Prágai Magyar Hirlap, 1932. december (11. évfolyam, 274-297 / 3087-3110. szám)
1932-12-10 / 281. (3094.) szám
* 'Wés* L« - v'« ÍW9 Magyarországot is beválasztották a japán-kinai konfliktust likvidáló népszövetségi bizottságba Az agrárpárt Ruszinszkóban az adósérefmekből kortes* alkalmat akar kovácsolni Ungvár, december 9. (Ruszinszkói easer- kesrt©9égiüinktőL) A ruszinezkói adóvégrehajtásokkal kapcsolatos atrocitások még mindig nem szűntek meg. Mondanunk som kell, hogy miattuk nagy a fölzúdulás a kormánypártok, d© főképpen a Ruszinszkóban uralkodó cseh agrárpárt ellen- Ruszinszkóban ugyanis a cseh agrárpárt azt a hiedelmet keltette magáról, hogy minden hatósággal rendelkezik. Ezzel a kortetsfogással volt képes a választások alatt oly tömeget felvonultatni a r /avazóurnához, amilyet egyik más ipárt sem- Ez a hiedelem azonban teljesen saertefosz- !ott, mióta a cs-eh agrárpárt az adóvégrehajtá- si atrocitásokat ölhetett kezekkel nézi. Mert a legegyszerűbb ruszin választó is úgy érvel: ha aiimdenható az agrárpárt, akikor az adó- végrehajtási gyakorlatot egy szavával megváltoztathatná, mivel azonban azt nem akadályozza meg, ez csak úgy lehetséges, hogy maga is akarja az adópolitikát, ez pedig ivar elég ok arra, hogy a választó elforduljon tőle. Vagy pedig az agrárpárt nem felelős az ;• ló végrehajtási rendszerért s ha akarná r v in bimá megakadályozni a repülőbizottságok működését — és akkor szintén nem őrit eh-ies támogatni az agrárpártot, mert nem az a mindenható hatalom, aminek kijátssza magát. Kétségtelen, hogy ha most következne be egy választás Ruszinszkőbajn, az a cseh ag- várókra katasztrofális veszteséget jelentene. Érzi ezt a párt vezetőség is- Ennek tulajdonítható, hogy újabb fogást eszelt ki, hogy megingott presztízsét némileg megerősítse a hiszékeny falvakban- Közhírré tette a községekben, hogy mindenféle adóvégrehajtási sérelmet terjesszenek a cseh agrárpárt ungvári központi irodájába s azt a pártiroda ősz- szegyűjtve a kormány elé fogja terjeszteni. A számtalanszor becsapott falusi közönség persze fanyar mosollyal fogadja ezi az újabb trükkiöt IflP Ajánlja a „Nagyasszonyt" n6ismerÖ9ei WT közt! Géni, december 9- A népszövetség rendkívüli közgyűlésén Magyarországot is beválasztották ama tizenkálenees bizottságiba, amely a japán—-kínai konfliktust hivatott likvidálni. Ez alkalomból Táncos Gábor lovassági tábornok, magyar delegátus megköszönte a közgyűlésnek azt, hogy Magyarországot is beválasztották a bizottságba és többok között a következőket mondotta; — Mindig a legnagyobb rokonérzés töltött Prága, december 9. Benes külügyminiszter pártjának lapja, a Ceské Slovo „Lehetséges-© közeledés Magyarország és Csehszlovákia közt'4 címen interjút közöl Balthazár Dezső dr. debreceni református püpöktől. A püspök a lap közlése szerint ezeket mondotta a csehszlovák-magyar viszonyró'1: — Kapcsolataink meg kell, hogy javuljanak mindkét állam éidekében. A fejlődés logikája előtérbe állítja a gazdasági érintkezés megjavítását. A politikai megértés mindig nehezebb, mert fóibolvgafja a történelmi és érzelmi m< zzanatokat. Ezzel .szemben a gazdasági kapcsolatok anyagi kérdést jelentenek, amelynél nem a történelmi körülmények határoznak, hanem a gazdasági helyzet. Elég idő telt a terhes viszonyok mellett, azért mindkét nemzet megérthetné, hogy a másnak való gazdasági ártás mindig kétoldalú. A túlnyomóan ipari Csehszlovákia és a túlnyomóan mezőgazdasági Magyaréi bennünket ama két nagy nemzet iránt, amely most ily nehéz helyzetben van. De ezzel a konfliktussal szemben még egy egészen különleges érzésünk is támad. A magyar nemzet bölcsője valaha