Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-11 / 282. (3095.) szám
1982 december 11, vasárnap. ^RWM-MAfitARHlRLAÖ Hóman Bálint, a történettudós, nem talált ellentéteket a magyar és szlovák nép évszázadokon át tartó szimbiózisában látogatás a magyar kultúrpolitika Irányítójánál, Hóman Bálint kultusz- miniszternél — A miniszter respektálja a kisebbségek jogait Budapest, december 10. Gömbös kormány alaki tá sáriak egyik legnagyobb meglepetése az volt, hogy Magyar- ország uj kultuszminisztere Hóman Bálint ér. lelt, a Nemzeti Muzeum főigazgatója. Hóman Bálint dr. neve évtizedek óta igen jóhangzásu a magyar tudományos életben. Politikai körökben azonban teljesen homo novus. A kiváló történet kid ós eddig ugyanis kizárólag tudományos munkásságának élt s a napi politikával semmi kapcsolata sem volt. A Révay-lexikon szerint 1885 december 29-én született, tehát most 29-én ünnepli 47-ik születésnapját. Mint a lexikon Írja: „A budapesti egyetemen nyert bölcsészetdok- tori oklevelet s az egyetemi könyvtár őre lett. önálló müvei: A magyar városok az Árpádok korában. (1903), őstörténetünk keleti forrásai (1809), A zágrábi püspökség alapítási éye (1910), Zeitalter dér orientllschen Quellén zűr Urgesohiehte Ungarn (1911), A veszprémi ölgyi 1109:001 származó oklevél hitelessége (1912), Az első állami egyenes adó (németül is megjelent: Die erste staat- liohe direkte Steuer) (1912), A társadalmi osztályok Szent István államában (1912), A magyar törzsek megtelepedése (1912), Adó vagy földbér? (1913). Élete nagy munkájáról azonban már nem emlékezhetett meg a lexikon, mert az csak a háború után jelent meg: a Szegfű Gyuláva.1 együtt irt több kötetes nagy magyar történelméről, amelynek folytatásán most dolgozott s ebben a nagy munkájában akaszotta meg miniszteri kinevezése. A legismertebb történettudós, az Akadémia rendes tagja, a budapesti Pázmány Pé- ter-egyetem nyilvános rendes tanára lett, majd a Nemzeti Muzeum főigazgatója. A tudós karrierje tehát a magyar életben elérte azt a magaslatot, amely alig volt már fokozható. Ekkor jött — egészen váratlanul — a politikai karrier. Hóman Bálint dr. személye tehát — minden közjogi méltóságtól eltekintve — rendkívül érdekes s az a látogatás, amit a Prágai Magyar Hírlap kiküldött munkatársa a magyar királyi vallás- és közok tatásügyi minisztérium Hold uccai palotájában tett, egyaránt szólt a miniszternek s a tudósnak. A miniszter előszobájában Miniszterhez bejutná rendszerint körülményes, nehéz dolog. Annál kellemesebben lepett meg, amikor a miniszter titkára jelentette a kegyelmes urnák, hogy a Prágai Magyar Hírlap számára nyilatkozatot kérek, másnap délelőtt negyed 12 órára már audienciára rendelt magához. Másnap pontban 11 órakor jelentem meg a miniszter fogadó szobájában, azonban a rendkívül előzékeny Ivankovich titkár sajnálkozással közölte, hogy a programba vett fogadások időpontjában némi eltolódás van, mert a kultuszminiszter Gratz Gusztáv dr. volt minisztert soronkivül fogadta s mivel a volt külügyminiszter látogatása csaknem egy óráig tartott, fél egykor juthatok csupán a miniszter elé. Félórás interjú a kultuszminiszterrel A miniszter hivatali appartementje három helyi&égből áll. Az első szalonszerü, rendkívül finomművűi, XIV. Lajos korabeli stílusban készült bútorokkal, nagy gobelinekkel. Azután következik a