Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-01 / 1. (3111.) szám

kapcsolatiban kétféle tájékozottságu magyarok vannak. Kétféle föladatot kell tehát a helyzettel kap­csolatban megoldani. Egyik: a régieknek alapo­san megismerni a cseh nemzet történelmét, — a másik: a kisebbségi magyarság fiatalságát jól megtanítani a magyar történelemre. S már ré­gen meg kellett volna írni és régen ki kellett volna adni a ceehsz’ovákiai magyarság részére eg" magyar és cseh történelmet, amely mind­két vonatkozásban komoly, tanító, ismeretter­jesztő és nevelő hatású lett volna. A csehszlo­vákiai kiadású magyar történelem hiányát Es­terházy János pályázata hivatott pótolni. Ennek eredményét bizalommal várjuk. A magam részéről is egyik mindehekelőtti és legsürgősebb föladatunknak tartom, hogy ecry megfe’elő magyar történelmet adjunk minden csehszlovákiai magyar ifjú kezébe. A föladat másik vonatkozásában sincs még megoldva, bár természetszerűleg az előbbre van. mint az első. A csehszlovákiai magyar kisebb­ségi ifjúságot minden iskolában tanítják a cseh és szlovák történelemre. Ez azonban nemcsak, hogy nem megfelelő nemzeti érdekünknek, ha­nem egyenesen kárára van annak. Az elemi iskolai magyar nyelvű cseh törté­nelmekről nem is teszek említést. A középisko­lákban Pékár prágai cseh egyetemi tanár „A csehszlovák nemzet történelme'* cimíl, Orbán Gábor által magyarra fordított könyvét hasz­nálják. E könyv a legrosszabb tankönyvnek szinte iskolapéldája. Anyaga lehetetlenül nagy, több vonatkozásra hosszasan kitérő, egyes meg­nyilatkozásaiban túlzóan elfajult, sőt igaztalan, betűszedésre is abszurd. Ebből a könyvből ren­desen tanulni nem lehet, ebből a könyvből az azt tanuló ifjú — még ha kellően érett is már — helyes ismeretet sem a cseh, sem a. bele fog­lalt magyar történelemről nem szerezhet. Nagy hiánya volt tehát egy jó. valóban ma­gyar nyelven irt, megérthető, áttekinthető cseh történelemkönyvnek! Ezt a hiányt részben pó­tolja Sas Andor magyar fordítású Krofta ..A csehszlovák történelem kis tükre" könyve. Ez sem az, amire szükségünk volna, mely különö­sen magyar vonatkozásaiban eléggé tárgyilagos volna. De több és jobb minden eddiginél. Ezt a könyvet elolvasva, a magyar történelmet is-, merve, már eléggé alapos tájékozódást nyerhe­tünk a Cseh történelemről. Krofta történelme, mint első fejezetének első bekezdése bizonyltja, információs könyvnek s munkának készült, persze a cseh és csehszlovák érdekeknek megfelelően. Egyes — de aránylag kévés elfogultsággal telt részeit, a befejező résznek reánk vonatkozó téves fölfogását kivé­ve, valóban megfelelő tájékozódást, kellő isme­retet nyújtó. Újat nem mond, uj kifejezésekkel, uj fölfogással (mint azt Magyarországon Kó­mán és Szegfű teszik) nem dolgozik, de röviden __ 1.93S január 1, vasárnap. i iM imwi .....TIT iiT'TI áttekinthető képét s ismeretét adja a cseh tör­ténelemnek. Krofta nemcsak történettudós egyetemi ta­nár. hanem politikus is, még pedig Lenes köz­vetlen munkatársa, tehát érdemes tudnunk, hogy mit mond, mit emel ki ö a cseh történelem­ben, magyar vonatkozásokban • mi neki, mint vezető politikai tényezőnek, a történelmi véle­ménye s fölfogása. Érdekes a könyv két utolsó fejezete, mely a világháborúról és a köztársaság első éveiről szól. A Habsburg-uralom alatti korszakokról szóló fejezeteket (VII—XII.) olvasva, azt a