Európa és Ázsia határán ringott és ezért a magyar nemzet megőrizte régi rokonSzenyét a két nemzet iránt, amelyekhez szinte rokoni kapcsolat fűzi, olyan kapcsolat, amelynek eredete elvesz az idők sötétjében, de amelynek ereje még él népünk öntudatában. a öag,x iu'vgwui lehet oly nehéz. A gazdasági mérlegelésből ki kell kapcsolni az érzem! mozzanatokat, így rövidesen jó gazda-sági kapcsolatokat lehelne elérni. Azután lassan, de biztosan következhetne a politikai kapcsolatok megjavítása is, mert a jó gazdasági kapcsolatban álló emberek hajlandók a--béke fentartására- A cseh lap munkatársának ama kérdésére, hogy véleménye szerint a magyar-csehszlovák érintkezés ölthet-e barátságosabb formál. Balthazár rét püspök ezt válaszolta: — Hiszem ezt, mert a gazdasági szorultság rá fogja szorítani mindkét államot a megértés utján megteendő első lépésre, természetesen aztán további lépésék is következni fognak. A két állam politikai jóviszonya folyománya lesz a nyelvhatár becsületes megállapításának históriai és erkölcsi erejéből. (Dobry politickÉ pomér obou státu vyplne i históriáké a mraivni si'ly poctivého zj isteni f; túrOe*infcí«Hon dór jazykové hiranice.) Végül az újságíró azt kérdezte, hogy a magyar-csehszlovák közeledés dolgában bírhatnak-e jelentőséggel a cseh nemzetnek a bal- szita reformációra és magyar kálvinizmusra vonatkozó emlékei, mire Baltazár így felelt: — Ez a visszaemlékezés nagyobb jelentőségre tehetne szert. Csehországban ugyan a ka toldzimus nagy többségben van- Ezzel szemben a cseh katolicizmus annyira át van hatva nemzeti szellemmel, hogy szemében a nemzet előbbva’ó az egyháznál. Ugyanez áll a magyar kálvinistákra is. Ilyen közös vonások a nemzetek közeledésében fontos jelentőséggel bírnak. A cseh nemzet függetlenségi harca a huszita reformációban érte el tetőpontját s a cseh nemzet ma is erről a magaslatról tekint, a "cseh protestantizmus fejlődésére. Bár a Habsburgok centralista politikája meg is semmisítette'a cseh reformáció gyökereit, mégis a cseh nemzet érzelmi életében elég sok maradt meg a szabadság nagy .emlékeiből, hogy abból feltámadhatna a rokon- szeuv a niagyar protestantizmus és. a magyar nemzet iránt — fejezte. be nyilatkozatát Balthazár püspök. — Kállay magyar földművelésügyi miniszter Bécsben. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja: Kállay Miklós földművelésügyi miniszter csütörtökön Becsbe utazott az osztrák-magyar kereskedelmi tárgyalások személyes vezetésére. — Magánjelentés a pozsonyi terménytőzsdéről. Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: A mai termény tőzsdén az irányzat teljesen üzlettelen volt és ünneputáni hangulat uralkodott. Belföldi kukorica valamivel olcsóbban kelt eL Lehetséges-e közeledés Magyarország is Csstalöfalia között? A Ceské Slovo interiuia Balthazár debreceni ref. püspökkel mmmmmmmmmmKm is mi hm laacw———wmm— ÁRNYAK A VERŐFÉNYBEN Regény (5) — Pulykatojásék jöttek! — szólt hír tolón Évike s gyors mozdulattal rendbehozva szok- nyácskáját, felugrott, majd egy hozzám intézett. titkos kézlegyintéssel, hogy kövessem, megindult a teria felé. Olyan természetesen s minden jele nélkül a belső izgalomnak, mintha az, aminek néhány máisodpercoel előbb a sűrű málnabozót tanúja volt, meg sem történt volna. Éviké még csak tízéves volt, de mostani eszemmel visszaemlékezve, már akkor tetőtől-talpig asszony- A kutyacsaholást hatalmas emberi lárma váltotta fel, melyből messzire kikarsogotl Mari bácsi vezényszava: — Hudacsek. ezt a két haramiát ne engedje a kertbe, ott van az a lókötő! A két haramia nyilván Kakasgyufára és Pulykatojásra, a Lókötő pedig rám vonatkozott, mert