tulajdonképpeni foga- dószoba. mig a harmadik a miniszter dolgozószobája. Az üresen álló szalonon áthaladva, a fogadószoba ajtajában fogadta a kultuszminiszter a nála tisztelgő újságírót. Lekötelező szi- véiyessóggel, könnyed közvetlenséggel. Mély fo'öly. cigaretta, néhány konvencionális kérdés. A miniszter hátradől a mély bőrfotöly- ben. kényelmesen, könnyedén. Mindjárt az az első impresszióm, hogy igen puritán, igen komoly, egyszerű emberrel ülök szemben. Az a filozofikus mosoly, amely nyugalmat s kiegyensúlyozottságot fejez ki széles arcán s érdeklődéssel kutató szemein, nyílt egyszerűségre, emberi jóságra mutat Inkább tudós, mint politikus, — ez az első benyomása a látogatónak. A tudás, mint politikus S mivel abban a témakörben, amelyről Hóman Bálint dr. kultuszminiszterrel — ennek az interjúnak a keretén belül beszélni óhajtottam — éppen ez a probléma is benne- foglaltatik, nem tudtam ellentá 11 ni annak, hogy meg ne említsem a kegyelmes urnák az első impressziómat s megkérdeztem tőle, hogyan érzi magát a tudós a politikai környezetben? • Valaki, aki életének első munkás évtizedeit a tudomány négy fal közé zárt exMuzivitá- sában töltötte, miként érzi magát a nyilvános politikai élet útvesztőiben? A magyar kultuszminiszter mosolyogva, érdeklődéssel fogadta a kérdést. Mindéin habozás nélkül válaszolta: — Kérdése érdekes s megkísérlem, hogy őszintén válaszoljak rá. Elvi álláspontom volt mindaddig, amig a miniszteri székbe nem kerültem, hogy a napi politikával ne foglalkozzam. Sikerült magamat a pártpolitikáiéi annyira távoltartanom magam, hogy mindeddig egyetlen politikád pártnak sem voltam a tagja. Ez az álláspont kissé tán túlzott, de tudományos lelki is mereiem ezt parancsolólag irta elő. Meggyőződésem ugyanis, hogy mint történész a tudományos objektivitásomat támasztottam alá ezzel a magatartással, másrészt pedtlg, mint a Nemzeti Muzeum főigazgatója, kötelességem volt a magam személyén keresztül ezt a nemzeti intézményt mentesíteni minden pártpolitikai szempont érvényesülése alól. Ez teljes mértékben sikerült is. — Most, hogy Gömbös miniszterelnök bennem vélte megtalálni azt a személyt, akit az új kormánypolitika kultúrpolitikai részének irányítására alkalmasnak tartott, ezzel kapcsolatosan természetesen felmerült az én politikai életbe való bekapcsolódásomnak a szükségessége is. — Egyáltalán nem hallgatom el, hogy az első pillanatban némi idegenkedéssel, majdnem félelemmel gondoltam erre. Bizonyos vívódásaim voltak, amikor arra gondoltam, hogy nem fognak-e zavarólag hatni rám a politikai elfogultságok, előítéletek, visszásságok?!... — Ezek az aggodalmak azonban átmenetiek voltak csupán. Belesodródtam a politikai életbe, végigharcoltam egy választási harcot s ennek a székesfehérvári harcnak a sikere még közelebb hozott a politikához és ma elmondhatom, hogy teljesen beleilleszkedtem ebbe az uj légkörbe. Természetesen azonban abban az érteleimben, hogy a régi, kis horizontú pártpolitikai szempontokat félretéve, egy átfogóbb nemzetpolitikát óhajtok szolgálni. Kicsinyes pártszempontok iránt nincsen sok érzékem s a pártokat inkább csak ad hoc keretnek tartom, amelyben az egyén törekvéseit csupán a nemzet s a nép érdekeinek védelmére s a nemzet fejlesztésére érvénye- e iiiheti. — Ez az álláspontom szükségszerűen következik a történész