megállapítást tehetjük, hogy a csehszlovák köz­társaság berendezkedettségánek sok vonatko­zása egyenesen kópiája az osztrák rendszernek. Krofta könyvét ajánlom a müveit magyarság­nak, hogy abból tanuljon, hogy annak tanulsá­gáét a maga javára és törekvéseire fölhasználja. (Krofta könyvéről hosszabb tanulmányt, irt a Prágai Magyar Hírlap számára Alapy Gyula dr. is. Ezt, a részletekkel is érdemlegesen fog­lalkozó tanulmányt rövidesen ugyancsak le­közöljük.) (*) Zenekari hangverseny a pozsonyi Vigadó­ban. Pozsonyból jelentik: Rajtéi' Lajos, Po­zsony közismert fiatal karnagya és zeneszer­zője hosszabb szünet után ismét megjelenik a pódiumon. A Szimfonikus Zenekar egy hang­versenyét vezényli ezúttal Rajter Lajos, január 18-án (szerdán) este 9 órakor a pozsonyi Viga­dó nagytermében. Közreműködnek még Sz. Kozics Ltel és Leli nemé—-Stocivineer Lufi (zongora). A miisorún rendkívül értékes és ér­dekes müvek szerepelnek. A hangverseny tisz­ta jövedelmét Rajter a nyomorenyhiíő téli se­gélyakció javára fordítja. Jegyek elővételben a következő cégeknél kaphatók: II old eret Lőrinc- kapu ucca 20. Pallehner Húrban tér 6 és Stamp- fel Mihály ucca 4. (*) Krammer Erzsi a budapesti rádióban. Kram-mer Erzsi Langven-enyénekesnö. akit már több ízben halottunk a bécsi és kassai rádióból, január 4-én este negyed 8 órakor a budapesti rádióban énekel. (•) Miikedvelői előadások Eperjesen. Tudósítónk j jelenéi: Az eip-erjesi ev. ifjúsági csoport újabb tomu- jeöét' aditia értékes aigiíitásánaik, .melyet a magyar kultúra ápolása terén fejt ki Sajnos, az egykor oly kérés eperjesi kultúráiét teljesen mélypont alá jutott, annál dicséretre méltóbb tehált az ifjúsági csoport önzetlen 'tevéfceúykedélí. Karácsony &UŐ- és másodnapján néhány ismert műkedvelő bevoná­sával és fiatal tehetségek közreműködésével újabb nagysikerű műkedvelői előadásé rendezlek. Hárem egy tollvonás o$ vígjáték került színre. A közönség minid a kér napon miegéöltötle a Rózsa-ucoaá tanter­met és a rendezőség dicséretére legyen mondva, nagyszerűen szóra közölt és sokait tapsolt.. A hárem darab közül a Csendes Juli című érte el a legna­gyobb sikert, melyet Flórián Kató dr., Ambrózy Béla, Baydiik Béla, Spariner Joli, Ptíföélüár Pál és Tomin Sándor vitt sikerre. Küilcin kell megeinill- temünk Flórián Kató dr. tetjeeitniányét.- aki felejt­hetetlen élményt nyújtott ős könnyesre kacagtatta a közönséget. Amibrózy Béla parasztgazdája kifor­rott művészet volt, Baydiik Bélta pedig a legény sze­repéiben bizonyította be színészi rátermettségét. A darab többi szereplője is tehetsége legjavát nyúj­totta. Az Qsz'.áilyharc című vígjáték főszerepét Kos- vicziky Gaby alakította megnyerő közvetlenséggel, a fiuezerepekre való nagyszerű rátermettséggel. Mellette Pcgiclilár Pál cly pompás humorral játszóiba meg szerepét, hogy nem tudott kifogyni a nevetés­bői a közönség. Baydiik Béla, Mihalidesz Aranka, Tomim Sándor. Mayer Csuía ügyesen egészítették ki a két vezető szerepet. Az est harmadik darab­jában Kenéz Lilla miint igen értékes műkedvelő mutatkozott be, Roskoványi László piádig növelte eddigi sikereit. Bayd'lk Béla és Pceeléár Pál sok­oldalúságukról beitek tanúbizonyságot. (*) Uj színpadi szerző méta kőzett he karácsony­kor Úngváron. Ruszánszkói ezérkesztőségüaik je­lenti: Az ungvári Ktriolikus Legényegylet műked­velői karácocny miá&odúapján nagysikerű ezinle’ő- adást rendeztek a Katolikus Kútárhoz színpadán. A nagytermet zsúfolásig megtöltő előkelő kozönűég előtt egy uj színpadi szerzőnek: Horny Oszkár ung­vári reá11gimnáziumi tanárnak és legényeigyietd el­nöknek -Föl fiuk, muuika vár!