a következő pillanatban felcsapó* dott a virágoskert ajtaja és megjelent benne a harci kedvtől kivörösödött szeplőfóitokkal és kezében csúzlival Pulykatojás. Nyomában Kakasgyufa. Én is harci pózba helyezkedtem s Évikét gyengéden elhárítva magamtól, kihúztam a virágágyból egy rózsakar ók — Gyertek, büdösök!... Ekkor Hudacsek tűnt fel az ajtóban s elkezdett megindult hangon kiabálni: — Fiúcskák, az Istenért!... Fiúcskák, az Istenért!... Nem is vette észre, hogy öles lépéseivel, lobogó szoknyájával és füstölgő virzsiniájával Mari bácsi, mint egy túlfűtött mozdony, a nyomában van s ugyancsak meglepődött, amikor egy erőteljes mozdulat hátulról félrelökte. — Maga pedagógus? — förmedt rá Mari bácsi. — Fiúcskák, az Istenért, fiúcskák az Istenért; idenézzen! Azzal jobbról, balról mellen ragadta Pulykatojást és Kakasgyufát s a két kamaszt, mint a cintányért, levegőibe emelte e többször egymásután összeverte. — Ez a pedagógia! — nézett Hudaosekre Ir£a: Szilárd János diadalmasan Mari bácsi, majd Pulykatojáist és Kjakasgyufát szabadjára eresztve, rámför- inedt: — Engeded el rögtön Éviké kezét?!... Ekkor vettem észre, hogy egyik kezemben a rózsakarót, másikban Évike remegő ujjait szorongatom s olyan vörös lettem, mint a rák. — lé szoknyabetyár! folytatta Mari bácsi a gyűlölettől lihegve, mely mindig erőt vett rajta, ha édesapámat vagy engem megpillantott. — Te... te... s itt megszólta magát levegővel —■ te apád fial... — Hudacsek! — kiáltott most minden átmenet nélkül a tanár urra, ki ott ólálkodott mellette léhorgasztott fővel. — Úgy vigyázzon ezekre az utszéli betyárokra, a maga neveltjeire, hogy ha valamelyiknek baja történik, hát kerékbe töröm! Azzal sarkon fordult s tövig égett vlrzsi- niájával a cipőm orrát megcélozva, nagyot köpött, aztán nehéz szoknyáinak suhogása közben elrohant. Úgy álltunk ott leforrázva a halkan füstölgő szivarvég körül, mintha villámcsapás ért volna s most szemlélnénk annak a szerencsés véletlennek a nyomait, mely megmentett a biztos pusztulástól. Végül is Hudacsek tanár ur embereit© meg magát legelsőnek s a 'Szivarvéget, mely még mindig füstölt s vékony pántlikákat eregetett a platánok alá, határozott és bátor mozdulattal eltaposta. — Hát röpülök! — mondotta felhangon -s mi Évikével jelentős pillantást váltva, összenéztünk. Már Hudacsek is tudja . -. Istenem, • mi lesz velünk? .». Kakasgyufa és Pulykatojás ©gyideig, mint macska a forró kását kerülgetett engem, de mikor 'észrevették, hogy a verekedésnél sokkal nagyobb és súlyosabb gondok husitják a lelkemet, a gyerekek kitűnő és csalhatatlan ösztönével ők is lehiggadtak s először csak ügyetlen célzásokkal, később bátrabban és világosabban, végül pedig nyíltan és őszintén elkezdték a gimnáziumot emlegetni. Ma már nem emlékszem a szavakra, de sohasem felejtem el azt a megható gyengédséget ée tapintatot, amellyel mi, a vármegye legelvetemültébb kölykei, tompítani és enyhíteni iparkodtunk minden szót és minden megjegyzést, mely a kirúgásra ítélt Hudacsek közeli szomorú sorsára emlékeztetett. Hogy néhány nap múlva szélnek eresztik őt, a mulatságos lumpot és vén svihákot, ki azonban mindig jó volt hozzánk, ezt nemcsak mi tudtuk, de ő is tudta. S éppen ezért, ha 'beszéltünk is a gimnáziumról, meg a polgáríróL, gondosan elkerültük azt a szót, hogy „város44 meg „zárda44 s nyitva hagytuk a lehetőségét annak a fogatnak, melyen Hajagos bácsi eredeti szándékai szerint Hudacsek járt volna faluról-falura tarokkozni s mellékesen minket a gimnáziumra és a polgárira előkészite- ni. Meg aztán, hogy egészen őszinte legyek, titokban valamennyien bíztunk édesapámban, aki azért jött