kutatásaiból, megfigyeléseiből, tanulmányaiból, hiszen a hisztérikus tapasztalatai is bizonyos mértékben stúdiumul szolgálnak a politikában való szereplésre, mivel a történelem is a múlt politikájával foglalkozik. Tehát, ha első pillantásra bármennyire is idegennek s távolállónak látszik a történettudós s a politikus működése egymástól, végeredményben még azt is állíthatnám, hogy nem is teljesen uj terrénumra mentem át... Speciális fenökö és fenöszlj: Automatikusan élesíti a pengét, A kifogástalan borotválkozást lehetővé teszi, Kapható minden parfümériában, drogériában és acéláruüzletben, Allegro Fekete 96.— és rűkkelezve 120.— Kő D, ENGEL, Praha, Zatecká 8. Bratislava, Masarykovo nám. 6, A szlovák nép szerepe a magyar életben Az újságíró uj kérdést tett fel: — Magyarország történetével kapcsolatos kutatásai során foglalkozott-e Nagyméltóságod a régi Magyarországon élt szlovákságnak a magyar néppel való kapcsolataival? — Természetesen a legalaposabban foglalkoztam, miután a magyar nemzet története elválaszthatatlanul összefügg a régi Magyarországon élt nemzetiségek történetével, igy tehát a szlovák nép történetével is. Persze elsősorban középkori vonatkozásban foglalkoztatott a kérdés. — A szlovák népnek különben is minden tekintetben érdekes és jelentős szerepe volt a magyar életben s a magyar történelemben s én ezt az igen tehetséges szláv fajtát a történelmi Magyarország igen értékes és fejlő- désképcs népelemének tartottam. S tagadhatatlan, hogy a magyarsággal való teljes szimbiózis idején a szlovákság igen sok értékes egyént adott a magyar politikai s kulturális életnek. Ezek közül Bél Mátyásnak, a XVIII. század egyik legnagyobb tudósának működésével részletesen foglalkoztam, hiszen szlovák Származása dacára a magyar történelmi s földrajztudomány egyik legkiválóbb művelője volt. — Visszaemlékezve a magyar-szlovák kapcsolatokkal foglalkozó kutatásaimra, ki kell jelentenem, hegy ezeknek a kutatásoknak a során soha nem találkoztam olyan jelenségekkel, melyek a szlovák és magyar nép között, nemzeti okokra visszavezethető ellentétek létezésére mutattak volna rá. Ellenkezőleg a történelem folyamán a magyarországi szlovákok mindig kivették részüket a magyarság nagyobb politikai s kulturális mozgalmaiból. Hóman dr. kisebbségi programja — Mi kegyelmes uramnak politikai programja a Magyarországon élő kisebbségek jövője szempontjából? — hangzott a következő kérdés.. —Ennek a kérdésnek én rendkívül nagy fiigyeimet fogok szentelni s minden részletében tájékoztatni fogom magam. A mai ma— magyar étterem PRÁGÁBAN Vasárnap, 1932 december 11-én megnyílik a Secf-Pavillon (L Rybná ulice, I. emelet, bejárat az uccáról) eredeti magyar étterme. Déli és esti menü (4 fogás) 10*— Kő. Naponta magyar nemzeti ételek. Specia litás: Halpaprikás pusztai kenyérrel Eredeti magyar borok kimérése. gyár államhatár keretei közt élő szlovák és német nemzeti kisebbségek ugyanolyan szellemi szimbiózisban élnek a magyarsággal, mint amilyenben — történeti megfigyeléseim szerint az egykori Magyarország nemzetiségeinek nagyrésze élt velünk. Nagyon természetes tehát, hogy ón, mint Magyarország kultuszminisztere, a soraink között élő nemzetiségek kulturális fejlődését a legkisebb mértékben sem IGYUNK KASSAI SÖRT I 12° PRIMUS _ —— . 