“ oíiftlü háronn'e'lvo- náeos karácsonyi életképét adták elő. A színdarab a meg® nőméiben egyike a leglobb irámydrámák- nak, mely úgy e.-zimei tartalmában, mint színpadi, fe’iépit'cáé'bem allkotó szelleműi munka, bele igazi, reális élstfók A szereplők kiváló teljesiitményei csak elismerést érdemedúek. így: Horcez Lajos, Várady Bözsi és jan^sovezky Dezső, váiliam'int Ács Lajos a főszerepekben a mű kedvelői átlagon jóvál felüleimn’kedő játékát mutattak be. De méltó tár­saik voltaik: Angyal Roziid, Szántó Duói, Röjkó löt vám, Puha Sándor, Mfltyasovözky János, Gajdos Bertalan, Angyal Gyula, Zboray Mihály, Hluskő János, Dunosák Péter, Lerakó Zoltán, Manyiira Já­nos, Rajkó József, Pclcmcsák Imre és Puskás Ber­talan. Az.előadás után Horny Oszkárt, a közönség, K *a W 9 £= SR a jelSZÓ még mindig! Ü K0 éti Helyenkénti vagy teljes masszázs níii az amerikai luíjmentesitö ,,ADDO“ törv. védett krémmel való egyszerű bedörzsölés által befuzo­nyithatólag két héten beliéi. Kis tégely egyes testrészek számára 35.— Ke Nagy tégely az egész test számára 60.— Ke Szétküldést csak utánvéttel eszközöl az ismert szépségápolónö Mme ADÉLÉ M B'ÖLEJS, Praha, Václavské nám 28. ólén Tahy Ábris apostoli kormányzóval, melegen ünnepelte. (*) A ruszinszkói magyar színtársulat befejezi ungvári szezonját. Ruszinszkói ezerkesztőeóg’tink jelenti: A rnszhiaakói magyar ezintársulat ja­nuár ele ej óv el befejezi ungvári szezonját, m eb­nek utolsó hetei — tekintettel a súlyos gazda­sági helyzetre — anpyagilag igen gyengék vol­tak, úgyhogy többször az előadások is elma­radtak. A szint ámulat Munkácsra teszi át mű­ködési színhelyét, tűig Ungváron a Hab imáit zsidó szín társulat nyit kaput s február 1-ig fog játszani. AZ UNGVÁRI VÁROSI HANGOS MOZGÓ HÉTI MŰSORA: Vasárnap éft hétfőn, jam. 1. és 2-án US. 1A7 és Lö) órakor: KÉT SZÍV EGY DOBBANÁS. Az UFA- nak milliós költséggel evőélilitott legújabb káp­rázatos operet'.je, Fősa&repl'Őj0: Lillán Harvey a közönség kedvence. Kedd, szerda, csütörtök: TITKOS KÜLDETÉSBEN Harry Piel legújabb 100 százalékos beszélő k»- landfilmje • Edgár W-allace világhírű regénye nyomán. Következő műsor: Alpár Gitta és Gusztáv Fröhlich együti.es világi i’.in je: MEGSZÓLALT A SZIVEM. Szombaton, dec. 31-én és vasárnap, jatt. 1-én dél­után M3 órakor a Magyar Rapszódia testvérfilmű:: Maros vize folyik csendesen. Festői rónákon ki szült, szerelmi románt'. Főszereplői: Lil Dagűver cs Hans Stüwe. Vasárnap, január 1-ön dó léi ölt 11 órakór szénskic'- gyermekélőadás. Í Hsiápolás, hajfssfés, tartós osidulálás elöl! | ajánlatos a baját nálunk megvizsgáltatni. Fejbőr.