most Nagyviharára, hogy az is- ko-laügyet Hajagos bácsival és Mart bácsival megbeszélje s aki közismert bátorságával és magyaros őszinteségével egyedül volt hivatott" Mari bácsival szemben a gyermeknevelés és a tarokk közös érdekeit megvédeni. Míg mi, gyerekek, Hudacsek tanár ur felügyelete alatt a kertben játszottunk, ezalatt odabent Mari bácsi s édesapám között nagy viharok dúltak az iskoláztatás és a negyedik tarokkpartner problémái körül, amit, ha nem is hallottunk, mert az ablakot becsukták e ha nem is' láttunk, mert a zsalugátert leeresztették, de lelkünk mélyén mindnyájan meg voltunk győződve róla. S ehhez képest igen komolyan és megilletődve viselkedtünk. Hudacsek tanár ur arca különösen borús volt. A zsalugáterek mögött most döntöttek a sorsa fölött s úgy kiült az aggodalom sebhe- lyee és állítólag a marokkói harcokban Ösz- szeszabdalt homlokára, mint a sziklás hegycsúcsra vihar előtt a köd. Eleinte hátratett kezekkel fel és alá sétált 6 érthetetlen szavakat mormolt magában, de mikor észrevette, hogy figyeljük és mélyen megsajnáljuk, erőt vett magán s elkezdett velünk kényszeredett jókedvvel tréfálkozni. Mindenáron azt akarta velünk elhitetni, hogy neki tökéletesen mindegy, mi történik vele, hogy a zsalugáterek mögött dúló szenvedel- mes csatát Mari bácsi nyeri-e meg, vagy édesapám s ezért előhúzva zsebéből egy pakli magyar kártyát, melyet állandóan magával hordott, uekiké szülőd öt!, az általunk mindig nagy lelkesedéssel és csodálattal kiéért kun- sztok bemutatásának. Hangos örömmel körülvettük, mint csirkék a kotlóötyukol. s megfeledkezve minden gondunkról -bajunkról, lestük a csodával határáé kun&ztokat. J — Húzzon egyet! — mondotta nekem. Én húztam egyet. — Nézze meg! Aztán tegye vissza! Én megnéztem. Zöld disznó volt. Viaszától tora a többi közé — Most maga is húzzon egyet! — szólt Hudacsek tanár ur s a kártyát legyező alakban kiterjesztve, odatartotta Éviké elé. Évike is húzott egyet. — Megnézte? — Meg. — Tegye vissza! Évik© .visszatett©. — Nos Pali, — fordult most Hudacsek tanár ur Pulykatojáshoz, — maga is akar húzni egyet? — Hogyne! — kiáltott Pulykatojás. — Hát húzzon! Pulyikatojás húzott, megnézte, visszatérte. Most KakasgyuiPa volt soron. — Először keverje össze a tanár ur! — szólt Kakasgyufa szemtelen gyanakvással. — Kérem! — nevetett hangosan Hudacsek tanár ur jól összekeverve a lapot, mintha ez a világ legmellókesebb dolga volna. —- Húzott?.— kérdezte s nem is nézett oda. — Húztam. — Jól megnézte? — Jól megnéztem. — Vissizatette? — Vissza tettem. — Hát gyermokék — szólt Hudaosek ur és csak úgy rázkódott a nevetéstől — máskor jobban ügyeskedjenek, mert valamennyien a zöld ászt húzták!... Egymásra néztünk és elképedtünk. Igaza volt. Mind a négyen a zöld ászt lauztuk. Egyszerre kezdtünk kiabálni: — Tanár ur, mutassa meg! Tanár ur. mutassa meg!... És ki jobbról, ki balról, ki hátulról belekapaszkodva a kabátjába, ugráliunk és szüntelenül ismételtük: — Tauár ur, mutassa meg! Tanár ur. mutassa meg!.;, Hudacsek tanár ur pompásan utánozva * megijedt emberek arcát, úgy tett, mint aki menekülni akar s kómikus mozdulatokkal iparkodott minket lerázni magáról, majd * nagy sürgés-forgás, visítás és kacagás közben hirtelen a kúria felé tekintett, megmerevedett,, a lábai megroggyantak, a vonásai megnyúltak és feliér lett, mint a fal. Mi is abba az irányba néztünk: Mari bácsi állott az egyik ablakban s mellén összefont karokkal szemlélt minket. Az arcán valami torz, diadalmas mosollyal, melyet azonnal meg magyarázóit édesapám, aki mögötte járt- kelt a szobában s homlokát egy megvert hadvezér lankadt mozdulataival törölgoUe,
