben nem tanúsítottak barátságtalan magatartást, de a törvények hiányosságából igen sok félreértés származott. Nagy baj volt az, hogy az Ausztriával való közös ügyek rendezését nem határozták meg pontosan, ami természetesen sok félreértésre adott alkalmat. Ez különösen kitűnt akkor, midőn Leuzendorf auditor Batthyányi vallatta. A törvények hiányossága miatt a magyar kormány kénytelen volt intézkedni saját hatáskörében, amit azután Battbyánynak vádlói mint halálos bűnt róiták fel. Átlói fogva, hogy Becsben a központosító és abszolitisztikus irány felülkerekedet, el kerülhet étién volt az uralkodóház és Magyarország között az ösz- sze ütközés- Mert miről volt szó? Arról, hogy Magyarország gyáván megadja magát BecsALMODÖ GYEREK

Egy gyerek ül a vén ház tövénél,

Nézi, nézi a hunyó napot.

Lelke magja álmokat csíráztat,

Más világok fényén andajog.

Látszik, hegy a főidtől messze, messze. Felhők fölött, égen öujdokol.

De mit gondol, csak eimásolt tusrajzv S amit érez, csak egy fiistgomüoy.

Egyszer majd, ha öreg lesz és fáradt. Esti uccán busán lépeget.

Meglát majd egy régi-régi házai,

S eszébe jut egy áljmodó gyerek.

Falu Tamás.

nek, feladja egy negyedszázados munkának és küzdelemnek összes eredményeit, vagy pedig minden erejének megfeszítésével ellenáll. Önérzetes nemzet csak a fegyveres ellenállást választhatta. Ha Kossulhék leteszik a fegyvert és átengedik az országot sorsának, talán kitörölték volna a magyarságot a nemzetek közül. A tizennyolc esztendős önkényuralom nincs kapcsolatban sem a nemzeti ellenállással, sem a trónfosztással.

Károlyi Árpád nagy müvéből megalkothatjuk a tökéletes jellemzését adnak a rendszernek, amely az ártatlan Bat.hyányí iiiz hónapon át Ide oda hurcolta, majd halálra Ítélte. A perverz és kéjenc Sehwarzerberget Széchenyi a Blick-ben „rohadt agyvelejű" gazembernek nevezi. Haynau, a rendszer „borotvája", meg hibbant agyú ember volt, Kem- pen, Ferenc József császár főheh-érja a kéreg- lelkű, durva, könyörtelen ember típusa s nem volt sokkal különb Gmnne sem, a császár főhadsegéde. Ilyen mindenre elszánt embertípusokat csak Oroszország termelt kii- Schwarzenberg Félix és munkatársai úgy látszik érezték, hogy az eszme, melyet képviselnek, időszerűtlen s a központo ítélt és korlátlan hatalommal kormányzott összbiro- d aló in csak ilyen emberekkel és módszerekkel szervezhető meg.

A magyarországi Történelmi Társulat -kiadványai között nem jelent meg a Batthyány* pörnél érdekesebb és izgalmasabb tartalmú olvasmány. Majdnem összes részelek újak és meglepőek. A vádlóról, Leuzen doniról, sőt még a bírákról is meg kell változtatnunk a véleményünket. Ők azt hitték, hogy a vádlottal csak forma szerint Ítélik halálra és kegyelemre ajánlották. Annál sötétebb színben tűnnek fel Batthyány titkos és kevésbé titkos.,ellenségei. Az az érzésünk Károlyi Árpád müvének olvasása után, hogy abban az embertelen hajszában a miniszterelnök titkos magyar ellenfelei játszották a főszerepet, azok a csökönyös maradiak, akik fenn akarták tovább tartani a hűbériség maradványait s kik mint a fetsőiábla szabadelvű csoportjának vezérét, rettentően gyűlöllek.

Károlyi Árpádnak, a kiváló öreg tudósnak, a magyar történettudomány és a történelem iránt érdeklődő magyar olvas!közönség sokat köszönhet.. A Batlhyány-kéröásben most már tisztán látunk- Tisztán látjuk, amit eddig sejtettünk, azt, hogy ez á bűntény volt az, mellyel az osztrák elnyomás legjobban beszennyezte önmagát.

Au síriéban minden ©3 elsőrendű hóv.ssonysh mellett kitűnő sítarep várja a éiisport híveit

Fekete karácsony után végre leesett a hó. Az idei téli sport utazások igazi idénye csak most kezdődik és a megfelelő hóviszonyok hírére utazási osztályunkban rendkívül élénk érdeklődés nyilvánul meg a téli sportulak iránt. A szombaton elindult oortinai utazáson kivül utazási osztályunk több kisebb csoportot fog a közeli napokban útnak indítani belföldi és külföldi téli sporthelyekré. Hangoztatjuk, hogy utazási osztályunk erő3 beszervezeltséggel szolgálja ki a téli sport- utasokat és akár belföldi, akár külföldi téli sporthelyen elsőrendű arangément. nyújt nekik.

Különösen nagy érdeklődés nyilvánul meg a PMH és Austrobus állandó egyhetes semmeringj sitanlolyamai iránt, ami teljesen érthető, mert 295 Kos-ért nyújtjuk az utazást autóbusszal Bécstől és vissza Becsig a Sémin eringen, ott egyhetes teljes peusiot adunk és sitaufolyamot nyújtunk. A téli spóroltakra vonatkozóan utazási osztályunk készséggel nyújt minden érdeklődőnek szakszerű fe'világosi tást.

JtÉd: (íiuíía Jlnttaí

i»miihib!■■■■—wiiin iiini—murMiii —— Mm■ ——HTTnn-—lm i nrt~- m tttiti -;v

expeditós és portóköl'sége felégeti 5.— (cö Kcoiraít igen tisiteS1 efőfzetőn; báljpegs’rben is belíiildbefik kiadMilva.aluültfcs!, Pfato, Panská 12

C