-, arc­áé kézápolás legrégibb és legjobb ezakisnierőjé •; Béres M hály, ltosiee, F©*u, 85 i (Andrássy palota) Irigyen caöácsádás ! Szolid árak ! Regény (21) — Hát te? — kérdezte nemsokára. — Megyek haza, — felelt röviden Éviké. Én abban a hitben, hogy Évike csak vasár­napi látogatóba megy haza s hogy Merenyán- szky bácsi itt várakozik valahol a hintójával a kislányára, titokban felujjongva, hogy en­gem is hazavisznek magukkal, körülnéztem: — És a kocsi? — kérdeztem. Évike csodálkozó arcot vágotl. — Miféle kocsi? — Ejti! — csattantam fel türelmetlenül. — A hintólok, no! Tudom, hogy nem gyalog mégy haza! Évike féloldalt hajtotta a fejét s ugylátszik, megértette a gondolataimat, mert nagy szo­morúsággá] s valami különös gúnnyal a hang­jában, csendeskén felkacagott. — Rosszul tudod, Jancsi. Én most igenje gyalog megyek haza... Balsejtelmektől gyötörve megragadtam a kezét és rákiáltottam: — Az Istenért, mi történt? ... Éviké, szája elé téve a mutatóujját, hogy csönd legyen, behúzott egy rozzant palánk miSgé s ott a fülembe súgta: •— Megszököm!... 3 mikor látta, hogy a csodálkozástól és a rémülettől valósággal megdermedek, nyugodt és természetes hangon hozzátette: — A kedvesnővér Bazilika zongoraórán rá­vert a kezemre, meg aztán minden istenál­dotta nap káposzta fasirozott hússal ... Me­gyek haza... Lelkem fenekéig elszégyeltem magam. Lám ez a gyenge és törékeny kislány meny­nyivel bö’csebb és erősebb, mint én vagyok. Öl is nagyjában azokkal a bántalmakkal illet-1 ír fa: Szilárd János ték, mint engem, de Ő nem veszítette el a nyu­galmát, nem csapott botrányt és nem bögle végig kétségbeesetten a vásárteret, hogy éj­szaka mi lesz vele, hanem nyugodtan elha­tározta, hogy elég veit, aztán kapta magát és most megy haza. —- Én is veled megyek! — kiáltottam. — Nem lehet, — lengette a fejét szelíden Éviké. — Nem engedem. Neked tanulnod kell Jancsi. Mert ha nem tanulsz, paraszt lesz be­lőled. De én — s itt, hamisan felcsillant a sze­me — én ha nem tanulok, akkor is férjhez megyek. Erre az anyáskodó beszédre dühös lettem. —- Ne kotyogj a levegőbe! — mondtam. Azzal közelebb húztam magamhoz és ott a roppant kerítés mögött, kétségbeesett helyze­temet feltárva, mindent őszintén elmondtam neki. — Borzasztó! — sóhajtott Évike a felhábo­rodástól, mikor a végére értein. Hosszan rám- nézott, megtelt a szeme könnyel, majd elszánt mozdulattal kézen ragadott és húzott, magával az országul felé. — Gyerünk!... Néhány perc múlva már ott lépkedtünk az ipoly-parton, az országút porában, a szélben haragosan zúgó jegenyék alatt, egymás kezét szorongatva "és kimondhatatlanul boldogan. Éviké, fázósan behúzódva a fehérgalléros in­tézeti. kabátba, én pedig kalap és felöl lő nél­kül, hetykén ős hegyesen, mint egy kakas. Istenem, micsoda vérengzés lett volna itt, ha most Duszig tanár ur az utamba kerül!... Később, mikor már a város utolsó tornya is elbújt a messzeségben a jegenyék és a fűzfák mögé és mi olt rúgtuk a port az ipolykarádi malomnál, felhők gyülekeztek az őszi égre és én fázni kezdtem. A hegyek felől a szél is erősödött, a jegenyék oldalra dőltek s olyan harsogás töltötte be a levegőt, hogy alig tud­tuk egymás szavát megérteni. Évik© a fehérgalléros intézeti kabátjából néha felém fordította az arcát és aggódva rám tekintett. Majd, mikor az első kövér esőcsepp ráhullott a sapkájára és megkoppant rajta, elővette a zsebkendőjét, a négy sarkára cso­mót kötött és intve, hogy guggoljak le, a nul­lásra nyírt fejemre terítette. Gyönyörű fiú lehettem igy. Éviké még eb­ben a szomorú helyzeben is elcsodálkozott egy pillanatra és felkacagott. Aztán nekifeszi- tette a fejét az esőnek és a szélnek és elszán­tan gyalogolt tovább a „Csovi-ee“ csárda irá­nyában. De hol volt még a „Csevice“ csárda?!... Ha arra gondoltam, hogy az útnak még a harmadrészén sem vagyunk, a nekieredi eső­ben kalap