16° Sct. FLÓRIAN GYARTJAs BAUERNEBL és FIAr.t. KOSICE látom ellentétesnek a magyar állam érdekeivel. Nem óhajtok konvencionális nyilatkozatokat tenni, hanem eltökéltségem teljes meggyőződésével kijelenthetem, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek kisebbségi jogai tekintetében az érvényben levő nemzetközi megállapodások alapján állok s ezeket a megállapodásokat igyekezni fogok a kisebbsigek érdekében mindenképpen respektálni. Rövid ideje vagyok csupán miniszter, még nem volt időm ezzel a kérdéssel az, érdemének megfelelően foglalkozni. Azonban már a legközelebbi jövőben — éppen a kisebbségek érdekelnek szempontjából — a legbehatób- ban tanulmányozni fogom ezt az egész problémát. A debreceni égyetetni botrányok és a tanszabadság — Kegyelmes uram, méltóztassék még; egy kérdést megengedni. A közelmúltban előfordult debreceni egyetemi botrányok élénken foglalkoztatták a külföldi sajtót s a iegkülönbözőképipen kommentáiták az egyes hatóságok beavatkozását. Legyen szabad a leghivatalosabb hely álláspontját kikérnem ebben a kérdésben. A kultuszminiszter igen élénken reagált erre a kérdésre, előrehajolt kanoSszékében, közelebb hozzám s szabatosan mondotta tollba nyilatkozatát: — Ez a kérdés tulajdonképpen bizonyos” leklntejben időszerűségét elveszítette, miután a debreceni egyetemen a rend teljesen helyreállott, a tanítás zavartalanul folyik. Mégis szívesen válaszolok erre a kérdésre, hogy nyílt állásfoglalással oszlassak el minden olyan tendenciózus beállítást, amely tudomásom szerint a külföldön nyilvánosságra került. Tény az, hogy a debreceni egyetemen sor került sajnálatos excesszusokra, amelyeket annál inkább el kell ítélni, mert a tanszabadság kérdésében én természetesen a legideálisabb álláspontot foglalom el. Meg kell azonban — a kérdés alapos tanulmányozása után — állapítanom, hogy a napisajtóban ezeket a mindenképpen sajnálatos excesszusokat túlbecsülték. Ezeket az incidenseket részben egyetemen kívül álló elemek inszoenálták, de mindenesetre a legális diákszervezetektől távolállók idézték elő. Ezek ellen a legszigorúbb fegyelmi és bűnvádi eljárási, indíttattam meg s ennek az energikus fellépésnek köszönhető, hogy a rend Debrecenben teljes mértékben helyreállott. Egyik irányban sem óhajtok elfogult lenni. Ismerem az akció mély szociális rugóit, de ezzel szemben is a szigorú törvényes alapon s a törvények által megállapított tanszabadságok alapján állva, a jövőben is minden rendelkezésemre álló eszközzel biztosítani fogom a főiskolák nyugalmát. Az érdekes beszélgetést ekkor félbe kellett szakítani, mert Ivankovich miniszteri titkár lépett a szobába s közölte a miniszterrel, hogy a kocsi előállott s a kegyelmes urat várják a minisztertanácson. Az újságíró felállva a karosszékéből, leplezetlen szomorúsággal nézett jegyzetei közé, ahol még néhány nagyon érdekes válaszra méltó kérdés várakozott. A kultuszminiszter mosolyogva hivatkozott óriási elfoglaltságára, amely minden percét igénybeveszi: — Higyje el, okos emberek voltak, akik ,.miniszter“-nek nevezték el a minisztereket. Ez a latin szó annyit jelent, hogy „szolga" s a miniszternél jobban igénybevett szolgája nincsen a népnek. De ha az ember az ideáljait ezen a helyen képes volna megvalósítani, akkor érdemes éjt nappallá téve dolgozni. Amikor a várószobába értünk, legalább nyolcán várakoztak még audienciára. Keserű arccal néztek a kisiető miniszter után. Sándor Dezső,