és kabát nélkül, mindinkább gyö­törve a hideg és az üres gyomor liidbŐrös ér­zésétől, sírni szerettem volna. Ilyenkor ránéztem Évikér© és nem győz­tem csodálkozni. Ez a lehelet szerűen yékony és a porcellán- figurák törékenységére emlékeztető kis nő- személy úgy bírta a gyaloglást és úgy tiirte az esőt meg a szelet, s annyira neny látszott törődni a vigasztalanul nagy távolsággal s a közelgő éjszakával, hogy bennem a csodála­ton és a tisztelőn kívül az irigységet és a dühöt is felkeltette. összeszedtem minden maradék erőmet s elébe kerülve, olyan tompét diktáltam a gya­loglásnak, mely már inkább a futásra vagy a •menekül ésre emlékeztetett. Lássuk, ki bírja tovább?! A kalászosi révnél alábbhagyott az,eső, de én is ellankadtam. Néhány parasztiszekér álldogált az Ipoly par­ton, a dereglvére várakozva, gőzölgő lovakkal s a kocsiderékban a kifelé fordított alsőszok- nvák alatt, vihogva gubbasztó fehérnéppel. Mikor a paraszt asszonyok az országúton a két szánalmasan elázott és kimerültön vánszorgó urigyereket felfedezték, nem tudták a kár­örömüket elleplezni. Hangos megjegyzésekkel mutogattak a fejemre vagy talán inkább a né'/v csomóra megkötött zsebkendőre, mely ahelyett, hogy az esi ellen megvédett volna, úgy odatapadt a nullásra nyírt kobakomhoz,! mint a vízesasztalhoz a rétestészta. • Évike felháborodott. Lekapta a fejemről a zsebkendőt és azon •hevenyében összeszid o 11. — Miért nem vetted le, ha érezted, hogy csurog? — Te tetted a fejemre! — mondtam duz­zogva én. Évike dühösen felcsat lant: —- Na és t© mindent gondolkozás nélkül a fejeden hagysz, amit én ráteszek? Majd szétdurrantam a tehetetlen bosszú­ságtól. Férfi voltam s az oktató hangot még az édesanyámtól sem tűrtem szívesen, nem még ettől a vézna asszonypalántától, aki is­mét fölébem kerekedett. — Te, Évike! — mondtam s mert a vihogó parasztok elől egy bokor eltakart, megállot­tám. — Engem ne bosszants, mért... Azzal éreztem, hogy elhagy az erőm S a- szégyentől meg a gyengeségnek valami ijesz­tő kábulatától meg.epve, odavánszorogtam az árok partjára, ahol a vizes fűbe leroskadtam. — Éhes vagyok! — nyögdéosellem. — Rét-. tenetesen éhes vagyok ... Évike megdöbbent, néhány pillanatig csak állt egy helyben, tágranyilt szemekkel és mozdulatlanul, majd megkérdezte: — Nem tudsz tovább jönni? — Nem tudok. — Hm ... Körülnézett. Aztán, mint akinek meutőöt- lete támadt, elkezdett hangosan ujjongani. — Te, Jancsi! — kiáltotta. — Ha csak idáig, a szőlőhegyig birod. minden rendben van!... Kinyújtotta a karját és a szőlőhegy felé mu­tatott. Odanéztem. Már alkonyodéit. A csendesen pásztázó őszi esőben, mint alig látható fehér fátyolén keresztül, mely hol felhuzódott a fel­hőkbe. hol ismét leereszkedett, egy rozzan! kis félszert láttam ködőim a domb tövében. De annyira megrémültem a távolságtól, amit odáig meg kellett volna tennem, hogy a kime­rült és csöndes . kimúlásért esdeklő igásálla­tok tekintetével emeltem szemeimet kis ba­rátnőmre, tökéletesen megfeledkezve © perc­ben arról a szégyenletes dologról, hogy egy növendék asszonyszemély lát engem .ily eí* hervadt állapotban. évi Él íM r :'%iipí CTpeslíCTs is portSkölteéga feléken 5.— (§L kOTonit igen tisztelt eliffíietőínk bélyegeiket; is beküldhetik hiadóbftraütlmfitaox,* Prafts. Psiiká 12 12 ^m<aa-AA?rkAU-FfiRT,a£> ÁRNYAK A VERŐFÉNYBEN

Next

/
Oldalképek
Tartalom